Utolsó virágszirom - Double B

Ajánlott zene: Queen - I Want To Break Free

       Kör. Emberek. Felesleges beszédek. Párok, akik próbálják megmenteni az utolsó, még le nem hullott virágszirom-kapcsolatukat. És én is közöttük vagyok. De vajon mi lesz, ha az az egyetlen szirom idő előtt elhervad?  

        –  Üdv, Kim Jiwon – mondom határozatlanul, éreztetve, hogy semmi kedvem jelen lenni ezen a szerencsétlen párterápián. 

        –  Kim Hanbin – szenvtelenül hagyják el a szavak a párom ajkait, majd végig megyünk az egész körsoron, bemutatva a többieket. Nem is értem, minek kell állandóan bemutatkozni.  

       Ez a harmadik alkalmunk így közösen, azonban még mindig nem érzem úgy, hogy erre feltétlenül szükségünk lenne. A szerelem olyan, mint a hullámok. Némelyikük könnyedén átutazza az egész óceánt, míg mások két-három finom mozdulat után kifutnak a partra. Részemről az érzés nem múlt el, viszont képtelen vagyok eltűrni a gyerekes és öntelt viselkedését. Hanbin szerint az érzelmeket nyíltan ki lehet mutatni a világnak. Kötetlenül, mintha csak a tenger hullámai fodrozódnának, viszont számomra ez mindig is kényelmetlenebb volt, amit ő sosem fogadott el. Nekem egy kapcsolat két emberről szól, nincs igényem egy felesleges harmadik személyre, aki csak áskálódik. Mégis itt vagyok, mert fontos nekem. 

       – Most pedig meséljetek. Jiwon, változott valami? Több időt töltesz a pároddal? – kérdezi Yunhyeong a meghitt megszállottságával, együttérzően mosolyogva. Már az elején kijelentette, hogy tegeződni fogunk, amin mindenki meglepődött, de ő azt mondta, hogy így sokkal közvetlenebb lesz a beszélgetés. 

       – Ennél több időt már nem is tudnék vele tölteni! Elmegyünk dolgozni, de még a rohadt munkahelyünk is ugyanott van! Csak Hanbin szerint megcsalom őt, ez a rögeszméje.   

           –  Nem is igaz! 

       – Tudod, ha valakivel együtt vagy a nap huszonnégy órájában, akkor megszokottá válnak a körülmények, és nem lesz elég csak puszta fizikai kontakt. Szerintem a párodnak jobban is kimutathatnád az érzéseidet – visszakontráz idegesítően nyugodt hangnemben, Hanbin pedig folyamatosan bólogat.  

          – Ezt már megbeszéltük, én nem tudok ilyen könnyedén kitárulkozni.  

      – Nahát, pedig azt hittem a melegek sosem veszekednek, és mindent megosztanak egymással. Milyen kár – öntelt hangon szólal meg Jinhwan, a körcsoport egyik tagja.  

        – Sajnállak, te nem tudtad bevallani a barátnődnek, hogy igazából extra meleg vagy és most ránk féltékenykedsz. Először a saját kapcsolatodban tegyél rendet, mielőtt beszólnál a másiknak, te gyökér! – rideg hangon közlöm, Hanbinnal pedig enyhe mosoly kíséretében pacsizunk. Ez olyan páros dolog nekünk. Az elmúlt években már számtalan rosszindulatú emberrel sodort minket össze az élet, aki megpróbált megszégyeníteni. De mi nem hagytuk magunkat, utána pedig mindig megünnepeltük valamilyen módon a sikerünket.  

Ahogyan most is, Jinhwan már csak feldúlt ábrázattal ül a helyén, és felénk sem pillant.  

       – Kérlek titeket, ne tegyetek ilyen elhamarkodott megjegyzéseket! Inkább folytassuk tovább. Hanbin, szeretnéd, ha Jiwon megváltozna?  

          – Nem, egyáltalán nem! Sosem ezt vártam el tőle.  

      – Akkor mégis mit vársz el tőlem?! – kérdezem indulatosan tőle, ő csak rám néz szikrázó szemekkel, de nem szólal meg, ezért folytatom - Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok veled megosztani, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnélek. Még erre a rohadt terápiára is eljöttem a kedvedért, pedig tudod mennyire utálom! Ennél jobban hogyan bizonyítsam a szerelmem? Néha úgy érzem... mintha várnék rád, hogy kinyithassam neked a kiskaput, de neked ez nem elég, mert a nagykapun akarsz bejönni.  

         –  Én pedig úgy érzem, hogy még a kiskaput sem szívesen nyitnád ki...  

      – Jól gondolom, hogy nem bízol eléggé Jiwonban? Most azt mondod, “szerelmes vagyok!”, miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. “Hol voltál, merre voltál?  Megcsalsz, nem csalsz meg?” Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szűnni a kapcsolaton belüli bizalom. 

       Yunhyeong szavai letaglóznak. Hanbin tekintetében is a megdöbbenés rajzolja fel önmagát. Nem szólal meg, de ajkai megremegnek. Mondani akar valamit. Egy szót akár, vagy egy egész beszédet, de a hangok megakadnak a torkán. Igaz lenne? Soha nem gondoltam, hogy a bizalmunk egymás felé olyan törékeny is lehet, míg végül darabokra porlad. Kedves érzések körvonalozódnak bennem, az első randi, első ölelés, az első csókunk...  Imádom a csúnya képeinket, amiket együtt készítettünk, hogy minden áldott nap túl sok sót tesz a rántottára. A szívem mindvégig azt kántálja, hogy az elhangzott szavak nem igazak, ránk biztosan nem. Tiltakozni akarok minden porcikámmal, viszont Hanbin megelőz.  

       – Igaz, én erőltettem ezt a terápiát, de csak azért, mert Jiwon túlságosan zárkózott. Még velem is. Nem azért vagyunk itt, mert a szakítás szélén állunk, mint mondjuk Jinhwanék... Csak tényleg, néha frusztrál, hogy inkább elnyomja magában az érzéseit, nem oszt meg velem olyan dolgokat, amiben akár segíteni is tudnék neki, hogy ne egyedül cipelje a terhet. De az önbizalmam benne a feltett kérdéseidre sosem ingott meg. Tartom annyira különlegesnek a kapcsolatunkat, hogyha valaha eljön az ideje, akkor szépen vetünk véget a szerelmünknek, de még nem tartunk ott. Nagyon nem. És úgy gondolom, ahol szerelem van, ott háború is van – mondja Yunhyeong felé intézve a szavait, viszont úgy érzem, minden egyes sora a lelkembe ivódik. 

      Igaz, nem közvetlenül nekem mondja, viszont végig fogja a kezem, olyan szorosan kapaszkodunk egymásba ezzel, mint még soha. Azt hiszem, ezzel a kijelentéssel realizálódott mindkettőnkben, hogy félünk elengedni a másikat. Már nem tudnám elképzelni az életem Hanbin nélkül. Nem is akarom. Megértem, hogy mit akart ezzel elérni, viszont sokkal többet kaptunk. Yunhyeong már a többieket kérdezi egyesével, viszont mi csak egymásra figyelünk. Mosolygunk. Ebben a mosolyban benne van minden; amit reggel érzek, amikor aggódom érte, amikor törődöm vele, amit délután érzek és amit este érzek. Mindig ugyanazt. Mindent meg fogok tenni, hogy az utolsó szerelem-virágszirmunk ne hulljon le. 

______________________________

Sziasztok!^^ 

Huh, végre elkészültem vele, és bár nem teljesen olyan lett mint amilyenre szerettem volna, azért nagyjából meg vagyok magammal elégedve. 

Tényleg egy nagyon hosszú két heten vagyok túl, úgyhogy még jól is esett ezt most leírni, na meg Double B is megérdemelt tőlem már egy ilyen befejezést. 

Imádom ezt a zenét, habár nem ez a kedvenc Queen számom, de amint eszembe jutott ez a challenge azonnal tudtam, hogy nekem ezzel a dallal írnom kell valamit, mégpedig valami olyasmit, amire senki nem számítana. 

((Nézzétek el ezt a gyatra formázást, meghülyült a wordöm, úgyhogy az egészet online wordbe csináltamXD))

Remélem tetszett nektek, én élveztem az írását ^^