Ajánlott zene: Halsey - Lilith
Gyönyörű vagy.
Az egyetlen szó, amit kótyagos gondolatok okoznak makulátlan-mezítelen mivoltod ékessége előtt. Óvatos felhőléptekkel közelítek feléd, rézvörös selyemhajad finoman omlik keskeny vállaidra, tiszta-fehér, hamvas arcod áhítattal csodálom, miközben rózsaszirom-szerű bőröd fakó textúrája keveredik az ecsetre felvitt bronz szelíd napbarnájával. Évelő krizantém frissesség-rózsaszínjétől ragyogni kezd harmatos orcád. Gyengéden, egyenletes mozdulatokkal érek hozzád, olyan érzés, mintha a legapróbb légfuvallat is orkáni erősséggel bírna jelenléted virágzásában. Tenger haragos fodrai dúlnak fénytelen szemeidben, melyet komótosan segítek lehunyni, majd felviszek egy tavasz-színű árnyalatot a paletta egyikéből. Ajkaid illetlen szárazsága megvisel, ezért természetes-piros szájfényt választok; kiemeli apró tested porcelánszerű törékenységét. A lelkemben tomboló érzelmi kavalkád megnyugszik, ahogy egyre közelítek a vége felé.
Olyan vagy, mint egy meggyötört nebáncsvirág, amelyet kitépnek a helyéről, csakhogy gusztustalan módon jobb kedvre derüljenek. Látom kietlen tekinteted elkeseredett fáradhatatlanságát, ahogy minduntalan küzdesz a lebilincselő gonoszság ellen, de az győzedelmeskedik feletted. Már nem csillan gyermeki ártatlanság eddig burjánzó lélektükrödben, csak az a seszínű kín, amit okoztak neked.
Megrontottak. Összetörtél. Százszorszép-feddhetetlen szimbólumodtól megfosztottak, letépték kincsed egyetlen, megmásíthatatlan virágszálát, de már nem bánthatnak többé.
Ott, az isteni fehérségben, ahol nem létezik rettentő bűn, újra megtalálhatod gyermek-önmagad.
Ott, ahol a zokogó liliomok rád hullanak, békére lelhetsz.
Szia^^
VálaszTörlésEz egy csodálatos, ugyanakkor nagyon felkavaró írás! Amilyen rövid, annyira ütős, nem is biztos, hogy lesznek épkézláb gondolataim…
Gyönyörű volt, ahogy a festést írtad le. Onnan igazából nem is tudok mit kiemelni. Szerintem mostanában többet írtál egyszerű stílusban, ezért nekem kifejezetten jól esett ez a fajta fogalmazásmód újra.
Tetszett, hogy végül segített lehunyni a szemét. Még festmény formájában se lássa ezt az undorító világot!
Az is tetszett, hogy pirosra festette az ajkait. Inkább tűnjön élettel telinek, aki csak alszik.
Nagyon találó volt, hogy egy virághoz hasonlítottad. Milyen igaz, hogy az emberek a saját szórakozásukra szakítanak le egy virágot, mert milyen szép, és jaj, hadd gyönyörködjek benne otthon. Csakhogy otthon pár nap alatt elhervad, míg a saját élőhelyén még sokáig élhetne…
A seszínű kín kifejezés is tetszett. Lehetett volna fekete vagy valamilyen sötét, de a semminél jobban nem lehet jellemezni egy ilyen fájdalmat.
És végül a zokogó liliom kifejezés is nagyon megérintett. Mert hát mi mást csinálhatna egy olyan virág a síráson kívül, ami egy ily módon meggyötört lány holttestére hullik?
Borzasztó, hogy micsoda elbaszott világot élünk! Nem nézek híreket, de mostanában ott marad a TV a sorozatom után, és amíg meg nem elégelem, látom azt a sok szörnyűséget, ami nap mint nap történik. De komolyan, nem múlik el úgy nap, hogy valakit ne öltek volna meg, ne erőszakoltak volna meg, hogy a szülők ne ölték volna meg a saját gyereküket, vagy épp egy apa ne erőszakolta volna meg a saját gyerekét… Nem szeretem, amikor az idősebb generáció azzal jön, hogy „bezzeg az én időmben nem így volt…”, de ebben a helyzetben én is úgy gondolom, hogy régen nem volt ennyi elkorcsosult ember. És lehet, hogy az én számból hülyén hangzik, de szerintem erre a világra nem érdemes gyereket szülni. Csak hát ezt a gondolatot nyilván felülírja a vágy, stb…
Most megint eszembe jutott, hogy szombaton lesz a Molnár Tomi első szóló koncertje, és ezer év után olyan jó lett volna koncertre menni, de nem merek, és nem a covid miatt, hanem azért, mert attól félek, hogy agyon szúrnak az 1-esen. Ilyenre régen sosem gondoltam, de mióta anya lettem, be vagyok szarva, hogy valami elmebeteg őrült este 11-kor kinyír, és ez nagyon igazságtalan, hogy emiatt le kell mondanom valamiről, amit szeretek.
Bocsi a sok személyes gondolatért!
Szerintem csodálatos, hogy egy ilyen írással emlékeztél meg mindenkiről, aki hasonlóképpen járt.
Köszönöm, hogy megírtad!
Szia!
TörlésTyű, de gyors vagy, nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen hamar ide ér hozzám, habár jólesik ilyen hamar véleményt olvasni ;;
Igen, ugye az egyéni challengem miatt, aztán megbeszéltem önmagammal, hogy oké akkor ez egyperces lesz, és egypercest meg így szeretek írni, meg igen, régen is írtam ebben a stílusban. Meg gondoltam, hogy a felkavaro tartalmat egy kicsit kompenzalnom kell ezzel.
Igazából nem festmény volt a kislány (bár így belegondolva a textúra meg paletta miatt tényleg olyan), hanem a nő karakterem olyan ember volt, aki kisminkeli az elhunytakat, ha esetlegesen nyílt koporsós temetés lenne. Kerestem, hogy mi lehet ennek a hivatalos neve, valahol a boncmestert említik, bár az nekem olyan fura, viszont ugye ők tüntetik el a hegeket, foltokat, stb. Úgyhogy a karakterem sminkelte a kislányt, miközben mélyen felkavarta, hogy egy kislányt kell sminkelnie.
Igen, pont erre gondoltam. Meg hogy az ember mennyire nem gondol bele a másik fájdalmába. Csak cselekszik, ahogy ő szeretne, nem törődve azzal, hogy mennyire kihatassal lehet a másik életére. Pláne egy gyerek élete.
A seszínű pont ebből jött, ebben az esetben arra gondoltam, hogy ez már több, minthogy egy szinhez hasonlítsam azt a kint, amit ilyenkor atel egy gyermek.
Amúgy néha bele sem gondoltam, hogy mit írtam, csak itt ahogy kiemeled realizálódik bennem, hogy igen. Mit is csinalhatna egy liliom, a halál virága, egy olyan holttesten, aminek még egyáltalán nem kellene annak lennie.
Én sem szoktam amúgy híradót nézni, de valahogy néhányat mégis elkapok, és komolyan nincs benne semmi, csak halál, gyilkosság vagy rablás. Amikor ez a történet kirajzolodott előttem, hogy akkor lényegében mi lesz a fődolog, egyből arra gondoltam, hogy te jó ég, ilyen simán lehet a valóságba is, sajnos ez már nem is az, hogy előfordulhat, hanem elég gyakori dolog. Egyetértek veled, abszolút nem éri meg gyereket szülni. Habár igen, ha eljon az ideje én is szeretnék, bár már kB most féltem. A kiskutyámat se merem kiengedni sok időre az udvarunkra, hát akkor mit fogok csinálni a gyermekemmel.
Hú igen, mennyire igaz ez a gondolat. Hát ezt teljes mértékben megertem. Én amúgy is nemelyik embert tartom szörnyetegnek, és szerintem jobb félni, mint megijedni, legalábbis nálam többnyire ez szokott dominalni, amikor valami ilyesmiről van szó. KB nem is a betegségektől félek, hanem hogy éjszaka felém jön egy 5 fős gengszterbanda és szórakozni akarnak egy kicsit, a szórakozásuk tárgya meg én lennék. Es persze, szoktak mondani nekem, hogy ne gondoljak már ilyeneket, csak bevonzom a rosszat, meg hát akkor örök életemben felni fogok?! Hogyne félnék, amikor az emberek családon belül bántják egymást, nemhogy az idegenek...
Köszönöm, hogy írtál!
Úristen, ne haragudj, hogy ezt ennyire benéztem!!!!!!!!!!! Újra elolvasva tök logikus, hogy miről írtál, talán túl gyors volt a kommentem, és ha nem első nekifutásból írom meg, jobban tudtam volna értelmezni. Elsőre azt hittem, egy hozzátartozója festi le a kislányt, ezzel is megpróbálva feldolgozni a történteket, de az sokkal frappánsabb, hogy a sminkes szemszögéből írtál, mert tényleg még neki is mekkora megrázkódtatást jelent ez, nemcsak egy családtagnak. És így még érthetőbb, hogy lecsukja a szemét…
TörlésMég egyszer bocsi a figyelmetlenségemért!
Ugyan, semmi baj ;; tényleg olyan amúgy belegondolva, mintha képre festene a nő, mert ezek a festés-sminkelés szakszavak ugyanazok végül is, alapozót nem akartam a kislányra tenni a kora miatt, pedig azzal egyértelműbb lett volna.
TörlésGyönyörű volt.
VálaszTörlésCsak hogy a te szavaiddal kezdjem a kommentemet. Vétek lett volna ezt nem megírni, örülök, hogy megtetted, méghozzá ilyen csodálatos módon ezt a borzasztó témát. Ami egy kicsit is hiányzott, azt itt megadtad, a gyönyörű fogalmazásod, a finom-szavaid, amik ugyan minden novelládban karakteresen feltűnnek, de ennyire esztétikusan mégis így, egy egypercesben tudod kimaxolni. Csodás volt és szomorú, ahogy a kislány testét írtad le, minden hasonlatod a legtalálóbb volt, nem is tudom szavakkal illetni, mert a leggyönyörűbbeket már felhazsnáltad, meg ezek alkotásában úgy is te vagy a király. Nagyon tetszett, ahogy az évszakok megjelentek a sminkben. És ahogy a kislányt virághoz hasonlítottad, akit letéptek... Mennyire igaz, mert annyira hazsontalan dolog letépni egy virágot, bár sokan megtettük és tesszük, bele se gondolva, de így, hogy egy kisgyerek életével hoztad párhuzamba, hát soha többet nem fogok virágot letépni. ;;;
Nagyon eleven volt minden, a szavaid megfestették előttem az egész jelenetet, a lányt, ahogy kinézhet, hajszálától az orra hegyéig magam előtt láttam.
A címed pedig és a jelentése meg a másik wow. Csodás volt tényleg.
A téma meg.. csatlakozok hozzátok a fentebbi kommentben, feláborító és undorító az egész, ami a világban zajlik. Felhoghatatlan, hogy ez nap mint nap megtörténik emberekkel, gyerekekkel. Nem tudok és nem szeretnék erről többet, mert ahhoz kevés a hely, amennyit hozzáfűznék ehhez.
Gyönyörű novella volt, nagyon egyedi maga az ötlet is, a kivitelezés pedig maga az esztétika.
Köszönöm, hogy olvashattam, művész vagy!
Hát így utólag most már maga a végeredmény tetszik, úgyhogy örülök neki, hogy a kezdeti nem akarásomnak ez lett a vége, még ha ilyen szörnyű témát is választottam. Amikor kirajzolódott előttem, hogy akkor ez lesz a témám, kb hajnali 1 körül, akkor már tudtam, hogy meg fogom írni, még ha nem is fog úgy sikerülni, ahog én akartam.
TörlésHát igen, mert az egypercesben ez a fogalmazásmód nem zavaró, de saját magamból kiindulva én sem szeretek még 1000 szavas novellát sem olvasni ilyen fogalmazásmódban, úgyhogy szerintem ezek így a legjobbak.
Örülök neki, hogy sikerült magad elé látni a kislányt. reméltem, hogy látni fogjátok ezt a rézvörös hajú kis angyalkát.
Köszönöm! ;;;;;
Szia!^^
VálaszTörlésHát most nehezen találok szavakat. Hihetetlen, hogy egy ennyire rövid novellában mennyi mindent tudtál átadni, mennyi érzést belevinni, mindezt egy olyan témáról, ami egyszerre hátborzongató, de sajnos nagyon valóságos, amibe még belegondolni is szörnyű.
Annyira szépen és finoman fogalmaztál meg minden részletet, hogy teljesen magam elé tudtam képzelni a kislányt, és mindeközben annyi érzelem is volt abban, ahogy leírtad, hogy minden egyszerre ért el hozzám. Nagyon tetszettek a szókapcsolatok, amiket használtál, végig a legnagyobb tisztaságot tükrözték, annak ellenére is, hogy mit tettek vele. Talán ez fogott meg az egészben a legjobban, hiszen ezzel úgy tűnik, hogy attól még hogy elvették a tisztáságát, ugyanolyan értékes maradt, bármi is történt vele ezután, bármekkora szenvedést is élt át, az emberi értékéből ő semmit sem veszített - még akkor sem, ha belehalt. Én el sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen áldozatának lenni, ráadásul kisgyerekként. Ez egy szörnyen felkavaró téma szerintem, és mindig ha ilyenekről hallok, vagy olvasok, egy fokkal jobban undorodom az emberiségtől, és tényleg szörnyű belegondolni, hogy vannak ilyen események és emberek, ráadásul még több is, mint gondolnánk.
Az egész novella és téma nehézsége ellenére az utolsó mondat számomra is valamilyen szinten békét hozott. Egy ilyen helyzetben nem is igazán tudom, mit lehet tenni a tehetetlen dühön kívül, de mindenképp a legnagyobb békét kívánnám, bármennyire is fáj, hogy a sok szenvedés után legalább odafönt gondtalan gyermekkora lehessen.
Imádtam, ahogy a liliommal hoztad hasonlatba a kislányt, annyira gyönyörű volt, és minden szónál többet mondott. És továbbra is hihetetlennek tartom, hogy ilyen kevés szóval hogyan tudsz ilyen sokat, ráadásul ilyen gyönyörűen mondani. Tényleg a lelkemig hatolt, csodálatos volt!
A kedvenc szókapcsolataim közé tartozott a “makulátlan-mezítelen”, a “felhőléptek”, a tiszta-fehér” és még sorolhatnám, de itt megállok xd de tényleg elképesztően szépen fogalmaztál végig, még rengeteg mindent kiemelhetnék, mert elejétől a végéig minden csodálatos volt :)
Köszönöm, hogy olvashattam, remélem még sok ilyen mély témának a feldolgozását olvashatjuk tőled!^^
Igen, sajnos valóságos, én nem is tudom mi van az emberiséggel, hogy egy ilyen borzalmas dolog valóságos legyen. Mert most már nem is az van, hogy valóságos, hanem elég gyakori.
TörlésÖrülök akkor neki, hogy ilyen kevés leírással is, de magatok elé tudtátok képzelni a kislányt, egy picit úgy éreztem, hogy keveset írtam róla, hogy valamivel ki kellett volna még töltenem, de most megnyugodtam. Uh, ezt de jól megfogalmaztad. Igen, attól hogy elvették tőle a tisztaságát, ő még az maradt, mert a lelkében is tiszta volt, azt pedig semmilyen módon nem tudják tőle elvenni.
Igen, ilyeneket olvasva és hallva az ember olyan tehetetlennek érzi magát, és nem tud mást tenni, csak undorodni a világtól, gyűlölni azt az embert, aki ilyet tesz és mélyen megvetni. Borzasztó, hogy ilyen világban élünk, és hogy csak ennyit tehetünk.
Durva amúgy, hogy mennyi dolog szimbóluma a liliom, többet között az ártatlanságé is, a tisztaságé és a halál virága is ez, meg olvastam, hogy a rózsát is annak tartják.
Ott az a felhőléptek egyébként ugye a felhők nehezek, de én személy szerint arra gondolnék, hogy habkönnyű kis vattacukrok, aztán mégis ugye tele vannak vízzel, szóval itt is próbáltam azt megjeleníteni, hogy amúgy a léptei könnyűek voltak, a lelkével mégis nehezen mozdult meg, ezt a kettősséget próbáltam átadni. És nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszettek a szókapcsolatok, egy picit féltem attól, hogy too much lesz.
Köszönöm! ;;
Hali! ^^
VálaszTörlésAnnyira furcsa érzés volt ezt olvasni, jó értelemben. Csodálom, mikor egy ilyen negatív pillanatot, ilyen gyönyörűen, ilyen választékosan tudsz leírni. Nagyon tetszett, hogy milyen finom szókapcsolatokkal éltél, örülök, hogy kifogtunk egy igazán vivis novellát: ez elmúlt pár körben mintha egyszerűsítetted volna a fogalmazásod, nagyon jól esett újra ilyet olvasni!
Mi minden játszódik le az ember fejében, mikor egy kis gyöngye kislányt kell felkészítenie erre a csöppet sem boldog ceremóniára. Elgondolkodik, mi minden történhetett volna még ártatlan gyermekkel, azonban idő előtt kellett elhagyni a Földet. "Ott, az isteni fehérségben, ahol nem létezik rettentő bűn, újra megtalálhatod gyermek-önmagad." olyan jól esett olvasni, ahogy a túlvilágra jókat kíván neki;;
"Megrontottak. Összetörtél." pontosan nem derült ki, hogy mi történt vele (ha igen, ezer bocsánat a figyelmetlenségemért T_T), amit egy picit sajnálok, bár sejtésem van. Annyira undorító dolog, mikor az erősebbek kihasználják a gyengébbek ártatlanságát bármilyen értelemben is. Egyetértek Szandival, elszomorító mennyi borzasztó dolog történik nap mint nap.
Összességében elképesztően gyönyörű egypercest kaptunk, köszönöm, hogy megírtad, és elolvashattam! Várlak a következő körbe! ^^
Layla
Heyo!
VálaszTörlésEgyszerre töltött el öröm és mély fájdalom, mikor elolvastam a rövid egypercesedet. Nagyon örültem, hogy ismét olvashattam tőled ilyen fogalmazásmóddal, valamint hogy ennyire lágy és letisztult lett az egész, viszont borzasztóan megérintett a téma. Egyet kell értenem a korábbi kommentekkel a világ romlottságával kapcsolatban és ennél mélyebben nem is szeretnék belemenni.
Gyönyörűen fogalmaztál, nekem már nagyon hiányzott, hogy ilyet olvashassak Tőled, szóval köszönöm az élményt és sorry, hogy ennél többre nem futja a kommentem! Majd a kövinél!
Szia~ ^^
VálaszTörlésNe haragudj, hogy ennyit késtem, összejött mindenféle, de sikerült összeszednem magam, hogy minél előbb ideérhessek!
Atya ég! Ez annyira szép volt, és olyan jó volt hogy megírtad.
Először én úgy fogtam fel, hogy ugye egy halottat fest ki, utána a paletta miatt azt gondoltam, lehet, hogy akkor én néztem be és tényleg festmény, de utána viszont rájöttem, hogy az első volt a jó.
Annyira gyönyörűen fogalmazol, hogy hűha, én még mindig csak irigyelni tudlak érte!
Az, hogy ilyen rövid írással ennyi érzést átadtál... Hát, nekem ezt majd még meg kellene tanulnom, mert ahogy így végig gondolom, nekem ugyanez lett volna minimum négyszer ennyi :I
Késtem is, és még a kommentem is rövid... Nem tudom hova bújjak, de nem tudok épkézláb gondolatokat összeszedni, mit írhatnék. Nagyon szép volt, szerintem nekem ez lett a kedvenc írásom tőled!
Köszönöm, hogy olvashattam, még egyszer bocsánat, amiért ennyit késtem! ^^
Szia!
VálaszTörlésBocsánat-bocsánat, tudom, hogy már eleged van belőlem (teljesen jogosan egyébként), de most végre itt vagyok a megcsúszott kommentemmel!
Ez egy teljesen új élmény volt a számomra, ami az írásaidat tekinti, mind a terjedelem, mind a megfogalmazásmód miatt. Annyira rövid volt, de közben annyi hasonlat és annyi érzelem megbújt benne, hogy szinte már-már túlcsordult (ezt a lehető legpozitívabb értelemben gondolom!)
Az előttem szólókkal csak egyetérteni tudok, és ez után az egypercesed után csak méginkább várom, hogy mit hozol a következő körben!
Köszönöm, hogy olvashattam!
-Pakkson