Ajánlott zene: Ghost - Cirice
Jiwon olyan más volt, mint a többiek. Mindenki
azt mondta róla, hogy zseniális, de csak az értette igazán, akinek odaadta a
szív-kulcsát; a barátai és a családja, akiket szinte minden közös alkalmunknál
említésszerűen felhozott, viszont alig mondott róluk valamit. Most is eljött és arra várt,
hogy méltányosan a nevén szólítsam, azonban én belemerültem az Ő
kifürkészhetetlen gondolataiba. Szerettem volna megérteni milyen ember, miért
tűri a mások számára alig látszódó fájdalmat, vagy miért mosolyog, amikor
meglát egy testvérpárt bejönni ide. Ez az ötödik találkozásunk, és én most már
teljesen biztos voltam benne; szerettem volna megismerni. Úgy igazán.
- Jiwon, te következel! – szólaltam meg végül,
majd egyből felállt a fekete bőrkanapéról, és sietős léptekkel hozzám
igyekezett. - Vedd le a pólód – utasításnak hangzó kérés volt ez részemről, de
ő zokszó nélkül megtette, amit kértem.
Kidolgozott teste volt, a gyönyörű izmai csak
úgy körvonalazódtak, erős volt és olyan gyönyörű, mint egy kézzel-lélekkel faragott
isteni szobor. Habár sosem szerettem a kockahasú pasikat, a nőknek volt egy
kimondatlan önfejű törvénye; kivételek mindig vannak.
- Akkor most lefekszem ide – mondta, aztán
kényelmesen elhelyezkedett hasra feküdve. Egy halk és izgatott sóhaj szökött ki
belőle, én pedig azon nyomban elmosolyodtam.
- Ne félj, nem fog fájni.
- Ajánlom is, ha már ilyen sokat fizetek
érted! – mondta mosolyogva, mire én is gondtalan nevetésben törtem ki.
Amikor vigyorgott, összehúzódtak nagyon
vékonyra a szemei, amit én eszméletlenül aranyosnak tartottam. Sokszor lelkes
képzelőerővel eljátszottam azzal a gondolattal, hogy milyen mámorító érzés
lenne reggelente ezzel a szempárral felkelni, majd lefeküdni.
- Egyébként miért engem választasz mindig erre
a megtisztelő feladatra? – nemes egyszerűséggel kérdeztem tőle, ő pedig enyhe
mozdulattal elfordította a fejét, így közelebb került hozzám.
- Imádom a tetkóidat. Egyszerűek, mégis
kreatívak. Tele vannak érzéssel – válaszolta, én pedig elkezdtem tollal felírni
a hátára a feliratot, hogy nagyjából
tisztában legyek a végkifejlettel.
Mosolyognom kellett a válaszától, azonban nem
mondtam rá semmit. Olyan hatással volt rám, hogy képtelen voltam bármilyen
mondatot kiejteni a számon. Hihetetlen.
Megmutattam Jiwonnak is az eredményt, majd az
engedélyével elkezdtem a tintát egy számára kedves emlék formájában a hátába
vésni. Imádtam, hogy a tetoválásokkal ennyi mindent ki lehetett fejezni;
szomorú vagy boldog emléket, szeretetet, vagy bátorságot. Olyan, mint egy
felszabadulás. Mintha újra vennél levegőt azután, hogy felkerült rád egy olyan
emléked, amit örökre szeretnél nyomatékosítani a szívedben.
- Szóval... mi a kis tetkód története? – kérdeztem tőle izgatott kíváncsisággal, amikor lágyan Isten nevét karcoltam a
hátára.
- Igazából semmi különös, az apámnak és a
bátyámnak is pont ugyanilyen van. Apa fejéből pattant ki, mi meg belementünk. De nem bánom, ezzel is bizonyítom nekik, hogy mindig ott leszek
mellettük. És a jelentése is nagyon fontos nekem.
- Te hiszel Istenben?
- Itt inkább az a kérdés, hogy te miért nem
hiszel – válaszolta, én pedig egy pillanatra elfelejtettem létezni. Ilyen
nyíltan, mégis ilyen könnyedén még senki nem kérdezte ezt meg tőlem.
- Igazából... a kisöcsém miatt. Nagyon hamar
elvette tőlünk, pedig annyira életvidám kisfiú volt, még a halála napján is
mosolygott. Csak hét éves volt.
- Jézusom, nagyon sajnálom.
- Nem gáz, régen volt. Azóta a családom mindig
ajándékoz valamit leukémiás alapítványoknak. De én... valamiért kiveszett
minden reményem. Mindig felteszem magamnak ezt a kérdést. Miért történt ez pont
velünk? De igazság szerint nem szeretek erről beszélni – már a hangom is
megremegett, ezért úgy döntöttem, hogy megint a feliratnak szentelem minden
percem. Azt hittem, az idő minden sebet begyógyít, de nem. Egyre rosszabb volt,
és egyre inkább vágytam arra az érzésre, amit csak ő tudott nekem megadni.
Viszont úgy éreztem, hogy Jiwon belülről látta a sebeimet. Szinte hallottam,
ahogy a mennydörgés megtört a szívemben.
- Tudod, Isten szeretete nem azt jelenti, hogy
soha nem történnek rossz dolgok, hanem hogyha megtörténnek, Ő melletted lesz.
- Csak nagyon nehéz...
- Vannak felfoghatatlan dolgok ebben a
nyomorult világban. De Istenhez bármikor fordulhatsz. Ő ott lesz neked mindig.
Egyébként az a kedvenc tetkóm rajtad. Az öcséd arcképe –mondta halkan, majd bazsalyogva félszemmel az alkalomra pillantottam. Igen, az az önzetlen mosoly
csodákra volt képes.
- Köszönöm. És amúgy mindjárt kész vagyunk,
már nem kell sokáig szenvedned.
A legutolsó betű után elvégeztem a szokásos
teendőket, aztán megmutattam Jiwonnak is az új, varázslatos tetoválását.
- Hát ez rohadt király! Köszönöm – mondta
elalélva, én pedig csak somolyogni tudtam rajta.
Valójában én is úgy gondoltam, hogy ez
bámulatos, az egyik legelbűvölőbb szeretetkinyílvánítás és emlék, amit csak
az ember el tudott képzelni. A család mindennél fontosabb.
- Örülök neki, hogy kibírtad a fájdalmat, és
nem kellett megdorgálnom téged.
- Pedig kegyetlenül fájt! Néha már úgy
éreztem, hogy szándékosan csinálod – mondta elviccelve, majd a szalont a
kettőnk harsogó nevetése töltötte meg. - Amúgy... boldog vagyok, hogy
megosztottál velem egy ilyen emléket. Esetleg a többi tetkódról is mesélhetnél,
meg igazából nem is fair, hogy te az enyéimnek tudod a mondanivalóját, de én a
tieidről nem tudok semmit.
Ő csak mosolygott, nekem pedig egy szánalmas
bólintásnál nem futotta többre. Minden egyes megfejthetetlen tettével
meglepett. Aztán villámként csapott belém a felismerés, hogy Ő állandóan
elmesélte a legféltetebb titkait, kérdések nélkül mondta a történeteit. Ilyet
nem mondott el az ember csak úgy akárkinek. Amikor beengedünk valakit a saját
kis világunkba, az a legnagyobb szeretet és bizalom kifejezése. Hiszen ilyenkor
lelkünk legmélyére láthatnak be, megannyi érzelmes ereklyébe, ami egy ember
szívébe ott lehet.
A mai nap folyamán odaadtam Jiwonnak az én
kulcsomat is. Úgy látszik, hogy az Övé már régóta nálam volt.
_____________________________________
Sziasztok! ^^
Most hirtelen annyi mindent mondanék, de nem szeretnék ódákat zengeni itt Jiwonról és az iránta érzett szeretetemről, szerintem minden benne van a kis történetemben.
Ez a oneshot sok szempontból nagy kihívás volt nekem.
1. Női szemszögből írtam, ami számomra a LEGNEHEZEBB XD Tényleg, utálom a saját lány karaktereimet, az egész utálatos, valószínűleg ezért is szoktam inkább yaoit írni. Meg olyan kis semmilyenek, nincs konkrét személyiségük, csak úgy vannak. Nagyon nem vagyok jó a lány karakterek leírásában XD
2. Hát ez a zene... ELFOGADTAM A KIHÍVÁST, és megpróbáltam rá valamiféle fluffot írni, azonban sokszor kifogott rajtam, nem jöttek úgy a szavak, mint általában
3. Nem akartam most a hasonlatokba beletakarózni. Azt akartam, hogy ez egy olyan tiszta dolog legyen, amit én is próbáltam megírni a oneshotban a bizalomról. Meg hát ez egy kihívás extra volt így nekem, hogy vajon hasonlatok nélkül is sikerül-e átadnom azokat az érzéseket, amiket szerettem volna.
Kíváncsi vagyok, és izgatott is.
Ugyanakkor a kritikát elfogadom, mert abból tanulhatok! ^^
És már csak ilyen funfactek:
A oneshotban megemlítem, hogy Jiwonnak ez már az ötödik alkalma, hogy tetkót megy csináltatni.
Azonban a valóságban csak két tetoválása van, az egyik ez:
Ez egy közös dad-sons tetoválás, amiről én is írtam. "Fear only God, Hate only sins"
A másik pedig ez:
Ez pedig egy közös tetoválás a testvérével.
"Worry about nothing, pray for everything"
Egyébként Bobby és a családja vallásosak, ahogy én is az vagyok ^^
Oh mann...
VálaszTörlésElőször is.: Amikor már legalább egy éve azon gondolkozol, hogy elkezdj-e egy tetováló sulit, de túl drága (ami meg olcsó lenne, az meg olyan is), ezért elhatározod, hogy majd ha kapsz egy jelet a Szakállástól, akkor elmész nyíltnapra, és feloldod az utazásra/egyetemre szánt pénzed a számládon... MI EZ, HA NEM EGY JEL?!
Nade... magáról a ficről. Meg kell mondanom, elképesztően tisztellek azért, amiért eddig a challenege során olyan történeteket írtál, amik gyönyörködtetik a lelket. I mean... hiába van/volt a szereplőidnek gondjuk, bajuk, nehéz helyzetük, rossz gyerekkoruk, Te mindig a pozitív oldalát ragadod meg a dolgoknak, úgy alkotva meg a kis történetedet, hogy amikor a végére érek, az az érzésem, hogy "Igen, azt hiszem, minden rendben van úgy, ahogy van". Nem tudom, olvastad-e 'Az élet játéka' című könyvet, de már az első ficidnél (A Queen-esnél) a főszereplő lány jutott Rólad eszembe, aki mindenkiben és mindenben a jót keresi, és meg is találja.
Nade, megint nem a ficiről írtam...😅
Igazából elég lenne csak annyit írnom, hogy egy újabb gyöngyszem. Én nem nagyon igyekeztem a zene szövegére vagy a klippjére való utalásokat keresgetni, csak egyszerűen hagytam, hogy magába szippantson a történet. Éd annyira jólesett olvasni. Egy egyszerű történet egy parányi hétköznapi csodával, gyönyörűen megfogalmazva. Kell ennél több?
Nagyon tetszett, hogy külön leírtál pár tényt a történettel/Bobbyval kapcsolatban, ugyanis ezzel azt érezteted az olvasóval, hogy törődsz vele, amiért magyarázatot adsz egy-két dologra.
Én is gyűlölök női karakterrel írni, mert sosem találom meg azt az arany középutat, amire úgy igazán rámondanám, hogy igen, nem lett hisztis liba, és üres sem, nem túl domináns és önérzetes, de akaratgyenge sem... nehéz ez. De szerintem Te itt most elég jól megoldottad. :)
Én igazán élveztem olvasni, de gondolom ez így átjött az eddig leírtakból. Várom nagyon, hogy olvashassak majd Tőled még. :)
Szia!;;
TörlésJaj, ennek nagyon örülök, pláne ha ez az álmod. Az álmokat mindenáron meg kell valósítani, tetoválni meg ultrakirály! Kár, hogy én csak oroszlánt tudok rajzolni, azt is felismerhetetlenre XD
Igazából nem ösztönösen csinálom ezt, de valahogy mindig próbálom kihozni azt minden történetemből, hogy ne legyen szomorú a vége, de azért reális is legyen. Régen nagyon szerettem angstokat írni, konkrétan nem volt olyan oneshotom hogy nyírtam ki valakit, de most... azt hiszem képtelen lennék rá. Sok (rossz) dolog történt velem, kezdve Jonghyuntól mamáig, hogy rendesen fáj már ha ilyen nagyon szomorú novellákba ütközök. Nem olvastam még, de felkeltetted az érdeklődésem, egyszer mindenképp belenézek^^ de nagyon örülök neki, hogy -ezek szerint- ilyen pozitív karaktert juttatok az eszedbe.
Olyan gyönyörű dolgokat írtál nekem, hogy azt se tudom mit válaszoljak, de komolyan. Ez hihetetlen érzés, még a szívem is felrobban itt lassan a boldogságtól XD Amúgy én ezt a zenét valahogy úgy fogtam fel, amikor mondja hogy "hallom a mennydörgést megtörni", meg "látom a sebeid belülről", hogy egy ember a bizalmába fogadott valakit, és képes lenne vele bármit megosztani. Lehet tök logikátlan, én valahogy ezt képzeltem bele a dalba.
Ez már csak az én "Vivis szokásom", mert tudom hogy nagyon kevesen olvassák el a oneshot utáni írói megjegyzéseket, de nekem mégis jobb a lelkemnek, ha még írkálok oda valamit XD Bár most szerintem aki elolvasta a történetet érdemes lenne azt is elolvasni, mert sokan félreismerik ezt a csodálatos fiút, csak azt látják, amennyit a felszínben mutat. Pedig nála nagyobb lelkű, önzetlenebb fiút... ritka. Szeretetreméltó, én pedig igazából csak írtam meg írtam volna róla a tényeket, csak az már tényleg regény lett volna.
UGYE? Annyi mindent el lehet cseszni ezekkel a lányokkal, és ez nem az a fajta, hogy egy karakter él ezáltal merthogy nem lett tökéletes. Nem. Egyszerűen idegesítő. És ha olvasok is, akkor is ezt tapasztalom, de a könyvekbe is. Hirtelen nem is tudok mondani olyan női karaktert, aki elnyerte volna a szívem. (Csak doramában volt ilyen, de az más, a doramák a legjobbak haha).
Nagyon nagyon köszönöm! Ez most olyan jólesett a szívemnek, most olyan boldoggá tettél!
Köszönöm még egyszer ♡
Szia!
VálaszTörlésHáááááát, most kicsit nem is tudom mit írjak. Most úgy totál kiüresedett a fejem. De megpróbálok valamit összehozni. Előre is bocsánat ha értelmetlenre sikeredik.
Szóval akkor a legelejéről. Nos egy kicsit meg voltam keveredve a szemszögekkel, így kb a felénél újra kellett kezdenem az egészet, akkor már nagyjából értettem is mi a szitu, de valahogy végig azt éreztem, te magad sem érezted kényelmesen, hogy ilyen szemszögből írj. Nem igazán tudom leírni, valahogy nem te voltál.
A rejtett kis ikonjaid, hasonlataid itt is megvoltak, az elején nem értettem mi akar lenni ez a szívkulcs dolog, de aztán azért a végére megvilágosodtam. Sőt, amíg újra nem tért vissza, meg is feledkeztem róla, így viszont a végén ismét visszahoztad a figyelmemet.
A téma, pontosabban a két kiemelkedő dolog, az hit istenben és a tetoválás két kedvencem. Pontosabban az istenben való hit elég kényes téma, a tetoválás viszont annál kellemesebb. Nagyon tetszett, hogy ezeket kombináltad, mert általában nem szokták egy kalap alá venni őket.
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következőt!
- MinBekka♠
Szia!
TörlésIgazából jól érzed, nem nagyon tudtam hogyan is kellene elkezdenem, egyáltalán hogyan legyen lányos a karakterem XD Minden megfordult a fejemben, aztán végül összeállt a kis kép, hogy miszerint fogom felépíteni. Nem tudom, igazából már utána élveztem írni amikor tudtam mi mi után fog következni, nem is nagyon gondolkoztam a szavakon, csak írtam. Tutira jobban éreztem volna mondjuk Hanbin szemszögéből egyébként, de próba szerencse alapon belevágtam egy ilyenbe. Úgyhogy igazság szerint egyet kell értenem veled, de amilyen makacs vagyok úgysem adom fel, majd megpróbálom következőleg is lány szemszögből írni, hátha gördülékenyebben fog már menni.
Igen, és igazság szerint ez itt Kim Jiwon. Tetoválások hada és hívő. Ez a két téma annyira ráillik, szerintem sokan nem is gondolták volna, hogy Bobby hisz Istenben. Nem akartam egyébként annyira belemenni a témába, mert tudom hogy nem mindenki hisz benne, és azoknak valószínűleg kellemetlen volt olvasni. Viszont hívőként keveslem, de tényleg nem akartam túlzásba esni, amikor eleve ilyen kényes témát feszegetek.
Köszönöm hogy leírtad a véleményed, igazán örülök neki, hogy nem rejtetted véka alá amit gondolsz! Megpróbálom következőleg úgy alakítani a lány karakterem, hogy az már jobban "Vivis" legyen;;
Szia!
VálaszTörlésVégre eljutottam, hogy kommenteljek neked! Uff, bocsi, hogy ennyit vártál :/
Hát most aztán nehéz mit mondanom :D Először is, nem volt gáz a lány karaktered, teljesen rendben volt. A másik pedig, hogy te tényleg megtalálod a kis kaput XD
Írtad, hogy most hasonlatok nélkül akartad a mondanivalót közölni és azt kell mondanom, hogy sikerült. Úgy értem, hogy néha nem kellenek a nagy és tekergős, művészi szavak, így, a mostani tiszta és egyszerű szövegével jobban átjött a lényeg. Ehhez most ez kellett. Nem azt mondom, hogy ha hasonlatokat vittél volna bele, nem lett volna szép, de ehhez a zenéhez és gondolataidhoz most ez illett.
A másik: tetoválás. Nekem nincs és nem hiszem, hogy csináltatok, de akiknek van, azok nem csak úgy magukra pingálnak egyet, mert "tetszik". Jó, biztos sokan vannak így, de ahogy írtad, a tetoválásnak van története. Ahhoz,, hogy eljuss arra a pontra, hogy te valamit a testeden örökre viselj, annak van háttere.
És itt nagyon jól átíveltél istenhez. Én hiszek benne, valaki pedig nem. A két álláspontot jól mutattad (még ha rövidke is az írás) és nagyon szépen leírtad Jiwon gondolatait ez ügyben.
Az is tetszett, hogy a zene szövegét is beletudtad illeszteni a szövegkörnyezetbe.
Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Szia!
TörlésEzt örömmel látom, mert tényleg nagyon félek a lány karakterektől, és ezt senki nem hiszi el nekem XD "Pasi"aggyal olyan könnyű gondolkoznom, vagy nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés rá, hanem hogy ott mindig úgy érzem, hogy a karaktereim életre kelnek, míg a lányoknál ez nem történik meg. És egyszerűen utálom, ha valami nem érzéssel jön létre, csak úgy van és lébecol - szerintem ezért is szoktam yaoit írni többnyire. Úgy érzem, hogy ott kiteljesednek a karaktereim.
Igen, pontosan ezt gondoltam miközben írtam. Hogy ez így, a maga egyszerűségével lesz igazán nagyszerű, mert a lány karakterem sem lett olyan filozofikus, meg Jiwonnak sem az a legfőbb tulajdonsága.
Ó, feel you. Nekem sincs tetkóm, egyrészt félek tőle, másrészt nem is igazán tudnék neki "történetet", ezért nem is csináltatok. Amikor mentek ezek a műsorok a tv-ben mindig azt figyeltem, ahogyan egy-egy tetkó mögé elrejtőzik egy gyönyörű gondolat vagy történet, mint mondjuk a portréknál. Bár a mamám aláírását magamra tetováltatnám, mert büszke vagyok rá, de roooohadtul nem bírom a fájdalmat XD
Azért lett rövid, mert tudom, hogy a challengeben részt vevők között is van olyan, aki nem hisz benne. És ezt tiszteletben akartam tartani, mert hát mindenki maga dönti el, hogy neki ez mennyire fontos téma, vagy hogy mennyire hisz benne. Igazából itt is regényt tudtam volna írni, de nem akartam hogy túlzó legyen.
Köszönöm, hogy kifejtetted a véleményed, nagyon jólesett olvasni^^
Fhuu hát tudod, hogy én nem vagyok egy hívő ember xD Fogalmazzunk így :'D Viszont az a mondatod, hogy "Tudod, Isten szeretete nem azt jelenti, hogy soha nem történnek rossz dolgok, hanem hogyha megtörténnek, Ő melletted lesz." annyira megragadt bennem... Utána beszélgettem valakivel, már fogalmam sincs ki volt az, de emlékszem valahogy szóba jött ez a hit téma stb, és elmondtam ezt a mondatot. Még mindig nem hiszek,nem is fogok, de ez a mondat igazán megragadt bennem. Szerintem te, mint hívő nagyon jól megfogalmaztad ezt. Le a kalappal!
VálaszTörlésAmikor néztem a BP Kill This Love-ot subbal és jött a vér-könny szöveg részlet, vagy valami ilyesmi volt, akkor rögtön te jutottál eszembe :D
Nagyon tetszett ez a kis szösszeneted, remekül megmutattad vele, hogy mi emberek mennyire elsiklunk a másik szavai felett, és afelett, hogy igazából a másik fél is érdeklődik irántunk stb. A tetkós téma is jó választás volt, és nagyon illet Bobbyhoz, a családdal együtt.
Benned nem csalódom soha <3
Oh és egyébként érdekes volt, hogy lány szemszögből írtál. Szerintem annyira nem kellene félned ettől, mint amennyire teszed, kezdésnek ez nagyon is jó volt. Persze, ha nem érzed magad gy komfortosan és ezzel nem akarsz cseszekedni, akkor hagyd. Az pedig hogy nem használtál annyi hasonlatot stb, hát így is megvolt a varázs, és látod bennem így is mély nyomot hagytál. Csodásak a hasonlataid, de nem csak attól leszel ennyire csodás író, mert nélkülük is beszippantottál és megérintettél!
TörlésAh, már nem tudom hanyadjára olvasom el a véleményed, és igazából egyszerre szomorú és boldog is vagyok, mert hát megragadt benned ez a mondat, ráadásul ez valami, ami Istenhez köthető. Azt hiszem nem tudod rólam, de volt egy korszakom, amikor én sem hittem benne. Persze akkor fiatal voltam, elvont társasággal, és még naiv is voltam. Szerintem részben ennek köszönhetően lett ilyen erős személyiségem, mert akkor nagyon elnyomva éreztem magam, és soha többé nem akartam ilyen helyzetbe kerülni. Aztán így szépen magamtól lettek önálló gondolataim, és észre se vettem, de elkezdtem mamámmal imádkozni. Aki egy csodálatos ember volt, egy örök hívő, az élete utolsó percéig bízva abban, hogy Isten megadja neki a boldogságot. Mama nem befolyásolt, csak egyszerűen hallgattam ahogy imádkozik, és ekkor áttört bennem valami. Elolvastam a Bibliát, illetve nagyon sok ilyen témájú filmet is láttam. Az egyik kedvencem a "God's not dead" volt, ami még based on a true story is. És hihetetlen volt, ahogy egy egyetemista diák bizonyította be egy professzornak, hogy Isten létezik.
TörlésOké, túlzásba estem, csak valamiért jólesett ezeket leírni XD Meg hát hol máshol osszam meg a gondolataimat, ha nem itt.
Az utolsó mondatod pedig nagyon köszönöm. Mindig azon aggódom, hogy az emberek azt se tudják ki vagyok a hasonlataim nélkül, mert így ez is csak 'egy a sok közül'.
Most még jobban dolgozom rajta, hogy hasonlatok nélkül is felismerhetővé váljak, vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak.
Köszönöm a véleményed ♥