Ajánlott zene: Száguld a Musztáng
Átlátszó, játékos-nyugodt gyémántcseppek gördülnek le napperzselt
hátamról a fülledt meleg szél légiesen könnyed kínzásában. A
kinti forróság óvatos, napraforgó-szirom fuvallata nem elég, ámbár
tenger alatti kincsesláda tekintélyével vetekszik, amikor kapok
belőle egy lélegzetnyit. Jön egy szívdobbanásnyi légáramlat,
vele együtt egy felejthetetlen emlék is; rögvest Rá gondolok,
ezért a fénypercekre lévő narancssárga-vörösen izzó csillagra
meredek, amennyire csak tőlem telik. Mintha a nélkülözhetetlen,
gyengéd szellő mesélné nekem; ha Donghyuck a Napra néz,
tüsszentenie kell. Most valószínűleg egy Michael Jackson zenét
dúdolhat magában, szinte ide hallom kiváló karamell-lágy énekhangját ezen a
fullasztó nyári, napcsókolta délutánon.
Kellemes
mosolyra lendítem boldog alkonybíbor ajkaim, miközben örvendezve
hunyom le dús pilláimat; a lelkemmel is érezni akarom őt, eszem
ágában sincs rideg árnyékba vonulni, élvezni akarom az éltető
fény forrását. Most nincs velem, sok virtuóz dolga van, azonban örömteli
melegét akkor sem veheti el tőlem senki - így mindig együtt
lehetünk.
Pillanatnyi
fájdalmat érzek mérhetetlen hiánya miatt, viszont már szerelmes
szívünk erősen összefonódott, mint énekespacsirták felhőtlenül
tökéletes melódiái a zöldellő fák ágain. Összemosódott
szeretetdallamok fénylenek testünkben, amelyeket mi kovácsoltunk
acélosan eggyé az évszakok vad váltakozásával.
Számolom
magamban a hosszú órákat, perceket, másodperceket. Mire
hazaérek, Ő már várni fog rám.
-
Min vigyorogsz ennyire, Mark? – kérdezi Taeil meghitten,
ugyanakkor sokat sejtetően, mint aki pontosan tudja, min merengek
épp.
-
Várom már, hogy otthon legyek.
Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk
elhagyhat, de szívünk sohasem
_____________________________
Heliophilia - a napfény szerelmese
Én úgy képzeltem el, hogy Hecsi épp a dreamikkel van, Mark pedig (valamilyen napos helyen) Őt várja, vagyis azt, hogy az otthona otthon legyen.
Az otthon nem mindig egy hely ;;
(((Utálom a bloggert hogy ennyire széthúzza a szöveget)))
Én úgy képzeltem el, hogy Hecsi épp a dreamikkel van, Mark pedig (valamilyen napos helyen) Őt várja, vagyis azt, hogy az otthona otthon legyen.
Az otthon nem mindig egy hely ;;
(((Utálom a bloggert hogy ennyire széthúzza a szöveget)))
Szia!^^
VálaszTörlésUuu, annyira örülök, hogy Markhyuckkal írtál, bár ezt már beszéltük, hogy ez annyira rájuk passzoló téma.
A cím nagyon tetszik, megkapó. Mikor megláttam az első gondolatom volt, hogy rakattintok és el is olvasom gyorsan :D amúgy is odavagyok az ilyen kreatív, aesthetic szavakért és ez nagyon olyan.
Igazából maga az alapötlet nagyon szívhez szóló, hogy Marknak valójában Hecsi az otthona (fun fact, hogy az én novellámban is ez a végkimenetel xdd) valahogy a dalból meg magából a meséből is valami ilyesmi történet van az én képzeletemben is.
"Összemosódott szeretetdallamok fénylenek testünkben, amelyeket mi kovácsoltunk acélosan eggyé az évszakok vad váltakozásával" - ez a mondat fogott meg leginkább, de úgy egyébként az egész annyira gyönyörű és meghitt volt. Pont eléggé kacifántosak a mondatok, úgy elképzeltem, ahogy Hecsi tüsszent, mikor a napba néz xdd
Oh, és hát igen, magával az érzéssel nagyon tudok azonosulni, hogy az otthon ndm feltétlen egy hely. Én magam is vagyok olyan szerencsés, hogy vannak emberek az életemben, akiket az otthonomnak hívhatok.
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!^^
TörlésIgen, Markhyuck egy csoda, bár én csak lightlyba shippelem őket, dehát ránézésre is olyan family feelingűek, olyan elválaszthatatlanok, hogy nem csak business kapcsolatuk van, hanem tényleg, igazi.
Nagyon szeretem az ilyen kreatív szavakat, címeket, amiknek ilyen király vagy deep jelentése van, pláne illik Markhyuckhoz, hiszen Hecsi maga a Nap ;;
Jaj ez amúgy annyira szép, hogy mindketten erre gondoltunk, ugyanazzal a párossal! Akkor ez már nem lehet hiábavaló, ennek már jelentenie kell valamit, hogy nemcsak én látom így, hanem te is. Tényleg olyan csodálatos ez, tudom sokszor mondom/írom ezt a szót, dehát annyira igaz.
Nagyon örülök neki, hogy vannak ilyen emberek az életedben, remélem mindenki számára van ilyen, mert ők a leggazdagabb emberek!:')
Köszönöm!^^
Szia!
VálaszTörlésSzerintem nagyon jól leírtad, hogy mit is mond a dal. Rövid volt, de tartalmas a tőled megszokott jelzőcsodákkal.
Hát nem is tudom mit írjak :D Rövid volt, az igaz, de annyi érzelem, emlék volt benne, hogy olyan, így visszagondolva, mintha több oldalt olvastam volna, nem pedig ilyen pindurkát :D
"ha Donghyuck a Napra néz, tüsszentenie kell. " - ezen jót nevettem, míg a kedvenc mondatom ez lett:"a lelkemmel is érezni akarom őt"
Nekem nagyon tetszett, hogy így áttudtad adni egy ember a másik iránt érzett szeretetét, és ahogy írtad, otthon nemcsak egy hely lehet.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!^^
TörlésIgen, eléggé rövid volt, úgy éreztem hogy ezt nem kell tovább húznom ennél, meg magamon is észrevettem, hogy valami hiába rövid ha kacifántos, akkor azt tovább tart elolvasni. Nem tudok erről leszokni, ezért megpróbálok kompenzálni XD
Egyébként ez egy real fact, Hecsi ha a Napba néz tüsszentenie kell, és olyan aranyos olyankor hogy kibírhatatlanul.
Köszönöm!^^
Szia^^
VálaszTörlésDe rég írtam már kommentet! (Viszont te voltál az egyik ember, akinek akkor is olvastam az írásait, amikor én nem vettem részt az előző körökben)
Nagyon kis cuki írás lett; örülök, hogy volt egy-két ilyen is a többnyire szomorkás témájú novella között.
Csak az a kár, hogy ilyen rövidke lett, de a szépen megfogalmazott mondatok és az egész hangulata jó érzéssel töltött el, és továbbképzeltem, hogy milyen lesz majd, amikor Mark otthon lesz^^
Szeretem ezt a párost; tök jó, hogy ebben a körben ketten is velük írtatok.
Feldobtad a napom ismét!
Köszönöm, hogy olvashattam<3
Szia!^^
TörlésJaj, így utólag is le szeretném írni, mennyire örülök neki, hogy itt vagy és akkor ezek szerint olvastál is, mert tudom hogy nem rajongsz az egypercesekért, az előzőek meg jóval hosszabbak voltak, már amennyit kitudtam magamból maxolni.
Igen, ez a páros csodálatos, szerintem nem véletlen, hogy többen is rájuk gondoltunk ;;
Köszönöm! ♡
Szia! ^^
VálaszTörlésMiközben olvastam, elárasztott a nyugalom. Nekem teljesen ilyen tavaszias, idilli kép ugrott be és hangulat lebegett körbe, az meg csak rátett egy lapáttal, hogy Markhyuck. uwu
"...szerelmes szívünk erősen összefonódott, mint énekespacsirták felhőtlenül tökéletes melódiái a zöldellő fák ágain." Ez tetszett a legjobban! Amúgy kiemelhetnék még egy rakás jelzőt, de akkor majdnem az egész kis novellácskát idemásolhatnám, ezért passzolom, de amúgy nagyon-nagyon szép kifejezéseket használtál ismét; és rájöttem, hogy így a challenge végére már teljesen hozzászoktam a stílusodhoz és nem is akaszt meg! :D
Nagyon tetszett az alapgondolat! Észre sem vesszük sokan, és nem is egy helyre gondolunk otthonként, hanem személyekre, akiket szeretünk és ez annyira szép ;-;
Köszönöm, hogy olvashattam! uwu
Szia!^^
TörlésNagyon örülök, hogy eltudtad képzelni ezt, meg hogy egy idilli kép tárult a szemed elé, mert pontosan ez volt előttem is, csak hőséggel.
Na ennek is örülök, nem mindenki barátkozik meg a stílusommal, elég szélsőséges, de egyébként a való életben is ilyen vagyok szerintem. Valaki vagy kedvel vagy utál, nincs köztes állapot, ahogy az érzéseim is ilyenek, valamit vagy nagyon szeretek vagy nagyon utálok XD persze az ember változik, enyhült már azóta ez a részem, de azért még mindig inkább vagyok szélsőséges, mint másmilyen. Én meg mindig azt írtam a challenge során, inkább legyen valaki szélsőséges, mint unalmas, ahogy te mindig azt írtad, hogy szeretsz elemezni, szeretsz teorizálni.
Köszönöm!^^ ♡