Ajánlott zene: Angela Zhang - All From Me
-
Mit csináljunk ma? –
kérdezi
Mark unalmas hangnemben, miközben a telefonját babrálja.
-
Nem tudom. Nézzünk filmet?
-
Hmm. Valami energikusabbra gondoltam – drámaian sóhajt,
valószínűleg még
Ő sem tudja, mire vágyik.
-
Energikus... Menjünk siklóernyőzni? – vetem fel a nagyszerű
ötletem, de látom, ahogy a fiatalabb száját egyetlen vonallá
préseli.
-
Nem lehetne valami izgalmasabbat?
-
Jó, akkor mit? Ember, neked semmi nem jó most! Akkor találj ki te
valamit – feldúltan állok fel a kényelmes kanapéról, egyszerre
érzem magam tehetetlennek és fáradtnak.
Igazság
szerint nincs kedvem semmihez, legszívesebben innék egy finom
kávét valahol Brazília egyik gyönyörű városában. Annyira
érdekel a kávé történelme, az egész termesztés, szívesen
beleásnám magam jobban, csak sajnos a munkám miatt kevés időm
van rá. Apa szoktatott rá a kávé zamatára és egyedi ízére,
aztán az idő előrehaladtával már nem volt megállás. Szeretem
az összes ízt kipróbálni, amit piacra dobnak, viszont az
első számú kedvencem úgyis az americano marad. Miközben
elmerengek a gondolataimban észreveszem, ahogy Mark elbóbiskol az
ágyban. Mosolyogva nézem, majd ezután elfoglalom a matrac másik
részét – amíg fel nem ébred, addig elleszek magamban is. Pár
perc semmittevés után hirtelen rossz érzés kerít hatalmába,
mintha az idő megállna; szaggatottan veszem a levegőt, még a
telefon is kicsúszik a kezemből. Hatalmas fénycsóva vesz körül,
olyan mint egy hullócsillag és legszívesebben azt kívánnám,
hogy múljon el ez a borzasztó érzet, ami teljes egészében
elsodor. Egy hatalmas légvétel után végül megnyugszom, elmúlik
a fullasztó környezet, viszont egyáltalán nem érzem jól magam a
saját bőrömben. Önkívületlen állapotba kerülök, próbálok
reagálni a külvilágra, ijedtemben a telefonomat keresgélem, amit
meg is találok a párna alatt – fogalmam sincs, hogyan került
oda. Próbálom feloldani, de egyszerűen nem akarja elfogadni az
ujjlenyomatom. Sokszor fordult már elő velem ez, így csak
felhúzom, hogy beírjam a kódomat, azonban ebben a pillanatban
észreveszem, hogy ez nem is az én telefonom. Lassan sötétedik el
a képernyő, én meg már keresném az enyémet, de ebben a
minitumban eszmélek fel az önarcképre, ami közel sem olyan szexi,
mint az enyém. Elszédülök, egyenesen fizikai fájdalmat érzek,
amikor a kis képernyőről Mark arca köszönt vissza rám. Torkom
szakadtából ordítok, még a mobilt is eldobom, nem törődve azzal
az apró ténnyel, hogy az nem is az én tulajdonom. Riadtságomra a
fiatalabb is úgy pattan fel, mintha minimum matek órán a tanár
rajtakapta volna, hogy unalmában elaludt.
-
Hyung, mi az? Baj van? – teszi fel a kétségbeesett kérdéseit,
azonban mikor a saját arca köszönt vissza rá, Ő is hasonlóan
reflektál, mint én - Mi a szar?
-
Hát nekem mondod?! Csúnya lettem!
-
Most ne viccelj ezzel, inkább mondd meg, mit csináljunk, te vagy az
idősebb – feláll az ágyról, idegesen jár fel-alá, a lábainak
nem bír megálljt parancsolni.
-
Tudod, most gyakorlatilag te vagy – vonom meg a vállam,
nemtörődömséget sugározva, miközben belülről szétrobbanok.
Sok
testcserés filmet láttam már, amikben többnyire az volt a
titok nyitja, hogy egymásba kellett szeretniük az érintetteknek;
aztán jött a lezárás, minden jó, ha a vége jó baromság. Jelen
állásban nem hiszem, hogy ez lenne a mindent eldöntő megoldás.
Ebben a pillanatban csak arra tudok gondolni, hogy megnézzem Mark
mekkora méretekkel rendelkezik, amit egy életen át az orra alá
fogok dörgölni. A gonosz tervemet ötletelve ki is veszik belőlem
minden aggodalom, a helyét fodrozódva veszi át a nyugalom tengere,
ami békésen, enyhén izgatottan ringatja testem.
-
Szerintem ne mondjuk el senkinek, a hülye filmekbe is végül
visszacserélődnek valahogy... most ha várunk egy, vagy két napot,
az nem gáz, ugye? Addig is próbáljunk rájönni, hogy mi történt
velünk.
-
Oké – helyeslően bólintok, aztán sokat sejtetően elmosolyodom.
- De előtte meg kell tennem valamit – felállok az ágyról,
közelebb megyek az ajtóhoz, mert érzem, öt másodperc múlva
menekülni fogok - Donghyuck! Én is szerelmes vagyok beléd,
csak hazudtam, amikor visszautasítottalak! – kiáltom hangosan,
majd elkezdek futni a szobája felé, ami történetesen az enyém is.
Pánikolva
kelek fel, szinte legurulok az ágyról, csak azt látom lelki
szemeim előtt, ahogy Mark mérges tekintete elől próbálok
menekülni. Körülnézek, először nem világos, hogy mi történik,
aztán szabályosan felsóhajtok nyugalmamban, mikor villámcsapásként hasít belém a tudat, a saját testemben vagyok. Hála az égnek! Nem
fogok többet közvetlenül lefekvés előtt enni, ez lesz a
legjobb döntés. Magamra kapom a ruháimat, egy fekete-fehér csíkos
nadrágot, hozzáillő szürke, kissé koszos inggel, egy vastag,
sarkantyús csizmát és a kiegészítőim ékkövét - a kalapom.
Nincs tükör a hajón, ezért kénytelen vagyok ellenőrzés nélkül
felmenni a fedélzetre, bár anélkül is tudom, mennyire jól nézek
ki, úgyhogy csinálok is magamról egy fényképet - legalább ott látom magam kicsiben. Hirtelenjében
érzem meg a tenger utánozhatatlan sós illatát, megcsap a kinti
szél is, a fodrok pedig csak úgy hullámoznak a végtelen
kékségben, mintha Isten ítélete zúdulna ránk. Haragosan sötétkék
minden, még a látkép is azt szemlélteti, hogy hamarosan rabolni
fogunk. Imádom. Egyszerűen imádom, hogy itt lehetek. Megpillantom
Markot, aki beleélve mesél valamiről Donghyucknak és Taeyongnak,
ezért odamegyek én is. Amint megérkezem, rám figyelnek, ezért
rögtön megragadva az alkalmat, elkezdem kifejteni a fura álmomat
és hogy majdnem összeboronáltam a két fiút. Időközben
csatlakozik Taeil is, aki nem bírja visszatartani a könnyeit, úgy
nevet. Tényleg vicces, pláne, ahogy én mesélem.
-
Oké, tisztázzuk. Attól, hogy szeretek fiúkat puszilgatni, még
nem jelenti azt, hogy buzi vagyok. Ezen a hajón rohadunk egy ideje,
nem tudok mit csinálni, leszarom – Donghyuck durcás hangja egy
intőjel mindenki számára, mert ha Ő robban, cápaeledelként is
végezhetjük.
Nem foglalkozunk vele, továbbra is kellemes légkört teremtve
beszélgetünk most már mindenről. Taeyong, az én lelki társam
épp azt ecseteli, hogy kezd elfogyni a kedvenc fűszere, ezért
reméli, hamarosan kikötünk valahol. Lehet, csak azért
gondolom így, mert ha Ő nem lenne, akkor valószínűleg száraz
kenyeren élnénk, de számomra a világ legjobb szakácsa. Taeil
halkan dúdol valamit, annyira látszik rajta, hogy semmi kedve ehhez
az egészhez - megzsarolták Őt, azért kötött ki itt. A
kapitányunk egy iszonyú zsémbes és rosszindulatú ember, szinte
mindannyiunkat sakkban tart valamivel, az idősebbet a húgával, engem az
életemmel. Rosszkor voltam rossz helyen, ez lett az ára. De azt
mondják, a szabadság nincs ingyen.
-
Hé, kalózok!
-
Igen, kapitány! – szinte egyszerre mondjuk, harci állásba vágva
magunkat, amikor megjelenik Doyoung is, a mi gonosz, elviselhetetlen
vezetőnk.
-
Taeyong, megvan minden, amire szükséged van?
-
Elfogyott az oregánó, kapitány.
-
Taeil, mi van a várossal? – Nem törődve Tae kérésével, halad
is egyből a másik emberre, ráadásul olyan hangnemben, mintha
mennydörgés lenne a torkában.
-
Három nap múlva odaérünk, kapitány. Beszéltem egy ottani
szolgálólánnyal telefonon, azt mondta, több gazdag negyed is van.
-
Csodálatos, akkor mindenki legyen készenlétben – mondja egy
tettetett vigyor kíséretében. Már egyöntetűen lélegeznénk
fel mindannyian, hogy ennyivel megússzuk, mikor hangos lépései
megint alábbhagynak. - Ó, és Johnny.
-
Igen, kapitány?
-
Hallottam a kis vágyadról, miszerint a tengerbe dobnál – egyre
közelebb jön hozzám, én pedig minden egyes felém tett lépésével
úgy érzem, eltörpülök a tekintélye mellett.
-
Soha nem tettem ilyen kijelentést, kapitány! – tagadok minden
erőmmel, ameddig csak bírom. Persze, hogy mondtam ilyet. Minden
egyes nap elhangzik a számból ez a mondat,
de erről neki nem kell tudnia.
-
Érdekes,
nem hiszem, hogy Mark és
Donghyuck is hazudna nekem – kárörvendő
hangjától
elkap a hányinger,
bár
ez most lehet, inkább a két
fiúnak
szól
részemről.
Egyszerűen
képtelen
vagyok elhinni, hogy ezt tennék
velem. Szóval
ilyen érzés,
amikor hátba szúrnak...
és
mivel róluk
van szó,
még
jobban fáj.
Szemrehányóan rájuk nézek,
de ők még
csak egy pillantásra
sem méltatnak,
a nyílt
tengert bámulják,
mintha kívülállók
lennének,
akik nem akarnak beleavatkozni semmibe.
-
Az életemre
esküszöm,
hogy–
-
Az életedre?
- gúnyosan
felkacag, majd folytatja. - Ne nevettess,
már
nincs életed.
Kalózok,
vessétek
Őt a tengerbe, ez parancs! Ha nem követitek
az utasításaimat,
ti is ott végzitek!
Gondolkodni
sem tudok, minden vér
kiszáll
a testemből és
nem bírok
megmozdulni, pedig most menekülnöm
kellene. Talán
jobb lenne, ha én
magam ugranék
a vízbe?
Két
erős férfi
taszít
ki a kusza gondolataim közül,
egyszerre érzek
bánatot
és
düht,
de sikeresen a hajó
pereméhez
vonszolnak. Taeyong bocsánatért
esedezik a tekintetével,
ahogy Taeil is, de nincs más
választásuk,
ha nem akarják
ugyanígy
végezni.
Elfogadom a tényt,
hogy a barátaim
keze által
vár
engem a fullasztó
vég
– inkább
így
haljak meg, minthogy árulók végezzenek velem. Beléjük
vetem az összes
hitem és
bátorságom,
próbálom
nekik elmondani szavak nélkül,
nem haragszom rájuk.
Egymásra
néznek,
majd engem a hideg mélységbe
taszítanak.
Olyan hideg a víz, szinte már
éget.
Egy ideig kapálózom,
próbálok
elúszni,
megmutatni mindenkinek, igenis kitartó
vagyok. Azonban hamar elfáradok.
Lepereg előttem az életem,
úgy
érzem
egyre jobban elsüllyedek.
-
ÚRISTEN,
MEGFULLADOK – fuldokolva kelek fel az ágyamból, hosszan veszem az éltető oxigént, mintha legalább fél óráig
megvonták volna tőlem.
-
Te jó ég, hyung, neked meg mi bajod van? – Donghyuck sétál ki a
közös fürdőszobánkból, majd amikor észrevesz, próbál a
segítségemre sietni, viszont én elutasítom azt.
-
Te gyökér! Áruló!
-
Hogy mi? Mi a szar bajod van?
-
Az, hogy miattad haltam meg!
-
Oké... Akkor először igyunk egy kávét.
Mikor nagyjából összeszedem magam, a fiatalabbal ténylegesen kimegyünk
a konyhába, hogy a kedvenc americanom közben elecseteljem neki a
szörnyű rémálmaimat. Szól a többieknek is, én pedig egyszer
vihogva, egyszer idegesen mesélem a történteket. Magam sem hittem
volna, hogy az álmok ennyire valóságosak tudnak lenni, de most
saját bőrömön tapasztalhattam.
-
... és így haltam meg.
-
Hé, nem is kicsi!
-
Nem vagyok szerelmes Markba!
-
Oregánó?
-
Én is csak kapitányként tudnám magam elképzelni.
-
Remek, megragadtátok a lényeget – mondom szarkasztikusan,
mindenki mondatára reagálva. - De az a lényeg, hogy vége van. Remélem, soha a büdös életbe nem fogok több ilyen szart
álmodni.
-
Hát, nem tudom, hyung. Lehet, hogy még fel sem ébredtél. Lehet,
hogy ez még csak a kezdete valaminek, és ez nem álom az álomban
volt, hanem valami sokkal durvább – a legfiatalabb nyugodtan
vállat von, mint aki a világ legtermészetesebb dolgát konferálná
fel. Úgy szürcsölgeti a kávéját, mintha nem félne a holnaptól.
-
LEE DONGHYUCK!
___________________________
... Bocsi DiCaprio
Bocsi mindenki XD
Kezdek amúgy összespanolni az egyszerű írással, bár ezt amúgy sem tudtam volna masképp írni.
(Btw, a blogom külseje 6 év után megváltozott, ehhez kapott egy új, színeiben hozzáillő telefonos nézetet is, remélem mindenkinek tetszik^^)
Szia! uwu
VálaszTörlésUh, hát ez nagyon tetszett!*^* Mondjuk én alapból oda meg vissza vagyok a jó humorú írásokért, szóval ez olyan jól esett a lelkemnek. uwu
"Igazság szerint nincs kedvem semmihez, legszívesebben innék egy finom kávét valahol Brazília egyik gyönyörű városában." --> Ez én vagyok, mostanában körülbelül a nap minden órájának minden percében. xD
Én olyan hangosan felröhögtem, mikor Johnny Markként kirohant a szobából és elkezdte kiabálni, hogy szerelmes Hecsibe XD Good job, Johnny! Ezután viszont elveszítettem egy pillanatra a fonalat, mondom milyen kalózok??? Mi??? Aztán leesett, hogy valószínűleg ez megint egy álom! xD
Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy azt álmodta, hogy a barátai elárulták és még felébredve is benne volt a keserű szájíz a szájában, még ha tudta is, hogy nem is történt meg, csak az agya kreálta a félelmeiből. Amúgy én is álmodtam már olyan, hogy vízbe estem és tényleg nem vettem levegőt, aztán mikor nem bírtam tovább, akkor már muszáj volt lélegeznem, de nem ébredtem fel rögtön és ilyen "wtf, tudok lélegezni a víz alatt?!" XDD
"- Te gyökér! Áruló!
- Hogy mi? Mi a szar bajod van?
- Az, hogy miattad haltam meg!
- Oké... Akkor először igyunk egy kávét." --> Itt meghaltam! XD "Te gyökér!" XD Szegény Haechan azt se tudta mi van, erre legyökerezik XDDD
Doyoung meg a kapitány dolog XDDD "Én is csak kapitányként tudom magam elképzelni." Menten gondoltam, fiam, menten gondoltam! XD Annyira jól hoztad a karaktereiket, nagyon tetszett! uwu És amúgy tényleg jól áll az egyszerűbb stílus is, habár a sokkal szebben megfogalmazott írásaidon jobban látszik a stílusod uwu
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, nagyon jól szórakoztam közben! :D Várlak a kövi körben is uwu
Ú, és tetszik a blog kinézete (meg Taeyong is, hehe), eszembe juttattad, hogy nekem se ártana már cserélni XD
TörlésSzia!^^
TörlésJaj, most azért egy kicsit megnyugodtam, mert tényleg egészen a határidő napjáig tök tanácstalan voltam, meg kedvem se volt elkezdeni, mert tudtam hogy kifejtősebbre kellene írni vagyis hosszúra és egyszerűen nem bírtam írni, aztán nem lett olyan kifejtős, de én tényleg jól szórakoztam rajta, miután elengedtem magam és csak írtam.
Haha, én is. Kihasználtam Johnny kávé imádatát, aztán már annyira belemélyültem, hogy én is ott akartam magam érezni. Amúgy soha nem kóstoltam még americanot, mert én latte frappe crappe habtejszín kávékat szoktam inni, nem bírom a keserűt, de egyszer úgy megkóstolnám már csak azért is, mert még némelyik dreamie is azt issza hát mit tud ez az americano vajon XD Bár apa lefőzött kávéjánál szerintem semmi nem lehet keserűbb.
Igen mert ha valaki, hát akkor John szerintem tutira ezt csinálná XD kis gyökér amúgy de annyira imádom, pont a személyisége miatt.
Igen, tutira, én is álmodtam már hasonlót egy nagyon jó barátnőmmel, tisztára elárulva éreztem magam utána, még mondtam is neki de ő meg kinevetett XD azon még jobban megsértődtem de aztán persze lenyugodtam. Amúgy én általában azt álmodom az ilyeneknél, hogy zuhanok, aztán ha felkelek kajak olyan érzésem van mintha akkor érnék földre és rendesen várom hogy leessek az ágyról, de szerencsére még nem estem le eddig, csak majdnem haha.
Szerintem amúgy Hecsi már meg se lepődik az ilyeneken, tudja hogy úgyis csinált valami rosszat, még ha akkor nem is tud róla XDDDD
Jaj, örülök neki, tényleg igyekeztem a karakterekkel, bár ugye nem mindenkinél jött össze, de azért akiket kiemeltél velük éreztetni akartam, hogy a valóságban is hasonlóak, mármint amit mi látunk belőlünk. Bár szerintem Doy pont nem az a személy, aki megjátszaná magát kamerák előtt, meg hát na, ezt akár az egész nct-re mondhatnám.
Igen amúgy, hát a szebb leírásokban van benne az én tényleges stílusom, ezért nem is szoktam egyszerűbben írni, de senki nem hiszi el amikor azt mondom, hogy nekem ez több ideig tart, mintha írnék valami bonyolultat, pedig így van. Bár erre most pont nem igaz, mert amikor elengedtem magam akkor már nem is gondolkoztam mit írok, csak írtam. Dehát kivétel erősíti a szabályt.
Ha gondolod én szívesen segítek váltani, ezzel a szerkesztéssel szeretek sok időt eltölteni, de amúgy szerintem a tiédhez elég lenne egy szép fejléc is. Amúgy nem tudom észrevetted-e, de az én régi kinézetem ugyanaz volt mint a tiéd, csak más színben. Amúgy nagyon imádtam és először furcsa volt nekem is, de már nagyon idegesített, hogy nem látszódtak a címkéim, így hát a leváltás mellett döntöttem.
Köszönöm!^^
Szia!^^
VálaszTörlésOhh hát ezen most nagyon jót nevettem :D
Annyira jól hoztad a karaktereket, bár én az NCT-t csak mostanában kezdtem stanelni és nem ismerem még őket annyira, de nekem nagyon így jönnek le a személyiségek.
Imádtam, hogy Johnny kerítőt játszott, hát mikor kiabálta Donghyucknak, hogy Mark szerelmes belé végem volt xdd.
A kávé pedig úristen az életem és most úgy megkívántam, hogy lehet főzök is magamnak egyet így 11kor xdd
Eleinte nem esett le, hogy ez csak álom, azt hittem valami fantasy-komédia cucc lesz, aztán egyszer csak fölébredt én meg így jaaa xdd. De nagyon tetszett az egész, jót szórakoztam rajta. Mikor jött a kalózos jelenet rendesen meglepődtem, belőlük kiindulva nem húznák sokáig kalózként, úgyhogy még jó szarkasztikus is lett :D a kedvenc beszólásom Douyoung-é, mikor mondta, hogy ő is csak kapitányként tudná elképzelni magát xd.
Mikor a tengerbe dobták én is elkezdtem fulladozni, bár ez rám jellemző, hogy ha beleélem magam az történik velem is, ami a történetben xdd de nagyon rossz volt, persze nem az írás, hanem ezt átélni, én is volt hogy ilyet álmodtam és borzalmasan rossz érzés.
Amiket eddig olvastam tőled ugyan tényleg más stílusúak voltak, de szerintem ezt is nagyon jól sikerült hoznod, nekem legalábbis nagyon tetszett, földobta a napomat :D
A blog pedig nagyon jó lett, bár ez tőled nem meglepő, ehhez nagyon van érzéked ^^
Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt!
Szia!^^
TörlésJaj, megkönnyebbültem tényleg, az is bennem volt az elején, hogy valakinek ez a vicceskedés nem fog bejönni, de örülök neki, hogy végül nem lett igazam.
Igen, próbáltam őket kifejezetten a személyiségükhöz igazítani, igaz valakinek alig adtam szerepet, de abból a kicsi részből is szerettem volna őket megeleveníteni, de azért itt is leírom, amit a külvilágnak mutatnak, a személyiségük egy részét.
Hát most amúgy mondja valaki, hogy az a gyerek nem szerelmes Markba, és hat órányi videót küldök neki a tévedéséről XD Jó amúgy ennyire véresen komolyan nem veszem a Markhyuck dolgot, best bromance relationship az én szememben ez a páros, de tény és való hogy Hecsi nagyon szereti puszilgatni Markot.
Haha, egészségedre! Nekem ma egy vödör kávét kellett volna innom ahhoz, hogy jól érezzem magam, olyan keveset aludtam XD Amúgy általában az íze miatt iszom, de ma szükségem volt az erejére is.
Nem amúgy, tényleg nem húznák valami sokáig XDDD pont ezen gondolkodtam valamelyik nap, hogy egy zombi apokalipszisben mikor ennének meg engem, de valószínűleg az elején. Na de azért a fiúk ügyesebbek, Hecsi amúgy is annyit játszik az ilyen idétlen játékokkal hogy lehet azokból okulva túlélné, John meg tök király fizikálisan, elszaladna mindenki előtt XD itt elemezgetem őket jaj de rossz vagyok.
Juj, hát ennek azért örülök is meg nem is. Örülök, mert beleélted magad, de sajnálom is, hogy ilyen módon. Egyébként velem is volt ilyen, többnyire zuhanni szoktam és amikor felébredek rendesen olyan érzésem van, mintha becsapódtam volna, rendesen várom olyankor hogy leguruljak az ágyról.
Amúgy szerintem te még nem olvastál tőlem olyan igazi Vivis írást, mert mostanában tökre visszafogtam magam, alapból a szép leírások, bonyolultabb mondatok híve vagyok, csak mostanában fogtam vissza magam, de Szandi is mondta, hogy abban van benne az én igazi stílusom. De szeretném még elővenni azt is, mert már rendesen hiányzik.
Köszönöm^^
Sziaaaa
VálaszTörlésNem lett ez annyira szörnyű!!! Én nagyon jót szorakoztam rajta :D
Először is azon a részen, hogy Mark nem annyira szexi mint Johnny 🤣🤣 Utána azon, hogy ezt neki is megemlítette, utána azon, hogy szerelmet vallott Hecsinek ordítva XD Utána azon, hogy vicces a sztori, mert ő meséli 🤣 aztán hogy Taeyongiet a lelkitarsanak titulalta :3 Utána meg azon, hogy Doyoung volt a kapitány LOOOL
Néztem hogy elvileg kalózok, szóval én egy régebbi korba képzeltem el őket, de közben meg szelfizett Johnny meg nem tudom már ki mondta hogy beszélt telefonon az egyik falusival XD szóval ott kicsit negzavarodtam :’D
Egyébként ehhez most tényleg jó volt ez az egyszerű fogalmazás, könnyed volt meg minden, nem is hianyoztak a kacifantos dolgok, plusz legalább gyakoroltal!
Egyedül bekem akkor lett volna jobb, hogyha Johnny a végén a kádban ébred fel, mert hogy ugye fuldokolt, aztán az úgy illett volna oda hogy igazából a kádban aludt el XD de igyis jó volt :3
Aztán Hecsi megjegyzése a végén, hát igen 😁 lehet ez meg csak a kezdet volt, az ember sose tudhatja LOOL
Örülök hpgy írtál :3
Szia!
VálaszTörlésNos, eléggé össze lettem zavarodva :D Ez az álom az álmomban DiCaprio egyik filmjére utal? Mert hallottam, hogy van ilyen álmos filmje, de nem láttam :(
Nos, azt kell mondjam, hogy így, hogy elolvastam, tetszik. A kalózos álomról A Karib-tenger kalózai jutott eszembe :D
Mégis valami hiányzott, ami te vagy. Bár olvastam tőled egyszerűbb történetet, meg "túldíszítettet" is, eddig ez az egyetlen, amire azt tudom mondani, hogy nem éreztelek benne, mert kiforratlannak éreztem.
Valójában nem tudom mi hiányzik belőle, mert ennyi álom ilyen kis rövid történetbe pont elég is. Jelzők? Érzelem? Túl gyorsan pörgő esemény? Tényleg nem tudom, de a lényeg, hogy úgy éreztem nem igazán voltál jelen benne.
Köszönöm, hogy olvashattam!