Aphrodité - BMin

Ajánlott zene: Rebecca Ferguson - Glitter&Gold 

Még a melegsárgán ragyogó lámpa fényeit is fehér hó borítja, az orromba bekúszik a meghitt karácsony-illat, alma és fahéj aromája száll a hideg levegőben, a gyönyörű hópelyhekben is érezni. Imádom ezeket a hangulatos kinti vásárokat, pláne amióta velem van az a személy, akire mindig is vágytam. Forralt bort tart az egyik kezében, miközben a másikkal összefűzi ujjainkat; kellemes bizsergés fut végig a testemen, ahogyan bársonyosan simítja végig ujját a kézfejemen. Direkt nem vettem fel kesztyűt, hogy ezt megtehesse. Az egyetlen zavaró tényező a világoskék sapkám, ami teljesen összekócolja a hajam, és az aranyszínű sminkemet is semlegessé teszi, amit hosszú ideig tökéletesítettem.

- Nézd, Somin-ah! – mondja nyugtató mély hangján, majd egy standhoz húz, ahol meglátom a szebbnél szebb díszeket.

- Ó, de gyönyörű – boldog kijelentésem hallatán Ő egyből rám fókuszál, nem tudom megcsodálni a kis kézzel faragott angyalkát. Nem szeretem, ha ilyen sokáig bámul, úgy könnyen kivehető a sok rettenetes hiba az arcomon, amit mindig próbálok sminkkel eltakarni.

- Te gyönyörűbb vagy.

- Oppa!

- Nem, hidd el nekem. Te vagy a legszebb nő.

- Állandóan ezt csinálod – elfordulok tőle, mielőtt meglátná a zavarba ejtő pírt az arcomon.

- Oké, megértettem, nem mondok ilyet többet. Mit szólnál egy kis kajához?

Matthew hazáig kísért, így nem tudtam elmenni az útbaeső edzőterembe; Ő nagyon sokat eszik, én pedig abszolút lehetetlennek tartom, hogy mellette salátát egyek, így hát amikor kettesben vagyunk, akkor kisebb lakodalmat csapunk. Szeretek enni, csak az engem körbeölelő zsírpárnákat nem díjazom. Nem tudok előtte erről a számomra kényes témáról beszélni, mert mindig kitalál valami hiteles hazugságot, amitől végül ideiglenesen megnyugszom. Pedig már a kapcsolatunk eljutott arra a szintre, hogy nem kellene nekem feleslegesen hazudnia.

A lakásba már nem jön be, ezért egyedül lépem át a küszöböt egy érzelmes puszi után, ahol már vár a legjobb barátnőm, egyben lakótársam. Ő az a bekuckulós, pizsamanadrágos fajta lány nemtörődöm személyiséggel, mégis meleg szívvel. Persze, csak azzal kedves, aki kiérdemli nála. Ég és föld vagyunk mi ketten, mégis Őt érzem magamhoz a legközelebb ezen a világon. És szigorúan csakis neki engedem meg, hogy smink nélkül lásson.

- Egek, hogy nézel ki?!

- Miért, hogyan? Elkenődött a rúzs? – rögtön a tükörhöz lépek, alaposan megnézem magam benne, de nem látok nagy különbséget ahhoz képest, ahogyan kiléptem a házból. Persze az orrom piros, még az alapozó sem bír a csípős hideggel szemben.

- Úgy, mint akit lenyelt egy karácsonyfa. Egy hatalmas, fényes, tényleg bazi nagy fa – megcsóválja a fejét, én pedig idegesen sóhajtok, mégis nyugodtan lépek el onnan, hiszen a sminkem precízen a helyén maradt.

- Jiwoo, a szívbajt hoztad rám.

- Tudod, szerintem kevesebb maszlaggal is ugyanúgy szeretne téged az a fiú. Imádnivaló vagy és nagyon szép, kenőcsök nélkül is.  Jézusom, annyira csillogsz, hogy mindjárt megvakulok tőled.

- De... én mindig tökéletesen akarok kinézni mellette. Azt szeretném, hogy büszke legyen a párjára – szomorúan hajtom le a fejem, mert érzem Jiwoo aggódó szavaiban a törődést, és hogy most igaza van.

- Na jó, elmondok valamit. Meg fog ezért ölni, de nem érdekel. Emlékszel arra a délutánra, amikor hamarabb jött át Matthew, de te pont nem voltál itthon?

- Igen. Még mondtad is, hogy tök kínos volt vele beszélgetni.

- Na, hát ez nem igaz. Persze az elején az volt, aztán beszélgettünk mindenféléről, többnyire rólad. Még csak randiztatok, de már akkor azt mondta nekem, hogy te vagy számára az igazi. Szó szerint azt mondta, hogy cuki vagy és szexi, meg hogy imádja azt a ragyogó mosolyod, és hogy végre nem egy üresfejűvel randizik. Még kevésnek is gondolta magát hozzád képest. Szóval már abban a pillanatban büszke volt rád, amikor az első randitok volt. Gyönyörű vagy, ahogy a lelked is az... csak végre már el kellene hinned.

Ledöbbenek a legjobb barátnőm súlyos szavain, igazság szerint sosem képzeltem azt, hogy Matthew ennyire mélyen érezhet irántam, főleg nem az elején. Persze már ott is megvolt köztünk a kölcsönös tisztelet, az éjjelig tartó hosszú és tartalmas beszélgetések, ahol kínos titkok is kiderültek, de valahogy sosem realizálódott bennem, hogy Ő ezt gondolhatja annyira komolyan, mint én. Nem vagyok jártas a kapcsolatok terén, konkrétan Ő az első szerelmem, így csak hagyom, hogy magával sodorjon ez az egész lehengerlő érzés, amit csak akkor élek át, ha vele vagyok. Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk. Számomra ő egy ajándék. Ugyanakkor sosem beszélünk családalapításról; bár már elmondta, hogy két fiút és egy kislányt szeretne. Még ebben is kifogástalanul passzolunk. Habár beszéltünk már az összeköltözésről egy átgondolatlan pillanatunkban, azonban végül mindketten túl korainak ítéltük meg. Hiszen most szenteste napján lesz hivatalosan egy éve, hogy együtt vagyunk. Igazság szerint nem is tudom, hogy valaha képes lennék-e megmutatni neki a sminktelen valómat. Minden nevetséges titkomat tudja, ennek ellenére a külsőmről kialakított képét nem akarom lerombolni, talán ezért is félek a közös életünktől. Valakinek ez teljesen felfoghatatlan és abszurd, ugyanakkor én mindig is nagy önbizalomhiányban szenvedtem, egész életemben a testem és az arcom volt a legnagyobb ellenségem, és úgy voltam vele végül, mint más emberek az étellel. Észre se vettem, viszont rövid időn belül létfontosságúvá vált az átlagos mindennapjaimban is. Remélem, hogy a halálom napján is ki leszek sminkelve, és úgy tesznek a föld alá, hogy szépen mehessek fel a mennybe.

Másnap már a tágas nappaliban vagyunk, Jiwoo épp málnás teát kortyolgatva kezdi el a minden évben kihagyhatatlan Harry Potter maratonját, én pedig épp a szemhéjpúdereket próbálgatom, melyik lenne a legalkalmasabb az évfordulónkra. A leghalványabb bézs alapszín már fent van a szememen, a külső szemzugba felviszem a legsötétebb aranybarnát, ügyelve arra, hogy a szemöldökcsontomra ne kerüljön belőle. Gondosan elsatírozom lágy mozdulatokkal, miközben meghallom a barátnőm fura kérdését, amiknek általában nincs sok valóságalapja.

- Szerinted más állatok nyelvén is tud Harry beszélni? Mennyire király lenne, ha elkezdene egy sárkánnyal dumálni.

- Nem a Trónok Harcát nézed... Te, szerinted a glitter már nagyon sok lenne?

- Ezt ugye most nem kérdezted komolyan?! Legszívesebben rád öntenék egy vödör sminklemosót.

- Oké, akkor csak fényes lesz – mondom neki a tükörből nevetve, miközben visszanéz rám.

- Annyira nyálas, hogy pont karácsonykor van az évfordulótok.

- Ha ott lettél volna, nem gondolnád annak.

- Biztos arra hivatkozott, hogy te vagy az ő legszebb ajándéka. Béna.

- Neked amúgy is minden az, ami a szerelemmel kapcsolatos. De egy szép napon elérem Jeon Jiwoo, hogy megváltozzon erről a véleményed.

- Előbb tanul meg Harry sárkányokkal beszélgetni.

Végszóra megszólal a telefonom, Matthew írt nekem, miszerint holnap este nagy nap lesz, ezért kellően meg fogjuk ünnepelni. Somolygok rajta, amikor ahhoz a részhez érek, hogy Ő mindenféleképpen bejön értem, nehogy valaki elraboljon engem  nyílt utcán. Izgatottan kezdek el újra sminkelni és színeket kombinálni, magabiztosan kiválasztok minden árnyalatot és textúrát, amire szükségem lesz a holnapi naphoz. Úgy érzem, hogy ebben az évben lesz életem legjobb karácsonya.

               Egyedül kezdem el a reggelit, mert ilyen korán képtelenség lenne Jiwoot kipenderíteni az ágyából. Ma nem ehetnék semmilyen cukrosat, de olyan örömmámor járja át a testem, hogy ezt meg kell engednem magamnak. A kedvenc müzlim veszem elő, majd egy adagot kiöntve a tányérba ráöntöm a tejet is. Nyugtalan izgatottság söpör rajtam végig, ahogy a mai napra gondolok. Tudom, hogy csodálatos lesz. Kinézek az ablakon, és a lelkem megint megtelik az ünnepek szeretetével, a friss levegőt szinte érzem szétáramlani és már alig várom, hogy kint lehessek. A békés gondolataimból az ajtó halk kopogása szakít ki. Meghallom Matthew átütő hangját, én pedig azonnal bepánikolok. Nem vagyok kisminkelve és most kifejezetten rossz az időzítése. A zsiráfos pizsamám van rajtam, a hajam összevissza áll, az arcom pedig kész katasztrófa. Megszólalni sem merek, pedig hallom ahogyan egyre erélyesebben szólítgat, de csak ülök ott, mint egy rongybaba, miközben reménykedem abban, hogy minél hamarabb megunja és elmegy. A szívem őrülten zakatol, csaknem apró darabkákra hullok, ahogy lepereg előttem az életem. Az első találkozás, a randik, a csókok, minden... Még a vitáinkat is élveztük; annyira jó volt, hogy ésszerűen megbeszéltük azokat is, normális felnőttek módjára. Biztos vagyok benne, hogy az is erősítette a kapcsolatunkat. Erre most itt van ez a gyötrelmes pillanat, ő csak szüntelenül kopogtat az ajtón, én pedig visszafojtva a légvételeimet várom az elkerülhetetlent. Nincs már arra időm, hogy gyorsan fogjam a palettáimat és csodát tegyek – hiszen a legkevesebb idő húsz perc számomra, ami sminkeléshez túl kevés, várakoztatni vele pedig elenyészően sok.

- Hé, itt kopog valaki már öt perce, miért nem nyitottad ki? – Jiwoo szólal meg álmos, rekedtes hangján, engem pedig elér a teljes pánik.

- Somin, mi a baj?

Már a külvilágot teljesen kizárja a testem, nem is hallom tisztán ki kérdez tőlem. Menekülni akarok, amilyen gyorsan csak tudok. Felállok a székből, mielőtt valaki meglátna így, és gyorsan berohanok a szobámba.

-  Várj! Hé, miért csinálod ezt?

Mielőtt beérnék valaki megfogja a kezem és próbál a szemembe nézni, de teljesen lehajtom a fejem. Most realizálódik bennem, hogy Matthew az, így még jobban egy szakadék mezsgyéjén érzem magam.

- Somin-ah, nézz rám!

- Nem akarok!

- Kérlek. Most megyek edzeni és csak benéztem, mert látni akartalak. Miért viselkedsz így? Valami rosszat tettem?

- Nem, csak… nem érzem jól magam. Nem vagyok kisminkelve, nem akarom, hogy így láss.

- Ez most komoly? Hé, kicsim – az ujjával gyengéden felemeli a fejem és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Elképesztő, ahogy engem bámul; a világ minden szeretete és vágyakozása megcsillan mélybarna íriszeiben. – Ismételd utánam. Gyönyörű vagyok.

- Gyönyörű vagyok – mondom, miközben a könnyeim utat akarnak törni maguknak.

- Ennek a nagydarab fickónak én vagyok a legtökéletesebb – mosolyog, ami engem is nevetésre késztet a kijelentése után. Egy kicsit irreális a helyzet, ahogy a könnyeimmel küszködve nevetek. – Igazán szerencsés, hogy ilyen nagyszerű nő lehet a párja, mint Jeon Somin. 

- Oppa…

- Ez az igazság. Nekem te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Sosem értettem, miért van rajtad ennyi smink, de mindig arra gondoltam, hogy egy napon majd látni foglak így is, és hogy mennyire fogok elalélni a látványtól. Most még gyönyörűbb vagy, mint általában, mert elém tártad a lelked. Ilyenkor vagy a legszebb, kicsim. Amikor a cuki alpakás zoknidról beszélsz, vagy a kedvenc énekeseidről olyan átéléssel, mint még soha senki. Imádom a nevetésed, még azt is, amikor rám támadsz és ütlegelsz valami hülyeség miatt. Lehet, hogy nem sokszor mondom, de szeretlek.

- Én is szeretlek – mondom most már teljesen eufórikus hangulatban, emóciókavalkád támadja meg a testem, végigfut rajtam egy fantasztikus bizsergés. Talán nem is tudja, mit tud belőlem kiváltani a puszta szavaival. Remélem, hogy ez kölcsönös.

- Sosem volt nálad szebb és nem is lesz. Már alig várom, hogy mindennap láthassalak meztelenül, hogy smink nélkül legyél és csak filmezzünk át egy napot. Ma meg akartam kérdezni újra.

- Micsodát?

- Hogy összeköltözzünk-e. Remélem, most igent fogsz mondani. És légyszi, majd ott lepődj meg rajta.

 Most egészen más miatt hatódok meg, mert ez pontosan az a szerelem, amiről minden nő álmodik – valósággal ragyog, sokkal fényesebben, mint bármelyik palettám. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire boldog lehetek szimplán attól, hogy valakinek a szerelme vagyok. Pedig így van. És mostantól sokkal odaadóbban fogok vigyázni a gyönyörű lelkére, mert Ő megmentette az enyémet.

_________________________________________

Sziasztok^^ 

Uh, hát nehéz szülés volt ez, de mindenféleképpen meg akartam írni a saját lelkiismeretem miatt is. 

Igazából ez a téma IS nagyon közel áll hozzám, mert még a kisboltba se megyek el smink nélkül, és próbáltam ezeket az érzéseket belesűríteni. Tudom, hogy ez borzalmas, de én még mai napig nem tudom magam elfogadni.

Sominról is kiderült, hogy önbizalomhiányos, így hát kérdés sem volt, hogy ezt a hardcore shippemmel kell írnom, már amúgy is kijárt nekik. 

Bocsi fluff-utálók (Khm Mirtill, khm), dehát én imádom a nyáltengert:D