Ajánlott zene: Avril Lavigne - Give You What You Like
- Szereted a művészetet.
Bársonyosan selymes hang szólal meg, a
fehérhideg falak egyre szikrázóbban, bántóan hatnak a tekintetem elé táruló
magasztos látványra, szinte elvakít a fehérség egy pillanat erejéig; azonban
kiveszem a lenyűgözően gyönyörű férfi sziluettjét, majd később meglátom egész
lényét. Ebben a pillanatban jövök rá, milyen szürreális helyzetbe kerültem.
- Mi köze van ennek a halálomhoz?
- A nagy Úr azt mondta, különleges vagy. Most
már én is így látom. „Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az
esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.” Hallom a
gondolataidat, hallom ahogy Salvador Dalí szavai elnyomják a szíved. De nem
csak most, neked művészet van a lelkedben. Te nem féltél az elmúlástól abban a
pillanatban. Te attól rettegtél, hogy egy szeretted veszíted el.
Most már szemtől szemben beszélgetünk, és én
egyre inkább érzek beletörődő békességet szétáramlani a testemben.
- Az emberek általában így vélekednek,
mindenkinek ez a legnagyobb aggodalma.
- Nem teljesen igaz. Persze sokan mondják ezt,
de amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, szörnyen váratlan halál, akkor
általában a saját érdekeit nézi mindenki. Egy olyan világban éltek, ahol azok
az emberek érvényesülnek, akik nem törődnek senki mással önmagukon kívül.
- Miért mondod ezeket nekem?
- Isten döntés elé állít. Visszakaphatod az
életed, de cserébe egy lélekkel kell fizetned. Megkapod tőle Dali
értelmezhetetlen művészetét, ott lesz minden belőle a kisujjadban. Csupán
egyetlen olyan lélekért, aki sokat jelent neked.
- Hanbin.
Egy lélegzetnyi
súlytalanság vesz körbe, szinte nem érzek semmit, az adrenalinszintem a
fellegekbe szökik. Mintha bűnös harmadik személyben látnám magunkat, és a
minket elválasztó éles faágat, a ripityára tört, szilánkos autó mintha a lelkem
szimbolizálná. Már megint csak Hanbint nézem, miközben a kormányra bicsaklik a
fejem, amit igazából nem is érzek, csak a látószögemből tudom megállapítani.
Homályos képek jelennek meg a gondolataim fátyolos takarásában, ahogy a
mellettem lévő siránkozik a biztonsági övem miatt, de én már csak dacból sem
tettem, amire kért. Mindenkinek joga van
a saját őrültségéhez – Salvador Dalí szavai suhannak át az engem körbe ölelő
tehetetlen csendben; ez az utolsó dolog, amit a szerelmemmel beszéltem, mielőtt
kellemesen ittasan beszálltunk volna a kocsijába. Öntörvényűleg én akartam
vezetni, amit természetesen Ő megengedett; bele sem gondolva abba, hogy ennek
bármikor is lesz fojtogató következménye.
Mindig azt mondta,
olyanok vagyunk, mint pillangók az esőben - játszottunk a reménnyel,
játszottunk a villámokkal, nem féltünk semmitől. Hiszen bármikor
elrepülhettünk. Azonban a valóság nem mindig ilyen könnyű.
Olyan lelki fájdalom
halad át rajtam abban a töredéknyi másodpercben, mintha én magam lettem volna a
szarvas, aki csak kétségbeesetten néz farkasszemet a váratlan, de biztos
halállal. A tehetetlenség még jobban marcangol, amikor nem tudom nyitva tartani
a szemeim, nem láthatom, hogy az egyetlen fontos ember az életemben lélegzik-e
vagy sem. Talán ez az, ami a legjobban megijeszt a hallatlan légvételeimben;
Hanbin nem ezt érdemli, neki muszáj életben maradnia.
- Most kórházban van? – kérdezem óriási
reménnyel a hangomban, miközben a szememből tengernyi könny folyik le arcomra.
- Igen, megúszta néhány karcolással, rendbe fog
jönni. Azonban el kell mondjam, aznap nem neked kellett volna vezetned.
Most biztos azt várja, hogy elöntsön a
keserűség, viszont én csak hatalmas hálát érzek, hogy ezen az ominózus éjszakán
még akaratosabb voltam, mint valaha. Semmi nem számít, csak Ő.
- Miért ajánlotta fel ezt nekem, miközben tudja
az egyértelmű válaszom?
- Remélte, hogy azzal a hatalommal, amit a
kezedbe adhatna, élni fogsz. Senki nem érti úgy, és senki nem használná úgy
Dali artisztikáját, mint te. Aznap nem neked kellett volna vezetned.
- Aznap pontosan nekem kellett vezetnem!
Mintha az óceánok szétcsapnának a fejem felett;
nem szítják egymást, egyöntetűen rám neheztelnek a tiszta válaszom miatt.
Elnehezednek a gondolataim, hirtelen nem tudom szavakba formálni a véleményem,
így csak egyszerűen mosolygok az előttem lévő férfi mivoltára, aki
vitathatatlanul érti a döntésem. Párhuzamosan azzal, hogy neki nyilvánvaló a
válasz, én egyre felszabadultabbnak érzem magam. Életben marad.
- Ugyan ilyesmit nem szoktunk megengedni, de
elbúcsúzhatsz tőle. Kezeskedem róla, hogy eljusson hozzá az üzenet.
- Olyanok voltunk, mint pillangók az esőben.
Játszottunk a reménnyel, és a villámokkal. Én most elrepülök, de a szerelmünk
megmarad. Várni fogok rád.
A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.
- Salvador Dalí
______________________________
Sziasztok!^^
Hosszú ideje nem írtam, igazából mint itt sokunk, én is az utolsó körös music challenge-nél írtam teljes értékű novellát, érzem is, hogy valami hiányzik ebből.
______________________________
Sziasztok!^^
Hosszú ideje nem írtam, igazából mint itt sokunk, én is az utolsó körös music challenge-nél írtam teljes értékű novellát, érzem is, hogy valami hiányzik ebből.
Én ezt a oneshotot annyi emberrel elképzeltem... XD Sehogy nem állt össze a fejemben, nem is ezt akartam írni, aztán csak írt helyettem valami angyali sugallat. Hanbin az utolsó mondat miatt lett szereplő - persze én nem úgy várom.
Nem számít meddig kell várnom arra, hogy visszatérjen a kpop világba, ha valakiért megéri, akkor az ő tehetsége abszolút az.
Várom a kritikákat, osszátok meg velem a gondolataitokat^^
Oh, te jó ég, igazából már késő van és aludnom kéne, de mindenképpen el akartam még olvasni a már felkerült írásokat és most itt ülök teljesen ledöbbenve. Komolyan megkönnyeztem a végét, elképesztő, hogy milyen hatással tudsz lenni a fogalmazásoddal az emberre. Le a kalappal D:
VálaszTörlésOh jaj, már régóta nem kaptam olyan visszajelzést, hogy valaki megkönnyezte az írásom, de igazából nagyon örülök neki, mert így tudom, hogy kiváltottam azt az érzést, amit szerettem volna, ami engem is végig kísért írás közben.
TörlésKöszönöm szépen^^
Szia!
VálaszTörlésHirtelen nem is tudjam, hol kezdjem. Egy komplex, valahol mégis egyszerű novellát olvashattam tőled. Nagyon ötletes, kreatív volt az alaptörténet ezt nagyra értékelem, arra viszont nem jöttem rá, hogy hogyan passzol össze ez a music challenge dalával, de lehet hogy csak én nem tudok ennyire a sorok között olvasni.
A megfogalmazásod számomra helyenként picit túl volt bonyolítva. A nyakatekert írásmód sokszor indokolt a kis történetedben, de volt ahol úgy ereztem, más picit sok volt, és már-már nehezebbé tette az olvasást. Szívesen látnék tőled egy ugyanilyen gyönyörű hasonlatokkal és jelzőkkel rendelkező írást, kissé egyszerűbb megfogalmazással. Mert bizony ezekhez nagyon is értesz! A pillangós hasonlatot egyszerűen imádtam, nagyon szép, és sokatmondó kép, könnyedén bemutatja a felhőtlen de egyben felelőtlen életmódot, szép, jó, de veszélyes.
Az apróság, amin felakadtam, az Salvador Dali megemlítése volt. Hiányoltam egy kis magyarázatot, hogy miért van ennyi utalás rá, vagy miért ennyire fontos ez, hogy többször is feltűnik a novellában. Egyébként lehet csak én vagyok ilyen szájbarágós típus, de szeretem ha akár egy-két félmondatból kapok kevés magyarázatot (itt például arra hogy kivel is beszélget a főszereplő).
Összességében tetszett, szerettem és, érdekes volt olvasni egy ilyen különleges történetet. Minden szempontból egyedi. A főszereplő érzései tisztán átjönnek. Tetszett az autóbaleset leírása is, de az utolsó néhány sor vett le teljesen a lábamról.
Kíváncsian várom, hogy mit hozol össze a következő dalra!
Szia!
TörlésHát igazából ha mindenképp válaszolnom kell rá, akkor azt mondanám sehogy XD Néhány részletet kiragadtam a dal szövegéből, de nem a dalra fókuszáltam, csak írtam ami jött. Az eredeti ötletemben a zenének nagyobb szerepe lett volna, azonban azt valamiért nem tudtam leírni, egyszerűen képtelen voltam rá, úgyhogy csak írtam ami jött.
Igen, egyetértek veled. Talán nálad is említettem pont azt, hogy sokszor a karakterem és az írásmódom nem egyenesen arányos egymással. De valamiért nem tudok máshogy fogalmazni. Ez a minimum, amit elvárok magamtól, egyszerűbb írással én már nem érzem olyan jónak azt, amiről és ahogyan írom. Persze bennem van a hiba, meg én nem tudom ezt elengedni, próbáltam már egyszerűbben fogalmazni számtalanszor, de azok nekem sosem tetszettek, és mindig úgy éreztem, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot. Viszont legközelebbre megpróbálom visszafogni magam, bár az nem mindig (soha) megy XD
A pillangós hasonlat volt a novella egyik alappillére, örülök hogy ezt megemlítetted, nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mi illene legjobban az ő szerelmükhöz.
Salvador Dali azért volt ennyiszer említve, mert a lánykám őrülten rajong a művészetért, és amikor meghalt egy lélekért cserébe visszakaphatta volna az életét, pluszba Salvador Dali képességeit is. Tehát így konkrétan megkaphatta volna Dali elméjét, minden tudásával együtt, minden gondolatával együtt. De ahhoz ugye az kellett, hogy Hanbint feláldozza, amit nem tett meg.
Talán hiba volt nem megemlíteni a férfit az elején, de én meg pont a szájbarágást nem szeretem, és egy picit annak éreztem már így is, úgy meg pláne azt gondoltam volna. A lány egy angyallal "tárgyalt" az életéről a mennyekben, és Hanbin volt a tét. Legközelebb figyelni fogok erre, hogy valahogyan több információt kapjatok. Pont mondtam egy barátnőmnek, hogy én ugye értem mire gondolok írás közben, de lehet hogy az olvasóknak ez nem ilyen egyértelmű, sőt.
Köszönöm, hogy írtál, és hogy felhívtad a figyelmem ezekre a hibákra. Igyekszem javítani rajtuk, bár én és az egyszerű fogalmazás nem vagyunk jó barátok XD
Köszönöm még egyszer^^
Szia^^
VálaszTörlésNos, én arra jöttem rá,hogy számomra a komment írás sokkal nagyobb kihívást jelent magának a novellának a megírásánál, szóval kérlek, nézd el nekem, ha csupa baromságot fogok összehordani *elpirult arc*
Nekem abszolút átjött minden: hogy egy angyallal beszélt a főszereplő, meg hogy miért volt olyan lényeges Salvador Dali. Meg is lepődtem, hogy ennyire levágtam a szitut, mert amúgy hülye vagyok ám én az ilyen szép írásokhozXD De annak örülök, hogy nem lett túl elvont. Mármint én azt vettem észre, hogy a legtöbb szépen megfogalmazott írás olyan értelmezhetetlen nekem (bár lehet, hogy csak én vagyok így ezzel), de én akkor sem szeretem, ha valami túl van ragozva… Nem ez lenne a megfelelő kifejezés arra, amit mondani akarok, de most nem találok jobbat.
Magát a zenét én sem tudtam párosítani ehhez a műhöz, de ez az egyetlen, amit fel tudok róni a számládraXD De azt hiszem, azért meg tudom bocsátani:-)
Az egy nagyon igaz mondat volt, hogy olyan világban élünk, ahol mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt. Sajnos! De az biztos, hogy én is úgy döntöttem volna, ahogy a főszereplő, és jó, hogy ő is így döntött, mert az elég nagy csalódás lett volna számomra, ha a másik utat választotta volna.
A pillangós hasonlatot nekem is meg kell említenem. Én nagyon ritkán tudok ilyen gyönyörű hasonlatokkal élni:/
Az is tetszett, hogy az angyal elárulta, nem neki kellett volna vezetnie.
És nem üzenhetett volna jobbat annál, amit üzent. Engem az a mondat, meg az utána lévő hatott meg leginkább.
Egyszóval nagyon tetszett, és már várom a következő kört, hogy olvashassam a következő írásodat^^
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia^^
TörlésUgyan, többnyire én is csak összevissza szoktam írkálni a gondolataimat, aztán valaki vagy megérti őket, vagy nem. De amikor elolvastam a véleményed semmi probléma nem volt vele, összeszedett volt és felhívtad a figyelmem sok mindenre.
Amúgy most annyira mindenki mást írt, valakinek túl sok, valakinek túl kevés, valakinek túl szájbarágós, valakinek nem XD NEM TUDOM MIT MONDHATNÉK. Talán ezek a megosztó vélemények tökéletesen tükröznek engem, hiszen én maga vagyok a megosztóság mintaképe. Örülök neki, hogy neked átjött Dali lényege, ugyanis nem csak vicceskedésből szerepel benne ennyit, hanem számomra fontos dolog miatt. Hiszen ha valakinek felajánlják, hogy visszakaphatja az életét, cserébe viszont egy számára fontos lelket kell odaadnia biztosan nem tenné meg senki, vagy csak nagyon kevesen. De úgy már, hogy a karakterem számára Dali szentesítette meg a tökéletességet, a művészetet, hogy konkrétan minden félmondatát magában hordozta, és még EZT az ajándékot is megkapja, azért azon már szerintem az emberek hatvanszor is elgondolkoznak. Most így belegondolva én például bármit megadnék, ha Whitney Houston hangját megkaphatnám, és itt Dali elméjéről és teljes jogú művészetéről is szó volt.
Egyébként én nem tudom, azért fogalmaztám már ettől bonyolultabban, na meg egyáltalán nem az volt a célom most a novellámmal, hogy elvont vagy kacifántos legyen. És mégis az?XD nekem ez az egyszerű fogalmazás.
Igen, az a mondat fontos volt nekem, azzal is szemléltetni szerettem volna, hogy mindenki a saját kis önös érdekeit nézi, viszont a lánykám nem. Ezért kellett az a plusz, ezért kellett Dali, hogy legalább egy picit elgondolkozzon, de nem tette.
Köszönöm, hogy kiemelted ezeket a részeket, nagyon hálás vagyok a véleményedért.
A következő oneshotomba megpróbálom belecsempészni a zenét valahogyan. Jogosan írtátok ezt mindnyájan, egyáltalán nem éreztem át ezt a zenét annak ellenére sem, hogy amúgy alapból szeretem.
Köszönöm még egyszer^^
Hmmm… Ezzel a Whitneys felvetéssel megfogtál, mert az írás mellett énekelni is nagyon szeretekXD Viszont ezzel meg az a helyzet, legalábbis szerintem, hogy akkor már nem önmagad erejéből és tehetségéből lennél híres, és népszerű, hanem csak azért, mert megkaptad ezt az „ajándékot”. És lehet, hogy ott állnál a Grammy díjátadón, de nekem biztosan ott motoszkálna a fejemben, hogy basszus, magamtól sose kerültem volna ide, és talán még az emberek is azt mondogatnák, hogy jaj, mennyire hasonlít a hangja Houstonéra… Szóval nem tudom.
TörlésÉs kíváncsi lennék, vajon Hanbin mit szólt volna, ha kiderül, a lány visszautasította az ajánlatot. Biztos ő meg a lány helyett halt volna meg, ha tehette volna…
De Helga is jól írta azt szerintem, hogy biztosan lennének olyan emberek, akiknek az is elég lenne, ha simán újraélhetnének, és elfogadnák azt, mert valljuk be, szerelmet találhatott volna még százat, de azt a lehetőséget, hogy újraélhet, csak egyszer kapott. Na de a mi karaktereink nem olyan szívtelenek, hogy ilyen felszínesek legyenekXD
Egyébként teljesen rendben volt az írásod, lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Nekem nem volt elvont, csak féltem attól, hogy az lesz, mert általában azzal tudom párosítani a szép megfogalmazást, és szerintem szájba rágós sem volt, de nem is kellett bele több magyarázat.
Ezek jutottak még eszembe:-)
Igen, van benne valami amit mondasz, de szerintem manapság is pontosan valami ilyesmi történik a marketing piaccal csak tehetség nélkül XD nem akarok neveket mondani, de számos olyan "sztár" van, akik megkapták ezt az "ajándékot", amihez egyébként semmi közük. Most akkor inkább legyen valakinek énekhangja, és úgy törjön fel akár önerőből akár nem, minthogy valakinek abszolút ne legyen tehetsége a zenéhez és mégis énekes. Egyébként van egy nő, akinek pontosan olyan hangja van, mint Whitney-nek, és én nagyon örülök neki igazából. Először furcsa volt ezzel szembesülni, hogy a valaha volt kedvenc énekesem hangja úgymond reinkalnálódott, aztán már inkább csak hálás voltam, hogy így fenn maradhat a hangja és nem veszett kárba. Persze igen, teljesen más ez a variáció, hiszen neki remélhetőleg alapból ilyen volt a hangja xd
TörlésIgen, valóban, valakinek annyi is elég lett volna. Az angyalkám azért mondta ki a nyers valóságot az emberekről az elején; mindenkit csak saját maga érdekel. És így utólag talán ütősebb lett volna ha azt írom, ha a lánykam terhes. De az meg tényleg olyan szívtelen lett volna.
Ja nem, értettem én mire gondolsz, és reméltem is hogy nem lett elvont. Mindent értettem a véleményedből és köszönöm mégegyszer^^
Szia!:)
VálaszTörlésElőször is, én se értettem, hogy hogyan kapcsolódik a zene a történethez, de amúgy ez meg nézőpont kérdése, kinek mit ad át az aktuális zene:D
Másodszor pedig, nekem tetszik a fogalmazásmódod, valószínűleg pont azért, mert én nem tudok ilyet xD Nálam az egyszerű fogalmazásnál megáll az élet, pedig szeretnék többet adni az olvasóknak, de nem megy.
Tetszik az alapkoncepció, oda vagyok az angyalos dolgokért, hogy ki hogyan képzeli el a túlvilágot, szóval roppantul tetszett a megoldásod és külön örültem ennek a koncepciónak.
És nagyon szeretem Hanbint és hiányzik Hanbin és :( Szeretek Hanbinnal olvasni, igen xD
Amúgy nekem elsőre átjött, hogy kivel beszélget a lány, vagy hogy mi történik, szóval számomra érthető volt. Meg szomorú. Főleg, hogy este lefekvés előtt olvastam és amúgy is kicsit melankólikus állapotban voltam, utána meg még ezt is elolvastam... Hát... Megtette a hatását xD
Én is kíváncsi leszek, hogy mit hozol a következő dalra uwu
Szia^^
TörlésÉs jaj XD Hát igazából már annyian írtátok nekem ezt, hogy elkezdtem rajta gondolkozni, hogy vajon miért ezen a vonalon indultam el, és vajon miért nem érezhető ebben a zene, amit ti hiányoltok. Kedvelem ezt a dalt, de valóban nem jött át most annyira, mint kellett volna.
DE! Mivel mindenki ezt írta, ezért én megpróbáltam a saját kis megoldóképletemmel, és nekem megvan miért gondoltam erre. Ugyan egy szó sem szerepel a dalból, viszont van egy olyan része a dalnak: "És ha megadod nekem, amit akarok, akkor megadom, amit szeretnél"
Én erre asszociáltam. Isten azt akarta, hogy a lány visszatérjen az életbe Dali szemléletével és művészetével, de cserébe azt akarta, hogy megkapja Hanbin lelkét.
A lánykám minden egyes porcikájával isteníti Dali munkásságát, ezért ő ezt igazán szerette volna. Tehát adok-kapok, amiből a lány nem kért annak ellenére sem, hogy ilyen hihetetlen ajánlatot kapott. Remélem azért így már valamennyire érződik benne a zene, nem bevédeni akartam magam, csak tényleg már én is kerestem a magyarázatot XD
Oh, hát az egyszerűség nem nagyon játszik az én életemben. Bármilyen területen is, szeretem megnehezíteni a saját dolgom XD De szerintem nincs azzal baj, ha valaki egyszerűen fogalmaz, annak is megvan a maga bája. Meg amúgy szerintem nem is az a legfontosabb egy fogalmazásban, hanem a szív. Semmit nem ér az egész, ha valaki nem ír szívvel-lélekkel, és azt naaaagyon érzi az ember, ha valakinek nincs benne a szíve az írásban.
Ah, nekem is nagyon hiányzik Hanbin, már alig várom hogy visszatérjen. És most már remélem, hogy nemsokára visszatér, mert az ikon nem működik nélküle.
Örülök neki, hogy sokan értettétek az angyalt, nem akartam konkrétan beleírni ezt a szót, mert szerintem már így is elég konkrét volt hogy mire/kire gondoltam.
Köszönöm szépen a véleményt, a következő novellámba megpróbálom jobban beletenni a dalt ^^
Szia!
VálaszTörlésÉrezhetően máshogy álltál a feladat megoldásához, mint a többiek. Tetszett az írás összetettsége, hogy megvillantottad az eszköztáradat egy-egy szemet gyönyörködtető szóképpel vagy hasonlattal. Pontosan tudod hova kell elhelyezni egy jelzőt, vagy egy nem megszokott szókapcsolatot. Érezhetően profi vagy. :)
Megmondom őszintén engem nem akasztott meg az, hogyan kapcsolódik a dalhoz, az viszont kicsit igen, hogy miért kellett ide Dali?:) Kicsit úgy éreztem, hogy neked ő egy fontos példakép, és mindenképp írni akartál valamit vele, de valljuk be, a történet maga a "különleges tehetségtől" függetlenül is ugyanígy működött volna. Hiszen már az, hogy újra élhet is egy hatalmas tét, és ha más nincs is a mérlegen így is nagyon nagy áldozat, hogy mégis a szerelme mellett dönt hezitálás nélkül.
Tetszett, hogy ilyen tiszta és őszinte szerelemmel ruháztad fel a főhőst, szeretem az ilyen karaktereket.
Összességében ez egy gyönyörű stílusban megalkotott megérintő profi írás volt. Talán bizonyos részek picit szájbarágósak voltak, de lehet hogy csak számomra. Szeretem ha bizonyos dolgokat csak sejtet az író, különösképp egy ilyen misztikus történet esetében működhetett volna ez szerintem.
Remélem, hogy nem veszed kötekedésnek ennek említését, mert amúgy hidd el, hogy nagyon-nagyon tetszett ez a történet. Köszönöm szépen, hogy olvashattam! :)
HH.
Szia^^
TörlésHát igazság szerint megleptél. Engem az emberek egy szóval, vagy mondattal is meg tudnak lepni, te pedig most elérted ezt. Persze pozitívan, szívet melengetően tetted, csak... fura. Talán még ezt sosem mondták nekem, és egyáltalán nem gondolom magamról ezt, habár van egy önkritikám az írásomról; néha jobb, néha rosszabb. Köszönöm neked ezt a szót, sosem fogom elfelejteni, és próbálok hozzá "felnőni". Egyébként mindig is szerettem olyan szavakat összepárosítani, amiknek alapból nincs közük egymáshoz; ezt még az egyik kedvenc fanfiction írómnál láttam, habár olyan sosem leszek mint ő, azért próbálkozom.
Igazából csak szükségem volt valami pluszra, hogy még jobban megnyomja a súlyát a választás lehetőségének, amit Isten felajánl a lánynak. Mert magában az élete nem érdekelte, ha cserébe Hanbin tovább élhet. Viszont így, hogy megkaphatta volna Dali művészetét, elméjét csak azt akartam közölni, hogy a legfontosabb ember és a számára legfontosabb tudás között kellett választania, amit ugye konkrétan megkaphatott volna, ha beáldozza Hanbint. Isten tudta, hogy önmagában nem fogja ezt az opciót választani, ha csak ő a tét, így hát a két legnagyobb "szerelme" közül választott egyet. Magában úgy gondoltam, hogy nem elég nagy áldozat, ezért hagytam, hogy szenvedjen a karakterem XD
Hát én már nem tudok véleményt alkotni a szájbarágásról, valakinek nem volt az, valakinek az volt. Egyébként én veled értek egyet, mert szerintem is inkább jobban billent a szájbarágás oldalára ez.
Ó nem, engem nem zavar a negatív hangvételű komment sem, de ezt nem éreztem annak, és igazából szeretem is, ha valakiben kérdéseket vet fel az írásom, amit én nagyon szívesen megmagyarázok, már ha tudom XD
Köszönöm szépen az őszinte véleményed és az elismerő szavakat, hálás vagyok érte^^
Szervusz! *.*
VálaszTörlésAjjaj. Bajban vagyok. Megfogadtam, hogy igyekezni fogok mindenkinél profi kommenteket hagyni. De hát DALÌ! T.T Imádom a Mestert. ♡ Szóval ezzel engem megvettél. Hiába nem értettem én sem, hogy pontosan miért ragaszkodik annyira a főhős a Géniuszhoz. :O (Elolvastam a komikat, már megkaptam a választ. XD)
Szóval úgy döntöttem én leszek mindenhol a shit kommentelő. XD Ne haragudjatok, de nem tudok releváns véleményt írni, csak a történetről. Magamat még nagyon tanulónak érzem, így olyan szuper tanácsokat nem tudok adni technikákkal, írással kapcsolatban, csak azt írom, amit éreztem az olvasás közben. ^^"
Nekem nagyon tetszett ez a történet, mert jómagam is imádok ilyen sejtelmes és szépséges sztorikat írni. Az ilyenekben sosem veszik el az ember az események forgatagában, de annál inkább érzi, amit érezni kell. Én legalábbis. ^^"
A megadott dalt én sem éreztem egyáltalán közel a műhöz, talán ez az egy negatívum róható fel. (Ha profin nézzük. De megígértem, hogy nem leszek profi. XD) Engem ennek ellenére is elvarázsolt a történet, szóval nálam ezen van a hangsúly.
A pillangós hasonlattal is megvettél magadnak még egyszer. Imádom a lepkéket és olyan gyönyörűen fontad a szavakat velük... ilyen csodálatos hasonlatot rég nem olvastam már! *.* Köszönöm! ♡
A baleset leírása, az Angyal készséges hozzáállása. Tökéletes. Illetve az utolsó sorok. Bekönnyeztem. Itt szorítják a mellkasomat még mindig.
Ezen felül lényegében a többiek elmondtak előttem mindent, amit én is gondoltam. ^^"
Összességében nem sikerült a dallal összhangban alkotnod, de ez egyáltalán nem befolyás a minőségre. (Csak a játékunkra. XD ) Dalì mestert imádom, de sajnos annyira nem jött át a fontossága most. Azonban ez a sejtelmes sugallatos írásmód, a meseszép képekkel nagyon is megérintett. Fontos kérdéseket vetettél fel az írásodban, máaodik esélyről, szeretetről, felelősségről és globális társadalmi problémákról. Szerintem ez nagyszerű. A stílusod, és a hasonlataid nagyon kedvemre valóak, nekem nem szájbarágós és nem is kellett volna annak lennie.
Számomra nagyon kellemes élmény volt olvasni. Szép volt. A szó legnemesebb értelmében. Nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad nekünk ezt a csodát! ♡
Sok sikert a továbbiakhoz!
KD
Szia^^
TörlésIgen, én is nagyon szeretem Dali munkásságát meg szemléletét, igazából azt is, hogy mennyire egocentrikus volt, és hogy mennyire másképp látta a művészetet, mint sok más ember. Persze lehet azt mondani, hogy a művészek a maguk módján mind különlegesek, de nekem Dali méginkább az.
Igazából Helga kommentjét és a tiédet olvasva rájöttem, hogy talán úgy ütősebb lett volna ha mondjuk a lány terhes, és így ajánlja fel neki ezt a lehetőséget Isten, de azért az már tényleg szemétség lett volna, meg én is azt akartam, hogy mindenképp Hanbin maradjon életben. És azért ha meglépem ezt, akkor biztos a gyerek mellett döntöttem volna.
Egyébként én sem kifejezetten kritikus szemlélettel olvasom végig valaki novelláját, hanem érzésből, aztán úgyis kibukik belőlem, ha valami nem tetszik, mert mindig az első benyomásom írom le, amit először éreztem olvasás közben. Most az első körben azért senkinél nem az volt a szándékom, hogy negatívat írjak neki. A jó tanácsok sok esetben jobbak, mint a kritika, persze most az erős kritikára gondolok.
Igazából én elvesztem XD a végére állt össze a fejemben, hogy mit akarok, és még akkor sem voltam benne biztos, hogy ez így jó lesz. Amikor azt írtam hogy "aznap pontosan nekem kellett vezetnem". Na valamikor akkor mondtam, hogy oké, akkor nekem ez lesz a novellám.
Nem tudom már kinél írtam, de elgondolkoztam aztán rajta én is, hogy miért nem látja benne senki a dalt, és valamelyik válaszomban említem is. De itt is leírom, nem bevédeni akartam magam, csak már tényleg engem is foglalkoztatott, hogy miért lehet ez XD Ugyan egy szó sem szerepel a dalból, viszont van egy olyan része a dalnak: "És ha megadod nekem, amit akarok, akkor megadom, amit szeretnél"
Ezt nagyon sokan kiragadtátok a dalból, bele is építve a oneshotba. Igaz, nálam nem volt beleírva, de ezt Isten nézetével a lány felé szerintem valamilyen módon helytáll.
"És ha megadod nekem amit akarok" - Isten azt akarta, hogy a lány visszatérjen az életbe, mert különlegesnek gondolta. És ahogy az angyal is mondta, aznap Hanbinnak kellett volna vezetnie.
"Akkor megadom, amit szeretnél" - A lány életében fontos volt a művészet, és bármikor élt volna ezzel a lehetőséggel, ha nem Hanbin lett volna a tét.
Talán ezt itt elrontottam, hogy nem írtam bele, de nem szeretem a nagyon szájbarágós dolgokat, és már így is eléggé annak éreztem.
Ó, és hát köszönöm*-* megpróbálok mindig valami hasonlatot belevinni a történeteimbe, mert attól sokkal színesebb és sokkal jobban el lehet képzelni bármit. Köszönöm a negatív oldalát is a véleményednek, legközelebb megpróbálom jobban kifejezni, hogy mire gondoltam ^^
Ő... tessék?
VálaszTörlésAz van, hogy teljesen örrszezavarodtam.
Tudom, hogy most kritikát kellene írnom, meg elmondani az észrevételeimet, de annyira nem értem, hogy mitörtént velem az elmúlt 6percben, hogy nem igaz.
Szerintem el kéne olvasnom mégegyszer ahhoz, hogy felfogjam ismét a te írasodat olvasom és imádni tudjam.
De ez nem fog megtörténni mert akkor elfogult leszek.
Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e és esküszöm, hogy most kellemetlenül érzem magam.
Szerettem volna valami értelmeset ide tenni, de ez most nem fog menni...
Valamilyen szinten úgy érzem ez is egy visszajelzés ><`
Ne haragudj.
Atina
XDDDDDDD
TörlésHát így, hogy te nem tudod én meg végképp nem tudom. De most a fogalmazás vagy a cselekmény miatt? Nem is tudom, írtam már ettől bonyolultabbat is, de ha már régen olvasott tőlem valaki akkor tényleg úgy érezheti az ember, hogy nem érti mi történik pontosan.
Hát most én is egy kicsit úgy érzem magam. Nem tudom mit mondhatnék XD
Esküszöm össze voltam zabarodva, mert nem értettem. De úgy az egészet ><`
TörlésTudod, hogy imádom az írásaidat, de ezt valahogy nem éreztem a "magaménak"
Szia!
VálaszTörlésHuh. Az őszinteség híve vagyok, szóval el kell árulnom, hogy elsőre baromira nem fogott meg ez a novella. Nem tetszett. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért; egyszerűen csak nem.
Azt is elárulom, hogy ez volt az első, amit elolvastam, amikor a novellákat elkezdtük posztolni, mégsem írtam hozzá egészen mostanáig. Úgy voltam vele, hogy nem mondok negatív véleményt úgy, hogy nem tudom megindokolni.
Nos, most újraolvastam, és teljesen más a második benyomásom, mint elsőre volt. Sokkal kerekebbnek látom a történetet; sokkal érthetőbbnek és szebbnek. Azt hiszem, hogy egy kicsit emésztenem kellett az írásod, mielőtt nekiültem kommentet pötyögni.
Igazából elég érdekes a stílusod (ez nagyon furcsán hangzik, bocsánat érte, 3 napja nem alszom, de mindenképp jó értelemben mondom!!), a szóképeid szépek, a helyesírásod egész jó (azok a fránya vesszők—). Mindenesetre sokkal pozitívabb a kép másodjára, mint elsőre volt.
Kicsit zavart viszont, hogy a karakterekről nem tudtunk meg sokat, ugyanakkor maga a lélektan sem volt túlzottan hangsúlyos. Élvezhető volt, de egy kicsivel lehetett volna legalább az egyik hangsúlyosabb. (Apró észrevétel még, hogy Dalí nevét hosszú í-vel írjuk).
Tudom, hogy sokáig nem írtál, restartnak pedig teljesen megfelelt ez a novella, egy jó üzlet meg ha beindul— na, szóval szorítok a továbbiakhoz!^^
Hanbint pedig mind várjuk vissza ❤️
Várom a következő írásaid ^^
Pakkson
Szia!
TörlésFura, hogy ezt mondod, mert nekem meg egyre jobban nem tetszik, minél több idő telik el XD Amúgy megértem, hogy miért érzed így, habár ez teljesen én vagyok, de elég szélsőséges is, valakinek ez tetszik, valakinek nem. Egyébként én díjazom az őszinteséget, meg hát nem lehet mindenkinek ugyanaz a véleménye. Tisztában voltam vele, hogy lesz olyan író, akinek nem jön át a stílusom, vagy ahogy te is írtad, nehezen emészti majd meg.
Szerintem az érdekes az pozitív, nekem még a fura jelző is az valamiért. Nekem legalábbis ezek jobban esnek, mintha valaki azt mondaná hogy "okés" a stílusom, vagy hasonló. Úgyhogy abszolút nem értettem félre, és köszönöm neked ezt a jelzőt. Az érdekesben sok minden rejlik. A vesszők... Sumire mindig leszól miatta, és amúgy én nagy vesszőtróger vagyok XD oda teszek, ahol jónak látom vagy gondolom, vagy ahova szerintem kell. Aztán lehet, hogy a közelében sem vagyok a helyesírásnak etéren, de nem tudom magamban ezt szabályozni, nagyon veszélyesen élek XD De azért megpróbálom majd, ígérem.
Oh, és köszönöm az észrevételt, azonnal átjavítom a nevét. Igen, nem nagyon éreztem a lánykám személyiségét, csak annyit tudtam biztosra, hogy Dalít ki akarom valahogyan emelni.
Köszönöm, hogy megírtad a kendőzetlen véleményed. Mindig örülök, ha egy kritikában indokok és építő dolgok vannak ♡
Szia!
VálaszTörlésElőször is bocsánatot szeretnék kérni, hogy ennyire későn érek ide. Jó valójában már vagy harmadjára olvastam el a történetedet, de csak most vitt rá a lélek, meg az idő, hogy írjak is. Elolvastam a többiek kommentjeit, és igazából gőzöm sincs mit kellene írnom, mert szinte mindent leírtak már előttem.
Talán azzal kezdeném, hogy nem véletlen, hogy háromszor olvastam el. Először pár hete valamikor éjfél tájban estem neki, és az első bekezdés után rájöttem, hogy olvasom a szavakat, de nem értem, ami valahol a fáradtságom miatt volt. Aztán olvastam egyszer délután a vonaton ülve. Akkor végig is olvastam, és nem értettem, vagy legalábbis nem tudtam átszellemülni hozzá, hogy értsem. Az a helyzet, hogy olyan komplex hasonlatokat és összetett mondatokban írsz, hogy földi halandó, mint én nagyon nehezen érti meg elsőre. Szóval igen, harmadjára vagyok itt, és most már értem. Legalábbis azt hiszem.
Alapvetően a történet maga semleges érzelmeket váltott ki. Nem érintett meg igazán, nem is zúgtam belé, de talán mert a halál és a művészet témájában sokat olvastam, és emiatt vált megszokottá a számomra. Ugyanakkor jó volt ezzel a párossal olvasni, eszméletlenül hiányoznak ♥
Az írástechnikádhoz csak annyit fűznék, hogy lehet, hogy a kevesebb néha több. Tényleg iszonyat szépen fogalmazol, de gyenge elmének ez magas, és emiatt kevésbé élvezhető. Az ilyen helyesírás meg ilyenekbe nem mennék bele, egyrészt mert nem az én asztalom, másrészt meg mert Dalí nevén kívül nem vettem észre orbitális hibát.
Köszönöm, hogy olvashattam és várom a következőt!
-MinBekka♠
Szia!
VálaszTörlésHát hozzád is eljutottam. Gondoltam, áh, ez rövid, gyorsan elolvasom, pikk-pakk írok kommentet és leugrok morzsaporszívót venni Karácsonyra a MediaMarktba. Aha. Persze. Hogy gondoltam én ezt. Pont a te írásod felett átsiklani?
Rövid, de tartalmas. Nagyon kellett figyelnem, hogy most mi meg hogy, mert olyan szépen éltél a hasonlatokkal, hogy magával ragadott.
Művészi volt, tiszta, szép, mint egy festmény. Őszintén kétszer kellett elolvasnom azt arészt, mikor cserekereskedelmről volt szó, de hát most na. Megértettem :D
A szerelem, a tisztaság, egymás iránti tisztelet és feltétlen nélküli szeretet, odadás....komolyan mindneki olyanszépen írja le ezeket :D
Szóval ne félj, nagyon is helyén volt minden betű!
Köszönöm, hogy olvashattam!