Ajánlott zene: Ailee - Tears stole the heart (lyrics)
Köszönöm. Sajnálom. És...
Körbeölelt a tehetetlenség szürke foltja, élettelen szemekkel néztem rá, nevetséges-mozdulatlan testhelyzetben. Mint egy elbocsátó vallomás, úgy realizálódott benne a mozdulataim fanyar jelentése. Halvány-erőltetett mosoly kúszott ajka szegletébe, amikor elengedett. A kávébarna, homályos szobában dermedten állt, üres szemekkel meredt ki az ablakon. Még lélegzetvételei is elenyésző mozdulatként olvadtak bele ebbe az ordító semmibe. Ürességbe. Némán álltam mögötte, volt köztünk két lépés távolság. Ezernyi hossznak tűnő tátongó szakadék. Közelebb hajoltam, látni akartam. Megvizsgálni őt. Jongin pedig engedte, hogy megfejtsem, legalábbis úgy gondoltam. Meglepően nyugodt és csendes volt. Azonban láttam, parázslott valami mélyen. Bujkált a szikra.Egyre közelebb és egyre közelebb hajoltam. Lélegzetem pára-köpenybe öltöztette. Hirtelen mentális villám csapódott a szemeimbe. Szikrázott az idegenség, a távolság. Visszahúzódtam. A konyhába vezettem némán. Ha az életem múlt volna rajta, akkor sem tudtam volna, hogy mivel kezdhetném. Bujkáltam az udvariasság és a távolságtartás formáció között.
- Kávét?
- Kérek, köszönöm.
Lassan a kávéfőzőhöz léptem, így próbáltam kibúvót találni, nem akartam a szemébe nézni. A tekintete tele volt megfontoltsággal, csalódottsággal, és tudtam, hogy nem mindegyik érzéséről tehettem, azért némelyikben mégiscsak főszerepet játszottam.
- Kínos helyzet, ugye? - kimondta gondolataim kavargó egyvelegét, éreztem letört mosolyát a hangsúly mögött.
- Egy kicsit - letettem elé egy csészét, majd én is belekortyoltam a most intenzíven keserű kávéba. Hiányzott a jól megszokott kotyogós íze, de az jelen pillanatban túl sokáig tartott volna.
- Jól vagy? Rendben van az egészséged?
- Velem minden rendben. Te hogy érzed magad? - puhatolózva kérdeztem, nem akartam egyből tolakodó beszélgetést kezdeményezni, pedig néhány válaszra igazán kíváncsi lettem volna.
Mielőtt válaszolni tudott volna csengetés hasította ketté a feszültségtől csöpögő levegőt. Lábaimat minden erőmmel kis léptekre kényszerítettem, mert vágya futás lett volna. Remegő kézzel a kilincs felé nyúltam. Vettem egy mély levegőt, ami sóhajként szakított ki magából szinte mindent. Az ajtó recsegve adta meg magát, mintha a külön töltött milliónyi perc súlyát magán viselné.
- Akkor mehetünk a mozi...ba? - Jongdae lelkesen kezdte, majd ahogy meghallottam a nehéz cipők szinte néma susogását, az ő hangja is úgy lett egyre elhalóbb.
- Szia, Jongdae.
- Azt hittem, hogy jó darabig nem foglak látni. Gyere te is velünk a moziba - lelkesen mondta Jongdae, majd megfogta a kezét a háta mögé rejtőző félénk lánynak, és előre húzta. - Ő itt Minhee - illedelmesen meghajolt előttünk a lány, mire mi is biccentettünk Jonginnal.
Nem voltam biztos Jongdae érzéseiben, legalábbis amiket a külvilágnak is közvetített. Ismertem már őt annyira, hogy Junmyeon igenis fájt neki, leginkább az, hogy miatta meghanyatlott a büszkesége. Ugyanolyan kiegyensúlyozott lett, minden kétséget kizáróan stabil, nagyon magabiztos. Mégsem tudtam, hogy mit rejtegethet, mert a tükör hazudhat, hiszen sosem mutatja meg, mi van belül. Elindultak a lánnyal kifelé, engem pedig ismételten átjárt az a szakadék-érzet, a tehetlenségtől fuldokolni tudtam volna.
- Figyelj, nem megyek, ha nem akarod.
- Ugyan már. Gyere velünk, biztos jó filmet választott Jongdae.
Így hát ketten indultunk el, bennem az érzések végig kavarogtak, és még csak azt nem tudtam, hogy mi ez pontosan. Jonginnal volt egy lezáratlan ügyem, amit előbb-utóbb úgyis meg kell beszélnünk. Amint kiértünk olyan érzésem volt, mintha napfénybe kísérném őt. Mintha ő lenne a nap, én pedig a meleg, nyári szellő, tökéletesen passzolt hozzám. Próbáltam megvizsgálni definiálatlan, rejtélyes létét. Táncoltak rajta a sugarak, siklott sima felületein. Nem értettem, még mindig nem. Arcán megbúvó mosoly keletkezett, bizonyára észrevette, hogy már időtlen idők óta őt bámultam. Tudni akartam, hogy miért jött vissza, hogy mióta van Koreában, lényegében mindent, amióta megszűnt vele minden kapcsolatom.
Szemeim elé hófehér, szinte már világító vászon feszült. Lassan, fekete kontúrok kúsztak fel az anyagra. Megrajzolódott néhány tárgy sziluettje. De még mindig kóvályogtak fejemben a gondolatok, hogy mégis mi történhet velem jelen pillanatban. Jongin szorosan mellettem ült, látszólag feszülten várta a film felbukkanását, addig is inkább elfordult Jongdae irányába. Nem nézett rám, nem akart hozzám szólni, ezt a hézagos viselkedést pedig egyszerűen képtelen voltam hova tenni. Színlövedékek hasítottak a vászon felé. Szétrobbantak rajta. Mintha egy szeszélyes művész hajította volna őket a mámorító őrület homályába. Az alkotás éltető kínjának kereszttüzében. Lemorzsolódtak a szétfröccsent színcsíkok, melyek a kontúrokon kívül csapódtak be. Nem tudtam a filmre koncentrálni, végig Jongin viselkedés-sorozatán gondolkoztam, aztán akaratlanul is megjelent egy fekete-fehér kép a gondolataim belső vágyairól. Megbocsátás. Ehhez az érdemhez fel kell nőni. Meg kell érni. Hogy valóban képesek legyünk rá, kimondani kevés. Át kell élni. Hagyni, hogy a mentális megkönnyebbüléssel kart karba öltve táncolja végig sajgó belsőnket. Hagyni, hogy ezen tánc kimossa belőlünk a kínt, haragot, minden fájdalmat. A gyűlöletnek keresztelt csalódást. Ehhez még túlságosan kevés voltam. Pont emiatt, mert Chanyeol tette ezt velem. Talán az a fekete-fehér kép már soha nem is lesz színes.
Jongdae ragaszkodott ahhoz, hogy még üljünk be valahova egy kis kikapcsolódó beszélgetésre, amit a többieken elnézve csak neki lett volna az. A makacs jelleméhez viszont gyakorlatilag lehetetlen volt igazodni, ezért mire kettőt pislogtam már egy turmixot szorongattam feszülten ujjaim között. Természetesen csak Jongdae beszélt, mintha soha nem fogyna ki a szavakból, azonban nem tudtam rá figyelni. Elterelődött a figyelmem már a film elején, és ezek az örvénylő gondolatok egészen mostanáig kísértettek. Jongin hangja rántott vissza a valóságba, de egyetlen mondatára sem figyeltem. Láttam, ahogy az ajkai szavakat formáltak, azonban képtelen voltam felfogni.
- Tessék?
- Tedd le azt a poharat. Már teljesen átfagytak az ujjaid - ő gyorsabb volt nálam, így letette a turmixot az asztalra, és saját kezeivel igyekezett felmelegíteni az enyéimet.
Lenéztem a kezeinkre, eljátszottam a gondolattal, hogy vele bármikor megtehetném ezt, ő nem hagyna egyedül. Fojtó könnyek tolultak szemembe, de acélt fűztem az egyre gyakrabban előforduló szomorúságomra, egy könnycsepet sem érdemelt volna meg.
- Akkor most ezek az oppák randiznak egymással? - a lány negédes hangon próbált puhatolózni, miközben Jongdae felé fordult. Nem is olyan ártatlan, mint gondoltam.
A kérdés egyértelműen zavarba hozott mindenkit, még Jongdae reakciója is borzasztóan dermedt volt, én pedig legszívesebben eltűntem volna.
- És akkor mi van, ha randizunk? Talán zavar? - Jongin határozott hangja törte meg a feszült légkört, majd még jobban nyomatékosítva szavait összefűzte ujjainkat.
- Én csak... - kezdett volna bele a felesleges magyarázkodásba Minhee, de nem vártam meg a végét, kihúztam Jongin acélos szorításából a kezem, majd a hangulatomhoz képest higgadtan sétáltam el onnan.
Próbáltam nagyobbakat lélegezni, de a tüdőm nehezen tágult, ólmos mozdulattal emelkedett, majd süllyedt vissza helyére. Nem akartam itt lenni, igazság szerint csak otthon akartam lenni, ahol nem látta senki a nyomorom.
- Baekhyun, várj már! - Jongin elkapta a karom, visszarántott a kétszárnyas ajtóból, vissza a valóságba.
- Nekem ez nem megy, Jongin.
- Nézd, tudom, hogy nincs minden rendben veled. Látszik rajtad. De meg akarok magyarázni mindent. Nem én akartam elmenni, ezt te is tudod.
- Kedvelek valakit. Igazából talán többet is érzek iránta, de annyiszor megbántott, hogy nem merném biztosra mondani. Én csak... el akarom őt felejteni, meg minden szart, ezért muszáj megkérdeznem. Miattam jöttél vissza? - tekintetem ismét Jonginra emeltem, szemeim könnyben áztak.
Súlyos csend telepedett ránk. Nehezen akart szóra nyílni bármelyikünk ajka ezután. Láttam, hogy Jongin torkában verekedtek a szavak. Olyan pillanat volt ez, ami annyira magával ragadja az embert, hogy miután visszahajították a valóságba, a jelenbe, még sokáig keresi önmagát.
- Nem fogok hazudni. Hiányoztál, igen. De nem az én döntésem volt, anya ragaszkodott hozzá, valami halaszthatatlan üzleti ügye van, amit csak ő tud elintézni.
- És kihez vezetett az első utad? - érdeklődő hangon kérdeztem, Jongin pedig egyértelművé tette válaszát a minden lelket megolvasztó mosolyával.
- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? - élettelen volt a hangja, csupa üresség árasztott el mindkettőnket, mégis bólogattam a feltett kérdésre.
Csobogott a víz, millió gyöngyként csapódva az egészbe. Monoton. Kellemes. Testem ernyedten lebegett ebbe a kellemes semmibe. Olyan könnyed volt, olyan illúziószerű. Szemhéjam belső vásznán formák és színek festették fel magukat. Nincs benne rendszer. Nem tudtam, hogy mióta pihentem így a fürdőkádban, bár Jongin távozása után az utam azonnal idevezetett. Jongin valóban csak hazakísért, semmi komolyabb szándéka nem volt. Nem akartam még nagyobb terhet csinálni saját magamnak. Nem állítottam biztosra, hogy Jongin teher lett volna számomra a későbbiekben, de jelen pillanatban annak éreztem, mert magam sem tudtam irányítani az érzéseimet, ezért inkább az átlátszó citrus-illatú gyöngyökre koncentráltam. Szerettem húzni az ilyen kellemes perceket. Nyújtani órákra. Ilyenkor boldog voltam. Nincs feladat, nincs háttérzaj. Nincs se tévé, se ember, gondolkodhattam, manipulatív elemek nélkül. Nincs zene sem, aminek ritmusára a lelkem vagy boldogan dübörögne, vagy egy szenvedélyesen lassú, fájdalmas tangóba kezdene. Viszonylag elégedettség járt át, egyébként is szerettem egyedül lenni. A telefonom halk rezgése megzavart, a kijelzőre pillantva pedig nem hagyhattam figyelmen kívül.
- Holnap eljössz velem Junmyeon hyung éttermébe? - meg sem várta, hogy beleszóljak a telefonba, Jongin odaadó lelkesedéssel tette fel a kérdést.
- Persze. Mikor szeretnél menni?
- Amikor neked megfelel.
- Akkor mit szólnál ahhoz, ha valamikor délelőtt átjönnél ide? - kérdeztem bizakodóan, ő pedig beleegyezően hümmögött.
Kongott a reggel néma zsivaja. Lágy hangja szétterült a térben, feszültséget éreztem, fulladtság tolult a torkomba. A Nap feltépte az éj sűrűn szőtt leplét. Junmyeon gyengén emelte fel szemhéját. Homályos volt a tér, alig látta börtöne falait. Pislogott párat. Jongin is hasonlóan tett, mintha csak utánozta volna az idősebbet . Álommorzsalékok peregtek le Junmyeon szeme sarkából. Aprókat harapott a levegőből, nyilvánvaló volt, hogy kínoz helyzetbe keveredett. Nem mert nagyobbakat kortyolni létének súlyából. Talán félt. Félt szembe nézni azzal, hova juttatta önmagát, félt a szemembe mondani az igazságot. Nem akart még inkább megroppanni. Meghasadni, de ezért nem hibáztatom. Az ember egyik különös védekező mechanizmusa, hogy megvédjük mások elől a saját érzéseinket. Elméje ígyis két oldalon játszott, ahogy az enyém is. Nehezen tudta kordában tartani. Legalábbis nehezen tudja magát abba az illúzióba ringatni, hogy bármennyire is sikerülne neki leküzdeni a Jongdae iránt táplált gyengéd érzéseit. Valószínűleg bujkált az ébrenléttől. Mintha óvatosan szökött volna vissza a valóságnak keresztelt valamibe. Lapulva. Meghúzódva. Ezt onnan tudtam, hogy pontosan ugyanezt tettem én is. Jongin kérdései teljesen helytálltak, ahogy Junmyeon válaszai is. Néha-néha, alkalomadtán közbevágtam a beszélgetésükbe, amikor hyung utánam érdeklődött, azonban inkább a kettejük cseveje volt kiélezettebb, törékenyebb. Nem is voltam vele tisztában, hogy ők ennyire közel álltak egymáshoz. Bár Junmyeon olyan személyiség volt, akit könnyen megkedvelt az ember, csak a munkában volt zsörtölődő, és precíz.
- Hogy vagy? Látom rajtad, hogy valami baj van - aggódóan kérdezte hyung, amikor Jongin magunkra hagyott minket.
- Ne rólam beszéljünk. Te hogy vagy? A szemeidben szomorúság tükröződik.
- Az anyám nem adja fel. Már keresi nekem a jelölteket, hogy kik lehetnek nekem tökéletesek. Jobban mondva inkább neki - egy fájó pillanatában kortyolt egyet az italból, majd szörnyülködve elfintorodott.
- Jongdae még mindig érez irántad valamit.
- Dehogy érez. Kiválóan a tudtomra adta a sok ribanccal, akivel együtt láttam őt egy hét leforgása alatt - durva arckifejezés ült az arcára, mégis inkább a kín volt áthatóbb.
- Ismerem őt. Szeret téged, de rettentően makacs. Bizonyára el fog felejteni téged, csak idő kérdése. Még most kellene cselekedned, ameddig nem jön egy olyan, akivel képes lesz téged elfelejteni.
- Tudod, ez a kapcsolat már halálra volt ítélve a legelejétől. A kötelességeim elől nem bújhatok ki, nem mondhatok anyának ellent. Viszont a te szerelmed még megmenthető - mindentudóan nézett rám, mintha tudná a megbújt érzéseimet, mintha csak a felszínre akarná hozni a lappangó bizonytalanságomat.
- Miből gondolod, hogy szerelmes vagyok? Vagy hogy egyáltalán együtt voltunk?
- Nos, mindketten vakítóan fényesek voltatok a boldogságtól Chanyeollal, amíg itt voltatok. Aztán elmentetek ketten Amerikába, most meg hazajöttél egyedül. Vagyis összevesztetek. Na jó, felhívott Chanyeolt, csak ezért tudom.
- Nem tudom, hyung... Én sokkal makacsabb vagyok, mint Jongdae. Megbántott, aki pedig egyszer megbántott, megteszi máskor is. Miért tegyem ki ekkora megrázkódtatásnak a szívem? - kavargó érzésekkel a gyomromban néztem rá, a szemem megtelt sűrű szomorúsággal. Tudtam, hogy nem fogok sírni, de már csípték a szemem a makacs könnyek.
- Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak, hanem a szeretet, ami az akadályokat is lebonthatja. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap is eltűnhetnek. A szeretet viszont... a szeretet az örök.
- Megfogadhatnád a saját tanácsod - sejtelmesen mondtam, mire mindketten elmosolyodtunk halványan.
Ekkor visszajött Jongin, majd ők újabb beszélgetésbe keveredtek, amit most már boldogan hallgattam végig, amire végre koncentrálni is tudtam. Egyre biztosabb voltam benne, hogy szeretem Chanyeolt.
Körülbelül fél óráig voltunk még az étteremben, majd Jonginnal úgy döntöttünk, hogy a gyaloglást válasszuk. Kellemes, lágy szél fújt, ami végigkísérte utunkat. Nem volt frusztráltság közöttünk, mindössze nem éreztük úgy, hogy el kellene rontanunk ide nem illő beszéddel a pillanatot. Mértékkel tartotta a köztes távolságot, a kezünk néha-néha összeért, de azonnal elkapta ujjait az enyéimtől.
- Anya vissza akar menni. Tudtam, hogy valamikor elintézi, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar.
- Mikor indultok? - bágyadtan kérdeztem, képtelenség volt elhinni, hogy ő is elmenjen. Egyáltalán nem kalkuláltam bele a számításaimba, de önző módon mégis azt akartam, hogy legyen mellettem valaki. Nem akartam őt hitegetni, ezért kizárólag barátságra gondoltam. Mi régen barátok voltunk, és tudtam, hogy megint képesek lennénk azok lenni.
- Egy hét múlva. Ha azt mondod, hogy várjak rád...
- Ne várj rám, Jongin. Nem tudom neked megadni, amire vágysz - belevágtam szavába, majd egy pillanatra megálltam a járdán. - Hidd el, tudom, hogy tökéletes vagy másoknak, nekem is az lennél, de nem szeretnélek átverni. Vonzó, helyes fiú vagy, biztos megtalálod a boldogságot, csak meg kell keresned.
- De ugye nem baj, ha várok még rád egy kicsit? - lehengerlő mosollyal kérdezte, nekem pedig meglágyította a szívem.
Nem tudtam mit mondani, visszamosolyogtam rá. Csak remélni tudtam, hogy hamar megtalálja a saját boldogságát.
*
- Haver, meddig akarsz még otthon gubbasztani? Már vagy négy napja nem láttalak. Ma buli van a Mystik-be, mindenki vár - Jongdae hangja a vonal másik végéről egészen boldogan csengett, az én kedvemet is visszahozta.
- Jongin ott lesz?
- Hívtam őt is. Nem baj, ugye?
- Megyek, ha jöhet Junmyeon - súlyos csend szakította szét kettőnk légvételeit. Hamis remény ébredt bennem, egy egészen kicsit a múlt képei, ahol még minden jó volt, és tökéletes. Illúziórombolóként hatott Jongdae erős sóhaja.
- Rendben.
Félhomályba borult az egész helyiség. A sikoltó zene a mellkasomon és dobhártyámon dübörgött. Színes villódzások mindenfelé, őrjöngő, a ritmusra vonagló burkok tömege hullámzott előttem. Alkoholmámor itatta át a látszat-szerelemtől forrongó levegőt. Mindenki megtalálta már az aktuális estére való párját, de én csak bolyongtam. Nem találtam őt. Nem találtam meg azt, akire igazán szükségem lett volna. Kezdtem feladni. Lábaim még reménytelenül haladtak előre, de belül kietlen érzés áradt szét bennem. Rémálomnak éreztem ezt az egészet. A villódzó fények még jobban eltorzították az emberek arcát, a zene pedig szüntelenül visított ebben a zsibongó tömegben. Féltem... reszkettem belül, hogy nem tudom végig csinálni, és nem is saját magam leszek a gát, célom megvalósításában, hanem a sors. Hogy a sors ezek után még azt sem engedi, hogy méltó módon cselekedjek. Már csak egy barátra vágytam, vagy akárkire, aki megszánna engem némi alkohollal, hogy én is felhőtlenül boldognak érezhessem magam. Hihetetlen varázslat járt át egy éles, mégis gyengéd pillanatban. A Föld hirtelen egy szívvé válva ütött egy nagyot és pumpálta az életet. Gyorsan száguldott végig az ereimen és belém lőtte az adrenalint. Jonginnal tapadóan közel álltunk egymáshoz. Vadított, hogy a közelség ellenére mégsem értünk egymáshoz. Megőrjített az illata, a szeme, hogy éreztem lélegzetét az arcomon. Széttépett belülről a vágy. Mellkasára hajtottam a fejem. Túl veszélyes lett volna az olvadtbarna szemeiben elveszni. Olyat tettem volna, amit biztosan megbántam volna holnapra. Habár egy tökéletes tévedés lett volna. Éreztem, ahogy karja olyan puhasággal, mint egy őrült képzelet végig simította a hajam. Belül érzékeltem a közelségét, nem a testemmel. Jongin briliánsan értett hozzá, hogyan kell valakit az ujjai köré csavarni.
- Hiányoztál - a fülembe suttogta a régen vágyott szót.
Azt, amit nem tőle kellett volna hallanom. Amitől nem rázott ki a hideg. Ami nem volt rám hatással, mert ő suttogta ezt. Ki kellett szabadulnom a karjai erős szorításából, levegőre volt szükségem. Eltaszítottam magamtól, és a lehető leggyorsabban szeltem lépteimet a kijárat felé. Csak menekülni akartam.
- Tegnap hamar leléptél? Kerestelek, de a többiek azt mondták, hogy nem láttak - Jongdae hangja elenyésző volt, kivehetően öblös. Bizonyára rengeteg ivott, mégis értékeltem, hogy felhívott.
- Ott voltam, csak Jongin... olyan hirtelen történt, belőlem meg előtörtek az érzelmek, ezért el kellett onnan jönnöm.
- Beszéltem Junmyeonnal - olyan higgadtan mondta, mintha csak egy teljesen hétköznapi témáról beszélt volna.
- És? Mi volt?
- Megöleltem. Megmondtam neki, hogy lehetünk barátok. Nem jó mindig ellenségesnek és makacsnak lenni, Baek. Nem akarok már tőle semmi érzelmi szart, de rendben van, ha barátok maradunk.
- Szerintem szerelmes vagyok Chanyeolba - ez az egy mondat megint horribilis csendet akasztott közénk, aztán Jongdae hangsúlyán érezhető volt a mosoly.
- Igen? Erre még csak most jöttél rá?
- Baszd meg, Jongdae - mosolyt csalt az arcomra, ugyanakkor elszomorított a tény, hogy az érzéseimmel mindenki tisztában volt saját magamon kívül.
- Készülj, ma pasis este! Bár nem tudom, hogy hogyan fogok innen felkelni... Igazából azt se tudom hol vagyok.
Ez jellemző volt rá, tipikus Jongdae. Reméltem, hogy ma tényleg beszélgethetünk személyesen is. Szükségem volt valakire, aki kihúzott a monoton-szürke mindennapokból, akivel úgy éreztem, hogy ki tudna rángatni az örökös sínylődésből. Erre csak egy legjobb barát volt képes.
*
Csengettek, én pedig tisztában voltam vele, hogy ki kereshet ilyen időtájban. A testem megfeszült, ha arra gondoltam, hogy most az egyszer nem menekülhetek. Túl sokáig húztuk ezt a beszélgetést, egyszer mindenképp megtörtént volna. Így belegondolva jobb is, hogy hamar túlesünk rajta. Mégis remegő kézzel nyitottam ajtót, Jongin pedig teljes életnagysággal állt előttem. Nem tudtam hogyan kellene viselkednem, ezért csak beengedtem, és követtem, amikor leült a kanapéra.
- Holnap elmegyek - szomorúság tolult a torkába, én pedig a meglepettségtől hirtelen meg sem tudtam szólalni.
Pedig mondta, hogy egy hét múlva elmennek, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eltelik egy hét.
- Vigyázz magadra, és egyél rendesen.
- Baekhyun... ugye tudod, hogy nem érdemel meg az a másik?
- Tudom, de mit tehetnék... Annyira szerencsétlen vagyok. Remélem, hogy hamar megtalálod a boldogságod, Jongin.
*
A hónapok úgy teltek, ahogyan az én kedvem lett egyre halványabb. Lassan kiveszett belőlem minden, teljesen üressé váltam. A virágok elhervadtak, ahogyan a reményem is. Még Jongdae sem tudott rajtam segíteni.
*
- Meddig fogod még őt várni, Baekhyun?
- Amíg el nem jön.
*
- Jongdae, minek kellett erre a helyre jönni? - enyhe grimasz szökött az arcomra, amint megéreztem a sós levegőt, amint megpillantottam a tenger hullámait.
Három hónapja nem voltam ezen a helyen, és nem azért, mert viszonylag hideg lett, egyszerűen fájt emlékezni. A tenger látképe Chanyeolra emlékeztetett, a fájdalmas és boldog emlékeinkre. Nem tudtam kizárni a vidám pillanatokat sem, de messze nem volt belőle annyi, mint a fájdalmasból.
- Nyugodj meg, és ülj le erre a székre.
- Ha ez valami aljas trükk, akkor...
- Már késő - a szavamba vágott, amikor mosolyogva előre pillantott.
Otthagyott engem, én pedig kétségek között vergődtem, bár félig felkészültem, hogy mi fog engem fogadni. Hihetetlen volt belegondolni, el sem akartam hinni. Aztán a semmiből megszólalt egy ismerős dallam, kirajzolódott előttem egy körvönal. A gitár ott virított a kezében, én pedig elmélyülten tanulmányoztam a gyönyörű melódiát. És a hangjegyek, az ütem kiszabadult; magáénak birtokolva a világot egyetlen egy hosszú pillanatra. És nem feltétlenül kellett a fülemmel érzékelnem, nem. Ekkor nem; a testem érezte, minden sejtem a maga módján rezdült meg a dallamra... egy túlvilági dallamra. Megállt minden körülöttem és egy monumentális dobbanás futott végig minden rezdülésemen, végigszaladt a bőrömön, hihetetlen precízséggel járt át. Dobhártyámon visszarezdült, a szívem kihagyott egy ütést, mellkasomon dübörgött sokszorozva magát. Isteni érzés volt, egy kábulat, egy hallucináció. Behunytam a szemem, és engedtem, hogy szemem belső vásznára az éj felfesse saját képét. Vártam, hogy megjelenjenek az első színek, az első ecsetvonások, és feszült izgatottsággal vártam, hogy kirajzolódjon a teljes kép. Ő, ahogy gitározik nekem, ahogy a mi dallamunkra felélénkülök, ahogy a lelkem táncra perdül erre a csodálatos melódiára. Mindenemet odaadtam volna, hogy megérinthessem. Ha csak a fejemet a mellkasára hajthattam volna, hogy érezzem dübörgő szívének tombolását. Elvesztünk egymás szemeiben. Elnyelt a mélység. A sötétségnek és fénynek tökéletes egyvelege. Megfullasztott. Megölt, egy másik létezésbe taszítva, ami legalább annyira késztette a szívem a következő dörrenésre, mint amennyire szögesdróttal elszorította azt. Chanyeol gondosan lerakta a gitárt a puha homokra, majd határozott léptei egyenesen felém vezették. Letérdelt elém, és mély tekintete találkozott az enyémmel. Istenem, annyira jóképű volt... Annyira szerettem volna szeretni.
- Köszönöm, hogy végig hallgattad ezt a dalt. Igazából neked írtam, de ez most mellékes. Vagyis egyáltalán nem az. Jézusom, nagyon ideges vagyok. El szeretném mondani neked azt a három dolgot, amit a levélben is említettem. Bár nem tudom, hogy olvastad-e egyáltalán, de most ez is mellékes. Akkor kezdem...
Jéghideg kezét a sajátomra helyezte. Végtelenségig nyúló ezüstnyúlványa körbefont. Reszkettem, ahogyan éreztem bőrömön fagyos érintését, mégis simulva akartam eggyé válni vele, és egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy el kellene taszítanom kezét.
- Idegesítő vagy, egy kész rémálom, folyamatosan hisztiztél, és-
- Hát ez jól kezdődik...
- És mindig belevágsz a szavamba! De nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, amikor először megláttalak annyi év után. Olyan... más voltál, persze amikor jöttél az ajánlatoddal akkor úgy gondoltam, hogy nem változtál sokat. Aztán fokozatosan ismertelek meg egyre jobban, és valami megváltozott. Már akkor tudtam, hogy van valami közöttünk, amikor először jöttünk el ide. Emlékszel arra a napra? Nem akartam bemenni a jéghideg vízbe, de valami azt sugallta, hogy meg kell tennem. Hogy veled kell kipróbálnom. Igazából még azokat a napokat is élveztem, amikor parancsolgattál nekem. Pedig akkor még tényleg nem éreztem semmit, de már akkor is veled akartam lenni. Vicces, ugye? Úgy fészkelődtél be a tudatomba, hogy észre sem vettem. Aztán együtt aludtunk. Randiztunk. Megfogtam a kezed. És Jézusom, annyira imádtam minden percet ilyenekkel tölteni. Megismertelek téged is, és önmagamat is. Melletted az igazi Park Chanyeol lehettem, sohasem kérted, hogy tökéletes legyek. Ó, egyébként tudom, hogy bejön neked a fekete ing, erre nagyon hamar rájöttem, aztán már direkt hordtam azt. Mert imádtam, amikor engem bámultál. Tudod mikor kedveltelek meg, úgy igazán? Amikor kávét csináltál nekem. Soha senki nem törődött velem ennyit, mint te. Hihetetlen volt, hogy ezek a dolgok mennyi örömmel jártak át, ami egy átlag embernek teljesen hétköznapi volt. Szóval... Köszönöm. Köszönöm, hogy melletted úgy érezhettem, hogy igazán élek. Köszönöm, hogy csináltál nekem kávét, hogy törődtél velem. Köszönöm, hogy az életembe léptél. Sajnálom... Sajnálom, hogy egy idióta voltam. Sajnálom, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menned miattam. Sajnálom, hogy folyton azt néztem, hogy nekem mi a jó, miközben nem gondoltam a te érzéseidre. Azt is sajnálom, hogy ilyen későn jöttem. Sajnálom, hogy ennyire megnehezítettem az életed. Sajnálom, hogy továbbra is meg akarom nehezíteni az életed. És... Szeretlek.
Olyan volt, mint egy őrült dobbanás, egy vad rezdülés, mintha megállította volna körülöttem mindent egy hosszú másodpercre. A szívem majdnem kiszakadt a helyéről.
- Annyira szeretlek, Baekhyun. Szeretlek, amikor ideges vagy, amikor kedves vagy. Amikor a tengeren megcsókoltalak, érezted mennyire igazi volt? Kirázott a hideg, mert akkor jöttem rá, hogy szeretlek. Annyira nehéz volt egyedül. Mindenért én vagyok a hibás, én üldöztelek el magam mellől, ezért utáltam magam. Darabokra törtem Amerikában, és egészen mostanáig tartott, hogy összeszedjem magam. De ott rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, Baekhyun. Kérlek, csak fogd továbbra is így a kezem, és soha ne engedd el. Kérlek, Baekhyun.
Nem válaszoltam. Nem tudtam. Képtelen voltam kierőszakolni torkomon az áhítozott „igen"-t. Akartam őt. De ennyi elég lenne? Nem. De ezt sem mondhattam. Mert nem értené. Vagy igen. Nem akartakm elveszíteni még egyszer, de abban sem voltam biztos, hogy újra vissza kellene zuhannunk a kezdetekre. Arra a felelőtlen színpadra, ahol pusztán csak mi voltunk, ketten. Mert... olyan sok minden hibázik a képletben. Miért ilyen kegyetlen az élet? Ez egy közhely volt, tudtam jól. De a közhelyek minden olcsóságuk ellenére igazságokat nyelnek magukba. Ezért is beszélik rongyossá őket. Ezért értéktelenedik el minden egyes emberi torokból való kiszabadulása után. Ültem ott, kezemben az övével, és a szívemet hasonló sebek szelték ketté, mint az övét. Széttépett belülről a kettőség. Aztán tudtam, mit kellett tennem. Mosolyogtam. Érdekes, és használható álca. Elhitte, pedig belül tornádóként söpört rajtam végig a düh és szenvedés kínzó egyvelege, akárhányszor csak rám emelte a tekintetét. Mindent magával söpört, ami korábban szépen csillogott kettőnk közös világában. Mégis, annyira akartam szeretni. Vajon megérné? A szerelemre nincs garancia. Talán őrültség lenne újra belevágni, de manapság ezt az őrültséget láttam életem legjobb döntésének.
- És most mit kellene tennem? Eljössz ide három hónap után, és azt mondod, hogy bocsássak meg neked? Össze vagyok zavarodva, Chanyeol. Ez így nekem... - végig sem mondtam, kiszakítottam kezem az övéiből, és elindultam egy irányba. Csak messze akartam kerülni tőle, nem szerettem volna, hogy lásson engem könnyektől csillogó szemekkel.
- Hát neked ezt jelenti a szent és sérthetetlen?
Lefagytam. Megsemmisültem. Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. Időközben ő már elindult, így alig volt köztünk pár lépés távolság.
- Hogy mi?
- Tisztán emlékszem, amikor arra kértél, hogy ne hagyjalak el. Amikor Amerikában voltunk, és átjöttél hozzám. Az az egy mondat tartotta bennem a lelket.
- Csak felejtsd el...
- Nem! - karja finoman, mégis erőszakosan a derekamra csúszott.
Próbáltam kiszabadulni öleléséből, de túl szorosan tartott, acélosan. Aztán elnyelt a Chanyeol-illat, a teste melege, izmos karja érintése. Lassan ringatóztunk arra a dallamra, ami csak bennünk szólt. Amit kinn a világban, az elfogadott valóságban senki sem hallhat. Olyan dallam ez, ami a másodperc töredéknyi részére is tökéletesen egybecsengett a másik zenéjével. Lágyan egyre jobban egymásra fonódtunk, ringatóztunk. A némaságban. A dallamra. A másik légzésére. Teljesen bolondok voltunk. De együtt voltunk azok. Elmosolyodtam. Hiszen tudtam... elvesztettem a csatát. De a kárpótlás a mennyek egy darabja lesz, amiben vigasztalódhatom. Holnap. És azután. Közelebb léptem Chanyeolhoz, és mire észbe kaptam, már egy hatalmas pofon csattant az arcán.
- Ezt azért, amiért hazudtál! - mondtam, majd még egyszer felpofoztam, ezúttal sokkal gyengébben. - Ezt pedig azért, amiért ennyi ideig várattál!
Halvány félmosoly kúszott arcomra, ahogyan a sajgó pont felé kapott kezeivel. Nem bírtam tovább, karjaimat a nyaka köré fontam. Egymáshoz simult a testünk. Megannyi domborulat olvadt egymásba. Chanyeol kezei szorosan átfonódtak hátamon, és a derekamon. Ajkaim átszakították a hártyavékony teret, ami kettőnk között feszült. Vadul birtokoltuk egymás testét, ajkait. Kiöltük egymásból az elmúlt hónapok magányát és fájdalmát. Édes íz kúszott számba; a megnyugvásé, a boldogságé. Hogy ezentúl az utolsó napig csak egymást érintjük, csókoljuk. Hogy megleltük a helyünket egymás mellett, és a világban. Megtaláltuk a másik felünket, akit soha többé nem eresztünk el.
- Szeretlek, Baekhyun.
Még szorosabban öleltem, soha többé nem akartam elengedni. Az ajkait birtokoltam, annyira jó volt érezni ennyi idő után. Az íze még mindig földöntúli, ahogyan pedig egymáshoz simultunk... teljesen kirázott a hideg.
- Soha többé nem hagyhatsz magamra, megértetted? Ha még egyszer megteszed, megöllek!
- Nem is jutott eszembe. Soha többé nem hagylak magadra, ígérem.
- Jóvá kell tenned ezt a három hónapot, és már tudom is, hogy mivel - mindentudó mosoly nőtte ki magát arcomon, Chanyeol pedig teljesen lefagyott.
- Mire gondolsz? - nyelt egy hatalmasat, a szemei aggódástól szikráztak.
- Vegyél a hátadra!
Mire kettőt pislogtam, már a hátán is voltam, szorosan tartott, én pedig összekulcsoltam karjaim a nyaka körül. Bódultság járt át az illatától, mélyeket szippantottam belőle. Ebből a szögből láttam a mosolyát, ami boldogsággal töltötte meg az egész testem. A tenger pedig tökéletes háttérzajt adott, ennél jobb már nem is lehetett vele. Néha érdemes veszíteni. Egy olyan férfi ellen veszítettem, akivel igazából nyertem. Boldogságot, szerelmet. És most már elkezdhetjük építeni a közös jövőnket, rengeteg örömteli pillanattal. Mert tudtam, hogy ez vár ránk.
- Chanyeol, ha hazaérünk ki kellene takarítani. Tudom, hogy már este van, de már vagy másfél hónapja nem volt kitakarítva. És ha már gyakorlatilag munkanélküli lettél, ennyit igazán megtehetnél.
- Hát te nem vagy normális!
Két olyan lélek-pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és felülmúlhatatlan. A legelső és az utolsó szívdobbanás a szívritmus csapdában. De a kettő között még lehet egy harmadik, sőt. Van egy harmadik dobbanás, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért jelentést kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az életnek, a szerelemnek, a boldogságnak, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet. Semmi mástól.
____________________________________________________
HÁT ÉN MINDJÁRT SÍRNI FOGOK.
El sem hiszem, hogy végre elkészültem vele, annyira hihetetlen ez nekem.
Hú, annyi mindent akartam ide írni, igazság szerint egy egész regénnyel készültem, de elfelejtettem mindent, és csak három szóra emlékszem.
Köszönöm.
Köszönöm, hogy velem tartottatok. Köszönöm, hogy néha a kiborulásaim ellenére is velem maradtatok. Köszönöm, hogy vagytok nekem. Köszönöm, hogy ennyien szerettétek ezt a történetet.
Sajnálom.
Sajnálom, hogy ilyen lassan hoztam az új részeket. Sajnálom, hogy néha kiborultam, amikor nem írtatok. Sajnálom, hogy csendes olvasók is voltak, így őket nem sikerült megismernem. Ezt igazán sajnálom.
Szeretlek titeket ♥
Ha ti nem lennétek, valószínűleg ez a történet sem létezne.
Azt muszáj elmondanom, hogy ma meccs volt, és eldöntöttem magamban, hogy ha nyer a Barca, akkor happy endet írok. Aztán ezen a meccsen nagyon gyengén játszottak, de még így is vezettek 1-0-ra. Ezért Timinek írtam, hogy ha nem rúgnak még egy gólt, akkor tutira nem írok boldog véget. Erre mit ad Isten, vagy a sors? AZ UTOLSÓ PERCBEN LUIS SUAREZ RÚGOTT EGY GÓLT. Hát kérem szépen, annyira nevettem:D Amikor én ezt így eldöntöttem, ő volt olyan pofátlan, és lőtt egy gólt.
Remélem, hogy a két zenét meghallgatja mindenki, nagyon inspirált mindkettő, na meg hát annyira gyönyörű ez a két ost zene, hogy kár lenne kihagyni.
És csináltam egy listát a történet ajánlott zenéiről is. Remélem, hogy aki hallgatja ezeket a zenéket, annak majd néhanapján ez a történet fog eszébe jutni, és mosolyog rajta. A zenéket ITT megtaláljátok.
Köszönöm annak, aki velem tartott ♥
VIVIEN SZERINTEM ÉN MÉG ÉLETEMBEN NEM SZERETTEM ENNYIRE EGY EMBERT, MINT MOST TÉGED.
VálaszTörlésNa. Kezdjük hát. AZ EGÉSZ KIBASZOTT FEJEZET KÖZBEN FOLYT A KÖNNYEM. Meg se tudtam állítani. Sírtam, közben röhögtem néha, visítoztam, nyöszörögtem, meg a többi fura izé dolog, amit csinálni szoktam ilyenkor.
Tudom, hogy vannak itt olyanok, akik a KaiBaek mellett döntöttek volna, és annak örülnének, DE ÉN ANNYIRA IDEGES VOLTAM, AMIÉRT OTT VOLT JONGIN. És annyira vigyorogtam, mikor Baek nem érzett semmit, hogy úristen.
Jongdae bazmeg, hát én meghalok azon az emberen. :D Én úgy röhögtem XD "
Jongdae ragaszkodott ahhoz, hogy még üljünk be valahova egy kis kikapcsolódó beszélgetésre, amit a többieken elnézve csak neki lett volna az." XDDDD lol. Tipikus Jongdae. Junmyoon-nal való kapcsolata... ahj. Azt a ***** Minhee-t vagy kit azt hittem lerugom. Most komolyan. Blah. Annyi vígasztal egyébként, hogy nem utálják már egymást. Hogy barátok. De... azt hittem, összejönnek. DE ÉN ÍGY IS OLYAN BOLDOG VAGYOK, HOGY PIROSLIK A FEJEM. Másrészt nagyon hálás vagyok Jondae-nak. Ha ő nem lenne... úristen. Ő öntötte a lelket Baek-be, mikor senki más nem volt vele. Ezt annnnnnnnyira meg akarom neki köszönni. Imádom ezt a karaktert, igazi barát, és ahw nagyon szeretem.
És akkor.
Jöhet is a...
FANGÖRCS ASDFGHJKL LVL99999999999999
Elnézést. Okold Park Chanyeol-t. Elöszöris: MENJEN A FENÉBE. De inkább ne, túlságosan imádom. Másodszor pedig: atyaúristenezazemberegyszerűencsakasdfghjkl.
Létezik tökéletesebb ember Park Chanyeolnál? LÉTEZIK? Na látod, nein. Oké, kifogytam a szavakból. Így se volt egyik se értelmes. Na mindeeeeegy. ANNYIRA IMÁDTAM A TENGERPARTOS JELENETET omg úgy bőgtem, hogy az kegyetlen, jesszus. Úúúgy tudtam, hogy Chan fog visszajönni (bár ehhez nem kellett diploma), de mégis féltem, hogy Jongin visszajön, és elcsesz mindent. DE NEM. ÚRISTEN. AH. Olyan szép volt az a jelenet, olyan aaaaahh, nem volt az a tipikus klisé, hogy Baek egyből a karjaiba veti magát, és basszus úristen MÁR MEGINT BŐGÖK AAAAH.
Bocsánat. De. Újra smároltak. Újra megérinthették egymást. BAEK A HÁTÁN VOLT, JESSZUS, OTT TELJESEN MEGHALTAM *DÖ FEELS*. Az a monológ, te jó ég, az a.... ahh. No. Nope. Nem bírom. A-aa.
Úristen, hogy én mennyire boldog vagyok. A hátán ment haza. Kitakarítattja vele a házat. Újrakezdik az életüket. Együtt. Boldogan.
GOD PLS NO. NOOOOOO. Too much ez nekem. Ah. Jesszus. TÚL SZÉP, TÚL JÓ, ANNYIRA HÁLÁS VAGYOK NEKED VIVIEN, HOGY AZT EL SEM HISZED NEKEM.
Komolyan. Bár nem a legelejétől követem a ficit, már elég régóta itt vagyok. Az elején bevallom, nem mertem írni. Nem tudtam, mit. Imádtam, szerettem, de nem tudtam, mit kéne írnom. Most már rájöttem, hogyha két szót írtam volna, annak is örült volna a lelked. Sajnálom, hogy nem tettem. De most itt vagyok, és mindeféle hülyeséget összebeszélek, de csak hogy örülj♡ Nagyon köszönöm, hogy írtad ezt a történetet, nélküle nem is lenne ugyanolyan a shippelésem. Mindig volt mire várni, és mikor hoztad az új részt... olyan boldog voltam. Hát még mikor elolvastam! Köszönöm. Tényleg. Minden szóért, ékezetért, betűért és vesszőért. Mindenért hálás vagyok. Remélem, tudod, mi is nagyon szeretünk téged, még azok is, akik nem írnak. Hidd el. Tudom, vehetnék a fáradtságot. De most bízzunk benne, hogy írnak!:) Nincs miért bocsánatot kérned, mert teljesen megérte várni.
TörlésVivi, tudom, nem ismerjük egymást, és csak itt beszéltünk, de szeretném, hogy tudd, minden elismerésem a tiéd. Minden tiszteletem és szeretetem, amit egy író felé tanusíthatok. Te nem nagyon értheted ezt az érzést e történet felé, hiszen te írtad, és hát úgy mégis másabb. De nekem rengeteget jelent. Megnevetett, megmosolyogtatott, megsiratott, rengeteg boldogságot okozott. Ezért nagyon hálás vagyok neked. Annyira, hogy azt ki sem tudom fejezni.
Rengeteg virtuális ölelést küldök most, küldöm a love-ot, ÉRZED??
XD bocsánat.
Ah, nem is tudom, mit írjak. KÖSZÖNÖM SUAREZ, KÖSZÖNÖM!!!! XD de komolyan. Látod, a sors is azt akarta, hogy ChanBaek együtt legyen. :D
Igazából ez a fici nálam kiüti a 10080-at is. Pedig az a fici is szerelmem. De eeeeez. Ah.
Nagyon köszönöm a kemény munkát, amit ebbe belefektettél. Remélem a továbbiakban is olvashatok tőled, biztosan látbi fogod a nevem még.:) Nagyon-nagyon köszönöm mégegyszer, imádlak, szeretlek, meg minden, remélem, minden jó lesz a jövőben, köszönöm, hogy olvashattam, és nagyon köszönöm, hogy ilyen érzéseket váltottál ki belőlem a történet által. Mindent köszönök❤
UI.: MÉGIS MILYEN MEGLEPI?ㅠㅠ
HA LÁTNÁD MOST A FEJEM MENNYIRE VIGYORGOK SZERINTEM AZ OSZTÁLYTÁRSAIM HÜLYÉNEK NÉZNEK DE NEM ÉRDEKEL MERT ÚÚÚGY IMÁDLAK TE LÁNY KOMOLYAN MONDOM MINDIG ILYEN SZÉPEKET ÍRSZ NEKEM HÁT KÉSZ VAGYOK
TörlésNa, ez eszembe juttatja a régi szép időket, amikor még sokkal több minőségi írás volt, és tudtam min sírni meg toporzékolni meg minden ilyen egyéb dolgot csinálni. Igen, volt már olyan történet, ami ezt kiváltotta belőlem, csak nem sok, és nagyon régen volt. De a doramákkal még mindig így vagyok:D
Nem voltak ám olyan sokan. Inkább azok támogatták a Kaibaeket, akik nem szeretik Chanyeolt, vagy pedig magát a párost. Így bármelyik másik létező párosnak szurkoltak a történetben. Ó, én éreztem Baekhyun helyett is! A szívem kettéhasadt, miközben azokat a szavakat írtam le. Mostanság nagyon elment a kedvem az exotól, nem is igazán követem őket nyomon, de Jongin (és Chanyeol és Sehun és Jongdae) mindig fontos helyet fognak betölteni a szívemben.
Jongdae már csak Jongdae:D Az én királyságos karakterem, a fény az alagút végén, és további ilyen hasonlatok. Bírom a gyereket, na. Van a történetemben Minhee? Hát hallod, én nem emlékszem már rá. Ő volt együtt Junmyeonnal? Kajak el kell olvasnom egyszer ezt a fictiont, a sajátomra nem emlékszem, hát beszarás. Áh, ők alapból azért jöttek össze, mert Marianna és Anna nagy suchen shipperek, így a kedvükben akartam járni, de később rájöttem, hogy ez volt a talán legnagyobb hibám az egész történetben. Mert nem létezik ennyi meleg egy helyen, ráadásul úgy, hogy kezdetektől fogva nem úgy írtam őket.
A fangörcs… Hát el sem hiszed, mennyire jólesett a lelkemben. Épp a napokban bizonytalanodtam el, jobban mondva elbizonytalanítottak, de ezeket a véleményeket olvasva mindig virul a lelkem, hogy mégis megérte, meg ilyenek. És hogy valaki számára kedves ez a történet, történjék bármi. Park Chanyeol adta magát, egyébként tényleg nem tudom eldönteni milyen karakter is lett ő, csak egyszerűen írtam, amit éreztem. Meg amiről úgy gondoltam, hogy ebben a helyzetben én is mondanék, bármelyik fél szemszögéből nézve. A karjaiba vetős dolognál minden elfojtott érzésemet beleírtam:D Igen, én nem vagyok olyan, hogy egyből rohanok egy fiú karjaiba, amint kitárja azokat. Ha engem választott, harcoljon értem, mutassa meg mi mindenre képes. Hát ezt tette Park Chanyeol is, amikor rájött mit veszített. Én is hálás vagyok neked! Nem is tudod mennyire. Amikor nem tudom mitévő legyek mindig olvasgattam a véleményeket, nagyon sokat segítettél, és mások is sokat segítettek, és jóformán nem is tudtok róla.
Persze, megértem, ha valaki nem mer írni. Én is így voltam vele a legelején, szerintem tőlem félénkebb ember nem létezett a világon, pedig tényleg nem rám vall. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az íróknak pár mondat is jólesett volna. Azótaha tetszik valami mindig írok hozzá véleményt, és örülök, hogy te is így teszel:)Nem tudom miért gondoljátok úgy mindig, hogy hülyeségeket írtok nekem, amikor egyáltalán nem. Én minden egyes szónak örülök, és boldog vagyok, ha írsz nekem, ha írnak nekem. Ó, hát azokról már rég lemondtam, akik nem írtam nekem. Úgysem ismerem őket, így hát nem érdekelnek. Szomorú dolog ez, de ha őket nem érdekli, akkor engem sem fog.
TörlésJaj dehogynem, én nagyon tudom milyen ez az érzés! Jó, a történet felé tényleg nem vagyok vele tisztában, hogy ti min mentetek keresztül, de én is átmentem néhány dolgon, ameddig írtam. Nem a semmiből írtam azt, hogy ugyanolyan érzések kavarogtak bennem, mint Baekhyunban.
Érzem, érzem!:D Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen érzéseket sikerült kiváltania belőled a történetnek. Olyan jó érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy ez a saját történetem, de valahol mégis csak a tiétek, mert átéltétek.
Ó, hát nem a sors akarta, hanem én!:D Nem Suarez volt a sorsfordító, már réges rég eldöntöttem, hogy az első történetem happy enddel fogom bezárni. Csak a hatás kedvéért mondtam azt, amit, hogy mindenkit átverjek hahahahahahaha. Viszont valóban meginogtam egy kicsit a nehéz időkben, de ha nem Chanbaek lett volna, akkor Kaibaek, és az is happy lett volna, kivéve Chanyeolnak persze. Ilyen keserédes lett volna akkor. Nekem sokkal jobban tetszett az Október 27. Talán azért, mert eleve nem bírom a megcsalós sztorikat, de nekem a 10080 nem nyerte el annyira a tetszésem. Az Október 27 volt nekem a... nos hát lehet így fogalmazni, hogy a minden. Szerintem egy hétig sírtam rajta, amikor először olvastam. Aztán persze mindig újra olvasgattam a kedvenc jeleneteimet, hát nagyon kész voltam tőle. Aztán megint elolvastam, amikor láttam, hogy magyarra is lefordították.
Én is köszönök mindent! ♥ Úgy terveztem, hogy naaaaagyon sokat fogok még írni, de valahogy mostanában nem megy. Hiába próbálom rávenni magam, nem jönnek a szavak. Erőltetni pedig nem akarom, annak sohasem jó a vége.
A meglepi... Még nem mondok róla semmit, de lehet, hogy nem lesz belőle semmi, ha továbbra is ilyen szerencsétlen maradok. Viszont mindent beleadok, és akkor remélhetőleg hamar kiderül!
ÚRISTEN, VIVI. HÁT ÉN IS MINDJÁRT SÍROK.
VálaszTörlésSzedd össze magad, Evelin, szedd össze magad.
El sem tudom hinni, hogy vége QwQ
Jézusom. Vége.
Annyira, de annyira fog hiányozni T-T
A zenéket természetesen mindjárt megnyitom, és el is mentem. Emlék lesz :3
Nem is tudom, hol kezdhetném most, megérdemelsz egy utolsó, összeszedett véleményt <3
Meg mondom őszintén, az elején féltem, hogy Jonging bekavar valamit, bár reménykedtem, hogy mivel annyi idő eltelt, Baekhyunnak már nem fog sokat jelenteni. De mivel annyira nem tudtam, mit akarsz a végére, tényleg kételkedtem.
Hihetetlen, hogy Baekhyun kedves bevallotta magának, hogy szerelmes. Tényleg, mindenki tudta, ő pedig kételkedett, félt, makacskodott. GYŐZÖTT A SZENT ÉS SÉRTHETETLEN BAEKYEOL! <3
Az egész egy harc volt.
Baekhyun menteni akarta magát az újabb csalódástól, de elengedni sem akarta Chanyeolt. Fél, hogy talán ha enged, újra megtörténhet. Érthető. De talán ha most elhajtotta volna őt a francba, megbánta volna. Talán. Felmerültek volna a kérdések, az, hogy mi lett volna ha...
JÁÁJ ISTENEM, HÁT ÖRÜL A SZÍVEM, HOGY MEGBOCSÁJTOTT! <3
Már mosolyogtam, mint egy őrült, mikor olvastam, hogy JongDae arra a bizonyos, sokak által kedvelt helyre vonszolta Baekhyunt. (Esküszöm tényleg az lett a kedvenc helyem, de már a múltkor is említettem :3)
Amikor pedig ott hagyta egyedül a padon. Csak úgy csápoltam x3 De jó, hogy egyedül vagyok a szobában ><
Chanyeol hosszúkás vallomása meghatott <3 Ennyivel tényleg nincs nagyon lerendezve minden, de tudom, hogy Chanyeol -ha még a történet folytatódna is - bizonyítana.
Szóóvaaal onnantól - tájékoztatás képpen - nagyon szívesen ide másolnám neked a vallomást, mert az terelt minket a végállomásra. Happy End lett, emberek! <3
"- Jóvá kell tenned ezt a három hónapot, és már tudom is, hogy mivel - mindentudó mosoly nőtte ki magát arcomon, Chanyeol pedig teljesen lefagyott.
- Mire gondolsz? - nyelt egy hatalmasat, a szemei aggódástól szikráztak.
- Vegyél a hátadra!"
*egyikkedvencrész*
A történet egyik védjegye a háton cipelés x3
Zárásként még egy másolást viselj el tőlem :3
"Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet."
Erre emlékeznem kell <3
Most én is felhasználnám azt a három szót, amit te is írtál a történet végén.
Köszönöm.
Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy ha tényleg nem is az elejétől, de itt lehettem neked. Örülök, hogy én is segíthettem <3
Sajnálom.
Sajnálom tényleg, hogy nem az elejétől kísérlek végig <3
ÉS IMÁDLAK! <3
Köszönök mindent <3
Te vagy a legjobb <3
ÉS KÖSZÖNJÜK SZÉPEN AZT A GÓLT! Mintha csak érezte volna, hogy mennyire fontos ez neked, és nekünk is. Még ő is a happy endes BaekYeolra szavazott x3 Naná! Hát BaekYeol mindenek felett! <3
Bele sem tudok gondolni, milyen lett volna egy szomorú vég. Áldom, azt a gólt. És téged is, hogy kimondtad <3
Oh igen.. Még valami.
TörlésMEGLEPETÉS? *-*
Necsigázzqwq
Úristen, hát nem tudom hány hónap telt el, hogy lezárult ez a történet, de csak most érzem úgy, hogy kezd hiányozni. Eddig is éreztem a hiányát, azonban most egyre jobban, és nem csak a történet, hanem ti is, akik mindig tartottátok bennem a lelket. Nem is írtam semmit azóta, már az írás is hiányzik, de nem tudom rávenni magam semmilyen módszerrel.
TörlésBaekhyunnak az elején sem jelentett semmit, puszta vonzódás volt részéről, azonban mai napig nem döntöttem el, hogy Jonginnak valós érzelmei voltak-e, vagy csak ő isnagyon vonzódott Baekhyunhoz. Meg aztán, az idő gyógyír mindenre, remélhetőleg az ihlethiányra is az lesz nemsokára. Ezen már mindenki átesett egyszer vagy többször, úgyhogy biztos tudátok/tudod, hogy milyen.
Baekhyun kedves egy elég hosszú folyamaton esett át. Igazából itt is megnyilvánult a makacsság, az érzelmektől való félelem. Csak bele kell képzelni magát a helyzetbe. Vagy az enyémbe XD Nagyon nagyon nehezen ismerem be, ha szerelmes vagyok. Valahogy könnyebb azt kimondani, hogy "kedvelek valakit", mint az sz betűs szót.
ráadásul egész végig ez volt a tervem! Szóval nem voltam gonosz, csak úgy intéztem, hogy ti így tudjátok:D Egyébként ha ez teljes mértékben az én személyiségem lett volna, akkor Baekhyun most valahol Spanyolországban lenne felejteni, kiirtva a férfiakat az életéből, új boldogság után kutatva. Viszont az utolsó rész egyik jelenete nagyon hamar megszületett a fejemben, ezért aköré építettem majdnem mindent.
Nekem is a tenger volt az egyik kedvenc helyem. Ami amúgy érdekes, mert nem tudok úszni, na de ez mellékes xd
Nos igen, mostanában Chanyeol részei mindig hosszúra sikeredtek, akármiről volt is szó. Nemnagyon tudom lerövidteni, a levelen is gondolkoztam, hog melyik részét vehetném ki, e még nem tudtam eldönteni. Örülök neki, hogy meghatott!:) Ez volt vele a célom, még hogyha nincs is minden lerendezve.
Próbáltam ezeket a jelentéktelen dolgokat beletennia történetbe. Mindenkinek vannak sajátosságai, ezért mindenképp akartam egy olyan védjegyet, ami csak rájuk jellemző, amit mindig csinálnak, amit mindig mondanak.
Én mindent másolást elviselek, sőt! Tudod, hogy imádom őket:)
nem, az a gól csak arra volt jó hogy ne kapjanak ki:D Imádom a fiaimat, sokkal jobban szeretem őket pár dolognál, de azért nem alapoznék erre egy ilyen döntést. Csak becsaptalak titeket haahahaha. Egyébként kajak vicces volt, hogy így heccből leírtam, aztán az utolsó pillanatokban berúgta a gólt.Hihetetlen volt.
A meglepetés... hát, lehetséges, semmi nem lesz belőle. De még azért alszom rá egyet.
Tényleg köszönök neked mindent! ♥
Szia!
VálaszTörlésValószínűleg egyedül vagyok ezzel, de úgy érzem, olyan hamar vége lett a történetnek! Mintha tegnap lett volna, hogy elkezdtem olvasni, és most már azt látom, hogy itt a vég. De még milyen! Erről viszont később, mert ha már te ilyen szépen összehoztad, akkor én sem hagyhatom ki: köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet, hogy megosztottad velünk, és hogy nem adtad fel. Kár lett volna érte. Sajnálom, hogy csak ilyen későn találtam rá a történetre, és nem tudtalak végig biztatni vagy egyszerűen csak untatni a véleményemmel. Máris kíváncsian várom, mi lesz a következő projekted, hogy azt az elejétől fogva követhessem. És végül, de közel sem utolsó sorban be kell valljam nem csak Chanyeolba sikerült beleszerelmesednem (újra és itt is, így is), hanem a történet is nagyon a szívemhez nőtt. Erre pedig csak a jó írók képesek. Arra meg a szemét írók, hogy egy meccs kimenetelétől függjön a szereplői és ezzel az olvasói boldogsága, de minden megbocsátva, mert bent a gól és happy end. *-* Ez így volt szép, így volt kerek. Jó, hogy nem rontottad el azzal, hogy túl sokáig húztad.
Na már most egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Jongin ennyi port kavar, hogy ennyi jelenet és idő erejéig lesz része az utolsó fejezetnek. Már-már megijedtem, hogy úgy akarod lezárni a történetet, hogy Baekhyun továbblép. Az biztos, hogy az egy nem mindennapi zárás lett volna, egy egészen újfajta mondanivalóval. Valami olyasmivel, hogy ne ragaszkodjunk egy szerelemhez, ami csak fájdalmat okoz. Viszont megnyugodtam és folyamatosan fellélegeztem, amikor Baek nem adta fel és még mindig ragaszkodott Chanyeolhoz. Jongin mindig is egy naiv tinire emlékeztetett, és az érzéseit mindig csak fellángolásnak éreztem. Az, hogy visszajött és törődött Baekhyunnal, megmutatta, hogy nem az volt, de akkor sem ugyanaz az elsöprő szerelem, mint amit a fiú (vagy bármelyikük) megérdemel.
Nagyszerűen festetted elénk a gyötrődő szerelmes képét. Az az apró párbeszéd részlet nagyon szívbemarkoló volt, amikor Jongdae(?) megkérdezte, hogy meddig fog még várni. Kíváncsi lennék, hogy kiderül-e volt-e a legjobb barátnak valami köze abban, hogy Chanyeol éppen akkor bukkant fel, amikor. Felhívta-e, hogy seggbe rúgja, ha nem tolja vissza a hátsóját Koreába vagy valami ilyesmi. Ezt kinézném belőle. De a lényeg, hogy jött Yeol, gitárral, dallal meg egy olyan vallomással, hogy egyik kábulatból a másikba estem. (Az OST csak rásegített erre, K.Will tudja mi a jó). Nem lett volna igazi, nem lett volna Baekhyunos, ha ezek után rögtön a másik nyakába ugrott volna, megbocsátva és elfelejtve mindent. Kellett, hogy Chanyeol egy kicsit még küzdjön (a szent és sérthetetlen emlegetése olyan igazi volt, csak a pont az i-n, ami bebizonyította, hogy tényleg szereti), és Baek feltétele, hát azon nagyot nevettem. Ez annyira ő volt, annyira Szívritmus csapda volt, és így annyira jó, frappáns, eszméletlenül ötletes zárás volt, hogy hihetetlen. Nem is beszélve az utolsó bekezdésről. A bekezdésről, ami leírhatatlanul gyönyörűre és maradandóra sikerült. Csak gratulálni tudok hozzá, tényleg! Te aztán tudod, hogyan kell egy történetet lezárni, ahhoz, hogy maradandó legyen.
Szóval összességében: sajnálom, köszönöm, és gratulálok! Megírtad, és nem is akárhogy! A meglepetést pedig tűkön ülve várom! Nagyon kíváncsi vagyok, mit hozol még nekünk. Annyi mindent írnék még, de közben kiürült az agyam, és csak annyi maradt, hogy “Hm, az első magyar BaekYeol regény, amit olvastam, magasra tette a mércét, nagyon magasra.” Köszönöm az élményt! ^^
Szia!:)
TörlésPersze, teljesen megértem, hogy úgy érzed. Viszont ezt a történetet több, mint egy éve írom/írtam, így azért már nem is tűnik úgy, hogy hamar vége lett. Nekem teljesen olyan, mert nem nekem kellett várni a részekre, de gondlom a többieknek ez egy hosszú folyamat volt. Sajnálom, hogy befejeztem, azonban ha továbbhúztam volna úgy érzem, semmi jó nem sült volna ki belőle.
Sokszor éreztem úgy, hogy abba akarom hagyni. most már nyugodtan leírhatom az érzéseimet. Eddig sem rejtettem véka alá, de ilyen őszintén még soha nem írtam le. Sokszor abba akartam hagyni, és nem csak a csendes olvasók miatt, hanem az iskola teendőim miatt is. Viszont most már örülök, hogy kitartottam a végéig, és azoknak is, akik velem tartottak.
Soha nem untattál a véleményeddel! Igazság szerint próbáltam minden tanácsodat megfogadni, építő jellegű kritikaként hatották rám a szavaid. Az pedig, hogy nem az elejétől olvasod teljesen mellékes. A lényeg, hogy rátaláltál a történetre, aminek nagyon örülök. á, azon a meccsen nem múlt semmi:D Szemfényvesztés volt, vagy nem is tudom minek nevezzem. Egy pillanatig nem gondoltam komolyan, és mégis meglepődtem, amikor az utolsó pillanatban konstatáltam azt a gólt. Tényleg a legutolsó perben törént, belőlem pedig kitört a nevetés. Ez valami Humorherold Istennek volt köszönhető. Én is úgy gondolom, hogy ennyi fejezet, és makacsság és fájdalom bőven elég volt. Nem akartam belőle mexikói telenovellát csinálni.
Lehetséges, hogy Jongin nem kapott volna ennyi szerepet a végére, ha nem rólam van szó. Igazság szerint ennél több jelenetet is szántam neki, mivel nagyon elfogult vagyok vele szemben, azonban ezeket le tudtam csökkenteni a minimálisra. Sokkal több helyen felbukkant volna, végül úgy éreztem, hogy az már túlzás lenne. Bevallom, egy időre megfordult a fejemben, hogy Kaibaek véget szánok a történetnek, de az nem lett volna fair senkivel szemben (bár a Kaibaek shipperekbiztos örültek volna neki). Úgy gondolom, hogy az emberekben ez egy hatalmas erély. A kitarás, az az erő, ami nem engedi el egy másik ember szeretét, amihez ragaszkodik, még ha fájdalmat is okozott neki. És igaz a mondás, hogy mindig azok bántanak meg, akiket a legjobban szeretünk.
Igen, az Jongdae volt. Nem akartam megzavarni kötőmondatokkal a pillanatot, így úgy gondoltam, hogy nem fogom hozzáírni semmit ahhoz a párbeszédhez. Ki fog deülni, ha végre ráveszem magam és megírom a meglepetést. Ugye? Imádom K.will-t, egyszerűen van benne valami ámulatbaejtő, valami borzasztóan erős. A hangja, az érzés, ahogyan énekel, supa zene az a férfi, átéli amit énekel, az pedig nekem nagyon fontos dolog volt mindig is. Ó, ez a sok dicséret. Talán meg sem érdemlem, azonban nagyon jólesik, köszönöm szépen! Hálás vagyok érte, hogy leírtad nekem ezeket, és mindenért!
Köszönöm szépen, hogy írtál!;;
Jajj de jól sikerült a vége. Bár én rettentően sajnálom, hogy vége lett, mert imádtam és még nagyon hosszú ideig el tudtam volna olvasni. Kíváncsian várom a meglepidet is!
VálaszTörlésIgen, én is nagyon bánom, hogy vége lett. azonban ha továbbhúzom lehet, hogy az már túl erőltetett lett volna.
TörlésKöszönöm, hogy írtál!:) A meglepetést valamikor biztosra megírom remélhetőleg.
OMG
VálaszTörlésTeljesen kiakadtam... MINDEN NAP felnéztem erre az oldalra legalább 20- szor és hát persze, hogy akkor van új rész amikor elfelejtem! Aigoo... amikor megláttam igy az este folyamán elkezdem táncolni a Super Juniornak a Mamachita számáből azta rész ahol az van hogy Aya-ya-ya-ya csak sokkal erősebben.Aú...
Amúgy meg imádtaaaam.Rettenetesen jól írsz és nem bírtam nem végig vigyorogni az egészet. Sohasem szóltam még hozzá semmihezsem akármennyire is tetszett de most mondom így magamba " Hülye leszek nem írni" Kérlek hozz még nekem BaekYeolos ficit :) imádom őket és ahogy te írod úgy meg pláne! Na jó... itt haltam meg djahdhdkdksjs remélem értetted amit ki akartam fejezni!
További jó életet!
~Puszika
A nevem már a blogomnál is Kinna szóval létszi vedd úgy, hogy Kinna néven íram.
TörlésKöszi
Ez általában mindig így van!:D Szerintem ez az emberi tulajdonságok között van, hogy akkor történik meg valami, amkor egyáltalán nem számítasz rá. Jaj, hát az egy király zene és mv lett, Donghae és Leeteuk milyen helyes benne, de azért az a rész. Azért remélem nem fájt annyira.
TörlésÉrtettem bizony. És még biztos, hogy fogok írni velük valamit, csak az időpontja nem biztos. Próbálkoztam már írással a történet vége óta, azonban sosem jutottam valami sokra.
Köszönöm, hogy írtál!;;
Szervusz, drága Vivien!
VálaszTörlésHirtelen annyi mindent szeretnék mondani neked, mert annyi mindennel felülmúltad az elvárásaimat, hogy szavakhoz sem jutok. o.o
Mikor elkezdtem olvasni a történetet, nem gondoltam volna, hogy végül ilyen jóban leszünk, szorosabb barátságot kötünk. Bár azt már tisztáztuk, hogy nem utáltalak, azért mosolyogva gondolok vissza arra, amikor tudomásomra jutott, hogy ezt hitted rólam, így muszáj vagyok most így, a – majdnem – véghajrában megemlíteni. :D
Igencsak érdekesen indult Baekhyun és Chanyeol kapcsolata, és állíthatom, hogy mindketten, együtt és külön is, hatalmas fejlődésen mentek keresztül! Baekhyun eleinte idegesítő, parancsolgató, talán még egy kissé beképzelt is volt, de a mások felé mutatott viselkedéssel nagy ellentétben voltak az érzései, ahol jobban megtudhattuk a tetteinek, szavainak az okát, és belsőbb okokat kaphattunk arra a FRÁNYA MAKACCSÁGRA. Először utáltam benne ezt a tulajdonságot, főleg a végén már, főleg ebben, és az utóbbi pár részben, amikor szerintem annyira messzire ment a dolgokkal. Nem tudom, lehet, hogy csak saját magam miatt, de nekem eleinte kicsit lehetetlen volt elképzelni, hogy valakibe ekkora makacsság szoruljon! Kicsit idegesített, hogy ennyire csökönyösen kitartott amellett, hogy Chanyeol megbántotta őt, akkor bizonyára még egyszer el fogja ezt a bűnt követni, ha nem még többször is. (Aztán persze rájöttem, hogy ez mind tőled ered, mert te megtestesült Baekhyun tudsz lenni néha. :D Nyuu, ne ölj meg, szeretlek♥) Aztán már nem is tudom hol jött el az a pont, hogy teljesen megértettem őt… Vagyis inkább csak kezdtem, és rájöttem arra, hogy mindenki másképpen dolgozza fel a sérelmeit, neki pedig ez az út jutott. (Ami nem feltétlenül baj, azt leszámítva, hogy ezalatt az idő alatt csak kb. egy milliárdszor akartam lelőni a konoksága miatt. xD De azért szeretem őt, ugye tudod? :3) Mindezek ellenére egy igen szerethető karaktert tudtál belőle alkotni, akinek természetesen voltak jobb és rosszabb napjai is, mint mindenki másnak, de ez tette őt igazán emberré. Ezzel tetted TE őt igazán emberré! Vele együtt pedig a történetedet is. Szóval most ott tartok, hogy ebben a fejezetben olyan is-is volt a véleményem róla, egy részem kedvelte, a másik részem pedig már feleslegesnek tartotta a sok makacsságot a részéről. x3
Chanyeol. Szerintem ő volt az a személy, akit az elejétől fogva szerettem, és érdeklődtem iránta, mint ember. :3 Akármennyire is bunkó tudott lenni Baekhyunnal, én szerintem akkor sem tudtam utálni. (Legalábbis nem rémlik, hogy a nulláról indítottunk volna.) Csodáltam a végtelen türelméért – ami talán nem is volt végtelen –, amiért ilyen mondhatni éretten kezelte Baekhyun összes gyerekességét. :D Szenvedett ugyan, és a legtöbbször tudatta is Baekhyunnal az elégedetlenségét, de a végére mindig az sült ki a dolgokból, hogy megcsinált neki mindent, kért ő bármit is. Titokzatos volt, nem sokat engedtél róla tudni, ezért is keltette fel az érdeklődésemet. Na meg a vágy, hogy ne álljon ellen BAEKHYUNNAK. A FIÚKNAK. Emlékszem mindig mennyire nyaggattalak vele, hogy írj velük egy kis akciót, hogy ne kínozd ennyire a népet. :D De te gonosz boszorka voltál, és nem teljesítetted a kéréseimet. :( *hüp-hüp* Aztán egy részében a vége felé kezdtem megutálni, egyrészt azért… Öhm, igazából már nem is tudom miért, de azt tudom, hogy köcsög volt. o.o Aztán lebetegítetted őt, és mindenki szánta, köztük én is. xD MERT HÁT ŐT NEM LEHETETT NEM IMÁDNI MÉG KÖCSÖGEN IS NNA. De végül ugyanúgy megkedveltette magát velem, és szerintem ő fejlődött a legtöbbet a történet során. Megnyílt Baekhyun felé – ahogy Baekhyun is feléje –, és ezáltal az egész olvasóközönséged felé megnyílt, nagyobb betekintést engedett az életébe; a jég pedig kettejük között szépen lassan kezdett feloldódni. :3 Szóval ő ilyen kemény, titokzatos, zárkózott és akarom-tudni-mi-jár-a-fejedben típusú fiúból egy nagyon édes sráccá alakult, aki beengedte a saját világába Baekhyunt. :3
A kettejük kapcsolatát – aminek a bonyolultsága felért amúgy egy telenovelláéval :D – azért szerettem, mert nem kapkodtad el és összvissz egyetlen egy csókot kaptunk tőlük, ha jól emlékszem. Ami azért a mai világot megnézve már elég ritkának hangzik egy kapcsolatnál, de szerintem nem a koreai embereknél. Már amennyit én láttam belőlük, ők alapból ilyen visszafogottabbak, szóval teljesen oké volt ez nálad is. (Egyébként az őrületbe kergettél kb. mindennel, ami hozzájuk köthető. :D) Imádtam Baekhyun folytonos dirigálását, Chanyeol morcosságát, ÉS AZT HOGY EKKORA KURVA SZEXIS ISTEN VOLT. És ezt most viccen kívül mondom, sok szép fantáziálgatást okozott ő nekem a fejezeteid során. :’D Bár kimondottan sosem voltak együtt, azért mégis mindig érezni lehetett a törődést egymás irányába, és egyszerűen, ha akarták sem tudták volna letagadni, hogy éreznek valamit a másik iránt. Ami a legjobban tetszett, az az volt, hogy nem tudhattuk mi sem, hogy szerelmesek-e vagy csak szorosabb köteléket sikerült kialakítaniuk. Mert én a magam részemről akármennyire is reménykedtem abban, hogy ezek ketten márpedig igenis szerelmesek egymásba… Nem vehettem biztosra. Baekhyun érzései zavarosak voltak, nem csak saját maga számára, de számomra is. ><
TörlésEbben a részben pedig… Szívfacsaró volt Baekhyun helyébe képzelni magamat. Vagyis nem is képzelni, hanem egyszerűen csak átélni azt, amit ő élt át. Annyi érzelmet sűrítettél a sorokba, annyi fájdalmat, reményt és miegymást, hogy azt hittem a végére megfulladok tőlük, ha nem adhatja ki Baekhyun ezeket. Aztán megtörtént a csoda: nem makacskodott tovább. Én komolyan mondom nem számítottam ilyen befejező részre, már csak azért sem, mert annyira amellett voltál, hogy márpedig te igenis rossz véggel fogod lezárni… ÖRÖM VOLT EZT OLVASNI VIVIEN, TUDOD TE HOGY MEKKORA? :’) Én azt hittem, hogy meghalok, amikor Baekhyun és Jongdae elmentek a partra, és felbukkant Chanyeol… LÁTNOD KELLETT VOLNA AZ ARCOMAT, MEKKORA BOLDOGSÁGHULLÁM SUHANT ÁT RAJTA. És most teljesen komolyan beszélek ám! Nem is tudom megmagyarázni, hogy mit éreztem ekkor, de minden reményem visszatért, mintha egy sötét szobában a villanyok hirtelen felkapcsolódtak volna, világossággal árasztva el a helyiséget – így nézett ki az én szívem is, telis-tele új reménnyel! Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire megszerettem ezt a párost; előtted nem igazán olvastam velük, nem voltak ennyire a kedvenceim… De te jó hatással voltál rám általuk. :3
És nem bírom ki, hogy ne emeljem ki, mert a sorok magukért beszélnek:
„- Annyira szeretlek, Baekhyun. Szeretlek, amikor ideges vagy, amikor kedves vagy. Amikor a tengeren megcsókoltalak, érezted mennyire igazi volt? Kirázott a hideg, mert akkor jöttem rá, hogy szeretlek. Annyira nehéz volt egyedül. Mindenért én vagyok a hibás, én üldöztelek el magam mellől, ezért utáltam magam. Darabokra törtem Amerikában, és egészen mostanáig tartott, hogy összeszedjem magam. De ott rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, Baekhyun. Kérlek, csak fogd továbbra is így a kezem, és soha ne engedd el. Kérlek, Baekhyun.” Egyszerűen csodálatos. Egyszerűen csodálatos vagy. Egyszerűen csodálatosak! Visszatartott lélegzettel olvastam el, és most vissza. (MIÉRT TUDSZ ENNYIRE BÁNNI A SZAVAKKAL, MIÉRT ÉS ÉN MIÉRT NEM T____T)
A végén igazából jót nevettem, bár egyrészről kicsit hiányérzetem volt, hogy mi most komolyan, itt a vége? (Ez annak tudható be, hogy olvastam volna még róluk... ><) Aztán persze valaki fejbekólintott, és igazából rájöttem, hogy ez is sokkal több, mint amit vártam tőled a beharangozásaid alapján. :D Először nem tudtam, hogy direkt tetted-e vagy sem, hogy félrevezettél, aztán elolvastam a végét és mindent megértettem. xD Egyedül csak azt nem fogom soha, hogy miért van ekkora hatással a foci az emberekre. De talán nem is kell értenem, mert amúgy sem az én asztalom.
Azt igazából megmosolyogtam, hogy Baekhyun még most sem adta fel egy kisebb makacsságáradat nélkül, de végül is átadta magát a boldogságnak, amivel engem is nagyon boldoggá tett/tettél. :3 Komolyan mondom basszus, a vége nagyon édes lett. T___T Úgy alapjáraton semmi különös nincs benne, de mivel ez őket kettejüket jellemzi, így szerintem sokkal nagyobb volt ennek az egésznek az érzelmi értéke számukra főleg, hát még számomra! És szerintem abszolút nem lett nyálas, tűrhető kategóriába tartozott még, és tartozni is fog, tekintve, hogy hány fejezeten keresztül szenvedtettél minket. :P ÉS AMÚGY KÖVETLEK MÉÉÉG TÖBB BAEKYEOLT TŐLED! (MEG ŐKET IS VISSZA, AMINT LEHET!!)
TörlésMondjuk azt egy kicsit hiányoltam, hogy előbb halljunk Chanyeolról, esetleg megtudjuk hogyan jött el Amerikából, esetleg Baekhyun apjával hogyan rendezte le a dolgokat… Bár az belerondított volna a képbe? :S Nem tudom, nekem ez az egyetlen, ami így hiányzott a dolgokból és „hibaként” fel tudnám sorolni. CSAK HOGY NE MINDIG DICSÉRJELEK MÁR NA.
Azt pedig nagyon bírtam, hogy Baekhyun felpofozta Chanyeolt! Véleményem szerint tökéletesen megérdemelte, főleg a szavakkal együtt, így nagyot ütött az egész. (Mondjuk ha most nagyon gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy azért is Baekhyunnak is kijárt volna egy-kettő… xD) Mindenesetre én csak nevetni tudtam rajta, és szerintem ez tökéletes reakció volt a részéről, másrészről pedig olyan baekhyunos. :D Örülök, repesek a boldogságtól, amiért happy enddel zárult az ő száluk. :3 *-*
Igazság szerint a Kaibaek is egy úgymond kedves fonal volt nekem a történet során; emlékszem az elején legszívesebben két részre osztottam volna Baekhyunt, hogy mindkettő fiú kaphasson egy kicsikét belőle. :’3 Nehéz volt dönteni közöttük – megint csak a te érdemed hozzáteszem –, mégis már akkor is inkább a mérleg nyelve kicsikét a Baekyeol felé billent… Ez talán részben annak köszönhető, hogy eleve egy Baekyeol történetnek indítottad, és valahogy őket jobban középpontba helyezted, még ha utálták is egymást. És bár Jonginnal szívfacsaróan édes pillanatokat töltöttek el együtt, és fájt a szívem, amikor elküldted őt Amerikába… Mégsem tudtam most felhőtlenül örülni neki. Mármint ne érts félre, a cukorborsó fejének mindig örülök. :’3 Egyszerűen csak nem akartam, hogy belerondítson az amúgy is törékeny szálba, amit nagy nehezen Baekyeolnak sikerült kialakítania. x3 Féltem akkor, hogy majd Baekhyun visszamegy Jonginhoz, vagy ha mégsem, akkor legalább féltékennyé teszi vele Chanyeolt… DE HÁT EZEK KÖZÜL EGYIK SEM TÖRTÉNT MEG. Aztán így a végére már nem igazán éreztem a karakterét, persze nem változott szinte semmit, ugyanolyan kis édes, szeretgetnivaló maradt, mint volt, de azért megpróbálta visszaszerezni Baekhyunt, még ha nem is nyíltan… Vagy nyíltan. MÁR FENE SE TUDJA MIK VOLTAK A SZÁNDÉKAID, ÉS MI AZ IGAZ, MI PEDIG NEM. Bocsi a sok nagybetűért, este van már. o.o
Nem is Jongdae lett volna, ha nem hívja el őt is a moziba. xD Nem tudom, ezek ketten már örökös esküt tettek arra, hogy egyengetik egymás szerelmi életét Baekhyunnal? Mert dettó ugyanazt csinálja mind a kettő. :D Baekhyun próbálná elsimítani a dolgokat Junmyeonnal, mindkettejüket győzködi, hogy szeretik egymást, stb. Jongdae pedig a fordítottját csinálja Chanyeollal, és most ahogy sikerült kivennem, azért Jonginnal is tett egy próbát, még ha burkoltan is – ezt annak tudtam be, hogy egyszerűen csak szeretné végre boldognak látni ezt a hihetetlenül makacs barátját. (És ne mondd azt, hogy csak udvariasságból hívta el a moziba, mert megeszem a nem létező kalapomat is. x) Fu amúgy az a lány nagyon idegesített, aki vele volt. Már a neve sem kezdődött jól. Minhee… Olyan tucat név, és az eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb ilyen vagy ribanc volt, vagy csak szimplán unszimpatikus. :D Nem kell ő oda, minek van egyáltalán? ÉS JUNMYEON MIÉRT NINCS?
Komolyan elhittem, hogy Suchen lesz a végén. ._. Annyit győzködte őket Baekhyun, hogy szeretik egymást, Junmyeon még most harcoljon érte… Hogy helyettük velem sikerült elhitetnie, hogy ez mind-mind igaz. Én szerintem megmaradok ebben a hitben is, mert tőlük már túl fájdalmas lenne a rosszabbik gondolat. >< Egyszerűen fogalmam sincs, hogy miért voltak ennyire nyerő páros, de én nem panaszkodhattam rájuk sosem. Kiegészítették egymást, mindkettőnek volt egy egyfajta egyénisége, ami talán annyira nem is tért el a másikétól, mégis különböző volt.
TörlésJongdae volt az a tipikus karakter, aki kellett Baekhyun mellé. És amúgy… Most lehet nevetni fogsz, de ez az igazság. xD Őt is te szerettetted meg velem a végére. Mármint eddig sem utáltam, meg semmi, csak így különösebb kedvencem sem volt, de lassan már ott tartok én is, hogy nem hiányozhat a történeteimből a karakterek közül ._. NEM TUDOM MIT TUDSZ, DE MINDENKIT MEGSZERETETTSZ VELEM TE NŐSZEMÉLY. XDD
Junmyeonon igazából sosem tudtam kiigazodni, egyszer szuperbunkó, máskor szuperkedves, aztán szupermegértő és szuperérzékeny, és mindezt egyszerre SZUPERSZEXI volt. Őt először nálad láttam nem a tipikus jófiú karakterként ábrázolva, és szerintem egyből beleszerettem. :D MERT Ő SZENT ÉS SÉRTHETETLEN. AHOGY A SUCHEN IS. ÉS PONT. Nem tudom, én hiszek abban, hogy habár most konkrétan nem írtál bele ilyesmit, de egy nap még rendezni tudják a dolgaikat. :( Ha nekem kellene továbbgondolnom a történetet, akkor nekik is biztos boldog befejezést gondolnék idővel, miután Jongdae elég ribancot fogyasztott már el a feldolgozásához, és Junmyeon kedves szembe mert szállni az anyjával. Mert szerintem fontos lenne, hogyha nem is Jongdae miatt, de a saját maga érdekében megtegye ezt, ha nem akar keserűségben élni élete végéig. :S
ÚRISTEN MOST TUTI KIHAGYTAM EGY CSOMÓ MINDENT, AMIRŐL ÍRNI SZERETTEM VOLNA MÉG ._. Igazából nem tudom mit írhatnék még, szerintem a legtöbb mindent már leírtam, és csak remélni tudom, hogy tényleg nem felejtettem ki semmit. :’)
Lehet, hogy ez most egy kisebb búcsú volt a történettől, mert tulajdonképpen annak is szántam, de mivel meglepetéseket emlegettél, és a nevemet is mellé, így még nem búcsúzom – nem teljesen és nem örökre. :3 Remélem Sehun levelét tényleg megkapjuk egyszer, ahogy magát Sehunt is majd. ^^
JAAAJ MEGVAN MÉG MIT AKARTAM ÍRNI!! Nem, nem lett volna jobb, ha csak úgy simán leírom, és kitörlöm azt hogy nem tudom mit akartam még. XD
Na szóval: A lényege a dolognak az, hogy tudod, hogy az egyik legjobb vagy ebben az írás dologban a KPOP világában, és tudod hogy miért? Mert tele vagy élettel. Nem erőlteted, nem viszed túlzásba, hétköznapi dolgokat írsz le, és ráadásul olyan módon, hogy irigykedem rád! Az pedig nem igaz, hogy nem fogalmazol szépen, mert most is csak lestem körülbelül, hogy milyen hasonlatokat tudsz te nő. ._. Szóval én többet nem szeretném meghallani, hogy ez nincs így, mert de, nagyon is így van, és hidd el, én megmondanám, ha nem így gondolnám! :3 Azt pedig remélem, hogy hamarosan megörvendezteted a népet valami hasonlóan csodálatos műveddel, amire szükségünk van, de NAGYON. Több ilyen író kellene, mint te. Mind kitartásban, mind stílusban és elkötelezettségben! <3
Köszönöm, hogy viszonylag az elejétől veled tarthattam, együtt izgulhattam a szereplőkért, dühönghettem, ha valami fafejűséget csináltak, sírhattam és nevethettem velük együtt a boldog pillanatokban. :3
Ui.: Hááát… Tuti, sőt biztos, hogy tele van egy csomó hülyeséggel, elírással és miegymással, de nézd el nekem, este van már, nincs erőm átolvasni az egészet x.x És kijelenthetem, hogy megírtam életem leghosszabb véleményét, amit a leghosszabb ideig tartott legépelnem! >< DE MEGÉRTE!!
Ja és emberek, ÍRJATOK ENNEK A CSODÁLATOS LÁNYKÁNAK ITT, MERT MEGÉRDEMLI AZ IDŐT, AMIT RÁSZÁNTOK! Ő IS RÁTOK SZÁNT EGY CSOMÓ IDŐT A TÖRTÉNET SORÁN, FEJEZETEKET ÍRT, VÁLASZOKAT, AMIKET NEM LEHET ELÉGSZER MEGKÖSZÖNNI NEKI. <3
Imádlak! ♥
Szervusz, drága Bia!
TörlésHát még én mennyi mindent szeretnék elmondani neked... és csak nézem ezt a négy oldalas regényedet, miközben azon gondolkozom, hogy miképp kellene ezekre a gyönyörű szavakra reagálnom. Hirtelenjében tényleg nem tudom. Azt tudtam, hogy te egy gyönyürű szavakkal fogsz készülni nekem, de ez... Ide már egymillió köszönöm is kevés.
Nem tudom amúgy, hogy miért gondoltam úgy. Már megszoktam, hogy az emberek előítéletesek, és amikor nem adtál semmi jelet, hogy olvasnád a legelső oneshotom, egyből úgy vettem le, hogy nem kedvelsz. Mert Baekyeol volt, és ahogy láttam a csoportban, hogy te is Baekyeol shipper vagy, így ezt gondoltam xd Aztán kellemesen csalódtam, amikor rájöttem, hogy te egyáltalán nem vagy előítéletes ember. Csak valószínűleg nem ismertél, nem tudtad hogy ilyen király vagyok hahahaha. Mostanában én sem szoktam egy számomra ismeretlennek sem esélyt adni, mert rájöttem, hogy a magas elvárásaimat csak kevesen tudják teljesíteni.
Egyébként ez azért volt, mert időközben én is fejlődéseken mentem keresztül. Egyáltalán nem így akartam írni a karakterüket, de nem tudtam magamnak (még magamnak sem) parancsolni, és csak írtam, amit a szívem akart. Annyira imádtam így írni, tök jó volt magammal viaskodni, mint valami képzeletbeli mérleg. Az egyik oldalon a szívem, a másikon az eszem. Irigylem azokat az embereket, akiknek nem a makacsság a legfőbb jellemzőjük. Valószínűleg anyától örököltem. Egyébként sokat is engedtem a történetben, ha Baekhyun annyira makacs lett volna, mint én, akkor soha nem jött volna újra össze Chanyeollal. Nem öllek meg, ez így igaz. Mindegyik karakteremben van egy kicsi belőlem, jó és rossz tulajdonság egyaránt, de én nem bánom, hogy ennyire makacs vagyok. Néha elcseszem a barátságaimat evégett, de még mindig úgy vagyok vele, hogy nem az álmaimat kell lecserélnem, hanem azokat, akik nem hisznek bennem. Így elvesztettem egy-két barátot, szerelmet, de erre csak annyit tudok mondani, hogy bekaphatják:D Ez volt a célom vele, igazán érző karaktert akartam neki csinálni, ahogy a többieknek is. Azt akartam, hogy a történet éljen, hogy mindenki átérezze a boldogságot, fájdalmat.
De amúgy nem is volt bunkó Chanyeol. Vagy lehet hogy az volt, már nem emlékszem annyira rá hahahaha. Egy ilyen embert mint Byun nehezen lehet elviselni, így ha néha Chanyeol már unta, vagy idegesítette az teljesen érthető volt, nem? Bár néhányszor tényleg válaszolhatott volna másképp, vagy cselekedhetett volna máshogy, tévedni emberi tulajdonság. És Chanyeolt soha nem akartam tökéletesre faragni. az én tulajdonságom Chanyeolban a kitartása. Bármiről is legyen szó, én kitartok a végsőkig, ahogy Chanyeol is tette. Lehet, hogy párszor futóhomokba keveredett, de mindig kilábalt belőle. Áh, nagyon régtől nem tudott ellenállni Baekhyunnak, csak jól lepleztem ezt. IGEN, ÉN IS EMLÉKSZEM. De mit tehetnék, az akciók nem az erősségeim:D Gyó, ahogy ezt leírtad Chanyeol kajak olyan karakter lett, mint néhány könyvben a titokzatos férfiak. Pedig nem akartam őt ennyire titokzatossá tenni, inkább csak olyannak, aki nem szívesen beszél a múltról, aki vívódik az érzéseivel.
Pont azt akartam, hogy összegyúrom a Rosalindát, Esmeraldát, Teresát és csinálok nekik egy hatalmas szerelmi ezerszöget XD Meg terveztem, hogy Byun majd megvakul a felénél, megerőszakolják, aztán terhes lesz de elveszik a gyerekét ezért diliházba kerül, ahol tűz üt ki, de ő megmenekül és a szárnyai alá veszi egy jóképű férfi aztán hozzámegy egy gazdag emberhez akibe végül szerelmes lesz XD NA JÓ, EZ MÉG VICCNEK IS ROSSZ. Egyébént kajak vannak jó telenovellák, én a Teresát nagyon szerettem, meg a Candy-t. Bár igaz, hogy valószínűleg inkább a szereplők miatt szerettem a sorozatokat, de akkor is. Meg hát mama nem hagyott engem békén soha, hogy megy a José Armando, és néznem kellett vele.
TörlésNa igen, pont ezt akartam mondani. Koreában már az egy hatalmas élmény, ha megfogják egymás kezét. Régen nem is értettem, hogy miért nincs közöttük több testi kontaktus (mármint a doramákban), aztán rájöttem, hogy ez így pont jó. Nem is kell annyi, így legalább amikor történik valami könnyeket hullajtok, hogy megfogták egymás kezét hahahaha. De szerintem ez a módszer még mindig jobb, mint az amerikai sorozatoknál, ahol már úgy vezetnek be minket az eseményekbe, hogy valakik dugnak. Az american horror story tudna erről mesélni, de nem akarom bántani azt a sorozatot, mert imádom.
Egyébként szerintem még sokat is megengedtem nekik, habár csók nem volt, de annyi skinship volt hogy ihajcsuhaj. Ezt direkt kompenzáltam azzal, hogy ha már csak kevés csókocskát írok nektek, akkor legalább legyen köztük valami fizikai érintkezés. ÉN IS IMÁDTAM CHANYEOLT HOGY ILYEN KIRÁLY VOLT. Azért akartam őt szexi férfinak beállítani, mert ez rá nem éppen jellemző, ilyen jellegű fanfictiont sem olvastam még, én pedig szeretek új dolgokat kipróbálni, ha már az alaptörténet ilyen unalmas lettXD Ó, Byunt én sem értettem nagyon sokszor!
Gyóó, micsoda hasonlatok! Hát megtört a jég, a titanic nekiment az én nehezen felépített jéghegyemnek és majdnem elsüllyedtem. De minden rendbe jött, Leo feláldozta magát hahaha (időközben rájöttem, hogy csípem Dicaprio-t). És ne aggódj, én már aaz első pillanattól kezdve boldog véget akartam a történetnek, csak átvertelek titeket. Hogy gonosznak lássatok, így a végén sokkal jobban fogtok örülni. ÉS LÁTOD, IGAZAM VOLT. Habár tudom, hogy egy kissé eltúloztam, egyébként gondolkoztam a Kaibaek végen, viszont kitartottam az original mellett. Pedig én tényleg azt hittm, hogy te nagy baekyeol shipper vagy. Ezek szerint tévedtem(?)
Ez? úúú de szar pedig. Te jobban bánsz a szavakkal mint én. Viszont továbbra is szeretem, hogy kiemeled a soraimat. Olyan boldog vagyok ilyenkor, tényleg. Szeretem tudni, hogy melyik mondatom fogja meg az embereket. Aztán kiderül, hogy teljesen más a gondolkodásunk. Bár ezt a vallomást szerettem írni, nem is tudom. Nem tetszik, lehetett volna jobb is.
Nem amiatt volt!XD Azt a részt át kell javítanom. Egyébként valóban, a foci hihetetlen hatással van rám. Jobban, mint az idolok. De nem alapoznám erre a történetem. Csak vicceltem na, mert én ilyen gonosz vagyok.
Ó, hát örülök neki, hogy így gondolod. Biztos lehetett volna kevésbé érzelmesebb, de akkor túl száraz lett volna. Na meg én is úgy voltam vele, hogy ennyi szenvedés után kiérdemelték már ezt a boldogságot. Visszatérek még, csak össze kell szednem magam, ihletet kell merítenem, meg ilyenek. Hát ezt már megbeszéltük, hogy ezt így kellene lezárni, de most nagyon elgondolkoztam a plusz fejezeteken.
TörlésNem tudom, hogy belerondított-e a képbe, igazából nem is gondoltam ezekre xd Vagyis nem is ez a helyes kifejezés, hanem hogy kitértem a feladat alól, egyszerűen el akarta simítani a helyzetet. Na de lehet ez egy hiba, meg amúgy az egész tele van hibákkal, de egyetlen egy hibát sem bántam meg így. Kijavíthattam volna őket, de nem akartam. Például szerintem Chanyeol levele borzalmas lett.
Ha már itt tartunk, szerintem mindegyik szereplőm megérdemelt volna legalább egy pofont. De a jóból nem mindenkinek jár hahaha. Amúgy valóban, Byun is megérdemelte volna, de így a végére megsajnáltam őt.
Áh, hát még nekem mekkora dilemma volt! Igazából tdom, mindig is tudtam, hogy Kaibaek a szívemben csak második helyen van, azonban néha rám jönnek olyan pillanatok, amikor minden párosnál jobban szeretem őket. Sokszor kérdőre is vontam a történet végkimnetelét emiatt, párszor döntésképtelen voltam, ezért is tarttt eddig megírni.Tényleg elgondolkoztam rajta, hogy milyen véget szánok neki. Ilyenkor persze eszembe jutott Chanyeol, és megint ott voltam, ahol a part szakad. Jongin egy tünemény. Nem akartam ilyen szomorú véget szánni neki, de nem lehet miden boldogság és örömmámor. Azért nem történt meg egyik sem amiket említettél, mert pontosn arra gondolt mindenki. Hogy akkor most biztos megpróbálja féltékennyé tenni, meg ilyenek. Túl kiszámítható lett volna, szerintem sablonos is, én pedig ezt nem akartam.
Dehogy csak udvariasságból! Ez a jelző nem éppen jellemző Jongdae-re. Persze, egymás szárnysegédei, ez már náluk olyan megszokott, mint az 1+1. Minhee... hát nem jutott eszembe egy lány név sem. Hyorint nem akartam, mert azt nagyon szeretem és nem akartam egy kis ribancot csinálni belőle. Bár emlékszem, hogy egyszer valahol írtam egy olyan nevet, hogy Ah Mone. Na, az a név egy doramából volt, és annyira bírtam azt a csajt, de már tényleg nem jutott semmi az eszembe. Pedig nagyon jó személyisége volt, meg a dorama is nagyon király volt. Hát Junmyeonnal elveszett xd
Suchen is hiba volt számomra, de mégsem. Sok szép pillanatot okoztak nekem az ő jeleneteik, viszont túúúúlontúl sok lett így a langyi, úgyhogy ezt hibának kell elkönyvelnem. Még három ferdehajlamú férfi is sok egy olyan történetben, ahol nincs semmilyen melegbár. Ettől eltekintve valóban úgy éreztem, hogy nyerő páros, de túl sok volt így egyszere.
TörlésHát tudhatok valamit:D de Jongdae amúgy is király, és úgy gondolom, hogy egy történetbe ő az egyik alapfeltétel, hogy benne legyen. Olyan színt adott itt is, azért sok minden másképp alakult volna, ha ő nincs.
Junmyeonra ezek a szuper dolgok mind ráillenek. Ezt én sem tudtam volna szebben kifejteni, egyébként fogalmam sincs, mit akartam kihozni az ő karakteréből. Valahogy ilyenre sikerült, és nem akartam azt, hogy egy angyalka legyen, mint a többi fictionben. Nahát, nagyon Suchent szeretnél, kedves Bia. De nem tehetem, Suchen most erre a sorra került, és ezen is marad. Nem hiszem, hogy meggondolnám magam.
Hát hallod, szerintem nem felejtettél ki semmit, már vagy egy órája írom neked a választ, de még mindig van jópár sorod, amire reagálnom kell. Szép munkát végeztnél, én mondom! Olyan boldog vagyok!:') És nehogy azt hidd, hogy azért nem válaszoltam ilyen sokáig, mert nem hatottak meg a szavaid, sokkal inkább azért, mert egyszerűen annyira nem tudtam mit írni, hogy nagyon sokáig hanyagoltam még a válaszírást is.
Igen, megkapjátok Sehun levelét, Sehunt nem biztos, de a levelét igen!
Erre nem tudom mit reagáljak T_T Legszívesebben elbőgném magam, az utóbbi időben úgyis extra érzékeny lettem, és olyan jólesnek a szavaid és annyira örülök neki, hogy így gondolod. Egyébként nem leszek álszent, szerintem is szépen tudom leírni az érzéseket, bár néha fogalmazhatnék egy kicsit egyszerűbben is. Ezt sokszor megkaptam már, viszont egyszerűen nem akarok. Mert szerintem egy írónál nincs olyan, hogy too much, mindig maximálisan kell teljesíteni, amit csak nyújtani tud. Meg fogok próbálni egyszer egyszerűbben fogalmazni, és kíváncsi leszek, hogy ott mennyire fogom átadni az érzéseket. Viszont ismerek olyan fanfiction írót, aki tényleg nagyon szépen ír, viszont annyira nem tudja átadni az érzéseket... Ilyenkor azt mondom magamban, hogy akkor inkább fogalmazzon egyszerűbben, de az érzéseket mindenképp adja át, mert az a történet nyitja (legalábbis véleményem szerint).
Nekem is nézd el, ha valahol hibát találsz benne, még nem szoktam meg ezeket a körmöket, de imádom őket és nem szívesen válnék meg tőlük:D KÖSZÖNÖM SZÉPEN ÉLETED LEGHOSSZABB VÉLEMÉNYÉT SZERINTEM EZ LETT ÉLETEM LEGHOSSZABB VÁLASZA AMIT TÖBB MINT EGY ÓRÁIG ÍRTAM DE MEGÉRTE!
Ó, hát a többiek... Eldöntöttem, hogy mostantól nem érdekelnek. Aki ír, annak hálás leszek és megköszönöm neki, aki nem ír, azt leszarom. Biztos bunkó dolog néhány ember szemében, de nem hozzátok vagyok az, csak a csendes olvasókhoz, akiknek nincs joguk ezt feltételezni rólam, miközben ők sem tesznek semmit értem.
Köszönöm, hogy velem voltál, hogy mindig itt voltál, hogy mindig írtál!
Imádlak ♥
Szia ismét :)
VálaszTörléselőször is ne haragudj, hogy így elmaradtam a kommentekkel, de most bepótolom mind ;) olyan kommentet írok, hogy sírni fogsz, úgyhogy készítsd a zsepit ;) (ezt azért írom hogy felkészítselek és ne bőgj >.<)
nem akarok most sok külön kommentet írni, ezért engedd meg, hogy ide írjak neked egy jóóóóó hosszút, ne félj, benne lesz minden :D igazából szerintem nem is rossz ez így, mert nekem a két utolsó rész szorosan egymásba fonódott az egész történeten belül is, egységet alkottak és hatalmas volt a karakterfejlődés minden szempontból.
Nos, az ELŐZŐ RÉSZ:
Tocsogtunk a letargiában, de ez így volt tökéletes :3 a legeslegkedvencebb szereplőm pedig véglegesen Jondae lett, imádtam őt, sziporkázó személyisége volt végig, és mindig megnevettetett, hiába nem volt főfő szereplő, engem mégis ő ragadott meg a legjobban ha magát a karaktert kell néznem ^^ A Baekhyunnal való barátsága pedig egy gyönyörű, jóban-rosszban barátság, mindenféle romantika nélkül, és ez csak emelte a színvonalát ennek történetnek, mert nem csak a szerelem terén láttunk igaz, szép és végtelenül emberi érzéseket, hanem egy barátság szintjén is hoztad ugyanezt, ami igazi tehetségről árulkodik ^^ kedvencem tőle:
"Baszd meg, de nehéz a kedvedben járni" és "Hát jó, akkor igyunk. De tudod, hogy nekem bármikor elmondhatod." - furcsa választás tudom, de úgy érzem ebben a két mondatban minden benne van ami egy barátságban kell: "nehéz a kedvedben járni, de én mégis megpróbálom mert jót akarok neked" "melletted állok ha szükséged van rám" "nem tolakodom, de ha el akarod mondani meghallgatlak" "tudom mekkora hülye vagy, de én így szeretlek" - ez a sokmidnen mind benne volt abban a pár szóban, és abban, hogy nemes egyszerűséggel végig Baek mellett volt, szinte láthatatlanul, mégis szilárdan és kimozdíthatatlanul, hogy támogassa őt. *-*
Aztán... kicsit elmerülhettünk Baekhyun személyiségében, éreztük a bánatát, azt, ahogyan próbál menekülni az érzései elől, de valahogy éreztük mi ezt, hogy a végén úgyis utolérik őt :) most amugyis ebben a hangulatban voltam, úgyhogy nagyon átjött nekem Baek érzelmi kálváriája és kétségbeesése, kettős érzelmei, vágyódása és magánya. Mindez nagyon líraian, szépen megfogalmazva, tele hasonlatokkal és metaforákkal, amiket tudod, hogy nagyon szeretek :3 Tudom, hogy írtam már, de minden szavad hordoz valami pluszt, minden szót érdemes és élvezet elolvasni. Az üvegfal ami szilánkokra hullik, az emlékek melengető szikrái, a felejtés íze... és még sorolhatnám, de akkor a blogger letiltana a hosszú kommentért XD nem is tudom hogy tudsz ennyi szép és jelentéssel teli hasonlatot összeszedni, ezt úgy érzem tökélyre fejlesztetted a történet során, szerintem nagyon sokat fejlődtél, szemmel látható ez a fejlődés, és még nagyobb szó ez, ha azt nézem hogy már előtte is nagyon jól írtál, hiszen ezért kezdtem el követni az írásaidat :)
és most az UTOLSÓ RÉSZ:
TörlésNem is tudom mit mondjak... először is furcsa volt így olvasni, hogy tudtam, most vége... tudtam hogy ez következik, de mégis, valahogy hozzám nőttek ezek a lököttek mind ebben a történetben, minden szereplőd szerethető volt, emberiek, és emberségükből adódva tökéletlenek. ÉS ha már a karakterekről kell beszélnem, úgy érzem a leglényegesebb karakterfejlődést láttam/olvastam ebben a ficiben eddig (valaha). Ezt az egészet Jongin és Baek kapcsolatában láttam kiemelkedően. Valahogy Jongin hirtelen eltűnése és most megjelenése nagy változást emelt ki mindkettejükben, valami felnőtt és érett változást, amit nem is tudom hogyan voltál képes egyetlen részen belül véghez vinni. :O és itt most bocsánat érte, de elpártoltam Chanyeoltól >.< Jongin és Baek kapcsolata valahogy nagyon megragadott ebben az utolsó fejezetben, és hiába tudtam mi lesz a vége, mégis azt vettem észre hogy azért szurkolok, hogy Baek engedje magához közel és engedje, hogy Jongin gyógyítsa a Chanyeol után maradt hegeket.
"- De ugye nem baj, ha várok még rád egy kicsit?" - itt nem hiszed el, de majdnem elbőgtem magam a suli kellős közepén, a padon ülve, ahol olvastam. Ilyen szép vallomást ritkán olvashatok, és ez valami tökéletes volt, egy felnőtt férfi mondta ezt, aki nem akar birtokolni, csupán szeretete készteti arra, hogy várjon arra, akit szeret. Jahj... *fangörcs vége* - bár meg kell jegyeznem, hogy jót mosolyogtam amikor rájöttem hogy nem tudtad teljesen kihagyni a KaiBaek-et a sztoribol ;)
Tehát ez a rész volt szerintem a kedvencem az egész történetben.
És ha már a történetnél tartunk... nagyon remélem hogy büszke vagy magadra, mert én nagyon az vagyok, mégpedig rád :) ez a történet gyönyörű ívet futott be, és nagyon sok műfajt, és megintcsak érzelmet tudott felmutatni. Voltak vicces, nevettető részek, voltak szomorú és megható dolgok, voltak amik ironikusak voltak, néha kicsit dühítőek és végtére is a szerelem és a barátság mint olyan, gyönyörűen megjelent. Ezek gyakran egy-egy részen belül többen is megjelentek, ami szintén nem kis írói teljesítmény, ugyanis nem volt szaggatott, nem volt tördelt és szedett-vetett. Hatalmas íve volt a történetnek, amit nagyon szépen követtél, eljutottunk A-ból B-be, minden részben haladtunk, nem csak toporogtunk, ha nem is történeti de érzelmi és kapcsolati szinten mindenképp. Volt karakterfejlődés, nem kevés, mindenki eljutott valahová. Jumyeon-nak megismertük az érzelmes oldalát, Baek összes létező gondolatát és végül ő is felnőtt a szerelemhez, Jongdae megtapasztalta a valódi érzelmeket és azokat később felnőttként nem pedig csapongó suhanc módjára zárta le, Chanyeol pedig átlépte a saját korlátait, és leküzdte a múltját. Még Baek családjában is éreztem egy kis enyhülést, pedig az igencsak mellékszál volt a többihez képest, mégis...
A befejezés pedig... valahogy nem szeretem a történetek befejezését, mert én a feszültséget szeretem olvasás közben, a vibrálást a szereplők között, az izgalmakat és az ismeretlen végkifejletet, magát a gondolatot, hogy bármi történhet. És akkor jön ez a hülye katarzis, és mindent megold és elsimít :D fene az arcát :D
Törlésnode viccet félretéve, megvolt a katarzis, ami fontos az olvasóknak (csak én vagyok ilyen fogyatékos), amit szintén nehéz úgy megírni, hogy igazán katartikus érzés legyen, ne pedig elvágott, lecsapott valami, hogy PUFF vége. Ez nálad nagyon szép volt, érzelmes. Mesterien bántál a szavakkal, hogy leírd ezt a tűzijáték élményt amit átélt Baek, és meg kell hagyni hogy.... EGYSZERŰEN FANTASZTIKUS VOLT. Na. Jöttek a sziporkák meg minden. És igen, eltűnt a feszültség amit imádtam kettejük között, de mégis jó volt olvasni, mert olyan volt ez mikor a vihar után a langyos hullámok megsimogatják a partot, mintha sajnálnák, hogy előtte tombolva rombolták homokját. Ez éppen ilyen volt, szerettem imádtam, és még itt is mosolyt tudtál csalni az arcomra:
"- Idegesítő vagy, egy kész rémálom, folyamatosan hisztiztél, és-
- Hát ez jól kezdődik...
- És mindig belevágsz a szavamba!" - a metron röhögtem hangosan és miattad mindenki hülyének nézett :D
Nos, nem tudom mit mondhatnék még, de azt hiszem méltó véget ért, és így búcsúzóul (a történettől, semmiképp sem tőled) ez egy méltó komment lesz talán ehhez a remek történethez. Tudom, kicsit szakszerűbben próbáltam fogalmazni, de úgy érzem te is és a munkád is igazán megérdemlitek az elismerést :)
Egyébként nem menekülsz előlem, mert ha nem fogsz írni úgyis addig nyaggatlak, amíg nem fogod folytatni. Mert ez az amit csinálnod kell, mert tehetséges vagy, mert kevesebbek lennénk a történeteid nélkül, és mert belehalnék ha nem lenne mit olvasnom :D
Szeretlek és imádtam ezt a történetedet (is) ♥♥♥
U.i.: a zenékről elfelejtettem írni... de mondjuk azon kívül, hogy tökéletesek voltak nem tudok újat mondani, de akkor is... tudnod kell mennyire jó volt olvasni :3 Az Ailee ráadásul most új kedvencem, a KWill-t meg tudtam de azt nem gondoltam hogy ENNYIRE passzol majd a történethez... hát passzolt, de már nem is tudom miért vagyok meglepődve ha rólad van szó ;)
TörlésSzia:)
TörlésElőször is, sajnálom a kései választ, de megnyugtatlak, mert teljesen elérzékenyültem a véleményed olvasása közben. Ez van, ha az ember ilyen kis érzelmes, mint én.
A két utolsó részt ilyennek terveztem, azt szerettem volna elérni, de úgy látom sikerült:) Mintha ez a két rész alapozná meg az egészet úgy, hogy az utolsó előtti részből ne derüljön ki, hogy mi fog történni még velük.
Azt hiszem már mindenki tudja, hogy nagyon szeretek letargikus részeket írni:D sokan mondták, hogy ez már too much, de én sosem éreztem annak, inkább egyre több fájdalmat akartam érzékeltetni Baekhyun részéről. Még vissza is fogtam magam már a végére. Abszolút megértem, nekem is ő a személyes kedvencem, de valamilyen módon minden karakterem közel áll hozzám. Mindegyik szereplőm egy kicsit én vagyok, viszont Jongdae különösen király lett. Úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van egy olyan barátra, mint Jongdae, vagy éppen Baekhyun. Akik kiegészítik egymást, meg minden ilyen legjobb barátoa cucc. Az én barátaimból merítettem ihletet, mert én olyan vagyok nekik, mint Jongdae:D és néha ők is olyanok, amikor rájuk jön valami megmagyarázhatatlan. Egyáltalán nem furcsa, az az egyik kedvenc párbeszédem, mert tényleg benne van minden, aminek a barátságnak szólnia kell.
Ha szabad ilyet írnom, én is úgy érzem, hogy sokat fejlődtem. Tudom, hogy valakinek nem tetszik ez a túl sok líraiság, a hasonlataim, de én egyszerűen nem tudok betelni velük. Meg valahogy úgy éreztem/érzem, hogy egy író akkor jó, ha minél szebben ír, minél több hasonlattal, metaforával, szinesztéziával. Persze megértem azokat, akik szerint ez már túl sok. Megpróbáltam az elején valamivel egyszerűbben fogalmazni... viszont úgy gondoltam, hogy ennek a történetnek meg kell adnom a módját, hiszen mégiscsak az első fanfictionöm:)
Én a mai napig nem fogtam fel, hogy vége van. Annyira szerettem írni, és amióta nincs szívritmus csapda teljesen kiveszett belőlem az ihlet. Próbálkoztam az írással, de nem tartott sokáig, mindig abbahagytam, mert egyáltalán nem tetszett a tartalma vagy a fogalmazásom. És van bennem egy kis félsz, hogy már soha nem fogok ilyen karakterekkel előrukkolni, amilyen például Jongdae volt.
TörlésErről fogalmam sem volt egyébként:D Néha nagyobb és több dolgot vesztek észre, amit én valaha fogok a történetemben. Mert ha engem megkérdeznének, én Chanyeolt mondanám a legnagyobb karakterfejlődésemnek. Jongin és Baekhyun eszembe se jutott volna. Na jó, Baekhyunon természetesen észre lehetett venni, de szerintem nem olyan nagy mértékben, mint Chanyeolon.
Ó, hát ne tudd meg, hogy mennyire fájdalmas volt erről írnom. A Kaibaek rajongásomnak nem tett jót, hogy Jongint teljesen ki kellett iktatnom Baekhyun életéből. Mindig tudtam, hogy happy endet fogok írni, viszont egy párszor megfordult a fejemben, hogy a boldog befejezés legyen Kaibaek.
Nos... nem mondanám, hogy büszke vagyok magamra. Valamilyen szinten az vagyok, mert befejeztem a történetet, a vége is olyasmi lett, amilyennek szerettem volna. Viszont sok dolgot nem így terveztem, de ugye nem is terveztem előre soha, tehát vannak olyan részek, amiket megbántam, vagy másképp írtam volna. De az már úgy marad, legalább én is látom, hogy a végére egészen belelendültem, még ha borzasztó lassan hoztam is a részeket. És nekem az bőven elég, ha te büszke vagy rám:) Tyűha, ennyi minden történt? Én írom, mégis olyan mintha nem én lennék az írója:D Tényleg nagyon sok minden volt benne, az érzelmi hullámvasutas részek voltak a kedvenceim, ahol minden volt egy kis egyvelegbe. Bár amúgy nem is kedvenc fejezeteim vannak, sokkal inkább jeleneteim, ahol meglátszanak a jellemfejlődések.
Igen, megértem ezt a nézetet. Én azért nem szeretem a befejezéseket, mert akkor valaminek vége szakad az életemben, és olyan érzés, mintha megfosztottak volna valamitől. Így érzem magam például egy király dorama után, vagy egy nagyon jó könyv után. De a katarzis és az atmoszférának meg kell lennie. Egyébként mostanában egyre több doramában csalódom, nem tetszik a lezárásuk, elmarad az a bizonyos katarzis, nem érzem úgy, hogy pont ott, pont akkor vége kellene lennie.
TörlésImádtam azt a részt írni:) egyébként mindig a párbeszédeket szerettem írni, mert ott bontakoztam ki igazán, és szerintem ők is. Egyre közelebb kerültek egymáshoz minden részben, és nem fizikai értelemben, sokkal inkább lelkileg.
Örültem neki, hogy így fogalmaztál. Mindig elvarázsolsz a szavaiddal, és rá kell jönnöm, hogy még mindig van hova fejlődnöm:D És tudom, hogy mindig van hova fejlődni.
Most nagyon rám férne a nyaggatásod, mert semmi ihletem nincs. Az utóbbi napokban ráadtam a fejem, hogy megint írni szeretnék, viszont egyáltalán nem megy. Igaz, hogy kevés időm is van, de legalább addig is kikapcsolódnék.
Imádlak, köszönöm, hogy itt voltál nekem mindvégig!:)
Ez azért van, mert úgy alakítottam a történetet, hogy passzoljanak a zenéhez. Általában ezeket megtervezem előre; kiválasztom a képet, a zenét, az alcímet, és ezekhez idomítom az egész fejezetet. Bár már voltam úgy, hogy nem tudtam hozzá zenét társítani, ott csak kiválasztottam az aktuális kedvencemet:D Viszont ezeket a dolgokat ha tehetem előre megtervezem, mert szeretem ha minden passzol mindenhez.
TörlésMég egyszer köszönök mindent! ❤
Szia!
VálaszTörlésMost nézd meg, meg fogsz ríkatni. Miéért? Miért ért véget? Úgy érzem ezt a történetet életem végéig olvastam volna még. Biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni az összes részt úgy kb. megszámlálhatatlanul sokszor. Most eléggé szomorú vagyok, de egyben örülök is, hogy egy ilyen szupcsikircsi király történetre találtam, és köszönöm, hogy olvashattam. Remélem a jövőben is olvashatok tőled ilyen tutkómutkó storykat.
Lucy
Szia!:)
TörlésÉn is nagyon sajnálom, hogy vége lett, de egyszer mindennek eljön az ideje. Hidd el, ha meg túl sokáig húztam volna, azlett volna a baj. Köszönöm szépen, hogy olvastad és hogy írtál!;;
Sziaaa!
VálaszTörlésÉdes istenem el sem hiszem, hogy elérkeztünk a történetnek a végéhez. Én tényleg abban a hitben voltam, hogy még lesz legalább két rész, erre egyáltalán nem. De hát elérkeztünk ide, aminek egy részem örül (Khm… Dark Innocence, khm…), másrészről viszont nem, mert annak ellenére, hogy ChanYeol nem a kedvencem, magát a történetet imádtam! Szóval te szerintem írhatsz akárkivel, én akkor is olvasni fogom, mert amit annyira szeretek az az, ahogy írsz és nem az, hogy kikkel és mit.
Most pedig akkor a részről. Hát az előző rész végén imádtam, hogy JongIn bébi megjelent nekünk, de most ezt szépen le is romboltad. Oké nem szívecske esőt vártam, meg nagy szerelmeskedést, de azért ennyire távolságtartónak és elhidegültnek lenni! Jó, végül is megértem, mert BaekHyunnak ez nem lehetett könnyű, meg hát valljuk be NiNi időzítése is hát… eléggé fos volt, de akkor is.
Mikor csengettek számítottam arra is, hogy ez majd ChanYeol lesz, ezzel pedig majd kialakul egy kisebb kellemetlen szituáció, és majd mehetnek megint a összeesküvés elméletek a szereplők fejében. DE NEM! JongDae volt az, akit egyébként az elején azt hittem megölök, de aztán mikor elcibálta magával moziba a két jómadarat örültem neki, hogy jött.
Egyébként ez a MinHee név ez miért ennyire népszerű? Valaki igazán elmagyarázhatná nekem… Valami olyan jelentése van, vagy mi? Ja, és ezt a csajt legszívesebben leütöttem volna, amikor olyan bunkón feltette azt a bizonyos kérdést. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy utána JongDae hogy viszonyult a lányhoz, mivel hát neki is ott volt Suho. (DE MIÉRT CSAK VOLT?! TT__TT)
Egyébként ennek a jelenet sorozatnak a végén van az a bizonyos pont, ahol Baek kérdezi NiNit, hogy miért jött vissza. És JongIn válaszából le lehet azért szűrni, hogy mégse szereti annyira menthetetlenül BaekHyunt, mert akkor nem azért jött volna vissza, mert jött az anyja is. Ez pedig valahol békességet ad a szívemnek, mert azt jelenti, hogy a kis husi számára még van remény!
Aztán a JoonMyunos beszélgetés. Hát attól, hogy JongIn nem szerelmes annyira, hogy szembeszálljon az anyjával… DE JOONMYUN TE LEGYÉL MÁR TÖKÖS AZ ISTENIT! Ahhh komolyan mondom a SuChen volt az a couple, akinek szerintem még a KaiBaeknél is jobban szurkoltam. Ez az egy dolog, amivel egyszerűen nem fogok tudni megbékélni a ficivel kapcsolatban. Ezzel nem.
„- Nos, mindketten vakítóan fényesek voltatok a boldogságtól Chanyeollal, amíg itt voltatok. Aztán elmentetek ketten Amerikába, most meg hazajöttél egyedül. Vagyis összevesztetek. Na jó, felhívott Chanyeol, csak ezért tudom.” Ezen a részen annyira nevettem, hogy az hihetetlen! Annyira tetszett, hogy az utolsó rész ellenére, és a tömény dráma és feszítő érzés mellett megtudtad tartani a történetnek azt a részét, amin önfeledten lehet nevetni. Erre pedig nem csak ez az egy részlet a példa, hanem van még több is.
A beszélgetés pedig ami Baek és Suho között zajlott jó példa arra, hogyha az ember már magában eldöntött valamit, akkor mindegy mit mondanak mások, úgyse fogsz rájuk hallgatni. Amit JoonMyun mondott a szeretetről az pedig teljesen igaz. Hogyha szeretsz valakit, akkor teljesen mindegy mennyi indok szól ellene, akkor is maradni fogsz, és pont azért, mert szereted. Erről szól az igaz szeretet, ezt pedig te is teljesen jól megfogalmaztad!
ÉS A MYSTIKBEN PEDIG NEM VOLT KAIBAEK CSÓK! TE JÓ ÉG PEDIG ÉN ANNYIRA REMÉNYKEDTEM BENNE, HOGY LESZ ÉS ERRE NEM VOLT! Ehelyett kaptunk egy szívfacsaró „Hiányoztál” kijelentést, és szegény Baek tépődését erről az egy kis szóról.
Amúgy az elején lévő megállapodás Chen és BaekHyun között nagyon tetszett :D Az ő barátságukat egyszerűen nem lehet nem szeretni. Aztán amikor Baek bevallotta az érzéseit, akkor is annyira jót nevettem JongDae reakcióján. Ő és JoonMyun rengeteg jó pillanatot okoztak nekem a történeten belül.
JongIn pedig elég hamar eltűnt a színről, legalábbis én azt hittem, hogy már maradni fog. De nem baj, örülök neki, mert így legalább nem kell minden alkalommal szembesülnie a ténnyel, hogy viszonzatlanul szeret valakit. ÉS TELJESEN IGAZA VOLT HOGY ŐT JOBBAN EMGÉRDEMELNÉ BAEKHYUN! De ez van, bele kell törődnöm, majd eljön az én időm is, méghozzá a Dark Innocence-ben. Azért nagyon fájt ez a jelenet, viszont MÉG nem siratott meg.
Törlés„- Meddig fogod még őt várni, Baekhyun? - Amíg el nem jön.” EZ VOLT AZ A PILLANAT, AMIKOR LEGELŐSZÖR ELSÍRTAM MAGAM. Egyszerűen nem bírtam tovább, és most, ahogy ezt írom, a szemem már megint tele van könnyekkel, és érzem azt a szorító érzést. Ez a kis eszmecsere annyi fájdalmat, reményt és érzelmet rejt magában, hogy ezt egyszerűen nem lehet bírni sírás nélkül. És akárki akármit mondd, nekem ez a kedvenc beszélgetésmorzsám a történetből. És nem, nem az, amikor CahnYeol szerelmet vall, habár be kell vallanom az is elég nagy hatással volt rám, DE EZ MINDENT VISZ! Egyébként ekkor azt hittem, hogy Baek megtört, és feltétel nélkül omlana ChanYeol karjaiba, hogyha megjelenne. Később meglepett, hogy ez nem így történt.
Aztán jött a tengerparti jelenet. Ez megint kellemes volt, mert attól függetlenül, hogy már alig tudtam olvasni a sok könnycsepptől, ami az arcom áztatta, te még mindig mosolyt tudtál csalni az arcomra és megnevettettél Baek közbeszólós kis akciójával. Komolyan az ilyen pillanatokat szerettem a legjobban ebben a ficiben. ChanYeol szerelmi vallomása rettentően szívmelengetőre sikeredett. Szerintem még én se tudtam volna neki ellenállni… KEDVES VIVIEN MEGINT NAGYOT ALKOTTÁL. A kedvenc részem a kis monológjából az volt, amikor megemlítette a fekete inget. Azon jót mosolyogtam, mert ebből is látszik, hogyha az ember szeret valakit, akkor ilyen kis dolgokkal is próbál neki boldogságot okozni, mint például itt ChanYeol a fekete inggel. Ami egyébként nekem is a gyengém, akárkiről van szó! >.<
És BaekHyun ELLENÁLLT. Hogy tudott ellenállni egy ilyen helyzetben? Ezzel nagyon lesokkoltál. Főleg azután a kis csevej után Chennel lefolytatott, erre tényleg nem számítottam. A helyében én szerintem már letepertem volna ChanYeolt. Baek itt rinyált érte, aztán amikor megjelent meg ellenáll? Előtört a nagy makacssága egy ilyen helyzetben, számomra ez tényleg annyira meglepő volt. Oké, hogy makacs, NA DE ENNYIRE??!?!?!
AZTÁN JÖTT A POFON, AMIT ANNYIRA IMÁDTAM ÉS A HÁTON CIPELŐS ÉS TAKARÍTÓS DOLOG, AMIT SZINTÉN IMÁDTAM! Ezektől lett annyira igazi az egész történet, az egész szituáció, és minden. Egyébként a takarítós részen is annyira nevettem, tényleg meg kellett állnom, mert nem tudtam folytatni az olvasást.
Baek beadta a derekát, de ezért valahol megtartotta a saját kis csesztetéseit, és nem lett mézes mázos a kapcsolatuk. Viszont azt hiányoltam, hogy BaekHyun kimondja azt a bizonyos szeretlek szócskát. Hogyha az egyik fél nem mondja ki a másiknak, az számomra mindig rosszat sejtet. Főleg úgy, hogy ChanYeol annyiszor elmondta neki, és korábban Baek is bevallotta. Akkor CahnYeolnak miért nem mondta el? Oké, megkérte, hogy sose hagyja el stb… De bennem ez akkor is hagyott egy kisebb űrt.
A hasonlatod a fekete-fehér vászon és aztán a színes vászon megjelenésével nagyon magával ragadó és egyedi volt. Nagyon tetszett, ahogy a rész elején kifejtetted, hogy most minden annyira egyhangú és sivár BaekHyunban, nincsenek színek csak a fekete és a fehér. Aztán pedig megjelent ChanYeol ezzel elűzve az unalmas, monoton hétköznapok hangulatát. Visszaköltözött a szín az életébe és az öröm, amit mind ChanYeol hordoz önmagában. Nagyon ötletes volt, le a kalappal :D Habár már megszokhattam volna, hogy tőled mindig ilyen jó dolgokat olvashatok. Ezért is szeretem annyira olvasni, amit te alkotsz!
AZ UTOLSÓ BEKEZDÉS PEDIG EGYSZERŰEN ELSODORT ÉS LEDÖNTÖTT MINT EGY ÁRVÍZ. Én nem tudom honnan jönnek neked ezek a dolgok, vagy hogy tényleg te írtad-e (dőlt betűvel van, ami nem tudom jelentőséggel bír-e), de arra, amit ebben az utolsó bekezdésben írtál, egyszerűen NINCSENEK SZAVAK. Számomra eddig nem sok olyan leírt vagy kimondott az életre vonatkozó igazságok vannak, amik nagy benyomással voltak rám. Amik tényleg mindig az eszembe vannak, és tényleg a magaménak érzem őket… Viszont ez az utolsó bekezdés belekerültél ebbe a kis csoportba. Szóval bárhonnan is jött, köszönöm neked, hogy általad megismerhettem! ♥
TörlésA várva várt levelem kimaradt, de ahogy olvastam majd lesz egy meglepetés rész, amit egyébként nem is mondtál nekünk! Ettől függetlenül remélem, hogy hamarosan megírod, és kiderül, hogy mi van abban a levélben. Tényleg nekem ez annyira piszkálja a kíváncsiságom, nem tudom, hogy ezzel mások is így vannak-e, de mivel csak engem és Biát említetted gondolom nem >.<
JA ÉS REMÉLEM ABBAN A MEGLEPETÉSBEN LESZ SUCHEN! Oké most nem jöttek össze, de annyira jók voltak együtt, én ezt el nem tudom mondani! Lehet, hogy most különváltak, de MUSZÁJ, hogy egyszer még összehozza őket a sors, utána pedig sose válassza el őket egymástól. Az ő kapcsolatuk nekem kőbe van vésve, és hogyh te nem is kezdesz már velük semmit, az én történethez elképzelt jövőmben együtt lesznek. Mert nem lehet, hogy ők ne találjanak egymásra a legvégén.
Maga a történet összességében tetszett, és igen okozott számomra bosszúságot, de ez csak azért van, mert ChanYeol ellen JongIn indult. És hát mivel ez egy BaekYeol már az elején számítani lehetett rá, hogy JongIn parkoló pályára kerül… Hogyha nem JongIn lett volna a harmadik kerék, akkor minden pillanatát élveztem volna a ficinek, és akkor a BaekYeolnak is szívből tudtam volna szurkolni. Annak egyébként kifejezetten örültem, hogy BaekHyun sokszor kötekedett ChanYeollal, valahol megnyugvást adott számomra :3
BaekHyun és JongDae barátságában egy olyan kapcsolatot ismerhettünk meg, ami ténylegesen feltétel nélküli. Amiben mind a két fél ugyan olyan mértékben számíthat a másikra, és akármi is történt mindig tudhattuk, hogy a szereplőink úgyse maradnak egyedül. Ott voltak egymásnak végig és támogatták egymást bármi is történt. Amikor pedig BaekHyun Amerikában volt, ezt a szerepet átvette YiXing. Örülök neki, hogy Baek sose volt teljesen egyedül.
JoonMyunnak is megismerhettük a különböző oldalait a fici leforgása alatt. Igazság szerint nekem ő volt a kedvenc szereplőm. Tetszett, ahogy főnökösödött, ahogy próbálta helyrerakni maga körül az embereket, aztán a kapcsolata Chennel. Az is jó volt nagyon, hogy neki is megmutatkozott egy játékosabb vicces oldala. Egy összetett személyiség volt, és rettentően illett hozzá, legalábbis én totál bele tudtam képzelni a szerepébe. Igazán emberi karakter lett hibákkal és előnyökkel.
BaekHyun változását is öröm volt végigkísérni. A kis pukkancsból, aki annyira ChanYeol ellenes volt, és minden lehetőséget megragadott arra, hogy kicsesszen vele, átváltozott egy olyan személlyé, aki elkezdett értékelni minden apró kis tettet. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már nem csak a rosszat keresi ChanYeolban és nem próbálja meg teljesen beállítani egy olyan valakinek, akit mindenképp utálni kell. Elkezdte értékelni azokat a dolgokat is, amik egyébként nem tűnnek olyan fontosnak, pedig nagyon is azok!
Köszönöm szépen, hogy olvashattam! És azt is, hogy kitartottál a történet mellett és befejezted. Tudom néha mennyire nehéz volt neked a csendes olvasók miatt, de te erős maradtál és inkább nézted a mi érdekünket, akik vártuk a folytatást minden egyes alkalommal. És igen, tudom, én is elég sokszor beleestem a csendes olvasók körébe, amiért ezer bocsánat! Mostantól próbálok én is aktívabb lenni, remélem sikerülni fog.
Köszönök minden örömteli pillanatot, és minden olyat is, amin lehetett sírni! Örülök neki, hogy lehetőséget adtál egy ilyen csodálatos történet elolvasására. Az egyike vagy a legjobbaknak a köreinkben, ebben biztos vagyok, és NE TESSÉK KÖTEKEDNI!
Köszönök mindent! ♥
Szia!:)
TörlésÉn mai napig nem fogtam fel, hogy vége van. Talán ezért nem tudok visszaírni nektek, csak nagyon nehezen, de olyan szenvedve dolgoztam fel, hogy többé nem tudok szívritmust írni. Azóta ihletem sincs. Ezt csak megköszönni tudom neked. Hihetetlen volt tőled azt látni, hogy nem rajongsz Chanyeolért, de hát nem mindenki egyforma. És örülök neki, hogy ennek ellenére is elolvastad.
Tudtam, hogy te is Jongin pártján leszel:D De teljes mértékben megértem, szerintem ha olvasó lennék én is az ő oldalára állnék (egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jelenik Chanyeol). Meg én amúgy is, legyen az film vagy sorozat, mindig a szerencsétlen emberek oldalán állok, akik végül nem kapják meg a szerelmet. Ilyen second lead-szindrómám lehet hahaha. Jongdae akkor szerintem jókor volt jó helyen. Mert az a szitu átfordulhatott volna valami nagyon kellemetlenbe is.
Nem tudom amúgy, szerintem ez egy nagyon gyakori név Koreában, ez sokszor szerepelt a doramákban is, úgyhogy megmaradt a fejemben. Na meg nem lehet minden lánykarakterem neve Hyorin, pedig ha lehetne... egyszerűen imádom a Hyorin nevet. Suchen nem maradhatott sokáig életben:D Nekik ez a sors járt, de bele sem kellett volna írnom őket, szerintem ez egy nagy hiba volt részemről, így valahogy meg kellett oldanom. De bevallom, nagyon kedveltem őket együtt, csak nem ebbe a történetbe kellett volna írnom őket.
Nem akartam azt éreztetni, hogy Jonginnak Byun nélkül megszűnik a világ. Soha nem is volt célom, meg hát figyeltem az érzéseidre, hogy Jonginnak ne legyen olyan rossz, így neked sem lesz az:D
Amúgy beszarás, pedig annyira mellékszereplő couple volt, hogy kész. De azért ez aranyos, és nem gondoltam volna hogy ilyen sikert fognak aratni. Nem, Junmyeon nem tökös, szót kell fogadnia, mert muszáj. Tudom, hogy nagyon sokan happy endet szerettek volna nekik, de szerintem így is boldogok, nem? Jongdae legalábbis. Junmyeon majd megtalálja a boldogságot. Ezt már rátok bízom, szárnyaljon a képzelet:D
A vicces részekért Jongdae felelt, imádom azt a palit. Egyébként elég siralmas lett volna nélküle, életet adott ennek a történetnek.
Fogalmam sincs már, hogy mit írtam XD Nagyon cinkes, de nem tudom. De a szeretet fontos dolog, meg minden.
AKARTAM KAIBARK CSÓKOT DE AZ HOGY NÉZETT VOLNA MÁR KI. Tényleg gondolkoztam rajta, végül lemondtam róla, mert akkor tutira átmegyek a Kaibaek oldalra.
Megállapodás? Tyű, kajak vissza kell olvasnom az egészet. Igen amúgy, nagyon szerettem azokat a részeket írni, a vicces barátos cuccokat. Hiányoznak azért ezek a karakterek.
Jaj, nem lett volna erőm megtenni vele, hogy még végig is nézze, ahogy Baekhyun mással van. Ennek így kellett lennie, mert ha másképp lett volna... megsirattam volna valakit:D Persze, hogy jobban megérdemelné, viszont általában így szokott lenni. Mindig az kell az embernek, aki egyáltalán nem érdemli meg. Na de azért Chanyeol is megérdemelte, csak Jongin jobban. Na jó, nem tudok dönteni.
TörlésNéha egy mondat nagyobb fájdalmat hordoz magában, mint egy monológ, úgyhogy teljesen megértem. Borzasztó érzés volt leírni, a szívem is hasogatott, mert itt tört meg Baekhyun. Az egyik kedvencem az az apró részlet az egész történetben. Nagyon próbálkoztam Chanyeol részénél, hogy ne legyen túl. Tehát too much, vagy túl semmitmondó, vagy túl idegen. Csak azt akartam, hogy minden amit mond tele legyen érzéssel, és hogy ti is érezzétek.
Imádlak, komolyan!;; Az a kis közbeszólás kellett oda, ettől volt az egész Baekhyunos. Szar lett volna ha nem szakítja valamivel félbe. NA JÓ AZÉRT ERRE NEM GONDOLTAM VOLNA. Hihetetlen, tényleg. Örülök neki, hogy így gondolod, nagyon igyekeztem hitelesen megírni, meg hogy mindenki "szerelmes" legyen ettől a kis Chanyeol-monológtól. Igen, ez mindig így van. A feketék fehéren filmbe is van egy olyan rész, amikor a csaj mondja, hogy a pali észre se veszi az erőfeszítéseit. Elmegy fodrászhoz, mindig tökéletesen akar kinézni... Ezt csak azok teszik meg, akiknek igazán tetszik valaki, és mindig elismerő reakciót szeretne a másiktól. A fekete ing... Nem hagyhattam ki a kibaszott fekete inget, imádom!
Baekhyun ennyire makacs:D Az ember képes ennyire makacs lenni. Csak magamat kell említeni. Én például soha az életbe nem bocsátottam volna meg ezt. Úgyhogy még engedtem is belőle, de kajak elgondolkoztam egy Kaibaek végen.
Ezektől nem akartam megválni, mert a történet részei lettek, na meg nem akartam hogy mindenki azt gondolja, hogy most aztán minden öröm és boldogság lesz közöttük. A pofon meg nagyon kijárt neki:D
Amúgy ezen nagyon gondolkoztam, hogy beleírjam-e vagy ne. Aztán úgy voltam vele, hogy a koreaiakra nem jellemző ez a túlzott szeretlek mondása, ezért ezt a feladatot áthárítottam Chanyeolra, mert neki kellett bizonyítania, hiszen Baekhyun érzései egyértelműek voltak. Így ezzel adott még több bizalmat, nyugalmat Baekhyunnak. A doramákban sem túl jellemző, egyszer mondják el, ha mondják, aztán kész. Ezért jött volna a meglepetés, ott még sok dolog történt volna.
Nem veszem észre amúgy ezeket. Mármint az összefüggéseket. Próbálok mindenre figyelni, de hát nem tudok ennyire dologra összpontosítani, úgyhogy néha úgy tudom meg ezeket a dolgokat, ha ti leírjátok nekem:D
A dőlt betűnek annyi jelentősége van, hogy szerettem volna megadni a történet végének ezt az atmoszférát. Pont ez volt a célom, hogy mindenki emlékezzen rá, meg hát így szerettem volna lezárni. A lezárásommal teljesen meg vagyok elégedve. Valahol olvastam hasonlót, azonban nem pontosan ugyanígy volt, nem ez volt a lényege. Úgyhogy a kérdésedre válaszolva: végül is nem tudom, hogy ki mit gondol, de szerintem ezek az én szavaim.
TörlésSenki nem említette amúgy rajtatok kívül a levelet, de szerintem sok ember kíváncsi rá. Nem tudom, hogy megírjam-e, ti beszéltetek le róla:D
Nem terveztem bele Suchent. Belőlem amúgy nem váltottak ki ilyen érzéseket. Nagyon királyak voltak együtt, és ha nem ebben a történetben lennének akkor talán még boldog vége is lenne a dolognak. Azonban így nem lehet. Én is sajnálom ezt, de ha már választanom kellett, Baekyeolt választottam.
Ez csak azért van, mert nem tudok más embert elképzelni Baekhyunnal, csak Chanyeolt és Jongint. Régebben nagyon nyitott voltam, túlzottan szerettem a yaoit, konkrétan Baekhyunt mindenkivel el tudtam volna képzelni, de most... és az a "most" körülbelül 1 éve volt. Nem mondom, hogy kiszerettem a yaoiból, de ma már egy kezemen meg tudom számolni hány couplet preferálok. Úgyhogy nem is jöhetett szóba más, csak Jongin. És így sajnos ő húzta a rövodebbet, ami nekem is rossz volt, de itt most egy kicsit önző voltam.
Nem akartam Baeknek olyan szerencsétlen helyzetet teremteni, hogy még egy normális barátja sincs:D Meg ez így volt kerek és szép, amúgy is imádom a történetekben az igazi friendshipeket, így hát én sem hagyhattam ki, és nem is akartam. Amúgy nem tudom milyen kanyart ívelt a kapcsolatuk a szemetekben, de úgy akartam megírni, hogy az idő előrehaladtával sokkal nyitottabbak legyenek, hogy ne feszengjenek, miközben elmondanak egymásnak valamilyen titkot, hogy tényleg mindig ott legyenek egymásnak, bármi történjék is.
Junymeonnál csak azt akartam elérni, hogy ne legyen olyan átlagos karakter, mint általában a történetekben. Úgyhogy most abszolút kiforgattam a komfortzónájából, és adtam neki egy teljesen más karakterjellemzést. De amúgy nekem is sokszor csalt mosolyt az arcomra, én is nagyon bírtam őt. És Chennel is, még ha ez nem is nyilvánul meg annyira. Egyébként egyik szereplőmet sem akartam megírni tökéletesre. Mert azt akartam, hogy ez a történet éljen, hogy ízig-vérig emberek legyenek benne, tökéletes ember pedig nincs.
Hát igen. Magam sem tudtam egyébként, hogy mikor fordult a kocka, csak elkezdtem írni, és ez lett a vége. Tényleg nem tudtam erről, hogy minden apró dolgot értékelt, néha csak általatok tudok meg dolgokat:D Valóban, a kis seggfej gyerekből egy érző férfiú lett, aki igenis igényli a szerelmet, leginkább a törődést. Chanyeol pedig ugyanígy. Az engem-semmi-nem-érdekel karakterből egy olyan férfi lett, aki megtanulta értékelni a dolgokat.
Én pedig köszönöm, hogy olvastad! Sokszor volt szar kedvem a csendes olvasók miatt, de rájöttem, hogy nem velük kell foglalkoznom, hiszen még a nevüket sem tudom. De akinek jobb így, hogy nem ír nekem, hát Isten áldja. Akkor soha nem fogom őt megismerni, és nem fogunk beszélni, pedig váltig állítom, hogy imádnivaló egyéniség vagyok hahaha:d Na de tényleg, tudok az is lenni, ha akarok. Tudnék ezzel kötekedni, de örülök neki, hogy így gondolod. Még egyszer köszönöm, hogy itt voltál, hogy végigkísérted a történetet, hogy átélted az egészet:) ♥
Szia! :)
VálaszTörlésNa, végre elérkeztem ide én is, ahogy megesküdtem arra, bár szerettem volna már akkor írni, mikor kijött a fejezet, mert jaj és jaj. És egy jaj arra is, búcsút kell vennünk a történettől - habár talán mégsem, legalábbis még egy röpke valamicske erejéig tartózkodhatunk a fanfiction emlékként való említésétől, ahogy arra ráébredtem a "meglepetés" címszó értelmezése, meg a többiek véleményeinek átfutása után. De akkor is, mindjárt, vagy már tényleg vége... Szerinted ki hiszi el ezt? Illetve, ki képes elhinni? Valószínűleg semelyikünk. Te elhiszed?
A többiekkel ellentétben én inkább azzal kezdem, leírom neked, hogyan is kezdődött el minden. Legalábbis számomra. Olyan furcsa, valahogy tisztán emlékszem, mikor feledkeztem bele először az olvasásba, már volt vagy... április, bár ki tudja, mindenesetre tavasz, és iskolába menet a buszon estem neki mindennek, mint valami éhes gyerek a korai reggelijének. Egész nap olvasgattam, oda, ott, azután pedig természetesen visszafelé is, és hát... elvarázsoltál. Nem tudnám pontosan megmondani, mi is fogott meg benne igazán, olyan rémesen nehéz ezt összeszedni. A stílusod biztosan, habár az elején talán több volt Baekhyunből, mint ahogy azt én szerettem volna, de tudom, te szerinted úgy a helyes, ha az írásmód is karakterhű marad - ezzel persze nem ellenkezhetek. Ezért sem írok már így nagyon :D De örülök, hogy te ragaszkodsz ahhoz, ahogy elkezded a történetet.
Most őszintén szólva nem tudom, hol is tartottam épp, mert az édes kis macskám a körülöttem való lézengést megunva rátehénkedett a billentyűzetre, és én azt hittem, elvesztem az ablakot. Képzelheted, sírni akartam, de sikerült megelőznöm a szörnyű sorscsapást.
Visszatérve rád... Á. Tényleg fogalmam sincsen már, hol áll a fejem :D Jaj, igen. Emlékszem, az elején úgy féltem írni neked, persze nem miattad, bár ezt lehet, említettem már, korábban - számomra mindig olyan iszonyú belecsöppenni egy összeszokott, tágas körbe, olyan kívülállónak és jelentéktelennek érzem mindig magam, ahogy csak úgy... létezem ott. Ezért is féltem csatlakozni a véleményezők táborához, de természetesen, ahogy mindig is szoktam, ha valakinek megkezdem az írást, akkor abba sem hagyom azt. Szerintem ez így helyes. Az persze részletkérdés, hogy neked egyébként sem lettem volna képes nem kommentelni, hiszen úgy szeretem a történetet.
Hirtelen nem jut eszembe semmi sem, amit még ezzel kapcsolatban a mondataimhoz fűzhetnék, de később - ismerve egy kicsit magamat - biztosan fejbe vág majd valami.
Nem tudom, akarva, vagy akaratlanul használtad-e a tőmondatokat, de feltételezem, hogy tisztában voltál azzal, mit is csinálsz pontosan; a fejezethez remekül illett a hatás, amit az effajta szerkezetek számomra kifejeznek. A hangulat mintha oldottabb lett volna, mint az előző rész esetén, még mindig emlékszem, milyen rémesen éreztem magam azután, pedig volt vagy egy hónapja, hogy olvastam - volt azonban a szavak között valamiféle éles, bizsergető feszültség, ami egyszerűen nem hagyta nyugodni a fejemet. Könnyen húzott, vont magával tovább.
Most Dunát szakaszthatnék a könnyeimmel, ha elsírnám neked, milyen, de még milyen rémes volt szegény kicsi, szerencsétlen Ninit így látni, olyan szívesen dühös lettem volna Baekhyunra, amiért ilyen távolságtartóan állt hozzá, de nem tehetettem, hiszen tudtam, min ment keresztül - nem könnyű talpra állni egy ilyen trauma után, és talán ha én lettem volna a helyében, Jongin meglehetősen idegesített volna. Pedig imádom... Ide figyelj, ha már úgyis valami meglepetést tervezgetsz, nem akarod őt összeboronálni Sehunnal? :D Most jut eszembe, milyen izgatott voltam, mikor elhittem, én kicsi idióta, hogy lehetséges lesz valamiféle Sebaek-kapcsolat, de hát ilyen az élet. Sosincs az, amit én akarok :'( szomi. Bár nem panaszkodhatom nagyon, hiszen Baekyeol végül mégiscsak lett. A, be kéne érnem azzal, ami van :D Nem igaz?
Jongdae-hez én sosem tudtam közelebb kerülni, pedig a való életben imádom, főleg, ha hallhatom a hangját, jaj... A jó az, hogy úgy ábrázoltad őt, amilyen véleményem szerint a valóságban is, legalábbis olyan személyiséget kapott, ami hasonlít a tényleges karakteréhez. Mindig remek barátja volt Baekhyunnek, voltak vitáik, hiszen így kerek egy kapcsolat, voltak szép és csúnyább pillanataik is, de mégis, mindig ott voltak egymásnak, és ez a legfontosabb. Más nem is számít soha.
TörlésEgyébként én a zenelistát már korábban is megtaláltam, fogalmam sincs, hogyan, és mi végett, de emlékszem, nem most látom először. Lehetséges, valamelyik számot úgy linkelted be, a lista is csatlakozott vele :D
Szóval, igen, se Jongdae, se Junmyeon nem lettek igazán kiemelkedő karakterek számomra, és talán buta az agyam, de én inkább Jongint, Yixinget és Sehunt emelném ki innen. Ennek ellenére örülök, hogy Jondae nem adta fel, és újból randizni kezdett. Szidhatja mindenki Minhee-t, nekem a Stellar Minhee-je ugrott be rögtön róla, őt pedig nem lehet utálni, szóval nekem semmi problémám nem volt szegény lánnyal. Junmyeonnak viszont még mostanra sem sikerült szimpatikussá válnia.
Szerettem, hogy Baekhyun ennyit gondolkodott azon, szereti-e Chanyeolt. Szép volt, lágy, ahogyan felvezetted és vitted tovább az egészet, hogy aztán összeköthesd a másik féllel ezt az egészet. A tengernél úgy tudtam, meg fog jelenni Chanyeol, a tenger az övék, mi más történhetett volna így hát...
Jézusom, most fellapoztam egy kicsit, és rájöttem, hogy rohadtul kihagytam azt a részt, mikor azt írtad, hónapok teltek el. Uram isten, nem tudom, hogy lehet, nem vettem észre, pedig kétszer is elolvastam, bár több részletben, de ah... Béna vagyok, de rémesen. De az utána következő két mondatra tisztán emlékszem, és arra is, talán azok lettek a legkedvencebbeim az egészben. Hihetetlen.
Chanyeol... Mit gondoljak most róla? Őszintén szólva halványan emlékszem csak, mi volt az utolsó pár gondolatom róla, hiszen olyan rég szerepelt már. Úgy rémlik, akkor nem akartam, hogy visszajöjjön, de ennek a történetnek tényleg így kellett véget érnie. Én tudom, meg te is, meg mindenki, Suárez is. :D És úgy érzem, ez így van rendben.
Szeretem az ilyen monológokat, mikor a beszélő felsorolja mindazt, amiért beleszeretett valakibe, amiért felad mindent, vagy amiért megtesz mindent... És ez természetesen Chanyeol beszédével sem volt másképp. Olyan szép volt. Minden szava. Baekhyun pedig... Megtört, bár rengeteg idő kellett hozzá. De örülök, hogy várt, akkor is, ha én talán ezek után sem bocsátottam meg volna - persze nem magamban, írásban -, nem is azért, mert Chanyeol olyan szörnyű bűnt követett el, csak úgy... érted :D Vagy nem, de mindegy is igazából, csak én vagyok idióta. Boldog vagyok, hogy újból összesimultak.
A legvége pedig... Jaj, már megint nincs semmi, amit mondhatnék. Imádtam, hogy előtörtek a régi szokásaik, ahogy előtte még azt is imádtam (az egészet), ahogyan Chanyeol elkezdte a kis beszédét. Hisztis... :D Tényleg az. De így a jó.
Felsoroljak neked minden hanguntánzó szót, amit ismerek, ami létezik, és ami megfelelően tükrözi azt, amit érzek? Ülhetnék még itt újabb két órát. Mert amúgy írom már ezt vagy két órája, persze nem folyamatosan, folyton zaklat valaki, s el is tűnik a figyelmem, a fegyelemmel együtt... És még így sem szóltam neked semmiről. Tudom, nem követem a történetet a legelejéről, és persze még mindig nem tudom, szabad-e ilyet mondanom, de ez a kis novella úgy a szívemhez nőtt, úgy érzem, az enyém is lett, és gondolom a többiek is így éreznek, mindannyiunké, olyan nehéz hát megválni tőle. Nagyon nehéz. Akkor is, ha tudom, hogy van valami meglepetés - egyébként te vagy a harmadik ezen a héten, illetve ebben az egy hétben, aki meglepetést ígérget, de őszintén szólva a tied az egyetlen, ami érdekel, és amit, a természetemmel szembefordulva, nem utálok.
TörlésJaj, ez most jut eszembe csak hirtelen, van egy mondat, az: "Miért ilyen kegyetlen az élet?" - a magyartanáromnak írnom kellett valami kis szentimentalitást házi feladatként, és pont ugyanez volt az egyik pillére a rövid szövegemnek. De hát tényleg, miért ilyen kegyetlen az élet?
Istenem, annyi minden van a fejemben... Ne lepődj meg, ha kiegészítem még valamivel ezt a szöveget, nem érzem úgy, leírtam mindent, amit akartam, valahogy mintha kimaradt volna... minden, vagy tudja az ég... Bár lehet, csupán azért van bennem ez az üresség, mert el kell válnunk egymástól a történettel. Mert úgy szeretem... Mert most mit fogok ezután majd olvasni? :D A végén visszatérek a semmi, csak angolhoz, aminek aztán az lesz a vége, én is csak angolul leszek elérhető. Nem lenne szép!
Remélem, nem hagysz minket válasz nélkül sokáig! Szeretném már tudni, mi az a meglepetés. Egyébként pedig, én rettentően örülnék annak, ha megosztanál velünk egy kis összegzést, vagy bármit a történettel kapcsolatban, nagyon kíváncsi lennék, hogyan kezdődött számodra minden, hogyan élted meg az egyes fejezeteket, hogyan viszonyulsz a karaktereidhez. Vagy valami statisztika, gondolatok, bármi, ami csak eszedbe jut.
Nem akarok elmenni, de... Nincs mit mondanom. Illetve van, biztosan van... Az kétségkívül, hogy köszönöm, hogy olvashattam. ♥ Olyat adtál nekünk, legalábbis nekem, amit más még soha, és én tudom, mennyi kínnal és fájdalommal jár ez, az ember bérmentve dolgozza ki a lelkét és a szívét - persze nem fizetésre vár, az nincs, a legkevesebb, amit kaphat, az a vélemények, és a szeretet. Én pedig mindkettőt adok! És hálás vagyok neked ♥
Jaj, rájöttem, mi maradt ki, amit mindenképp meg akartam említeni neked. Az elején, mikor Baekhyun Jonginnal volt, olyan érzésem volt, mintha Az éhezők viadala utolsó részének végső fejezetét éltem volna át újra. Azt hittem, ugyanúgy fog történni minden, mint annál a kifejletnél, és talán nem is bántam volna - ellentétben azzal, ahogy éreztem a könyvnél. De persze nem akarnál igazán, hogy így érjen véget, hiszen az nem lenne nagyon boldogságos :D Nem tudom, érted-e egyáltalán, miről beszélek XD
TörlésSzia!:)
TörlésNem, igazság szerint alig sikerült még felfognom, hogy vége van - így hat hónap elteltével is. Hihetetlen, hogy valamit sikerült befejeznem, ahogyan az is, hogy most vége van. Sokáig egyáltalán nem is volt ihletem, ezt szerettem volna folytatni, aztán rájöttem: amit már lezártam egyszer, azt nem jó felbolygatni. Szóval valószínűleg nem lesz meglepetés, amit nagyon sajnálok, viszont egyszerűen nem megy. Elkezdtem, megpróbáltam, de csúfos kudarcot vallottam. Nem jöttek a szavak, nem jött az érzés, ezért inkább abbahagytam.
Ez olyan, mint amikor megkérdezik, hogy melyik a kedvenc zeném: én válaszolok, viszont nem tudom megfogalmazni, hogy miért az. Egyszerűen megfogott, és mindent éreztem, amit kellett. Hasonló lehet az írásnál is. Mert szerintem valaki nem a tartalomleírás iránt érdeklődik, hanem az író fogalmazása iránt. Nos, igen. Nekem az nagyon fontos volt, sohasem akartam Baekhyun karakteréből egy kicsit elvenni, mert így volt igazi. Az emberek tele vannak hibával, ahogyan Baekhyun is, vagy akár az egész szereplőgárdám. Tudom, hogy néha bosszantó tudott lenni:D
Ó, az kegyetlenség. Én már sokszor jártam így, hát nem valami kellemes újrakezdeni az eddig felépített kis kommentmorzsát.
Átérzem. Igazság szerint én amikor belecsöppentem a fanfictionöl világába nem írtam senkinek véleményt, mert nem mertem. Éppenhogy lézengtem abban a körben, és olvastam - hozzáteszem, szerintem soha többé nem olvasnám el azokat a badarságokat, ma már sokkal igényesebb írók történeteit szeretem olvasni (mint például a tiéd), de régen nem így volt. Viszont emlékszem, egyszer megtört a jég, és írtam egy történethez. Az író nagyon örült neki, ami engem arra késztetett, hogy ezentúl mindig
írjak neki. És egy pillanatig se gondold úgy, hogy kívülálló lettél volna, a legelső mondatodnál a szívembe zártalak, és mindig boldogsággal töltött/tölt el, amikor írtál nekem.
Azt hiszem, ez a fejezet volt az, ahol minden szó teljes jelentőséggel bír. Na meg egyedül ennél a fejezetnél éreztem azt, hogy egy mondat sem hiányozhat belőle, mert ez így kerek. A többinél mindig volt valami hiányérzetem, vagy épp az ellentettje. Sokszor gondoltam úgy, hogy nem jó egy-egy adott rész, viszont az utolsó fejezetet nagyon szerettem írni, ezért minden mondat értékes számomra. Az utolsó előtti valóban nagyon letargikusra sikeredett, emlékszem, sokan szóvá is tették, és nem örültek Jongin felbukkanásának.
Ó, ugyanígy voltam ezzel. Kellett néhány nap, míg felfogtam, hogy én most konkrétan megbántottam az érzéseit Jonginnak, pedig egyáltalán nem volt szándékos, esküszöm. Próbáltam úgy megírni, hogy kevésbé fájó legyen neki a végkifejlet, azonban ezt sehogy sem tudtam megoldani. Szörnyű dolog volt, de megtettem:D Csak egyetlen párbeszéd részt kellett volna kivennem, máris nem lett volna annyira szomorú, azonban az volt az egyik kedvencem. Így nem tehettem meg, meg aztán tudtam, hogy ez a "ugye várhatok rád még egy kicsit" kérdés titeket is el fog szomorítani egy picit.
Igazából ebben a történetben nem volt helye a Sebaek-nek, már csak a levélből kiindulva sem. Olyan szívesen leírnám mi volt benne, de elhagyott ezzel a történettel kapcsolatban az ihletem. Viszont egyszer úgyis leírom, és akkor majd talán te sem így vélekedsz majd a dolgokról. Egyébként szeretnék majd velük írni valamikor, de azt se bánnám, ha te írnál. Mostanában semmit nem olvastam, ami szomorú, ezért újra el szeretném kezdeni. Mi lenne erre jobb, mint a te történeted? (Baekyeol véget terveztem neki a legelejétől kezdve:D Csak gonosz voltam, mindenkinek hazudtam)
Ó, hát ez szomorú, bár tisztában voltam vele, hogy nem mindegyik karakter fogja elnyerni a tetszéseteket. Bár rá pont nem számítottam, mert őt mindenki imádja, te vagy az egyetlen ezek szerint, aki nem:D Jaj, az a gyönyörű angyalhangja. Imádom a hangját, mert ámulatba ejtő. És amikor live fellépést nézek tőlük egyedül az ő részeinél nyugszom meg, mert tudom, hogy neki menni fog minden, mint a karikacsapás, ami a hangját illeti. De majd táncolni is megtanul, én bízom benne.
TörlésIgen? Lehet, hogy valamelyiket tényleg úgy linkeltem be. Egyébként talán a tizedik fejezettől vezettem a listát, és már akkor is sokan láttak, aminek örültem.
Neked pont azok a szereplők voltak szimpatikusak, akik alig kaptak szerepet:D Ha ezt tudtam volna, Yixing biztos kapott volna egy nagyobb mellékszálat. Meg hát amúgy is ő az egyik gyengepontom, így megérdemelte volna. Csak már nem akartam mexikói szappanoperát csinálni belőle. Minhee-nél nem gondoltam senkire, ez a név ugrott be a leghamarabb, mert gyakori a koreaiaknál, sokat hallom a doramákban is. Amúgy semmi rossz szándék nem vezérelt vele kapcsolatban, volt egy gondtalan kérdése, de szükségem volt hozzá, hogy felnyissam Baekhyun szemét (és Jonginét is, csak ez soha nem derült ki).
Igen, a drága tenger. Ilyennek képzeltem, hogy ott kezdődött el valami, majd ott is jön létre valami. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan írjam le Baekhyun érzéseit. Igazság szerint már nem emlékszem rá, de azt tudom, hogy nagyon hosszú folyamat volt, mire rájött.
Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy Chanyeol azért nem egy hét leforgása alatt döntött úgy, hogy visszamegy Baekhyunhoz és szerelmet vall neki. Ez is egy hosszú folyamat volt (azt hiszem három vagy két hónap). Így Baekhyunnak még rosszabb volt, mert azt hitte, Chanyeol végleg lemondott róla.
Á, Suarez nem tud semmit:D Végig így volt a fejemben, megjelent előttem ez a jelenet, az utolsó jelenet, én pedig semmiféleképpen nem akartam belerondítani ebbe az idillbe. Aztán mégis megtettem a végén, a pofonokkal is és a takarítós résszel is. Nem bírtam magammal hahahaha. Chanyeol ebben a történetben csak egy elveszett lélek volt, akinek mindenkinél jobban szüksége volt egy kis törődésre. Amikor pedig megkapta, azt se tudta hogyan reagáljon. Új volt neki minden, amit átélt. Ezt is le akartam írni a meglepetésben, de ebből már nem lesz semmi sajnos.
Az egyik barátnőm pont ma küldött át nekem egy ilyen monológot, amit éppen olvasott. Egy focis blog volt, de szerintem attól rosszabb szerelmi vallomást még nem olvastam. Annyira sablonos volt az egész, olyan mondatok szerepeltek benne, hogy "az életemet is odaadnám érted" meg "te vagy az egyetlen szerelmem". Szerintem ez borzalmas, unalmas. Remélem, hogy az enyém nem lett ennyire sablon, mert ha igen akkor nekimegyek egy nagyon kemény falnak:D
Igen, értem! Én sem bocsátottam volna meg neki, sem senkinek. De csak azért, mert borzasztóan makacs vagyok, és inkább ezt az utat választom. Sokszor volt már rá precedens, rengeteg embert veszítettem el.
A régi szokások tették igazán élethűvé, mindenképp szerettem volna valami ilyesmit csempészni bele. Csak hogy ne szakadjanak el a régi szokásoktól, mert akkor nem lettek volna az a Chanyeol és Baekhyun, akik a legelején voltak.
Én pontosan fél órája írom neked a választ, és még mindig alig akarom elhinni, hogy ez az utolsó fejezet. Nehezen dolgozom fel egyébként. És ahogy mondod; azt szerettem volna elérni, hogy mindenkinek a szívéhez nőjön, hogy mindenki átérezze, hogy mindenki boldog legyen, ha akár rágondol a történetre. Ez részben a tiétek is, mert nélkületek, nélküled sosem tudtam volna idáig eljutni, vagy akár a tizedig fejezetig. Akkor most ez elég rossz hír, ugye? Jaj, bárcsak meg tudnám írni, annyira meg szeretném, de képtelen vagyok rá. Egyébként én sem szeretem a meglepetéseket, legalábbis a váratlanokat nem.
TörlésElgondolkodtató kérdés. Igazából masszívan még sosem gondolkodtam el ezen. Ha megtettem volna, biztos depressziósnak néznének, pedig csak a szemléletemet elemeztem volna ki:D Talán azért kegyetlen, mert annak kell lennie. Mert az ember a saját kárán tanul, senki másén. De ez a kegyetlenség is elmúlik egyszer, és átveszi a helyét a boldogság-érzet. Azonban ezek rövid szakaszok. Aztán újra jön a szomorúság, újra a boldogság. Ördögi kör ez.
Meg ne próbálj eltűnni! Bár én szívesen olvasok tőled angolt is, de azért mégis a magyar a mi nyelvünk, és te annyira választékosan és varázslatosan használod, hogy kárvétek lenne. Meg aztán, én is visszatérek majd új oneshottal, akár fictionnel. Majd ahogy az ihletem kívánja, de remélem már nem várat sokáig.
A meglepetés nem fog összejönni, azonban a statisztikát szívesen megcsinálom. Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne rajtad kívül, de meg fogom csinálni, amúgy is akartam. Igazából előbb a meglepetést, aztán epilógus és úgy akartam az összegzést. Kár érte.
Én köszönöm, hogy olvastad! És köszönöm a biztatást fejezetről fejezetre, a kedves szavakat, a szeretetet, mindent! ❤ Remélem, hogy részese voltál az én kis birodalmamnak, és szívesen látlak viszont, amint belekezdek valami újba. Az még a jövő zenéje, de szerintem már nincs olyan messze:)
Na várj, próbálom feldolgozni. Szóval ott a legvégén a lány rájön, hogy a régi szerelme egy hazug seggfej, ezért magára hagyja. Majd kiderül, hogy a másik fiút szereti, a végén pedig születik két gyerekük. Minden világos!:D - már ha így történtek a könyvben a dolgok, de ha az emlékezetem nem csal, akkor valóban így történtek. Mindkét végkifejlet megfordult a fejemben. Aztán ragaszkodtam az eredeti tervemhez, hiszen a kezdetektől így akartam megírni.
TörlésMég egyszer köszönök neked mindent! <3
Szia! Nagyon tetszett ez a rész, sőt az egész történet.Sajnálom, hogy vége,szívesen olvastam még volna róluk pár fejezeten keresztül! Reménykedtem a happy end-ben és hála Suareznek meg is kaptam :D Köszönöm hogy olvashattam ezt a csodálatos történetet *-*
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésAzt hiszem ez megoldható, mert a meglepetésben lesz még egy-két érdekesség. Neeem, nem suarez miatt volt, csakis miattam. Nem tettem volna fel a Barcára egy egész történetet, ott csak a tippmix a király:D
Köszönöm, hogy velem tartottál^^
Eljutottam idáig! Istenem el sem hiszem.
VálaszTörlésElőször is. Ne haragudj, hogy sokáig tartott, mire ide toltam a seggemet, de fel kellett fognom, hogy vége van, ki kellett bőgnöm magam és el kellett olvasni még háromszor ezt a fejezetet.
Olyan rossz volt az olvasni, hogy "VÉGE". Tudom egyszer mindennek vége szakad, de... Aigoo~ hagyjuk! :D
Szóóóóóval...
Igen Baek! A távolság az ott van és nem fog elmúlni, mert JongIn itt hagyott. Jó tudom nem az ő ötlete volt, hanem az anyjáé. (Milyen jól tette :3 ) Ez a kávézás… XD full kínos volt, végig röhögtem az egészet, aztán hopp megérkezett a felmentősereg (mégjóhogyegydülvan) ChenChen. Nagyon tetszett az egyik mondatod: (…) a tükör hazudhat, hiszen sosem mutatja meg, mi van belül. – annyira, de annyira igaz és milyen szép már!
Mikor azt mondta Kai, hogy nem megy, ha Baek nem akarja, akkor furán éreztem magam. Szeretem a KaiBaek-et akartam meg nem is, hogy menjen a fiúkkal. Aztán elment és kb. nem történt semmi... mert megijedtem az elején. ><
Az a bizonyos mozizás. Mondom, hogy meg kell tanítanod erre. Azt se tudtam hírtelen melyik sarokba bújjak el a tökéletes fogalmazásod miatt. Ezzel az üggyel kapcsolatban lehet, majd zaklatlak egy kicsit. ;D
Nem! Nem randiznak, csak éppen mélyen legbelül, mindketten vonzódnak egymáshoz és nem tudják elviselni egymást érintés nélkül. Vagy csak Jonginnál van így? O__O
Mondjuk megértem Baek kisebb kiakadását. Miazhogy csak így elsétál. Tök nyugis volt az egész! Kedvel valakit? Nem kedveled babám. SZERELMES VAGY! Olyan makacs még mindig. >..< Hazakísérte, nem csókolóztak, nem rontottak egymásra csak hazakísérte, ami megnyugtatta a szívemet!
A JunMyeon-os beszélgetés könnyeket csalt a szemembe. Nem csak azért, mert ismét gyönyörűen fogalmaztál, hanem mert nagyon szeretem a SuChent, és valahol legbelül érzem, hogy se Suho, se JongDae nem lépett még túl ezen a kapcsolaton. Illetve mindketten éreznek még valamit, és ez kiakaszt! Miért kell mindig megfelelni az anyának? (Ezt annyira nem szeretem :/ ) Egyre biztosabb? Én már mikor tudtam, hogy az vagy. Hamarabb is megjöhetett volna az eszed életem!
Ne várj meg JonIn! – De ne ám. Nagyon köcsögnek titulálhatsz most, de annyira akartam már a ChanBaeket, hogy szívesen töröltem volna ki az egészből Kai-t. De végül is jó, hogy itt volt. Legalább Baconke rájött egy pár dologra.
Nem akartam a bulit, már a telefonhívás első sorain kiakadtam. Végig ráztam a fejem és azt suttogtam: Nem Baekkie, nem mész! – És mégis elment. De! Nem csinált semmi rosszat, hála neked! (Köszönöm)
Nem JongIn kell neki, hanem ChanYeol!!! Juhúúúú! Boldogsááááág.
Chen egyem az a macskamosolyra húzódó ajakidat! Istenem, milyen cuki volt már, hogy csak így bevágta, hogy: Szerintem szerelmes vagyok ChanYeolba. – Hahó Baek. Ezt rajtad kívül már mindenki tudja! ><
JongIn elmeeeeeegy~~~ (remélem nem utálsz!) Találja meg a boldogságot én is ezt javasolom, csak ne Baekkel!
Jönni fog. Tudom, hogy jönni fog. ChanYeol, húzd már el a segged ember! – ez volt a gondolatmenet… XD
TörlésÉs ez után kezdtem el úgy sírni, mint egy rossz kislány. De komolyan, zokogtam és nem túlzok. De nem addig, míg végig olvastam a fejezetet, hanem még utána is. Fürdés közben, aztán megnyugodtam, de kajálás közben eszembe jutott az az ember, akit imádok a drága Park ChanYeol, meg a monológja. A szemeim elé került a kép, hogy ott van Baek előtt fogja a kezét és mondja-mondja. Áh végem volt. Két napig gondolkoztam, hogy most akkor tényleg vége? Ennyi volt, de aztán elolvastam még egyszer meg utána megint. És rájöttem, hogy igen…. Vége :/ DE! ott van a meglepetés, amit nagyon nagy izgalommal várok!
Tudom, hogy pont a legromantikusabb jelentről nem írok, de nem tudom kifejteni mit éreztem. Egyszerűen, csak boldog voltam, hogy Park Kibaszott ChanYeol végre képes volt elhúzni a belét, és szerelmet vallani a törpének. :D Áh illetve azt kifelejtettem. Nem azt hallgattam, amit te ajánlottál, hanem a Baby Don’t Cry-t, és csak fokozta nekem az egészet… Szóval sírás volt a köbön.
Köszönöm, hogy olvashattam, és hogy mindig megleptél a részek tartalmával, leírásával.
Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, mire összeszedtem a gondolataimat.
És nagyon-nagyon szeretlek. <3
Atina <3
Teljes mértékben megértelek. Nekem is nagyon nehéz felfogni, hogy vége van, azt hiszem mai napig nem sikerült feldolgoznom. Szerintem ezért volt az ihlethiányom is, egyszerűen csak ezt szeretném írni, ugyanezekkel a szereplőkkel, ugyanazt az érzést. De egyszer mindennek vége kell hogy legyen. Sajnos.
TörlésUgye? Igazából ezt is szerettem volna érzékeltetni. Hogy végig mennyire kínosan érzik magukat, legalábbis Baekhyun biztosan. Aztán jött Jongdae, és helyrerakta a dolgokat a maga király módján. Én ilyet írtam?xd Lényegtelen, már szerintem ti is megszoktátok, hogy soha nem emlékszem az írásaimra. Ellentétben a ti véleményeitekre mindig és mindre emlékszem! Azokkal töltődtem fel az ihlethiányos napjaimon.
Így éreztem én is. Nagy Kaibaek shipper vagyok egyébként, ezért akartam is, meg nem is. Tényleg elgondolkoztam, hogy mi legyen a végkifejlet, meg hogy valóban ennyire szomorú sorsot szánok-e Jonginnak. De valakinek kell rovidebbet húznia, hát ez esetben ő volt az. Amit én mélységesen sajnálok, és soha többé nem lesz másodhegedűs szerepe egy történetemben sem, ahhoz túlságosan szeretem.
Zaklass nyugodtan, momentán ráérek:D Egyébként nem tudom, nem szoktam gondolkozni írás közben, csak írom, ami jön. Na jó, ez nem mindig van így, csak ha a fejemben tökéletesen kiépítek egy-egy fejezet. Akkor tényleg minden megy, mint a karikacsapás. Egyébként szerintem ez volt a legnehezebb feladat mind közül. Olyan momentumokat csinálni és írni, amik nem sablonosak, amik jól passzolnának a személyiségükhöz, ami nektek is tetszene, ami nem unalmas... huh, nehéz volt.
A vonzódás és a szerelem más. Bár én úgy gondolom, hogy először vonzódunk valakihez, majd később kialakulhat a szerelem. De itt nem alakult ki. Persze, hogy kölcsönösen vonzódtak egymáshoz. Hiszen Jongin helyes. Csak ott volt mindvégig a hiányérzet.
Kit kísért haza ki?XD Uram, tényleg el kell olvasnom újra az egészet. Beszarás, hogy a saját történetemre nem emlékszem.
Mert egy anyának mindig meg kell felelni. Ez nálunk is így van, persze nem ilyen szigorított verzióval, ahogyan Junmyeonéknál. De a sok dorama nézése valahogy arra késztetett, hogy ezt meg kell tennem. Eddig egyetlen olyan doramát sem láttam, ahol egy gazdag családnál ne az anyja parancsolt volna a fiának (vagy az apja, és nem tudom melyik a rosszabb). Borzasztó lehet egy olyan embernek, aki ezeket a dolgokat valóban átéli napról napra. Bár a pénz biztos boldogítja hahaha.
Hát persze, hogy az. Igazából már nagyon régóta szerelmes volt, csak ezt is magamról mintáztam. Nem szeretem bevallani, és az esetek nagyobb százalékában nem is teszem, ha szerelmes vagyok. Ez egyfajta önvédelem, azt hiszem.
Dehogy vagy az. Sokan így gondolják, sokan akarták, ha Jongin kámforrá tűnt volna, vagy ha benne se lett volna egyáltalán. Ahogy annak is sokan örültek, hogy itt volt és felzavarta Byun kedélyeit. Itt most mindenkit az dominált, hogy melyik párost preferálta jobban.
Igen, én jókislány vagyok, nem csinálhatott volna semmi rosszat Baekhyun általam:D Na meg, egyszerűen gyűlölöm a megcsalós sztorikat. Kiráz tőlük a hideg. Tudom, hogy itt végül is nem voltak együtt Chanyeollal, de azért mégis. Soha nem fogok megcsalós szart írni.
Egyébként ha még vártam volna egy kicsit Chanyeol felbukkanásával, lehetséges, hogy már csak dacból sem bocsátott volna meg neki. De ez így volt kerek, így volt szép, így volt szívritmus csapda. Megfordult a fejemben a szomorú vég, azonban azt sosem gondoltam komolyan, és nem is tudtam elképzelni a fejemben sem.
Szerintem ezt mindenki megtette volna Jongdae helyében:D De valakinek fejbe kellett volna vágnia Baekhyunt, hogy hamarabb észrevegye a dolgokat. Én nem akartam megtenni, ez a tempó jónak tűnt.
Dehogy utállak. Bár én szomorú voltam, hogy el kellett küldenem, de nem maradhatott a képben. Nem attól féltem, hogy majd baek esetleg meginog, itt most Jongin érzéseit "féltettem". Nehéz lett volna neki végignézni a baekyeol románcot.
Alig bírtad már kivárni, mi?:D És ha még továbbhúztam volna... hojoj, mi lett volna itt.
Örülök, hogy neked ennyire elnyerte a tetszésed, bár szerintem nem sikerült meghatóra. Vagy lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert én írtam, nem tudom. Lehetett volna még dísziteni sablon szövegekkel, de az annyira nem én lettem volna, annyira nem szívritmus csapda lett volna. Hát a meglepetés... nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. Én tényleg elkezdtem írni, de az ujjaim nincsenek összhangban a gondolataimmal, ami nem minden esetben hiba, de itt most nagyon nagy. Fura lett az egész, ezért nem is próbálkoztam vele többet. Pedig csak fél oldalt írtam, vagy még annyit se.
TörlésNo problem. Szerintem majdnem mindenki örült neki, kivéve akik Kaibaeknek szurkoltak, na ők biztos nem örültek:D amúgy gondoltam rá, hogy valami Exot zenét a végére nyomatok, a promise-t akartam, de meggondoltam magam. Valamiért olyan vagyok, hogyha ők itt civil emberek, akkor nem teszek be tőlük zenét, mert az (legalábbis nekem) elrontja a hatást. Egyébként a baby don't cry az egyik kedvencem!
Én köszönöm, hogy velem tartottál! Remélem azt kaptad a történettől, amit vártál, és azt is remélem, hogy úgy érzed, te is részese vagy ennek!:) Köszönök mindent, imádlak ❤
Szia Vivi!
VálaszTörlésEste mikor másodszor is elolvastam erősen bekönnyesedtem és lehet most is elérzékenyülök itt írás közben. :'( Szomorú is, hogy vége lett ennek a csodás történetnek, de örülök is, amiért végre már együtt van ez a két kis dinka. *.*
Komolyan egy foci meccs döntötte el a végkifejlet sorsát? HÚHA =-O Ez esetben utánanézek annak a pasinak, aki lőtte a gólt és imába foglalom a nevét. De gyanítom, ha vesztenek és nem írsz boldog véget valahogy akkor sem lett volna bennem hiányérzet. De hát happy end van és ez a legcsodásabb, nem is gondolok másra. :-D
Kicsit Jonginra kitérve...nem véletlenül szerettem annyira régebben, most is imádtam. ^^ Èreztem én, hogy Baek nem fog semmi olyat tenni, amit később megbánt volna. Jonginnak volt egy mondata, amit annyira édesnek képzelek el ,,De ugye nem baj, ha várok mèg rád egy kicsit?" Tündéri egy pasi, csak sajna nem Baekhyunnak lett szánva. ^^ Ès itt van a problémám, nevezetesen, hogy nem tudok egy magyar KaiBaek fictionről sem, ami legalább is ennek a ficnek a közelébe érne. Van egyáltalán vagy csak a csoportban nem lehet megtalálni? Pedig olyan jó lenne...*.* De elkalandoztam.
A sírógörcsöm már akkor riasztott, amikor Jongdae közölte Baekhyunnal, hogy kibékültek Junmyeonnal. Az annyira örömteli volt nekem, hogy jaj... ^^
Ami pedig a parton történt, hàt... egyszerűen ott haltam meg. Bár benne volt a pakliban, hogy Baek elutasítja Chanyeolt és meg is ijedtem, amikor otthagyta, de aztán mégis... Jajnekemmármegintbőgök. Le se lehetne Baekhyunnak tagadni magát, persze hogy Chan hátán cipelteti magát és kitakaríttatja vele a lakását végszóként. Ez annyira dieekcnsjwkw :-) Ennél jobbat ki se találhattál volna. ^^
Most már nem tudok mit írni..
Nagyon hàlás vagyok, amiért elolvashattam ezt a isteni történetet, minden sorát szerettem, téged pedig nagyon imàdlak, mert kincset ér, ahogy írsz. ;-)
Várom azt a bizonyos meglepetést, mert Sehun levele nagyon érdekelne engem is.
Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
Ditta <3
Szia Ditta!:)
TörlésSajnos vége, valóban nehéz elhinni, azonban van pozitív oldala is. Például a végkifejlet, hogy végre együtt vannak. Remélhetőleg rövid időn belül összekapom magam, és visszatérek egy több részes fictionnel.
Nem, nem a focimeccs volt:D Azért nem bíztam volna a történet végét a fiaimra, csak tréfának szántam. Nem tudom, hogy ki mennyire lepődött meg ezen, bizonyára kevesen örültek ennek, ezért is leírom, egyedül abban voltam biztos, hogy happy endet fogok írni. Azon viszont tényleg elgondolkoztam, hogy Chanbaek vagy Kaibaek legyen. Egyébként vicces volt az a meccs, konkrétan a legutolsó pillanatban rúgta Suarez a gólt, és pont akkor írtam valakinek, hogy "na, ha marad ez az állás, akkor nem írok happy endet". Tehát csak egy ártatlan tréfa volt az egyik lánnyal, aki nagyon szereti a történetet, meg úgy mindenkire rá akartam hozni a frászt:D És akkor Suarez valóban bevágta azt a gólt, én meg úgy nevettem, ahogy az kötelező.
Pedig itt tényleg nagyon mellékszálba voltak ők ketten. Hozzáteszem, imádom őket, és soha többé nem teszem Jongint a másodhegedűs szerepébe. Rég olvastam már Kaibaeket, valami kis novellát szívesen olvasnék velük. De nem olyan népszerűek, ahogy észrevettem. Meg kell őket kedveltetni, ahogy Sesoot is. Jongintól az az egy mondat... azt volt a legnehezebb leírni, viszont az egyik kedvenc jelenetem is.
Ők ketten kibékültek, legalábbis "kibékültek":D Ha lett volna ihletem a meglepetéshez, akkor leírtam volna, hogy Jongdae és Junmyeon kapcsolata nem ívelt volna felfelé.
Te is imádtad? Tudom, hogy egy kisebb fajta egoizmus, de nagyon imádtam azt a részt. Eleve a tenger mellett, amit imádok, és Chanyeol kis monológja. Bár így visszaolvasva azzal nem vagyok teljesen megelégedve, de nem panaszkodom. Hát igen, nem lett volna Baekhyun, ha nem próbált volna elmenni először, de a szent és sérthetetlen és Chanyeol akaratereje megoldott mindent. Ahogy a háton cipelést sem hagyhattam ki a lakást kitakarítással karöltve:D
Köszönöm, hogy itt voltál velem, hogy folyton lelkesítettél a véleményeiddel. Mindent köszönök neked! <3
Sziaa.~
VálaszTörlésAhj, drága, nagyon sajnálom, hogy még csak most! Ráadásul nem is írok hosszan, amiért még egyszer elnézést, de egyszerűen hasznavehetetlen vagyok az elmúlt pár hétben, viszont nem akartam tovább húzni...
Igazából tudod, hogy én a KaiBaek-nek szurkoltam, szóval engem annyira nem kenyereztél le ezzel a befejezéssel, viszont nagyon jó volt olvasni azt, hogy lényegében visszatértek a kezdetekhez - legalábbis Yeol Koreába érkezéséhez -, és konkrétan hasonló jelenetet olvashattunk, csak most már az érzelmek sokkal kiforrottabbak voltak. Én sajnáltam, hogy Jongin nem kapott többet, hiszen tééééényleg megérdemelte volna, na meg a SuChen szál is eléggé eltűnt, és... komolyan sajnálom, na.x)
Hozzád méltó módon volt megfogalmazva, és csak ámulva-bámulva olvastam a sorokat. Nagyon imádom, ahogy írsz, s épp ezért reménykedem, hogy írsz még hosszabb történetet - vélhetőleg nem BaekYeolt, haha -, én biztos olvasnám. A páros ellenére nagyon sokat nyújtott számomra is a történet, így egyáltalán nem bántam meg, hogy nekiálltam az olvasásának.:) A történettel kapcsolatban nincs hiányérzetem, bár nekem kicsit idilli volt a vége, és hiányoltam a magyarázatokat, de nem mindent kell az ember szájába rágni, s épp emiatt nincs is miért reklamálnom - maximum a KaiBaek miatt. Komolyan sír a szívem .-. De valljuk be: ha már BaekYeolnak volt feltüntetve, elég érdekes lett volna KaiBaek szállal befejezni.:D
Tudom, hogy nem a komment terjedelme sszámít, hanem a visszajelzés, de elég szarul érzem magam, hogy az előző fejezethez is kicsiny kis szarral szúrtam ki a szemedet, erre az utolsó résznél sem tudom magam rávenni a hosszabb kommentelésre. Tényleg ne haragudj! Viszont: A cím! Hát komolyan, ahogy a címből kifolyólag a történetben leírtad bővebben, hogy ezek a szavak milyen gondolatokat rejtenek Chanyeolban... Nagyon szép volt! És hogy még mellette ugyanezekkel a szavakkal te is leírtad, ami benned volt... Talán ez volt számomra az egész történet során a legmeghatóbb pillanat. Nagyon hálás vagyok neked, amiért végigvitted a történetet, és a véleményezők hiánya miatt nem rekedtél meg! Örülök, hogy voltak, akik mindig tartották benned a lelket, és még ha meg is bántottak a csendes olvasok, nem szúrtál ki a többiekkel. Én biztosra állíthatom, hogy amint lesz egy szabad hétvégém, végigolvasom az egészet egyben, újra. Sok sikert a továbbiakban!:3 Köszönöm, hogy olvashattam!
Sumire
Szia!:)
TörlésIgen, tudom mire gondolsz. Nekem most olyan mértékű ihlethiányom volt/van, hogy még a véleményekre sem tudtam válaszolni. Pedig általában ha tehettem, azonnal visszaírtam mindenkinek, de most valamiért nem ment. Vagy talán csak nem akartam elfogadni, hogy mostantól nincs szívritmus csapda.
Igen, tudom:D Sajnálom, hogy nem rajongsz a párosért, mert akkor szerintem téged elöntött volna a boldogság-érzet, már csak attól is, hogy ők boldogok együtt, és minden olyan mint régen. Amúgy bennem is volt egy pici csalódottság Jongin miatt, nem így akartam megírni, nem ilyen véget szántam neki. Viszont egyszerűen nem tudtam máshogy írni, csak ilyen keserédesre. Még azelőtt el akartam küldeni, hogy fájdalmat okozok neki. Suchen meg... Hát, tartozom még egy oneshotnak egy barátnőmnek, aki rajong értük, úgyhogy ha nem is ebben a történetben, de még fogok velük írni;;
Igen, tervezek még fanfictiont írni, Baekyeollal is, meg nem Baekyeollal. Igazából mindenképp szeretnék egy 2min fanfictiont, egy Sesoo-t, Sexing-et, Kaibaeket, és sok heterót, mert már rágják a fülem a heteró miatt (csak a testvérem, de ha nem fogja olvasni komolyan leütöm valamivel). A magyarázatok... Igazából benne lett volna a meglepetés részekben, de meggondoltam magam. Vagyis nem meggondoltam magam, hanem képtelen vagyok már írni. Nem megy, bármennyire is próbálom. Ezért majd egy kisebb összegzést írok, amiben ki fog derülni néhány dolog.
Tudod, hogy nekem nem számít. Igazából ha hosszabb, ha rövidebb terjedelmű nekem lényegtelen, nem ezt néztem sosem. Aki vette a fáradságot, és írt nekem, annak nagyon megköszönöm, aki még egy kisebb véleményre sem bírja rávenni magát, hát... az így járt:D Pedig nem harapok, egyelőre még nem történt meg.
Ó, a cím. Valami hasonlót akartam én is mondani nektek, amit Chanyeol Baekhyunnak. Sokat köszönhetek nektek, hiszen nélkületek nem lett volna befejezve ez a történet, vagy elkezdve sem. Úgyhogy hálás vagyok neked, és természetesen mindenkinek, aki olvasta, aki pedig legalább egyszer írt, na neki nagyon hálás vagyok!:D
Köszönöm, hogy írtál! Köszönök mindent!:)
Sziaa:))
VálaszTörlésRengeteg rengeteg késéssel de csak megérkeztem, sajnálom. Annyira nehéz írni ehhez a történethez, most, hogy vége van. Annyira rossz. Nem az mert kerek lett, lezárt és tökéletes, de vége van. És ez olyan rossz.
Szóval először is. Rettenetesen és elmondhatatlanul és mindenestül sajnálom, hogy csak most írok, de egyszerűen hiába estem neki legalább négyszer minden sületlenség és semmiség volt - ez is az lesz, bocsánat ><
Na de akkor.
Imádom ezt a történetet, mert téged is imádlak, és mert ez volt az első történet, ahol rávettem magam, hogy véleményt írjak és olyan cukin válaszoltál, hogy már akkor megszerettelek utána meg pláne ><. Azért is szeretem mert a kedvenc párosommal van, akikkel még csak ismerkedtem, mikor beléd futottam, de te megszerettetted velem őket. Azért is szeretem, mert egy olyan több éves - talán már öt is lehet - történetet túrt ki a helyéről a kedvenc kategóriából, amit sosem hittem volna. És ezért pokoli nehéz írni róla. Mert vége van. Nehezen viselem ha valaminek vége van. Oké persze ez az élet rendje, és valószínűleg csak rontott volna a dolgokon ha tovább húzod - bár aztán Vivis Baekyeol rossz lehet - de ez a történet tényleg így volt keres és tökéletes. Ahh nem is tudom már miért szeretem még annyira. Túlságosan a mindennapjaim részévé vált. Emlékszem mennyiszer volt, hogy napjában többször kukkantottam fel, hogy na hátha kiraktad a folytatást, még akkor is ha csak pár napja írtad meg az előző részt.
Imádtam a karaktereket, majdnem mindenkit sikerült szeretni, a végén még Junmyeon is felküzdötte magát a nem akarom betörni az orrát szintre, és Jongint sem akartam a pokol tüzében égetni, szóval talán nem is volt olyan karakter, akit olyan nagyon utáltam volna. Persze a családja rokonság ide vagy oda, egyáltalán nem volt szimpatikus, sajnos egyik része sem, de ennek szerintem így kellett lennie, elvégre az életben nem lehet mindenkit szeretni.
Jongdae abszolúte kedvenc volt, a legédesebb karakter, akit olvastam, tökéletesen illet rá a legjobb barát szerepe. Meg amúgy is ebben a történetben szerettem meg azt az idiótát, előtte még csak a neve sem volt meg, szóval köszönöm.
Tényleg nem tudom mit írhatnék, olyan borzalmas dolog ez... De igyekszem, valamit most már összehozok!
Imádtam a fejezeteid elejét, annyira szépen voltak felépítve, mindig volt egy gondolat ami végig ment és adott egy hangulatot az alapnak, és csak utána történtek a dolgok.
Személy szerint marhára örülök, hogy Jongin kirepült a képből olyan gyorsan ahogy jött, bármennyire is szeretem őt, nálad utáltam mert a tökéletesen elcseszett kis Baekyeol útjában állt. Komolyan féltem egy ideig, hogy képes leszel Chanyeolt kihagyni a francba és Baekhyun összejön az ártatlankával. Amúgy szerettem őt, csak azért nem mert Baekhyunra hajtott.
Emellett annak is örülök, hogy Jongdae és Junmyeon külön utakon maradtak, de barátságban. Őket tényleg nem szerettem, Junmyeont elképzelni sem tudom hányszor küldtem el neked a francba, hogy mennyire utálom, és bár a végére ez fakult... hát nem a szívem csücske. Jongdae meg összetört szívvel legyen inkább szívtörő jobban áll neki az szerep, semmint a megsebzetté. Az nem menő, nem király és nem jongdaes.
Na és tényleg. Igazából mindkét főszereplőt fejbe basztam volna párszor. Először Chanyeolt, aztán Baekhyunt a végére meg már mindkét kezembe lett volna egy kalapács és soroztam volna őket. Megértem Baekhyunt, tök sokat gondolkodtam, még mostanság is gondolkodom, hogy én a helyzetében képes lennék-e megbízni újra. Persze a történetre egyszerű mondani, hogy " ne szenvedjetek béküljetek már ki" de a valóságban nem ennyi az egész. Így bármennyire is dühített, hogy Baekhyun ennyire makacs csak megértettem mi baja, és a végén már Chanyeolt sem tudtam utálni, pedig őt is elküldtem a búsba neked rengetegszer ><
Kész érzelmi hullámvasút volt ennek a két marhának az útja, én pedig sosem tudtam semmit, pedig egy csomó mindent elmondtál, mégis hogy lehet ez? ( Tudom... sosem a jó kérdéseket tettem fel xd A legközelebbi történetednél - mert lesz :D - már okosabb leszek és mindent megkérdezek! Készülj fel!!)
TörlésNa jó a végére egy kicsikét megszerettem Jongint. De csak egy picit, és csak mert édes karaktert csináltál neki és mert édesen viselkedett - és bocsánat az ugrándozásért, sosem tudtam normális kommentet írni, ezt is le fogom tagadni ><. Majd írok neked egy levelet, amiből kibogozod hatvan éves korodra, hogy mit gondoltam.
Az utolsó - borzalmas szó!! - fejezetben is volt kedvenc részem, megint ilyen két mondattal érted el, hogy sírni támadjon kedvem.
"- Meddig fogod még őt várni, Baekhyun?
- Amíg el nem jön" - és, hogy baszódj meg én itt meghaltam... teljes totál. Hát mi ez? Baekhyuuuun!! Rendesen megszakadt a szívem. Szóval bővült a kedvenceim listája.
Na de. Amiért Baekhyunt légkalapáccsal ráztam volna helyre az a vége! Mit csinál az az idióta? Elhatározta, hogy megbocsát, hisz hónapokat vár arra a másik szerencsétlenre - Komolyan Chanyeol mi a fenét csinált hónapokig? Egy gitárosnak, aki tud gitározni nem telik ennyi időbe megtanulni egy számot, hé! - elvesztettem a fonalat, szóval inkább új mondat. A lényeg, hogy Baekhyun ott vár rá egy csomó időt, beismeri, hogy szereti, meg a minden, és akkor majdnem otthagyja! Itt a falat kapartam tőle, és kedvencség ide vagy oda, tényleg gondolkodtam, hogy mivel lehetne fejbe vágni, de valljuk be azt csak a gépem bánta volna...
Amúgy örülök, hogy a végére is megmaradt köztük a csipkelődés, ami annyira jellemző rájuk és a békülés mellé kellett is, meg annak is örültem, hogy visszaköszöntek momentumok, például, hogy Baekhyun mindig Chanyeol szavába vág, vagy a végén a kibékülésnél, Baekhyun parancsolgatása. Annyira ők voltak ettől, olyan igaziak, olyan jó, hogy sikerült megtartanod azt, amiért mindenki megszerette őket.
Egy részem pokoli kíváncsi, hogy milyennek látnád őket kis idő múlva, illetve egy csomó mindent reménykedtem, hogy megírsz még majd, mert akkor még más volt a terved ( kérlek legalább az első csókjukat gondold ki és legalább nekem mond el, mert azóta is tudni akarom, hogy hogyan kerültek ők abba a helyzetbe! Légyszi Viviiiii *.*. Meg Sehun levele, meg engem bármennyire is nem szeretem Junmyeont érdekelt volna, hogy miket tud Chanyeolról, még úgy bármiről szívesen olvasnék ha írnál. Szóval majd írjál!)
Na és még valami, ami miatt másrészről megcsúszott a vélemény írás. Emlékszem amikor felraktad már meg volt nyitva a kis jegyzetem és hmmm majd közbe írom, ami eszembe jut, és el is kezdtem, majd elfelejtettem mert olvasni akartam, utána pedig jött a facebook üzeneted. Cseszd meg, még mindig nevetek, ahogy azt kérdezted, hogy én is a vizet látom-e a csoportba. Valahogy nagyon bennem maradt a pillanat, de azóta is jót mosolygok rajta, bármennyire is volt régen.
Mivel ennyit késtem már igazán végig akartam újra olvasni a történetet és úgy írni, de a jó isten se akarja, hogy sikerüljön, mert mindig közbejön valami. Nincs net, nincs idő, hülye a telefonom. Szóval nem jött össze. De lesz nekem egy kellemes kis vizsgaidőszakom, amikor neki fogok kezdeni és a sok borzalom között lesz egy kis békeszigetem hála neked.
TörlésAmúgy még mindig rendszeresen feljárok a blogra, hogy hú hátha van új fejezet, hiába is tudom, hogy már vége, és még mindig lekonyul a szám ahogy megint fejbe csap a felismerés. Nagyon hiányoznak a szavaid és egy picike részem, reménykedik, hogy valamikor a jövőben visszakattan benned valami és újra tudsz majd írni. Annyira sajnálom, hogy nem tudok semmi értelmeset írni, de egyszerűen...nem tudok.
Tudod, hogy szeretem, amit írsz, hogy téged is szeretlek, hogy mekkora rajongó lettem, és egy csomó mindent köszönhetek a történetnek is meg neked is szóval mindig a szívemben fog maradni és mindig picikét megremeg, ahogy eszembe jut.
Szóval köszönöm, hogy elkezdted írni ezt a kis csodát, hogy megismertelek, hogy befejezted és sosem adtad fel közben. Egyszer írni fogok neked egy tényleges véleményt, de egyszerűen még mindig túlságosan fáj a szívemnek, hogy vége lett és nincs és nem tudom megfogalmazni mennyi mindent adott az, amit írtál.
Szóval tényleg csak köszönöm <3
Liti ^^
(tudom, tudom ezer dolgot elfelejtettem, de egyszerűen képtelenség pár mondatban összefoglalni ezt az egész történetet, és szavakkal leírni, mit éreztem minden egyes olvasásnál, szóval ha valami fontos eszembe jut még jövök ^^")
Szia! Én is egy csendes olvasó vagyok, bár már sok idő eltelt amióta megírtad ezt a történetet, de én most találtam rá és most értem a végére. Amikor elkezdtem olvasni nem vártam sokat és féltem mikor megláttam hogy milyen fejezet van belőle.Nem bántam meg hogy elolvastam.Szépen összerakott érzelmekkel gazdag volt a történet bár néhol érződött hogy fáradt vagy vagy éppen melankólikus állapotban. Nagyon bírtam az olyan részeket ahol azon nevettem hogy milyen kis szerencsétlenek. Ez is nagyban hozzá járult hogy élvezzem az olvasását.Nem tudom hogy annak szántad-e de rohadt nagy fordulat volt a történetben amikor Beakhyun megtudta hogy "hazudott" neki Chanyeol. Onnantól kezdve egy másik oldalát is meg lehetett ismerni a főszereplőnek. Nagyon jól kiegészítette ez az ellentéstes érzelem az egész művet. A vége aranyos lett bár hiányoltam hogy nem mondta el Chanyeolnak, hogy elolvasta a levelet, kíváncsi lettem volna a reakciójára. Nem tudom mióta írsz de folytasd mert csak fejlődni fogsz vele. Szerintem ne függj túlságosan az olvasói véleménytől, a lényeg hogy minden érzelmet beleadj és a végén mikor átolvasod úgy érezd, mintha egy kívülálló lennél és ha nagyon tetszik akkor biztos jó amit írtál.(remélem nem veszed sértőnek és érted a célzásom)Nagyon örülök hogy elolvastam ezt a történetet, igazán jó volt. Remélem még sok ennél is jobb storyt fogsz írni. :)
VálaszTörlés