Ajánlott zene: NCT 127 - Highway To Heaven
Lágy
zongoraszó simítja gondosan végig virágszirom-bársony testem,
azonnal ámulatba ejtő boldogság
költözik lelkembe, hiszen az Ő dala ismétlődik szüntelen, én
pedig táncolok minden nagyot dobbanó szívverésére.
Amint kinyitom szemeimet, holdvilág vonja be ezüsttel a csendes éji
tájat, langyos szél szökik be az erkélyről, mégis elszédít a
monumentális forróság; egyre csak úgy érzem, ha vele vagyok
minden dallam végtelen. Örömöm forrása abban az érzésben rejlik,
ahogy maga az élet kibugyog belőle, mintha csak egy díszes
szökőkút lenne, ami fokozatosan elönti egész lényem. Eggyé
válni vele olyan, mintha csillagszél-fújta hegyen keringenénk, vagy a mennyországba vezető magasztos úthoz érkeznénk.
Végtelenségig
nyúló fehér lepedőt ragadok eltakarva vele kikívánkozó
domburalataim, a hálószobából vanília illatot húzva magammal, gyors léptekkel megyek a hatalmas nappalinkba. Megpillantom Őt,
életem szerelmét, ahogy körülveszi az ónixfekete sötétség,
csak az ablakon beszűrődő nyári hajnal világítja meg
csodálatos sziluettjét. Nem veszi észre érkezésem, ezért
beharapott ajkakkal, kíváncsian hallgatom gondolatmelódiáit, az
érzéki zongora öröm-szimfóniáját; nagyszerűen szólaltatja meg a lenyűgöző hangszert férfias,
hosszú ujjaival. Bensőm megtelik égető
vággyal,
igazi gondtalansággal a bizsergető zenétől.
Halkan
lépek hozzá egyre közelebb, amint megérzem teste melegét, valósággal életre kelek, mezítelen hátán végigsimítok puha
ujjbegyeimmel, majd áttérek izmos mellkasára. Amikor átölelem és
mellem kellemesen nekinyomódik a hátának, súlytalanul a földre
hullik a vékony anyag, mintha csak menyasszonyi fátyol lenne – a
hangulat is épp olyan, vagy még attól is fantasztikusabb,
minthogyha újra kimondanám neki a boldogító igent. Karjaimmal
ölelem, vele vagyok egy percre, önmagammal egy pillanatra. És a
vérem maga a csoda, amely láthatatlan erekben száguld az én
szívemtől az Övéhez. Könnyed, életteli illat fúrja be magát
lényem közé, melyet a tengerpart menti citrusligetek és a buja
szicíliai táj ihlet; az egész bőröm átveszi a mennyei bukét.
Apró, leheletfinom csókokat hintek el ott, ahol csak elérem,
miközben lehunyt pillákkal átadom magam a pillanatnak; ezalatt
a
hangszekrényben kifeszített fémhúrok továbbra is elragadóan dalolnak. A
férjem libabőrös teste belesimul kettőnk érintkezésébe,
ahogyan én az Övé vagyok, úgy Ő az enyém. Imádom, hogy igazi,
nagybetűs úriember, aki mellett én is megtanultam értékelni
önmagam és ténylegesen nővé válni.
-
Nem akartalak felébreszteni – szavai áthatolnak a kozmoszon,
amelyben sejtjeim a villódzó csillagok. Kettőnk közös univerzumában vagyunk, ahova egymást repítettük.
Nem
válaszolok, inkább helyet váltok, mire Ő arrébb húzza a széket,
így a zongora és közé kerülök. Kiváló
rálátásom nyílik lebilincselő játékára, amiből nem
akarom kiszakítani, mégis muszáj vagyok hozzáérni. Az egyik
kezét felemelem és arcomhoz simítom, míg a másikkal gyönyörű
hangokat csal ki a fekete és fehér billentyűkből. Összekapcsolódik tekintetünk, nekem pedig menten végem, amint
megpillantom mosolygödreit - biztos vagyok benne, még sosem
ismertem hozzá fogható férfit. A vágy fájón hasít belénk; a
vulkán, mi kitörni készül, nem lehet ennyire izzó, mint a
bennünk tomboló, olthatatlan szomj. Arcomról perzselő számhoz emelem zongora ujjait, egyesével
puszilom végig őket, elidőzve minden egyes ujjpercén, különösen
sok időt szánva gyűrűsujjának. Mindent körülvesz
a
teste, mint egy zöldellő festői táj, mint intergalaktikus térben
a csillagrajok sokasága
– teljesen kitölt. Elhalkul
a zongora, eközben keze lángoló
nyakamról
lekúszik kulcscsontomra; csodálattal figyeli reszelős sóhajaim, a szememből sugárzó kéjt, aztán ennél is lejjebb megy. Szelíden
masszírozza
mellemet, még a fejem is hátrabillen isteni érintéseitől, nem
tudom magamba fojtani feltörekvő nyögéseimet, ezért felszínre
törik hangom is. Tökéletes
szinkronban vagyunk, ahogy az én mellkasom emelkedik, az Ő keze úgy
kalandozik egyre tovább. Már csak lelkünkben szól kettőnk
dallama, de most erősebben, mint eddig bármikor. A szívem
tűzijátékokat lövell, amikor megáll hasamnál. Másodpercekig
csak nézi az
alakom, én
pedig tudom, most ünneplünk – dúdol velünk a nyári szél,
táncolnak a csillagok, pezsgőt iszik fent a Hold. Végül hosszú,
boldogság-csókot nyom oda, míg én beletúrok dús, selymes
hajába. Ismételten összeforr tekintetünk, szemeiben galaxis-méretű hála tükröződik. Minden porcikámat bizsergető óvatossággal birtokolja, én pedig élvezem ezt a szupernóva-szerű robbanást, elégedettség söpör végig rajtam, még annál is több.
Ez
nem szerelem, gyengédség vagy vonzalom, ez az élet maga – az
életem, amelyet karjában,
ajkaiban,
a
mellkasán
találtam.
_____________________________________
Sziasztok^^
Először is, bocsi a 200 képért oppáról csak hát annyira szeretem, hogy azt nem lehet ebben a világban érezni, ki kell menni hozzá a galaxisba ;;
Dear future husband, kösd fel a gatyád, ha első akarsz lenni a szívemben XD
fun fact, hogy miért ez lett a címem:
Először nem ezt akartam, mert hát gondolom mindenki egyből a BTS-re asszociált (amúgy imádom azt a dalt), pedig nagyon gondolkoztam ebben a címben, hogy mennyire tökéletes lenne a novellám hangulatához, de lemondtam róla egy röpke időre.
Aztán megtaláltam ezt:
A Mikrokozmosz (Sz. 107, BB 105) Bartók Béla 6 kötetes, 153 progresszív darabot tartalmazó műve zongorára, amelyet 1926 és 1939 között készített. A progresszivitás annyit tesz, hogy a teljesen kezdőknek szóló etűdöktől kezdve egész virtuóz darabok is megtalálhatóak. Mára a zongoraoktatás szerves része lett, és Bartók leírása szerint „ez a mű azoknak a zenei és technikai problémáknak a szintézisére próbál megoldást nyújtani, amelyek az eddigi zongoraművekben nem oldódtak meg”.
Remélem tetszett, remélem éreztétek a túláradó szerelmet és szenvedélyt (bocsi fluff haterek XD meg azért is, ha egy kicsikét túltoltam a fogalmazást)
Várok minden észrevételt^^
Szia! ^^
VálaszTörlésMindig elképedek, hogy mennyire szépen és kifinomultan tudsz fogalmazni és hogy az én agyam mennyire csökött módon nehezen tudja feldolgozni a képeket hajnali egykor. xD (Ezért írok most, ahelyett, hogy tegnap éjjel írtam volna, mert akkor ültem neki olvasni az álmatlanság végett xD) Annyira irigylem azokat - így téged is - akiknek ennyire ízléses képek jutnak az eszükbe, hát én azon képes vagyok negyed órát filozofálni, hogy hogyan fogalmazzam meg olyan egyszerű dolgokat, mint a sírás vagy az öröm úgy, hogy ne csak üres szavak legyenek XD
Kérdésedre válaszolva; igen, lehetett érezni a szétáradó szereteted az Oppád iránt, habár be kell, hogy valljam, hogy életemben egy dramat nem láttam, amiben Hyunbin játszik és rá kellett keressek, hogy tudjam, hogy ki ő. xD (Ne kövezz meg xD)
Kifinomult, szép írás volt, jól esett a lelkemnek ennyi angst után, azért első sorban csak a happy dolgokat szívlelem jobban. Meg ténylegesen érződött rajta a szeretet, hogy szeretetből írtad, ami adott egy különleges löketet az egésznek.
Köszönöm, hogy olvashattam! uwu
Szia!
TörlésIgazából nem mindig jó ez, mert nem az a célom vele hogy ne értsétek meg a fogalmazásom, inkább elgondolkodtatni szeretnék, de ahhoz meg már túlságosan bonyolult(?) Legalábbis majdnem mindenki ezt mondja, én meg csak így nézem néha, hogy ezt én még bőven tudtam volna csavarni XD egyébként én is irigy vagyok rád és a karaktereidre, nem győzöm kihangsúlyozni mennyire élteted őket, zseniális amit a szereplődeiddel kreálsz. És mindig azt mondom, ha valakit nem a szépírás éltet, akkor legalább a karakterei legyenek toppon, nálad pedig ez nagyon is érvényesül.
Hát... megpróbállak nem megkövezni, bár akkor nem lehetsz valami nagy doramafan, ha nem ismered az én oppámat XD Neki vannak a legkiemelkedőbb doramái, nem csak elfogultságból mondom, a ratingeken is látszik statisztikailag, meg a doramák többségében is amiben nem Ő szerepel mindig az Ő nevét hangsúlyozzák példának "Miért nem vagy olyan jóképű mint Hyunbin?" Vagy "Hyunbin, Woobin, Wonbin - ha nem hasonlítasz egyikre sem, akkor ne szólj hozzám" XD
Tehát elég értékes név a doramabuzik körében, persze valaki jobban szereti mondjuk Lee Minhot, de az meg nem valami nagy doramafan SORRYNOTSORRY
Egyébként idolok körében nem szoktam senkit oppának szólítani, viszont a színészeim zseniálisak meg hát idősebbek is mint az idolok, Hyunbin is már 38 éves, ezért oppázom őt meg a hozzá korban közel lévő színészeket. Ezt csak azért említem meg, mert tudom hogy vannak olyanok, akik kiakadnak ha valakit oppának szólít az ember és amúgy ha pl Jaemint vagy valakit oppáznak le azt én is utálom, dehát na... Az oppákkal nincs bírás haha
Nagyon köszönöm, hogy kiemelted a szeretet részét! Annyira éreztetni akartam, mennyire szeretem és tisztelem ezt a férfit. Remélem, hogy csodás élete lesz és végre megtalálja a saját boldogságát, ideje lenne már.
Köszönöm^^
Szia!
VálaszTörlésÉppen fáradt pillanatomban sikerült nekiugranom az olvasásnak és kommentelésnek. Bár más korábban egyszer elolvastam, akkor nem írtam, mert éppen rohantam valahová, az életem mostanában a folytonos rohanásból áll… Na de a lényegre térve.
Azt vettem észre, hogy megint visszatért a rád jellemző bonyolult írásmód, és bár úgy érzem, hogy kezdek egészen hozzászokni, ez az olvasmány kissé nehézkesnek bizonyult. Lehet, hogy csak a zsibbadt agyi állapotom teszi, de az első bekezdésben minden mondatot újra kellett olvassak, mire összeállt a kép. Nagyon szépen fogalmazol, és különösen tetszenek a hasonlataid, csak most picit sok volt a helyenként hosszú hasonlatokat követő szintén méretes jelzők használata.
Nagyon szépen szemléltetsz minden helyzetet, szinte magam előtt láttam, ahogy végighúzódik a fehér lepedő a földön, és a sötétben zongorázó férfi képét is. Tiszta fifty shades feelingem lett, pedig nem hinném, hogy ez lett volna a célod az írással hehe. A novellából tökéletesen érződik a szeretet és a finom erotika, és idő közben kissé én is beleszerettem ebbe az úriember „oppába”. Egyébként milyen koncentrációs képessége van ennek a férfinek, hogy képes egy kézzel zongorázni, miközben a másikkal a felesége arcát simogatja? A kis virtuóz :))
Felfigyeltem arra, hogy inkább az írásaid elején van meg ez az igazán bonyolult írásmód, később valamelyest enyhülnek a mondatok, bár értékükből egyáltalán nem veszítenek. A leírásaidon, hasonlataidon, jelzős szerkezeteiden a vége felé már csak csodálkoztam, hiszen nagyon szépek – itt is volt belőlük rendesen, de minden teljesen érthető volt, nem kellett újra olvassak egyetlen mondatot sem.
Köszönöm, hogy olvashattam! És külön köszönet a sok képért a híres neves oppáról!
Szia!
TörlésLegközelebb ki fogom írni ha megint ilyen "bonyolult" nyelvezetben akarok fogalmazni, hogy fáradtan nem ajánlatos belekezdeni, aztán remélhetőleg úgy érthetőbb lesz első olvasásra is XD Volt már egy ilyen novellám ahova kiírtam, igazából az szerintem még ettől is nyakatekergősebb mondatokból állt meg a sztorija is szürreális volt.
Ezt semmiképp nem akartam egyszerűen megírni, hiszen egyperces és ténylegesen nem is történik benne semmi azon kívül, hogy túlárad a szeretet, a finom szenvedély, meg próbáltam elhinteni hogy terhes volt a női karakterem. De megígérem, a következő egyszerűbb lesz, jóval egyszerűbb és nem fogom telerakni hasonlatokkal meg jelzőkkel. Szóval igen, bár szerintem nem visszatért, mert sosem hagytam el úgy igazán, csak néha le kell mondanom róla, mert hát ami nekem jó az nem biztos hogy mindenkinek az. Bár nem zavar, ha másnak nem tetszik, akkor különcködöm egy picit. Azt viszont tényleg sajnálom, hogy számodra nem volt elég érthető.
Oh, hát nem egészen arra gondoltam XD Viszont tudom melyik részére gondolsz, olvastam még annó azt a könyvet, bár azóta már ezerszeresen megbántam, dehát mindenki követ el az életében hibákat. Itt én inkább oppa legújabb doramáját képzeltem magam elé, a Crash Landing On You-t, ahol számára az egyik legszebb szó a zongora. Olyan érzésed támad a sorozat nézése közben, mintha a mennyországban lenne, miközben játszik. Csodálatos dorama volt, még annál is lenyűgözőbb színészekkel.
Elgondolkoztam ezen én is, vajon beleírjam-e, vagy ne... De aztán eszembe jutott, hogy az ember tud több dologra koncentrálni, aki meg hangszeren is tud játszani, az már zsigerből is megtudja szólaltatni a zenét, úgyhogy nem gondoltam túl nagy kihívásnak ezt a két cselekedetet együtt, bár oppa mindenképp virtuóz egy férfi. A doramáiban is a túlnyomó többségében egyszerre csinált valamit, nem okoz neki gondot.
Köszönöm^^ A képek pedig... my pleasure. Bár nem mindenki szereti a férfias férfiakat, azért én már ezt az oldalt erősítem elég régóta.
Szia!
VálaszTörlésKíváncsian olvastam novelládat, amelyet erre a mögöttes tartalmakban dúskáló dalra írtál.
És rögtön tapasztaltam is, hogy te bizony ezt a jelentés síkot dolgoztad fel.
A történet egy ébredés utáni romantikus együttlétet mutat be egy szerelmes házaspár életéből.
Egyszerű és meghitt pillanatot jelenítettél meg, nagyon tetszett, hogy apró, érzéki gesztusokat ragadtál ki a két ember, a két test közeledésének majd egyesülésének leírásakor. Színesítetted mindezt megannyi egyedi és sokat sejtető kifejezéssel. A jelzőid, illetve metaforáid többségét az univerzumhoz kötötted, érezhető volt ez a tudatosság a tematikában. Feltételezem ezzel is a köztük lévő kapcsolatot akartad egy magasabb szintre emelni, mondhatjuk, hogy a végtelenségig fokozni. Ez a fajta felfokozott érzelem amúgy a teljes történetet átitatta, néha úgy éreztem, hogy még a te hatalmas szókincsed is kezdte a korlátait feszegetni annyira át akartad adni az átadhatatlant, igyekeztél megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. A cél magasztos, és azt gondolom, hogy ennél jobban senki nem tudta volna visszaadni ezt a szenvedéllyel fűszerezett meghitt kapcsolatot, ami a szereplőid között volt.
Nagyon szépen fogalmaztál, az én ízlésemnek néhány helyen sok volt ez a fajta túlfokozása az érzelmeknek, de ez szerintem teljesen ízlés dolga, a történethez teljesen illett, sőt igazából ez a megszállott, rajongásig fokozódó szerelem volt a fő motívuma a történetnek, így teljesen jól illett ez a stílus a történet mondanivalójához. Összességében egy nagyon gondosan megfogalmazott, egyedi kifejezésekben bővelkedő, érzéki történetet kaptunk tőled.
Köszönöm, hogy olvashattalak!:)
HH.
Szia!
TörlésIgen, nagyon kevés slice of life írásom van, ezért úgy gondoltam megpróbálom, bár azt hiszem annyira kevésnek gondoltam a tartalmat, hogy a fogalmazással akartam kompenzálni. Úgyhogy egyet kell veled értenem abban, hogy próbáltam megfogalmazni a megfogalmazhatatlant.
Az egészet a kozmosz felé akartam terelni valóban, gondolkoztam rajta, hogy a mennyországból nem tudnék annyi hasonlatot és metaforát kihozni, többek között ezért esett erre a választásom. Na meg azért, mert elkezdtem az Agymenőket az elejétől online, aztán megbolondítottak már az elméleti meg kísérleti fizikusok XD Sőt, még egy asztrofizikus is van benne ugye, úgyhogy minden adott volt, hogy elérjem ezt a hangulatot.
Nekem egyébként túl kevés volt, lehetett volna még ezt fokozni sokszorosan is, de itt figyelembe vettem mások ízlését is, ha már a fogalmazásnál nem szoktam XD (na jó, majd abban is visszafogom magam egyszer!)
Köszönöm^^
Szia^^
VálaszTörlésAzt nagyon lehetett érezni az íráson, hogy nagyon szereted Hyunbint:-) Sajnos én mindig megállapítom a saját írásaimnál, hogy a valóságban olyan idilli kapcsolat nincsen, mint amiket megálmodok (legalábbis saját tapasztalatom alapján), és ez most megint eszembe jutott. Mármint nyilván van ilyen, csak én a tök átlagos párok egyike vagyok, és ilyenkor mindig irigykedem az ilyen nagy szerelmekreXD
Maga az egyperces sem az én műfajom, hát még ha szinte csak egy romantikus / erotikus jelenetről szól, de te olyan szépen fogalmaztad meg az egészet, hogy élvezettel olvastam minden sorát.
Amúgy biztos velem van a baj, de én nem éreztem ezt a zenét ennyire szexuálisnakXD Oké, a szövegben lévő néhány mondatra rá lehet fogni, de maga a zenei alap nekem olyan vidám és kedves; nem tudnám egy összebújós jelenethez elképzelni. Pl. az első körös Avril Lavigne dalból sütött a szexualitás végig.
Teljesen bele tudtam magam képzelni a lány helyébe; hallottam a zongoraszót, éreztem azt a nagy szeretetet, amit egymás iránt táplálnak. Tényleg irigylem a fogalmazásmódodat; nekem ez még nem too much, és mindig elvarázsolsz a hasonlataiddal^^
Én amúgy tutira nem így reagáltam volna, ha felkelek a zenére az éjszaka közepén. Inkább morogva a másik oldalamra fordultam volna, bedugtam volna a fülem, vagy ilyesmi, és imádkoztam volna, hogy minél előbb aludjak vissza, mert kialvatlanul semmihez nincs kedvem, főleg nem enyelegniXD Na jó, ennek semmi köze a novellához!
Nem igazán tudok már többet mondani.
A fogalmazásod alap volt; annak örültem, hogy ilyen finoman és érzékien festetted le a jelenetet, és az univerzumos hasonlatok tették fel az i-re a pontot. De nekem az előzőek a történet miatt jobban tetszettek. De ez csupán ízlés kérdése^^
Köszönöm, hogy olvashattam:-) Várom a következőt!
Szia!^^
TörlésIgen, Ő nekem... na, hát fogalmam sincs hogy fejezhetném ki magam. Többek között azért írtam vele, mert Mirtill dalára a Shinee-val írtam, az ultimate bandámmal, ezért Vivien zenéjére is egy hasonló kaliberű személlyel szerettem volna írni, egyébként Ő is javasolta hogy akkor legyen oppa. De Hyunbin a tetőfok, ettől feljebb nincs a szeretetlistámon, nehéz is volt vele írni mert tisztelem és becsülöm, mindenképp valami hozzá méltót szerettem volna írni. Amúgy eddigi életem során rengeteg doramát láttam, de Ő valami olyasmit nyújt nekem állandóan a színészi profizmusával, ami utánozhatatlan. Szóval igen, szeretem ezt a férfit XD Ha lehetséges ez, akkor egyre jobban.
Hát igazából olyan régen éreztem ilyesmiket, hogy ezt most tökre átérzem, viszont ha valaha megint szerelmes leszek, akkor tudom már mit szeretnék érezni, remélem meg is kapom legalább a felét annak, amit várok. Bár ilyen szerelem tényleg van, az egyik legjobb barátnőm is folyton azt ecseteli, hogy mennyire szerelmes, és nem az a rózsaszín-cukormázas szerelem, inkább ez, amit én is leírtam; mennyország-féle. De ezt gondolom embere válogatja, nem vagyunk egyformák.
Akkor mindent kifogtam, amit te nem szeretsz XD Nekem igazából nincs bajom az egypercesekkel, kifejezetten kedvelem őket meg jó ütőkártya tud lenni, a tartalom már annál inkább nehézkesebb, de szerintem ezzel sok ember így van. Hát ezt valaki vagy szereti, vagy nem. Rég írtam ilyesmit, úgyhogy ez nekem is egy kihívás volt a kihívásban, hogy azért maradjon finom és ízléses, Hyunbinhoz méltó.
Amúgy az angol verzió sokkal szexibb, még a fiúk is mondják egy műsorban, ezért én inkább arra fókuszáltam. És amikor már a szexre utaló részek vannak benne átadjak a szót többek között Hecsinek, hát milyen gyökerek már XD Aztán Yuta is ott beszél róla, a többiek meg alig tudják visszatartani a nevetésüket. Erről mindig eszembe jut a whiplash, amire Tae kínjában már azt mondta hogy a nővéréről szól XD
De szerintem Vivi a koreai verziós hunsubot linkelte be, mert yt-n csak az van fent. Bár az Avril zene ritmusa tényleg nagyobb szexualitást ont magából, de azért ennek az angol verziója egyből úgy kezdődik "my body's callin callin, can you pick up?" Meg "love how your body feels on me"
De igen, summer vibeos zene.
XDDDDDDDDD JAJ! Ez olyan rám jellemző tulajdonság, le tudnék valakit mészárolni ha felébresztenek, bár az általában apa dörmögő medvehangja, amit basszus behallok a szobámba a nappaliból, annyira hangosan beszél. Hihetetlen. Régen mama horkolásától is kivoltam, bár már most bármit megadnék, hogy újra halljam. Oké, én is eltértem a tárgytól, vissza is lépek mielőtt sírnék XD De azért na, a zongora csodálatos, erre biztosan nem úgy ébrednék hogy meg akarok ölni valakit, pláne ha oppa zongorázna nekem.
Köszönöm^^
Szia!
VálaszTörlésNos, őszintén megvallom itt most a nagyvilág előtt, hogy 16-20 éves korom között igazi rajongója voltam az erotikus irodalomnak. Hát igen, még elborultabb erotikus regényeket is kézbe vettem mint pl. Marquis De Sade, szóval egy szó mint száz szeretem az erotikus témával foglalkozó írásokat.
Így mí meglepő, tetszett ez a kis novella. Kicsit úgy éreztem, hogy szeretted volna a jelzők halmozásával a történet egyszerű mivoltát. De, szerintem minden érthető volt, szerintem nem volt bonyolultan megírva, csak mivel túl sok jelzős szerkezetet tettél bele, nehezen volt olvasható, nem volt gördülékeny. Sose mondanék olyat, hogy az egyszerű szóhasználat az amiit követni kell, és remélem nem érzed úgy, hogy ezt fogalmaztam meg. Szeretem a szóvirágokat, a finoman fűszerezett írásokat.
Kiszedtem pár olyan mondatot, szókapcsolatot, amit szerintem nem így kellene megfogalmazni.
"monumentális forróság" értem, hogy azt szeretnéd ezzel leírni, hogy nagyon meleg van "hatalmas a forróság" de ezt a jelzőt, hogy monumentális általában tárgyakra használjuk, vagy épületekre. Nem szerencsés ebben az esetben a forróságra használni, mert az embernek "itt valami sántít" érzése lesz.
"a hangulat is épp olyan, vagy még attól is fantasztikusabb" szerintem itt véletlen elírás történt, a mondat így lenne helyes: a hangulat is épp olyan, vagy még annál is fantasztikusabb.
"Könnyed, életteli illat fúrja be magát lényem közé" a lényem közé az ami furcsa, mert valami közé csak úgy tudunk betenni valamit, hogy kettő van belőle, azaz két kenyér közé egy szalámit, szerintem itt talán a lényembe a helyes megfogalmazás.
"Karjaimmal ölelem, vele vagyok egy percre, önmagammal egy pillanatra. És a vérem maga a csoda, amely láthatatlan erekben száguld az én szívemtől az Övéhez." Ez a két mondat számomra nem világos. Lebuktam, mert ez a két mondatot nem értem... nem tudom értelmezni.
"zongora ujjait " elképzeltem, hogy mini pianínók vannak az ujjai helyén :D
Remélem nem bántottalak meg, ezzel a nagy példálózással. Tetszett a sztori, érzéki volt, és amúgy is imádom a zongoránál szexelést :D Szépen átjött a "mikrokozmoszos" dolog, eleinte nem is értettem mi ez a nagy űr mánia, de aztán rájöttem, hogy mint általában semmi sem véletlen.
Köszönöm, hogy olvashattam! Így péntek estére bebizseregtek a sejtjeim. ;)
J.W.
Szia!
TörlésRégen egyébként én is szerettem, végül is mondhatni nem riaszt el most sem, ha van egy adott könyvben ízléses erotikus leírás, de azt már nem szeretem ha arra éleződik ki az egész.
Igen, az meglehet, hogy nem volt gördülékeny, ilyen formában könnyű novella; nem értelek félre, nem érzem úgy, hogy ezzel ezt szeretted volna velem közölni. És abban is egyet kell veled értenem, hogy ez szerintem sem volt bonyolult, bár nekem nem tudom mi számítana annak, ettől azért jóval van feljebb. Például olvastam még annó yaoi írásokat a merengőn egy lánytól, na az... az volt a bonyolult, nem ez.
Nagyon köszönöm, hogy így rávilágítottál ezekre a hibákra, ezt sokkal jobban szeretem, mint amikor azt írják "néhány helyen másképp fogalmaztam volna", mert hát abból számomra sosem derül ki, hogy hol van az a néhány hely és hogy mit írt volna másképp XD Úgyhogy tényleg külön köszönet ezért, reagálni is fogok ezekre a kiszedett részekre (amelyikre tudok), csak ezt mindenképp meg akartam veled osztani, mennyire hálás vagyok ezért!
Igen, már kínomban nem tudtam mit írni, mindig próbálom elkerülni a szóismétlést, pláne ilyen kis terjedelemben, aztán megnézem a szinonímaszótárat és abból szoktam válogatni, de mindenképp át fogom ezt javítani! Nekem igazából le sem esett, hogy ezt tárgyakra szoktuk használni.
Uh, ez a szalámis jó rávilágítás!XD hát ezt is mindenképp átírom, meg igazából mindegyiket át fogom.
Na, és hát ezt itt nem értem mire gondolsz, a megfogalmazás vagy maga a jelenet, vagy mire gondoljak itt? Igazából itt arra gondoltam, hogy gyakran mondják azt a szerelmes párokra, hogy egy idő után már úgy is néznek ki és úgy is viselkednek, mintha egy emberként működnének, azt akartam szemléltetni a női karakterem gondolatával, hogy számára Hyunbin már olyan, mintha csak magával lenne.
A másik mondat pedig arra utal, hogy a nő terhes, ezzel ők méginkább eggyé válnak.
Na, és az egyetlen dolog, amitől nem fogok megválni, az a zongora ujjak. Én nagyon szeretem ezt a kifejezést, ilyenkor mindig egy gyönyörű kezet képzelek el, hosszú, csontos ujjakkal, amik könnyeden végig siklanak a zongorán a hosszúságuk miatt. Nem is tudom milyen filmet néztem már, de ott pont azt ecsetelte egy lány, hogy szerencsésnek tartja magát amiért nagy keze és ezáltal ujjai vannak, így könnyebb számára a zongorázás is. Ellenben itt vagyok én a törpekezeimmel, és tök rossz, de sajnos nem ment olyan szépen a játék, de nekem tényleg lehetetlenül kis kezeim vannak. Persze, ezzel nem azt mondom hogy úgy nem lehet zongorázni, csak sokkal könnyebb egy nagykezű embernek ezt a hangszert használnia. Inkább azon gondolkoztam sokáig, hogy ez a szó egybe vagy külön írandó-e, mert szerintem egybe sokkal szebb lenne, de a google nem így gondolta amikor utána kerestem.
Abszolút nem érzem magam megbántottnak, én is remélem hogy nem érint téged rosszul, hogy a tanácsod ellenére azt az egyet nem fogadom meg. Nagyon szépen köszönöm, hogy felnyitottad a szemem ezekre a hibákra, nekem valószínűleg ezek sosem szúrtak volna szemet, nagyon örülök neki, hogy leírtad ezeket, nem csak úgy mondtál valamit, hanem tartalom, részletesség és rávezetés volt abban, amit mondtál nekem!
Tényleg nagyon köszönöm!^^
Sziaa.~
VálaszTörlésHát én most nem írok hosszan, mert felesleges. Minden sora tökéletes lett, árad belőle a tisztelet és szeretet, imádom, hogy ilyen választékosan és kifejezően tudsz írni. Köszönöm, hogy olvashattam!
Sumire
Köszönöm!❤
TörlésSziaaaa
VálaszTörlésMár korábban elmondtam, de azért ide is leírok valamit hogy itt is nyomot hagyjak ^^
Szóval naaaagyon túl lett tolva számomra a megfogalmazás, viszont nem tudok emiatt haragudni, mert annyira gyönyörű dolgokkal díszíted fel mindig a novelláid! Így akármennyire is sok, mégis elvarázsol 🤩 Ráadásul ez a novella túlcsordul a főszereplő hölgy érzelmeitol, amit a rengeteg költői kepeddel nagyon jól visszaadtál!
És tökéletesen átjött az is, hogy a párunk babat var, legalábbis nekem 😎
Imádom az írásaid, legyenek akármilyen kacifantosak vagy egyszerűek 💝
Igen, hát na, nem vagyok jóba az egyszerű fogalmazással, de majd valahogy ráveszem hogy megkedveljük egymást!:D hát mivel oppával írtam, szívem-lelkem benne van, nem mintha az eddigiekben nem lenne, de azért csak érzi az ember, hogy ki fontos meg attól is fontosabb neki. Hát nekem ilyen oppa.
TörlésHaha, mert te király vagy!
Köszönöm!💝
Ez egy olyan volt nálam, ahova mindenképp írnom kell, csak eltartott egy darabig, mire eljutottam ide. Haha, bocsi.
VálaszTörlésDe olyan csodálatos, hogy képtelen voltam szó nélkül hagyni itt is.
Én imádom, ahogy fogalmazol, a rengeteg jelzőt, megdolgoztatja a gondolataimat, a képzeletemet, mert olyan sok, választékos és tényleg úgy kapcsolsz néha dolgokat, amik eredetileg tökre nem illenek össze, de mégis harmóniába helyezet a két totál ellentétes dolgot. Megteszed azt, ami lehetetlennek vagy elképzelhetetlennek tűnik.
Csak áradozni tudnék, mennyire gyönyörűre sikerült ez a novellád, színtiszta szeretet és túlcsordulú érzelmek, elegancia és aestethic az egész. Szeretet Hyunbin és felesége közt, növekvő germekük iránt, szerelem közted és O P P A közt. Csodálatosan fejezted ki az érzelmeket, a csillagokba vitt hasonlatok és leírások örök kedvenceim, a zongora és a zene megjelenése elvarázsol, az ilatokat éreztem, annyira eleven képet festettél elém a mondataiddal.
Érzéki és gyönyörű, a nő személyébe a Crash Landinges színésznőt képzeltem, hiszen gyönyörű és oppával nagyon ugh, hát szerintem fantasztikusak.
Ezzel a novellával még inkább beleestem Hyunbin varázsába, amibe te vontál bele.
Különleges volt és varázslatos, 1000%-ban oppához illő. Még jobban szerelmes lettem belé és még jobban hiányzik tegnaphoz képest. XD ;;; 💜
Legalább itt vagy!;;
TörlésJaj dik, milyen nagy szavakkal élsz. Egyébként nem is tudom honnan jött ez, lehet csak szeretem megcsavarni a dolgokat aztán kitaláltam ezt, dehát nagyon sokat, nagyon sok bonyolultan olvastam ahhoz, hogy megtaláljam én is a saját kis világom.
Igen, az én oppám megérdemelte ezt ;; Igazából egy ideje akkor már gondolkoztam rajta, hogy írjak-e vele, mert nem szeretek olyan emberekkel írni akik a leglegek nekem (pl SHINee), de aztán te is azt mondtad legelsőre hogy legyen Ő, ezért úgy voltam vele na, egye fene. És hát na, ezt az érzést lehetetlen leírni. Megpróbáltam, de pusztán szavakkal hogy lehetne kifejezni egy ilyen érzést?
Igen, valóban csodálatos az a nő, most már supportolni fogom őket és szurkolok nekik, hogy mihamarabb jöjjenek össze, ha eddig nem tették. De ha mégse, akkor remélem mindketten megtalálják a boldogságukat, külön utakon ;;
Ugye? Oppa minden egyes nappal csodálatosabb, én pedig nem is tudom hogy lehetne ennél jobban szeretni valakit.
Köszönöm 💜