Fanfiction tutorials 3

Mint a cím is mutatja, ez a bejegyzés többnyire Dancsóról és a gondolkodásmenetéről fog szólni, amit megfogadhatna pár író, és „író". Hogy mi a kettő között a különbség?

Lehet velem vitatkozni, de az igazi író többnyire saját magának ír. De ezt nem úgy kell értelmezni, hogy ő nem vágyna a véleményre, vagy a nagy létszámú olvasóközönségre, csupán NEM hagyja abba akkor sem az írást, ha esetleg visszaesne a népszerűsége. Mert neki ez már létfontosságú, és az élete része.

Az „írók" azok a divatbloggerek, akik azért vágtak bele az írásba, mert jó bulinak tartották, és naivan elhitték (elhiszik), hogy majd egyszer fognak nekik írni véleményt, addig befogják a barátjaikat speciális véleményezőként. Ezek a divatbloggerek a statisztikára mennek, semmi másra. És lehet, hogy néhány ilyen egyednek akár örömöt is okoz az írás, de nem ez az elsődleges nekik. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy ilyesmire gondolhattak, miközben publikálták az első művüket: "Ha más írhat, akkor én miért ne?" Ezen az alapon belevágnak, vagy azért, mert azt hiszik, hogy kitaláltak egy olyan alaptörténetet, ami nekik nagyon tetszett (másoknak már kevésbé), és ezt mindenáron meg akarták valósítani fanfiction formájában.

És így, szépen lassan a társadalomban, az emberekből kiveszett a minőség igénye.

(Jensen-love)

Dancsó Péter egy vlogger, 2008-ban (vagy valamikor akkor, nem tudom pontosan, nem vagyok Dancsicska (így nevezi a rajongóit hahahhaa)) kezdte pályafutását, korántsem nagy volumenű feliratkozóval. Röpke hét év telt el azóta, ő mégsem adta fel, és 2010-ben már többen felfigyeltek rá. A mostani kérdezz-felelek videójában pedig elmondta, hogy eddig azért küzdött, hogy legyen nézőközönsége, most pedig azért, hogy továbbra is fenntartsa az érdeklődést, ezért próbál minél több videót készíteni.
Amit ezzel mind mondani akarok: én megértem, ha az írók nem hajlandóak folytatni a történeteiket, elmegy a kedve az írástól a kommentek mennyiségétől - ami egyenlő a nullával. Of course, van, aki több éve foglalkozik hobbi szinten az írással, de higgyétek el... előbb-utóbb a kemény munkát valaki értékelni fogja. De SOHA nem szabad feladni. Egyébként meg... ha valaki szeret írni, akkor függetlenül a kommentek mennyiségétől is írni fog, mert egyszerűen az életéhez tartozik. Bár véleménnyel minden írónak jobb lenne, de manapság annyira sok a csendes olvasó... de ezt majd egy másik pontban fejtem ki.

Szeretsz írni? Akkor írj.

És most egy pár gyakori hiba, mert azokból rengeteg van. Lesz benne bőven történetvezetés, és gyakori helyesírási hibák.

1. Túl hamar történnek az események: 
Példa: Huánmigel megpillantotta Maricsujt. Abban a pillanatban találkoztak, de a szerelem a szikrája már fellobbant közöttük. Egyből szerelembe estek, mindketten éreztek. Két hét múlva összeházasodtak (utána olyan dolgok történtek, aminek nem vagyok a tudatában, mert nem néztem a sorozatot hahahah).

Én csak azt nem értem, hogy miért kell egyből a két főhőst összehozni? Sok helyen láttam már, hogy pár fejezet után már elválaszthatatlanok, az életüket adnák egymásért, miegyéb romantikus fénymáz, amit egy tapasztalt olvasó/író

1.  meg sem nyit
2.  megnyit, de tíz másodpercen belül leszűri egyetlen mondatból a rossz minőséget, ezért inkább bezárja a blogot 
3.  megnyitja, ír a delikvensnek egy kritikát (amivel ő természetesen nem ért egyet, és felháborodva ír egy sértő választ) 

Én mindenképpen azt tanácsolom, hogy ne kapkodjatok, vezessétek úgy a cselekményszálat, hogy ne essenek egyből szerelembe, mert az UNALMAS. Egyszerűen nem jó, túl monoton az egész. Azért aki belegondol, biztos volt már egy olyan fanfiction az életében, ahol mindennél jobban várta, hogy a két karakter összejöjjön, az író mégis húzta mindenki agyát, és csak a végén vallottak egymásnak szerelmet - és milyen jól tette az a drága író.

Példának ezt a blogot tudom felhozni: KATT
Semmi sincs elkapkodva, a végletekig izgultam rajta, mert kétesélyes volt MÉG AZ UTOLSÓ RÉSZ IS. Mindenesetre, egy igazi gyöngyszem a fanfictionök között:)

Ezért azt ajánlom minden kezdő, vagy bizonytalan írónak, hogy először próbálkozzon csak egyrészes történetekkel, utána sokkal könnyebb lesz egy többrészesbe belevágni, és esetleg egy száz fejezetes fanfictiont létrehozni.

2: Nem élethűek a karakterek:
Elhiszem, hogy Maricsuj szép, Huánmigel meg jóképű, de ha csak a külsejéről ad az író információt (természetesen képpel illusztrálva), hol maradnak az érzelmek? Megannyi érzelemkavalkád van a világban, és pont arról kell tudnom, hogy Huánmigelnek barna a haja? KÖSZ, AZÉR' NEKEM IS VAN SZEMEM.
Éhes, szomjas, álmos, fáradt, lelkiekben összetört, boldog, szomorú, szerelmes, szorulásos... EZEK MIND ÉRZELMEK (hiányoznak a nagybetűk, na).

3. Túl rövid egy mondat: 

Megállt előttem. Levette a cipőjét. Beljebb jött. Meg ilyenek.

Azért valljuk be, ez senkinek nem tetszik. Nem kell két méteresnek lenni egy mondatnak, de azért ne álljon már - jobbik esetben- három szóból.

4. Írásjelek: 

Megcsókolt!!!!!!!!! Huánmigel megcsókolt!!!!!!! De miért tette?? Biztos csak azért, hogy megbántson az a rohadék!!!!!!!!!!

Egyszerűen NEM szabad ennyi írásjelet használni. Ha valaki jó író, és a mondatában  felszólító mód van, kellően érezni fogom a haragot egyetlen felkiáltójelből is.


5. Too much: 
A-a, kedveskéim, egy író ezt a szót nem ismeri. NINCS olyan, hogy túl sok, mert mindig van hova fejlődni, nincs tökéletes. Persze, van aki ezt túlzásba viszi. Ilyenkor sokan elfelejtik - köztük én is -, hogy az olvasói közönség fele még nincs abban a korban, hogy egy sokkal cifrább mondatot megértsen.


6. Helyesírás:

• -e kérdőszócska :

Úgy tűnik, sokan elfelejtették, hogy az -e kérdőszócska kötött helyű, nem tehetjük kényünk-kedvünk szerint bármelyik szó után. Kötelezően az állítmányhoz kell csatolnunk, mégpedig egy kötőjellel. Mivel a magyarban az állítmány leggyakrabban igei, nem igényel hosszas mondatelemzést kijelölni a megfelelő szót. Mindig kötőjellel kell csatolni, enélkül ugyanis nem kérdőszóként, hanem mutatószóként funkcionál.

• Mikor „se” és mikor „sem”? :

Ami „szintén ne”, az a „se”, és ami „szintén nem”, az a „sem”. A másik szabály: ha mássalhangzóval kezdődő szó következik, akkor „se”-t mondunk/írunk, míg ha magánhangzóval kezdődő szó jön, akkor „sem”-et.

• A nemcsak / nem csak egybe- illetve különírásáról.

Amennyiben a teljes kötőszói formát használjuk, mindig egybeírandó: “nemcsak Huánmigel, hanem Maricsuj is”. Ha azonban önmagában áll, annak ellenére, hogy kiegészíthető a teljes kötőszói formával, a különírás a szabályos: „nem csak kezdőknek” 

• Sokan gondolják, hogy bizonyos szavak (például a „hogy") előtt minden esetben vesszőt kell kitennünk. Ez nincs így.

Két példa arra, amikor nem kell vessző:

persze hogy

meg kell hogy mondjam

Hát persze hogy jövök!

Meg kell hogy mondjam, ma sokat dolgoztam. 

• Jólesik vagy jól esik?

Igazán jólesik, hogy gondoltál rám. Jólesett a tegnapi csoki is. Jóleső tud lenni egy kis kikapcsolódás.

Ha ilyen jól esik az eső vagy a hó, nem szeretünk kimozdulni. 

• Egyelőre/egyenlőre

Ezt MAJDNEM MINDENKI összekeveri, és már többször is felhívtam rá a figyelmeteket, azonban hasztalannak bizonyult. Engem egyébként ennek a helytelen használata idegesít a legjobban. Aki írni szeretne, az tudjon már különbséget tenni a kettő között!

Az egyelőre „most és még egy ideig", „jelenleg még" jelentésben használatos. 

Például:  - Egyelőre elnézem ezt a hibát nektek, de a továbbiaknak ne forduljon elő.

             - A meccs egyelőre döntetlenre áll, de Xavi bármelyik percben rúghat egy gólt. 

Az egyenlőre az egyenlő melléknév ragos (-re) alakja, ennek jelentése „egyenlő részekre".

Például:  - Egyenlő darabokra vágtuk fel a süteményt. 

             - Próbáltam egyenlőre elosztani a süteményt, hogy mindenkinek jusson belőle. 

Szóval, amire az írók általában gondolni szoktak, az az „egyelőre" szó, viszont csak kevesen tudják helyesen használni. 

• Fojt/folyt

MIÉRT? Komolyan, ezt valaki összekeveri... Pedig igazán könnyű, és magától értetődő.

Példákkal: - A tej kifolyt az üvegből. 

                - A szúrós szag fojtogatja a torkomat. 

• Leggyakoribb hibák, most helyesen leírva: 

1. briliáns 
2. végül is
3. legalábbis
4. réges-rég
5. mindenesetre 
6. MUSZÁJ
7. egyelőre
8. mindig 
9. egyetlenegy
10. mindenáron
11. most már
12. jobbnál jobb (szebbnél szebb, lépésről lépésre)
13. mindenekelőtt
14. kétségbeesik
15. elölről
16. dicsér 
17. ekképpen
18. UGYANAZ
19. előbb-utóbb
20. nemi identitás (nemi önazonosság)
21. önkéntelenül 

7. Yaoi:

Akik yaoit írnak, azok gyakran esnek abba a csapdába, hogy elfelejtenek a realitás talaján maradni. A leggyakoribb hibák itt a túl sok homoszexuális egy fictionben, vagy pedig valaki teljesen elfelejti, hogy ŐK MINDKETTEN FÉRFIAK. 

Irritáló tud lenni, amikor valaki nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen ezeknek, hogy mi jellemző a melegekre. Attól függetlenül, hogy valaki homoszexuális, még nem fog úgy viselkedni, mint egy nő. És annyi helyen láttam már nőként beállítva egy-egy karaktert, hogy azt hittem megásom a sírom. 

Könyörgöm: HA YAOIT ÍRSZ, AKKOR NE FELEJTSD EL, HOGY MINDKÉT FŐSZEREPLŐD FÉRFI. 

A másik pedig... ki hallott már olyanról, hogy egy bandában mindenki meleg? Én megértem ezeket a nagy shippeléseket, de egy történeten belül TÚL SOK, ha van például öt meleg pár, ráadásul ugyanabból a bandából. Ha viszont mindenáron szeretné őket valaki, hogy párba legyenek, akkor legyen köztük valaki biszexuális - de sokkal jobb lenne, ha belecsempésznétek legalább egy-két heteroszexuális karaktert. 

8. CSENDES OLVASÓK: 

Én tényleg nem értelek titeket... Nektek jó azt látni, hogy a kedvenc írótok nem ír többé, mert nem kap visszajelzést? Ha ti nem írtok neki, akkor ki fog? TI olvassátok őt, még ha nem is adtok neki semmilyen formában erről tudomást. De ettől nincs lelkiismeret-furdalásotok? Úgy olvasni valakit, hogy az író nem is tud róla? Miért csak a legutolsó pillanatban teszitek meg ezt a lépést? Muszáj azt kiírnia egy írónak, hogy abbahagyja, hogy felfigyeljetek rá? Várjátok, hogy írjanak neki, de ezt ti is megtehetnétek, mert igazán nem vesz el sok időt az életünkből. 

Erre a kérdésre szeretném tudni a választ: ha olvastok valamit, AKKOR MIÉRT NEM ÍRTOK HOZZÁ? Féltek? De mitől? Egy blogger sem harap.

MINDENKI képes annyira összekaparni a gondolatait, hogy egy véleményt alkosson. Ne hazudjatok, ezt saját magamról tudom! Én sem voltam jó a véleménykinyílvánításban. Aztán egyre többet és többet írtam, és ma már valakinek három oldalas véleményeket írok. Igen, ez elvesz tőlem némi időt, de hihetetlenül jó érzés, amikor az adott történet írója visszaír a válaszomra, és hogy boldoggá tettem vele. Hihetetlenül jó érzés. 

Ha elgondolkodtok, akkor már a karakterekről tudtok írni valamit, az író fogalmazásáról, egy-egy jelenetről, csak spontán, ami jön. 

FONTOS A VÉLEMÉNYKINYÍLVÁNÍTÁS. 

Miért gondolja valaki, hogy csak akkor érzi jól magát egy író, ha hosszú véleményt kap?! Nem ez a fontos, és ezt mindenki tudja. Egy írónak az a fontos, hogy véleményt kapjon, vagy építő jellegű kritikát. Lehet az akár három mondat, három oldal, nem fontos! AZ A LÉNYEG, HOGY ÍRJATOK! 

((Komolyan, már egyszer azon is elgondolkoztam, hogy írok egy olyan történetet, amihez talán írna, vagy legalább tudomást venne egy illető. De aztán rájöttem, hogy ha eddig nem írt, akkor ezután sem fog, hiába írnék én bárkivel is. De ez miért jó?! Miért jó az valakinek, ha nem tudja az író, hogy olvassák őt? Vegye csak alapul mindenki a statisztikát, amit a blogger mutat neki. SOKKAL TÖBB AZ OLDALMEGJELENÍTÉS, ugye? Azért nem hiszem, hogy EGY ember naponta megnyitja százszor a blogot.))

Ne feledjétek, ezzel mind csak segíteni akartam. Figyellek ám titeket!:D