Ne
haragudj, hogy ezt mondom, de híztál –
szólaltok meg.
És ettől most jobb érzés kerített titeket hatalmába, hogy megosztottátok velem ezt az érdekfeszítő tényt, amivel én is tökéletes tisztában vagyok? Szebb lett a Föld, a lelketeknek jobb lett, hogy egy kövér lány érzéseivel játszadoztok? Tudjátok, hogy ilyenkor mit teszek? Hamis mosolyt erőltetek az arcomra, azt válaszolva, hogy, „igen, tudom”, pedig belül szétvet a düh és a szomorúság egyvelege, hogy ismét nem tudtam elkerülni ezt a témát, hogy ismét belém kellett tipornotok, pusztán azért, mert belém akartatok. Miért nem törődtök inkább a nyomorult életetekkel? Nem hiszem, hogy az enyém olyan izgalmas lenne, amiért állandóan azzal szeretnétek foglalkozni. Mindenki saját maga tudja, neki mi a jó, és én bárhogy is érzek, az az egyéni döntésem lesz, nem a tiétek. Tudom, az erős emberek a gyengén élősködnek, én pedig már eleve hátrányból indulok, viszont egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kell szándékosan megbántani. Velem lenne a baj, hogy sértésnek veszem azt, ha – jobb esetben – kövérnek hívtok? Lehet, hogy túlreagálom. Elmondjam, mi játszódik le a fejemben ilyenkor? Félek. Félek közétek menni, hogy megint én leszek a téma, hogy megint én leszek a viccetek tárgya, hogy megint el kell viselnem azt az érzést, amikor undorodva néztek rám, én pedig csak lehajtott fejjel szeretnék a föld alá süllyedni, mert egyszerűen még a szemetekbe sem merek belenézni – mondanám a szívem összes rezdülésével, de sosem teszem.
Mi csak a
javadat akarjuk –
jelentitek ki ismét.
Mégis
mivel? Mégis hogyan szolgálná az a javamat, ha állandóan megaláztok? Vagy azt
hiszitek, hogy a ducik egy burokban élnek, és tudomást sem vesznek a
túlsúlyról, ezért mindenféleképp fel akarjátok nyitni a szemüket? Az igazság
olykor fájdalmas tud lenni, de ha valaki minden nap a külsején viseli az igazságot,
annak nem kell elmondani, mert tudja saját maga is. A javunkat az szolgálná, ha
elfogadnátok minket olyannak, amilyenek vagyunk. Aki változtatni akar, az fog
is, de nem miattatok. Tudjátok, ez mi? Gonoszság. Mert annak az a lényege,
hogy szenvedést okozzon, mi pedig így érzünk miattatok. A törékeny magabiztosságom
minden egyes nap elporlad, amikor megvető szavakat kapok, és azt hinné az
ember, hogy idővel könnyebb lesz, de egyre nehezebb elviselni mindazt, amellyel
a javamat szeretnétek szolgálni, amiről el kellene hinnem, hogy az érdekemben
sebeznek meg. Nem tudnátok végre békén hagyni? Meddig akartok még gyötörni?
Beköltöztetek a fejembe, a gúnyos hangotok visszhangzik mindenhol, néha az
álmomban is. Ezt akartátok elérni?
A
gonoszság nem születik, hanem megteremtik. Vajon Isten ilyennek képzelte a
világot? A rossz ugyanúgy tudja hallatni a hangját, mint a jó; sőt. Általában
az emberek hamarabb felfigyelnek a rosszra, mint a jóra. Ezen a Földön mindenkinek
van hangja, csak nem mindegy, hogyan használja.
________________________
Sic mundus creatus est: A világot így teremtették.
Jajj ne, a lelkem 🥺😭💝💜
VálaszTörlés:')💜
TörlésElőször is 💜!
VálaszTörlésOlyan fájdalmasak a szavaid, a gondolataid és az érzések, amiket megfogalmaztál, ami jó ideje érlelődhetett benned, és amivel egyedül próbálsz mindig megküzdeni, amikor ilyet mond neked valaki. Szerintem attól vagy igazán erős, hogy tisztában vagy a saját értékeiddel, és nem engeded, hogy a gonosz megjegyzések uralkodjanak feletted, amik nyilvánvalóan rohadtul szarul esnek. ;;
Annyi gonoszság van a világban, de tényleg az a legroszabb, hogy észre se veszik sokan, hogy az egyszerűnek szánt szavakkal tudják a legfájdalmasabb sebeket ejteni.
Legszívesebben a világ összes szeretetét rádönteném, de csak a sajátommal tudok rendelkezni, azt viszont korlátlanul neked szánom minden nap. ;; 🥺💜
Es tudod mi a legjobb? Hogy ezt érzem is 🥰💜
TörlésHuh.. Nem is tudom mit írhatnék, ugyanazt tudnám ismételni, amit te is leírtál.
VálaszTörlésVan egy olyan nagyon erős gyanúm, hogy ebbe sajnos semmi kitalálció nincs, ez a novella te vagy, amit baromira sajnálok;;
Az emberek nagyon gonoszak tudnak lenni , mert nem gondolnak bele a másik helyzetébe, s csak azt gondolják "áh csak megemlítettem neki, nem akkora nagy sértés" de igen, az.
Nem igazán tudok mást írni, mert az igazságot nem lehet szépíteni. De nem szabad a gonoszakkal fogalalkozni,(tudom, nem könnyű, sőt) csak azokkal, kik felemelnek és segítenek (hülyén hangzik tőlem, egy kiskölöktől, de ez akkor is így van :c)
És küldök egy hatalmas ölelést és szép szavakat, hogy tudd, nem csak rosszakarók vannaka földön <3
Igen, ez a novella én vagyok. Gondolkoztam rajta, hogy valamilyen idolt odairok mellé, mert ha nem is ezen a téren, de valamilyen módon biztosan ők is érzik ezt, és rájuk zúdul valami hasonló. Dehat ez az én történetem volt.
TörlésKöszönöm ❤️
Sziaaaaa^^
VálaszTörlésAmikor ilyen típusú írást olvasok, akarva akaratlanul eszembe jutnak a saját sérelmeim… És amúgy ez a téma most annyira stílszerű nekem...
Elmentem az ezer éve tartó hátfájásommal egy magán reumatológushoz… Szó szót követett, levetkőztem, hogy megvizsgáljon, erre tök döbbenten megkérdezte, hogy miért ekkora a hasam egy évvel a szülés után, esetleg benne van már a következő baba? Én köpni-nyelni nem tudtam, és csak annyit nyögtem ki egy kényszeres vigyorral, hogy nincs róla tudomásom…
Azóta a második fogyókúrába kezdtem bele (az első semmit nem ért, és eddig nagyon úgy tűnik, ez sem fog…), mindenféle hatástalan szarokat veszek, edzek, ahelyett, hogy pl. írnék szabadidőmben, és az első fogyókúránál pl. tökre kiborultam, amikor az a fránya mérleg küzdelmeim ellenére sem akart kevesebbet mutatni… És annyira szánalmasnak tartottam magam, hogy emiatt bőgök, amikor tragédiák történnek körülöttem… És akkor megfogalmazódott az bennem, hogy és akkor mi lesz, ha duci maradok? Szarabb ember leszek? Kevésbé leszek vicces, rosszabb barát / feleség / anya leszek ettől?
BOCSÁNAT!
Nagyon remélem, hogy kicsit segített, hogy kiírtad ezt magadból:-) Pontosan tudom, milyen az, amikor hangok gyötörnek napról napra, és nem hallgatnak el… Én az írásaid alapján egy csodálatos embernek ismertelek meg, és tudom, hogy klisésen hangzik, de akkor is a belső számít! Lehet valaki fogpiszkáló kinézetű, manöken, modell, ha közben az agya akkora, mint egy lepkének, stb… De persze a lepkényi agyú manökeneket se bántsuk, mert az ugyanolyan diszkrimináció lenne a részünkrőlXD
Most legszívesebben befalnék egy egész tábla csokit!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon várlak az utolsó körben is<3<3<3
Szia!
TörlésAh, hát ezt nagyon sajnálom :/ tényleg nem tudják az ember, mikor kellene befogniuk, de mit várunk, ha még egy orvos is ilyen, aki lehetett volna ettől kultúraltabb. Azt meg végképp sajnálom, hogy téged ez ilyen rosszul érintett, mert ja, sokszor nem is tudják az emberek, hogy azért az 1 kilóért is mennyire meg kell szenvedni, nekem az kifejezetten nem szimpatikus, amikor megvannak róla győződve hogyha ezt megosszak velem, attól majd átkattan bennem valami és változtatok rajta. Na mindegy xd
Igen, sokat segített. Amint leirtam már éreztem is, hogy jobban vagyok, úgyhogy nagyon örülök, hogy végül a saját sztorim mellett döntöttem.
Haha, hát én úgy vagyok vele,
hogy aki bíráskodik felettem, annak megmutatom, hogy benne mennyi hiba van. Igen, elég bosszúálló vagyok, ez az egyik borzasztó tulajdonságom XD
Épp most ettem egy 3bitet, de még mindig úgy ennek valami édeset rip XD
Köszönöm, hogy írtál és hogy te is megosztottal egy darabot magadból itt ❤️
Szia!^^
VálaszTörlésHát valahol nagyon sajnálom, hogy tényleg erről tudtál ennyire a szívedből írni, de közben meg mégis nagyon örülök neki, mert így olvashattam és tudtam vele azonosulni, meg hát te is biztos megkönnyebbültél, hogy kiírtad magadból.
Olyan szomorú szerintem, hogy egy egy társadalmi elvárás alapján húzzák rá valakire, hogy kövér e vagy sem. A normális az lenne, ha mindenki úgy nézhetne ki, ahogy jól érzi magát a bőrében, mert aztán másoknak tényleg semmi köze hozzá - ha jó, ha rossz szándékkal említi meg valaki.
Mostmár lassan két éve, hogy kiderült hogy inzulinrezisztenciám van, úgyhogy ezzel együtt járt életmódváltás meg szénhidrátszámolás meg minden szuper dolog :D én is meglepődtem az elején, hogy basszus most fogyok először úgy, hogy nem éhezek és nem is jön aztán vissza, és még jól is érzem magam. De azért azon a tényen nem változtat, hogy nem éppen az xs méret vagyok na xd és annyira le tudja hangolni az embert, ha pl bemegy a boltba és nem lát mást csak haspólót, azt is valami barbie babákra, aztán hiába jártam körbe csomó boltot egy nyomorult pólót nem tudtam venni. És ilyenkor mindig fölteszem a kérdést magamnak, hogy tényleg ennyire kövér vagyok? Hát a válasz hogy nagyon nem, csak egy tökre elferdült világban élünk, ahol a társadalom szerint nem így kéne kinézni, holott semmi baj nincs ezzel, sőt.
Meg hát szerintem nagyon nem mindegy, hogy hogyan mondja valaki a tényeket, meg hogy ki az az illető. Nekem is van olyan ember, akitől mindig iszonyú rosszul esett, ha megemlítette, hogy híztam, míg mástól pont egyik fülemen be, másikon ki. Szóval tényleg borzasztó érzés tud lenni, és iszonyú sok rágódást meg szorongást tudnak ezzel okozni, még ha fogalmuk sincs róla :(
És az utolsó bekezdésre reagálva: ha mindenki más a rosszra figyel fel először, attól még mi kereshetjük a jót, és ha másnak nem is, de magunknak ezzel nagyon sokat tudunk segíteni. És ha a mi jóra használjuk a hangunkat, akkor a gonoszat észre se fogjuk venni egy idő után - legalábbis remélem xdd
Hát remélem nem baj, hogy itt dumáltam egy csomót mindenféléről, de úgy kijött belőlem ahogy olvastam a novellád, és úgy éreztem ezt le szeretném írni. És borzasztóan remélem, hogy a saját jóságod elég erős lesz ahhoz, hogy ne legyen fogékony a világ gonoszságaira! 💜
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
TörlésBocsi, hogy ilyen későn válaszolok;;
Igen, megkönnyebbültem, dehat ez ugye sosem múlik el teljesen, egy kis tüske mindig bennem fog maradni, meg amúgy pechemre nagyon haragtarto vagyok és még ezt tetozve nagyon jó a memóriám is.
Ja, valami nagyon nem okes a világban, dehat ez már ilyen marad. Annyit tehetnék, hogy aki ilyen megjegyzéseket tesz, na annak megmondani a frankót, de annyira meg nem szedtem össze a bátorságom.
Jaj hát ne is mondd, egyszer a húgom mondta, hogy menjek már be vele a tallyba, és én kis naivan bementem vele, de fhu XD tudtam, hogy az az üzlet a sovány lányoknak van, de hogy ennyire sovanyoknak azt nem tudtam. És akkor nézelődtem, semmihez nem értem hozzá mert úgy éreztem magam, mint elefánt a Porcelanboltban XD kész, hogy mennyire ennek áll a világ, hogy még a sovanyokat is arra osztokelik, hogy legyenek még sovanyabbak. Borzasztó.
Jaj nagyon szép gondolat ez az utolsó bekezdesemrol, és amúgy remélem hogy így lesz ;;
Egyáltalán nem baj, én nagyon szeretem, ha mások megosztanak magukrol egy darabot nekem.
Köszönöm, hogy írtál!💜
Szia~~ ^^
VálaszTörlésNe haragudj, hogy csak most értem ide! ><
Huu... Ahogy már előttem is írták, ezen a novelládon érződött, hogy ez te vagy. Nagyon sajnálom, hogy ilyet át kellett élned. Rengeteg borzalmas ember van a világban, legtöbbjüknek mintha csak arra lenne ideje, hogy másokat kritizáljanak. Sajnos én sem úsztam meg ezt, bár nem teljesen úgy, mint ahogy ez a novelládban van.
Engem nem azért csúfoltak, mert esetleg duci lennék. Én képtelen vagyok hízni. Élhetek hetekig csak egészségtelen ételen, tele is ehetem magam, de egy gramm nem marad meg rajtam. Az orvosok se nagyon tudják, miért van, pedig nem egy vizsgálaton túl vagyok már, de egyszerűen évek óta nem változott a súlyom. Nem vagyok anorexiás, tudok enni, eszek is rendesen, de egyszerűen semmi. Mindig ki voltam közösítve, mindig megvetően néztek rám, sose értettem miért. Nem ők szenvednek otthon azzal, hogy olyan szinten pálcika a kezük, lábuk, hogy ruhát nem lehet venni, ami jó lenne.
Már a boltokba is félve megyek be, mi van ha már megint végigjárom az egészet és üres kézzel jövök ki?
Azóta már megtanultam kizárni őket, bár nem mondom, hogy nem zavar, mert igenis zavar, de már nem veszem úgy magamra. Lehet furán hangzik egy kis fiatalkától, mint én, de próbáld meg te is kizárni őket. Ne hagyd, hogy bogarat ültesennek a füledbe! Úgyis a belső számít, nem a külső! Úgy vagy jó, úgy vagy te, ahogy vagy! ^^
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!
TörlésSajnálattal látom, hogy ezen neked is keresztül kell menned, mert az is ugyanolyan rossz, ha valaki nem tud hizni, pedig szeretne. A húgom is ebben a cipőben járt, de majd ahogy nővé válsz úgy fogsz csinosodni, vele is ez történt.
Amúgy én amondó vagyok arra is, és mennyi példa is volt rá filmekben, az életben is, hogy egy fiatalabb tanított valamit az idősebbnek.
Köszönöm szépen! ^^
Szia!
VálaszTörlésHitetlenkedve olvastam soraidat, mert - bár valójában nem ismerjük egymást - mindig olyan kiegyensúlyozott és pozitív hatást keltettél. Nagyon szívbe markoló volt most ezt olvasni számomra, és közben én is teljesen magamra tudtam ismerni, mert magam is éltem át sokszor hasonlóakat.
Nagyon jól tetted szerintem, hogy megírtad ezt a szösszenetet, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan élték már át, vagy élik át nap mint nap az ilyen és hasonló bántásokat. És ezt olvasva ezek az emberek most azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül. És milyen jó, hogy ezt érezhetik, ezt érezhetjük. :) Köszönet érte Neked! :)
És mint egy igazi művésznél az élet fájdalmaiból is alkotás születik a kezeid között, és ez így van jól. De nem állom meg, hogy ne mondjam el, hogy ne hagyd, hogy ezek az emberek (akik a történet két kiemelt sorát mondják) közel jussanak a lényedhez, ne engedd, hogy ezek a gonoszságok egy pillanatra is megérintsék a te tiszta lelkedet, mert egész egyszerűen nem érdemlik meg. Te úgy vagy jó, ahogy vagy. Úgy vagy szerethető, úgy vagy szép, úgy vagy Önmagad. És ez természetesen változhat és változik, minden élethelyzet mást hoz ki az emberből, minden élethelyzetben másnak kell lenned. Most pont annak és olyannak kell lenned, amilyen most vagy, hisz mindennek oka van.
Én azt is tudom, hogy te mindezt tudod. És az eszeddel érted, de talán néha jó ezt újra hallani, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. :)
Viszont ezt a dolgot nem egy blogbejegyzésben tártad elénk, hanem egy novella formájában, így hadd ne menjek el mellette ilyen szemmel sem. Nagyon erősek, érzelmekre hatóak a soraid. Tetszik a megszokott stílusodtól picit eltérő nyersessége a szövegnek, mert ettől még erősebben hat. Egy dolgot tennék hozzá, szerintem, és ez most tényleg csak saját vélemény, a két kiemelt sort talán nem is kellene narrálni. Tökéletesen érthető lenne anélkül is szerintem, mégis adna neki talán az elején egy kis sejtelmességet, ami miatt méginkább odafigyelne az olvasó. Figyelemfelkeltő lenne szerintem. De mint mondtam, ez csak saját meglátás, nem biztos, hogy igazam van. Mélyebben nem boncolgatnám ezt az írást, mert nem arra lett szánva, hiszen ez egy mély, őszinte megfogalmazása valaminek, ami benned érlelődött.
Jah, és még valami. Ahogy ez nálad mindig lenni szokott...ebben is ott a mélyebb mondanivaló, a nagybetűs igazság egy egyszerű mondatban "A gonoszság nem születik, hanem megteremtik."
Köszönöm, köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt az írásodat!
Nóri :)
Szia!
TörlésIgen amúgy, dehat ez azért van, mert például a challengeben határozottnak kell lennem, pozitívnak és olyan embernek, aki mindig rendelkezésre áll, ha már elvallaltam, akkor felelősséget is vállalok, és a legjobb énem hozom ki magamból. Mert hát az is én vagyok, meg ez is. Ezek inkább csak a gondolataim, amik egy bizonyos körre hatnak ki, és ezt a challengebol mindig próbálom kizarni. Csak hát jön egy dal, aztán rip xd
Igen, ebben biztos vagyok, hogy így van, én is megkönnyebbültem, hogy ezt kiirtam magamból. Például van egy lány youtubeon, aki túlsúlyos és ő is szokott erről beszélni, illetve régebben beszélt, hogy érinti őt az, ha valaki bántja. És nekem is ő erőt nyújtott azzal, hogy beszélt a fájdalmairol.
Hát ez rám elég jellemző sajnos vagy nem sajnos. Gyakran beleszovom a saját fájdalmam a novellaimba, egyébként még ha nem is akarom feltétlenül, akkor is valahogy megtortenik, és a végén megnyugszik a lelkem, hogy az a bizonyos gondolat, mondat, fájdalom, vagy éppen boldogság a saját életemből belekerult egy általam írt történetbe is. Szerintem másképp nem is tudnám ezt csinálni.
Hát igen, nem akarom én hagyni, de azert elég nehéz figyelmen kívül hagyni ;; És igen, tudom és értem, de nagyon örülök és köszönöm, hogy ezt most leirtad nekem és emlékeztettel rá. Jó érzés volt.
Hm, igazad lehet. Na hát ha megegyszer kibukik belőlem valami ilyesmi, és megint a saját serelmeimrol akarok írni, akkor ezt a tanácsot megfogadom. Nem jutott volna eszembe, hogy ne tegyem, de így belegondolva tényleg érthető lett volna tovább olvasás után.
Köszönöm szépen, hogy írtál! ^^