Ajánlott zene: Orsi - Ha lemegy a nap
Ha lemegy a nap, te eljössz mindig hozzám
Szürke
félhomályba borult az egész helyiség. A sikoltó zene a kelleténél jobban
emelkedő mellkasomon és dobhártyámon dübörgött. Színes villódzások voltak
mindenfelé, őrjöngő, a ritmusra vonagló burkok tömege hullámzott előttem.
Alkoholmámor itatta át a látszat-szerelemtől forrongó levegőt. Mindenki
megtalálta már az aktuális estére való párját, csak én bolyongtam
reménytelen-áztatta kételyekben. Nem találtam... nem találom őt. A sziporkázó
fények még jobban eltorzították az emberek arcát, a zene pedig szüntelenül
visított ebben a zsibongó tömegben. Kezdtem feladni, a szokott időnkön már
vészesen túlütött az óra, amikor egy kar fonta át a derekamat. Lágyan
és ismerősen. A láthatatlan cella lazult, enyhült a bizonytalanság drótmadzaga
nyakamon. De ennek ellenére, szívem úgy tombolt a torkomban, mint egy
haragos tenger.
- Hát ideértél? – kérdeztem
levakarhatatlan mosollyal az arcomon.
- Megígértem tegnap
este – szorosan magához húzott, én pedig kirobbanó örömmel a mellkasának
dőltem.
A zene őrült
ritmusa sem tudta megzavarni a mi ellentétes táncunkat a többiekkel szemben, de
mindig ezt történt. Ha Junhoe-val táncoltam, egy rejtett burok uralkodott
felettünk, ahova nem engedtünk be senkit és semmit. Hihetetlen érzés volt még
így is, hogy csak éjszakánként találkoztunk a bárban, és egyikünk sem tudott
semmit a másik nevén kívül.
- Igen, csak
most később jöttél, ezért azt hittem már nem is fogsz.
- Kételkedtél bennem?
– suttogta alig hallhatóan, miközben ajkaival nyakam cirógatta.
- Csak egy picit.
Rám nézett.
Szemei mélysége elnyelt. Nem láttam már semmit a rideg külvilágból. Egyre
beljebb sodródtam az érzésbe. Még szorosabban magához ölelt. Sóhaj
szállt fel belőle. Kellően meglepett a reakciója, de nem szóltam semmi
olyat, amivel elronthattam volna a mi varázslatos pillanatunkat. Mégis úgy
remegtem erős szorításában mint egy virág, ami most hullajtja le szirmait,
amiből ő semmit nem vett észre a saját aggálya miatt. Tapadóan közel álltunk
egymáshoz. Megőrjített az illata, a szeme, az, hogy éreztem lélegzetét az
arcomon. Széttépett belülről a vágy. A kielégületlenségre ítélt sóvárgás.
- Figyelj – kezdte
el, a hangjából színtiszta aggodalom tükröződött.
- Igen? Csak a
tiéd vagyok.
- Hát épp ez a
baj! Rohadtul nem vagy az – mondta ingerülten, majd a kezem után kapott,
és a kijárat felé kezdett húzni.
- Jinhwan,
többet akarok ennél.
- M...mire
gondolsz? – pontosan tudtam, hogy miről vélekedett, de legalább
nyertem pár másodpercet, hogy feleszméljek a kezdeti sokkból.
- Azt akarom,
hogy randizzunk! Úgy értem... Te nem vágysz többre? Szeretnélek megismerni,
hogy milyen iskolába jártál, a családodat, hogy mivel foglalkozol, a kedvenc
zenéidet, könyveidet. Hogy van-e valami furcsa szokásod, esetleg van egy titkos
feleséged, vagy mit tudom én. De mindent tudni akarok rólad, hogy teljes
egészében az enyém legyél, a nap minden szakaszában.
Ez az érzés maga
volt az őrület. Annak villódzása és kacaja minden pillanatban. Egy hang, ami
mindig ott suttog a fejedben, egy tőr, ami hihetetlen precízséggel szeli
ketté a szíved szinte percenként. Egy mámorító illat, melyet mindenhol
érzel, egy hallucináció. Maga az észvesztés...
- A legfurcsább
szokásom az, hogy három hete minden este találkozok egy fiúval a bárban, akiről
nem tudok semmit, de menthetetlen vágyat érzek iránta – elmosolyodtam,
mire ő közelebb jött hozzám, és gyengéden átkulcsolta derekam a kezeivel.
- Akkor? Tegyünk
egy lépést előre.
- És ha ezzel
elcseszünk mindent? Szar vagyok a szerelemhez Junhoe, egyszerűen nem nekem
való. Teljesen hozzászoktam ehhez, hogy te eljössz hozzám és egész este együtt
vagyunk, aztán vége.
- Szóval nem
akarsz randizni.
- Nem ezt
mondtam!
Igazából maradéktalanul összezavarodtam.
Káosz volt a fejemben, és nem tudtam helyére tenni a felszínre törő érzelmeimet.
- De! Pontosan
ezt mondtad, Jinhwan. De legyen az az első dolog rólam, hogy nagyon kitartó
vagyok. Meg fogom kérdezni ezt holnap is, és azután is. Amíg csak kell.
Itt már tudtam,
hogy a szívemben minden kérdésére igen lesz a válaszom, de azért nem akartam
megadni magam ilyen könnyedén. Borzasztóan féltem, mert a szerelem olyan volt
nekem, mint egy üres ház. Ahhoz, hogy gyönyörű és teljes legyen, sokat kell
vele foglalkozni, meg kell tervezni a részleteket, és mindig kell bele valami
újdonság. Nem éreztem még egészen késznek magam erre, de válaszképp lágyan
megcsókoltam, hogy véletlenül se gondolja azt, hogy ellent mondanék. Remélem,
hogy egyszer ő lesz az én Otthonom.
_____________________________________________________
Na sziasztook!:3
Huh annyi mindent mondanék, de magamból kiindulva még én sem olvasnám el (XD), úgyhogy külön-külön szedek mindent, hátha valakit érdekel valamelyik szekció.
BLOGON TÖRTÉNT VÁLTOZÁSOK:
Igazából csak annyi történt, hogy most már a blog nem fyeah-shineexo neven fut, hanem fyeah-shinikon-on.
A válasz pedig egyszerű (bocsánat előre is exo-lek):
Kiszerettem az exoból. Ez már igazság szerint elég régen megtörtént, már a Szívritmus csapda utolsó fejezeteit is úgy írtam, hogy nem vallom magam exo-lnek. Viszont a félreértések miatt, Chanyeol és Jongin még mindig ugyanúgy a szívem csücskei.
És hát megtörtént, amitől mindig féltem, hatalmas shawol lévén... Körülbelül 1 éve, teljesen beleszerelmesedtem az iKON-ba. Úgyhogy most már két UB bandám van. Nem tudom amúgy miért féltem ettől, soha nem akartam elhanyagolni a Shineet, aztán attól tartottam, ha valakiket ugyanúgy fogok szeretni, akkor ezt megtörténik. De szerencsére nem így lett.
Hanbint és Bobbyt már időtlen idők óta szeretem egyébként, a többi taggal viszont nem foglalkoztam különösebben. Aztán valami bekattant, és azóta el sem tudom képzelni az életem nélkülük.
Huh annyi mindent mondanék, de magamból kiindulva még én sem olvasnám el (XD), úgyhogy külön-külön szedek mindent, hátha valakit érdekel valamelyik szekció.
BLOGON TÖRTÉNT VÁLTOZÁSOK:
Igazából csak annyi történt, hogy most már a blog nem fyeah-shineexo neven fut, hanem fyeah-shinikon-on.
A válasz pedig egyszerű (bocsánat előre is exo-lek):
Kiszerettem az exoból. Ez már igazság szerint elég régen megtörtént, már a Szívritmus csapda utolsó fejezeteit is úgy írtam, hogy nem vallom magam exo-lnek. Viszont a félreértések miatt, Chanyeol és Jongin még mindig ugyanúgy a szívem csücskei.
És hát megtörtént, amitől mindig féltem, hatalmas shawol lévén... Körülbelül 1 éve, teljesen beleszerelmesedtem az iKON-ba. Úgyhogy most már két UB bandám van. Nem tudom amúgy miért féltem ettől, soha nem akartam elhanyagolni a Shineet, aztán attól tartottam, ha valakiket ugyanúgy fogok szeretni, akkor ezt megtörténik. De szerencsére nem így lett.
Hanbint és Bobbyt már időtlen idők óta szeretem egyébként, a többi taggal viszont nem foglalkoztam különösebben. Aztán valami bekattant, és azóta el sem tudom képzelni az életem nélkülük.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése