Fanfiction tutorials 3

Mint a cím is mutatja, ez a bejegyzés többnyire Dancsóról és a gondolkodásmenetéről fog szólni, amit megfogadhatna pár író, és „író". Hogy mi a kettő között a különbség?

Lehet velem vitatkozni, de az igazi író többnyire saját magának ír. De ezt nem úgy kell értelmezni, hogy ő nem vágyna a véleményre, vagy a nagy létszámú olvasóközönségre, csupán NEM hagyja abba akkor sem az írást, ha esetleg visszaesne a népszerűsége. Mert neki ez már létfontosságú, és az élete része.

Az „írók" azok a divatbloggerek, akik azért vágtak bele az írásba, mert jó bulinak tartották, és naivan elhitték (elhiszik), hogy majd egyszer fognak nekik írni véleményt, addig befogják a barátjaikat speciális véleményezőként. Ezek a divatbloggerek a statisztikára mennek, semmi másra. És lehet, hogy néhány ilyen egyednek akár örömöt is okoz az írás, de nem ez az elsődleges nekik. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy ilyesmire gondolhattak, miközben publikálták az első művüket: "Ha más írhat, akkor én miért ne?" Ezen az alapon belevágnak, vagy azért, mert azt hiszik, hogy kitaláltak egy olyan alaptörténetet, ami nekik nagyon tetszett (másoknak már kevésbé), és ezt mindenáron meg akarták valósítani fanfiction formájában.

És így, szépen lassan a társadalomban, az emberekből kiveszett a minőség igénye.

(Jensen-love)

Dancsó Péter egy vlogger, 2008-ban (vagy valamikor akkor, nem tudom pontosan, nem vagyok Dancsicska (így nevezi a rajongóit hahahhaa)) kezdte pályafutását, korántsem nagy volumenű feliratkozóval. Röpke hét év telt el azóta, ő mégsem adta fel, és 2010-ben már többen felfigyeltek rá. A mostani kérdezz-felelek videójában pedig elmondta, hogy eddig azért küzdött, hogy legyen nézőközönsége, most pedig azért, hogy továbbra is fenntartsa az érdeklődést, ezért próbál minél több videót készíteni.
Amit ezzel mind mondani akarok: én megértem, ha az írók nem hajlandóak folytatni a történeteiket, elmegy a kedve az írástól a kommentek mennyiségétől - ami egyenlő a nullával. Of course, van, aki több éve foglalkozik hobbi szinten az írással, de higgyétek el... előbb-utóbb a kemény munkát valaki értékelni fogja. De SOHA nem szabad feladni. Egyébként meg... ha valaki szeret írni, akkor függetlenül a kommentek mennyiségétől is írni fog, mert egyszerűen az életéhez tartozik. Bár véleménnyel minden írónak jobb lenne, de manapság annyira sok a csendes olvasó... de ezt majd egy másik pontban fejtem ki.

Szeretsz írni? Akkor írj.

És most egy pár gyakori hiba, mert azokból rengeteg van. Lesz benne bőven történetvezetés, és gyakori helyesírási hibák.

1. Túl hamar történnek az események: 
Példa: Huánmigel megpillantotta Maricsujt. Abban a pillanatban találkoztak, de a szerelem a szikrája már fellobbant közöttük. Egyből szerelembe estek, mindketten éreztek. Két hét múlva összeházasodtak (utána olyan dolgok történtek, aminek nem vagyok a tudatában, mert nem néztem a sorozatot hahahah).

Én csak azt nem értem, hogy miért kell egyből a két főhőst összehozni? Sok helyen láttam már, hogy pár fejezet után már elválaszthatatlanok, az életüket adnák egymásért, miegyéb romantikus fénymáz, amit egy tapasztalt olvasó/író

1.  meg sem nyit
2.  megnyit, de tíz másodpercen belül leszűri egyetlen mondatból a rossz minőséget, ezért inkább bezárja a blogot 
3.  megnyitja, ír a delikvensnek egy kritikát (amivel ő természetesen nem ért egyet, és felháborodva ír egy sértő választ) 

Én mindenképpen azt tanácsolom, hogy ne kapkodjatok, vezessétek úgy a cselekményszálat, hogy ne essenek egyből szerelembe, mert az UNALMAS. Egyszerűen nem jó, túl monoton az egész. Azért aki belegondol, biztos volt már egy olyan fanfiction az életében, ahol mindennél jobban várta, hogy a két karakter összejöjjön, az író mégis húzta mindenki agyát, és csak a végén vallottak egymásnak szerelmet - és milyen jól tette az a drága író.

Példának ezt a blogot tudom felhozni: KATT
Semmi sincs elkapkodva, a végletekig izgultam rajta, mert kétesélyes volt MÉG AZ UTOLSÓ RÉSZ IS. Mindenesetre, egy igazi gyöngyszem a fanfictionök között:)

Ezért azt ajánlom minden kezdő, vagy bizonytalan írónak, hogy először próbálkozzon csak egyrészes történetekkel, utána sokkal könnyebb lesz egy többrészesbe belevágni, és esetleg egy száz fejezetes fanfictiont létrehozni.

2: Nem élethűek a karakterek:
Elhiszem, hogy Maricsuj szép, Huánmigel meg jóképű, de ha csak a külsejéről ad az író információt (természetesen képpel illusztrálva), hol maradnak az érzelmek? Megannyi érzelemkavalkád van a világban, és pont arról kell tudnom, hogy Huánmigelnek barna a haja? KÖSZ, AZÉR' NEKEM IS VAN SZEMEM.
Éhes, szomjas, álmos, fáradt, lelkiekben összetört, boldog, szomorú, szerelmes, szorulásos... EZEK MIND ÉRZELMEK (hiányoznak a nagybetűk, na).

3. Túl rövid egy mondat: 

Megállt előttem. Levette a cipőjét. Beljebb jött. Meg ilyenek.

Azért valljuk be, ez senkinek nem tetszik. Nem kell két méteresnek lenni egy mondatnak, de azért ne álljon már - jobbik esetben- három szóból.

4. Írásjelek: 

Megcsókolt!!!!!!!!! Huánmigel megcsókolt!!!!!!! De miért tette?? Biztos csak azért, hogy megbántson az a rohadék!!!!!!!!!!

Egyszerűen NEM szabad ennyi írásjelet használni. Ha valaki jó író, és a mondatában  felszólító mód van, kellően érezni fogom a haragot egyetlen felkiáltójelből is.


5. Too much: 
A-a, kedveskéim, egy író ezt a szót nem ismeri. NINCS olyan, hogy túl sok, mert mindig van hova fejlődni, nincs tökéletes. Persze, van aki ezt túlzásba viszi. Ilyenkor sokan elfelejtik - köztük én is -, hogy az olvasói közönség fele még nincs abban a korban, hogy egy sokkal cifrább mondatot megértsen.


6. Helyesírás:

• -e kérdőszócska :

Úgy tűnik, sokan elfelejtették, hogy az -e kérdőszócska kötött helyű, nem tehetjük kényünk-kedvünk szerint bármelyik szó után. Kötelezően az állítmányhoz kell csatolnunk, mégpedig egy kötőjellel. Mivel a magyarban az állítmány leggyakrabban igei, nem igényel hosszas mondatelemzést kijelölni a megfelelő szót. Mindig kötőjellel kell csatolni, enélkül ugyanis nem kérdőszóként, hanem mutatószóként funkcionál.

• Mikor „se” és mikor „sem”? :

Ami „szintén ne”, az a „se”, és ami „szintén nem”, az a „sem”. A másik szabály: ha mássalhangzóval kezdődő szó következik, akkor „se”-t mondunk/írunk, míg ha magánhangzóval kezdődő szó jön, akkor „sem”-et.

• A nemcsak / nem csak egybe- illetve különírásáról.

Amennyiben a teljes kötőszói formát használjuk, mindig egybeírandó: “nemcsak Huánmigel, hanem Maricsuj is”. Ha azonban önmagában áll, annak ellenére, hogy kiegészíthető a teljes kötőszói formával, a különírás a szabályos: „nem csak kezdőknek” 

• Sokan gondolják, hogy bizonyos szavak (például a „hogy") előtt minden esetben vesszőt kell kitennünk. Ez nincs így.

Két példa arra, amikor nem kell vessző:

persze hogy

meg kell hogy mondjam

Hát persze hogy jövök!

Meg kell hogy mondjam, ma sokat dolgoztam. 

• Jólesik vagy jól esik?

Igazán jólesik, hogy gondoltál rám. Jólesett a tegnapi csoki is. Jóleső tud lenni egy kis kikapcsolódás.

Ha ilyen jól esik az eső vagy a hó, nem szeretünk kimozdulni. 

• Egyelőre/egyenlőre

Ezt MAJDNEM MINDENKI összekeveri, és már többször is felhívtam rá a figyelmeteket, azonban hasztalannak bizonyult. Engem egyébként ennek a helytelen használata idegesít a legjobban. Aki írni szeretne, az tudjon már különbséget tenni a kettő között!

Az egyelőre „most és még egy ideig", „jelenleg még" jelentésben használatos. 

Például:  - Egyelőre elnézem ezt a hibát nektek, de a továbbiaknak ne forduljon elő.

             - A meccs egyelőre döntetlenre áll, de Xavi bármelyik percben rúghat egy gólt. 

Az egyenlőre az egyenlő melléknév ragos (-re) alakja, ennek jelentése „egyenlő részekre".

Például:  - Egyenlő darabokra vágtuk fel a süteményt. 

             - Próbáltam egyenlőre elosztani a süteményt, hogy mindenkinek jusson belőle. 

Szóval, amire az írók általában gondolni szoktak, az az „egyelőre" szó, viszont csak kevesen tudják helyesen használni. 

• Fojt/folyt

MIÉRT? Komolyan, ezt valaki összekeveri... Pedig igazán könnyű, és magától értetődő.

Példákkal: - A tej kifolyt az üvegből. 

                - A szúrós szag fojtogatja a torkomat. 

• Leggyakoribb hibák, most helyesen leírva: 

1. briliáns 
2. végül is
3. legalábbis
4. réges-rég
5. mindenesetre 
6. MUSZÁJ
7. egyelőre
8. mindig 
9. egyetlenegy
10. mindenáron
11. most már
12. jobbnál jobb (szebbnél szebb, lépésről lépésre)
13. mindenekelőtt
14. kétségbeesik
15. elölről
16. dicsér 
17. ekképpen
18. UGYANAZ
19. előbb-utóbb
20. nemi identitás (nemi önazonosság)
21. önkéntelenül 

7. Yaoi:

Akik yaoit írnak, azok gyakran esnek abba a csapdába, hogy elfelejtenek a realitás talaján maradni. A leggyakoribb hibák itt a túl sok homoszexuális egy fictionben, vagy pedig valaki teljesen elfelejti, hogy ŐK MINDKETTEN FÉRFIAK. 

Irritáló tud lenni, amikor valaki nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen ezeknek, hogy mi jellemző a melegekre. Attól függetlenül, hogy valaki homoszexuális, még nem fog úgy viselkedni, mint egy nő. És annyi helyen láttam már nőként beállítva egy-egy karaktert, hogy azt hittem megásom a sírom. 

Könyörgöm: HA YAOIT ÍRSZ, AKKOR NE FELEJTSD EL, HOGY MINDKÉT FŐSZEREPLŐD FÉRFI. 

A másik pedig... ki hallott már olyanról, hogy egy bandában mindenki meleg? Én megértem ezeket a nagy shippeléseket, de egy történeten belül TÚL SOK, ha van például öt meleg pár, ráadásul ugyanabból a bandából. Ha viszont mindenáron szeretné őket valaki, hogy párba legyenek, akkor legyen köztük valaki biszexuális - de sokkal jobb lenne, ha belecsempésznétek legalább egy-két heteroszexuális karaktert. 

8. CSENDES OLVASÓK: 

Én tényleg nem értelek titeket... Nektek jó azt látni, hogy a kedvenc írótok nem ír többé, mert nem kap visszajelzést? Ha ti nem írtok neki, akkor ki fog? TI olvassátok őt, még ha nem is adtok neki semmilyen formában erről tudomást. De ettől nincs lelkiismeret-furdalásotok? Úgy olvasni valakit, hogy az író nem is tud róla? Miért csak a legutolsó pillanatban teszitek meg ezt a lépést? Muszáj azt kiírnia egy írónak, hogy abbahagyja, hogy felfigyeljetek rá? Várjátok, hogy írjanak neki, de ezt ti is megtehetnétek, mert igazán nem vesz el sok időt az életünkből. 

Erre a kérdésre szeretném tudni a választ: ha olvastok valamit, AKKOR MIÉRT NEM ÍRTOK HOZZÁ? Féltek? De mitől? Egy blogger sem harap.

MINDENKI képes annyira összekaparni a gondolatait, hogy egy véleményt alkosson. Ne hazudjatok, ezt saját magamról tudom! Én sem voltam jó a véleménykinyílvánításban. Aztán egyre többet és többet írtam, és ma már valakinek három oldalas véleményeket írok. Igen, ez elvesz tőlem némi időt, de hihetetlenül jó érzés, amikor az adott történet írója visszaír a válaszomra, és hogy boldoggá tettem vele. Hihetetlenül jó érzés. 

Ha elgondolkodtok, akkor már a karakterekről tudtok írni valamit, az író fogalmazásáról, egy-egy jelenetről, csak spontán, ami jön. 

FONTOS A VÉLEMÉNYKINYÍLVÁNÍTÁS. 

Miért gondolja valaki, hogy csak akkor érzi jól magát egy író, ha hosszú véleményt kap?! Nem ez a fontos, és ezt mindenki tudja. Egy írónak az a fontos, hogy véleményt kapjon, vagy építő jellegű kritikát. Lehet az akár három mondat, három oldal, nem fontos! AZ A LÉNYEG, HOGY ÍRJATOK! 

((Komolyan, már egyszer azon is elgondolkoztam, hogy írok egy olyan történetet, amihez talán írna, vagy legalább tudomást venne egy illető. De aztán rájöttem, hogy ha eddig nem írt, akkor ezután sem fog, hiába írnék én bárkivel is. De ez miért jó?! Miért jó az valakinek, ha nem tudja az író, hogy olvassák őt? Vegye csak alapul mindenki a statisztikát, amit a blogger mutat neki. SOKKAL TÖBB AZ OLDALMEGJELENÍTÉS, ugye? Azért nem hiszem, hogy EGY ember naponta megnyitja százszor a blogot.))

Ne feledjétek, ezzel mind csak segíteni akartam. Figyellek ám titeket!:D

Fanfiction tutorials 2

Az előző bejegyzésem fölényesen magasabb kaliberű számmennyiséggel bír a többinél, ennek tiszteletére - és az emberek miatt, akik letöröltek facebookról hahahaha- készítettem még egy segíteknekeddeteúgysemfogodértékelni posztot:D

De azt szokás mondani, hogy a remény hal meg utoljára, bennem pedig felcsillannak a parányi reményfoszlányok halvány árnyékai.

Azt megint határozottan leszögezném, hogy ezek a legalapvetőbb hibák, amit még a legjobb író is védhet, rengeteg történetet olvastam el, mire rájöttem, mik is ezek a gyakori "bakik".

Szóval, ne vegye senki magára - mint a lányok, akik töröltek facebookról hahahaha.

Azt még mindig nem bírom felfogni ép ésszel, hogy valakinek még a helyesírása is gyatra, de eközben annyi hibája van még a történetben, mint égen a csillag...

1. Tagolás: Ez nem is olyan fontos pont, bár az esztétikusabb külsőért mindenképp beljebb kellene kezdeni egy-egy mondatrészt, vagy a tagolás is optimális. Nagyon zavaró, nekem olykor összefolynak a betűk a szemem láttára. Tehát megúszok egy szemműtétet, neked pedig királyabb lesz a blogod, mindenki boldog, hurráá.

2. Obszcén szavak: Tisztában vagyok vele, hogy olykor egy fejezet, vagy egy egész történet megköveteli, hogy trágár szavak legyenek benne, DE HA ÉN CSÚNYA SZÖVEGET AKAROK HALLGATNI, AKKOR ELMEGYEK A NYOLCADIK KERÜLETBE. Ezzel remélem kifejeztem, hogy nem preferálom, ha egy történet a trágár szavaktól hemzseg.. Ezt remélhetőleg mindenki próbálja a minimálisra venni.

3. Időben ugrálás: A borzasztó helyesírás mellett ezt láttam a  legtöbbször helytelenül használni.

Például: "Megfogtam a derekát, a levegőbe emelem, miközben boldogan kiabálja a nevem."

HIBA: Az elején a mondat még múlt időben van, aztán hirtelen átugrik jelenbe.

Itt mindenképp el kell gondolni először fejben, hogy milyen időben szeretnéd írni a történetet. NE menj át múltból jelenbe, majd fordítva... NAGYON IRRITÁLÓ TUD LENNI.

4. Részlet: Ezekre kell a legjobban figyelni. Mert ha egy karakter épp a halálán van egy adott történetben, akkor az nem lehet egy alternatíva, hogy önfeledten kuncog, mert a kórteremben megpillantotta a szerelmét. IGEN, sajnos olvastam ilyet.

5. Párbeszéd: Jó dolog a párbeszéd, legjobb barátként is lehet rá támaszkodni, hogy egy fejezetet hosszabbra nyújtsunk vele. De gyakran esnek abba a hibába, hogy szinte az egész rész párbeszédből áll, minimális leíró résszel. Ha én olvasok valamit, akkor nem arra vagyok kíváncsi, hogy Gizi és Béla milyen eszmecserét folytattak egymással, hanem a mögöttes tartalomra.

És már ilyet is olvastam:

*körülbelül két perce ismerik egymást, egy fán ülnek és a csillagokat kémlelik*

- I love you...

- Én is love - válaszoltam.

ÉS EZT KOMOLYAN GONDOLTA. KÉRDEM ÉN, MAGASSÁGOS ÉG, AZ ILYENEK SZIMPLÁN HÜLYÉK, VAGY SEGÍTENEK NEKIK?! ILYET NE, SOHA, MERT AZ ŐRÜLETBE KERGETTEK.

Hiszti: off.

6. Szex: Óó, elérkeztünk a legkritikusabb ponthoz (holnapra garantáltan nem leszek az élők sorai közt).   Tegyük fel, hogy egy adott történet hatvan fejezetes, abból ötven rész tömény szexet tartalmaz. AZ MÁR NEM FANFICTION, HANEM PORNÓ! Néha meglepődöm az embereken, hogy ilyesmikért örjöngenek... Régebben azért volt valaki elismerő író, mert a fogalmazásával hódított, vagy éppen a fantáziájával. Én nem vagyok ellene a szexnek egy történetben, de úgy gondolom, hogy meg kell húzni azt a bizonyos határt, mert könnyen átcsap az egész a fentiekben említett pornóba. Persze, ha van valami tartalma is a szexen kívül, akkor egy szavam nem lehet, én is imádok egy ilyen jellegű történetet, de azért azt hozzáteszem: AZ NEM TUCAT, HANEM MINŐSÉGI ÍRÁS.

Egyébként sokkal idegtépőbb olyat olvasni, amiben csak petting van, ezzel mindig eléri az író, hogy még jobban várjam a folytatást.

De attól nagyon a padlóra tudok kerülni, amikor a tizenegy-tizenkét éves kiscsillagok ilyen jellegű történetet szeretnének olvasni, VAGY HA MINDENKÉPP MEG AKAR MINKET ÖLNI, akkor talán még az írással is megpróbálkozik.

Megjegyzés: Amikor én voltam tizenegy éves, a napjaim nagy részét kint töltöttem az udvaron a pöttyöslabdám kíséretében, még csak hírből sem hallottam olyanról, hogy "buli"... Felemelő érzés olyanokat olvasni, amikor felmegyek a közösségi portálra, hogy "megcsalt, pedig mindent megtettem neki" egy tíz éves taknyostól.

Ez szánalmas, egyben elszomorító is, hova süllyed a világ.

7. Számok: Most komolyan... Ennyire lusta nem lehet egy ember, hogy az alapvető számokat, amiket betűvel kellene kiírni, ő simán leírja számmal...

Példa: "3 fiú jelent meg előttem, az 1ik magas volt és jóképű, a másik 2 nem tetszett annyira, de azért  cukik voltak."

Sírtok már? Ezt is egy történetben láttam (ofc), csak pár helyen még a paródia-példámban is javítottam a mondatán.

MINDEN SZÁMOT BETŰVEL ÍRUNK KI! (kivéve a dátumot)

8. Cuki...?:  NEM! EGYÁLTALÁN NEM AZ!

Sokan elfelejtik, hogy nem egy mexikói szappanoperában vagyunk, hanem adott esetben Dél-Koreában, AHOL NEM HASZNÁLNAK OLYAT, hogy életem szerelme, csokisfánkom, mézesbogaram meg ehhez hasonló badarságokat.

Láttatok már valaha egyetlen doramát is? Ott sem azonnal, sőt, valamikor még csak ki sem mondják a szereplők azt a bűvös szót, hogy "szeretlek". Az idióta becézgetésről nem is beszélve, maximum akkor teszik, ha már családi állapotban vannak, és az alapvető becézés náluk a drágám!

Néha valóban aranyos, amikor egy helyzetben úgy írja le az író, hogy például "szerelmem", de azért ezt ne vigyétek túlzásba.

9. CSENDES OLVASÓK: Végezetül ezt említeném meg, mint legfontosabb pont. Egyre több helyen látom, hogy a kiváló fogalmazással rendelkező írók elpártolnak a hobbijuktól, a szenvedélyüktől - magától az írástól. És hogy miért? Mert úgy érzik, hogy amit csinálnak, az nem felel meg az olvasók kritériumának. Mert hiába nézel meg egy oldalt, és hiába tetszikeled az adott csoportban (jobbik esetben)... azt nem fogja tudni az író, hogy neked mi a véleményed. BÁRMILYEN RÖVID IS, akkor is írj valamit, pláne ha tetszett maga a történet.

Sosem értettem egyébként... Nem értelek titeket, "csendes olvasók".

Amikor én írok valakinek véleményt, mindig tűkön ülve várom a válaszát, hogy vajon mi lesz a reakciója a kommentáromra. Amikor elolvastam egy adott író válaszát, a szívem mindig nagyot dobbant, hogy egy ilyen aprósággal mérhetetlen örömöt szereztem neki. Ez oda-vissza működik, természetesen. Ha írsz az írónak, ő boldog lesz, visszaír neked, attól pedig te leszel boldog. Ez így lenne korrekt, és mindig így kellene lennie!  Ha te elvárod, hogy az író minél hamarabb hozza a részt, akkor legyen már benned annyi emberség, hogy írsz neki egy pár soros véleményt!

Tippek a véleménykifejtéshez: 

- az író fogalmazása (hogy mennyire tetszik, esetleg valami nem tetszik benne (fő az őszinteség))

- a karakterek jellemzése, ki mennyire szimpatikus, illetve unszimpatikus

- maga a történet műfaja, miért tetszik ez neked, legyen szó drámáról, romantikáról, fantasyról...

- a kedvenc jeleneted kiemelése, utána esetleg meg is magyarázhatod, hogy miért az tetszett a legjobban

- milyen hangulatba kerültél a fejezet/oneshot hatására

Ezzel a pár tippel, már egy egész szép véleményt lehet összehozni. És mint már említettem, egyáltalán nem a rövidség vagy a hosszúság a lényeg, hanem hogy kommentelj!

Nem szeretem azt látni, amikor a nagyszerű írók egyszerűen feladják, és szünelteltetik az írást, mert nem kapnak visszajelzést. Ést most mondanám, hogy elsősorban magának írjon, de valóban nagyon fontosak a kommentek. Ez adják nekik a löketet, hogy írjanak, a ti véleményeitek, amikből mostanában nincs nagy mennyiség.

ÉRTITEK?

Ha azt akarjátok, hogy a kedvenc írótok, vagy akinek kedvelitek az írásait ne hagyják abba, akkor mindössze annyi a dolgotok, hogy írtok kommentárt. Nem hiszem, hogy annyira sok időt elrabol az életetekből, és amúgy is, ha a "tanulásnál minden érdekfeszítőbb", akkor legyen ez az érdekesség a kommentírás.

Az íróknak: Attól, hogy valaki ír, még nem jelenti azt, hogy neki nem kell olykor kommentet írnia "ha nem írsz nekem, én se írok neked, te köcsög" alapon:D Fontos a véleménykinyílvánítás!

Unom már, hogy teljesen mást mutat a statisztika, és a kommentek aránya... Az előző bejegyzésem már az első napon több, mint háromszázan megnézték. Akárhogy is kalkulálom, ez a kommentmennyiség a statisztikához képest nulla...

Úgyhogy most megkérek szépen mindenkit, aki elolvasta ezt a bejegyzést, hogy írjon ide valamit! Nekem annyi is elengedő, hogy "elolvastam", csak írj valamit! ÉS MÁSOKNAK IS, KOMOLYAN, ÍRJATOK, TÉNYLEG NAGYON FONTOS!

Megint osztom az észt, de úgy voltam vele, hogyha már úgyis ennyien gyűlölnek, nem lényeges még pár utáló:D

És különben is:

Blogspot/Fanfiction tutorials

Na jó, miután ezt elolvastátok, garantáltan én leszek a gyűlöletetek tárgya, de ez már régóta kikívánkozik belőlem. És talán pár hasznos tippet is megfogadtok ebben a bejegyzésben. Ez mind a TI érdekeiteket szolgálja. 

1. Külső: Mi az első dolog, amikor ha szembejön veled egy blog, megnézed? Hát a fejléc, vagy bármilyen egyedi stílusú háttér. És ha még nem is rendelkezel fejléc-szamuráj készségekkel, akkor is lehet csinálni egy igényes külsőt a blogodnak. Jó, természetesen a történet az elsődleges, de a mondás is úgy tartja, hogy előbb a külsőbe szeretünk bele, csak aztán a belsőbe. 

És a fejléc lehetőleg ne pixeles legyen, ne legyen csicsás, LEGYEN OLVASHATÓ BETŰTÍPUS! De manapság rengetegen vállalnak fejléckészítést, ha megkérsz valakit, biztosan csinál neked.  

2. Címadás: Magamról tudom, hogyha egy könyvről akkor hallok először, de megtetszik a címe, onnantól kezdve nyert ügye van a szerzőnek. Egy ilyen címmel biztos nem fogok elolvasni semmit: Én, Gertrúd (példának). 

Minél kreatívabbnak kell lennie, titokzatosnak, hogy az ember szeme szinte rátapadjon és folytonosan azt kántálja magában, hogy "ezt muszáj elolvasnom".  

3. Modulok: Nem szeretem a túl cifra dolgokat, és szerintem ti sem szeretitek, ha egy modul kiveri a szemed és a vakság is szóba jöhet, mint alternatíva. Óó, találkoztam már ilyennel... sajnos sokkal. ILYET NE, néha a kevesebb több!

Továbbá... Az az ember mit érez, aki kiírja, hogy "csak xy feliratkozó után lesz fejezet" ?! Most komolyan... ember, ha ez a módszer beválik, hogy több követőd legyen, akkor komolyan postán küldök majd neked csokit, ha még nem ölted meg magad a követőid korántsem lelkes számától. 

Elsősorban: MAGADNAK ÍRJ, NE MÁSNAK! 

4. Alapsztori: Ha annyira sablonos a sztorid, hogy már az emberek számára olvashatatlan, akkor előtte olvass könyveket, építsd ki a saját fantáziád szerint, vigyél bele kellő csavart, és akkor már nem is lesz annyira egyhangú (tudok aranyos is lenni hahahaha). 

5. KÉP: Itt nem azt mondom, hogy nem lehet egy-két képet beszúrni, DE AZ ISTEN SZERELMÉRE, EGY NYAMVADT FEJEZETHEZ MINEK EGYSZERRE HÚSZ KÉP?! 

Példa: Reggel felkeltem, és ki akartam menni, ezért felvettem a tornacsukámat, fekete csőnadrágot meg egy pólót, amiből határozottan kint lesz a dekoltázsom KÉP

Megpillantottam Bélát, akin egy fehér top volt, és egy rövidnadrág KÉP 

Mellette volt Alfréd, aki így nézett ki: KÉP

Őszintén... Kit érdekel, hogy milyen ruha van egy adott szereplőn, ráadásul KÉPPEL ILLUSZTRÁLVA?

Szerintem mindenkinek van annyi vizuális készsége, hogy egy karaktert el tudjon képzelni ruhában. 

6. Hangulatjelek: SOHA nem szabad használni smileykat a történetben, sem a címben! Egy olyan címen ne is gondolkodj, amiben hangulatjel van. 

Példa: Bevettem egy gyógyszert, mert fájt a fejem.:(  ILYET NE! 

7. Yaoi: Én is a fiúxfiú szerelem híve vagyok, de az nagyon illúzióromboló tud lenni, hogy pár ember elfelejti, hogy ők AZONOS NEMŰEK. NE csináljatok az egyik félből nőt! Ne vegyétek el tőlük a büszkeségüket, akkor inkább kezdjetek bele egy hetero történetbe. 

8. HELYESÍRÁS: Számomra a legfontosabb... Oké, egy-két félregépelés még belefér, DE HA FOLYTONOSAN ELRONTOD, AKKOR BIZONY NEM AZ ELGÉPELÉS AZ OKA. Ember, ne üsd a klaviatúrát, érzéssel nyomd le a billentyűket! Hihetetlenül zavaró tud lenni, ha van egy egyébként jó alap, de a helyesírás annyira gyatra, hogy inkább megnyomom a felső sarokban lévő piros "x" gombocskát. 

Tippek: 

-Olvasd át legalább kétszer, csak aztán publikáld az írásaidat!

-Kereshetsz egy bétát, ő majd átnézi helyetted is. 

Gyakori hibák: 

- Egyenlőre/egyelőre: ezt sok helyen láttam helytelenül használni. 

Helyesen (példamondatokkal):
"Egyelőre még nem tudom, ráérek-e holnap."

"A meccs még nem dőlt el, mindkét csapat egyenlőre áll."

- Évszámok: Az évszámot mindig arab számmal írjuk, és utána pontot teszünk; a hónap neve teljesen kiírható vagy rövidíthető. 

Például: 1996. június 10. 

                 1996. jún. 10.

CSAK az évszámokat írjuk ki számmal, a többit betűvel! 

Helytelenül: Gizi 25 éves. 

Helyesen: Gizi huszonöt éves.

- Fáradtság/fáradság: ezt is rengetegen használják helytelenül. 

Helyesen, példamondatokkal:
 "Vettem a fáradságot, és létrehoztam ezt a bejegyzést, hogy segítsek nektek." 

 "Ma igencsak úrrá lett rajtam a fáradtság."

- Helység/helyiség: Helység: egy település.

                                    Helyiség: szoba, terem.

- Irt/írt: 

Helyesen, példamondatokkal:
"Ki kell irtani minden helytelen szót."
"Írt egy könyvet."

- Ly vagy j?

Ez is nagyon kiábrándító tud lenni, és ennél a pontnál mindig meglepődöm, hogy mennyi ember van, aki helytelenül írja a szavakat. Leírok párat helyesen. 

Amely, bájos, beljebb, borzadály, csevej, cserje, esély, fogoly, fojtogat, gomoly, hajsza, harkály, homály, kacaj, komoly, kristály, lejjebb, mély, mindjárt, moly, mosoly, MUSZÁJ, óhaj, pálya, pendely, rejtély, röhej, sajnos, sekély, selyem, súly, súlyos, süllyed, szabály, személy, szenvedély, téboly, tégely, tűzhely, ünnepély, vajon, veszély, vijjog, viszály, zaj, zsivaj. 

- Igekötők egybe- és különírása: Az igekötőt mindig csak azzal az igével írjuk egybe, amelyhez tartozik: ha az igekötő és a főige között segédige van, a segédigével nem írjuk egybe. 

Helyesen, példamondatokkal:
 "Meg tudom csinálni." (=megcsinálni), mivel a meg- a csinálni igéhez tartozik.
 "El tudom képzelni." 

 "Megvan neked ez a könyv?"

- A vessző után MINDIG szóköz van! 

- Az miatt/ez miatt: AMIATT, EMIATT. 

-Had/hadd: Példamondatokkal:
 " Hadd segítsek becipelni a szatyrokat!"
" A had üzent valamit... (ebben a mondatban tanácstalan vagyok, de azért remélem, érződik a különbség a két szó között)

-Szleng: Még csak szóba se jöhet! Senki nem lesz kíváncsi egy olyan blogra, ami tele van idétlen, inkoherens szavakkal. 

És már ilyet is láttam:
"h" hogy helyett
 tök8 és ehhez hasonló badarságokat. 

Nehezetekre esik kiírni egy szót? Akkor nekünk nehezünkre fog esni, hogy elolvassuk!

- És most jön a kedvencem... ugyanaz, ugyanez, ugyanolyan, ugyanígy, ugyanúgy: EZEKET MIND EGYBEÍRJUK! 

És ha nekem nem hisztek, direkt erre az esetre megkérdeztem a nyelvtan tanáromtól. 

A képet nem szerkesztettem, nem fizettem le a tanáromat hogy ilyet állítson, ez a kegyetlen valóság, egybe kell írni.  

És ez most az olvasó közönségnek szól: Ha tetszik egy fanfiction, vagy egy történet, akkor bátran szólj hozzá, nagyon sokat tud dobni az író kedvén, ha lát egy kommentárt, függetlenül a kaliberétől. A kevesebb is több a semminél! 

Végezetül, most biztosan felteszi magának mindenki azt a kérdést, hogy mégis kinek képzelem magamat, hogy ilyeneket írok... 

Hát, Vivi vagyok, és mint a fentiekben említettem, ez mind a ti érdekeiteket szolgálta. 

Sok csoportban láttam már hasonló posztokat, de mivel senki sem tette rögzített bejegyzésre, így hamar elveszett. 

Utóirat: Rengeteg fanfictiont és történetet olvastam el, mire megszületett ez a bejegyzés, senki ne vegye magára, ezek a legalapvetőbb hibák, amiket bárki elkövethet! 

Ez mind csak a töredéke volt, ami egyébként a minimumhoz szükséges, mindenki figyelmébe bőszen ajánlom ezt az oldalt:  http://iro-project.blogspot.hu