Amint felértünk a lakásomra meg sem várta, hogy bezárjam az ajtót, szelíd erőszakot alkalmazva, beharapott ajkakkal lökött hozzá az ajtónak, de még a hátamba irányuló enyhe fájdalom sem tudott kizökkenteni a kéj bűbájából. A vágy belülről mardosott, ő pedig puha ajkaival lágyan marcangolta az én párnáimat, valamikor végignyalt a nyelve hegyével rajta, ezzel hullámzó, spirálszerű sóvárgást keltve bennem. Fordítottam magunkon, így most ő volt az ajtónak passzírozva, amit egy játékos-pajzán mosollyal nyugtázott. Az istenien tökéletes nyakára hintettem apró csókokat, amitől kirázta a hideg, és beletúrt a már így is művészien összekuszált hajamba.
- Érzékeny a nyakam - mondta két elfojtott nyögés között.
- Akkor már meg is van, hogy mivel foglak megőrjíteni - mély hangon dünnyögtem a fülébe, majd megint megpróbáltam leheletfinom puszit hinteni a nyaka legérzékenyebb pontjára, de az ölébe kapott, és megint én voltam kiszolgáltatott helyzetben.
Teljesen a falhoz préselt, fulladásig összesimultunk, így megéreztem, hogy izgalmi állapotba került. Még jobbá tette ezt, hogy nem nyomódott belém kellemetlenül a kilincs, így sokkal jobban élveztem, amit velem művelt másodpercek leforgása alatt.
- Akkor találjuk meg a te gyengepontjaidat is - mondta lehetetlenül szexi hangon, én pedig élvhajhász módjára nem tudtam betelni azzal, hogy a nyakam csókolgatása közben folyamatosan szabadított meg a zavaró textildaraboktól, és a fokozatosan fedetlenné váló bőrömre hintett szédítően mély csókokat, amiket kellemesen fájdalmas harapdálások kísértek. A sorban rám törő ingerek miatt nem tudtam tovább tartani magam, ezért a dereka köré kulcsoltam a lábaimat. Ő közben egyre lejjebb haladt, a nyelvével már a kulcscsontomat vette kezelésbe, ami kicsikart belőlem egy mélyről feltörekvő nyögést. Ellen akartam állni, nem szabadott volna hagynom, hogy azt csinálhasson velem, amit csak akar, de képtelen voltam gondolkodni, és csak a testemen vándorló nyelvére tudtam összpontosítani. El sem mozdult ajkaival a kulcscsontomról, óráknak tűnő másodpercekig kényeztette, harapdálta, én pedig tisztában voltam vele, hogy holnapra azon a ponton egy mélylila folt fog keletkezni. Már csak egy nadrág volt rajtam, ezért kizökkentem az általa okozott komfortzónából, és dereka köré kulcsolt lábaim segítségével átlendültem, így ő is megérezhette a hideg falat, amit kompenzált a fülledt levegő. Meguntam, hogy csak én vagyok félmeztelen, ezért türelmetlenül kezdtem kigombolni az ingjét, ami később átment vad tépésbe. Amikor elém tárulkozott a teste, hirtelen azt se tudtam, hogy mit csókoljak meg rajta először, annyira tökéletes volt. Ez az áhítattal csodált tekintet az arcomra is kiült, amin ő haloványan elmosolyodott.
A hálószoba felé toltam, miközben ő vadul megcsókolt, és az ingerek hatására gyorsabban mentem a szoba felé, hogy minél előbb érezhessem őt. A küszöbön átlépve már csak pár lépés volt az ágyig, így azt a most borzasztó hosszúnak képzelt utat megtéve vehemensen döntöttem le a matracra, ezzel felé kerekedve. Beharapott ajkakkal kezdtem simogatni nadrágján keresztül a hatalmas dudort, ő pedig hátrahanyatlott, de végül sikeresen tudott fordítani a pozíciónkon. Mindkét kezével lefogta az enyémeket, és a fejem fölé szorította őket, miközben a testével ringatózni kezdett, ezzel kiváltva belőlem apró és halk nyögéseket. A nadrág egyre szűkebbé vált mindkettőnkön, ezért Yixing először engem szabadított meg a kényelmetlen ruhadarab fogságából, majd saját magát. Kihasználva ezt az alkalmat sikerült a megbéklyózott testhelyzetből kiszabadulnom, ezért amíg ő felállt, hogy a nadrágot lehúzza magáról, addig én sietve a háta mögé osontam, és ledöntöttem az ágyra. Váratlanul érintette, ezért eldőlt az ágyon, én pedig a kezeit leszorítottam, majd a füle tövétől végignyaltam egészen a nyakáig. Szerettem volna még elidőzni ezen az érzékeny pontját, de folyton mozgolódott, ezért felegyenesedtem, és a fiókban kezdtem matatni az óvszerért és a sikosítóért. A számmal bontottam ki, miközben a csípőjére ültem, ő pedig addig érzékien csókolgatott, ahol csak tudott.
- Felhúzod nekem? - kérdezte buján, miközben a nyakamat csókolta.
Hogy mi? A vágy, ami árvízként hasított végig a testemen, hirtelen elillant.
- Most csak viccelsz, ugye? - kétségbeesetten kérdeztem, mire ő abbahagyta a kényeztetést, és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Meggondoltad magad?
- Bébi, én leszek felül. Neked csak élvezned kell - ráhajoltam az ajkaira, és megcsókoltam... volna, ha nem húzódott volna el.
- Most mi a szar van?
Egek, ez nehezebb lesz mint gondoltam...
Mikor láthatlak?
Egy felugró ablak jelezte, hogy új üzenetem érkezett. A feladója az a srác volt, akivel hosszas beszélgetés után még mindig nem találkoztam. Igazság szerint mind a kettőnk felkészültnek érezte magát egy komoly kapcsolat belevágásába, de pont emiatt nem szerettük volna elsietni. Addig ott voltak az éjt nappalá téve beszélgetések és a telefonszex. De épp eljött már az ideje annak, hogy végre élőben találkozhassunk.
Ott várlak^-^
A randira készülve izgatott lettem, de a dominánsabb felem inkább kíváncsi volt, hogy hogyan fogunk egymáshoz alkalmazkodni, és hogy valóban olyan szexi-e, mint a képeken. Az egész reggelt a külsőmnek szenteltem, ezért némi késéssel indultam el a megbeszélt helyünkre, és csak reménykedni tudtam, hogy még nem ment el. Amint beértem, a telefonom halk pittyegése zökkentett ki, az ismerős hang pedig a beérkezett üzeneteket jelentette.
Na, megtalálsz? ~
Körbetekintettem a hangulatos étteremben, és amikor összekapcsolódott a mélybarna szempárja az enyémmel tudtam, hogy meg kell szereznem őt.
Szóval, így kerültünk a lakásomra, onnan a falhoz préselve, majd a hatalmas franciaágyamra. És lett volna egy kellemes esténk, ha Yixing nem lett volna ennyire makacs. Ahelyett, hogy most a nadrágja után kutakodna már rég az ágyba döngöltem volna.
- Mégis hogyan képzelted ezt?
- És te hogyan képzelted? Sosem voltam még alul, és nem is leszek - mondtam ingerülten, majd kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, hogy lehűtsem magam.
- Nos, még én sem. Azt hiszem, előre meg kellett volna beszélnünk ezt az egészet. Olyan kétértelműen fogalmaztál...
- HOGY ÉN? És akkor te? Teljesen kiszolgáltattad magad. Mint egy ribanc! - vágtam a képébe, ő pedig a meglepettségtől beszélni sem tudott, ezért folytattam. - Tudod mit? Döntsük el, hogy ki legyen felül.
- És hogyan? - kérdezte a tekintetem fürkészve, én pedig egyértelmű fejet vágtam, hogy leessen neki. - Ó! Kezdd te.
Büszkélkedve húztam le a nadrágom, majd a reakciójára vártam. Karba tett kezekkel mosolyogtam, ő pedig elismerően hümmögött. Végül ő húzta le a nadrágját, mire én megtorpantam. Döbbenten végignéztem rajta, Yixing azonban kinevetett.
- Mi az, bébi? Tetszik, ugye? - kérdezte mosolyogva, miközben közelebb húzott magához.
- Ez nem jelent semmit! Mással is be lehet bizonyítani, hogy neked alul a helyed.
- Például... birkózással?
- Kihívás elfogadva - rákacsintottam, majd teljes mértékben rávetettem magam, de nem esett el.
Egészen a nappaliig vonszolt, és egyszer én kerekedtem felülre, egyszer pedig ő. Erős ellenfél volt, de bíztam az izmaimban, amik még sosem hagytak cserben. Megint én voltam felül, ami látszólag Yixinget nem zavarta, mert a derekamat kezdte bizsergetően cirógatni. Ettől egy pillanatra kiestem a szerepemből, de hamar észbe kaptam, és olyan erősen szorítottam, amennyire csak tudtam, ami mosolygásra késztette.
- Azt a gödröcskés...
- Tudom, hogy imádod - nem hagyta befejezni a mondatot, szemtelenül félbeszakított, de nem tudtam rá és a tökéletes mosolyára haragudni.
Egy éles pillanatban fordított a helyzetünkön, és olyan erősen szorított le, hogy alig kaptam levegőt. Határozottan erősebb volt, mint én, és ezt aljas módon kihasználta. Nem csinált semmit, csak az egész testével rám feküdt, miközben én kapálózva próbáltam kiszabadulni az acélos szorítása alól. Már csak azt tudtam konstatálni magamban, hogy a karom megint a fejem fölött van, és a kellemetlen érzést, ami párosult vele.
- Yixing, ez rohadtul fáj!
Leszállt rólam, ahogy meghallotta a kétségbeesett hangomat. Óvatos volt, próbált nem fájdalmat okozni, és már minden bizonnyal valami magyarázatot kreált magában, de én gyorsan felpattantam a földről, és a fürdőbe mentem. Yixing annyira a földhöz passzírozott, hogy a könyököm látta kárát. A vizet megengedve szúró-csípő fájdalmat éreztem, amint a jéghideg vízcseppek hozzáértek a sebzett bőrfelülethez. El sem hiszem, hogy ezt tette.
- Sehun, én annyira sajnálom - mondta szánakozva, utána pedig a fiókban kezdett kutatni. - Gyere - mondta, amit megtalálta a kötszert. Nem akartam követni, ezért a kezemnél megragadva leültetett sarokkád szélére, és először óvatosan lefertőtlenítette, majd bekötözte a könyököm.
Én addig végignéztem a szinte tökéletes arcán; a szemöldökét összehúzta, miközben koncentrált, dús ajkai kissé megremegtek, a gesztenyebarna szemei megbánástól csillogtak. Az ellenállhatatlan gödröcskéje most nem látszott, mert az összpontosítás miatt nem mosolygott.
- Készen van. Ne haragudj rám - végigsimított az arcomon, amitől kirázott a hideg. Az ujjainkat összefűzve felállított, és a nappali felé vette az irányt, ahol ledőlt a puha kanapéra, én pedig követtem.
A tévében egy olyan dorama ment, amit közös megegyezéssel eldöntöttünk, hogy megnézzük, mert mindkettőnk kedvence volt, és most vetítették az utolsó részt. Időközben a legkényelmesebb pozícióban helyezkedtünk el: összesimult a testünk, miközben ő hátulról átölelt. Keskeny volt a kanapé, de nem törődtem vele, jelenleg csak Yixing meleg testét éreztem embertelenül közel az enyémhez.
- Milyen jó pasi Hyun Bin...
- Ugye? De Yoon Sanghyun se semmi - mondtam, miközben az utolsó képsorok peregtek le a szemünk előtt egy hihetetlenül elképszető doramából.
- Azt hiszem, ez a dorama határozatlan ideig a kedvencem lesz - mondta örömteli hangon, én pedig egyetértően bólogattam félálomban.
A szemeim önkéntelenül zárultak le, majd engedtem a csábításnak, és Yixing gyengéden birtokló ölelésében aludtam el.
Reggel kikászálódtam Yixing vasöleléséből, de előtte még egy légiesen könnyed csókot hintettem az arcára. Sürögtem-forogtam a konyhában, mert az éjjel átértékelődött bennem minden, és rájöttem, hogy az a lényeg, hogy mindkettőnk élvezze az együtt töltött perceket. Ezért békítő reggelit készítettem, bár egyáltalán nem voltam jártas a gasztronómiában, de megpróbáltam minden tőlem telhetőt. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré, és mivel félmeztelen voltam, megéreztem Yixing feszes testét teljesen az enyémnek nyomódni. Somolyogtam magamban, és tüzijáték cikázott át végig a gyomromban, de nem akartam neki kimutatni, hogy mennyire élveztem minden érintését. Szembe fordított magával, és ekkor elvesztem a tekintetében. Intimebb volt bármilyen érintésnél.
- El kell mennem, de ígérem, hogy bepótoljuk - mondta lágy és kellemes hangon, miközben megint sarokba szorított a testével.
- Mikor? - mindössze ennyit tudtam kérdezni a maradék hangomon, de már reszketeg sóhajok kíséretében.
- Minél hamarabb. Mit szólsz a mai naphoz? Egy vacsora? - kérdezte dünnyögve, én pedig csak bólogattam, mert nem voltam magabiztos a hangomban.
Még nyomott egy szédítő csókot az ajkaimra, és elengedett, de látszott rajta, hogy legszívesebben itt maradna velem egész nap, és inkább kényeztetne. Nem tudtam, hogy miért kell most határozatlan időre magamra hagynia, de egy belső zsigeri érzésem szerint nem ez lesz az utolsó találkozásunk. És teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy ő lesz alul.
- Felhúzod nekem? - kérdezte buján, miközben a nyakamat csókolta.
Hogy mi? A vágy, ami árvízként hasított végig a testemen, hirtelen elillant.
- Most csak viccelsz, ugye? - kétségbeesetten kérdeztem, mire ő abbahagyta a kényeztetést, és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Meggondoltad magad?
- Bébi, én leszek felül. Neked csak élvezned kell - ráhajoltam az ajkaira, és megcsókoltam... volna, ha nem húzódott volna el.
- Most mi a szar van?
Egek, ez nehezebb lesz mint gondoltam...
*
Mikor láthatlak?
Egy felugró ablak jelezte, hogy új üzenetem érkezett. A feladója az a srác volt, akivel hosszas beszélgetés után még mindig nem találkoztam. Igazság szerint mind a kettőnk felkészültnek érezte magát egy komoly kapcsolat belevágásába, de pont emiatt nem szerettük volna elsietni. Addig ott voltak az éjt nappalá téve beszélgetések és a telefonszex. De épp eljött már az ideje annak, hogy végre élőben találkozhassunk.
Ma délután? Azon a helyen, amit megbeszéltünk.
Ott várlak^-^
A randira készülve izgatott lettem, de a dominánsabb felem inkább kíváncsi volt, hogy hogyan fogunk egymáshoz alkalmazkodni, és hogy valóban olyan szexi-e, mint a képeken. Az egész reggelt a külsőmnek szenteltem, ezért némi késéssel indultam el a megbeszélt helyünkre, és csak reménykedni tudtam, hogy még nem ment el. Amint beértem, a telefonom halk pittyegése zökkentett ki, az ismerős hang pedig a beérkezett üzeneteket jelentette.
Na, megtalálsz? ~
Körbetekintettem a hangulatos étteremben, és amikor összekapcsolódott a mélybarna szempárja az enyémmel tudtam, hogy meg kell szereznem őt.
Szóval, így kerültünk a lakásomra, onnan a falhoz préselve, majd a hatalmas franciaágyamra. És lett volna egy kellemes esténk, ha Yixing nem lett volna ennyire makacs. Ahelyett, hogy most a nadrágja után kutakodna már rég az ágyba döngöltem volna.
- Mégis hogyan képzelted ezt?
- És te hogyan képzelted? Sosem voltam még alul, és nem is leszek - mondtam ingerülten, majd kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, hogy lehűtsem magam.
- Nos, még én sem. Azt hiszem, előre meg kellett volna beszélnünk ezt az egészet. Olyan kétértelműen fogalmaztál...
- HOGY ÉN? És akkor te? Teljesen kiszolgáltattad magad. Mint egy ribanc! - vágtam a képébe, ő pedig a meglepettségtől beszélni sem tudott, ezért folytattam. - Tudod mit? Döntsük el, hogy ki legyen felül.
- És hogyan? - kérdezte a tekintetem fürkészve, én pedig egyértelmű fejet vágtam, hogy leessen neki. - Ó! Kezdd te.
Büszkélkedve húztam le a nadrágom, majd a reakciójára vártam. Karba tett kezekkel mosolyogtam, ő pedig elismerően hümmögött. Végül ő húzta le a nadrágját, mire én megtorpantam. Döbbenten végignéztem rajta, Yixing azonban kinevetett.
- Mi az, bébi? Tetszik, ugye? - kérdezte mosolyogva, miközben közelebb húzott magához.
- Ez nem jelent semmit! Mással is be lehet bizonyítani, hogy neked alul a helyed.
- Például... birkózással?
- Kihívás elfogadva - rákacsintottam, majd teljes mértékben rávetettem magam, de nem esett el.
Egészen a nappaliig vonszolt, és egyszer én kerekedtem felülre, egyszer pedig ő. Erős ellenfél volt, de bíztam az izmaimban, amik még sosem hagytak cserben. Megint én voltam felül, ami látszólag Yixinget nem zavarta, mert a derekamat kezdte bizsergetően cirógatni. Ettől egy pillanatra kiestem a szerepemből, de hamar észbe kaptam, és olyan erősen szorítottam, amennyire csak tudtam, ami mosolygásra késztette.
- Azt a gödröcskés...
- Tudom, hogy imádod - nem hagyta befejezni a mondatot, szemtelenül félbeszakított, de nem tudtam rá és a tökéletes mosolyára haragudni.
Egy éles pillanatban fordított a helyzetünkön, és olyan erősen szorított le, hogy alig kaptam levegőt. Határozottan erősebb volt, mint én, és ezt aljas módon kihasználta. Nem csinált semmit, csak az egész testével rám feküdt, miközben én kapálózva próbáltam kiszabadulni az acélos szorítása alól. Már csak azt tudtam konstatálni magamban, hogy a karom megint a fejem fölött van, és a kellemetlen érzést, ami párosult vele.
- Yixing, ez rohadtul fáj!
Leszállt rólam, ahogy meghallotta a kétségbeesett hangomat. Óvatos volt, próbált nem fájdalmat okozni, és már minden bizonnyal valami magyarázatot kreált magában, de én gyorsan felpattantam a földről, és a fürdőbe mentem. Yixing annyira a földhöz passzírozott, hogy a könyököm látta kárát. A vizet megengedve szúró-csípő fájdalmat éreztem, amint a jéghideg vízcseppek hozzáértek a sebzett bőrfelülethez. El sem hiszem, hogy ezt tette.
- Sehun, én annyira sajnálom - mondta szánakozva, utána pedig a fiókban kezdett kutatni. - Gyere - mondta, amit megtalálta a kötszert. Nem akartam követni, ezért a kezemnél megragadva leültetett sarokkád szélére, és először óvatosan lefertőtlenítette, majd bekötözte a könyököm.
Én addig végignéztem a szinte tökéletes arcán; a szemöldökét összehúzta, miközben koncentrált, dús ajkai kissé megremegtek, a gesztenyebarna szemei megbánástól csillogtak. Az ellenállhatatlan gödröcskéje most nem látszott, mert az összpontosítás miatt nem mosolygott.
- Készen van. Ne haragudj rám - végigsimított az arcomon, amitől kirázott a hideg. Az ujjainkat összefűzve felállított, és a nappali felé vette az irányt, ahol ledőlt a puha kanapéra, én pedig követtem.
A tévében egy olyan dorama ment, amit közös megegyezéssel eldöntöttünk, hogy megnézzük, mert mindkettőnk kedvence volt, és most vetítették az utolsó részt. Időközben a legkényelmesebb pozícióban helyezkedtünk el: összesimult a testünk, miközben ő hátulról átölelt. Keskeny volt a kanapé, de nem törődtem vele, jelenleg csak Yixing meleg testét éreztem embertelenül közel az enyémhez.
- Milyen jó pasi Hyun Bin...
- Ugye? De Yoon Sanghyun se semmi - mondtam, miközben az utolsó képsorok peregtek le a szemünk előtt egy hihetetlenül elképszető doramából.
- Azt hiszem, ez a dorama határozatlan ideig a kedvencem lesz - mondta örömteli hangon, én pedig egyetértően bólogattam félálomban.
A szemeim önkéntelenül zárultak le, majd engedtem a csábításnak, és Yixing gyengéden birtokló ölelésében aludtam el.
Reggel kikászálódtam Yixing vasöleléséből, de előtte még egy légiesen könnyed csókot hintettem az arcára. Sürögtem-forogtam a konyhában, mert az éjjel átértékelődött bennem minden, és rájöttem, hogy az a lényeg, hogy mindkettőnk élvezze az együtt töltött perceket. Ezért békítő reggelit készítettem, bár egyáltalán nem voltam jártas a gasztronómiában, de megpróbáltam minden tőlem telhetőt. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré, és mivel félmeztelen voltam, megéreztem Yixing feszes testét teljesen az enyémnek nyomódni. Somolyogtam magamban, és tüzijáték cikázott át végig a gyomromban, de nem akartam neki kimutatni, hogy mennyire élveztem minden érintését. Szembe fordított magával, és ekkor elvesztem a tekintetében. Intimebb volt bármilyen érintésnél.
- El kell mennem, de ígérem, hogy bepótoljuk - mondta lágy és kellemes hangon, miközben megint sarokba szorított a testével.
- Mikor? - mindössze ennyit tudtam kérdezni a maradék hangomon, de már reszketeg sóhajok kíséretében.
- Minél hamarabb. Mit szólsz a mai naphoz? Egy vacsora? - kérdezte dünnyögve, én pedig csak bólogattam, mert nem voltam magabiztos a hangomban.
Még nyomott egy szédítő csókot az ajkaimra, és elengedett, de látszott rajta, hogy legszívesebben itt maradna velem egész nap, és inkább kényeztetne. Nem tudtam, hogy miért kell most határozatlan időre magamra hagynia, de egy belső zsigeri érzésem szerint nem ez lesz az utolsó találkozásunk. És teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy ő lesz alul.

.jpg)