Statistics

Followers ♡

Picture of the month

Picture of the month

My world

My world

Popular

Blog Archive

Confessio - SeSoo

||



Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. /Máté evangéliuma 6,14/


Az engem körbeölelő furcsa érzelmek burka úgy robbant szét, mint a földre ejtett üvegváza. Csípősen hideg levegő áramlott szét a magasztos épületben, a testemet is megbéklyózva vele, miközben térdeim az ébenfából készült bűnvallomás megtestesítőjén pihentek. Reszelős sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy a belső félelmem szinte felszólította minden összeszedett bátorságom.
- Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A szavak túl erősnek hatottak a csendben, mintha csak egy nagyobb szörnyeteghullám lett volna az óceánban, ami elsodort minden mást. Felnéztem a plafonra, ahol Szűz Mária szeplőtelen szíve fogadott és intett őszinteségre. Amióta beléptem erre a helyre, legalább már százszor megbántam, hogy ez a berögzült ötlet megfordult a fejemben; viszont ha egyszer kigondoltam valamit, azt szerettem megvalósítani a legjobb tudásom szerint.
- Mindörökké Ámen – szólalt meg egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után a pap, akiért ma itt voltam.
Sokkal komfortosabb volt maga a tudat, hogy nem láthatjuk egymást. Mintha a szívem kezdő aggodalma megtelt volna igazi nyitottsággal; kinyíltam, mint egy rózsa.
- Igazából nem tudom, hogy egy gyónás hogyan zajlik. Mit kellene tennem?
- Beszélhetsz kényelmesen is. Kezdd el, ahogyan csak akarod, én pedig majd segítek neked.
- Lehet, hogy kusza lesz, meg nem is vagyok a szavak embere... Szóval úgy kezdődött, hogy szerelmes lettem a legjobb barátomba.



Egy darabig boldog tudatlanságban, könnyű mámorban éltem a mindennapjaimat. Az ablakon beszűrődő napsugarak végtelen nyugalommal, valami titkot ígérő, bizsergető várakozással töltöttek el. Magam sem tudtam, hogy mire vártam… A várakozás sokféle lehet, ahogy a hozzájuk tartozó emóció is, ami minden embernek más érzelmet csal az arcára. Várakozás egy találkozásra, vagy valakire, akit régóta ismersz, mégis most ismered meg igazán. Akinek ismered az érintését, ennek ellenére most érzed azt, hogy az érintkezés során futó elektromosság ráz meg. Akinek hallod a hangját, viszont most hallod meg igazán. Akinek ismered az ölelését, mégis most öleled meg, - és várod. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen. Számomra ilyen volt Kyungsoo.
- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte tőlem a gondolataimban szereplő férfi, én pedig azonnal a kifürkészhetetlen szemeibe merítettem el sajátom. Annyira aranyos, hogy nem veszi észre az egyértelműt.
- Csak azon, hogy te mégis hogy a szarba tudsz ennyi mindent megjegyezni.
- Nem nehéz, ha érdekel az, amiről tanulsz.
A szobámban voltunk, lelkesen készültünk a közelgő, félelmetes vizsgára, azonban én nem tudtam teljes mértékben összpontosítani erre a feladatra. Persze, ha mi ketten együtt tanultunk, annak az eredménye sosem vezetett semmi jóhoz; legalábbis az én szemszögemből nézve. Egymás mellett feküdtünk, megbolondított a közelsége, a selymes haja kellemes kókusz-illata, az a gyönyörű szív alakú, vastag ajka... Még én is viccesnek tartottam, hogy egyáltalán ez megtörtént, pedig így volt. Akárcsak az ablakon besuhanó lágy tavaszi szellő, Do Kyungsoo is olyan hirtelenséggel bolondított magába.



- Ő mindig is az a felelősségteljes ember volt, nem járt bulikba, nem cigizett, nem piált, csak tisztességesen élte az életét az egyetem mellett. Én ennek pont az ellentettje voltam. Kimaradtam éjszakákra, olyan emberekkel voltam, akiket nem is szeretek. Így utólag rájöttem, az alkohol szart sem ért a szomorúsággal szemben. Sokáig éltem így, de miatta meg akartam változni.
- És sikerült ezt megtenned?
- Hát itt vagyok, bár igaz, elég sokáig tartott. És ha ez nem lenne elég, még a gyónás első részét is megtanultam – mondtam kérkedően, mire válaszul egy kisebb kacajt kaptam. - Mégis megtettem a leggusztustalanabb lépést. Rávettem, hogy akarjon engem.



- Oh Sehun!
Istenem, a világ leggyönyörűbb hangja. És tőle szerettem legjobban hallani a nevem; ha vitathatatlanul boldog, ha jelentősen szomorú, ha egyszerűen egyhangú - minden hangnemben olyan borzasztóan nagy hatással volt rám, hogy a testem beleremegett, és együtt éreztem vele mindent. Vele…
- Miért nem jössz ki a szobádból? Napok óta be vagy zárkózva ide – a hangja tele volt féltett aggódással, vesékbe hatoló pillantása arra késztetett, hogy ne bámuljam őt tovább ennyire megrögzötten, ezért elszakadtam csábító tekintetétől.
- Miért? Ennyire érdekel, hogy mi van velem? – egysíkúan válaszoltam, egy féloldalas mosollyal adtam a tudtára, hogy élveztem az arckifejezésén villanó bizonytalanságot.
- Igen, Sehun! Ennyire érdekel. Mindenki aggódik érted.
- Menj el – halkan mondtam, szinte suttogtam.
- Nem!
- Kyungsoo hyung, menj el! – egyre erélyesebben mondtam, ellentmondást nem tűrő hangon, de Ő akkor sem rezzent.
- Nem! – meggyötört üvöltések kapaszkodtak a lebegő semmibe, szertefoszlott vágyakozás keringett a szobában, legalábbis részemről. Ingatag voltam, mint az örvénylő tenger hullámai. - Egyszer az életben mondd azt, amit igazán érzel!
- Jó! A kurva életbe, megteszem! Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert lehet, hogy cseszettül fontos leszel nekem, és ettől borzasztóan megijedtem. Mert akkor meg tudsz bántani. Vagy csak nem voltam felkészülve rá, hogy valaki ennyire fontos legyen nekem, mint Te. Tudod, hogy nekem milyen érzés ez? Életemben először félek, mert Te csodálatos vagy, én meg én vagyok. Elcseszett szar – keresztülvágott a megkönnyebbülés lágy szellője a mondatom végén, a lábaim mégis megremegtek.
Őrjöngő szenvedély hemzsegett bennem, de nem voltam biztos Kyungsoo érzéseiben, és ez mélyen belülről felkavart. Nem akartam Őt megcsókolni korábban azon az ominózus napon, de egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni a testemnek. Még most is érzem ajkaimon az eper ízét, a szív alakú szája finom szinkronját az enyémmel és azt a hatalmas, fájdalmas bal egyenest utána. Igaz, megérdemeltem.
A szemébe néztem, és egyre inkább elfakuló zavarodottságát láttam. Pislákoló barna íriszeiben most már a határozottság fénye csillant, és mindig akkor lépett előre egyet, amikor én hátrálni kezdtem, teljesen a falnak passzírozva.
- Most mit csináljunk? – alig hallhatóan kérdezte, szinte csak magának tette fel a kérdést. Mert bennem nem volt több kétely. – Úgy látszik, azóta csak arra a csókra tudok gondolni – tette még hozzá, a szívem pedig hevesebben kezdett dobogni.
Megnyaltam kiszáradt ajkam és szinte öntudatlanul léptem hozzá közelebb. A tarkójára csúsztattam a kezem, onnan pedig a tökéletes arcára. Teljesen megrészegített a haja selyme, a bőre bársonyos puhasága a tenyerem alatt, amibe szemeit lehunyva belesimult. Na jó, eddig bírtam. Egy éles pillanatban a karjánál megragadva szelíd erőszakkal fordítottam magunkon, így most már ő volt a falhoz préselve. Alig súroltam ajkait, amitől remegő lélegzetek szakadtak fel belőle, határozottan túrt bele a hajamba, majd ott is hagyta ujjait. Tudtam, hogy nem szabad megcsókolnom, mert akkor nem tudnék leállni, nem bírnék ellenállni neki többé. Gyengéden a derekára simítottam az egyik kezem, míg a másikat pár centiméterrel feje fölött a falnak nyomtam, így még közelebb kerültem hozzá.
- Akarj engem! – lágyan szorítottam a derekát, míg ő bizsergető-gyengéden cirógatta tarkómat. Leheletközel voltam hozzá, teljesen megbódított az illata; végigsimítottam orrommal az arcán, így megint súroltam puha ajkait. - Érints meg – sóvárogtam az érintése után, óráknak tűnő másodpercekig csak vártam.
Végül beharapott ajkakkal, lassan vezette le a kezét tarkómról, egészen a mellkasomig, a másik kezét pedig érzékien simította az arcomra. Ujjaival ölelt, fojtott, simogatott; én pedig teljesen elvesztem benne. Megfogtam az arcomat simogató kezét, és a szívemhez vezettem. Mély levegőt vettem, hogy némiképp csillapítsam szívem őrült vágtáját, amit csak ő volt képes elérni, a puszta jelenlétével. Kyungsoo közelsége idegenül, egyedi módon hatott rám - képes volt arra, amire eddig senki sem. A fizikai tünetek mellett, mint például a gyors szívdobogás, vagy az egekbe szökkenő pulzusom mellett elérte minden alkalommal, még amikor mérges voltam rá akkor is, hogy lehetetlenül, undorítóan boldog legyek. Amíg Őt nem ismertem, nem tudtam mi az az igazi, földöntúli boldogság. És most, hogy belekóstolhattam, hogy megízleltem ezt a mennyei érzést, soha többé nem akartam elereszteni. Ehhez pedig bátorság kellett. Így nem tehettem mást. Felajánlottam sebezhető lelkemet, tudnia kellett, hogy mindenestül az Övé vagyok. Innentől csak várnom kellett. Várnom arra, hogy elfogadja a szívemet.


- A kapcsolatunkban nem változott semmi néhány csókon kívül, de sosem bántam ezt, mert imádtam vele beszélgetni. Olyan bölcsen, olyan tisztán gondolkozott, a mai napig nem ismerek nála nagyszerűbb embert. Még a legunalmasabb dolgoknak is volt értelme az Ő szájából. Kár, hogy semmi sem tart örökké… Pedig csak a szívét akartam, de Ő már azt odaadta más valakinek.
- Esetleg haragszol rá emiatt?
- Nem! Most már nem. Bevallom, eleinte a folytonos elutasítás fájt és úgy éreztem, nincs értelme az egésznek, viszont az elejétől kezdve tudtam, hogy elkötelezted már magad. Azon a napon, amikor azt mondtad, Isten küldött neked egy jelet, hogy Őt kell választanod… legszívesebben megöltem volna magam. Akkor megint elkezdtem inni, néha még az sem volt elég. Borzalmas éven vagyok túl. Mindent bánok, hogy akkor úgy reagáltam, biztos megbántottalak vele. Még elbúcsúzni sem tudtam tőled. 
- Sajnálom! Őszintén sajnálom, Sehun. Saját magamat is megvetettem az érzéseim miatt, mindig is bűnösnek tartottam magam. Tudod, azon a napon épp hozzád készültem, új életet akartam kezdeni, de annyi kételyt éreztem a szívemben. Mindig kedveltelek, de Isten szeretete hatalmas és lenyűgöző. Elmentem sétálni, aztán bementem az utcában lévő templomba. Egyszerűen éreztem, hogy be kell menjek. Én is gyóntam, az Atya pedig feloldozott, minden bűnömtől megszabadított. Tudtam, ez egy jel, amire mindig is vártam. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. Máté evangéliuma 22,14.
- Én is. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott eljönnöm hozzád, meg úgy egyáltalán bevallani a bűneimet, vagy micsoda. Egy ideje már készültem erre, érdeklődtem is mikor van gyónásidő.
- Megkönnyebbültél?
- Igen, azt hiszem.
Szakítás után üres maradtam, mint egy kipakolt, elhagyott lakás. Maradt a szekrények, a szőnyegek sziluettje, a közös pillanatok körberajzolt tere, megannyi szétfolyó emlék-kontúr. Amikor bejelentette, hogy Isten küldött neki egy jelet és mindenképpen pap lesz, egy apró részem hitetlenül fogadta, egy hatalmas pedig majd’ belehalt a fájdalomba. Az életszínvonalam nullára csökkent, szinte nem aludtam, éjszakából éjszakába jártam. Apránként kezdtem az életem széthulló darabkáit a helyükre igazítani, bár egészen sokáig tartott; szinte lehetetlenségnek tűnt akkor. Úgy éreztem, Isten elvette tőlem életem legfontosabb személyét. Utálni akartam emiatt Őt és Kyungsoot is, de nem ment. A végén kiderült, hogy én akadályoztam abban, amire mindig is vágyott.
Lehunytam a szemem és engedtem, hogy gondolataim belső vásznára a napfény felfesse saját képét. Vártam, hogy megjelenjenek az első színek, az első ecsetvonások és feszült izgatottsággal figyeltem, hogy kirajzolódjon egy kép. Egy olyan kép, ami megmutatja nekem a boldogságot. Elindultam a megbocsátás útján, folyamatosan ezt szajkóztam magamnak. Amint meghallottam a hangját annyi idő után ismét, akkor tudtam, hogy az otthonom újra megtelt élettel. Ismételten egy teljes lakás képe tárult elém, mintha csak végig ezt akartam volna. Éreztem, mindkettőnk lelke megnyugvást talált. Ez volt a legfontosabb, az őszinte megbocsátás. Sokáig tartott, mert megbocsátani az egyik legnehezebb dolog a világon, viszont örültem neki, hogy igaz szívvel tettük ezt, egy cseppnyi kétely sem volt bennem, csak kezdetleges félelem. 
- Azért legközelebb beszélgessünk szemtől szembe is.
- Rendben, úgy lesz! Így amúgy sem valami kényelmes mosolyogtam, újfent melegség áramlott szét a testemben, mintha ki akarna szakadni a helyéről a boldogság érzetétől.
- Isten megbocsátotta a bűneidet, menj békével.
- Dicsértessék a Jézus Krisztus!
- Mindörökké Ámen.





___________________________________________________

Sziasztok^^ 

Hát rajtam rendesen kifogott ez a dal, több okból kifolyólag is. 
Először is egyáltalán nem az én stílusom, nem szeretem az ilyen tematikájú zenéket, meg úgy alapból sem fogott meg első hallásra. Eddig ez a dal állt tőlem a legtávolabb, ez látszik is a novellán ;;
Másodszor pedig egyáltalán nem jött az ihlet, pedig próbáltam mindent bevetni, de végül egy korábbi ötletemhez nyúltam, ezért lehet nem is igazán kapcsolódik a dalhoz. 

Egy kis factet azért adok hozzá, hátha úgy nem lesz olyan borzalmas olvasás után XD

Az egészet Ferenc pápa ihlette, mielőtt még papnak esküdött volna volt egy menyasszonya, akit végül nem vett feleségül, mert megkapta Istentől a jelet, amire mindig is vágyott. 

A novellát azért írtam E/1-ben, mert külső szemszögből nem tudtam volna visszaadni intenzíven ezt a hangulatot, ahhoz (szerintem) sok idézetet és úgy mindent kellett volna használnom, amit nem akartam és nem is tudtam volna. 
Így azért sokkal könnyebb volt, mert Sehunt úgy képzeltem el, hogy nem hitetlen, de nem tudja ezeket a folyamatokat, nem ismeri a Bibliai idézeteket, csak amiket Kyungsoo mondott neki korábban. 

Az elején nem akartam, hogy kiderüljön hogy Oh Sehun szerelme és a pap ugyanaz a személy, ezért Kyungsoo úgy tekint először a fiúra mintha idegen lenne, aki csak bejött meggyónni a bűneit. 
Aztán később ahogy súlyosbodott az egész már nem a pappal beszélt a fiatalabb, hanem magával az emberrel, Do Kyungsooval. 

Ez egyébként római katolikus vallás volt. DE a végén is szemléltetni akartam Sehunnak mennyire nincs köze ehhez, ezért kihagytam pár lépést, így ténylegesen csak a két köszönés van benne, konkrétan az eleje meg a vége a gyónásnak.

Magával a párossal pedig már 2015 óta írni akarok. Durva. 

Bocsi a regényért, remélem azért valaki elolvasta XD 

Kíváncsian várom az észrevételeket^^ 



14 megjegyzés

  1. Szia^^
    Vasárnap van, ami azt jelenti, hogy van időm kommentet írni, úgyhogy gyorsan meg is teszem, mielőtt megint kifutnék az időből.
    AIGO!!!!!!!!!!
    Már az elején arra gondoltam, hogy itt Kyungsoo lesz a pap, de amikor Sehun elkezdett visszaemlékezni, meg hogy a legjobb barátjába szeretett bele, akkor mondom, mégsem Kyungsoo a pap, aztán a végén kiderült, hogy mégis ő voltXD
    Amúgy nemrég kezdtem olvasni egy könyvet, amiben egy pap beleszeretett egy csajba, de olyan csúnyán beszéltek benne, meg kb. a szex körül forgott csak, hogy gyorsan abba is hagytam. Az csalódás volt, mert valami szépre vágytam, de most ezzel kicsit kárpótolva lettem^^
    Ami magát a témát illeti… Uhh, abba inkább nem kéne belemennem. Nem a vallással van bajom, hanem azzal, hogy a katolikus papokat elzárják a szerelemtől, amíg pl. egy református lelkész megházasodhat, gyerekei lehetnek, stb… Nem értem, miért kell választani Isten és egy normális élet között? A kettő miért nem férhet meg egymás mellett?
    Én sem szeretem az ilyen típusú dalokat, és szerintem ehhez a novellához valami sokkal megérintőbb kellene, de szerintem most vonatkoztassunk el a zenétőlXD
    A visszaemlékezések nagyon tetszettek. Együtt tudtam érezni Sehun kétségbeesett vágyakozásával, meg, hogy távol akarta magától tartani Kyungsoo-t, mert kevesebbnek érezte magát nála. Először csak azt hittem, Soo-nak új ez az egész, nem akar összejönni a legjobb barátjával, és amikor Sehun mondta, hogy már másé a szíve, már totál megzavarodtam. Mondom, akkor biztosan egy csajé, de végül mégiscsak beigazolódott a kezdeti gyanúm. Szóval meg is lepett meg nem isXD
    Az elhagyott lakás hasonlata teljesen betalált. Nagyon sajnáltam Sehunt, de Kyungsoo-t is, mert nem tudom elhinni, hogy egyik napról a másikra valaki lemondjon a szerelméről azért, hogy pap legyen… Nagyon nehéz ez a téma, de én tényleg nem értem, miért kell rákényszeríteni szerencsétleneket az örök cölibátusra. Na mindegy, ezt befejezem!
    Meg eleve már a bűn szótól is rosszul vagyok; mert a szerelem hogy lehetne bűn? Ja, azt mondtam, abbahagyom, bocsi!
    A vége nagyon szép lett, hogy Sehun a megbocsátás útjára lépett, és elfogadta, amit muszáj volt elfogadnia. Én biztos nem lettem volna ilyen békés, és továbbra is haragudtam volna arra, aki / akik miatt ennek meg kellett történnie, de ez a lezárás sokkal szebb.
    Köszönöm, hogy olvashattam! A téma ismét nem mindennapi volt, felkavaró, elgondolkodtató, megspékelve néhány szép képpel, amiket belecsempésztél.
    Várom a következőt:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^

      Hát igen, ez volt a célom, örülök hogy néhány embernél el is értem ezt, de valakit nem tudtam átverni XD

      Jaj, ez tudom melyik könyv! Én is elkezdtem, de az nem tetszett, úgyhogy elkezdtem az Apácát, és az is ugyanilyen volt, a szex körül forgott az egész... hát nem tudom, nem rajongok az ilyen könyvekért, pedig nem csak a testiségre ment, elég szépen kifejtette az író a férfi személyiségét, de huh. Van egy határ, amit nem lépek át.

      Hát ez jó kérdés, erre leginkább Vivien tudna neked válaszolni. Igazából pl Ferenc pápa is amikor mesélte a filmben, akkor nem úgy mondja, hogy Ő bármikor is megbánta volna a döntését, csak tényleg várt a jelre, hogy örök életre Istenhez láncolhassa magát. Szerintem ezek az emberek nagyon elkotelezettek, így bennük teljesen máshogy vetődik ki a normális élet.

      Amúgy nem is a dallamával van bajom, sokkal inkább a szövegével. Én utálom az ilyesfajta kijelentéseket meg mentalitást, de persze elfogadom ezeket az embereket, akik éjszakából éjszakába mennek és alkoholizálnak vagy sokkal rosszabbat is csinálnak... csak engem kerüljenek el XD

      Örülök neki, hogy így láttad. Amúgy ezt úgy képzeltem el, hogy Kyungsoo már Sehunnak is elmondta, hogy szeretne pap lenni, persze Sehun miatt nem tudott egyről a kettőre jutni, de végül Ő is megkapta a jelet, így már nem volt több kétsége. Szerettem volna ezt érzékeltetni, Sehun mennyire kétségbeesett olykor, maga se tudja mit kezdjen a kialakult helyzettel.

      XDDD No comment!

      Amúgy én sem tudnék megbocsátani, most még ezt mondom és így állok hozzá, mert soha nem kerültem ilyen helyzetbe - bármilyen körülményről is legyen szó. Viszont itt már eltelt egy év, eddig sínylődött Oh Sehun magában, úgyhogy na... csak nem lehet örökké haragudni. Tegnap keresztapa itt volt, és azt mondta "Semmire nem jó, ha haragba vagy valakivel. Te sem, és ő sem fogja jobban érezni magát tőle, a haragtól még senki nem lett boldog"
      Én meg majdnem bekönnyeztem ezen, pedig az Ő élethelyzetéről mesélt, de átéreztem a fájdalmát és megértettem mit akar mondani a szavaival.

      Köszönöm szépen, hogy írtál^^

      Törlés

  2. Sziaa.~

    Nekem elég egyértelmű volt, hogy a ship egyik fele a pap ("...a pap, akiért ma itt voltam". "Sokkal komfortosabb volt maga a tudat, hogy nem láthatjuk egymást."), még csak el sem bizonytalanodtam a párbeszéd eleje miatt. Lehet, már túl kiszámítható vagy - neeeeem.
    Nem emlékszem pontosan, de szerintem ez volt az első olyan novella tőled, amiben ennyi szenvedélyt és vágyat olvashattam, ami fura, mert nem most kezdtelek olvasni xD Szóval a shipnek hála most rendesen fáj a szívem, hogy csak ennyit írtál velük... Viszont az alapötlet nekem nagyon tetszett, sőt a kivitelezése is. Mikor elolvastam, kilőtted az eredetileg tervezett ötletemet - bár nemcsak te -, de nem bánom amúgy.
    Elég jó megoldás volt, hogy a fontosabb közös jeleneteket így beleszőtted, bár a másodiknál az "Úgy látszik, azóta csak arra a csókra tudok gondolni" rész nem volt túl egyértelmű. Hiszen akkor történt a első, de ez meg egy korábbira utal, nem? Nem igazán értettem, sőt most sem, pedig elolvastam már 5x. Világosíts fel pls.
    Olyan szépek voltak a leírásaid, hogy komolyan majdnem elsírtam magam - ne kérdezd, ez egy sz*r hétvége. Szóval utállak, te is megérdemelnél egy hatalmas, fájdalmas bal egyenest.♡
    Imádtam, és remélem, hogy nem kell újabb öt év, hogy írj ezzel a shippel... Várom a kövit!

    Sumire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia^^

      Hát... ezek szerint neked már az vagyok XD Végül is nem lep meg, te jó megfigyelő vagy és biztos van ehhez valami rejtett tehetséged.

      Nem szeretek ilyesmit írni/olvasni, bár régen amúgy elég sokat írtam, csak nem publikáltam őket. Fejben is terveztem már, volt egy Kaibaek ötletem, ami a szexualitásra épült volna, meg volt egy Larry Stylinsonom is. Aztán most már úgy vagyok vele, hogy jobb is, hogy ezek csak fejben voltak. Arról nem is beszélve, hogy egy egész ficit akartam Jonginra áldozni, ahol a leánykám ninfomániás lett volna XD De igazából csak akkor esik nehezemre az olvasás, ha tudom hogy igénytelen smutot kell olvassak. Ha valaki szépen leírja, akkor az tud csodálatos is lenni.

      Na, hát már azt megoldottuk akkor, remélem így már érthető. Bármit is hittél, örültem neki hogy felnyitottad erre a szemem! A továbbiakban is tedd meg.

      Mostanában elszakadtam az exotól, de Kyungsoot, Jongint meg Chanyeolt a szívembe zártam, úgyhogy igyekezni fogok. Majd megleplek sok Baekyeollal ♡ (csakvicceltem)

      Köszönöm^^

      Törlés
  3. Sziiiaaa!

    HÁT ÉN EZT IMÁDTAM. És most akkor ki is fejtem, hogy miért xD

    Kezdjük azzal, hogy oda. vagyok. a. vallásos. dolgokért! Rólam tudni kell, hogy nem tartozom egyik valláshoz sem, de borzalmasan érdekelt vagyok bennük és van egy fura ragaszkodásom Istenhez, valahogy jobban érzem magam tőle, ha úgy vagyok vele, hogy Isten velem van és segít. Szóval így megláttam a Biblia idézetet ez elején és mondom ezaz hurrá, ez valami nagyon jó lesz! xD És igazam lett lényegében xD Szóval szeretek belelátni abba, hogy ki hogyan éli meg ezt a vallás kérdést és nagyon jól megragadtad ezt a Kyungsoo-Sehun ellentétet, mert Kyungsoo egyenesen az egyháznak és Istennek ajándékozta az életét, Sehun meg csak lépten-nyomon volt képben a dolgokkal, nem is igazán érdekelte az egész téma, csak akkor érte arcon csapás, amikor Kyungsoo drága döntött.

    (Így zárójelben megjegyzem, hogy azt se tudtam, hogy ez a páros létezik, mondjuk nem is állok túl közel az EXO-hoz, de plusz meglepetés volt ez a SeSoo dolog xD)

    Na tehát nagyon tetszett a téma, őszintén egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ebben a körben valami ilyesmi is megszületik, de nagyon örülök neki!

    Sehun érzései teljesen átjöttek, a helyében én is haragudtam volna Istenre és Kyungsoora is, hogy elvették tőlem azt, ami boldoggá tett, ami jóformán életben tartott. Ugyanakkor örülök, hogy végül happy end lett és meg tudták így ezt beszélni. És az, hogy képes volt elengedni Kyungsoot és belátni, hogy hagynia kell, hogy azt csinálja, amit szeretne volt az a pillanat, ahol teljesen 100%-ig lehetett érezni, hogy Sehun tényleg mindennél jobban szereti.

    Az elején én is tök biztos voltam benne, hogy na akkor egyikük a pap, aztán azt hittem, hogy tévedtem és végül kiderült, hogy csak igazam volt! xD

    Az egész hangulata olyan magával ragadó volt, úgy olvastatta magát. Ami külön kedvencem az a lakásos hasonlat, valamiért annyira megfogott, hogy amikor a végére értem újraolvastam. xD

    (((((Nagyon lábjegyzet, de a csóknál eszembe jutott Kyungsoo ominózus forgatása, amikor a csókjelenet forgatásának végével szépen megpaskolta a színésznő vállát (?) és pacsiztak egyet és így majdnem nem tudtam komolyan venni, de aztán szépen újraolvastam, hogy visszatérjen a hangulat xD))))))

    Egyáltalán nem tudok belekötni, én élveztem olvasni, érdekes volt és nem mindennapi téma, szóval köszönöm szépen, hogy olvashattam és várlak a következő körben is! uwu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^

      Igen, ezt sosem írtam még ilyen konkrétan le, de ez a része engem és Vivit is ábrázol egy részben, mert én is hiszek Istenben, nem vagyok hitetlen, viszont nem ragaszkodom hozzá annyira, mint Vivi. És nem is tudom ezeket a dolgokat, nem is vagyok bennük érdekelt, Ő viszont igen, sokat is segített az ábrázolásban, meg azt is elmagyarázta, hogy Isten nem a homoszexualitást ítéli el, hanem az indíttatást, hogy férfi férfival ezt tegye - ez a bűn. De ha mondjuk van egy heteró férfi, aki megcsalja a feleségét az is bűn, úgyhogy így teljesen megértettem, mert amúgy ezzel a részével nem voltam kibékülve én se.

      Jaj hát igen, nem sokan tudnak róluk a royal párosok miatt, mint mondjuk a Baekyeol vagy a Kaisoo, de nekem ők már régóta szívügyem, és én megfigyeltem hogy Sehun mennyire ragaszkodó Kyungsooval szemben, meg tényleg olyan komfortosan érzi magát vele, simán skinshipelnek meg minden. Gondolom azért, mert nem tartja kellemetlennek és Kyungsoo amúgy se az a másokra tapadós, inkább pont az ellentettje, mindenki Őt akarja XD

      Örülök neki, hogy tetszett a téma. Őszintén, amúgy sokkal több kiakadásra gondoltam, mert hát lényegében melegekről írtam, és az egyik pap volt XD De talán meg is nyugodtam, hogy nem volt polgárpukkasztó senki számára - bár tény, pontosan azért írtam melegekkel, hogy az legyen 😂

      Jaj, ennek is örülök^^ Ezt is akartam szemléltetni az egésszel, tényleg létezik az, amikor már valakit annyira szeretsz, hogy el kell engedned. Nem mártírkodásból, hanem mert egyszerűen a másik félnek így lesz a legjobb. Ezt szerettem volna Sehunon keresztül közvetíteni.

      Jaj, pedig mindig mondják, mennyire bonyolultan írok meg hogy néha túlzásba esek, úgyhogy ez most kifejezetten jólesik, hogy szerinted olvastatta magát a novella. Bevallom, most ezzel megszenvedtem rendesen, nem úgy jöttek a szavak mint általában, sokkal többet kellett rajta gondolkoznom. Volt néhány rész ahol ki akartam fejteni jobban, de képtelen voltam rá.

      OMG, EZT TETTE?!XD Oké, a vallomásom: utálom az idolos doramákat, nem tudom őket komolyan venni, már-már úgy érzem, hogy az igazi színészeket megszégyenítik ezzel, hogy mindenki lehet csak úgy színész. Jaj, ez most nagyon erősen hathat, de én 100%-ban doramafüggő vagyok, így nagyon mélyen érint ez. Bár tudom, hogy Kyungsoo nem is olyan rossz, mert pl az It's okay that's love-ban is tetszett amit tőle láttam, de valamiért nem visz rá a lélek, hogy újat nézzek tőle, pláne amiben ténylegesen ő a főszereplő (az its okayban azért megmentette néhányszor oppa). Hát amikor meg az Alhambrába betették Chanyeolt ÉLETEM OPPÁJA MELLÉ. Sokkot kaptam, hogy bakker hogy lehet ilyen borzalmasan színészkedni, pedig 16 részben ha 20 percet volt benne... XD És látod, leírtam Sumirenek, hogy Kyungsoot meg Chanyeolt még mindig szeretem, erre most meg szidom. Dehát na, a dorama szent és sérthetetlen, meg hát én teljesen el tudok ettől vonatkoztatni, nem vagyok egy elfogult ember, valaki vagy tud, vagy nem xd Nagyon sokat gondolkoztam, hogy ezt a részt most kitöröljem-e, vagy hagyjam, hogy a vérszomjas exo-lek rám támadjanak, dehát nyugodtan hahahaha.

      Köszönöm^^

      Törlés
  4. Szia!

    Jó volt újra olvasni tőled, sajnáltam, hogy ki kellett hagyjak két kört a munka miatt, remélem, hogy a kihívás során nem lesz több ilyen halálos időszakom.
    Mikor elkezdtem olvasni szabályosan irigy lettem, hogy ilyen jó ötlet jutott eszedbe. Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, borzalom. Nagyon jól megteremtetted szerintem a templomi hangulatot, a hely magasztosságát és a gyónáshoz kapcsolódó külsőségeket. Sőt az külön tetszett, hogy Kyungsoo idézett a Bibliából,szerintem ez még autentikusabbá tette.
    Maga az ötlet a gyónáson túl is jópofa volt, hogy a szerelme pap lett, pláne hogy neki gyónt. Mind nagyon eredeti volt, nagyon tetszett elképzelni mindezt.
    Én mondjuk picit tovább húztam volna a csattanó, simán végiggyóntattam volna úgy, hogy e/3-ban hivatkozik Kyungsoo rá, és csak a legvégén derült volna fény a pap személyére az én verzióban, de így is szépen működött a történet.
    Soha nem olvastam még olyan történetet, ami a vallást és a homoszexualitást kapcsolta össze, így külön élvezet volt ezt olvasni, különösen a te tolmácsolásodban.
    Belekötni nem akarok semmibe, talán egy-egy rész megfogalmazásán tudnék csak, de mivel tudom, hogy ez a kör számodra is nehéz volt, így nem látom értelmét kötekedni. 😀
    Alig várom a következő tortenetedet is.
    Köszönöm, hogy olvasgattam!

    HH.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi az értelmetlen elgépelésekért, de a telefonom csomó mindent átjavít...:S

      Törlés
    2. Szia!

      Én is sajnáltam, hogy így alakultak a dolgaid, szeretek tőled olvasni, mert mindig valami értékre találok a novelláidban és ezt hiányoltam a kiesett körökből. Remélem a legjobbakat, valamennyi szabadidőt, amit az írásra tudsz áldozni!

      Jaj, nemár XD Pedig hát én nem a jó ötleteimről vagyok híres, viszont be kell valljam hogy jólesik az irigységed most hahahaha.

      Igen, ezzel egyet kell értenem. Lehet, hogy így elmaradt belőle az a bumm, amit vártatok volna sokan. Viszont tényleg nem tudtam ezt tovább húzni, egyszerűen nem tudtam mit írni, így csoda hogy ennyit sikerült kipréselnem magamból. Nem szeretem a kifogasokat, nem is fogok mondani semmit, én is érzem hogy ezt jobban ki kellett volna fejtenem.

      Csak ismételni tudom magam, azt hittem amúgy, hogy ezen jobban kiakadtok majd XD Nem mondom, hogy feltétlenül ez volt a szándékom, viszont direkt azért írtam melegekkel, hogy valaki így gondolja. Lényegében örülök neki, hogy nem is polgárpukkasztónak gondoljátok ezt az ötletet, hanem jónak. Nem ezzel számoltam, viszont tényleg örülök neki.

      Jaj hát amúgy nyugodtan kötekedj csak, hiszen abból tanulok és fejlődök. Általában megfogadom mindenki tanácsát, ha nem a túl sok jelzőt és nyakatekert mondatokat említik, arról nem tudok leállni és nem is akarok.

      Köszönöm^^

      Törlés
  5. Szia!
    Hát tényleg nem éreztem, hogy túl sok köze lenne a dalhoz :D
    Úgy az alapötlet tetszett, mert eredetinek találtam, az is jó volt, hogy E/1. személyben írtad meg, így tényleg jobban átjöttek az érzelmek. Az is tetszett, hogy a gyónás közbe "közbeékelted" - értelmes így? XD Na újra: Gyónás közé ékelted - talán xd - a múltat, mert ilyenkor azért újra feltörnek az emlékek, érzelmek, és nem csak azért mondom, mert így szebb és érdekesebb lett a történet, hanem mert én kb így éltem meg a gyónást.
    Amikor átváltott tegeződésbe Sehun, először azt hittem, hogy elírtad, de utána rájöttem, hogy nem XD Szóval azt a részt úgy tudnám értelmezni, hogy Sehun nem bír magával, kifakad, de sajnos nekem nem nagyon jött át az az érzelemhullám, ami akkor őket elárasztotta - nem éreztem, hogy fokozódik a hangulat.
    Őszintén azt hittem először, hogy ilyen alap "jaj, beleszerettem a legjobb barátomba" sztori lesz, ahol megkapják egymást a végén elölről meg hátulról, de utána örültem, hogy nem így lett és inkább a lelki részre koncentráltál; meg templom, pap, meg gyónás és így feldobtad a témát is.
    Mondjuk nem tudom miért, de kb állandóan DO-t képzeltem a "bűnös" helyébe, és Sehunt a pap helyébe, de ez nem tudom, miért volt így XD
    "A végén kiderült, hogy én akadályoztam abban, amire mindig is vágyott." - ez azért elég durva kijelentés, de sajnáltam, hogy erre a "jelre" nem fektettél nagyobb hangsúlyt.
    Voltaképpen megható volt a vége szerintem, csak ez a "Isten megbocsájtott" rész kicsit furán hangzott - mármint tudom, hogy mennek ezek a dolgok, de nekem ez akkor is mindig fura lesz egy másik ember szájából azt hallani, hogy "Isten megbocsájtott", de ez már az én véleményem marad és jobb ebbe nem belemenni most szerintem xd Ettől függetlenül azért kellett az a mondat oda, szerintem az lett a csattanó a végére.
    Végezetül pedig a jelzőket emelném ki. Nagyon szépek, meg tényleg kellenek, hogy az embernek átjöjjön az adott téma, meg esztétikus is lesz, de néha kifejezetten zavart az a sok jelző, kb minden mondatban. Itt úgy éreztem a kevesebb néha több.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hát... bocsi XD próbáltam beleszőnni a szöveget, meg Sehun múltjába belecsempészni a dalt, dehát nem jött össze.

      Azt egyébként azért tettem, mert ezzel is érzékeltetni akartam, hogy Oh Sehun mennyire odavan Kyungsooért, és ezek az emlékek elevenedtek meg neki, amikor meghallotta a hangját. Például a szakítás meg miegyéb dolgokat azért nem akartam beleírni, mert úgy gondoltam, hogy az egy rossz emlék, ezért Sehun már nem akar arra a részére emlékezni. Na, ezek a fun factek tőlem... XD
      Hát ezt sajnálom, hogy nem érezted, valószínűleg ha továbbhúzom akkor jobb lett volna, dehát most ennyi tellett tőlem.

      Elölről meg hátulról?XD Jaj miket mondasz te. Hát abban nem lett volna semmi érdekes, meg ugye ez Ferenc pápa-ihlette novella, tehát az egyikük mindenképp pap lett volna. Egyébként lehet benne valami, mert egy exo-l barátnőmet megkérdeztem, hogy úgy ámblokk az idolok közül kit tudna elképzelni úgy, hogy nem igényli a szexualitást, meg a szerelmet sem és rögtön Sehunt mondta. Amit elismerek, lehet benne valami, mert még régen boncolgattuk is ezt a témát, hogy talán Sehun aszexuális, valaki szerint meleg, dehát ezt döntse el mindenki saját maga xd Viszont szerintem ő túl gyökér lett volna a pap szerepére, a szó legnemesebb értelmében. Kyungsoo pedig egy tiszteletreméltó, felelősségteljes férfi, ezért esett rá a választásom. Amúgy sok párosba gondolkodtam, de valahogy mindig Kyungsoo volt a papom.

      Most hogy így említed, talán egy visszaemlékezésben kifejthettem volna, hogy milyen jelre és miképp gondolok erre, ez igazából meg sem fordult a fejemben. Úgy voltam vele, hogy a jel az bármi lehet, és Kyungsoo említi is hogy számára ez volt az, amikor betért abba a bizonyos templomba. De ez egy jó ötlet, bár már úgy érzem nem tudok ehhez a novellához hozzányúlni. Nagyon nehezen írtam meg valamiért.

      Hát az a gyónás része volt, nem találtam ki a szöveget, ez ténylegesen a római katolikus gyónásmenet befejezése. Bár igen, ez az egyéni véleményed úgyhogy mindegy, én aztán nem akarok itt mondani semmit, meg őszintén nem is értem mi ebben a fura neked XD

      Uh, hát ezt nagyon sajnálom. Megkaptam már többször ezt, dehát nekem ilyen a stílusom, sajnos nem érzem elégnek soha az írásom, pl az Aphroditét is úgy éltem meg, hogy túl egyszerű, meg nem én vagyok. Persze, meg kellene találnom az aranyközéputat, majd azért próbálok visszavenni a jelzőkből.

      Köszönöm^^

      Törlés
  6. Szia!

    Mielőtt áradozni kezdenék, leszögezem, hogy én és a vallás két külön fogalom, világ, univerzum vagyunk. A vallás annyira távol áll tőlem, hogy már a szó hallatától is kiráz a hideg. Nem tudom, hogy mi történt ebben a körben, de azt hiszem, hogy ez már a harmadik alkalom, amikor azt gépelem, hogy távol áll tőlem a téma.

    Na de! A kezdeti félelmem után hatalmas pozitív csalódásban részesültem, mert ugyan végig jelen volt a vallásos szál, mégsem ezen volt a hangsúly, sőt ez csak szép nagy csavart vitt az egész történetbe, ami váratlanul ért, és nagyon örültem neki. Imádom a csavaros történeteket, csak sajna nekem sosem jön össze, hogy ilyesmit írjak. Néha átadhatnál a kreativitásodból nekem is, igazán hálás lennék érte :D.
    Volt ahol picit csöpögősnek, túlzottan romantikusnak éreztem a hangulatot, de ez valószínűleg csak azért van, mert éppen az antiszoc, le a kapcsolatokkal, le a szerelemmel időszakomban vagyok, szóval inkább bennem van a hiba, mint az írásodban.
    Ez a gyónásos ötlet rettentően tetszett. Éreztem az elején, hogy lesz itt valami fordulat, de arra őszintén szólva nem számítottam, hogy pont Kyungsoo lesz a pap. Most elképzeltem miseruhában, és nevetni kezdtem… (és itt nagyon random megemlítem, hogy a komment írása közben a laptopom egyszerűen kikapcsolódott. Még a technológia is ellenem dolgozik… Még jó, hogy Wordban írom a kommenteket, és készített egy biztonsági mentést, különben kezdhetném elölről az egészet. )
    Különleges volt ahogy a vallást és a homoszexualitást állítottad párhuzamba, mert két naaagyon eltérő dolog, mégsem éreztem azt, hogy az egyiknek vagy a másiknak nem lenne helye a történetben, sőt talán fura így fogalmazni, de egész szépen kiegészítették egymást.
    Őszintén szólva én már kezdek egészen hozzászokni az írásmódodhoz, úgyhogy furán is érintett a többiek kommentjeit olvasva, amikor azt láttam, hogy volt aki ebbe kötött bele. Nekem már nem hatott soknak, túlterheltnek a szöveg, bár például az első írásodhoz képest, úgy vettem észre, hogy ez már jóval egyszerűbben volt megfogalmazva, amit értékelek. Te is kezded megtalálni az aranyközéputat, ami nem vesz el az írásstílusodból sem, de az olvasói élményból sem.

    Szóval összességében szerettem olvasni ezt a novellát, még a furcsa témakombó ellenére is. Jól esett a lelkemnek, üdítő volt a boldog végnek hála!
    Kiváncsian várom a következő írásodat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hát őszintén, rossz ezt olvasni, de szíved joga eldönteni miben, kiben, hogyan hiszel, vagy éppen nem hiszel. Azért örülök neki, hogy elnyerte tetszésed még így is, hogy ez a téma nagyon távol áll tőled. Még szerencse hogy nem raktam bele több idézetet meg minden, meg hát ahogy írtam is, saját magamat sem éreztem hozzá elégnek, hogy én most ilyen végletekben írjak a vallásról.

      Amúgy én nem vagyok kreatív XD Vagyis nem érzem magam annak, néhanapján megáld az ihlet és gyorsan le is írom, régebben sok betegséggel írtam, mostanában meg ahogy beugrik valami egy zenéről - hát kivéve ez, ez már egy régebbi ötletem.

      Hát lehet az volt, nem tudom. Igazából nem szoktam ilyesmit írni, egy kezemen megszámolom hány ilyen jelenetet írtam eddig, meg hát tudjuk hogy "néha" túlzásokba esek. Nem csak fogalmazásilag, hanem úgy mindenhogy XD Szeretem a túlzásokat, mit ne mondjak. A következőt még csöpögősebbre terveztem, de azért majd ügyelek rá, hogy a fluff haterek ne lőjék ki magukat a világűrbe.

      Tényleg amúgy, Kyungsoo ilyen ruhában, egek nem tudom, az én képzeletemben olyan jól néz ki. Mármint na, amennyire csak jól nézhet ki egy pap XD De ez már csak azért lehet, mert én csodálom Kyungsoot, őszintén. Számomra Del-Korea egyik legkiemelkedőbb hangja, egyszerűen imádom hogy ilyen kellemes, hogy ilyen frazírokat tud, hogy ennyire szívből énekel. De nem akarok áradozni róla ennyit, már így is túltoltam.

      Fura amúgy, hogy mindenki ezt mondja, mert nem ez volt vele a célom. De végül örülök, hogy senki sem polgárpukkasztóként éli meg, hanem ahogy te fogalmaztál, még ki is egészítik egymást.

      Jaj, ennek nagyon örülök, ha így látod! Nem tudom elengedni ezt a stílust, de mivel többetek is említette, hogy ezen változtatnom kellene megpróbáltam valamennyire egyszerűbbem fogalmazni, amit még nem érzek túl kevésnek. Hát próbálkozom, aztán meglátjuk tudok-e még ebből engedni, viszont annak tényleg örülök, hogy számodra már nem volt túl sok.

      Köszönöm^^

      Törlés
  7. Szia!

    Hát feladtad a leckét rendesen :'D Először megörültem a párosnak, mondom jé, a markhyuckon kívül van még olyan duó, amit mindketten bírunk? xD Aztán bejött a vallás, én pedig készen álltam levetni magam valamelyik nyolcemeletes tetejéről :'D
    Fú, borzalmasan utálom a vallást, mint témát, egyszerűen undorodom tőle xd

    ENNEK ELLENÉRE ELOLVASTAM, és milyen jól tettem!

    Megnyugtatott, hogy noha a vallás az egyik fontosabb "vonalat" képviseli a történetben, egy pillanatig sem akartad lenyomni az olvasó torkán, végig ott volt, de nem erőltetted rá senkire, ezt pedig őszintén, köszönöm.
    Nem okozott kifejezetten meglepetést amúgy, hogy "hoppá, a papról van szó". Nem mondom, hogy számítottam rá, de nem okozott túl nagy döbbenetet sem. Olyan... természetes volt? Mármint az, ahogy kiderült.
    Egyébként néhány helyen nekem kissé túl "romantikusra" sikerült a megfogalmazás, és komolyan, ezt majdnem minden történetednél kiemelem, és kezdem már azt hinni, hogy én vagyok túl anti-romantikus xD

    Összességében szerintem egy szépen felvezetett novella volt, jól kifejtett érzésekkel és vágyakkal. Kifejezetten tetszett ^^

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Pakkson

    VálaszTörlés