Ajánlott zene: Jason Mraz - I won't give up (lyrics)
Érezted a rohadt pillangókat?
Régebben naivan azt hittem, hogy a monoton-szürke életet csak úgy lehet tökéletessé tenni, ha mindig történik benne valami izgalmas, ha vészjóslóan pörög, mint egy végeláthatatlan akciófilm. Ma már úgy éreztem, tudtam, hogy nem az ijesztő vihar a fő attrakció, az előtte való csend pillanatai azok, amiket meg kell tanulni élvezni. Akkor valósulhat ugyanis meg az idilli állapot, amit az emberek egyszerűen csak boldogságnak neveznek. Eltelt egy hét viszonzatlan viszonzásban, ami több volt, mint bármi. Egy harmatgyenge ölelés, Chanyeol sziromfehér bőrének érintése, a cseresznyepiros ajkai, ahogy a testet bizsergető szavakat formálta, a kegyetlenül vibráló tekintete... mind rám összpontosult. Kiéleződött törékeny törődést biztosítottunk a másiknak, mintha ez lett volna mindkettőnk lételeme. Éreztem, hogy szüksége van rám, a civakodások ellenére is. Nem telt el úgy nap, hogy ne kaptunk volna össze valamin... A legkisebb dolgok lettek a legjelentősebbek. A hanyagságom, a nehezen elviselhető dolgaim. Aztán a harag nehéz szele egyszerűen vékony fuvallattá alakult, észre sem vettük, amikor a düh átalakult valami légiesen könnyed varázsba, felemelkedtünk, felülkerekedtünk, és legyőztük a nehézségeket. Aztán valamin megint vitatkoztunk. A száguldó busz ablakán mintha borotva ejtett volna tenyérnyi hosszú sebeket, amin rögtön megjelentek az üveg átlátszó vérének cseppjei. Egész úton zuhogott az eső, a felszálló utasok megnyirkosodott ruha és vizes haj nehéz szagát árasztották. Gőzből és zajból fárasztó, kába álom tekeredett körém. Reggel a zivatar miatt Chanyeol aggódó tekintettel nézett rám, így megígértem neki, hogy nem gyaloglok hazafelé a fárasztó munkából. A főnökbe nem szorult egy csepp kegyelem sem, a következő napon már dolgozóruhát kellett az alkalmazottainak öltenie, mi pedig megbeszéltük, hogy addig fogok dolgozni, amíg el nem megyek Amerikába. Megdörrent az ég. Enyhe borzongás futott végig rajtam, amikor felpillantottam a gomolygó-szürke boltozatra. Féltem. Azt akartam, hogy Chanyeol magához öleljen, mint azon az éjszakán. Amikor már nem voltam tisztában a saját érzéseimmel. Amikor elvesztem benne. Amint leszálltam a buszról elővettem a citromsárga esernyőmet, de az eső olyan mértékben esett, hogy nem tudtam biztonságot teremteni a vállam és a lábaim számára. A farmerom az eső miatt néhány árnyalattal sötétebb lett, szorosan követte a testem domborulatait. Amint a házhoz értem, kellemes nyugodtság költözött a szívembe. Chanyeolt várt engem. Chanyeol törődött velem. Olyan jó volt minden. A nap végére, ami tele volt számomra zavarba ejtő hibákkal, ő, a jutalmam mindig várt rám. És ahogy a felhőtlen kép élesen bevillant előttem, Chanyeol is végigmért csuromvizesen, én pedig lassan szeltem felé a lépteimet. Még most is a torkomban zakatolt a szívem, ennyi idő elteltével is. Chanyeol ilyen hatással volt rám. Nehéz dolog elfogadni, hogy égető szükségünk van valakire. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik alapfeltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte. A bőrömet sok mindent melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És a lelkem megtalálta a párját, odasomfordál hozzá minden alkalommal, reggeltől estig, estétől reggelig. Mert bár mostanában egész nap két különböző világban voltunk, mindig együtt fejeztük be a napot. Nagy kezei és vállai kényelmes takarómmá váltak egy fárasztó nap végére. „Ügyes voltál ma. Keményen dolgoztál." Mindig elmondta ezeket a szavakat. Reméltem, hogy a vállaim és az apró kezeim neki is kényelmet fognak nyújtani egy kimerítő nap végén. Szerettem volna, ha a légzésünk magától harmóniába kerülne.
Hozzábújtam, vártam az ölelő karjaira, amikkel végül szorosan átölelt. Mindig ezt akartam érezni. Vele.
- Jól vagy? - aggódó hangja egy pillanatra kizökkentett a varázsból, egy fáradt bólintással válaszoltam, és szorosabban öleltem. - Akkor jó. Egy csomó cuccod le van dobálva - elengedett, és a helyiség különböző pontjain lévő ruháimra mutatott.
- PARK CHANYEOL!
Mennyivel könnyebb volt, amikor még a csicskám volt... Most egyenlő félként kezeltük egymást. Talán sokkal jobban abajgatott, mint én őt.
*
Egy kimerült szombati kezdőlöket-energiát szolgáló kávét csináltam, de Chanyeol szerint borzalmasra sikeredett, ezért csinált magának újat.
*
A következő pár napban meglepő módon alig vitatkoztunk, az apró kis összezördüléseket pedig mindketten könnyedén kezeltük. Bár Chanyeolnak nehezebb volt elrejtenie néha az arcán átcikázó dühöt, ezt viccesnek tartottam. Tudtam, hogy nem tud rám sokáig haragudni. Ahogy én sem tudtam rá.
*
Mintha a Nap miattunk sütne, úgy lepték el torzulva az üres réseket a fénysugarak. Beköltözött mindenhova, az utcák szédítően fényes csíkoktól hemzsegtek, az időjárás kezdeményezett a vendégeknek. Jongdae-t azóta sem láttam az étteremben. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, viszont hiányzott. Nem volt élet, nem volt vidámság, csak tettük a kötelezettségünket, Kyungsoo erőltetett mosolya szívbemarkolóan fájt, Minseok ugyanolyan halálbágyadt hangulatban volt, mint a főnök. Junmyeon nem viselte jól a következményeket. Nem gondoltam volna, hogy ő tipikusan az a személy, aki hanyagsága miatt majd beleesik egyszer ebbe a kibaszott csapdába. Tudhatta volna, hogy Jongdae ezt nem fogja zokszó nélkül fojtogatóan lenyelni. Odamentem hozzá, próbáltam mindenféle nyugtató szavak bevetését, de egyik sem volt rá nagy hatással. Gondterhelten ült a székében, nem figyelt rám, nem figyelt senkire. Olyan arckifejezése volt, mintha borotvaként hasítottak volna a szívébe, egy leheletvékony kötelen táncolt, amit a borotva bármelyik pillanatban megsebezhet. Aztán megszólalt.
- Be kell ismernem - mondta sóvárogva, és karba tette a kezét -, a reménytelen szerelem sokkal jobb, mint az igazi. Mármint azért, mert tökéletes.
- Semmi sem tökéletes.
- Semmi sem igazi - felelte. - De ameddig valami el sem kezdődött, legalább nem kell aggódni amiatt, hogy vége szakad.
- Ugyan már hyung, neked egyszerűen az a problémád, hogy félsz szeretni! Senkit nem engedsz a szívedbe beférkőzni, mert szögesdrótokkal véded, de így csak magadat bántod.
- És te? Te ugyanilyen vagy, még ha most tagadod is. Ha én szögesdrótokkal védem a szívem, akkor te rohadt sok csapdával, amiket senki nem tud megfejteni - komoly hangszíne megrémisztett, felállt a székből, de én az ajtó felé vettem az irányt.
- Dolgozom az ügyön. És már valaki megfejtette a csapdámat - bezártam magam mögött az ajtót, és olyan messze mentem a főnök irodájától, amennyire csak tudtam.
Elbújtam egy alig látható sarokban, amikor meghallottam a telefonom halk rezdülését. Délelőtt lehetett, ezért meglepődtem a kijelzőn felvillanó név miatt.
- Siess, mert Junmyeon ki fog nyírni - túlzottan hadartam, próbáltam halk tónusban maradni, ami nem volt könnyű feladat. Túl izgatott voltam, ha Chanyeol hívott.
- Gyere el onnan.
- Mi? Miért?
- Csak lépj le. Majd beszélek Junmyeonnal.
Halvány derengés kúszott végig az arcomon, talán volt valami elképzelésem arról, hogy Chanyeol mit tervezett. Még akkor sem gondoltam bele az egészbe, amikor megpillantottam őt színtiszta magabiztosságban, elegánsan, olyan öltönyt vetve magára, ami igazán passzolt hozzá. A nappaliban álltunk mindketten, statikus elektromosságként szántott végig hullámzó testemen a zavartság érzése, Chanyeol pedig csak rám biztosította tekintetét, és nem szólalt. Úgy pillantott rám eltökéltségtől izzó szemeivel, mintha csak egy ártatlan préda lennék. Nem szálltam be az asszertív jatékba, viszont nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy félénknek mutatkozzak előtte.
- Szóval... Miért akartad, hogy ilyen hamar hazajöjjek?
- El szeretnélek vinni egy nagyon szép helyre - kellemes furcsaság játszott a hangjában, a teste egyre közelebb került az enyémhez.
Nehezebben vettem a levegőt, amikor megfogta a kezem, és maga mellé emelte. Hangosan kalapáló szívvel figyeltem, ahogy ajkai a bőrömnek nyomódtak, mint valami mesebeli világ, ahol csak megfékezhetetlen boldogság és öröm volt, úgy néztem rá pirosló arccal.
- Akkor... átöltözöm, és mehetünk.
Az alkalomhoz illő inget és zakót húztam magamra. Amíg nem értünk ki az utcából, addig Chanyeol fogta a kezem. Ilyenkor szerettem, hogy viszonylag csendes környéken éltem, így nem zavarhatott meg minket senki. Nem mentünk túl sokat, kiértünk az utcából, a nyüzsgő nagyváros zaja körbeölelt minket, de a félelem még így is kivehető volt a hangomból, amikor megszólaltam.
- Ez egy...?
- Egy Honda VFR 800 ABS, igen - belevágott a szavamba, sunyi mosolyra húzta ajkait, majd elővett két sisakot.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy én erre az izére felszállok?! - köptem a szavakat, de inkább a félelem vezérelt.
- Ne félj, nem lesz semmi baj, itt leszek melletted. Nem most tanultam meg motort vezetni - rám adta a sisakot, majd ő is felvette. Nos... Rohadtul jól állt neki.
- Hideg van - érveltem továbbra is, de ő csak elmosolyodott.
- Nyár van. Ha a tengerben nem fáztál, akkor most sem fogsz.
- Jó, legyen! De ha meghalunk miattad... Megöllek még egyszer - mondtam fenyegetően, de végül nehezen rendeztem a levegővételeimet, és felszálltam mellé.
Valamilyen szinten biztonságban éreztem magam, hiszen mellettem volt, fulladás-szorosan összesimultunk, próbáltam a kezeimet nem görcsösen a dereka köré csavarni, és amikor ezt észrevette, összefűzte egyik kezével ujjainkat.
- Ne félj, oké? Egy dzsekit kellett volna felvenned, hogy ne fázz annyira, de nem megyünk messzire. Kapaszkodj erősen.
A motor felbúgott, mi pedig először lassan, majd lehetetlennek tűnő sebességgel kezdtünk el száguldozni az úton. Erősen szorítottam Chanyeol derekát, de ahogy megszoktam a sebességet, úgy váltam egyre felszabadultabbá, és enyhült a szorításom is. Megbecsültem ezeket a pillanatokat, mert ilyenkor mérhetetlenül közel voltam hozzá. Lelkileg. Mert egy új darabot mutatott magából. Valóban hamar a kijelölt helyre értünk, az idő folytonosan rohant, így észre sem vettem, hogy mikor kezdtem élvezni a motorozást. Ennek ellenére azonnal leszálltam róla, Chanyeol még tett valamiféle óvintézkedést, aztán ő is leszállt a motorról.
- Azt olvastam, hogy ez a legjobb randizós étterem.
Nem tudtam leplezni az önelégült vigyoromat, örültem, hogy mindez nekem szólt, hogy ennyire figyelmes.
Fullasztó meleg volt, amikor kijöttünk az étteremből, ami valószínűleg életem legfinomabb ételeit jelentette. Minden egyes falat ízletes volt, és önkéntelenül is belegondoltam abba, hogy Chanyeol végre beismerte, hogy mi ketten randiztunk. A motorhoz sétáltunk, ekkor megfordult valami a fejemben.
- Chanyeol, kipróbálhatom most én?
- Vezetni szeretnéd? - a szemében megcsillant a pánik, ahogy nekem is, azonban láttam benne a kihívást is. - Rendben.
Villámgyors mozdulatokkal rám aggatta a sisakot, a következő pillanatban már a hátamhoz simult, miközben megmutatta, hogy mit hol találok. Talán mégsem volt jó ötlet... Mindketten rátettük a fogantyúra kezeinket, Chanyeol áthajolt a vállam felett, úgy próbált magyarázni, de semmit sem értettem belőle.
- Vegyük át még egyszer. Itt a fék, itt van a sebességváltó, és itt az irányjelző. Menni fog? - kérdezte őrült reménnyel a hangjában, én pedig bizonytalanul bólintottam.
Nem mertem elindítani, ezért azt Chanyeol csinálta, viszont utána elvette a kezét a fogantyúról, és a derekamra rakta gyengéden. Halvány jelét sem mutatta, hogy félne, pedig nem mentem szabályszerűen, néha akadozva mentünk, és összecseréltem a sebességváltót és az irányjelzőt is. Azonban felszabadultam. Nagyon jó érzés keringett az ereimben, aminek gyakran hangot is adtam.
- Jó érzés? - kérdezte Chanyeol ordítva, miközben szorosabban fonta körém karjait.
Még szerencse, hogy nem forgalmas helyen voltunk. Ezért szerettem a város ezen szakaszát.
- NAGYON JÓ ÉRZÉS!
Mint minden jó dolognak, a motorozásnak is végeszakadt, azonban észre sem vettük, hogy a vészesen rohanó idő miatt már megint csillagok lepték el az eget. A lábunk automatikusan a tenger felé vitt minket, semmiségekről beszéltünk, mosolyogva minden egyes mondaton, felidéztük a múltat, legalábbis a jó emlékeket. Egymás kezét szorongatva sétáltunk, nem volt célirány, nem volt megfutamodás, csak mentünk, mentünk amíg bírtunk. Ma csak egy kis Hold volt az égen, így elfedte a remegő árnyékom. Gyöngyöző kacaj kísérte a játékos-pajzán mozdulatokat, a tarkómat kellemesen langyos szél bizsergette meg, még ebben a kései órában is. Nem mentünk tovább, Chanyeol eltakarta előlem a kilátást, majd beszélni kezdett.
- A legjobb rész most jön. Ez a mi közös helyünk, így nekem ez a legszebb hely - arrébb ment, így megpillanthattam az egy finoman reszkető lánggal égő gyertyát, mellette pedig egy behűtött pezsgőt két pezsgőspohárral.
- Ezt mégis hogyan?
- Jongdae segített. Szerintem azt akarja, hogy együtt legyünk. Úgyhogy ha borzasztóan nyálasnak tartod, akkor az ő ötlete volt - elmosolyodott, majd leült az előkészített pokrócra, hagyva nekem is elegendő helyet rajta.
- Nem, ez... csodálatos, és nagyon tetszik, és nem is tudok mit mondani - kezdtem magam kínosan érezni, azonban ő megnyugtatott, amikor felém nyújtotta a kezét, így én is leültem hozzá.
- Tudom, hogy már rengeteg ideje ismerjük egymást, én mégsem tudom a számodra fontos dolgokat. Arra gondoltam, hogy most az egyszer legyünk őszinték, és kérdezzünk meg mindent, ami nyomja a lelkünket. Először is, megbántad, hogy maradtunk még három hetet?
- Nem - mondtam határozottan, de mintha a hangomat elnyelte volna a tenger moraja. Egyre gyengébb lettem, Chanyeol legyengítette a szívemet. - És te?
- Én sem.
- Miért nem tudok a múltadról semmit?
- Nem szeretném, ha bárki is megtudná - válaszolta meggyötört hangon, miközben lesütötte szemeit. - Szeretnél engem jobban megismerni?
- Szeretném tudni, hogy mi a kedvenc színed, a kedvenc filmed, ételed, hogy mi okoz neked örömöt és bánatot, vagy mi késztet nevetésre. Szeretném tudni ezeket a dolgokat. De mi ütött beléd ilyen hirtelen?
- Nem tudom, én tényleg nem tudom... Azt a Jongin kölyköt még mindig kedveled?
- Nem is tudom - direkt rájátszottam a hangomra, miközben a reakcióját figyeltem, ami teljes mértékben meglepett. Chanyeol fanyar arckifejezése láttán kifacsarodott a szívem. - Csak nem féltékeny vagy?
- De igen. Rohadt féltékeny vagyok.
Váratlanul ért a válasza, nem is tudtam rá reagálni, ezért próbáltam más irányba terelni a témát.
- Mi a hobbid?
- Szeretek gitározni. Kiskoromban megígértem anyunak, hogy gitáron fogom kísérni azt, aki nagyon tetszik. Várj, mindjárt visszajövök - felállt a pokrócról, majd olyan messze ment, hogy már nem is láttam őt.
Nem tudtam, hogy mi történik közöttünk, nem tudtam, hogy mi bolyongott a levegőben, de felforrósodtam a lehűlt idő ellenére is, a szívem ma már sokadjára dobogott a torkomban, és úgy éreztem, hogy a java még csak most jön. Úgy éreztem, mintha átölelném Chanyeolt. Átöleltem belé az érzéseimet, a szívem dobbanását, a lelkem rezdülését. A vágyaimat, az álmaimat, az egész lényemet. Amikor visszaért, egy gitár volt a kezében.
- Tudod, sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan mondjam el neked, mert sohasem a jó kérdéseket tetted fel. Nem tudom, hogy mikor jött ez az őrültség, eleinte nem is akartam felfogni, de aztán beismertem, és mérlegeltem magamban. Veled akartam lenni, és hiányoztál, amikor elmentél dolgozni, vagy ha Jongdae áthívott magához. Nem tudom elmondani, ezért megmutatom. És segítened kell benne, hogy együtt érezzük. Énekelnél egy dalt?
- Ismered Jason Mraz lassú zenéjét?
Bólogatott, majd elkezdett játszani a gyönyörű akkordok lágy dallamán, ami megmelengette a bensőmet, ő is lehunyta szemeit, és átadta magát a finoman cirogató dallamnak.
- When I look into your eyes.
Nem volt már több kételyem. Chanyeollal akartam lenni.
- It's like watching the night sky.
Ez a zene mintha nekünk íródott volna, hamar egymásba gabalyodott a tekintetünk. Istenem, pokolian jó érzés volt.
- Or a beautiful sunrise. Well, there's so much they hold.
Csak arra tudtam gondolni, hogy Chanyeol ezzel azt szeretné velem tudatni, hogy kedvel engem.
- And just like them old stars I see that you've come so far.
Folyamatosan ő járt a fejemben. Ezt már betegesnek tartottam, de akkor sem tudtam onnan kiűzni.
- To be right where you are. How old is your soul?
Sem a fejemből, sem a szívemből.
- Well, I won't give up on us.
Nem csak jelen szeretnék lenni, hanem a része akarok lenni az életének.
- Even if the skies get rough.
Még ha be is borul az ég.
- I'm giving you all my love.
Minden szerelmem neki adom.
- I'm still looking up.
A dal véget ért, a szívemet pokoli forróság járta át, tétova pillantásunk pedig egymásra esett. Olyanok voltunk mi ketten, mint a virágok. Korai bimbó korunk óta ismertük egymást, egykor együtt táncoltunk gyermeki naivsággal a szellők játékában. Mára azonban felnőttünk, és eddig nem tapasztalt, bizsergető érzések jártak át mindkettőnket egymás állandó közelségében. Valami furcsa és izgalmas késztetés vonzott minket egymáshoz, valahányszor megközelítettük egymást egy-egy buja légáramlatnak köszönhetően. Nem is vettem észre, hogy mikor kerültünk egymáshoz ennyire közel, Chanyeol lélegzete perzselte a bőrömet, égetett.
- Meg akarlak csókolni.
- Milyen kár - közelebb férkőztem hozzá, az ujjammal végigsimítottam a nyakán -, nem szoktam első randin csókolózni.
- Az jó, mert ez már nem az első randink, Baekhyun.
Most először hallottam a nevem tőle, és annyira kellemes bizsergés futott végig rajtam, bekúszott a legkisebb sejtjeim közé is. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, éreztem, ahogy ajka az enyémhez ért, és... Ennyi volt. Amit éreztem, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség. Úgy éreztem, hogy hazaértem. Ide tartoztam, és végre idetaláltam. Ha eddig azt gondoltam, hogy a hangja elképesztő, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg bőrömet, a csókja...
A csókja nem is evilági.
Nem tudtam uralkodni magamon, az egyik kezemmel gyengéden beletúrtam a hajába, majd a tarkójánál cirógattam puha tincseit. A másik kezemmel simogattam, ahol csak értem; az arcát, a nyakát. Ő pedig ölelt, fojtott és becézett - a nyelvével, az ujjaival, a testével. Minden testrészünk egybeolvadt, a szívünk, a lelkünk. Ez a csók már felülmúlhatatlan volt. Aztán a nyelve... Ó, a tökéletes nyelve. Simogatott, mintha nem lenne holnap, ugyanakkor ráérősen, apró sóhajokat kiváltva belőlem, remegést a gyomromban, mosolyt az egész lényemben. Finom volt, és puha, és elragadó, és mindig érezni akartam a cseresznyepiros ajkai ízét. Imádtam, ahogy az egyik kezével cirógatta a derekam. Aztán, a levegőhiány miatt elváltam tőle, viszont közel maradtunk egymáshoz, így Chanyeol légiesen könnyed csókokkal borított mindenhol - az ajkaimat, az arcomat, a szememet. Én pedig úgy éreztem, hogy ilyen boldog még sosem voltam.
- Érezted a rohadt pillangókat? - kérdezte viszonylag komolyan, én pedig elmosolyodtam.
Nem hittem volna, hogy még emlékszik arra, amit mondtam neki még a legelején, amikor itt voltunk.
- Nem. Ez sokkal jobb volt annál.
____________________________________________________
A dalszöveg magyarul:
Ha a szemedbe nézek
Olyan, mintha az éjszakai eget bámulnám
Vagy egy gyönyörű napfelkeltét
Annyi mindent rejtenek magukban
És akárcsak azok a régi csillagok
Látom, hogy te is hosszú utat jártál be
Hogy ott légy, ahol most vagy
Mennyi idős a lelked?
Nem adom fel kettőnket
Még ha be is borul az ég
Minden szerelmem neked adom
Még mindig az égre tekintek
((Én megmondtam, hogy nem tudok csókjelenetet írni...:D))
Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetet♥ Remélem, hogy tetszett ez a rész mindenkinek, igyekeztem jóra megírni, ezért beletelt egy kis időmbe.
Ha valaki nem emlékezne a rohadt pillangókra (régen volt már), az akkor történt, amikor Baekhyun Jonginról beszélt, és mondta, hogy jó minden, király a gyerek, csak nem érzi a rohadt pillangókat, ha vele van.
Hallgassátok meg legalább egyszer azt a gyönyörű zenét, megéri!:)
ÉN ÉREZTEM AZOKAT A ROHADT PILLANGÓKAT.
VálaszTörlésAkarom mondani, szervusz, kedves Vivien ;;;
Feldobtad ezzel a napomat, és igazi kikapcsolódást jelentett számomra a német tételeim, és még más egyéb tanulnivalóm után, és ráadásul még én is kedvet kaptam az íráshoz, szóval tudhatsz te valamit :D
Bevallom az eleje nekem kicsit zavaros volt, ennek ellenére nagyon szépen megfogalmaztad, teljesen azonosulni tudtam Baekhyunnal, az érzésivel. HÁT KOMOLYAN, SOSEM AKARTAM MÉG ENNYIRE EGY SZEREPLŐ BŐRÉBE BÚJNI, MINT MOST.
Chanyeolt sikerült nagyon megszerettetned velem, rájöttem, hogy ő mekkora egy istenkirály ember, és mennyire istenkirály párost alkotnak ők ketten Baekhyunnal ;;;
És a legjobb, hogy abszolút realisztikus dolgokat írsz le, nem sieted el a dolgokat, és valósághű maradsz, amit imádok is benned:3 Annyi minden kavarog most a fejemben, hogy hirtelen nem is tudom hol kezdjem XD
Engem az eleje kicsit meghatott, még ha nem is volt olyan nagyon érzelmes jelenet, a puszta tudat, hogy ennyire aggódik Baekhyunért Chanyeol... Én imádom az ilyen kis apró gesztusokat, szóval már ezzel egy kisebb szívinfarktust idéztél elő nálam, PEDIG MÉG CSAK AZ ELSŐ JELENTNÉL JÁRUNK.
Jajj, és említettem már, hogy imádom, amikor nagybetűket használsz a törtében? MERT EGYSZERŰEN IMÁDOM. FŐLEG, HA PARK CHANYEOL NEVE KAPCSOLÓDIK HOZZÁ. x3
Suchen sorsát annyira a szívemen viselem, pedig ők csak mellékszereplők :( Komolyan, mielőtt olvastam volna a történetedet, arról sem tudtam, hogy mi az a Suchen, most meg pedig már lassan jobban aggódom értük, mint Baekyeolért :'DDD Najónem. Bár ebben a részben most konkrétan Jongdae is csak említés szintjén került bele, Junmyeonnak is csak pár szava volt - és ez szerintem most így is volt rendjén. Ne érts félre, imádom mikor Jongdae megjelenik a részekben, de most valahogy sokkal különlegesebb hangulata volt az egésznek, hogy csak a Baekyeolra fektettél szinte hangsúlyt :3
Egyébként Junmyeon tökös karakterét nagyon bírom, főleg ha Baekhyunnal ejt meg ilyen beszólásokat :D Nem emelném ki külön résznek, de a kis csevejükön úgy vigyorogtam, mint valami tejbetök :'3
És először azt hittem, hogy Jongdae hívja Baekhyunt, aztán kellemes meglepetés ért, mikor Chanyeol lett az:3
Kezdeném ott, hogy a motorokhoz még annyira se értek, mint az autókhoz... Vagyis semennyire, de ezt már tudhatod, hiszen beszéltük is xD Ennek ellenére imádom, mikor valaki motorozik egy történetben, vagy egy filmben, szerintem annyira király :D Ez ilyen tipikus Vivisen király dolog volt, szóval nem csalódtam benne :P ((Azért így csak nagyon zárójelben megsúgom, hogy én is felülnék Chanyeol mögé egy körre, meg azért étterembe is vihetne... de ezt csak így nagyon zárójelben, mert a végén még Baekhyun kikísért engem a világból xDD)) És azt szeretem igazából, hogy nem mindig sablonos randikat írsz le, jó a tengerpart már néhányszor szerepelt, de mindig tettél bele valami pluszt, ami feldobta az egészet, és ezért csodállak is igazából :3 Nagyon tetszik, hogy van egy helyük, ahova mindig vissza-visszajárnak, mégis más okokból és mást csinálnak ott :)
Arról pedig szerintem nem kell semmit sem mondanom, hogy Baekhyun is kipróbálta a vezetést. Imádtam. Jó volt. OLYAN KIRÁLY VOLT.
Bevallom bűneimet, még egyszer sem hallgattam meg a zenét, de így a szövegét olvasva ismerős volt, szóval biztosan hallottam már valamikor, csak így most a címéről nem ugrik be :/ De mihelyst végzek a véleményírással, megyek is hallgatni ^^
TörlésÉS YESSS! Végre ki lett mondva, hogy ők akkor most randiznak! Bár ezt mi - és gondolom ők is - tudtuk, de azért így csak másabb volt :3
"- Jongdae segített. Szerintem azt akarja, hogy együtt legyünk - elmosolyodott, majd leült az előkészített pokrócra, hagyva nekem is elegendő helyet rajta." - IGEN DRÁGA CHANYEOL, JONGDAE KURVÁRA DE AZT AKARJA, HOGY EGYÜTT LEGYETEK XDDD Bocsánat, ez kellett.
És amúgy én komolyan meg is feledkeztem arról, hogy itt ebbe volt valamikor Kaibaek is ^^" Baekhyun nem gondolt rá mostanában - amiért nem hibáztatjuk -, és így nálam is szépen lassan feledésbe merült... De most így ezzel a témával kapcsolatban is beindultak ám a gondolataim! :D
Ha az emlékeim nem csalnak, akkor Jongin Amerikába ment az anyjával, ahova majd Baekhyunék menni készülnek, nem? Én most nekem egy olyan is bevillant, hogy lehetséges, hogy ott összefutnak majd x) Mármint tudom, hogy neked a másik gyengéd a Kaibaek, és gondolom - remélem is -, hogy Jongin számára nem csak ennyi volt a történet, így most ezen jobban elkezdtem gondolkodni, és végül ez az elméletem lett a legreálisabb és kézzelfoghatóbb :3
A lényeg, hogy szerintem lesz még oka Park Chanyeolnak féltékenynek lenni rá :DD
Díjaztam azt az ötletét, hogy nyíltan kérdezzen egymástól dolgokat, amik már régóta a szívüket nyomták, így sokkal varázsosabb volt nekem ez az egész, mint alapjáraton szokott lenni :3 Bár az is elég érdekes, hogy Chanyeol nem akar a múltjáról beszélni - én pedig nem emlékszem, hogy bármilyen említés is lett volna ezzel kapcsolatban; ha mégis, akkor sorry x.x Ennek is lesz majd valami különösebb oka, bár gondolom nyilván ><
A gitáros ötlet meg egyszerűn lenyűgözött, mikor szóba került, már sejtettem, hogy Baekhyun fogja őt kísérni énekben, és ebben már amúgy régóta reménykedtem... Lehet említettem is már neked, de lehet nem x3
A kedvencem viszont abszolút az a rész volt, mikor Baekhyun énekelt, és közben a gondolatait is közvetítetted nekünk... Most lehet hülyeséget mondok ezzel, de amíg ők egymás szemeiben vesztek el, addig én a sorok között, és megbabonázva olvastam a szavakat :3 Talán még semmi nem tetszett ennyire a történetedben, mint most ez! Szóval... HŰ. ÉS HŰ. ÉS HŰ. Engem lenyűgöztél, annyira király vagy T___T
MUHAHAHHAA. ÉS VÉGRE A CSÓK! Szerintem pont tökéletes volt, mondhatom már teljesen felcsigáztad vele az olvasóidat, és magukat a főszereplőket is, annyira érett már ez a dolog a levegőben, hogy most végül egy csodálatos randi csodálatos befejezése lett :3 Nem volt eltúlozva, sem lekicsinyítve, szóval pont jó mennyiségben kaptunk belőle :)
A végén a párbeszéd mindent vitt, és kivételesen nem jönnék neked méltatlankodni, hogy MI VOLT EZ A BEFEJEZÉS, hanem inkább ÚRISTEN MI VOLT EZ A BEFEJEZÉS *---* Most nincs hiányérzetem a végével kapcsolatban, mondhatni lezárt volt, és nem függővég, amit te eddig előszeretettel részesítettél előnyben :D
Igazából fogalmam sincs, mit mondhatnék még neked, szerintem facebookon is el szoktam mondani, hogy mennyire jó részeket írsz, és mennyire várom már őket; de azért itt is leírom, hogy visszakereshetőbb nyoma legyen :3 ÚJ RÉSZT KÖVETELEK, MOST.
ÉS KHM. Valakinek október huszadikán születésnapja lesz, és az a valaki szeretne mondjuk egy Szívritmus csapda tizenkilencedik fejezetet olvasni, khm, khm, khm *az a kis cuki facebookos narancssárga önelégült-piruló fej* c:
És megnyugtatlak, tudsz te csókjelenetet írni! :3
Soha nem tudom, hogy mit írhatnék neked, mindig olyan szépen és hosszan kifejted a véleményed, hogy teljesen kiüt engem pár órára, és a hatása alatt vagyok, és minden ilyen egyéb dolog. Egyébként tényleg szoktam rajta gondolkodni, hogy meghálálom-e ezt neked eléggé, mert szavak nincsenek rá, hogy milyen boldog vagyok a véleményed elolvasása után;;
Törlés(és megint olyan király választ írtam, hogy három részletbe kellett szednem:D)
AKKOR JÓ, HA ÉREZTED A ROHADT PILLANGÓKAT. Én visszaolvastam, nekem nem tetszett, talán lehetett volna részletesebb, de nem szerettem volna ennél jobban - na meg aztán, nem is tudtam volna XD
Egyelek meg, a német tételek biztos szarok, átérzem a mentális fájdalmat, én most professional english-t tanulok, még a tanárom se ismeri a szavakat, de a második nagyarc tanárom, nagyon bírom, konkrétan csak két tanár óráit várom, de gondolom, neked is könnyebb dolgod van az angollal. Írj hát akkor! Meg csináld vissza a blogjaidat, így nem jó!
Zavaros? Általában nem ott folytatom, ahol abbahagytam az előzőt, mert nagyon sok kihagyásom van a fejezetek között, ezért ilyenkor arra gondolok, hogy biztosan nem tudjátok, hogy hol hagytam abba előzőleg. Ez egy ilyen átlagos hétköznapi cuccot mutatott be, egy kicsit előrébb haladtam a tengerpartos kőpapírolló után, és ide lyukadtam ki. Aztán így sorba, napról napra, de még mindig van vissza néhány nap Koreából pár nap. Három hét hosszú idő. Ennek a két dolognak pedig csak örülni tudok;; Azt hiszem már említetted párszor, hogy szívesen bújnál Baekhyun bőrébe, meg azt is, hogy egyre jobban szereted Chanyeolt, de ezek a dolgok még mindig hihetetlenek nekem. Ez volt az egyik célom, hogy akik nem szeretik Chanyeolt, vagy semleges szinten állnak vele, azok kedveljék meg egy picit, bár felborult minden, amikor továbbgondoltam a történetet. Nagyon fogjátok őt utálni hahahahhaa. De igen, ő egy istenkirály ember.
Pedig néha baromira úgy érzem, hogy nem vagyok realisztikus. Bár igaz, hogy nem sietem el a dolgokat, azért vannak benne olyan elemek, amik nem valósághűek. De azokért nem válnék meg soha. És direkt nem mondom el, mert akkor mindenki azokra a hibákra figyelne:D
Az első jelenetnél pont ez volt a célom. Mármint nem az, hogy valaki meghatódjon rajta, hanem érzékeltetni szerettem volna, hogy Chanyeol aggódik Baekhyunért, hogy Chanyeolt törődik Baekhyunnal. Egyre fokozatosabb volt ez is, ahogy minden. Aztán hirtelen meggondolás, "Ó, ha jól vagy, akkor takarítsd el a szemeted":D
TörlésMég nem említetted, amúgy nem szeretek nagybetűt használni a történetben, mert a végén még azt hinnék rólam, hogy elmebeteg vagyok, pedig nem. Viszont vannak olyan helyzetek, amikből nem szabad kihagyni a nagybetűket, a nagybetű jó dolog, szeresse mindenki őket!
Hát a Suchen. Nem mondok róluk semmit, sem jót, sem rosszat, majd történik velük, ami történik. Azt hittem, hogy már lezártam őket, de még nem! Talán még egy jelenetet írok velük, vagy többet, még nem tudom, de gyakori ez nálam, hogy semmit nem tudok a saját történetemmel kapcsolatban hahahhaha. Persze, EBBE TÖMÉNY BAEKYEOL KELLETT. Amúgy ha tehettem volna, az egész történetbe csak róluk esett volna szó, de akkor valószínűleg nem tudtam volna így megírni például ezt a részt, vagy a mozizósat, vagy a nemtudommelyiket. Azért Jongdae fontos szereplő, az abszolút kiskedvencem, és minden történetbe kell egy Jongdae. Meg a helyes "harmadik", meg a beszaratós-seggfej főnök is.
Igen, így én is jobban csípem őt, mint amikor angyalkának állítják be. Persze, Junmyeonban ott lapul az angyal is, de kérem szépen... Egy férfi.
Sejtettem, hogy ott sokan Jongdae nevét mondták volna, DE NEM. Megleptelek?:D
Szerinted én?XDDD Két haverommal kellett beszélnem, mire rájöttem, hogy hol találom meg a motoron a féket. Aztán még valami képet is letöltöttem, amit szerintem mutattam is neked, de nekem az sem segített, most miért kell ilyen bonyolult neveket adni a részeinek, na! Még az autóban sem tudom, de talán középen van a kuplung vagy micsoda, jobb oldalon a fék, a bal oldalon meg a gáz...? Vagy nem?XD Áh, nem értek semmilyen ilyen cucchoz, egy forma 1-es autót könnyebb lenne vezetni. TIPIKUS VIVISEN KIRÁLY DOLOG? Menjmár. Hát ilyen szép dolgot még sosem mondtak nekem. A tengerpartot nem hagyhatom ki a részekből. A tengerpart a közös helyük. És bár ezek röhejesen sablonos dolgok, pont ettől olyan élet-szagú. Minden párnak van közös helye, közös zenéje, közös nem tudom mije, mert én foreveralonekodom XD
(Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt-ötlet, egy kicsit másképp. Abban is kipróbálta Kate Hudson a motorozást, Matthew le is esett róla, amikor elindultak:D)
Remélem, hogy azóta már legalább egyszer meghallgattad, varázslatos zene, könnyen bele lehet esni - Jason Mraz hangjába, a szövegbe, a dallamba.
TörlésPersze, ez mindig így van, gondolom. Mások hamarabb észreveszik ha két ember között alakul valaki, mint saját maguk. Jongdae, Jongdae. Drága Jongdae:D
Néha én is elfelejtem, hogy írtam Kaibaeket, bár nekem még mindig a negyedik fejezet a kedvencem, ahol Kaibaek van, édes Kaibaek, imádnivaló Kaibaek. Azért van egy súlyos Kaibaek problémám, azt hiszem:D Hát pedig... ez nem a legreálisabb dolog. Én egy kicsikét másképp képzeltem a dolgokat, annyit elárulok, hogy nem egy helyen vannak Amerikában, így Jongin nem is tudna találkozni Baekhyunnal, még ha akarna sem. De amúgy nem tudom, hgy Amerikát írtam-e, vagy Európa valamelyik helyét. Jóvanna, nem szoktam arra emlékezni, hogy mit írok, de amúgy én kajak Londont akartam Jonginnak XD Lényegtelen, Amerika nagy, nagyon naaaagy, és ott nem fognak találkozni. Igazság szerint nem is lesz idő arra. Baekhyun egy kissé... ó, ez spoiler lenne.
Szerintem még nem volt. Azt hiszem, hogy most tartozni fogok mindenkinek ennyivel, ezért a következő fejezetben belemélyülünk majd a múltba, szinte csak arról lesz szó, bár azért nem olyan nagy cucc, de tudnak fájni az ilyesmik, meg szomorú lesz.
A gitáros rész végigkísérte a történetet. Mármint az első jelenet ami beugrott ez volt, ezt a képet csináltam hozzá először a dalszöveggel, ez volt az egyik biztos kiindulópontom, úgyhogy sokat köszönhetek én ennek a dalnak. A másik kiindulópont a motor volt, ezért volt olyan fontos, hogy a prológusba beleírjam Chanyeol "szerelmét". Ez a két jelenet mindenek előtt állt nekem, a csókjelenetet nem ilyenre akartam.
Hát... Hű :') Be kell vallanom, szerintem is szépek Baekhyun gondolatai. Szerettem ezt írni.
A csók... Nem tudom, nekem hiányérzetem van, de azért megnyugtató ezt olvasni, hogy nektek tetszett. Szerintem undorító, ahogy egyesek csókjelenetet írnak. Ez a nyaldosott összevissza nálam nem bejövős, ezért nem is írtam volna ilyet. Azt hiszem, hogy itt nem a csókba fektettem a hangsúlyt, hanem Baekhyun érzéseire, hogy számára mit jelentett ez a csók. Mert a csók egy teljesen hétköznapi dolog, kivéve ha szerelmes vagy, és a szerelmeddel csókolózol :)
Amúgy félek ettől. Mert mi van, ha valaki azt mondja, hogy "oké, ezek már boldogok, számomra itt befejeződik a történetük". ? Mi van, ha valaki így fog róla vélekedni? Pedig ez még tényleg csak a vihar előtti csend, de amióta a hugim egyszer ezt mondta, azóta félek az ilyen dolgoktól. Volt egy dorama, amit nagyon szerettünk mindketten, és minden héten jött egy újabb rész, én így a kijött új részt természetesen azonnal megnéztem, a húgom pedig így szólt: "Nem akarom tovább nézni. Most már boldogok, szerelmesek, és ez így szép befejezés lenne". Aztán persze végignézte, amikor már fent volt az egész dorama, de akkor is.
Igenis, értettem! Október huszadikára összehozok egy új részt!:3
Köszönöm, hogy írtál ♥
Sziaa :))
VálaszTörlésHát én meghaltam és a fellegekben járok. Annyira jó volt ez a rész - még akkor is ha azt mondod, hogy nem! Nagyjából ott vagyok, hogy felmosóval kellene összeszedni a földről, de nem hagyom magam xD.
Annyira jól átadtad a kapcsolatuk megváltozását. Hogy mekkora csicskáztatás volt az elején és most pedig már teljesen egyenlő felek.
Chanyeol végre lépett. Csak tátott szájjal olvastam és olvastam és óóó... nem tudok mit írni.
Na összeszedem magam!
Fogalmam sincs, hogy a három hétből pontosan mennyi telt el, de nem is érdekel, mert annyira jól megírtad, hogy z most csak egy mellékes infó. Pedig nem az, mert nem, de ó. Hát ki tud ilyeneken gondolkodni, miközben annyi minden történt?
Nagyon tetszettek a pár soros leírások, amik csak előre ugratták az időt, de mégis valami szeletet adtak belőlük. A kávés rész *.*
Na jó, így, hogy Jongdae kikerült Junmyeon hálójából már nem is olyan unszimpatikus a szenvedő Voldemort utánzat... De még mindig nem a szívem csücske. Ellenben el kell ismerni volt igazság abban, amit mondott. A reménytelen szerelem néha tényleg jobb. És, és, és ami kiütött ebbe a részbe, az Baek szívének a csapdái. Annyira találó és különleges. Nem tudom miért, de egyértelmű favorit a fejezetben.
A randi elején, amikor Baek meglátta a motort igazából szakadtam a nevetéstől. Szinte láttam magam előtt Chanyeol fejét, ahogy magyarázza, hogy pontosan mire is kell majd felszállnia a törpének, akinek a motor gondolom szimplán egy motor volt. Mármint semmit nem jelentett neki a pontos megnevezés xD
És az a ha meghalunk, megöllek még egyszer. Nem is Baek lenne <3
És randizni mentek! Hivatalos hivatalos randira, nem pedig nem hivatalos hivatalos randira xD És valamiért marhára nem bánom, hogy nem részletezted az étteremben történő dolgokat. Nem tudom miért, de így olyan könnyed lett. És a motorozás, na meg hogy Baekhyun vezetett. Istenem, mennyire lettem volna a helyében ><
És igazából ezek után cseppfolyós állapotba kerültem. Annyi romantika volt ebben a fejezetben, hogy hú, de mégsem éreztem egy másodpercre sem túlzásnak és ez annyira jó. Olyan jól megírtad. És persze, hogy Jongdae segített :3 Ő egy angyal :D ( bocsi nem hagyhattam ki, őt muszáj szeretni xD)
TörlésAnnyira furcsa volt Chanyeolt ilyen nyíltnak olvasni ( tudom máskor az volt a bajom, hogy nem beszélt eleget, ne haragudj >< ) Szegény Baekhyunnak ez egy bomba lehetett, amit átélt egy nap alatt. Bár kétlem, hogy bármelyik másodpercét sajnálta volna.
Egy részem, most marhára kíváncsi, hogy mi történt Chanyeol múltjával és természetesen már megint beindultak az agytekervényeim minden ismeretem tudatában a történettel kapcsolatban. Most komolyan!! Tudod te mennyi időt kattogok a történeteden? Lesz még ennek jelentősége? Tuti lesz, de mi??
Ohoho Jongin <3 és Chanyeol őszintesége, komolyan folyamatosan sokkol xD Nem vagyok hozzászokva, pedig annyira illik hozzá. És az a kérdéses dolog "Sosem a jó kérdéseket teszed fel" na ez volt a következő, ami teljesen a hatása alá vont. Már valamelyik előző fejezetben is ott volt, amikor Baek mást kérdezett mint amit akart, és ez ahh. Az az érzés egyszerűen leírhatatlan, és most visszajött. Valamiért nagyon szerettem azt a momentumot.
A gitáros, éneklős részhez már nem is tudok mit mondani. Ott kiütöttél, amikor Chanyeol elmondta, hogy mit ígért az anyukájának, és utána eltűnt és gitárral tért vissza. Istenem Baekhyun mennyi mindent élt át *.*
És hát a fejezet abszolút kedvence persze, hogy a vége. Bár vetekszik vele a "nem szoktam első randin csókolózni" - Komolyan honnan volt ennyi ereje? Imádom Baekhyunt >< Zseniális srác.
( És most újra csöpögi a csókjelenetet xD)
Nem értem miért mondod, hogy nem tudsz ilyet írni. Itt volt egy olyan, ami megremegteti a szívet. Ha ez nem jó, akkor komolyan nem tudom, hogy mi lehet az. Szinte láttam magam előtt őket, az egész olyan rémesen tökéletes volt, hogy nincsenek rá szavak, és Baekhyun annyira érezte, hogy nem érdekel mit mondasz egy egy teljesen szerelmes csók volt. Egy viszonzott szerelmes csók *.* Mert szeretik egymást!!! Szeretniük kell egymást!
Neked meg elhinni végre, hogy jól írtad meg *.*
És az utolsó beszólás volt még az igazán favorit rész. A rohadt pillangók*.*
Annyira jó volt az egész, és annyira szép, és már most kész vagyok, hogy mi lesz velük később. ÉS rájöttem mit szeretek nagyon az írásaidban azon kívül, hogy eszméletlen szépek. Teljesen reálisak.
És jelenleg nem tudok több értelmes dolgot írni, de később biztosan eszembe jut még egy-két dolog.
Köszönöm, hogy olvashattam <3
Liti ^^
Szia^^
TörlésNem fogom azt mondani a saját írásomra, hogy jó, mert amúgy sem gondolom úgy, hogy jó lenne, meg aztán nem szeretném, ha egoistának hinnének XD De tényleg, mostanában felfedezem a saját hibáimat, ami régebben csak úgy ment, ha másokat olvastam, és nem akartam azokat a hibákat elkövetni, amit xy író.
Kiéleződötten látszik, hogy a kapcsulatuk átfordult - én úgy nevezném, hogy egy másik szintre jutottak. Egyébként szerintem régebben is Chanyeol volt a "főnök", csak hát ezt Baekhyun szemszögéből nem tudtam éreztetni, de neked már bőven árultam el információkat, viszont még mindig tartogat meglepetéseket:D
Úgy gondoltam, hogy most már illő dolog lépnie a gyereknek, ezért lépett, de hogy miért... Te már tudod, a többiek még nem hahahaha. Vajon a jó szándék vezérelte?
Az első jelenet a három hét első része. Az a három hétből az első hét. És így folyamatosan tovább haladva gondoltam ki. Az utolsó jelenetnél úgy képzeltem, hogy belecsöppentünk a harmadik hétbe, annak az elejébe. Igazából nem is nagyon akartam ezt elmondani, bár szerintem mindenki sejtette, hogy a csókjelenet már valahol az utolsó hetekben játszódik. Aztán jön Amerika!
NA VÉGRE, EZ IS MEGTÖRTÉNT:D Szegénykét nem akartam, hogy mindenki utálja, ezért egy picit átformáltam ilyen szenvedő szerkezetbe. Bár nem tudom, hogy mi fog vele történni, talán majd kerítek neki valami csajt, vagy visszahozom Jongdae-t a képbe, még tényleg nem tudom. A reménytelen szerelem... szar:D
Bizony, neki semmit nem jelentett, illetve azt, hogy ez a halál egyik segítője. Mert azért valljuk be, egy ilyen izére felszállni annak, aki még életében nem próbálta ki megterhelő feladat, illetve azzal sem volt tisztában, hogy Chanyeol mióta motorozik, amivel egyébként még én sem vagyok tisztában, de biztos jól tolja a gyerek.
Bizony, randira! Hivatalos hivatalos randira, nem pedig nem hivatalos hivatalos randira:D Igazából nem is tudtam volna hogyan részletezni. Hogy esznek meg ilyenek... Az ilyeneket feleslegesnek tartom.
Szerintem már nyálasan romantikus volt, de ez már hiányzott a pici Baekyeolista lelkemnek. Muszáj volt így írnom, mert romantikát akartam, és hogy ismerjék be az érzéseiket, ha nem szóval, akkor tettekkel, és bumm. Jongdae-t egyszerűen nem lehet kihagyni, megértem;; Ő megköveteli, hogy az emberek róla beszéljenek. Imádom azt a fiút.
TörlésRengeteg inger érte, az egyszer biztos. Nem tudom mivel magyarázni Chanyeol viselkedését, én csak írtam, amit a szívem diktált. Egy kicsit kétségbeesettnek tűnt nekem a tengerpartnál, egyáltalán nem ilyenre akartam írni, viszont nem tudtam máshogy. Mert ha nyugodtan írtam volna, akkor még jobban utálnád (a későbbiekben hahahaha)
Annyira nincs jelentősége egyébként, inkább csak az a jelentős része, hogy mit tett Chanyeollal a múlt. Ami a következő fejezetben kiderül. Nem olyan nagy cucc, de a fejemben jól kiépítettem már.
Igen!:D Már egyszer mondott ilyesmit Chanyeol, és így hirtelen beugrott ez a mondat, így képtelen voltam belőle kihagyni. És továbbgondolva az egészet lesz még ennek a mondatnak fontossága, mint annó a szent és sérthetetlennek. Egyébként nekem az a mondat hiányzik, de legalább egyszer még beleiktatom valamelyik részbe. Ó, és Jongin! Én úgy élem ezt meg, hogy muszáj Kaibaeket írnom XD
Ugye? Egy kicsit úgy érzem, mint a filmekben az a tipikus film, amikor egy nyár alatt minden megváltozik a főszereplő életében, és akkor új szerelem, meg kaland, meg minden szar XD Egy kicsit ilyen hatása van, bár azokat a filmeket sosem szerettem, mert nem voltak igaziak, és sosem hittem el a karakterek érzéseit.
Muszáj voltam valahogyan kicseszni Chanyeollal, vagy csak úgy tenni mintha, ha már mindent el fog rontani, meg ennyit várt a csókkal. Egyébként az alapötletemben az volt, hogy Baekhyun fogja megtenni a kezdőlépést, aztán egyvalaki lebeszélt róla, így átírtam másképp.
Mert nem tudok csókot írni. Én nem éreztem, bár igaz, hogy nem átszellemülten olvastam, hanem csak így bele-bele a hibák miatt, de akkor sem éreztem. Remélem, hogy te és a többiek érezték. Annyira szeretem azt az érzést, amikor olvasok, és beleremeg a szívem. Mert szokott ilyen történni. Nagyon ritkán, de szokott. Ilyen volt a te tizennyolcadik fejezeted is;;
Próbálom reálisra írni a történetet, bár nem mindig sikerülxD
Köszönöm szépen, hogy írtál ♥
Szia!
VálaszTörlésNem is tudom, hol kezdjem... Talán, mivel a fejezet olvasásának is így indultam neki - nagyon szeretem az ajánlott számot, sajnálatos, milyen kevesen ismerik csak. Pedig ha, akárcsak egy halvány árnyalatnyival, de több hozzá hasonló művész szavait zengnék a köztudatban... Szebb is lenne minden. A zene legalábbis biztosan.
Igazából azzal kellett volna kezdenem, hogy valaki vasárnap publikál valamit, azt mindig csak hétfő reggel olvasom el, ezzel biztosítva a napom boldogságát. Ezúttal mégsem bírtam magammal, de talán nem is baj, hét közben úgysem lenne időm sokra.
Az eleje még mindig olyan szép, bármikor is olvasom. Aztán persze a többi sora is, kétségkívül... De az első szavakat, mondatokat futva minden gondolat megragad, ahogy fújtat tovább a történet a bimbózó cselekvések felé. Nem tudom, valóban így teszel-e, de mindig az az érzés fog el, az első sorok felvázolják az elmúlt napokat, bevezetik az elmúlandókat.
Eddig nem gondoltam úgy a kettőjük kapcsolatára, mint olyanra, ami... ténylegesen romantikus irányt vehet. Nem mintha nem szerettem volna már, hogy ne csupán barátként - vagy valami olyasféleként - tekintsenek egymásra, hiszen eddig sem viselkedtek úgy, azt mondták volna, köztük semmi sincs; mégis más volt így, ha mondhatom, külső szemlélőként olvasni azokat a sorokat, melyekben Baekhyun felsorolta, miket is csináltak ők ketten. Minden olyan tökéletesnek tűnt, és hamar folytatódott is annak lenni, hiába mondta később Junymeonnak, hogy semmi sem lehet az.
Jongdae és Junymeon esetét homályosan csak, ha látom. Nem tudom, mi lesz velük, bár én Jongdae helyében régen kiadtam volna a főnöke útját. Talán jobb is lenne nekik külön... És ezt nem azért mondom, mert nem szeretem őket :D
A motoros jelenet nagyon tetszett, főleg az eleje. Egy pillanatra elhitettem magammal, Baekhyun tisztában van Chanyeol szíve szerelmének minden apró attribútumával, de később rájöttem, valószínűleg csak annyit akart mondani, "motor". De kérlek javíts ki, ha tévedek :D Egyébként csodálkoztam, hogyan is engedhette Chanyeol kabát, vagy legalább egy pulóver nélkül maga mögé Baekhyunt; én mindig rémesen fáztam, mikor nyáron motorral vittek, bárhová is mentünk. Utólag mondhatta persze, jó lett volna, ha valamit magára vesz, de azért sajnálom a kicsi fiút.
Az étteremről azt hittem, többet fogsz majd mesélni, de így is tökéletes volt. És mikor Chanyeol kimondta, randi... ❤
Az ezután következő pillanatok pedig nem is lehettek volna tökéletesebbek. Baekhyun, Chanyeol, pezsgő (most én is azt akarok inni, miért csináltad ezt :D), a part és egy gitár... Persze csak addig gondoltam így, míg el nem jött a csók - az jobb volt mindannál, ami eddig történt. Már olyan rég vártam erre, s gondolom, ezzel nem voltam egyedül... Tényleg. Tényleg tökéletes volt. És nehogy azt mondd, te ehhez nem értesz! Olyan nincsen... És tudom, mert én tényleg nem értek a csókokhoz. :) Az egyetlen baj vele az, hogy túl rövid volt!
A dalszöveg pedig, ahogy összefonódott Baekhyun gondolataival... Én szerencsére fordítás nélkül is értem az angol nyelvű zenét, de így sokkal csodálatosabb volt.
Sajnálom, hogy ilyen satnya gondolatokat tudtam csak összekaparni, de most mehetek is vissza tanulni... Fantasztikus fejezet volt, imádtam minden sorát, és remélem, hamar jön a folytatás ❤
Szia!:)
TörlésEz a zene varázslatos. Nem lehet kifejezni máshogy, és megérdemelné a szöveg, a zenész, hogy mindenki ismerje. Ehhez képest az a tapasztalatom, hogy csak a velem egykorúak, vagy idősebbek ismerik. Mostanra az emberiségből kiveszett a zene, mármint az az igazi. Persze, vannak még jó zenék, de az ehhez hasonló régi dallamokhoz semmi sem fogható (a koreaiak még mindig jó zenéket csinálnak :D)
Huh, pedig nagyon sok elírás volt benne, nem győztem őket javítani, ezért lehet jobb lett volna, ha hétfőn olvasod ezt. De szívet melengető, ha ezt mondod. Nagyon jólesik, és örülök, hogy ezt mondod.
Igen, felvázolásképpen írom az elejét, próbálok több dolgot vegyíteni egyszerre, aztán valamikor összejön, valamikor nem. De egyébként igen, valahogy mindig igyekszem belevinni az elmúlt napokat, meg ami utána jön.
Nekem is furcsa volt így vázolni a kapcsolatukat, azonban ez már ott bolyongott a levegőben, úgyhogy nem tudtam kihagyni. Van valami különleges bennük. Magam sem tudom, hogy micsoda, de ők az a páros, akik megdobogtatják a szívem. Tényleg tökéletes volt? Én valahogy sosem gondoltam ezt, bár igaz, önkritikus vagyok, de nem érzem tökéletesnek. Mármint a kapcsolatukat. Csak valahogy... Ők teszik azzá. Hogy ők ők. Ez elegendő.
Fogalmam sincs. Tényleg nem tudom. Egyszerűen döntésképtelen vagyok velük kapcsolatban. Nekem sajnos semmi nem világos velük kapcsolatban, pedig Jongdae karakterét nagyon átérzem. Valószínűleg most is majd egy random dolgot fogok velük tenni - ahogy eddig mindig.
Nem, egyáltalán nem tévedsz:D Úgy tartja a mondás, hogy a szépségért szenvedni kell. Hát Baekhyun most szenvedhetett, valóban nagyon hideg lehetett, viszont úgy képzeltem, hogy a hely nincs tőlük messze, így tényleg nem képviselt olyan nagy megpróbáltatást.
Az éttermes részt nem tudtam volna kellően részletezni, igazából nekem sosem tartozott a kedvenceim közé, hogy egy éttermet jellemezzek, vagy esetleg az ételekről beszéljek. Oké, azt le tudtam volna írni, hogy mennyire ízletes, de aztán mit? A rák piros, a saláta zöld?:D (tényleg nem tudtam volna akkor többet írni). Így utólag biztos kitaláltam volna valamit hozzá, volt is egy olyan ötlet a fejemben, hogy Baekhyun kiszalad gyorsan a mosdóba, hogy felhívja Jongdae-t a randidologról, de valahogy úgy éreztem, felesleges.
Ugye? Most én is pezsgőt akarok inni, de most megelégszem a royallal is:D Neeem, dehogyis, én jókislány vagyok. Te nem érteni a csókleíráshoz. Ugyan már, ha választásra kerülne sor, hogy melyik író jobb, te, vagy esetleg JK Rowling, akkor habozás nélkül téged mondanálak.
Köszönöm szépen, hogy írtál! ♥
Na, ide is eljutottam :3
VálaszTörlésNe most...most...hogy írjam le mindazt amit gondolok?! Fura volt, hogy ebbe tényleg tömény Baekyeol volt :D Persze nem rossz értelembe, csak úgy fura, hogy megszoktam Chen folytonos jelenlétét és most meg csak említve volt. Azért kíváncsi lennék szegény Joonmyun fejére mikor rájön, hogy Baek lelépett csak úgy, ráadásul Chanyeol parancsára! xD
Viszont az egész amit Chanyeol szervezett...és a vége....te tehetsz róla ha nagy az elvárásom egy pasival szemben! xD Na nem esek túlzásokba, mert ez tényleg mesébe illő, mert ilyen nincs, kivéve ha van, de akkor is olyan álomszerű xd Lennék Baek helyébe :3
Aztán tessék elmesélni legközelebb mi van Jongdaevel meg Jonmyunnal, mert megöl a kíváncsiság, aztán hogy fogok kinézni :c És mi az hogy nem tudsz csókjelenetet írni? Tudsz :D És ha már itt tartok...úristen! Megtörtént! Végre megtörtént! Kíváncsi vagyok mi lesz ezután :3 És végül (de csak mert most nem jut eszembe több minden pedig tudnék neked itt nyáladzani szokás szerint xd) nehogy félre értsd, nem azért mondom, mert nagyon tetszett :3 Olyan fura volt tőled ilyet olvasni :D Hozzászoktam, hogy nem csak róluk van szó, vagy nem is tudom, és amúgy rettentően tetszett, de fura a tudat, hogy te írtad xd Deee remélem lesz még ilyen mert irtó cuki volt - főleg a tengerpartos rész - csak előbb áruld el mi van Joonmyunékkal mert....o.o xD
Köszönöm, hogy olvashattam :3 Várom a kövit ^^ <3
Huh, én is eljutottam idáig, ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott. Össze kellett szednem magam, mostanában nem vagyok formában, összejött pár dolog, és bahh. Most valahogy rossz minden x.x
TörlésHát a tömény Baekyeol dolog. Bevallom őszintén, szerintem magam miatt csináltam, végre valami romantikus Baekyeolt akartam, és ha senki nem ír olyat, akkor majd én XD Angolul is olvastam, de azok meg nem nyerték el a tetszésem, pedig azok is tömény Baekyeolból álltak viszonylag, viszont valahogy nem tudtak lekötni. Bár az egyik hihetetlenül jó volt, azon gondolkoztam is, hogy lefordítom.
UGYE? De mikor lesz ilyen férfi a világon, aki ennyi mindent megtesz egy nő kedvéért. Szép dolog álomvilágban élni, ilyen nem létezik, DE MIÉRT NEM? Song Jae Rim persze egy álom, nem tudom, hogy nézed-e a we got marriedet, de az a férfi tökéletes. Szóval, ha létezik is ilyen pali az messze van tőlünk, legalább 234123754264 mérföldre XD
Azért nem írtam bele Suchent, mert tényleg nem tudom, hogy mit csináljak velük. Ezen még gondolkodnom kell, nem akarom, hogy rossz legyen, de azt se, hogy jó. Igen, ilyen kis gonosz vagyok, de a valóvilág már csak ilyen. Semmi sem tart örökké, semmi sem maradandó, az érzelmek elmúlnak, stb,stb... Igen, itt most gondolhatsz a végére akár:D
Szerintem maga Chanyeol volt a furcsa. Mindenki megszokott tőle egy valamilyen karaktert, és arra számítottatok, hogy nem ő lesz a romantikus, hogy nem ő fogja kezdeményezni a csókot, hogy nem ő fogja kimondani először, hogy randi, vagyis ezeket az első dolgokat egy szerelmes párnál. Egyébként aki szemfüles volt az észrevette, hogy eddig talán mindent ő kezdeményezett, ami egy kicsit is intimebb volt közöttük. Bár nem emlékszem már rá annyira, de úgyis vissza kell olvasnom a részeket, mert tervezek egy MEGLEPETÉST, úgyhogy igen...szóval. Várj, miről is beszéltem?XD
Nem tudom mi van szegény gyermekeimmel. Jongdae most... hát nem tudom, Junmyeon meg sír hahahahhaa.
Köszönöm, hogy írtál ♥
hát szia :) tudom, hogy szerdára ígértem, remélem nem haragszol ha mégis most írok ;)
VálaszTörlésbár attól féltem hogy elfelejtem amit írni akarok, most, hogy elkezdtem mégsem tudom mit is kéne írnom - legalábbis mi az, ami kifejezné amit érzek :3
Először is: nem tudom honnan vetted, hogy nem tudsz csókjelenetet írni, de ezt sürgősen felejtsd el, mert nem így van.
A többi pedig már... komolyan külön szótárat kellene létrehozni pozitív jelzőknek, amiket ide írhatok neked, mert az összes kezd elkopni, annyit használom őket :)
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt a részt: VARÁZSLATOS.
a leírásaidat tökélyre fejlesztetted, és mindemellett külön élvezet volt olvasnom ismét az esőről, amit kicsit ajándéknak is éreztem, bár azért annyira nem vagyok öntelt hogy azt gondoljam miattam írtad :D de azért mégiscsak imádtam olvasni, és azt hiszem ez a lényeg :)
Nagyon jól oldottad meg az idő múlásának leírását is, valahogy elvesztem a hétköznapokban, mégis minden pillanat fontosnak és értékesnek tűnt Baekhyun számára, és ez különlegessé tette az egészet, és kicsit átérezhettük,hogy mennyire fontos neki Chanyeol.
A szögesdrót meg a csapda nagyon jó hasonlat volt, tipikusan a "bagoly mondja" eset, jót mosolyogtam rajta, és mindez nem ment a líraiság rovására, ezért újabb nagy piros pont jár (ha nem egy piros gömb >.<)
Végül pedig a randi, azon belül pedig a tengerpart - ismét egy szerelmem. Azt hiszem egész életemben én is egy ilyen randira vágytam és köszönet érte neked, mert így átélhettem bizonyos szempontból (a másikból valószínűleg sosem fogom >.<) Annyire magával ragadó volt, szinte láttam az egymás felé tett félénk lépéseket, a dallal együtt kimondott szavakat, amik önmagukban csak szavak lennének, de így gyönyörű vallomássá váltak. Hogy őszinte legyek nem is igazán tudtam, hogy fakadjak sírva a gyönyörűségtől vagy nevessek mert ez a két szerencsétlen végre elért egymáshoz :D olyan volt az egész így egyben mint amikor két ember folyton mással táncol, de a szemük mindig egymáson van, és végül pedig egymáshoz lépnek, majd összesimulnak egyetlen dallamra *-* (jahj irnom kéne, nagyon írói vagyok XD) szóval ilyen volt nekem ez az egész :)
Most úgy odabújnék én is a barátomhoz, de kicsit örülök, hogy egyedül vagyok a félhomályos szobában, mert mégiscsak az enyém az élmény amit ezek ketten (és persze te) adtatok nekem :3
azt hiszem mindent elmondtam, ez a rész méltó beteljesedése volt ennek az egész csapdásdinak, mert végül mindenki szépen beleesett egyazon csapdába amiből már nem szabadulhatnak ;)
szép volt írónő, gratulálok hozzá, bár még nincs vége a sztorinak ^^ (hál' Istenek)
még még még.... jó lenne ha koreaiul is elkezdenél írni, mert akkor gyakorolhatnék is, de nyelvvizsga ide vagy oda - ezt az élményt nem adtam vna semmi pénzért :)
köszönöm neked hogy kikapcsolódhattam egy kicsit <3
U.i.:
kicsit ufónak érzem magam... gáz, ha lányként nekem mindent elmondott az, hogy Honda VFR 800 ABS????? XD uristen és megjelent előttem ez a gyönyörűsééééééég *-* mondjuk az ezres VFR nekem jobban bejön, de akkor is :D
jaj és annyira imádok én is motorozni, egyszerűen olyan jó volt olvasni, kicsit beleképzelni magam Baekhyun helyébe, bár... nem tudom az idexet és a sebváltót hogyan lehet összekeverni XD
uristen ha egy Park Chanyeol várna a kapuban hogy "ez egy Honda VFR 800 ABS" hát lehet én hamarabb ülnék fel a motorra mint ő XD ejjj Baek... kéreted itt magad :D
nah szóval UFO vagyok hivatalosan is, de hát már sztem meg sem lepődsz rajta >.<
mindent összevetve ez egy TÖKÉLETES rész volt, még sok ilyet és mást is :3
Szia:3 Ó, megtiszteltetés, egyébként nagyon jókor írtál nekem, teljesen szíven ütött pozitív értelemben, nagyon meghatódtam.
TörlésSaját magamtól vettem, ugyanis nem sokszor próbálkoztam eddig csókjelenetet írni, és viszonylag egyik sem sikerült úgy, ahogy én szerettem volna. De te mindig azt mondod, hogy egy író sosem lesz megelégedve a saját fogalmazásával, hát velem is ez a probléma.
Egy szótár a "köszönöm" szónak sem ártana, mert szerintem már annyiszor leírtam neked, mint égen a csillag. Lassan táncot fognak lejteni egymással. Sokat gondolkodtam rajta nemrég, hogy mennyi mindent köszönhetek az írásnak. Az egyik legjobb, ami velem történt, hogy téged és a többieket megismertem. Hihetetlenül hálás vagyok neked, és mindenkinek, és nem is tudok mit mondani. Szóval köszönöm, hogy vagy nekem:3
Neked is írtam, azonban rájöttem, hogy nagyon szeretek az esőről írni. Ahogyan te is írtad, van valami varázslatos benne, és bár utálom, ha úgy nézek ki, mint egy ázott kutya, azért nézni nagyon szeretem, és azt a különlegesen furcsa zenét is szeretem, amit az esőcseppek földhöz csapódása okoz. Meg sem lepődöm, én mindent szeretek ami zene.
Azért írtam még pluszba három hetet, hogy reálisabb legyen az egész, hogy Baekhyunnak legyen ideje gondolkodnia, mit is érez Chanyeol iránt. Az idő múlásával csak ennyit szerettem volna érzékeltetni, így azért már, lassan két hónap elteltével nem egetrengető dolog egy olyan fiúba beleszeretni, akivel együtt töltötte az eddigi időt, ugye?:)
Piros gömb?:DD Te mindig megdicsérsz engem. Hát már nem tudok ennél jobban zavarban lenni!
Szerintem a nők mind egy ilyen randira vágynak, többek között én is, de ha már az itteni fiúk kis nyomik, akkor megírtam így. Az egyik szerelmem a tenger, a másik a zene, úgyhogy ezek hozzátartoznak az álomrandihoz. Istenem, milyen tökéletes ez a hasonlat. És teljesen igazad van, és annyira szeretem, hogy mindig megragadod a lényeget. Mert igen, végre elértek egymáshoz, a szívükkel, a lelkükkel. A zárójeles mondatodra: még szép, hogy írnod kellene! Úgyhogy kérlek szépen írj, hadd olvassak végre valami jót!:D
Így van, most már nincs menekvés a csapdákból, bár ezek ilyen multifunkcionális csapdák, ha fájdalmat okoznak egymásnak, akkor könnyen ki tudnak szabadulni egymás csapdájából, csak az fájdalmas dolog.
Ó igen, a java még csak most jön! Bárcsak tudnék koreaiul, esküszöm, hogy megírnám úgy is.
Köszönöm, hogy írtál nekem ♥
Dehogy gáz ez kérem szépen, inkább királyság! Én mindig is lányos fiú voltam, tehát szívesebben játszottam kocsikkal, focit, teniszt, forma 1-t, kosarat nézek, és annyira sokkal jobb bárminél. Bár igaz, hogy a motorokhoz egyáltalán nem értek, de szerencsére segítettek nekem valamelyst, így remélem, hogy nem írtam olyan nagy sületlenséget. És most sikeresen megnyugtattál, hogy van ilyen motor! Az indexet és a sebváltót hogy lehet összekeverni? Öööö... Hol is van az index? És a sebváltó?XD Hát így!
Amúgy ugye? Teljesen olyan volt, mintha Baekhyun kéretné magát, pedig tényleg nem. Csak félt, mint ahogy én féltem először (és utoljára) motorra ülni, és kapaszkodtam mint állat, de azt hittem, hogy én menten meghalok. Na jó, azért király érzés volt.
Dehogy vagy ufo, amúgy tényleg nem lepődtem meg. Tudtam, ha valaki ismerni fogja ezt a motort, akkor az te leszel!:D
Imádlak, köszönöm szépen ♥
szia :)
VálaszTörlésÉn is megérkeztem :D Igazából, később láttam, hogy kiraktad és olyan boldog lettem ;.;
Ez volt a valaha volt első rész, amit bármiből olvastam, hogy nem kellett visszaolvasnom, sőt gondolkodnom sem, rögtön tudtam, hogy hol ért véget az előző. *O* Yeeeeey Hát igen, elég mély nyomot hagyott bennem, de azt hiszem ez a rész hasonlóképpen :D
Valamiért annyira melankolikusnak éreztem. >< Egyszerűen csak féltem őket.
Ne tudd meg, mennyire megijesztett Chanyeol, amikor felhívta Baeket, hogy menjen haza O_O Azt hittem baj van, de ő csak romantikus akart lenni :D De jó pasit fogott ki, jóban van a főnökkel és ilyenek miatt el tudják kérni :'D Meg hát amúgyis Chanyeol, ennél több kinek kéne :3
Az a Baek, aki leugrik a motorról, vezetni akarja... Én még ha jogsia lenne hozzá se engedném, ő egy pszichopata xD
Na és persze a tengerpart~~ Annyira aranyosak voltak :3 És Jongdae újra - ha nem is megjelent -, de mégis szerepelt *-*
Annyira életszerű volt, hogy Baekhyun nem is firtatja Chanyeol múltját, hanem inkább magát akarja megismerni. Ennek ellenére NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK Chayeol MÚLTJÁRA. Mesélj csak drága, mesélj :33 meeeeeséééélj~~~
Nagyon édes volt a dal és ahogy engedélyt kért *O* Nekem tetszett, ahogy leírtad ^^
És köszönöm, azt emlékeztetést, mert ezért ennyire vagyok sötét, főleg az gáz, amikor mindenki más vágja, én meg pislogok, mint borjú az új kapura. De így már emlékszem :D
Nagyon várom a következő részt ~~ (csak nekem tűnik úgy, hogy most hamar hoztad?) (Miért lett ez ilyen rövid? TT_TT)
Volt csendes olvasód~~~ <3
Szia;;
TörlésMások meg azt mondták, hogy először zavaros volt, mert a tengerparton hagytam abba, és akkor most hirtelen eső, meg ilyesmi.XD Hát nem tudom, hogy kinek higgyek, de még külső szemlélőként sem tudnám eldönteni.
Áh, még nem érkezett el a melankólia ideje, bár nem adok nekik túl sok időt a kibontakozásban, már le is csapok rájuk hahahahaha. Kis gonosz vagyok! Egyébként az szerintem is félelmetes rész lehetett, hiszen miért akarna valaki ennyire sürgősen beszélni a másikkal, ami ráadásul nem telefontéma. Szóval jól rátok ijeszthettem, de utána kellemes meglepetés ért, ugye? Próbáltam úgy írni! Nem vagyok valami romantikus, ezért remélem, hogy Chanyeol az volt. A protekció meg mindig jó dolog. Bár amúgy az ilyen embereket utálják, de ez már mellékes, és nem is idetartozik. Chanyeolnál több szerintem senkinek nem kéne. Amúgy én nagyon szeretem itt keverni a szart, de most teljesen a hatáskörébe kerültem Sam Smith uraságnak, és Baekhyunnal milyen királyak lennének már, nem?XD Vagy túl sok? Nem tudom, az a pali kikészít a hangjával, Baekhyunnal meg milyen durva duót alkotnának. Ők lennének SamHyun! vagy BaekSam. Vaaaaaagy SamBaek. Na jó, lelövöm magam.
Most miééért? Egyébként annál félelmetesebb nincs, amikor egy tanuló vezető mellé beülsz. Aztán elkezd vezetni, te pedig kellemesen csalódsz benne, hogy jobban be van szarva, mint te:D
Jongdae a király! Szerintem ha nem ír róla valaki egy történetben, ő akkor is benne van hahahahaha.
A következő fejezet múltra visszaemlékezős cucc lesz, ígérem! Csak el kellene odáig jutni, hogy írjam is. De huszadikára megígértem Biankának, úgyhogy összehozom valahogyan.
Nem hiszem, hogy te voltál az egyetlen, aki nem emlékezett rá. DE azért remélem volt ilyen is XD Egyébként nekem is csak azért maradt meg a fejemben, mert egy Kaibaeket nem tudok elfelejteni olyan könnyen, na! Meg a Baekyeol jeleneteket sem tudom.
Ahhoz képest tényleg hamar hoztam XD Most csak két hét volt, nem három. Lehetne hamarabb is, de sajnos nem vagyok villámvili, a sok szar vár rám az iskolában, utána hazajövök és néha tanulni is szoktam.
Köszönöm, hogy írtál, kedves volt csendes olvasóm!:D ♥
NEM HISZEM EL. KOMOLYAN MINDJÁRT SÍROK
VálaszTörlés....
Oké. Most egy két csúnya szót kellett visszafognom..
Le kell higgadnom. És összeszedni újra a gondolataimat. DE MÁR NEM LESZ ÚJRA AZ IGAZI T__T
Kitörlődött.
Amit eddig írtam, nagy lelkesedéssel. Elveszett T-T
Tényleg mindjárt sírok.
Szóval most kezdem elölről.
Annyi még biztosan meg van, hogy így kezdtem:
Sziaa, Te drága! <3
Áhh úgy sem lesz olyan, mint az előző :c
Nem hiszed el, mennyire szerettem volna már olvasni és írni Neked. Egész héten azt vártam, hogy hétvége legyen. ÉS VÉGRE ELJÖTT AMIRE VÁRTAM *-* <3
Most még az elején válaszolok, a múltkori véleményed egy kis részére. Mégpedig az álmom. Mond, hogy nem akarod te azt tudni ><
Na jó, elmondom, csak. ÁÁ ><
Tudom, emlékszem, hogy a ficivel találkoztam az oldalon, és ugye rólad volt szó alatta. És azt mondták.. Szóval. Hogy Te.. Izéé.
Már nem élsz. ÉS ÉN NAGYON SZOMORÚ VOLTAM T__T
Most mond meg, ilyet álmodni :c A jókra bezzeg nem emlékszem, vagy csak nem álmodom őket végig ><
Mentségemre szóljon, te akartad tudni :c
És most akkor térjünk a mostani csodádra <3
Annyira imádom <3
Igazság szerint én ezt csak valamikor vasárnap délután akartam megírni, mert mosott kaki vagyok, de elhiszed, hogy most már duplán leszarom? >< Még a legelején azért nem érdekelt csak, mert nem tudtam várni másnapig, de most már azért sem érdekel, mert kitörlődött, és csak azért is meg fogom most írni! Nem baszik ki velem. ˘^˘
Annyira csodálatos. És nem fogom tudni vissza adni ezt a szépet T-T
TörlésOlyan jó, csodálatos minden sora <3 Élvezet olvasni, fejezetről fejezetre *w*
Ahogy Chanyeol várja haza, Baekhyun pedig siet hozzá. Olyan jbclakdb *-*
A két ember külön-külön is egy csoda, de együtt. Még hihetetlenebbek. A legkirályabb embernél is királyabbak együtt *-* ŐK A LEGYŐZHETETLENEK <3
Annyira tetszenek a fejezet elején Baekhyun megnyilvánulásai. Gyönyörűen meg van fogalmazva, átjön minden érzése, együtt érzel vele mindent. EGYÜTT SZERETJÜK CHANYEOLT. Na jó. Ő csak Baekhyun-é ><
Egyszóval: Csodás! Két szóval? Nagyon csodás!
„- Jól vagy? - aggódó hangja egy pillanatra kizökkentett a varázsból, egy fáradt bólintással válaszoltam, és szorosabban öleltem. - Akkor jó. Egy csomó cuccod le van dobálva - elengedett, és a helyiség különböző pontjain lévő ruháimra mutatott.
- PARK CHANYEOL! „
Nem kell hozzá különösebben semmit sem hozzáfűznöm. Annyira imádom őket :3
A motoros jelenet is nagyon tetszett ám. Talán azért, mert múlthéten olvastam egy könyvet, ami mély nyomott hagyott bennem. Kölcsön kaptam csak, de megakarom én is venni. ÉS MÉG VAN KÉT RÉSZE T__T Sehol nem találom őket. Na és a lényeg, hogy volt benne ilyen motoros jelenet, és az is olyan jó érzéssel töltött el, mert ugye átöleli az egyik a másikat és *---*
Na szóval, igen. Tetszett :3
Főleg, hogy aztán Baek is kipróbálta ^^ ÉNISÉNIS. XD
„- Azt olvastam, hogy ez a legjobb randizós étterem. „
ÉS KIMONDTA. CHANYEOL KIMONDTA.
Ez már randi, MOSTMÁR MINDENKI TUDJA HAHAHA <3
Esküszöm nagyon szeretem a tengerpartot, olyan megszokott lett már tényleg. Amolyan kedvenc helyük. Mindig oda tévednek :3
„- Jongdae segített. Szerintem azt akarja, hogy együtt legyünk. Úgyhogy ha borzasztóan nyálasnak tartod, akkor az ő ötlete volt - elmosolyodott, majd leült az előkészített pokrócra, hagyva nekem is elegendő helyet rajta.„
Ohh a cupido visszatért, és: HOGYNE AKARNÁ. MINDENKI AZT SZERETNÉ!
De milyen édes már :3 És jó ez a kérdezznyugodtan játék. „- Nem tudom, én tényleg nem tudom... Azt a Jongin kölyköt még mindig kedveled?
- Nem is tudom - direkt rájátszottam a hangomra, miközben a reakcióját figyeltem, ami teljes mértékben meglepett. Chanyeol fanyar arckifejezése láttán kifacsarodott a szívem. - Csak nem féltékeny vagy?
- De igen. Rohadt féltékeny vagyok.”
Ohhmáár *---* Féltékeny x3 De azért tényleg kíváncsi lennék, mi lenne, ha feltűnne :o
Amúgy köszönöm a dalfordítást is :3 Nem vagyok olyan szinten angolból >< Gondoltam is rá, mikor olvastam, de aztán megláttam, hogy a fejezet alatt rögtön azzal kezdted <3 Nagyon szép szám, a vélemény írás elején is azt hallgattam :3
„- Meg akarlak csókolni.
- Milyen kár - közelebb férkőztem hozzá, az ujjammal végigsimítottam a nyakán -, nem szoktam első randin csókolózni.
- Az jó, mert ez már nem az első randink, Baekhyun.
ÉS A PILLANGÓK CSAK ÚGY REPKEDTEM. ÉREZTEM. NAGYON. NAGYON ÉREZTEM!
Számomra ennyi volt. T___T
Csodás volt <3
ÉS MIAZ, HOGY NEM TUDSZ CSÓKEJELENETET ÍRNI?
Akkor az mivolt? Az az volt. Én még így sem tudtam volna megírni, nyugodj meg. Nagyon jó volt! De ezt már nem is kéne mondani ^^
A SuChent pedig még mindig siratom :c
Azt hiszem ennyi, nagyon sajnálom, hogy kitörlődött az előző, tudom, hogy kihagytam dolgokat, vagy amiket nem is hagytam ki, azok átfogalmazódtak de úgy meg nem jó :c Szóval, baszódjon meg(elnézést ><)
Várom a folytatást <3
JAH ÉS ANNYIRA ÖRÜLTEM, MIKOR LÁTTAM, HOGY BEJELÖLTÉL! <3 :3
Aaaanyira sajnálom, amikor elvesznek a nagy nehezen megírt vélemények, és végül újra kell kezdeni az egészet. Velem is előfodrult már egyszer-kétszer, és én is annyira ideges és csalódott voltam, mert tudtam, hogy úgysem fogom tudni ugyanúgy megírni. Nehéz dolog ez, de köszönöm szépen, hogy vetted a fáradságot, és újra írtál nekem. Sokat jelent ♥
TörlésNem baj, hogy nem lett olyan, én ezen is meghatódtam, és ez a lényeg, nemigaz?
Igen, jó dolog a hétvége, főleg hogyha még olvasnivaló is van, és nem kell hétfőre tanulni. Azért tisztelem a kitartásodat, én simán elolvastam volna, és leszartam volna a sulit - amennyiban amiatt nem olvastad el, csak hétvégén.
Hallod, amúgy most rendesen szíven ütöttél XD Vagy nem tudom, de nagyon rossz érzés. Én is szoktam ilyesmit álmodni, egyszer például azt, hogy egy elhagyatott szellemkastélyban vagyok, az utában van egy csomó kút, és engem meg üldöz Samara, és a végén el is kapott. De horrorbuzi lévén nagyon király kis álom volt ez, újra is akartam álmodni, de nem jártam sikerrel. Viszont azt nem szeretem, ha velem ilyesmiket álmodnak. Áh, de még élek egy darabig!:D Igen, én akartam tudni, nem is hibáztatlak vagy ilyesmi, tényleg sokkoltál, de azt hiszem erre nem lehet másképp reagálnil. Amúgy igen, mekkora köcsögség ez, hogy a jó álmokra nem emlékszünk az esetek nagyobb százalékában, a sok rosszra meg igen. Szívás.
Elhiszem! Igaz, ilyenkor megvan rá az ok, meg hát ez a kicseszés dolog arra ösztönöz mindenkit, hogy "most már csak azért se".
Szerintem ezek az egyszerű, mégis nagyszerű dolgok a legjobban. Nem tudom, hogy mások miért bonyolítják annyira túl a történetüket, amikor egy egyszerű kézenfogás, maga a törődés érzése, hogy mindig számíthatnak a másikra a legjobb dolog a világon. A valóságban biztos, és én próbálom ezeket érzékeltetni egy történeten keresztül is. Szerintem ezerszer romantikusabb az, hogy otthon vannak együtt és mondjuk közösen csinálnak vacsorát, minthogy egy klubban seggrészegen jól megdugja az egyik a másikat egy mosdóban. Jó, tudom, hogy részben nem erre gondoltál, de úgy éreztem, hogy ezt muszáj leírnom. Főleg így, hogy romantikus-nyálas zenét hallgatok:D
TörlésIgen, valahogy ezt szeretném elérni, bár tény, hogy ahhoz nagyon át kell szellemülni. De szeretném, ha Baekhyun helyére képzelnétek magatokat valamelyst, legalábbis annyira, hogy átéljétek az érzéseit, vagy akár Chanyeolét.
Hát köszönöm;_; Nagyon köszönöm!
Azt hittem, hogy ennél a résznél mindenki azt fogja hinni, hogy ők majd most csinálni fognak valamit, aztán kiábrándítottam mindenkit Chanyeol megnyilvánulásával. Remélem, hogy azért annyira nem, de furcsa lett volna, ha másképp reagál Chanyeol. Igaz, hogy megváltoztak az érzéseik, de a karakterek jellemzését nem akarom ANNYIRA megváltoztatni. De ha szerelmes az ember megváltozik, ugye?
Melyik könyv volt ez? Amúgy igeen, a motoros jelenetek királyak, én is nagyon szeretem őket.
Szerintem egyszer mindenki fel akar szállni egy motorra, hogy akkor ő most vezetni fogja, aztán csúfos vereség az egészXD Én legalábbis nem mernék felszállni egyedül.
A randi hivatalos lett, de nem tudom már kinek írtam még annak idején, de leírom neked is. Minden randi hivatalos, akár tudja a pasi, akár nem!:D Ez egy női aranyszabály. És nekünk mindig igazunk van, még ha nincs is, akkor is! Amúgy ez a "szabály" vagy akármi valóban így van, egyszer vitatkoztunk az egyik fiú osztálytársammal valami hülyeségen (de ilyen játékos vitatkozás volt, végig vigyorogtuk), de aztán beismerte, hogy nekem van igazam. Pedig neki volt igaza XD Egyem meg, hát ő már tudja a női aranyszabályokat.
Szeretem a tengerpartot;; Muszáj írnom tengert, és ahogy mondod, a közös kedvenc hely, és ez már mostanra olyan kihagyhatatlan számomra.
Jongdae-cupido jelen, és hellyeah, tudom én, hogy mindenki azt szeretné. De ugye te sem hiszed, hogy sokáig lesznek ilyen boldogok?
Mi lenne, ha Jongin feltűnne? Well, kiderüljön? Áh, csak viccelek. Nem tudom, még nem gondolkodtam rajta. Lehet, hogy nem fog már megjelenni Jongin. Most már nem vagyok tisztában a végével, átfutott a gondolataim között annyi variáció, de valahogy egyiket sem találom helyénvalónak.
Szívesen!:) szeretném, ha mindenki ismerné ezt a zenét, és úgy jobban át tudod te is élni, ha tudod, hogy mit jelentenek a sorok. A zene fontos tényező, az első fejezetet visszaolvastam az ajánlott zenével, és annyira hatásos volt, legalábbis számomra (azóta se olvastam vissza a fejezeteket hahaha)
Áh, annyira örülök neki, hogy ezt mondod. Érezni jó dolog. Nekem pedig egy elismerés. Remélem, hogy továbbra is át fognak jönni az érzések.
Hát nem is tudok:D Nem érzem jónak, viszont nem akartam részletezni ezt a csókot. Ennek nem az volt a lényege, hogy hogyan jut át az egyik nyelve a másikéhoz, hanem hogy mit éreztek közben.
Majd csinálok valamit Suchennel. Hát még nem döntöttem el a sorsukat, de nem akarok én nekik rosszat, na.
Jézusom, most komolyan elnézést kértél? Nem a te hibád volt, meg amúgy is nekem írtad, úgyhogy én kérhetnék elnézést, hogy miattam kellett még egyszer újrakezdened.
De inkább köszönetet mondok, mert a bocsánatkérésben sosem voltam valami jó.
Szóval köszönöm, hogy írtál ♥
Szia Vivi!
VálaszTörlésMiféle pillangók? Èn már akkor érzem a rohadt pillangókat, ha meglátom, hogy új részt hoztál. :-D Olvasás közben én mutáns dinoszaurusz nagyságú pillangókat éreztem. :-P Amúgy így, lassan két héttel később újra kellett olvasnom, mert az apró részletek feledésbe merültek. Meg se próbálom leírt szavakkal visszaadni azt, hogy mik mentek bennem végbe olvasás közben, egy értelmetlen betűáradat lenne. Skxbdjssk sjvsbaksjdjwo ennyi.Bocsànat, de ezzel kell kezdenem: A citromsárga esernyő most kicsit felhúzott. Ugyanis szerettem volna rendelni egy Infinite-es ernyőt, de csak ebben a színben volt, a sárgát meg nem szeretem, szóval fekete B.A.P-set vettem. Ezt fogalmam sincs minek írtam le neked, nem is kapcsolódik a fichez meg hülyeség is. :-P Perdoname Egy valami jelentett nekem problémát ebben a részben, még pedig az, hogy a SuChen körüli dolgokat valahogy nem értettem. Jongdae hol van és mi van vele? Junmyeonnak meg mi baja? Èn még ott ragadtam le, hogy lefújta az anyja az esküvőt a csaj hűtlensége miatt. Dae pedig nagyban szerette volna összehozni Baekhyunékat. :-\ Most meg úgy érzem, mintha valaki meghalt volna. Lehet hogy csak lassú a felfogásom és újra kéne értelmeznem a sorokat vagy valami kimaradt, ami választ adna. Komolyan nem kell velem foglalkozni. Amúgy meg... ÚRISTENCHANYEOLRANDIRAVITTEBAEKHYUNT! *.* De még hogy. XD :-) <3Az is megakasztott, hogy motorral mentek, de Chanyeol öltönyben volt. :-/ Egyszerűen sose szoktam megérteni, hogy hogy lehet ilyen elegáns cuccban motorozni. De túl léptem ezen is. Jaj itt kritizálok mindent, de közben meg menten ájultam a gyönyörűségtől. *.* Még mindig el se akarom hinni, hogy Chanyeol viszonozza már Baek érzéseit, ha fogalmazhatok így. Letörölhetetlen a vigyorom az események alakulása miatt XD a földöntúlian szép fogalmazásodtól pedig továbbra is csak ámulok. o_O Nem tudom, hogy milyen egy tökéletesen megírt csók jelenet, de szerintem ez nagyon fantasztikus volt (az említett óriás pillangók meg voltak). ;-)Talán most befejezem ezt a szétszórt-dilis kommentet (úgy is készülnöm kellene angolra), neked meg millió köszönet ezért a fejezetért. Nagyon várom már a folytatást. Pusz
Ditta <3
Szia Ditta!:)
TörlésMostanában mindig utólag válaszolok neked, amiért elnézést is kérek, viszont nagyon jólesik, amit írsz. Ó, azok a rohadt pillangók. Milyen jó érzés is az.
Mi a baj a citromsárgával? Egyébként nem tudom, hogy közben mi zajlott le bennem, szerintem pont Így jártam anyátokkalt néztem, mert abban Tednek citromsárga az esernyője, és olyan szép az a szerelem, amit elmesél, hogy nem tudtam kihagyni. Szerintem azóta szeretem a citromsárgát. Az én kedvenc színem a rózsaszín, de azért olyat csak nem tennék meg BaekhyunnalXD
Jongdae hol van? Otthon van. Junmyeon szomorkodik, amiért elbaszta a dolgokat. Valamiért nem tudtam nekik happy-véget írni. De majd még próbálkozom, ha néhányan hiányolni fogják a Suchent. Igaz, hogy lefújta az esküvőt, azonban azt nem írtam oda, hogy Jongdae megbocsátott neki. Az azt ölelést sem ő kezdeményezte, de szerintem egy ilyen után nagyon sok ember nem is állna szóba az illetővel. Ki halt meg? Dehogy halt meg senki!:D
Áh, hát erre az én butaságom adhat választ, nem igazán vagyok motorszakértő, még a kocsiban azt a három akármit sem szoktam eltalálni, hogy melyik oldalon vannak. De nem mentek sokat, annyit meg mindenki kibír. A szépségért szenvedni kell!:D Semmi gond ezzel, sőt. Még örülök is neki, nem szokott nekem senki kritikát írni, pedig én tényleg elviselek hideget-meleget. Továbbra se tartsd vissza magad, írj egy jó erős kritikát, amiből tanulhatok és fejlődhetek.
Hát... én sem akarom elhinni. De ugye nem gondolod komolyan, hogy itt minden happines delight?:D Azért még tartogatok sok mindent.
Neked pedig millió köszönet ezért a véleményért ♥
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBasszuuus *--*
VálaszTörlésMost mint régi olvasód tértem vissza.
Valójában azért hagytam abba az olvasást (ne haragudj, de szerintem volt rá elég okom, viszont sajnálom)
1; Nem hoztál részt.
Utálok várni és úgy voltam vele, hogy 'Áh akkor hagyjuk a francba'
2; Nem is szeretem a ChanBaek - et. :D
Sőt mondhatni Baekhyunt se nagyon, de ez már mellékes.
Ez igazából szerintem egyedül elég nyomós ok.
Na de! Húgom nagy ChanBaek shipper és ő kérdezte, hogy olvasom-e még azt a bizonyos Szívritmus csapda nevű ficit.
Mert amíg olvastam addig KaiBaek volt és mesélgettem neki, hogy mi történik benne.
Nos, a cím alapján felcsillant a szemem, mert amíg olvastam addig nagyon szerettem viszont egy hanyag vállrántás melletti Nemmel lezártam a beszélgetést.
Aztán addig piszkált amíg rá nem vettem magam, hogy elolvassam.
El is kezdtem.. Este 11-től hajnali 5-ig olvastam, akkor is csak azért hagytam abba, mert anyu kijött a szobából és nem akartam lebukni.. :D
Na legyen ennyi elég a rizsámból, a lényeg, Hogy nagyon tetszik. Nem is.. Imádom!! De komolyan.
Ez a 'tengerparton ülős, együtt éneklős, első csókos, nyálas' jelenet volt a kedvencem.
Még mindig az ajánlott zenét hallgatom.
Le vagyok sújtva, hogy azt állítod nem tudsz írni meg, hogy csókos jelenetet nem tudsz meg bla bla bla.
Elárulok neked valamit..
DE TUDSZ!
Igenis tudsz és nem is akárhogy.
Nem lehet abbahagyni. De tényleg.
Borzasztóan tetszik az írásmódod, ahogy használod és kihasználod a magyar nyelvet és játszol is vele. És ezek az egyszerű szójátékok, mint a 'szerencsétlen szerencsénkre' (vagy fordítva, nem tudom pontosan) nagyon egyedi.
Összességében nagyon megbántam, hogy abbahagytam de nagyon örülök, hogy így újra olvashattam.
Köszönöm, csak így tovább és hidd el tudsz te írni!! :)
Egy régi és mégis új olvasód: Anett :)
Tyű, hát hallod, ezek elég nyomós érvek:D
VálaszTörlésBeismerem, hogy elég gyakran hozok új részt, ezt sajnos nem tudom befolyásni, mert görcsösen nem szeretek írni, nem feszülök rá az írásra. Általában akkor írom meg az új részt, amikor jön a feeling, így biztos vagyok benne, hogy át tudom adni azokat az érzéseket, amiket szeretnék.
Tényleg nem? Akkor köszönöm, hogy olvasod, így sokkal inkább megtisztelő. Különös, eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ne kedvelte volna Baekhyunt. Olyan már volt, aki Chanyeolt nem szerette, és totálisan nem értettem, de azt sem értem, hogy Baekhyunt miért nem szereted. Csupaszív az a fiú.
Ó, éppen mesélte nekem Brigi, hogy tőlem már mindenki olvasott legalább egy valamit. Kár, hogy a felét nem ismerem, pedig tényleg nem harapok. Privátban is ugyanilyen kedves vagyok, ott nem változom át valami vérszívóvá:D Ahh, de szerettem a Kaibaekes részeket!
Persze, ezek az anyukák ilyenek. Én is csináltam ilyet régen, bujkálnom kellett, mert akkor nem gépezhettem addig, ameddig akartam, de végül anya mindig lebuktatott:D Bár igaz, aztán mindig fáradt voltam iskolában, úgyhogy neki volt igaza (mint mindig).
Jaaaaaaj, azért remélem nem volt temérdek sok nyál, de majd most jönnek azok a részek, ahol egyáltalán nem lesz nyálas, úgy gondoltam, hogy ennyit megérdemelnék, úgyis jön a fájdalom.
Hát nem tudom, még mindig úgy gondolom, hogy jobban is meg lehetett ezt volna írni, viszont nem akartam annyira részletezni, mert akkor nem az érzelmeken lett volna a hangsúly, meg amúgy se szeretem az olyan csókjeleneteket, azt meghagyom másnak:D
Már én se tudom hogyan írtam, sohasem emlékszem arra, hogy mit írtam. Valahogy nem szeretem elolvasni, így könnyen feledésbe merül, minden fejezetből megragadok egyetlen jelenetet, de így, mondatokat sohasem. Úgyhogy én nem fogok emlékezni az ilyesmikre:D Néha rá egy napra nem emlékszem arra, hogy mit írtam, pedig a véleményekben megemlítik. Én pedig csak nézek ki a fejemből és azt mondogatom magamban "én ilyet írtam volna...?"
Örülök neki, hogy újra elkezdted olvasni, a lassúságom ellenére is. Próbálok gyorsabb lenni, de nem is fér bele az időmbe, hogy folyton a történetet dolgozzam ki, most kell a legjobban összpontosítanom, mert végre a szakmámat tanulom, és nem akarok ügyetlen közgazdász lenni.
Köszönöm, hogy írtál!:)