Statistics

Followers ♡

Picture of the month

Picture of the month

My world

My world

Popular

Blog Archive

Aphrodité - BMin

||



Még a melegsárgán ragyogó lámpa fényeit is fehér hó borítja, az orromba bekúszik a meghitt karácsony-illat, alma és fahéj aromája száll a hideg levegőben, a gyönyörű hópelyhekben is érezni. Imádom ezeket a hangulatos kinti vásárokat, pláne amióta velem van az a személy, akire mindig is vágytam. Forralt bort tart az egyik kezében, miközben a másikkal összefűzi ujjainkat; kellemes bizsergés fut végig a testemen, ahogyan bársonyosan simítja végig ujját a kézfejemen. Direkt nem vettem fel kesztyűt, hogy ezt megtehesse. Az egyetlen zavaró tényező a világoskék sapkám, ami teljesen összekócolja a hajam, és az aranyszínű sminkemet is semlegessé teszi, amit hosszú ideig tökéletesítettem.
- Nézd, Somin-ah! – mondja nyugtató mély hangján, majd egy standhoz húz, ahol meglátom a szebbnél szebb díszeket.
- Ó, de gyönyörű – boldog kijelentésem hallatán Ő egyből rám fókuszál, nem tudom megcsodálni a kis kézzel faragott angyalkát. Nem szeretem, ha ilyen sokáig bámul, úgy könnyen kivehető a sok rettenetes hiba az arcomon, amit mindig próbálok sminkkel eltakarni.
- Te gyönyörűbb vagy.
- Oppa!
- Nem, hidd el nekem. Te vagy a legszebb nő.
- Állandóan ezt csinálod – elfordulok tőle, mielőtt meglátná a zavarba ejtő pírt az arcomon.
- Oké, megértettem, nem mondok ilyet többet. Mit szólnál egy kis kajához?


Matthew hazáig kísért, így nem tudtam elmenni az útbaeső edzőterembe; Ő nagyon sokat eszik, én pedig abszolút lehetetlennek tartom, hogy mellette salátát egyek, így hát amikor kettesben vagyunk, akkor kisebb lakodalmat csapunk. Szeretek enni, csak az engem körbeölelő zsírpárnákat nem díjazom. Nem tudok előtte erről a számomra kényes témáról beszélni, mert mindig kitalál valami hiteles hazugságot, amitől végül ideiglenesen megnyugszom. Pedig már a kapcsolatunk eljutott arra a szintre, hogy nem kellene nekem feleslegesen hazudnia.
A lakásba már nem jön be, ezért egyedül lépem át a küszöböt egy érzelmes puszi után, ahol már vár a legjobb barátnőm, egyben lakótársam. Ő az a bekuckulós, pizsamanadrágos fajta lány nemtörődöm személyiséggel, mégis meleg szívvel. Persze, csak azzal kedves, aki kiérdemli nála. Ég és föld vagyunk mi ketten, mégis Őt érzem magamhoz a legközelebb ezen a világon. És szigorúan csakis neki engedem meg, hogy smink nélkül lásson.
- Egek, hogy nézel ki?!
- Miért, hogyan? Elkenődött a rúzs? – rögtön a tükörhöz lépek, alaposan megnézem magam benne, de nem látok nagy különbséget ahhoz képest, ahogyan kiléptem a házból. Persze az orrom piros, még az alapozó sem bír a csípős hideggel szemben.
- Úgy, mint akit lenyelt egy karácsonyfa. Egy hatalmas, fényes, tényleg bazi nagy fa – megcsóválja a fejét, én pedig idegesen sóhajtok, mégis nyugodtan lépek el onnan, hiszen a sminkem precízen a helyén maradt.
- Jiwoo, a szívbajt hoztad rám.
- Tudod, szerintem kevesebb maszlaggal is ugyanúgy szeretne téged az a fiú. Imádnivaló vagy és nagyon szép, kenőcsök nélkül is.  Jézusom, annyira csillogsz, hogy mindjárt megvakulok tőled.
- De... én mindig tökéletesen akarok kinézni mellette. Azt szeretném, hogy büszke legyen a párjára – szomorúan hajtom le a fejem, mert érzem Jiwoo aggódó szavaiban a törődést, és hogy most igaza van.
- Na jó, elmondok valamit. Meg fog ezért ölni, de nem érdekel. Emlékszel arra a délutánra, amikor hamarabb jött át Matthew, de te pont nem voltál itthon?
- Igen. Még mondtad is, hogy tök kínos volt vele beszélgetni.
- Na, hát ez nem igaz. Persze az elején az volt, aztán beszélgettünk mindenféléről, többnyire rólad. Még csak randiztatok, de már akkor azt mondta nekem, hogy te vagy számára az igazi. Szó szerint azt mondta, hogy cuki vagy és szexi, meg hogy imádja azt a ragyogó mosolyod, és hogy végre nem egy üresfejűvel randizik. Még kevésnek is gondolta magát hozzád képest. Szóval már abban a pillanatban büszke volt rád, amikor az első randitok volt. Gyönyörű vagy, ahogy a lelked is az... csak végre már el kellene hinned.
Ledöbbenek a legjobb barátnőm súlyos szavain, igazság szerint sosem képzeltem azt, hogy Matthew ennyire mélyen érezhet irántam, főleg nem az elején. Persze már ott is megvolt köztünk a kölcsönös tisztelet, az éjjelig tartó hosszú és tartalmas beszélgetések, ahol kínos titkok is kiderültek, de valahogy sosem realizálódott bennem, hogy Ő ezt gondolhatja annyira komolyan, mint én. Nem vagyok jártas a kapcsolatok terén, konkrétan Ő az első szerelmem, így csak hagyom, hogy magával sodorjon ez az egész lehengerlő érzés, amit csak akkor élek át, ha vele vagyok. Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk. Számomra ő egy ajándék. Ugyanakkor sosem beszélünk családalapításról; bár már elmondta, hogy két fiút és egy kislányt szeretne. Még ebben is kifogástalanul passzolunk. Habár beszéltünk már az összeköltözésről egy átgondolatlan pillanatunkban, azonban végül mindketten túl korainak ítéltük meg. Hiszen most szenteste napján lesz hivatalosan egy éve, hogy együtt vagyunk. Igazság szerint nem is tudom, hogy valaha képes lennék-e megmutatni neki a sminktelen valómat. Minden nevetséges titkomat tudja, ennek ellenére a külsőmről kialakított képét nem akarom lerombolni, talán ezért is félek a közös életünktől. Valakinek ez teljesen felfoghatatlan és abszurd, ugyanakkor én mindig is nagy önbizalomhiányban szenvedtem, egész életemben a testem és az arcom volt a legnagyobb ellenségem, és úgy voltam vele végül, mint más emberek az étellel. Észre se vettem, viszont rövid időn belül létfontosságúvá vált az átlagos mindennapjaimban is. Remélem, hogy a halálom napján is ki leszek sminkelve, és úgy tesznek a föld alá, hogy szépen mehessek fel a mennybe.


Másnap már a tágas nappaliban vagyunk, Jiwoo épp málnás teát kortyolgatva kezdi el a minden évben kihagyhatatlan Harry Potter maratonját, én pedig épp a szemhéjpúdereket próbálgatom, melyik lenne a legalkalmasabb az évfordulónkra. A leghalványabb bézs alapszín már fent van a szememen, a külső szemzugba felviszem a legsötétebb aranybarnát, ügyelve arra, hogy a szemöldökcsontomra ne kerüljön belőle. Gondosan elsatírozom lágy mozdulatokkal, miközben meghallom a barátnőm fura kérdését, amiknek általában nincs sok valóságalapja.
- Szerinted más állatok nyelvén is tud Harry beszélni? Mennyire király lenne, ha elkezdene egy sárkánnyal dumálni.
- Nem a Trónok Harcát nézed... Te, szerinted a glitter már nagyon sok lenne?
- Ezt ugye most nem kérdezted komolyan?! Legszívesebben rád öntenék egy vödör sminklemosót.
- Oké, akkor csak fényes lesz – mondom neki a tükörből nevetve, miközben visszanéz rám.
- Annyira nyálas, hogy pont karácsonykor van az évfordulótok.
- Ha ott lettél volna, nem gondolnád annak.
- Biztos arra hivatkozott, hogy te vagy az ő legszebb ajándéka. Béna.
- Neked amúgy is minden az, ami a szerelemmel kapcsolatos. De egy szép napon elérem Jeon Jiwoo, hogy megváltozzon erről a véleményed.
- Előbb tanul meg Harry sárkányokkal beszélgetni.
Végszóra megszólal a telefonom, Matthew írt nekem, miszerint holnap este nagy nap lesz, ezért kellően meg fogjuk ünnepelni. Somolygok rajta, amikor ahhoz a részhez érek, hogy Ő mindenféleképpen bejön értem, nehogy valaki elraboljon engem  nyílt utcán. Izgatottan kezdek el újra sminkelni és színeket kombinálni, magabiztosan kiválasztok minden árnyalatot és textúrát, amire szükségem lesz a holnapi naphoz. Úgy érzem, hogy ebben az évben lesz életem legjobb karácsonya.


               Egyedül kezdem el a reggelit, mert ilyen korán képtelenség lenne Jiwoot kipenderíteni az ágyából. Ma nem ehetnék semmilyen cukrosat, de olyan örömmámor járja át a testem, hogy ezt meg kell engednem magamnak. A kedvenc müzlim veszem elő, majd egy adagot kiöntve a tányérba ráöntöm a tejet is. Nyugtalan izgatottság söpör rajtam végig, ahogy a mai napra gondolok. Tudom, hogy csodálatos lesz. Kinézek az ablakon, és a lelkem megint megtelik az ünnepek szeretetével, a friss levegőt szinte érzem szétáramlani és már alig várom, hogy kint lehessek. A békés gondolataimból az ajtó halk kopogása szakít ki. Meghallom Matthew átütő hangját, én pedig azonnal bepánikolok. Nem vagyok kisminkelve és most kifejezetten rossz az időzítése. A zsiráfos pizsamám van rajtam, a hajam összevissza áll, az arcom pedig kész katasztrófa. Megszólalni sem merek, pedig hallom ahogyan egyre erélyesebben szólítgat, de csak ülök ott, mint egy rongybaba, miközben reménykedem abban, hogy minél hamarabb megunja és elmegy. A szívem őrülten zakatol, csaknem apró darabkákra hullok, ahogy lepereg előttem az életem. Az első találkozás, a randik, a csókok, minden... Még a vitáinkat is élveztük; annyira jó volt, hogy ésszerűen megbeszéltük azokat is, normális felnőttek módjára. Biztos vagyok benne, hogy az is erősítette a kapcsolatunkat. Erre most itt van ez a gyötrelmes pillanat, ő csak szüntelenül kopogtat az ajtón, én pedig visszafojtva a légvételeimet várom az elkerülhetetlent. Nincs már arra időm, hogy gyorsan fogjam a palettáimat és csodát tegyek – hiszen a legkevesebb idő húsz perc számomra, ami sminkeléshez túl kevés, várakoztatni vele pedig elenyészően sok.
- Hé, itt kopog valaki már öt perce, miért nem nyitottad ki? – Jiwoo szólal meg álmos, rekedtes hangján, engem pedig elér a teljes pánik.
- Somin, mi a baj?
Már a külvilágot teljesen kizárja a testem, nem is hallom tisztán ki kérdez tőlem. Menekülni akarok, amilyen gyorsan csak tudok. Felállok a székből, mielőtt valaki meglátna így, és gyorsan berohanok a szobámba.
-  Várj! Hé, miért csinálod ezt?
Mielőtt beérnék valaki megfogja a kezem és próbál a szemembe nézni, de teljesen lehajtom a fejem. Most realizálódik bennem, hogy Matthew az, így még jobban egy szakadék mezsgyéjén érzem magam.
- Somin-ah, nézz rám!
- Nem akarok!
- Kérlek. Most megyek edzeni és csak benéztem, mert látni akartalak. Miért viselkedsz így? Valami rosszat tettem?
- Nem, csak… nem érzem jól magam. Nem vagyok kisminkelve, nem akarom, hogy így láss.
- Ez most komoly? Hé, kicsim – az ujjával gyengéden felemeli a fejem és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Elképesztő, ahogy engem bámul; a világ minden szeretete és vágyakozása megcsillan mélybarna íriszeiben. – Ismételd utánam. Gyönyörű vagyok.
- Gyönyörű vagyok – mondom, miközben a könnyeim utat akarnak törni maguknak.
- Ennek a nagydarab fickónak én vagyok a legtökéletesebb – mosolyog, ami engem is nevetésre késztet a kijelentése után. Egy kicsit irreális a helyzet, ahogy a könnyeimmel küszködve nevetek. – Igazán szerencsés, hogy ilyen nagyszerű nő lehet a párja, mint Jeon Somin. 
- Oppa…
- Ez az igazság. Nekem te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Sosem értettem, miért van rajtad ennyi smink, de mindig arra gondoltam, hogy egy napon majd látni foglak így is, és hogy mennyire fogok elalélni a látványtól. Most még gyönyörűbb vagy, mint általában, mert elém tártad a lelked. Ilyenkor vagy a legszebb, kicsim. Amikor a cuki alpakás zoknidról beszélsz, vagy a kedvenc énekeseidről olyan átéléssel, mint még soha senki. Imádom a nevetésed, még azt is, amikor rám támadsz és ütlegelsz valami hülyeség miatt. Lehet, hogy nem sokszor mondom, de szeretlek.
- Én is szeretlek – mondom most már teljesen eufórikus hangulatban, emóciókavalkád támadja meg a testem, végigfut rajtam egy fantasztikus bizsergés. Talán nem is tudja, mit tud belőlem kiváltani a puszta szavaival. Remélem, hogy ez kölcsönös.
- Sosem volt nálad szebb és nem is lesz. Már alig várom, hogy mindennap láthassalak meztelenül, hogy smink nélkül legyél és csak filmezzünk át egy napot. Ma meg akartam kérdezni újra.
- Micsodát?
- Hogy összeköltözzünk-e. Remélem, most igent fogsz mondani. És légyszi, majd ott lepődj meg rajta.

 Most egészen más miatt hatódok meg, mert ez pontosan az a szerelem, amiről minden nő álmodik – valósággal ragyog, sokkal fényesebben, mint bármelyik palettám. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire boldog lehetek szimplán attól, hogy valakinek a szerelme vagyok. Pedig így van. És mostantól sokkal odaadóbban fogok vigyázni a gyönyörű lelkére, mert Ő megmentette az enyémet.






_________________________________________

Sziasztok^^ 
Uh, hát nehéz szülés volt ez, de mindenféleképpen meg akartam írni a saját lelkiismeretem miatt is. 

Igazából ez a téma IS nagyon közel áll hozzám, mert még a kisboltba se megyek el smink nélkül, és próbáltam ezeket az érzéseket belesűríteni. Tudom, hogy ez borzalmas, de én még mai napig nem tudom magam elfogadni.

Sominról is kiderült, hogy önbizalomhiányos, így hát kérdés sem volt, hogy ezt a hardcore shippemmel kell írnom, már amúgy is kijárt nekik. 

Bocsi fluff-utálók (Khm Mirtill, khm), dehát én imádom a nyáltengert:D







10 megjegyzés

  1. Szia!

    KARD*--* Jajj, én is nagyon shippelem őket (meg J.Sephet és Jiwoot is haha), szóval örültem, mikor megláttam a párosítást. uwu

    Személy szerint én nem tudok túlzásba esni a sminkkel, mert a bőröm nagyon érzékeny és allergiás reakciót vált ki a legtöbbtől, de az nálam is alapszabály, hogy alapozó nélkül házon kívül menni tabu. Meg hát a smink egy úgynevezett "safe place" sok nő és férfi számára, mert valljuk be, a társadalom kb. elvárná, hogy tökéletesek legyünk. Szerintem nagyon jó témát választottál és borzalmasan aranyosan dolgoztad fel. ^^

    Matt egy fluffgombóc, annyira el tudom így képzelni a valóságban is és ahw:(

    Engem mindig nagyon szíven üt egyébként, ha egy idolról kiderül, hogy önbizalom hiányos, mert na, szerintem sokan tudjuk, hogy milyen az, én is, és az ellenségemnek sem kívánnám, hogy ne tudja szeretni magát.

    Örülök, hogy a végére minden rendeződött és Matt biztosította Soomint afelől, hogy smink nélkül sokkalta szebb és számára mindenhogy gyönyörű, borzalmasan aranyos volt :')

    Tetszett, ahogy a szóhasználatoddal átattad a téli hangulat kellemes érzését, imádom a telet. *--*

    Igazából nem tudok belekötni, meg nem is akarok, heh. Nekem nagyon tetszett, szépen beleépítetted a dalt és örülök, hogy ezzel a párossal írtál. Köszönöm, hogy olvashattam és nagyon várom a következő írásodat is! uwu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^

      Szerintem nincs csodálatosabb Bminnél, már nagyon régóta benne vagyok a kpop világban, és néha párosítok fura embereket egymáshoz, de őszintén Matt és Somin annyira passzolnak egymáshoz, hogy amióta van Kard, azóta megvan az én kpop történelemben lévő kedvenc párosom is. Persze, ha nem nézzük a dorama párokat XD Én is csípem együtt Jiwoot meg Jsephet, bele is akartam írni valahogyan, hogy na Jiwoora is rátalál majd a szerelem, de már túl soknak éreztem volna.

      Igen, egyetértek. Meg hát ugye mindenkinek van egy első benyomása az emberről, akár a külsőről, akár személyiségről. És ha az alatt teljesít az ember, egy meggondolatlan megjelenés vagy szóhasználat... már teljesen megváltozik az illetőről való kialakított vélemény. Ez borzalmas igazából, és így belegondolni az idolok életébe is, hogy mindig meg kell felelniük az elvárásoknak. Hát nem lennék a helyükbe, még nekem is nehéz.

      Igen, imádnivaló*-* Ez a "ismételd utánam" egyébként egy vapp adásból jött, ott is mondja Somin hogy ma csúnyának érzi magát, aztán Matt megnyugtatta és elismételtette vele hogy "i got swag" és állandóan mondta hogy egy gyönyörű nő. Hát majdnem elbőgtem magam XD

      Jaj, én amúgy utálom a telet, júniusi leányka vagyok így a testem nem bírja a hideget és még nyáron is van, hogy fázok XD Viszont a téli hangulatot én is szeretem, mert valakinek ez még tényleg a szeretet időszaka, a mi családunk pedig tényleg nagyon összetartó és ilyenkor méginkább.

      Köszönöm!^^

      Törlés
  2. Szia^^
    Én személy szerint nagyon örülök, hogy ezúttal fluffot írtál*.* Szerintem sokan nem kedvelik a műfajt, és azzal a résszel egyetértek, hogy egy drámai írás mélyebb hatással van az olvasókra, de azért a nyáltenger is olyan jó tud lenniXD Amikor nem keresel nagy összefüggéseket, stb, csak vigyorogsz a kedves sorok láttán, miközben jól eső érzés tölt el. Ezért szerintem a fluff ugyanolyan lehengerlő tud lenni, mint a dráma, csak más tekintetben.
    Jómagam a sminkelés terén nagyon más helyzetben vagyok. Egyrészt nem tudom magam kisminkelni, ha csak nem akarok bohócot csinálni magamból, másrészt azt senkitől sem várhatom el, hogy mindennap legyen a sminkesem:-) Így hát csak fontos eseményekkor vagyok kifestve, de őszintén szólva nem is hiányzik a mindennapos máz. Viszont az önbizalomhiányt nagyon át tudom érezni, mert abban rendesen bővelkedtem (ma már talán kicsit jobb a helyzet), csak más területeken.
    Jiwoo karaktere nagyon tetszett. Főleg amikor feltette azt a kérdést, hogy Harry vajon tud-e más állatok nyelvén is beszélniXD
    Annak pedig külön örültem, hogy a végén Matthew látta Somint smink nélkül. Talán ez nem számít olyan egetverő csavarnak, de mikor el kezdtem olvasni, nem számítottam arra, hova fogunk kilyukadni.
    Bocsi, hogy most ilyen rövid kommenttel elintézem a véleményezést, de annak ellenére, hogy szeretem a műfajt, megjegyzést igen nehéz róla írni, mert csak az olvadozás marad a végére, amit unalmas lenne száz soron keresztül taglalni.
    Mindenesetre én nagyon élveztem, örülök, hogy megírtad, az ünnepek környékén ez tökéletesen passzolt a hangulatomhoz, és a dalt is felfedeztem benne^^
    Waiting for the next!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^

      Én igazából jobban szeretem a fluffot, és nagyobb hatással is volt rám sokkal többször, mint egy drámai hangvételű írás. Például most is, a könyvbe amit olvastam sokkal többször elérzékenyültem egy boldog párbeszéden, mint egy szomorú pillanaton. Persze megértem, hogy valakire a dráma mélyebb hatást gyakorol, de szerintem a fluff is tud ám ilyen dolgokat, sőt.

      Lehet jobb lett volna nekem is, ha nem megyek bele ebbe a világba, mert képtelenség belőle kiszakadni. Úgyhogy amúgy Te is, ha téged nem zavar a sminktelenség, akkor felesleges is ezzel törődnöd, mert elsősorban az a legfontosabb, hogy saját magával legyen megelégedve az ember. Én borzalmasan érzem magam smink nélkül, még ha minimálisat is rakok fel az arcomra akkor is kell hogy legyen rajtam. Viszont remélem, hogy az önbizalomhiányod egy napon teljesen el fog múlni!

      Áh, Jiwoot én is csíptem, ha lehet mondani ilyet saját karakterre XD még mondtam is magamban, hogy sokkal erősebbnek érzem, mint Somin karakterét, és hát lehet így is van. Kis laza, swag csaj alapból is, úgyhogy simán el tudtam őt így képzelni.

      Igen, megértem, de én abszolút boldog lettem a véleményed olvasása közben. Mostanában én is leszoktam az olvadozásról, nemrégiben olvastam vissza egy 2015-ben írt véleményemet, hát elsüllyedtem volna szégyenemben akkor XD Borzasztó voltam, bár lehet most is az vagyok, csak más értelemben hahahhaa.

      Köszönöm!^^ ♡

      Törlés
  3. Sziaaaaaa!
    Na ha eddig nem is erdekelt ez a paros most neked koszonhetoen mar imadom oket xD
    Nagyon jól indítottad a történetet, annak ellenére hogy magat a karacsonyt nem szeretem, de vannak benne reszek, amit igen. Neked sikerült azt a részt megfogni, amit szeretek, ilyen példaul az almas fahejas illat. Minden evben fel kell pakolnom a karacsonyi limited edition almas fahejas illatositokbol hogy egesz evre legyen eleg xD Raadasl itt meg a hópelyhekben is lehetett erezni!
    A baratnő karakterét imadtam! "Úgy, mint akit lenyelt egy karácsonyfa. Egy hatalmas, fényes, tényleg bazi nagy fa." ez volt a kedvencem :D
    Mikor azt irtad, hogy a szerelmeseink meg a vitakat is elveztek, rogton a mi vitaink jutottak eszembe.
    Nagyon tetszik, hogy ilyen iranybol ragadtad meg a dalt es a glitter&gold dolgot. Habar en sose voltam smink parti, es nem igazan tudok ehhez relate-elni, de annyira jol atadtad, hogy tényleg rosszul ereztem magam. Főleg miutan atfutott az agyamon, hogy amikor 75 kilo voltam mennyire utaltam magam, es en is szivesen vettem volna fel masik testet. Remelem, hogy a te önbizalmad ennyire nincs a beka segge alatt, ha pedig igen akkor remelem, hogy ezzel a novellaval sikerült kiadnod magadból mindent.
    A kedvenc reszem "Most még gyönyörűbb vagy, mint általában, mert elém tártad a lelked." - normalis hogy konnyezzek? xD Mert ez annyira szep, hogy en elejtettem egy könnycseppet. Hihetetlen vagy!
    "Emóciókavalkád" what the fuck is this word here xD Marmint ertem, mert tudok magyarul, de engem annyira kizokkentett, mint a kurva élet. Szerintem nagyon nem ide illő volt, meg kb sehova nem illő, mikor gondol ilyet az ember? Na mindegy.
    "És mostantól sokkal odaadóbban fogok vigyázni a gyönyörű lelkére, mert Ő megmentette az enyémet." ez az utolsó mondat tökéletes lezarasa volt a törtnetnek, és ennel jobban nem lehetett volna befejezni.
    Egebkent ezutan a törtenet utan az a gondolatom tamadt, hogy te az en ellentetem vagy. Én vagyok az, aki a legboldogabb dalból is angstot tud írni, te meg az aki a legdepisebből is fluffot xD
    Csodasan kiegeszítjuk egymast ♥
    Alig varom a következő írasod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ennek nagyon örülök! Meglepően kevesen szeretik őket így együtt, de én már a kezdetektől shippelem őket, és 10 év múlva várom a dating rumorsokat róluk XD
      Amúgy magát az évszakot én se szeretem, mert hát extra fázós vagyok, de a hangulatot nagyon, meg hát biztos más lenne ha valaki mellettem lenne és felmelegítene #foreveralone.

      Igen, abból is merítettem ihletet haha. Mert egyszer beszéltünk róla, hogy mindenki fél a vitáktól, mi meg kifejezetten szeretjük és élvezzük XD Bár tény, vitázni nehéz, beismerni a másik igazát meg pláne, de szerintem mi tök jól működünk együtt, mert ha valamelyikünk téved akkor beismeri.

      Hát az én önbizalmam már lent van a pokolba, de azt hagyjuk is XD Hát tudod mennyit készülődöm, és hogy néha milyen hamar kell kelnem, ha a megbeszélt időre készen akarok lenni. Mert hát utálok várakozni és másokat megváratni, rohadt szar érzés, sehonnan nem szeretek késni. Igazából nem tudtam más szemszögből megközelíteni ezt a dalt, ragaszkodtam az első ötletemhez, ami egyből a cím után jött, úgyhogy maga a hangulat lehet, sőt biztos nem egyezik a dallal.

      Jaj *-* Hát én örülök neki hogy ilyen érzéseket váltott ki belőled, talán azért mert neked mindig az egyszerűségben rejlik a legjobb dolog. Én is szeretem ezeket a párbeszédeket könyvbe, most is amit olvastam kb végigsírtam enyhe túlzással, de úristen mennyire imádtam.

      XDDDDDDDDDD Jolvan na, majd legközelebb nem írok ilyet XD

      Hát a mai napig elképesztőnek tartom, hogy a Stevie dalból képes voltál olyan szomorút írni... a világ egyik legszerelmesebb dalából. Már most is tök sokat gondolkoztam, hogy vajon melyik lenne az a zene, amiből Mirtill nem tud depit írni XD de időm mint a tenger.

      Köszönöm♡

      Törlés
  4. Ugyan már január vége van és karácsonyi hangulatnak nyoma se, de még kellemesnek se mondható az, ami most kint van, legszívesebben már a tavasznak örülnék, de még itt szenvedünk ebben a zord fosban... Szóval megint elolvasta, és mindennek ellenére visszahozta egy kicsit a meghittséget, amit ugyan én tök ritkán érzek az ünnepekkor, de fontos része annak. Nagyon szeretem a narancsos-fahéjas illatokat, italokat, sütiket, oda vagyok a fahéjért már magában is. (Amúgy te nem nem szereted? XD) Szóval tök jó vot kicsit visszaidézni, néhány hete még pont azt a gyertyámat égettem, belengte a szobámat, majd a fél lakást is a finom illat. A karácsonyi vásár hangulata is olyan szépen és békésen jelenik meg a történetedben, most sajálom, hogy idén sem mentem ki, bár a tömeg és a sok lökdösődő ember rontja az idillt. De nagyon romantikus lehet, ha lesz barátom egyszer, mindenképpen lesz egy ilyen randink, mint amit leírtál. Annyira romantikus, tényleg!

    Igazából nagyon sok lány nem tudja szerintem, hogy mit reagáljon a dicséretekre meg a bókokra, talán csak elpirulnak és elfordulnak, vagy letagadják (utálom, sajnos én is ilyenvagyok, leblokkolok XD). Az hallottam, hogy ebben a helyzetben az a legjobb, ha a lány megköszöni, kedvesen mosolyog, de nem mutatja ki semmilyen formában a bizonytalanságát. Hát, ez nem könnyű a valóságban sem, ahogyan Soomin is inkább elfordul, vagy a későbbi jelenetnél szinte sírvafakad, mert meglátja Matthew a sminktelen arcát.
    Ugyan én nem szeretem a sminket, mert idegesít, bár van, amikor mit meg nem adnék, ha tudnék valami szépet csinálni, mert olyan kedvem van, dehát nem tudok, szóval hagyom a fenébe. xD De ha nem a smink, nekem hasonlóan fontos más terület, például nem megyek sehova, ha nem szép tiszta ahajam. Még gimiből is mennyit késtem csak azért, mert inkább vállaltam azt, mint hogy pár órát tiszta gáz hajjal kelljen bentlennem. Ha az nem állt jól, ahogy szerettem volna, rátette a bélyeget az egészre és pocsék volt az egész nap. Át tudtam éezni így a fájdalmakat, a nehézségeket, amiket beleírtál, hisz senki sem tökéletes és mindenkinek megvannak a területek, ahol gyengébbnek érzi magát. Ha nem tunám, napi szinten mennyit vesződsz a megjelenéseddel, hogy tényleg tökéletes legyen a sminked, még ha a legnatúrabbat is teszed fel, de órákkal előbb képes vagy csak ezért felkelni... És mégis olyan sok minden van mögötte, amiről foggalma sincs annak, aki csak kívülről lát egy szépen sminkelt arcot, hogy mennyi munka, vesződés, stressz és aggodalom van mögötte. Nagyon hiteles az egész, a lány gondolatai, hogy előre eltervezi, milyen lesz, inkább visel 2 kiló vakolatot, csak semmi se látszódjon az arcából. PEdig, szerintem lehet, hogy semmi nincs, amit el kéne fedni, sőt. Olyan kedves kis aranyos személyiége van, olyan szívmelengető volt olvasni a kapcsolatukról, a párbeszédeket és úgy az egészet is.
    Oda voltam a barátnő karakterétől! (amúgy ijesztő, de mintha ükörbe néztem volna xDD) Harry potter-imádat, otthoni mackógatyás pizsi, az tök komolyan feltett kérdés a sárkányokkal beszélésről xD Jaj, nagyon jó. Meg a lenyelt egy fa és a többi beszólás... Lazította a hangulatot, humort vitt az életükbe és teljesen hétköznapi, életszerű jelentek voltak, mégis olyan jót lehetett nevetni rajtuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. Valahogy mindig olyan szimpatikus karaktereket alkotsz, hogy mindenki helyébe könnyen bele lehet képzelni magunkat, ettől még közelibbnek érződik a történet maga. Tényleg, a végére nem is tudnék mit mondani, fulladoztam a nyáltengerben, bár nekem ez nagyon bejön, szeretem az uwu dolgokat, szóval telitalálat. Romantikus, karácsonyi, elképesztő pasi, cuki lány, vattacukor kapcsolat. Oké, ez nagyn ideál, de remélem léteznek ilyenek, mert én is ilyet akarok. XD
      Amúgy érződött, hogy ez nem a te stílusod, a könnyed írás valahogy tényleg nem te vagy, de klasszul megálltad a helyed ebben az írjunkegyszerűendeszépen kihívásban. Élvezetes és szórakoztató, most nem a költői kifejezések és szókapcsolatok nyűgöztek le, hanem az érzelmek és a szereplők közti őszinte kapcsolat, a kötődés. Az utolsó mondat tökéletes lezárása ennek az írásnak.

      Szerintem tök nagy szó, ha valaki tényleg teljesen meg tud nyílni és egy történetbe önmagát belevinni, ezt mindig is csodáltam. Nem tudom, mennyire sikerült kiadnod magadból, vagy megszabadulni a fenntartásaidtól, talán nem teljesen, de igazán nem is várható el. De nagyon jó, ha lépésenként egyre több dolgot le tudsz írni, belefogalmazni a történeteidbe, mert már azzal, hogy megfogalmazod, mi a baj, a fájdalmaidat, kétségeidet stb, akkor előbbre kerülsz ahhoz, hogy fel tudd őket dolgozni és így az elfogadásukhpz is. Remélem, hogy nem sokáig kűzdesz ilyen dolgokkal, vagy amikor aktuálisan vannak, akkor erőt gyűjtesz a forrásaidból, akármi legyen is, és túl lendülsz rajtuk, legyőződ az akadályaidat.

      Fighting! <3

      Törlés
    2. Én utálom ezt az évszakot, alapból fázós vagyok és egyszerűen nem bírok kint lenni ilyen zord időben huzamosabb ideig. Viszont a karácsonyt tényleg szeretem, úgyhogy nekem ez ilyen kettős érzés állandóan. Vagyis akkor szeretem a karácsonyt, ha itthon vagyunk meghittségben. Igen, a fahéjat is utálom XD Most így még magamtól is megkérdezném, van olyan dolog egyáltalán amit szeretek?! Dehát a fahéj valahogy a karácsonnyal jár együtt, ahogy a színek is, ahogy a szeretet felerősödött érzése is, úgyhogy nem hagyhattam ki. És amúgy igazad van, ilyen vásárokba szerintem csak akkor érdemes kimenni, ha a pároddal mész. Mármint én így gondolom, aztán biztos vannak olyanok akik nem értenek egyet velem, de én biztos hogy a barátnőm helyett Matyival mennék, vagy hát a családommal.

      Tudja a fene. Akik kapják naponta a bókot és magabiztosak a külsejükkel kapcsolatban azoknak biztos nem okoz nagy gondot ez, viszont én is olyan vagyok mint te, meg hát mostanában (mostanában... soha XD) nem is jellemző hogy valaki megdicsérne. Akkor ezért nem írsz vissza fél óráig, amikor az van hogy "elmész hajat mosni". Észrevettem amúgy hogy az neked nagyon fontos, viszont nem gondoltam volna hogy ilyen nagy mértékben. A sminken amúgy lehet változtatni, mármint annak ismereteiben, mert én is borzasztó voltam még ezelőtt két évvel is, egyáltalán nem tudtam kisminkelni magam szépre, de még akkor is jobban éreztem magam minthogy ne legyen rajtam semmi. Nem tudom, olyan meztelen érzés XD
      Somin egyébként egy gyönyörű nő, tény hogy a smink megváltoztatja az egész megjelenését, viszont anélkül sem olyan drasztikus a külseje, mint ahogy ő hiszi. Több vapp adásban is mondja, hogy kellemetlenül érzi magát amiért nem visel sminket, aztán Matyi mindig próbálja megnyugtatni, vagy hirtelen átvált "állatba" és mérges lesz Sominra, amiért így vélekedik saját magáról. Szerintem Matyi valamiféle menedéket nyújthat Sominnak, egy támaszt, mert általa mindig megvan becsülve és dícsérve. Egyébként J.seph is egy igazi gentleman, ő is mondta már többször, hogy Somin mennyire gyönyörű, vagy hogy Jiwoo mennyire swaggakilla. Úgyhogy ezek a fiúk kincsek, a lányok jól jártak velük. Matyi mindig azt mondja, hogy az ő ideálja egy olyan nő, aki nagyon cuki és imádnivaló az aegyo-ja, viszont ha kell akkor tud szexi is lenni. Vagyis Somin az ideálja hahahahaa. Na jó abbahagyom.

      Igazából Jiwoo karaktere nem is tudom honnan jött. Rád is gondoltam, Mirtillre is, meg egy másik barátnőmre is, ő szokott minden évben Harry Potter maratont tartani, aztán mondom na itt most az én karakterem is ilyen lesz, mégha mondjuk én a Supernaturalt jobban (legjobban) szeretem, amiről 30 oldalas novellát is tudnék írni XD bizonyára direkt nem írtam azt, mert személyiségileg most Sominban és neki a problémáiban láttam magam.

      Hát tartom magam ahhoz, hogy sajnos nem mindig jönnek össze a karaktereim, nem mindig élnek annyira mint ahogy én azt szeretném, de például itt én is éreztem leginkább Jiwoon, hogy valóban van egy saját személyisége, mintha életre keltettem volna. Ezen dolgozni fogok, hogy a novelláimban ez előjöjjön, igyekezni fogok mindenkit megeleveníteni.

      Ja, szerintem se XD Nekem ez már nem is tudom mi, nem akarok én senkit megbántani, de én ezzel nem tudok annyira azonosulni, nem hoz lázba, nem érzem elégnek. Persze kellenek ilyenek is, és most megmagyarázhatatlan módon még amúgy nem is volt rossz ilyen egyszerűen írni, de ez valóban NEM én vagyok és nem is szeretnék így fogalmazni sok novellámban. Elvetve egyszer-kétszer belefér, de ezt meghagyom a többieknek, én meg inkább elviselem a kritikákat a kacifántos mondataim miatt XD De igen, most ebben a karakterekre figyeltem jobban, hogy mindenkinek legyen legalább egy személyiség jegye, hogy mindenki más legyen.

      Köszönöm! 💜

      Törlés
  5. Szia! ^^
    Kisebb évezredek árán, de ideértem!!

    Először is: fluff. Jaj, hogy én mennyire nem szeretem ezt a műfajt 😂 ez persze nem az írásod hibája, de fontosnak tartottam megjegyezni arra az esetre, ha emiatt kicsit negatívabbra sikerülne a kommentem, mint amilyenre szánom.

    A leírásaid alapvetően tetszettek; sokkal összeszedettebbnek láttam ezt az írásod, mint a korábbiakat, sőt, szívesebben is olvastam, még a műfaj ellenére is. Tetszettek a belső monológok, meg persze az is, ahogy lefestetted magukat az érzéseket.
    És nem szúrta a szemem egyetlen elírás vagy helyesírási hiba sem, amiért minimum köszönettel tartozok!
    Viszont muszáj megemlítenem, hogy a párbeszédek számomra nagyon nem jöttek át. Ha valaki évek óta legjobb barátnő valakivel, akkor az nem beszél így a másikkal, pláne, ha együtt laknak. (Az én lakótársam is olyasvalaki, akivel 10 éve vagyunk nagyon jó barátok, de egyszerűen elképzelhetetlen, hogy így beszéljünk egymással). Meg hát ha a kedves lakótárs ennyire antiromantikus, akkor esélytelen, hogy csak így dobálózzon azzal, hogy “olyan gyönyörű vagy”. Meg Matthew. Hát lehet, hogy csak én vettem körbe magam parasztokkal, de én még srácot soha az életben nem hallottam így beszélni, pedig nekem is volt nagyon nyálas párom.
    Összességében ez egy aranyos novella volt, szép leírásokkal és alapvetően szerethető karakterekkel, de számomra borzasztóan életszerűtlen párbeszédekkel.

    Sok sikert a továbbiakhoz!^^

    Pakkson

    VálaszTörlés