Ajánlott zene: Oneus - Twilight
Még
a gyönyörű fák
és virágok is haldokolnak - ez a gondolat szakította ki Chanyeol
megfakult lelkét a helyéről, ahogy visszaemlékezett legjobb
barátja gúnyosan keserű szavaira és mosolyára, a múlt
boldogtalan illatára. Fehér nyakkendőjét olyan szorosra kötötte,
hogy ez az egyetlen dolog emlékeztette arra, nem álmodott. Üres
tükörképe üveges tekintettel bámult vissza
rá,
mintha csak azért élne, mert még életben van. Így lépett ki az
utcára, makulátlan külseje mögött a magány gonosz árnyék képében kísértette.
Úgy érezte, az első gyönyörű hóvirág ellenére jégszívébe
most már örök tél költözött, amely sosem fog zöldellő
tavaszban ékeskedni.
Baekhyunra
gondolt szüntelen. Arra, hogy mennyire megváltozott róla az első
benyomása. Eleinte olyan volt, mint az éjszakából kiemelkedő hajnal első sugarai, örök buzgó fiatal, pozitív gondolkodású fiú. Aztán évről évre egyre fénytelenebb lett. Nem kereste a társaságát,
egyenesen kerülni próbálta, pedig azelőtt szinte a testvérének gondolta.
Azért, mert zabolátlannak hatott. Ön- és közveszélyesnek. Ha
feltűnt, csupán csendesen, messziről figyelte, nem akarta szem
elől veszíteni. Mert volt benne valami. Valami, ami miatt, ha Ő
jelen volt, az ember azt érezte, akaratlanul is érdekli életének aktuális fejezete. Minden szavában, egész lényében volt
valami fojtott szomorúság, pedig mindvégig nevetett. Fénylőn
ragyogott, a közelében mégis egyre hidegebb lett. Chanyeol eleinte
próbált neki segíteni, de a fiú eltaszította magától.
Borús
gondolatai társaságában megérkezett a kopár helyszínre. Ahol még a létezés is fájt, ahol még a könnyek is úgy égettek,
mintha a Nap folyna le kiszáradt arcán. A szél halkan süvített,
szinte hallotta, ahogy vele együtt az is keserves, néma sírásba
kezdett. A
bűntudat elnyelte, belülről emésztette, azonban tisztában volt
vele, hogy ilyenkor önmaga hibáztatása volt a legkézenfekvőbb.
Sűrű porfelhő
lepte be Byun Baekhyun kőbe gravírozott nevét, megtévesztő
mosolyú emlékképét.
Egy
lélegzetelállító, színpompás pillangó szállt éppen arra,
amit Ő egy jelnek vett.
Elővette
telefonját; fotózni akart. Örökíteni a pillanatot, mely magával
ragadta, de rájött, mindenben csak Őt látta. Egy elégett
cigarettában, egy elhervadt rózsában. A naplementében, a víz
fodrozódásában, az ormótlan hegyoldalban és a finom kontúrral
végigrajzolt domboldalban. A homokban, a felhőben, a mindenségben.
Nappal és éjszaka, vakuval vagy anélkül, viszont a lencsében mindig az
Ő
vigyora, szeme és emléke rajzolódott ki. Elillant az idő.
Elporladt a jövő, megfonnyadt a jelen.
Már
nem vakította a fény.
_________________________________________
Sziasztok^^
Hát mégsem skippeltem, pedig most egyáltalán nem éreztem az írást, de Vivien szavai erősen üzentek a lelkiismeretemnek, hogy nagyobb kudarc lenne, ha meg sem próbálnám.
Így hát nagy nehezen, de megírtam ezt az egypercest, ne haragudjatok hogy már harmadjára jövök egy ilyen témával, de próbálom mindig valahogy máshogy megragadni.
Most a legerősebben egy dorama, a Radio Romance egyik elhangzott mondata volt rám hatással:
"Csak mert nem sírsz, nem jelenti azt, hogy nem vagy szomorú. Csak mert mosolyogsz, nem jelenti azt, hogy boldog vagy."
És az emberek gyakran mosoly mögé rejtik a bánatukat.
Lehet, hogy valaki ragyog, de a fény mögött bármi lehet.
Lehet, hogy valaki ragyog, de a fény mögött bármi lehet.
Ilyenkor mindig úgy érzem, mintha nekem és rólam írnál esküszöm. Mármint mindig vagy segítesz nekem ezekkel, vagy mint például itt is, úgy érzem, mintha rólam írtál volna, annak ellenére is, hogy én nem taszítok el embereket. Mégis teljesen áttudtam érzeni, hogy Baek hogy érezhette magát a lelkében cipelt sötétség miatt.
VálaszTörlésÉn nem haragszom, hogy megint az előzőekhez hasonló támét dolgoztál fel, mert mindig élmény olvasni, ráadásul olyan szépen tudsz írni az életről, az elmúlásról, a fájdalomról, emg mindenről. Szerintem egy darab kőről is olyat irnál, hogy beleszakadna a szívem.
Hogyha az overall novellád gyenge is, akkor is szősz bele olyan mondatokat, amikért élek-halok!
Örülök, hogy nem skippeltél, mert máskülönben, hogy lenne az életem része mostantól ez a mondat:
"Ahol még a létezés is fájt, ahol még a könnyek is úgy égettek, mintha a Nap folyna le kiszáradt arcán."
Csodálatos ♥
Emlékszem, amikor pont erről a doramáról beszéltünk és hogy téged is mennyire megérintett ez a mondat, merthogy teljesen rólad szól. Persze azelőtt is tudtam, hogy ez a mondat igaz, de akkor realizálódott bennem teljesen, hogy az ember nem mindig mutatja ki a fájdalmát, inkább mosoly mögé rejti. Tudom, hogy te is gyakran teszed ezt, és amúgy amikor írtam bizonyos részeinél igen, rád gondoltam ;; meg az utószavamban is.
TörlésHaha, nem hiszem XD De jólesik, hogy így gondolod, de hogy a világ rendje megmaradjon ezért nem értek veled egyet. Régen annyira utáltam ezt a témát amúgy, emlékszem hogy az Október 27 közbe is minden kínom volt az olvasása után, annyira megérintett. Aztán ahogy egyre öregszem, múlik az idő és elvesztem a szeretteimet, valahogy már nem úgy fáj, mint akkor. Beszarás, hogy a fájdalom és fájdalom között is van különbség, de valóban így van.
Tyű hát, igazából utolsó utáni pillanat volt ez az egyperces, elgondolkoztam, hogy most miért írjak valami szart, megúszhatnám a negatív véleményeket és majd a következőnél írok valami ütőset, vagy a saját lelkiismeretemmel számoljak el, írjam meg és maximum nem fog tetszeni senkinek XD de végül bevállaltam, mert ahogy Vivien említette a csoportba, valószínűleg nagyobb kudarcként éltem volna meg, ha nem írok semmit.
Köszönöm! ♡
Szia!
VálaszTörlésÉn sem bánom,hogy ehhez a témához nyúltál, hiszen ez a dal annyira az elmúlás körül forgott, hogy egyszerűen nem csodálom, hogy neked is efelé terelte a gondolataidat.
Annyira érzékien és meghatóan tudsz írni erről a témáról, hogy még a fájdalmas mivolta ellenére is öröm olvasni a soraidat. Mélyen együtt tudtam érezni Chanyeol fájdalmával, és múlni nem akaró hiányérzetével.
Nem szeretném túl ragozni ezt a történetet, hiszen ez a maga egyszerűségétől volt nagyszerű és átélhetően életszerű. Nekem pedig ez volt a kedvenc mondatom: "Úgy érezte, az első gyönyörű hóvirág ellenére jégszívébe most már örök tél költözött, amely sosem fog zöldellő tavaszban ékeskedni."
Köszönöm, hogy olvashattam, örülök, hogy nem skippeltél végül!!
HH.
Szia!
TörlésIgen, szerintem is, erre valaki látta benne a gyilkolászást is XD Imádom, hogy mindenki ennyire különbözik egymástól és hogy ilyesmi fordult meg Brigitta fejében.
Reménykedtem benne, hogy át fog jönni annak ellenére is, hogy alig fejtettem ki. De örülök neki, ezzel most sikeresen megnyugtattál!
Köszönöm, hogy elolvastad és hogy kiemelted a kedvenc részed! Tényleg nagyon jólesnek az ember szívének ezek a kiemelések. Köszönöm még egyszer!^^
Szia!^^
VálaszTörlésJajj de örülök, hogy nem skippeltél, nekem kellett most ez :D
Amennyire rövid, annyira mély a mondanivalója, arról már nem is beszélve, hogy milyen gyönyörűen megfogalmazott mondatokat hoztál össze. Ki is emelném a kedvencemet, amit ugyan már Mirtill megtett, de most én is xd. "Ahol még a létezés is fájt, ahol még a könnyek is úgy égettek, mintha a Nap folyna le kiszáradt arcán." Ebbe rendesen beleborzongtam, annyira szép. Ja, és a másik: "Még a gyönyörű fák és virágok is haldokolnak" Ugyan, ez a legelső mondat, de már itt sikerült megérintened.
Én örülök, hogy ilyen témával jöttél, igaz még csak egy novellát olvastam ezelőtt tőled. Szerintem az a fontos, hogy ezzel is adtál valami kis plusz mélységét, gondolatokat, meg jó pár csodás mondatot :D
(És mostmár a Radio Romance is fölkerült a dorama listámra, ami már elég hosszú, időm pedig nincs nézni őket, de sebaj xdd).
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodás novellát, tényleg egy élmény volt!^^
Szia!^^
TörlésHát így utólag most már én is örülök neki, az elején volt bennem egy kezdetleges aggodalom, hogy hát azért ebbe nincs benne a szívem-lelkem, de azért próbálkoztam.
Na, pedig kb ez volt az a mondat, amit úgy írtam hogy nem is gondolkoztam rajta és amikor már a képernyőre néztem ott virított, na mondom oké maradjon benne XD örülök neki, hogy ennyire tetszett neked is^^ a másik mondat viszont a dalból volt, és amikor úgy döntöttem hogy oké akkor bármilyen lesz, akkor is megírom, az volt bennem hogy ez Baekhyun gondolatához tökéletes lesz. Mert a virág is gyönyörű, mégis elhervad. Egy ember pedig hiába mosolyog, ha belülről bánatot érez.
Ó, hát a Radio Romancet úgy kezdtem el nézni, hogy először volt bennem némi kétely, mert egyszerűen UTÁLOM, amikor egy sokkal fiatalabb leánykához beraknak egy idősebb FÉRFIT... és ebbe a doramába még azt is elakarták velem hitetni, hogy egykorúak, hát agygörcsöt kaptam az elején XD de aztán ezen túllépve valóban egy csodálatos doramában volt részem, egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem. Nagyon sok csodálatos gondolat volt benne, a dorama hangulata is akkor épp a moodomhoz való volt.
Úgyhogy ha valamikor lesz 16 óra időd, akkor ez lehet jó választás lenne^^ Bár doramabuzi lévén én ezzel úgy vagyok, hogy az időm a doramáé, amit néha valami/valaki megszakít rip XDD Na jó, enyhe túlzás, de azért rejt magában némi igazságot. Amúgy már nem is tudom miért kezdtem el a doramákról beszélni, de abbahagyom mielőtt még 5k szót írnék csak magáról arról a szóról, hogy "dorama" XD
Köszönöm!♡
Szia! ^^
VálaszTörlésJuujj, nagyon örülök, hogy nem skippeltél!! uwu Szerintem erről a dalról a legtöbbünknek az elmúlás jutott eszébe, ahogy észrevettem és tök érdekes látni, hogy ki hogyan dolgozta fel!
Csatlakozom Helgához, nekem teljesen a "Úgy érezte, az első gyönyörű hóvirág ellenére jégszívébe most már örök tél költözött, amely sosem fog zöldellő tavaszban ékeskedni." mondat lett a kedvencem. :D
Jajj, amúgy egy csöppet tudtam azonosulni Baekhyunnal, mert személyiségemből adódóan én akkor is mosolygok, ha rosszul érzem maga, mert nem akarom átragasztani másokra :D Plusz, a baráti körömben is én vagyok az örök pozitív, hehe. :D Aztán mindenki néz egy nagyot, ha a rosszabb korszakaimat élem. xD
U,u,u,u, a másik kedvencem pedig ez volt: "Elillant az idő. Elporladt a jövő, megfonnyadt a jelen." Ez olyan szívbemarkolóan keserűen hatott rám, nagyon tetszett!
Nos, csak ismételni tudom magam, örülök, hogy mégis írtál erre a körre is! uwu Köszönöm, hogy olvashattam és várlak a köviben is! uwu
Szia!^^
TörlésJaj először is bocsánatot kérek a kései válaszért, annyira nem tudtam összeszedni a gondolataimat, hogy jobbnak tartottam elhalasztani, mert nem szeretek letudni senkit annyival, hogy "köszi".
Igen amúgy, és olyan király, hogy habár többünknek ez volt a témája, mégis ennyire sokszínű novellát írt mindenki. Tökre különböző volt mindegyik, pedig egy témája volt. Az ilyeneket annyira szeretem és mindig elgondolkozom rajta, hogy annyira jó hogy ennyire különbözőek az emberek;;
Jaj, hát ez igazság szerint nem tudom, hogy jó vagy rossz-e, régen én is ilyen voltam, aztán ahogy egyre "öregedtem" a személyiségem is változott, most már nem nagyon tudom eltakarni az érzéseimet, minden kiül az arcomra meg még az írásomon is érezni, ha valami esetleg nem tetszik, vagy épp ellenkezőleg tetszik.
Én is örülök neki, hogy végül nem skippeltem, még ha gyengécske is lett a novella
Köszönöm^^
Szia!
VálaszTörlésNa jó, ez kegyetlen húzás volt tőled!
Jelzed a csoportban, hogy most nem fogsz írni, aztán hirtelen megjelensz és BaekYeolt hozol. Megnyitom a novelládat és már gyanús volt a rövidsége. Olvasom, olvasom, kezd egyre erősebb gyanúm lenni és BUMM. Amit nem akartam, megtörtént! Nee, miért pont őt? Szívem szerelme :(
Ki kell engesztelned!
Most a sértődöttségemben nem is tudok mást írni, csak azt, hogy szépen megfogalmaztad és teljes mértékben átjött az, amit a megjegyzésbe fűztél. "Elporladt a jövő, megfonnyadt a jelen." Ez lett a kedvenc mondatom.
Mindezektől eltekintve megsebezted a lelkem!!!
Köszönöm, hogy olvashattam! :(
Szia!
TörlésJaj, annyira sajnálom! XD Amúgy tényleg nem tudtam írni, hiába próbálkoztam, aztán csak sikerült az utolsó utáni pillanatban kicsikarni magamból ezt. Egyébként az egész Baekyeol a fény szócska miatt jött, meg hát a közös múltunk miatt is nem tudtam most tőlük elszakadni. Valahogy úgy éreztem, hogy a fény egyenlő Baekhyunnal, úgyhogy muszáj volt velük írnom.
Most már amúgy próbálom megtalálni a kiskapukat, hogy fluffot vagy legalábbis lehetőleg ne ennyire szomorút írjak.
Bocsánat és köszönöm^^