- Gyerekek, köszöntsétek Kyungsoo tanár urat, mostantól ő fogja nektek tanítani az éneket!
- Remélem, jól ki fogunk jönni egymással – mosolyog a fiatalokra, miközben enyhén biccent a fejével.
- Akkor én hagylak is titeket, ismerkedjetek – mondja az igazgatóhelyettes, majd kisétál a tanteremből.
Kyungsoo végignéz a diákokon, meglepve konstatálja, milyen sokan vannak. Annyi mindent szeretne nekik tanítani, amit valószínűleg az ártatlan lelkük még nem fogadna be, mindenesetre a fejébe vette, hogy a zene örömét mindenképp átadja nekik, ha lesz rá ideje. A helyiségben a sokféle lehetőségen túl lát valami nyugtató bizonyosságot, elvégre célokkal érkezett ide, pont ebbe az iskolába; úgy véli, hogy az élete gyökeres fordulatot fog venni.
- Ez az első óránk együtt, de mindenki fáradt, ugye?
- Igen! – szól az egyöntetű válasz.
- Akkor ismerkedjünk egy kicsit, kinek mi a kedvenc bandája?
Ezzel elkezdődik az örömteli beszélgetés gyerekek és tanár között, mindenféle témáról; kedvenc állatokról, mesékről, hogy ki melyik hírességbe szerelmes, hogy hova szeretnének elmenni következő alkalommal nyaralni. Harmatos orcájuk ragyog, ahogyan egyesével mesélnek szende kis kalandjaikról, azonban amikor egy gyönyörű kislányra kerül sor, Kyungsoo valósággal elalél. Hosszú és dús sötétbarna haja akár a tenger fodrai, szája gyönyörű szív alakban ível, szemecskéi pedig olyan nagyok, hogy el lehet bennük veszni. Ez a kedvességet sugárzó aura, ami körülveszi Őt, sziporkázik, mintha egy esős éjszakán a napfelkelte meghozná a melegséget.
A férfi szívében egyszerre zúdul fel a veszélyes nyugtalanság elsöprő ereje, és a megkönnyebbülés lágy szellője, hiszen tudta. Ez nem véletlen.
- Egészségetekre!
Alkoholos üvegek koccannak össze a bárban, ahol összegyűlt egy baráti társaság kiereszteni a nap fáradalmait. Ilyenkor elengedik magukat, jókat beszélgetnek, minőségi időt töltenek együtt, nem utolsó sorban, ma ünnepelnek is. Sajnos mostanában a sok teendő miatt nem tudják úgy tartani a szoros kapcsolatot, mint régen, de minden tőlük telhetőt megtesznek.
- Milyen volt az első nap? – kérdezi Chanyeol kíváncsian, miközben hörpint egyet a sörből.
- Nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk. Nem akartam őket lefárasztani már az elején.
- Ja persze, majd később megtudják, hogy egy gonosz törpe vagy – kontráz Baekhyun az előbbi válaszra, kacagva veszi tudomásul, hogy mások tetszését is elnyerte a tréfája.
Kyungsoo mosolyog rajta. Mit tehetne? Senkinek nem beszélt arról, milyen nehéz most neki, hogy próbál nem megfulladni a rosszabbnál rosszabb gondolatai között. Mindig is olyan ember volt, aki elnyomta magában a fajdálmát, hogy másokat ne mérgezzen vele. Inkább szenvedve csinálta végig egyedül a démonjaival a küzdelmet, mintsem bárkinek is ártson vele, de abban is biztos volt, hogy senki nem értené meg, milyen irdalmatlan terhet hordoz a szívében.
- Junmyeon, minden rendben van a kórházban? – kérdi érdeklődően, ezzel magára terelve a figyelmet.
- Persze, csak a szokásos szar dolgok történnek.
- Szeretnék majd tőled egy kis szívességet kérni nemsokára.
- Rendben, haver. Bármikor.
- Kiheverted már azt a ribancot? – Sehun suttogva puhatolózik, hogy a többiek ne hallják meg. Kyungsoonak nem esik jól ilyen erkölcstelen jelzőt hallani volt szerelméről, ennek ellenére nem védi meg, eljutott arra a szintre, hogy képtelen rá.
- Nem olyan könnyű, mint hiszed. De azt hiszem, kezdek jobban lenni. Sokat remélek ettől a sulitól.
Ennyit mond. Úgy gondolja, ha ettől akár több információ-morzsát osztana meg a fiatalabbal, akkor szörnyű hatással lenne mindkettejükre. Már rég eldöntötte, hogy ezt a poklot egyedül csinálja végig – ahhoz, hogy újra kezdje, vagy mindenkinek hátat kell fordítania, vagy mindenki neki fordít majd hátat, és inkább az előbbit választotta.
*
A tükörből bámul magára, miközben arra gondol, mivé vált. Vajon ezt egyetlen ember tette vele? Vagy ez a nyers fájdalom és düh mindig a részéhez tartozott, csak eddig mélyen lappangott benne? Nem is tudjuk, mennyire közel tudunk kerülni az ördögi énünkhöz, amíg valaki ki nem hozza azt belőlünk.
Az első találkozásuk úgy ívelt fel abban az éjszakában, mint a fiatalságuk szép, vad tűzijátéka. Szétrobbant, szétragyogott ott kettejük erős köteléke, kibontakozott a csillagokban, elmerült a galaxis mélyében. Tökéletlenek voltak, törékenyek, mégis szerethetőek. A nő személyiségében volt valami, ami teljesen megbabonázta Kyungsoot, olyan erős jelleme és kisugárzása volt, valósággal glóriát látott a feje fölött. Megígérték egymásnak, hogy örökké egymáséi lesznek. Minjung is nagyon sokáig rózsaszín ködben úszott, azonban az idő előre haladtával megismerte kívülről-belülről azt az embert, akit a legjobban szeretett. Minden árnyoldalát a szerelem és gyűlölet határvonalának, de a lány tudta, hogy a kedvesét elragadó lidérces téveszmékhez Ő kevés lesz.
Mert mindenkinek két arca van, de senki nem szeret bele egyszerre mindkettőbe.
*
- Ami az enyém, az a tiéd is. Ami a tiéd, az az enyém is. A miénk. A miénk... BASZD MEG! Hazug ribanc! Baszd meg!
Ordít, ökölbe szorul a keze, hisztérikus nevetésbe kezd; de senki más nem néz rá vissza, csak ismételten a tükörképe.
*
Dél van, az iskola több része ilyenkor kong az ürességtől, mindenki az ebédlőben van, vagy az osztályteremben szívják fel magukat a következő órákra. Kyungsoo körbejár a folyosókon, teremről teremre ellenőrzi a diákokat, mígnem megakad a szeme rajta. A különleges, elbűvölő angyalon, akit már három hónapja nem tud kiverni a fejéből. Odasétál hozzá, a kis teremtés pedig csak szendén mosolyog rá.
- Mit rajzolsz, Minhee?
- Csak a szüleimet – mondja letört hanggal, Soo pedig tüzetesebben megnézi a rajzot, amelyen mindenkinek lefelé konyul a szája.
- Miért ilyen szomorúak?
- Sokat veszekednek. Néha arra kelek fel, hogy apa ordít anyával.
- És ez neked nagyon fáj? – kérdi, miközben tiszta haragot érez a két felnőtt miatt, hogy ilyen lelki sebet okoztak ennek az ártatlan gyermeknek.
- Igen... - lehajtja fejét, úgy válaszol.
- Mit szólnál hozzá, ha ismernék egy helyet? Egy olyan helyet, ahol anya és apa nem veszekednek? Ahol csak vidámság van és vattacukor? Csak te, én és az anyukád.
- Tényleg? Van ilyen hely? – A kislány szeme felcsillan, rögtön reménykedni kezd.
- Bízol bennem?
- Bízom benned.
A felelet megtölti a tanár szívét melegséggel, olyan földön túli boldogságot érez egy pillanatra, amilyenre mindig is vágyott.
- Add a kezed, Minhee! – nyújtja ki sajátját, amit a leány szívélyesen el is fogad.
A lehető leggyorsabban ragadja meg, majd kifelé veszik az irányt. Régóta tanulmányozza az iskolát, a benne dolgozókat, tudja, hogy ilyenkor nem lézengenek, egyébként alapból is mindenki a saját problémáival törődik, tehát senkinek nem fog feltűnni, mire készül. Azért érzi a súlya terhét, viszont megpróbál higgadt maradni a mellette lévő kedvéért, a terv a fejében már összeállt régóta, csak a megfelelő pillanatra várt.
Meghökkentően könnyen túljut a nehezén, kikerültek az épületből, immár az autóba készülnek beszállni. Bekapcsolja az övet, és kész is.
Biztonságban vannak.
*
- Junmyeon, megvan már a válasz? – kérdezi sietősen tőle, ugyanis már több, mint egy hete vár a varázs szavakra.
Idegesen jár fel-alá a rejtekhelyén, hiszen ezen a kimenetelen múlik minden. Kétségbeesetten szorítja a készüléket, ujjai fehérré válnak.
- Nézd, én nem tudom mibe keveredtél, de kérlek, ne tegyél semmi meggondolatlant! Mindenki azt mondja, te raboltad el, ezért simán rábaszhatok a kórházban! Ha nem te lennél, már rég beköptelek volna.
- Tudnom kell a választ, hyung! Kérlek!
- Nem tudom, milyen eredményben reménykedsz, de a két DNS között nincs hasonlóság.
Ezzel vége. Ezek a szavak teljesen megmérgezik Őt, letiporják a pokolba, úgy érzi, mintha minden elképzelése egy pillanat alatt omlott volna össze. Elárulták. Már nincs több oka hinni a szerelemben. Könnyek lepik el meggyötört arcát, a telefon kiesik kezei közül, legszívesebben ordítana, de nem teszi. Egyszerre érez borzasztó bánatot és megnyugvást is, ahogy az elmúlás szele megtapogatja lélekveszett testét. Ez itt a létezés ürességének esszenciája. Nincsenek már céljai. Hangtalanul veszi az irányt Minhee kicsinosított szobája felé, közben elfojt magában mindent, ami eddig remegésre késztette.
- Szia, csillagom!
- Tanár úr, mikor megyünk arra a helyre, amiről meséltél nekem? Mikor jön ide anya?
- Tudok attól egy sokkal jobbat. Neked is nagyon fog tetszeni. Nem lesz több veszekedés. Nem lesz semmi, csak béke. Mehetünk, ugye? Hunyd le a szemed, angyalom!
*
Minjung lelke darabokra hasad, miközben a rideg sorokat olvassa. A szívdobbanás-kántálásához társul keserves kiáltása is, könnyei patakokban folynak. Hirtelen sötétség omlik tekintetére, a maró kín mintha kiszakítaná húsát, de ez sokkal rosszabb, mint egy fizikai fájdalom. Tépni kezdi a haját, ütlegelni a fejét, fel akar ébredni a rémálomból, de a valóság olyan erősen szorítja, hogy szinte megfullad. Semmihez sem fogható gyötrelem kúszik lassan bőre alá, ameddig már az ájulás szélére kerül. Szemei visszakúsznak a papírra írottakra, amitől megmaradt erejéből újra felsikít.
Nem az enyém, te kurva. De most már a tiéd se!
____________________________
Sziasztok!
Láttam, hogy ez mindenkinek nehézkes kör volt, úgyhogy remélem, hogy ez csak ilyen kezdeti dolog lesz nálunk, és mindenki belelendül az írásba.
A téma miatt bocsi xd
Fighting mindenkinek!
Úristen még mindig, pedig már jó párszor elolvastam, de ugyanolyan élvezetes és izgalmas volt, mint elsőre. Egyszerre borzasztó és nagyon jó, amit kitaláltál, de iszonyúan illik Kyungsoohoz, a kis pszichóhoz. Nagyon átadtad nekem a két énjének a jelenlétét, az elején egy kis sunshine, a közepe-vége felé meg konkrétan én nem is tudom milyen beteg, de imádtam amúgy, szeretek ilyeneket olvasni. XD
VálaszTörlésAz első olvasás után mondtam is neked, hogy nem hiszem el, hogy te nem érezted ezt olyan jónak. Nem minden írás lehet egyforma, ugyanolyan magasröptű, de ezt története válogatja, ennek ez a stílus, szófordulatok (amik így is szépen voltak benne), érzések, pont minden olyan volt, ami ezt élvezhetővé, gördülékennyé, izgalmassá teszi, mintha egy filmnek a legfontosabb jeleneteit láttam volna, rizsa nélkül.
Az a legjobb, hogy elhitetted velem, hogy Kyungsoo jó benne, és bár a végére borzasztó dolgot csinált, amúgy valahol meg lehet érteni őt, mert ezek szerint megcsalta élete szerelme, nem az övé a kislány. Először teljesen a nőt átkoztam, hogy hogy hagyhatott ott egy ilyen csodás embert, aztán olvasva a sorok közt itt ez nem teljesen az ő hibája volt, mert ott volt Kyungsoo „másik arca”.
Amit kiemelnék tőled, az pont ez: „Mert mindenkinek két arca van, de senki nem szeret bele egyszerre mindkettőbe.” – hát ez nekem nagyon tetszik. Azt is eszembe juttatja, hogy elsőre a rózsaszín köd idejében nem feltétlen az igazi emberbe szeretünk bele, hanem csak a saját vágyainkba, önmagunkba, akit a másikban látunk, de aztán elmúlik a varázs és ott van az igazi ember, akibe elvileg beleszerettünk, de már nem tudunk vele mit kezdeni, nem ismerjük. Ilyen kiábrándulást éreztem Minjung részéről is.
Másik, amit nagyon elkaptál, az ez: „ahhoz, hogy újra kezdje, vagy mindenkinek hátat kell fordítania, vagy mindenki neki fordít majd hátat, és inkább az előbbit választotta. „– hát ez olyan rip ;; Ki akarná magának azt az érzést, hogy mindenki ellene fordul? Hát senki, ezért inkább ő megy el és öli meg magukat hát ez kész. Mennyi fájdalmat tud elviselni egy ember? ;;;
„Ez itt a létezés ürességének esszenciája.” – Ez a csoda mondat két pislantás közt született, hát valami ilyesmit érzek én is. Ütős lett, hogy a végére hagytad azt az üzenetet, aminél nagyobb fájdalmat nem is lehetett volna egy anyukának okozni. Rendesen sajnálom őt is, a kislányt is, Kyungsoot is, amiért ennyi szart kellett egyedül cipelne.
A többiek, Baekhyun, Chanyeol, Junmyeon meg Sehun színfoltok voltak ebben a történetben, mint egy napsütés ebben az áprilisban.
Izgalmas, erős és ütős volt nekem, köszönöm, hogy olvashattam, és hogy belevághattunk ismét a challengebe! ♡
Szia!
VálaszTörlésEz most sokkolt xD Cím alapján valami édes történetre számítottam, ahol a bizalom lesz a fő hangsúly, erre kapok egy ilyet. Zseniális! :'D Imádtam minden mondatát. Az elején még hittem a boldog történetben. Olyan élethű volt, ahogy bemutatja a tanárt, ő tök kedvesen beszélget a diákokkal, és a diákok imádják őt. Nyüzsög az egész osztály, és semmit nem lehet sejteni, tisztára mint egy amerikai filmben. Majd szépen lassan kapunk betekintést, valójában milyen is a tanár úr. Most már félni fogok az ilyen emberektől xDD
Baromira tetszett, hogy nem volt szinte semmi konkrét (az utolsó bekezdést kivéve) mégis mindenki tudta, pontosan mi történt és mi folyik le egy-egy karakter fejében. A tanár bizonytalansága és erőszakossága, illetve a gyermek ártatlan lelke. Nagyon jól adagoltad az infókat is: szépen bekezdésenként csepegtetve, hogy az olvasónak kelljen logikáznia, és a végén szép teljes történetté állt össze.
Az a fájdalom és az abból következő tettek is teljesen átjöttek és megérthetőek. azt az érzést borzasztó lehet átélni, hogy nem az övé a gyermek, ráadásul megcsalásból történik. Valahol megérhető (de nem feltétlen elfogadható), hogy miért tette, amit, és itt is látszik szerintem, hogy nincs csak jó és csak rossz, szemszögtől függ. Mindenesetre teljesen átjött ez a félőrült karaktere, imádtam.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia^^
VálaszTörlésElőször is, muszáj megköszönnöm, hogy Kyungsoo-val írtál, nem valami újonccal, akiről még sosem hallottamXD Hogy írtad anno? Latte machiato hangú fiú? Vagy valami ilyesmi… Na jó, ennek semmi köze a novellához, de annyira imádtam azt a jelzőt:-)
Na, itt a címről semmire sem tudtam következtetni, bár így visszagondolva, tök jól lehetne kántálni, mint egy horrorban, mialatt egy szekta kivégez valakitXDD
Amúgy ezt már egyszer biztosan mondtam, de nekem a gyengéim az ilyen pszichopaták! (ez nyilván remekül tükrözi az elmeállapotomatXDD) De komolyan, zseniális, hogy annyira, de annyira nem lehet tudni róluk, hogy milyen betegek, mert normál körülmények közt angyalként viselkednek, és senkinek nem fordul meg a fejében, hogy valójában egy démonnal van dolga.
Egyébként én az elején tökre megijedtem, mert amikor meglátja a kislányt, én azt hittem, ez az ember pedofil, és azt nehezebben bírta volna el a gyomromXD
Na de, kezdjük az elején! Tetszett, hogy ilyen hétköznapi foglalkozása van, meg el is tudnám őt képzelni énektanárként. Az meg főleg bejött, hogy megkérdezte a gyerekeket, kinek mi a kedvenc bandája. Imádom az olyan tanárokat, akik képesek elrugaszkodni az unalmas, egyáltalán nem gyerek központú tananyagtól, és megpróbálja őket oly módon bevonni az órába, hogy az ő érdeklődésikörüknek megfelelő dolgokról beszél velük, egyáltalán meghallgatja a gyerekeket, kíváncsi a véleményükre…
A baráti összejövetel szerintem pont jó helyre lett becsempészve. Egyrészt oldotta egy kicsit a feszült hangulatot, mert az már világos volt, hogy itt valami nem oké, másrészt jó volt egy kis hatásszünet a nagy fordulat előtt. Illetve itt is tök jól be lett mutatva, hogy attól, mert Kyungsoo-val valami nincs rendben, az állásán kívül vannak barátai; teljesen átlagos mindennapokat él, és nem mondjuk egy sorozatgyilkos, aki a következő áldozatára vár.
„Mert mindenkinek két arca van, de senki nem szeret bele egyszerre mindkettőbe.” Ez a mondat nekem nagyon az elevenembe talált. Mert a legtöbb kapcsolat tényleg úgy indul, hogy jó ideig mindenki csak a bájos arcát mutatja, hogy pl. mennyire rendszerető, a lakás mindig ragyog, amikor a lány várja a fiút, aztán X év után meg egy kupi az egészXD De számtalan példát mondhatnék még. Hiszen egy hisztis, rendetlen, ilyen-olyan lányba ki szeretne bele? Persze, hogy mindenki csak a szépet szeretné mutatni, illetve a másik oldalról a szépet szeretné látni, mert lehet, hogy egy idő után vannak rá jelek, hogy az a csaj egy hisztérika, de a fiú szemet huny felette, reménykedik benne, hogy ez csak átmeneti, egyszeri, meg fog változni miatta… De a legtöbb ember nem tud megváltozni senki kedvéért, ha a génjeibe van kódolva a „rossz”.
TörlésTetszettek a gyors jelenetváltások. Hogy egy kicsit betekintést kaphattunk a megismerkedésükbe, aztán Soo őrült énje is napvilágot látott. És tök jót tett a történet dinamikájának, hogy ilyen röviden mutattad ezeket be. Felesleges lett volna sokáig ragozni, pont ez a gyorsaság tette még feszültebbé a helyzetet. Még inkább rá akartam jönni, mi lesz ennek az egésznek a vége.
A rajzos résznél még továbbra is tévhitben éltem. Azt hittem, azzal a dumával akarja magához csalni, vagyis tényleg magához akarta csalni, csak én más értelemben gondoltam, szóval jól megleptél, mert nem számítottam erre. Arról meg fogalmam sem volt, hogy mit akarhat Junmyeontól kérniXD Szóval az sem volt árulkodó jel.
Én kíváncsi lettem volna arra, hogy vajon azt hogyan fogadta volna, ha kiderül, hogy a lánya? „Egyszerre érez borzasztó bánatot és megnyugvást is, ahogy az elmúlás szele megtapogatja lélekveszett testét.” Talán ez magyarázatot ad rá. Nyilván az sem javított volna az őrületén, ha megtudja, ő az apuka. Szomorú lett a végkifejlett miatt, ugyanakkor megnyugodott, mert tudat alatt valójában szerintem ő az eredménytől függetlenül erre a percre várt.
Abba inkább bele se szeretnék gondolni, mit érezhet egy anya a gyermeke elvesztésekor. És igazából az teljesen mindegy, milyen módon veszíti el, így is, úgy is belül meghal ő is.
De az utolsó mondat mindentől függetlenül nagyon ütős volt!
Nekem nagyon tetszett ez a kis pszicho sztori, nem gyakran olvasok ilyesmit tőled, pedig szerintem jól alakítottad a szálakat, és az egész jól volt felépítve. És Kyungsoo-s is volt, szóval kell ennél több?:-)
Köszönöm, hogy olvashattam, és nagyon kellett ez az újabb challenge!<3
Szia!^^
VálaszTörlésHát wow, ez most nagyon hirtelen volt nekem xddd valahogy nekem a dal hallgatása közben meg sem fordult a fejemben egy efféle értelmezés, de így hogy olvastam csomó helyen fel tudtam benne fedezni, és végig nagyon élvezetes és izgalmas volt olvasni. Tényleg illik egyébként Kyungsoora ez a kicsit pszichopata szerep, szegényke xddd
Először egyébként én teljesen abban a hitben voltam, hogy itt Kyungsoo pedofil, ahogy ránézett a kislányra szerintem nagyon para volt. Tökre tetszett amúgy ebben az énektanár szerepben, szerintem tényleg jó volt nagyon a szereplőválasztás, nem is tudom mással el tudnám e képzelni ezt a történetet :D
Szerintem is tök jó volt a baráti összejöveteles rész, kicsit jobban megismertük és megértettük, de egyszerre kicsit el is terelt minket, én is ott elkezdtem gondolkodni hogy jaj szegény mit tettek vele stb., aztán a végén meg mit történt hát el sem akartam hinni xddd
Nagyon szeretem amúgy az ilyen történeteket, ahol nem feltétlen lehet kitalálni, hogy mi fog történni, és tökre meglepetés és izgalom minden. Ebben a novellában is szerintem csak sejteni lehetett, hogy valami nem kerek vele, és ahogy haladtunk egyre előrébb úgy lett minden világosabb. Szerintem nagyon jól adagoltad az információkat, mindent a megfelelő pillanatban tudtunk meg, hogy ne túl hamar és azért izgi legyen, de közben mindent lehessen érteni.
Nagyon tetszett ez a novellád, élveztem olvasni, szívesen olvasnék még hasonlóm témában tőled :D
Ja és nekem is nagyon tetszett néhány mondat, igazából ugyanazok ragadtak meg a figyelmem, amiket előttem a lányok is kiemeltek. Hiába volt ez egy kicsit másfajta műfaj, a mély gondolatok ugyanúgy megjelentek benne, és ez még jobban hozzáadott a novella élvezhetőségéhez :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^
Nem tudom miért de nem enged ez a cucc telefonrol a Google fiokombol kommentelni….
VálaszTörlésSzia Vivcsóm <3
Nagyon tetszett, hogy annak ellenére hogy Kyungsoo kicsit pszichopata lett vagy nem is tudom ez mi, annak ellenére meg tartottad benne a zene iránti tiszta szeretetét uwu És ahogy ezt at akarta adni a kicsiknek is!
Az elején meg nem tulajdonitottam neki nagy jelentőséget, viszont a végére értelmet nyert ahogy az elején Kyungsoo leírta a kislányt, a nagy szemeivel meg a szív alakú szájjal, kiváncsi lennék hogy tenleg így nezett-e ki a kislány vagy csak Kyungsoo a téveszmék miatt látta így.
Nekem Tomtom mindig magának tartja meg a fajdalmat mert azt hiszi így engem nem befolyasol, de ez nagyon nagy tévedés egyébként, mert így is látom hogy mennyire szenved és hogy nincs jól, szóval így is hatassal van rám, de ha elmondaná legalább ő nem szenvedne ennyire.
Sehunnal nagyon tudtam rezonalni, mert ez a ribancos megjegyzés ez valami olyan, amit én is tolnék tomtomnak xD
Ahogy leírtad a szerelmük kezdetét, hát az valami csodálatos volt! Annyira tetszettek a jelzők meg a kifejezések. Viszont amit kicsit hiányoltam, hogy jó lett volna megtudni hogy Kyungsoo miket csinált a kapcsolatban, egy két példa, hogy miért volt annyira szörnyű. A tükör előtti jelenetből arra következtetek, hogy kemény dühkitörései lehettek mindennel kapcsolatban. De erdekelne hogy mondjuk erőszakot alkalmazott-e valaha is? Meg ilyesmik
Az is tetszett, hogy a rajzos jelenetnel Kyungsoo lelke egyfajta feloldozást kapott azzal, hogy hát a kislány rossz körülmények között no fel, és így megjobban megmentőkent tudott magára gondolni.
A plot twist meg hát hahahahahahhahahaha csodás! Imádom az ilyen sztorikat, pls írj több ilyet!
“az elmúlás szele megtapogatja lélekveszett testét. Ez itt a létezés ürességének esszenciája.” Ez nagyon tetszett!
Igaz egyszerűbb volt, mint az irasaid nagy része és nem volt annyira kifejtve egy-egy dolog, de én így is élveztem. Azért az a tipikus Vivienes hangulata meg így is megvolt szamomra.
Köszönöm hogy olvashattam <3
Szia! ^^
VálaszTörlésHúha, nem vagyok egy hatalmas EXO-s, de hát már itt a challenge alatt sokat olvastam tőleletek velük, illetve folytattam kis kutatásokat, és well én ugyan nem állítom, hogy Kyungsoora illik ez a pszicho maszk, de a karakternek, amit megírtál jól állt.
Érdekes volt a történet, először aranyosnak indult, aztán vált egy nagyon érdekes végkifejletű történetté. Hát én az elejéből már arra következtettem, hogy jaj, rossz vége lesz, és eh... Igazam lett :I
Azért sajnálom szegény Kyungsoot, mert a megcsalás mindig fáj, és borzasztó egy érzést vált ki abból, akit megcsaltak.
Az viszont borzalmas, hogy elvitte a kislányt, csak mert hogy ha nem lehet az övé, akkor a másiké sem. Ez azért eléggé, wow. De furcsa mód visszaköszönt a dalszövege is, bár én nem gondoltam volna, hogy egy ilyen értelmezésbe futok.
Bár azért annyiból jó, hogy Kyungsoo elvitte a kis Minheet, mert akkor legalább nem hallgatta az anyja és apja veszekedését, bár továbbra sem minősül ettől jó tettnek, bár legalább egyfajta hősként lép fel, mint ahogy azt előttem Mirtill is már megfogalmazta.
Annyira megleptél ezzel a témával, hogy alig tudok írni, még eléggé sokkos állapotban vagyok. Szeretnék kiemelni részeket, de hát... Azért ennyit már nem lehet kiemelni, azért egyet mégis itthagynék, ami for some reason nagyon megfogott, ahogy olvastam. "Nem is tudjuk, mennyire közel tudunk kerülni az ördögi énünkhöz, amíg valaki ki nem hozza azt belőlünk."
Ha nem is azonosítottalak volna a csinos blog alapján, akkor már az első bekezdést olvasva tudtam volna, hogy te voltál, aki írta.
Nekem kifejezetten tetszett a történet, hiába a kérdéses sötétsége.
Köszönöm, hogy olvashattam! Várom, hogy legközelebb milyen szavakkal nyűgözöl le! ^^
Szia!
VálaszTörlésAhhh, megint EXO <3
Komolyan levesztek a lábamról, ha ezt a bandát látom valahol. Pls comeback
Imádom amúgy, hogy szegény D.O.-ra olyan könnyedén lehet ráhúzni a pszicho karaktert, pedig olyan kis visszafogott. Olyan vicces látni a videókban is, mikor mérges vagy éppen játsza az őrültet, biztos élvezi egyébként. Szerintem pont ezért is szeretik sokan hasonló karaktereket húzni rá, mert benne van ez a kettőség - és valljuk be, jól áll neki.
Nagyon tetszett, ahogy ábrázoltad a karaktert, illetve a leírásaidat is mindig szerettem. Arra én is kíváncsi lettem volna, hogy mik is történtek a múltban, a háttérben, hogy Kyungsoo így gondolkozott.
"Nem is tudjuk, mennyire közel tudunk kerülni az ördögi énünkhöz, amíg valaki ki nem hozza azt belőlünk." - ez pedig annyira igaz. Mert valami mindig kiváltja belőlünk a legjobbat, és így a legrosszabbat is.
Köszönöm, hogy olvashattam!