Statistics

Followers ♡

Picture of the month

Picture of the month

My world

My world

Popular

Blog Archive

Utolsó virágszirom - Double B

||


       Kör. Emberek. Felesleges beszédek. Párok, akik próbálják megmenteni az utolsó, még le nem hullott virágszirom-kapcsolatukat. És én is közöttük vagyok. De vajon mi lesz, ha az az egyetlen szirom idő előtt elhervad?  
        –  Üdv, Kim Jiwon – mondom határozatlanul, éreztetve, hogy semmi kedvem jelen lenni ezen a szerencsétlen párterápián. 
        –  Kim Hanbin – szenvtelenül hagyják el a szavak a párom ajkait, majd végig megyünk az egész körsoron, bemutatva a többieket. Nem is értem, minek kell állandóan bemutatkozni.  
       Ez a harmadik alkalmunk így közösen, azonban még mindig nem érzem úgy, hogy erre feltétlenül szükségünk lenne. A szerelem olyan, mint a hullámok. Némelyikük könnyedén átutazza az egész óceánt, míg mások két-három finom mozdulat után kifutnak a partra. Részemről az érzés nem múlt el, viszont képtelen vagyok eltűrni a gyerekes és öntelt viselkedését. Hanbin szerint az érzelmeket nyíltan ki lehet mutatni a világnak. Kötetlenül, mintha csak a tenger hullámai fodrozódnának, viszont számomra ez mindig is kényelmetlenebb volt, amit ő sosem fogadott el. Nekem egy kapcsolat két emberről szól, nincs igényem egy felesleges harmadik személyre, aki csak áskálódik. Mégis itt vagyok, mert fontos nekem. 
       – Most pedig meséljetek. Jiwon, változott valami? Több időt töltesz a pároddal? – kérdezi Yunhyeong a meghitt megszállottságával, együttérzően mosolyogva. Már az elején kijelentette, hogy tegeződni fogunk, amin mindenki meglepődött, de ő azt mondta, hogy így sokkal közvetlenebb lesz a beszélgetés. 
       – Ennél több időt már nem is tudnék vele tölteni! Elmegyünk dolgozni, de még a rohadt munkahelyünk is ugyanott van! Csak Hanbin szerint megcsalom őt, ez a rögeszméje.   
           –  Nem is igaz! 
       – Tudod, ha valakivel együtt vagy a nap huszonnégy órájában, akkor megszokottá válnak a körülmények, és nem lesz elég csak puszta fizikai kontakt. Szerintem a párodnak jobban is kimutathatnád az érzéseidet – visszakontráz idegesítően nyugodt hangnemben, Hanbin pedig folyamatosan bólogat.  
          – Ezt már megbeszéltük, én nem tudok ilyen könnyedén kitárulkozni.  
      – Nahát, pedig azt hittem a melegek sosem veszekednek, és mindent megosztanak egymással. Milyen kár – öntelt hangon szólal meg Jinhwan, a körcsoport egyik tagja.  
        – Sajnállak, te nem tudtad bevallani a barátnődnek, hogy igazából extra meleg vagy és most ránk féltékenykedsz. Először a saját kapcsolatodban tegyél rendet, mielőtt beszólnál a másiknak, te gyökér! – rideg hangon közlöm, Hanbinnal pedig enyhe mosoly kíséretében pacsizunk. Ez olyan páros dolog nekünk. Az elmúlt években már számtalan rosszindulatú emberrel sodort minket össze az élet, aki megpróbált megszégyeníteni. De mi nem hagytuk magunkat, utána pedig mindig megünnepeltük valamilyen módon a sikerünket.  
Ahogyan most is, Jinhwan már csak feldúlt ábrázattal ül a helyén, és felénk sem pillant.  
       – Kérlek titeket, ne tegyetek ilyen elhamarkodott megjegyzéseket! Inkább folytassuk tovább. Hanbin, szeretnéd, ha Jiwon megváltozna?  
          – Nem, egyáltalán nem! Sosem ezt vártam el tőle.  
      – Akkor mégis mit vársz el tőlem?! – kérdezem indulatosan tőle, ő csak rám néz szikrázó szemekkel, de nem szólal meg, ezért folytatom - Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok veled megosztani, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnélek. Még erre a rohadt terápiára is eljöttem a kedvedért, pedig tudod mennyire utálom! Ennél jobban hogyan bizonyítsam a szerelmem? Néha úgy érzem... mintha várnék rád, hogy kinyithassam neked a kiskaput, de neked ez nem elég, mert a nagykapun akarsz bejönni.  
         –  Én pedig úgy érzem, hogy még a kiskaput sem szívesen nyitnád ki...  
      – Jól gondolom, hogy nem bízol eléggé Jiwonban? Most azt mondod, “szerelmes vagyok!”, miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. “Hol voltál, merre voltál?  Megcsalsz, nem csalsz meg?” Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szűnni a kapcsolaton belüli bizalom. 
       Yunhyeong szavai letaglóznak. Hanbin tekintetében is a megdöbbenés rajzolja fel önmagát. Nem szólal meg, de ajkai megremegnek. Mondani akar valamit. Egy szót akár, vagy egy egész beszédet, de a hangok megakadnak a torkán. Igaz lenne? Soha nem gondoltam, hogy a bizalmunk egymás felé olyan törékeny is lehet, míg végül darabokra porlad. Kedves érzések körvonalozódnak bennem, az első randi, első ölelés, az első csókunk...  Imádom a csúnya képeinket, amiket együtt készítettünk, hogy minden áldott nap túl sok sót tesz a rántottára. A szívem mindvégig azt kántálja, hogy az elhangzott szavak nem igazak, ránk biztosan nem. Tiltakozni akarok minden porcikámmal, viszont Hanbin megelőz.  
       – Igaz, én erőltettem ezt a terápiát, de csak azért, mert Jiwon túlságosan zárkózott. Még velem is. Nem azért vagyunk itt, mert a szakítás szélén állunk, mint mondjuk Jinhwanék... Csak tényleg, néha frusztrál, hogy inkább elnyomja magában az érzéseit, nem oszt meg velem olyan dolgokat, amiben akár segíteni is tudnék neki, hogy ne egyedül cipelje a terhet. De az önbizalmam benne a feltett kérdéseidre sosem ingott meg. Tartom annyira különlegesnek a kapcsolatunkat, hogyha valaha eljön az ideje, akkor szépen vetünk véget a szerelmünknek, de még nem tartunk ott. Nagyon nem. És úgy gondolom, ahol szerelem van, ott háború is van – mondja Yunhyeong felé intézve a szavait, viszont úgy érzem, minden egyes sora a lelkembe ivódik. 
      Igaz, nem közvetlenül nekem mondja, viszont végig fogja a kezem, olyan szorosan kapaszkodunk egymásba ezzel, mint még soha. Azt hiszem, ezzel a kijelentéssel realizálódott mindkettőnkben, hogy félünk elengedni a másikat. Már nem tudnám elképzelni az életem Hanbin nélkül. Nem is akarom. Megértem, hogy mit akart ezzel elérni, viszont sokkal többet kaptunk. Yunhyeong már a többieket kérdezi egyesével, viszont mi csak egymásra figyelünk. Mosolygunk. Ebben a mosolyban benne van minden; amit reggel érzek, amikor aggódom érte, amikor törődöm vele, amit délután érzek és amit este érzek. Mindig ugyanazt. Mindent meg fogok tenni, hogy az utolsó szerelem-virágszirmunk ne hulljon le. 


______________________________

Sziasztok!^^ 
Huh, végre elkészültem vele, és bár nem teljesen olyan lett mint amilyenre szerettem volna, azért nagyjából meg vagyok magammal elégedve. 
Tényleg egy nagyon hosszú két heten vagyok túl, úgyhogy még jól is esett ezt most leírni, na meg Double B is megérdemelt tőlem már egy ilyen befejezést. 

Imádom ezt a zenét, habár nem ez a kedvenc Queen számom, de amint eszembe jutott ez a challenge azonnal tudtam, hogy nekem ezzel a dallal írnom kell valamit, mégpedig valami olyasmit, amire senki nem számítana. 

((Nézzétek el ezt a gyatra formázást, meghülyült a wordöm, úgyhogy az egészet online wordbe csináltamXD))

Remélem tetszett nektek, én élveztem az írását ^^ 

14 megjegyzés

  1. Nagyon tetszett az egész történet. Étdekes volt számomra ez a párterápia, úgy, hogy más párok is részt vettek, olyan nyíltabb hangulatot adott az egésznek.
    Kifejezetten jó volt, hogy az elejétől kezdve érzékeltetve volt a pár tagjai között az összhang, és nem csak a végén.
    Igazából nem tudom kiemelni mi tetszett, mert az egész nagyon megfogott. Az, hogy az elejétől kezdve egy romlott kapcsolatot próbálnak rendbehozni, majd a végére el is jutnak odáig, hogy érezni a változást és a fejlődést számomra kellemes érzést adott.
    Szerintem fantasztikusat alkottál.
    Köszönöm, hogy olvashattam.❤❤
    Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából fogalmam nincs milyen lehet egy párterápia, viszont már tök sok olyan filmet láttam, ahol valami szenvedélybetegségről szoktatják le az embereket, és ott állandóan így van xD tudom, egy picit durva, mert azért egy kapcsolat intimebb, de azt akartam hogy többen legyenek. Amit végül alig használtam ki, ezt utólag bánom.
      Igen, próbáltam úgy írni, hogy ők azért a terápia ellenére is királyak együtt, csak Hanbinban volt egy fal, amit valahogy le akart küzdeni.
      Köszönöm én is, hogy elolvastad és a pozitív véleményt is! 😊❤

      Törlés
  2. Leírtam már, hogy mit gondolok, tudod hogy nagyon tetszett. Szerencséd, hogy posztoltad XD Az ilyen kis Dluble B kincseket pazarlás lenne a zsebedben őrizni, ezeket olvasnia kell a világnak. Olyanokat tudsz alkotni, ilyen egyedi és klassz ötletekkel, hogy csak na. Felnézek rád, tudod-e. 💕
    Köszike, hogy megírtad!! Kis kincs vagy te is, a történeteiddel együtt. 💜
    Puusziii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyan, amúgy is posztoltam volna, csak hát nekem az átlagosnál több noszogatásra van szükségem XD Abszolút egyetértek, bár nem csak az én írásaim, bármelyik Double B történetet kár lenne titkolni. Remélem, hogy az emberek észreveszik, mennyire tökéletesek együtt, mennyire törődnek és vigyáznak egymásra.
      Köszönök mindent, nagyon sokat köszönhetek neked, imádlak ❤

      Törlés
  3. Szia! :)
    Először is meg kell, hogy mondjam, semmi baj a formázással, nagyon szép a helyesírásod, én nem vettem benne észre elírást, követhető és gördülékeny volt az egész. Tipikusan az az írás, amit ha reggel elolvas az ember, rögtön szebb lesz a napja, vidámabb lesz és máshogy fogja látni a világot. Olyan könnyed, mint egy tollpihe.
    Annyi kis problémám volt, hogy mikor azt a részt olvastam, hogy "Nem is igaz!", akkor kicsit belebonyolódtam, hogy ki mondja kinek az ezutáni részt. De ennyi, a többivel nem volt problémám.
    Tetszik a mű címe (én magam nagyon rossz vagyok cím adásokban, így mindig el-elcsodálkozok a címeken) és a mű végére meg is értettem, hogy miért ezt adtad a történetnek. Tetszett az óceán-hasonlat is, nagyon szép és igaz.
    Bevallom, mosolyt csalt az arcomra a vége, mert párterápiára azok mennek, akiknek válságban van a kapcsolatuk, pontosan ezért meglepett a befejezése és tök ari volt! ^^ Amit a terapeuta mondott, az egyszerűen zseniális és igaz!
    Összefoglalva Te tényleg megtaláltad a kiskaput! :)
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^
      Pedig szenvedtem vele egy napot, ezért is késtem, még a legutolsó pillanatban is formáztam XD én látom az elhúzásokat, főleg telefonon, és ugye ha rendes wordbe csinálom akkor nem ilyen, bár remélem annyira nem zavaró. A helyesírásra mindig nagyon figyelek, bár ha van benne elírás azt sosem veszem észre, így valakivel mindig elolvastatom előre. Érdekes módon, majdnem mindenki hibáját észreveszem, de a sajátomat sosem...
      Igen, ott Hanbin szólalt fel, mert Jiwon olyat jelentett ki, amivel nem értett egyet. Nekem is feltűnt ez a rész, de már így utólag nem akartam javítani. Egyébként ezt mondatot már csak később írtam hozzá, mert valamivel nyomatékosítani akartam, hogy Hanbin nem azért erőltette ezt a párterápiát, mert meggyőződése szerint megcsalják.
      Hirtelen villámcsapásként ugrott be ez a cím, hiába az első felvonásban benne van a virágszirom, el sem gondolkoztam rajta XD egyébként én is borzasztó vagyok a címekben, először "Párterápia" lett volna, utána meg csak simán "Terápia", úgyhogy még magamat is megleptem a címmel, aztán amikor már eszembe jutott, könnyű volt lezárni az egészet.
      Hm, nos ezzel nem annyira értek egyet. Mármint nyilván azoknak van a legnagyobb szüksége ilyenre, akiknek válságban van a kapcsolata, de szerintem nem feltétlenül csak emiatt mennek el a párok. Hanbin itt csak fel akarta nyitni Jiwon szemét, hogy nincs egyedül a gondjaival, neki bármikor elmondhatja. Bár igazából, én nem vagyok nagy híve ezeknek a terápiáknak, mert hogyha valakinek a kapcsolata olyan mértékben megromlik, hogy már egy másik fél bevonása kell hozzá... azt már nem lehet megjavítani. De azért próbáltam éreztezni, hogy itt nem erről van szó.
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad 😊

      Törlés
  4. Ha hasonlatok, akkor 120% hogy nálad találom a legjobbakat! Az óceán és hullámok annyira tiszta és őszinte volt, a kiskapu nagykapu pedig bebizonyította hogy a kevesebb mennyivel többet tud adni egyes helyzetekben. Minden hasonlat ott van a pinky-dben, nekem meg a pinky toe-ban XD
    Nagyon meglepett, hogy csoportos parterapia ._. Egyáltalán létezik ilyesmi? JinHwan nagyon is jó hogy itt volt, mert egy kis komikus vonalat vitt a történetbe, ami nekem tetszett, az is ahogy később a beszédben is megemlítette Hanbinnie. Rögtön szemet szúrt, hogy annak ellenére hogy elvileg gazos a helyzet meg terápia stb, annak ellenére is pacsiznak is teljesen egy húron pendulnek, ezzel bennem nagyon jól ereztetted azt, hogy ok tényleg egymasnak lettek teremtve.
    Azt mondjak mindig azok értenek a legjobban és tudnak nagyon okoskodni egy kapcsolatról, meg úgy a kapcsolatokról összeségében, akik még sose tapasztaltak meg milyen benne lenni. Yoyo személyében most te is nagyon hozzáértő lettél XD
    Volt ami viszont nekem olyan fura volt, kicsit megakasztot magyarossag szempontjából, az elején a viragszirom-kapcsolat nekem kicsit értelmetlen, ahogy az önbizalmam benne rész is, de lehet csak nekem szúr ez szemet.
    Hónapok óta nem olvastam tőled semmit, szerintem nem is írtál, de annyira örülök hogy a kihívásnak hála végre megint ilyen élményekben lehet részem!
    Ennél már csak az lesz jobb, ha JunMir vagy MirJun jön,
    XD LOOOOL
    Szercsi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy érzem, hogy a hasonlatok az erősségem, és én csak így tudom úgymond feldobni a történeteimet, úgyhogy igen XD Hát az óceán meg a tenger meg a hullámok a gyengéim, lassan úgy érzem hogy kimaxolok mindent amit róluk meglehet említeni; de nem adom fel.
      Igazság szerint fogalmam nincs. Bizonyára nem létezik ilyen XD dehát a történetek gyakran arra vannak, hogy olyan dolgokat írjunk le, amik a legnagyobb baromságok. Nem erre törekedtem, de nem akartam annyira egyszíksúra írni, és hát tudtam hogy egy beszólás nagy mértékben feldobná az egészet, ezért cselekedtem. Mi a szar, te a nagy yaoi-ellenes, a heterók híve azt mondtad, hogy Double B egymásnak lett teremtve? Na jó, tudom hogy nem úgy gondoltad.
      TRUE DAT XD Bár ez nem teljesen igaz, de nem teregetem ki a magánéletem. A szerelem gyakran gyávaság vagy önzőség. Pedig pont hogy nem erről a két dologról kellene szólnia.
      Ó, pedig én gyakran csinálom ezt, két egymástól eltérő szót összekapcsolok, és ilyen ellenzéki magyar szót kapok belőle XD mert hogyha csak annyit írok hogy "kapcsolat" vagy "virágszirom", az nekem annyira unalmas. Bár megértem, hogy téged ez kizökkent meg tényleg fura, de ha belegondolsz egy kapcsolat tényleg olyan, mint a virág szirmai. Lehullnak, vagy lassan, vagy gyorsan, a virágtól függ. Az önbizalmas részre már nem is emlékszem, de elolvasom még egyszer és figyelni fogok ezekre.
      Igazából írtam, csak mindig abba a csoportba posztoltam, ahonnan te kiléptél. Elkezdtem egy Jaeyong fanficet, amiben elakadtam ezért leszedtem, de mindenképp folytatni akarom.
      Hát azt hiszem az a Junmir vagy Minjur még várat magára egy picit (nagyon)XD
      Köszönöm hogy írtál 💝

      Törlés
  5. Szia! :)
    Hajaj, az a hasonlat... Istenem, de mennyire jó hasonlat. ELolvastam jó sokszor, hogy biztosan ne felejtsem el. Nagyon-nagyon tetszik, és annyira kifejező.
    Nagyon tetszik a sztoriban az, hogy nem olyan párról van szó, akik végső elkeseredésükben és utolsó utáni megoldásként mentek el a terápiára, hanem "csak" egy felmerülő probléma miatt szerettek volna segítséget kérni. (A Jinhwanos offoláson meghaltam. :D )
    Nekem kicsit furcsa volt, hogy csoportos terápián voltak. Én, személy szerint biztosan nem beszélnék egy valag ismeretlen előtt arról, hogy mennyire nem működik a párommal a kapcsolatom. De lehet, hogy bennem van a nyolcas, nem tudom.
    Kifejezetten örülök neki, hogy a zárkózott, kicsit gátlásosabb fél szemszögéből élhettük át mi olvasók a történetet, ugyanis én így egyszerűbben bele tudtam magamat képzelni a kialakult helyzetbe.
    Nagyon jól átjött az a történetből, hogy néha egy-egy feleslegesnek hitt dolog (jelen esetben egy párterápia) milyen jó hatással tud lenni az emberre. Annyira jó volt azt a részt olvasni, ahol Hanbin kezét fogva magyarázott Jiwon a terapeutának. :)
    Abszolút felüdülés volt olvasni a történetet. Nem volt bonyolult, nem ülte meg az ember lelkét.
    Könnyed volt, de ezzel együtt megvolt a maga mondanivalója.
    Minden elismerésem, igazán szép történet lett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszönöm szépen :3 Imádom a hasonlatokat, olyan kifejezőek, és azt hiszem ezzel lehet a legjobban érzéseket átadni, mert így mindenki el tudja képzelni hogy mire gondol az író, meg hát nagyon szép is. Némelyik meg kreatív is.
      A legbiztosabb az egész sztorimban a Ginani beszólás volt, és bár nem akartam ilyen gyökérnek beállítani, a legjobb rá illett ez a szerep (jaj bocsi még egyszer Kim giant Jinwhan)
      Dehogyis, részemről is fura volt ez, és ha nem akartam volna ennyire ezt a Jinwhanos beszólást, akkor valószínűleg nem így oldottam volna meg, de mindenképpen akartam XD Bár nem tudom, a való élet olyan elkorcsult már, simán kinézem az emberekből, hogy létezik ilyen. Ha valaki nyíltan beszél több ember előtt valamilyen függőségéről, akkor hát a kapcsolatáról miért ne. Bár remélem még nem fajult idáig a világ, dehát én most kirúgtam a hámból XD Nem sokszor csinálok ilyet, mert hát próbálok minél hitelesebbet írni, hogy aki olvassa simán el tudja képzelni a szituációt, de itt most nem ezt éreztem. Nem mondom, nem az volt a célom, hogy mindenki furán nézzen, ez meg mi a fene lehet, azonban nem is akartam elkerülni ezt XD
      Igen, eleve Bobby az a személy köztük, aki egy kicsit zárkózottabb és nem mutatja ki minden esetben az érzéseit. A weekly idol után pedig tudtam, hogy szeretnék velük írni valami ilyesmit, mert amit ott leművelt Hanbin, az valami mesés volt XD
      Sokan inkább az angst-vonalon mozogtak, én ezt meg akartam törni valamivel, meg hát azért is választottam ezt a dalt, mert ahogy meghallgattam jött is az ötlet, valentin nap is a határidő végén volt meg minden, nem akartam én itt depis dolgokat XD Örülök neki, hogy átjött a könnyedsége, pontosan ezt szerettem volna elérni.
      Köszönöm, hogy írtál!^^

      Törlés
  6. És végre valami aminek boldog végkimenetele van! Köszönöm istenem! (Igen, nekem már ez is happy endnek tekinthető)
    Szóval szia! Nagy nehezen ideérem.
    Bevallom, nem ez az első történet amit olvastam tőled, és nem is az utolsó. Már a címnél jött a szokásos érzés, hogy én ebből ugyan nem fogok rájönni miről fog szólni, de sebaj! Mert igen, te vagy a hasonlatok koronázatlan királynője.
    Igazából még az első sor után sem értettem mi folyik itt, aztán szépen lassan így megvilágosodtam, hogy AHA!
    Na ez a téma, vagy legalábbis szituáció szerintem tök egyedi, legalábbis én még nem olvastam ilyen ficit, szóval ezért jár a piros pont!
    Maga a hangulat nekem kicsit feszített volt, itt-ott nem értettem, hogy most kiben pontosan mi zajlik le, mi volt az előzmény, mi is ez a helyzet pontosan, de annyira jó a szóhasználatod, hogy tudtam annyira gördülékenyen olvasni, hogy ez ne okozzon gondot.
    Szóval köszönöm, hogy olvashattam és még egyszer külön köszönet a szép végkifejletért! ☺
    - MinBekka ♠

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából én tényleg nem gondoltam volna, hogy ez a zene szinte mindenkiből ilyen mértékű negativitást fog kihozni, nekem egy percig sem jutott eszembe semmi ilyesmi. Dehát ettől szép ez az egész, megnézni hogy kinek milyen gondolatai lesznek akárcsak egy daltól is, egyébként amikor mélyebben belegondolok ebbe mindig olyan jó érzés fog el, hogy mindannyian mások vagyunk.
      Pedig a címeim általában borzalmasak XD És oh, én és a hasonlatok szeretjük egymást.
      Igazából először elolvastattam egy barátnőmmel, mert én sem voltam benne biztos hogy teljesen érthető az eleje. Aztán így rájöttem, nem is számít, mert utána már úgyis érteni fogjátok mire gondoltam. Mostanában egyre inkább nyugtalanít ez egyébként, ez a furcsa érzés, hogy vajon az emberek értik-e hogy mire gondoltam. Nem tudom, hogy ahogyan kifejezem magam az teljesen átlátható-e.
      Igen amúgy, sokadik olvasásra én is éreztem, hogy itt azért nincs felhőtlen boldogság, meg humor. Pedig esküszöm, én először nagyobb adag humort szerettem volna belecsempészni, de valahogy nem jött össze.
      Én köszönöm, hogy olvastad! ^^

      Törlés
  7. Na ki van itt? *lapít*
    Őszinte leszek, első olvasásra nekem nem volt teljesen érthető sem a szitu, sem a párbeszéd-rész, hogy ki mikor szólal fel, bele is kavarodtam egy picit, így elhatároztam, hogy maaaaajd, amikor tisztább az agyam, újra elolvasom. Most már nem tudom, miért nem volt világos és miért zavarodtam bele. xD Nagyon szépen vezetted végig a történetet, gördülékeny volt és imádom a változatos szóhasználatodat. Nekem tetszenek még a kissé fura szókreálmányaid is, egyediek, ami kiemelnek téged is a tömegből, ahogy azok az istenadta hasonlataid is. Mikor megnyitom a blogod, mindig az az első gondolatom, hogy újabb csodálatos hasonlatokat szívhatok majd magamba, hála neked. De nem magasztallak, nem érdemled meg.
    Akadnak elírásaid, nem sok, egyre emlékszem (akkor is van!), a vesszőket neked meg már fel sem hozom. :c Ennyit a grammatikáról.
    Hm... A történetről. Nem shippelem őket sry not sry xD Így Hanbin helyett mást képzeltem oda *vállat von*, de egyetértek a többiekkel, a beszólós rész miatt a cseppnyi humor és a főszereplők egymásra hangolódottsága is kirajzolódott. Nekem is fura volt ez a csoportos párcucc, de nem véletlen, ha már légből kapott. Amit a terapeuta mondott... El kellett gondolkodnom, hogy valóban ilyen bölcs lennél? Aztán inkább elhessegettem a gondolatot - még furább lenne, mint a csoportos párterápia.
    Kicsit sajnálom, hogy nem írtam hozzá korábban, de még most sem tudtam összehozni semmi használhatót, mi lett volna korábban? A kövinél (vagy a 3.nál) eskü jobban igyekszem majd, hátha megelégszel egyszer azzal, hogy nem tudok rosszat mondani arra, amit alkotsz.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Sumire

    VálaszTörlés