Ajánlott zene: Shinee - Sleepless night
Hiányoztam?
Törékeny kincs a bizalom. Mint egy makulátlan üvegpohár, ami ha egyszer ténylegesen eltörik, többé sosem lehet újra teljesen ép és tökéletesen átlátszó. Ha óvatosan összeragasztják is, a repedések mindig láthatóak lesznek, torzítják a képet, és a lehető legkisebb erőhatásra újra szétpattanhat ez egész. Felemelő érzés határok nélkül megbízni valakiben, azonban nagy a kockázat. Ha engeded, hogy lásson téged és átlátszóvá válsz számára, akkor többé nem véd meg semmi. Chanyeol ismerte minden rezdülésem, szinte már értette a félszavaimat is. Önmagamat adtam, falak nélkül, álca nélkül, elvárásoktól való félelem nélkül - mert tudtam, hogy ő feltétel nélkül elfogadott. Nem törődtem vele, hogy talán elhallgatja előlem az igazi célját, a jeges őszinteséget, mert valójában csak fel akart használni. Félredobtam ezeket a gondolatokat mindaddig, amíg egyszer csak azt vettem észre, hogy már annyi a karc és a repedés azon a bizonyos üvegen, hogy torzzá, elmosódottá vált mögötte minden, és megtisztítani sem tudtam, mert a legóvatosabb érintésre is vágott, fájdalmat okozott. A pillanat, amikor az üveg szétpattant - mindkettőnknek borzalmasan fájt. Láttam, ahogyan Chanyeolra zuhant a szavak súlya, a saját terhem mégsem szűnt meg, mégsem lett könnyebb. És ez csupán még elviselhetetlenebbé tette a szenvedést. Hűvös levegő kísérte végig Jongdae italtól illuminált bolondos mozdulatait, este a város tömkelege szikrázóan ragyogott, mintha a legszebb hely lenne a világon. Igazság szerint nekem az is volt, és nem menekülés céljából kalandoztak ide a gondolataim, sokkal inkább dominált a sóvárgó vágyódás keresztmetszete a szívemben. Egy percig sem bántam, hogy aznap eljöttem, ahogy a három évvel ezelőtt történt dolgokat sem úgy éltem meg, hogy rossz döntést hoztam volna. Jongdae komótos léptekkel sétált egyre közelebb, a szeme olyan volt, mint egy ugrás a mély tengerbe remény nélkül, hogy a tenger fenekét valaha is elérhetném.
- Miért nézel így rám? - olyan bizonytalan és zárkózott volt a hangom, mintha csak egy összecsukott szárny lett volna.
- Mert részeg vagyok.
- Nem vagy részeg.
- De már nem tudok egyenesen menni.
- Mondd el! - egyre bátrabban kérleltem, a szeme most olyan volt, mint egy apró betűkkel teleírt papíron lévő kristálygömb. Mindentudóan ragyogott.
- Tudod... A világ olyan, mint egy tisztára törölt írótábla, és azt írunk rá, amit csak akarunk. Könnyebb lenne ráírni az érzéseidet, mint a sérelmeidet.
- Lehet, hogy neked könnyebb lenne, de én egyszerűen képtelen vagyok rá - hirtelen harag gyűlt össze bennem, keresztbe font karokkal mentem beljebb a betondzsungel közepére, és egy fából készült, rozsdabarna padra ültem.
- Én csak azt mondom, hogy esélyt kellene adnod a boldogságra - óvatosan ült le hozzám, ő is érezte, hogy a mentális libidóka most az ő oldalára billent.
- Akkor te miért nem adtál?
- Mert nekem nem Junmyeon volt az - közömbösen vont vállat, majd folytatta. - Azt mondta, hogy csak valami új után vágyódtam, valami ismeretlen után, és hogy ő tökéletes volt erre a szerepre.
- Ez hülyeség.
- Nem, igaza volt. Tudod, hogy milyen vagyok... Szeretek új dolgokat kipróbálni. Szeretnék mindent megélni, amíg fiatal vagyok. Hát kipróbáltam, de nem csinálnám végig még egyszer. Komolyan, még egy tetkót is jobban tűrnék, basszus.
- Jongdae, a saját szememmel láttalak padlóra kerülni - hüledezve mondtam, miközben elvettem tőle egy üveg italt. Az első korty fanyar utóízt hagyott maga után.
- Sírtam, mert ez volt az első csalódásom. Nem voltam hozzászokva, hogy velem is ezt tegyék, amit...
- Te szoktál a nőkkel.
- Nos, igen.
Szívdobbanások ugráltak dobhártyámon. Alig hallottam, de monotonsága majdnem az őrületbe kergetett. Hintaszék-szerűen robbant nálam az idegesség, képtelen voltam megállítani. Sötétség vett körbe, nyirkos bizonytalanság. Nem láttam, nem éreztem semmit sem. A dohos levegő unottan kúszott végig orromban. Újabb kortyot ittam, majd még egyet. Már nem volt fanyar, se keserű; próbáltam felejtés-ízre gondolni. Hűvös szél nyalta végig az utcákat. Mohón, nyelve belekapott a levélkupacba. Néhányat táncra is kért. Felcsaptak a haldokló erezetek. Szálltak a levelek szemmagasságig, vagy még feljebb. A léghullám elégedetten táncoltatta őket egy földöntúli, fülnek érzékelhetetlen dallamra. Kacérkodott hatalmával az élettelen tárgyak felett.
- Miért nem mondod el, hogy mi volt a levélben?
- Mert most nem arra van szükségem, hogy ilyen szarokról beszéljek, inkább adj még egy üveg sojut - erőtlenül hallottam vissza saját hangom, mégis határozottan.
- Részeg akarsz lenni?
- Miért kérdezel ilyen sokat?
- Jó, felőlem lehetsz részeg. De én biztos, hogy nem cipellek haza... Akkor itt fogod tölteni az éjszakát - megbújt mosolyával az arcán adta ide a kezében lévő üveget.
- Igaz barát vagy, Jongdae... Csak elfelejtetted, hogy nem mindenkit üt ki két üveg ital, mint egyeseket.
- Akkor se igyál annyit! Inkább nézzünk egy romantikus drámát, vagy egyél fagyit, vagy csinálhatod mindkettőt egyszerre - próbálta elvenni tőlem az üveget, de annak kecses domborulata tökéletesen passzolt a kezembe.
- Lehet, hogy meleg vagyok, de azért még nem vagyok lány.
- Baszd meg, de nehéz a kedvedben járni - sértődöttsége teátrális volt, majd élesen csörgedező hang jelezte, hogy kivett egy sojut a szatyorból.
- Nem tudom, hogy mit csináljak - éles penge szakította meg légzésem dallamát. Dermesztő, fagyos pillanat. - A levélben a múltjáról írt. Szörnyű dolgokon ment keresztül. Annyira sajnáltam akkor. Most is csak rá tudok gondolni, egy szerencsétlen vagyok.
- Akkor mi a probléma?
- Ő. Én. Minden.
- Az életben semmire nincs garancia. Ha jársz, megvan rá az esély, hogy megbotlasz. A boldogtalanság esélye nem ok arra, hogy a boldogtalanságot válasszuk.
Gondolatok örvénye tajtékzott bennem. Milliónyi édes suttogás és nevetés vegyült őrjöngő kiáltással. Nyikorgott az elme, zakatolt a mozdony. Nem tudtam hol a végső állomás, csak kerestem szüntelenül. Emlékmorzsalékok peregtek, hirtelen minden színesből hattyúősz lett.
- De annyiszor megbántott már... Mi van, ha még egyszer megteszi? Nem bírnám ki. Túl sok volt ennyi csalódás.
- Tudod, néhányan azt mondják, hogy a szerelem olyan, mint egy gitár. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak - elvette tőlem az üveget, és kortyolt belőle.
- De én nem vagyok szerelmes! És add vissza - válasza nélkül rántottam ki a kezei közül a sojut. Nem akartam ilyen vehemensen erőszakos lenni, de ebben a pillanatban nem tudtam mit tehetnék az iváson kívül.
- Akkor mi vagy?
- Nem tudom. Ne is beszéljünk róla.
- Hát jó, akkor igyunk. De tudod, hogy nekem bármikor elmondhatod.
Szürke pamutfelhőkön feküdtem. Hanyagul. Nem éreztem testemnek vagy gondolataimnak súlyát. Csak voltam. Egyszerűen. Kissé még homályosan láttam. Bár igazából csak egy színtelen pamuttakaróba vesztek üres szemeim. Felkeltem és tettem pár lépést. Elesetten, szánalmasan erőtlenül. Halovány fény derengett előttem. Mintha egy gyertya lángját táncoltatná meg a szellő. Remény gyulladt sajgó belsőmben. Mintha a lelkem üregébe költözött volna. Hazug illúzió kábított. Éreztem, ahogy lábaimban megfeszültek az izmok. Ahogyan gyöngyözött homlokom. Ahogy párolgott az erőm, mintha lábaimat száradó betonban tennék.
- Chanyeol?
Nem jött válasz. Most már véget értek az órák, a napok tovafolytak, egyhangúan teltek, mint a vízcseppek az ablaküveg másik oldalán. Kínlódva koppantak, ahogy a fájdalom talált meg egy szempillantás alatt.
- Baek, felébredtél? - érdeklődő hangja arra engedett következtetni, hogy már a napszakasz felében is járhatunk. Nem láttam Jongdae-t sehol sem, de tudtam, hogy másodpercek kérdése és a szobámban lesz.
- Mi történt tegnap? - kérdeztem sínylődve. A fejemhez kaptam, hirtelen fájdalom nyilallt belé. Jongdae leült mellém, a kezében volt egy tálca, rajta gyógyszerrel és egy pohár vízzel.
- Részeg voltál, én meg hazahoztalak. Ember, még nem is láttalak ennyit vedelni - hangja most sokkal hangosabb és idegesítőbb volt a kelletténél, kiélezett törékenységgel észleltem a külsőségeket.
- Mindenesetre kösz, hogy nem hagytál ott a padon.
- Vehetnél már egy új kanapét, most fáj a hátam - tettetett szenvedéssel próbált hatni a lelkemre, de jelenleg az én problémáimmal jobban törődtem.
- Nem kértelek meg rá, hogy itt aludj.
- De igen, csak részeg voltál!
- Hé, az első szabályod az volt, hogy részegen bármit megtehetünk, aztán másnap letagadhatjuk.
- Legközelebb inkább otthagylak.
Szinte már hullámzott testem a visszafojtott nevetés miatt, azonban az arcomon megbújt mosolyt képtelen voltam elrejteni. Jongdae hasonlóan vigyorgott, megkönnyebbülés volt látni a mosolyát.
- Ma mit csinálsz?
- Ez már hivatalosan is a második napom újra itt, úgyhogy elmegyek inni - vállat vontam, Jongdae szemei ijesztő szikrát szórtak.
- Én pedig itt maradok a legjobb barátommal, és igyekezni fogok, hogy ne váljon belőle alkoholista.
- Tudok magamra vigyázni.
- Nem tudsz.
- Olyan makacs vagy néha.
- Ugyan, csak egy napot maradok. Holnap lesz egy csomó elintéznivalóm - egy másodperc alatt eltűnt a látómkörömből, de a hangját tökéletesen hallottam.
Igazság szerint örültem, hogy nem hagyott magamra. A gondolataim örvényében már a holnapi napon töprengtem, hogy hogyan fogom átvészelni.
Csak álltam a parton. A szárazföldön körülvett a kék végtelen. Mégis védtelennek éreztem magam. Chanyeol ellen. A végtelen ellen. Pedig kiszakadtam már belőle, mégis körültáncolt a fulladás félelme. Kacérkodott a felettem lévő hatalma. Hogy bármelyik lélegzetemet felhasíthatja mellkasom üregéből. Hogy a bánat és félelem mezsgyéjére taszíthat. Hogy tőle függhet majd újra minden. Mégsem vagyok képes ellépdelni. Elhagyni a végtelent. Ezt a lehetetlen, élhetetlen karcot, vékony ecsetvonást. Ahol a víz és a föld találkozott. Mohón magába sodort, lerántott. Birtokolt. Olyan más volt. Tudtam, hogy hasonlót senki nem adhat nekem. Csakis ő. Feltépve a világ látható és ismert sarkait, kiszélesítve a horizontot. Hullámzott a végtelen, csak úgy fodrozódott benne az érzelmem. Hol békés, csendes, nyugodt. Halkan hullámzó égkék fodrok kerültek szemem elé. Majd szinte némán susogták a hullámok; szerelem, vagy csupán annak csalóka illúziója? Nem tudom. Ámulatba ejtett a látvány, az érzet. Emlékek kúsztak fel a színre. Az együtt töltött éjszakák. Nappalok. A mosolya. Tekintete. A hazugságok, amiket annyira puhán, finoman és érzékletesen simított bele vágytól szomjazó lényembe. Egy világot emeltek felém. Csak az enyém volt. A miénk. Chanyeollal olyan érzésem volt, mintha mindenhol otthon lennék. Minden újabb lélegzetem egyre nehezebb lett. Úgy éreztem rám borul a világom, amit olyan sokáig építgettem. Amit talán egy kicsit még igaznak is hittem. Többször pedig teljesen annak. Eltemetett a sok törmelék.
A napok fényképszerűen peregtek le előttem. Egyre nehezebb volt egyedül lenni, Jongdae-t pedig nem akartam zargatni a felesleges dolgaimmal. Úgy éreztem magam, mint egy boríték, amit a szikrázó napfény felé tartottak - áttetsző voltam. És nem csak a szívem, hanem az egész lényem. Ugyanazt a monotonságot csináltam, amit mostanában; egy filmet néztem, aminek a tartalmáról fogalmam sem volt, mindenesetre háttérzajnak megfelelt. A telefon halkan rezdült, én pedig a kijelzőre pillantottam. Ahogy tudatosult bennem, hogy kinek a neve virított ott, a szívdobbanás-kántálás úgy erősödött. Szinte már fülsüketítő volt. Egy pulzáló másodpercre a szívemre hallgattam, és mire észbe kaptam volna már Chanyeol egyenletlen lélegzetét hallgattam. Még mindig haragudtam rá, de muszáj volt legalább egyszer... utoljára hallanom a hangját.
- Baekhyun, megint felvetted a telefont. Mindenhol kerestelek, de nem találtalak. A többiek nem akarják elmondani mi történt, de nem volt nehéz rájönni. Miért csináltad ezt, Baekhyun? Válaszolj, kérlek - hangja kétségbeesett volt, néhány szavát nem értettem teljesen.
- Te ittál.
- Csak egy kicsit. Úgy éreztem megőrülök, csak ezért tettem. A levél miatt mentél el?
- Nem, én csak... el akartam jönni onnan - a hangom gyenge volt, nevetségesen erőtlen, Chanyeol pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. - Hol vagy?
- Itthon vagyok. Most már jól vagyok. Hogy hallottam a hangod.
- Chanyeol? - már csak az egyenletes szuszogását hallottam, amin akaratlanul is elmosolyodtam. - Te idióta.
Nem voltam képes letenni a telefont, az érzések felülkerekedtek rajtam. Lefeküdtem az ágyra, a telefont a másik párnára raktam, és egy darabig még hallgattam a bűnös élvezetemet. Próbáltam bezárni az érzéseimet a szívem egyik képzeletbeli szobájába, és erős lakatot tenni az ajtajára. De néha, éjjelente, amikor nem osztottam meg az ágyam senkivel, gondolatban beosontam a lezárt szobába, leporoltam az emlékeket, hogy lopva kicsempésszek egy-egy gondtalan pillanatot, a boldogság egy apró szikráját, és ezek a kis lángocskák csodálatos módon átmelegítették az egész lényemet. Egy sóhajtás óvatosan rám nehezedett, nem hagyott aludni. A napok olyan szépek voltak még akkor is, amikor utáltuk egymást... mind hiányoznak, nem tudom elfelejteni őket. Nem zavart, ahogy a szívem hevesen dobogott, hanem az egyre nyugtalanabb, már-már fojtó sóhajok és lélegzetek.
Jongdae el akart rángatni valahová, és már annyiszor mondtam le egy-egy ilyen pasis napot, hogy most engedtem a kérésének. Nem tudtam, hogy hova akart menni, ezért olyan ruhákat próbaltam összeállítani, ami minden helyre tökéletesen megfelelt. Már több, mint két hete nem hallottam semmit Chanyeol felől. Ő nem hívott, én pedig túlságosan makacs voltam bármit is kezdeményezni. Olyan érzésem volt minden egyes alkalommal, mintha az ezüstláncok csörgedezve láncolnának hozzá, és ez az erő túlságosan nagy volt, nem bírtam el vele. A lelkem üregében túl sok emlék volt Chanyeolról. Ezért a napok elteltével kimartam onnan egy érzetdarabot, próbáltam kitépni. Ha felhasadt is néha-néha a szövet, olyankor megkönnyebbült sóhajok szakadtak fel belőlem. Habár tudtam, hogy elfelejteni sosem fogom. Egyszerűen lehetetlen. Nem akartam őt megbánás nélkül kitörölni, de mégsem akartam újra Chanyeolba kapaszkodni. A gondolat már befészkelte magát tudatomba. Egy újabb nap... Egy ugyanolyan nap. Lassan teljesen átadtam magam a mókuskerék pörgetésének. Kénytelen voltam engedelmeskedni a csikorgó fémszerkezetnek, ami mindent kizárva csak rótta újabb köreit. Csengettek, ezért összeszedtem az összetört darabkáimat, és ajtót nyitottam. Hirtelen mintha borotvaként hasítottak volna a szívembe, a karja ölelésbe vont, éreztem az illatát, a boldogságát minden mozdulatában. Én pedig csak lefagyva álltam a karjaiban, képtelenség volt ez a pillanat. Hallottam egyenletes szívdobbanásait, a keze megindult a derekam felé, erősen szorított. Egy tiszta pillanat hasított elmémbe, éreztem a kialakult helyzet valódiságát, bármennyire is a képtelenségben olvadt széjjel.
- Jongin?
- Hiányoztam?
- Miért nézel így rám? - olyan bizonytalan és zárkózott volt a hangom, mintha csak egy összecsukott szárny lett volna.
- Mert részeg vagyok.
- Nem vagy részeg.
- De már nem tudok egyenesen menni.
- Mondd el! - egyre bátrabban kérleltem, a szeme most olyan volt, mint egy apró betűkkel teleírt papíron lévő kristálygömb. Mindentudóan ragyogott.
- Tudod... A világ olyan, mint egy tisztára törölt írótábla, és azt írunk rá, amit csak akarunk. Könnyebb lenne ráírni az érzéseidet, mint a sérelmeidet.
- Lehet, hogy neked könnyebb lenne, de én egyszerűen képtelen vagyok rá - hirtelen harag gyűlt össze bennem, keresztbe font karokkal mentem beljebb a betondzsungel közepére, és egy fából készült, rozsdabarna padra ültem.
- Én csak azt mondom, hogy esélyt kellene adnod a boldogságra - óvatosan ült le hozzám, ő is érezte, hogy a mentális libidóka most az ő oldalára billent.
- Akkor te miért nem adtál?
- Mert nekem nem Junmyeon volt az - közömbösen vont vállat, majd folytatta. - Azt mondta, hogy csak valami új után vágyódtam, valami ismeretlen után, és hogy ő tökéletes volt erre a szerepre.
- Ez hülyeség.
- Nem, igaza volt. Tudod, hogy milyen vagyok... Szeretek új dolgokat kipróbálni. Szeretnék mindent megélni, amíg fiatal vagyok. Hát kipróbáltam, de nem csinálnám végig még egyszer. Komolyan, még egy tetkót is jobban tűrnék, basszus.
- Jongdae, a saját szememmel láttalak padlóra kerülni - hüledezve mondtam, miközben elvettem tőle egy üveg italt. Az első korty fanyar utóízt hagyott maga után.
- Sírtam, mert ez volt az első csalódásom. Nem voltam hozzászokva, hogy velem is ezt tegyék, amit...
- Te szoktál a nőkkel.
- Nos, igen.
Szívdobbanások ugráltak dobhártyámon. Alig hallottam, de monotonsága majdnem az őrületbe kergetett. Hintaszék-szerűen robbant nálam az idegesség, képtelen voltam megállítani. Sötétség vett körbe, nyirkos bizonytalanság. Nem láttam, nem éreztem semmit sem. A dohos levegő unottan kúszott végig orromban. Újabb kortyot ittam, majd még egyet. Már nem volt fanyar, se keserű; próbáltam felejtés-ízre gondolni. Hűvös szél nyalta végig az utcákat. Mohón, nyelve belekapott a levélkupacba. Néhányat táncra is kért. Felcsaptak a haldokló erezetek. Szálltak a levelek szemmagasságig, vagy még feljebb. A léghullám elégedetten táncoltatta őket egy földöntúli, fülnek érzékelhetetlen dallamra. Kacérkodott hatalmával az élettelen tárgyak felett.
- Miért nem mondod el, hogy mi volt a levélben?
- Mert most nem arra van szükségem, hogy ilyen szarokról beszéljek, inkább adj még egy üveg sojut - erőtlenül hallottam vissza saját hangom, mégis határozottan.
- Részeg akarsz lenni?
- Miért kérdezel ilyen sokat?
- Jó, felőlem lehetsz részeg. De én biztos, hogy nem cipellek haza... Akkor itt fogod tölteni az éjszakát - megbújt mosolyával az arcán adta ide a kezében lévő üveget.
- Igaz barát vagy, Jongdae... Csak elfelejtetted, hogy nem mindenkit üt ki két üveg ital, mint egyeseket.
- Akkor se igyál annyit! Inkább nézzünk egy romantikus drámát, vagy egyél fagyit, vagy csinálhatod mindkettőt egyszerre - próbálta elvenni tőlem az üveget, de annak kecses domborulata tökéletesen passzolt a kezembe.
- Lehet, hogy meleg vagyok, de azért még nem vagyok lány.
- Baszd meg, de nehéz a kedvedben járni - sértődöttsége teátrális volt, majd élesen csörgedező hang jelezte, hogy kivett egy sojut a szatyorból.
- Nem tudom, hogy mit csináljak - éles penge szakította meg légzésem dallamát. Dermesztő, fagyos pillanat. - A levélben a múltjáról írt. Szörnyű dolgokon ment keresztül. Annyira sajnáltam akkor. Most is csak rá tudok gondolni, egy szerencsétlen vagyok.
- Akkor mi a probléma?
- Ő. Én. Minden.
- Az életben semmire nincs garancia. Ha jársz, megvan rá az esély, hogy megbotlasz. A boldogtalanság esélye nem ok arra, hogy a boldogtalanságot válasszuk.
Gondolatok örvénye tajtékzott bennem. Milliónyi édes suttogás és nevetés vegyült őrjöngő kiáltással. Nyikorgott az elme, zakatolt a mozdony. Nem tudtam hol a végső állomás, csak kerestem szüntelenül. Emlékmorzsalékok peregtek, hirtelen minden színesből hattyúősz lett.
- De annyiszor megbántott már... Mi van, ha még egyszer megteszi? Nem bírnám ki. Túl sok volt ennyi csalódás.
- Tudod, néhányan azt mondják, hogy a szerelem olyan, mint egy gitár. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak - elvette tőlem az üveget, és kortyolt belőle.
- De én nem vagyok szerelmes! És add vissza - válasza nélkül rántottam ki a kezei közül a sojut. Nem akartam ilyen vehemensen erőszakos lenni, de ebben a pillanatban nem tudtam mit tehetnék az iváson kívül.
- Akkor mi vagy?
- Nem tudom. Ne is beszéljünk róla.
- Hát jó, akkor igyunk. De tudod, hogy nekem bármikor elmondhatod.
Szürke pamutfelhőkön feküdtem. Hanyagul. Nem éreztem testemnek vagy gondolataimnak súlyát. Csak voltam. Egyszerűen. Kissé még homályosan láttam. Bár igazából csak egy színtelen pamuttakaróba vesztek üres szemeim. Felkeltem és tettem pár lépést. Elesetten, szánalmasan erőtlenül. Halovány fény derengett előttem. Mintha egy gyertya lángját táncoltatná meg a szellő. Remény gyulladt sajgó belsőmben. Mintha a lelkem üregébe költözött volna. Hazug illúzió kábított. Éreztem, ahogy lábaimban megfeszültek az izmok. Ahogyan gyöngyözött homlokom. Ahogy párolgott az erőm, mintha lábaimat száradó betonban tennék.
- Chanyeol?
Nem jött válasz. Most már véget értek az órák, a napok tovafolytak, egyhangúan teltek, mint a vízcseppek az ablaküveg másik oldalán. Kínlódva koppantak, ahogy a fájdalom talált meg egy szempillantás alatt.
- Baek, felébredtél? - érdeklődő hangja arra engedett következtetni, hogy már a napszakasz felében is járhatunk. Nem láttam Jongdae-t sehol sem, de tudtam, hogy másodpercek kérdése és a szobámban lesz.
- Mi történt tegnap? - kérdeztem sínylődve. A fejemhez kaptam, hirtelen fájdalom nyilallt belé. Jongdae leült mellém, a kezében volt egy tálca, rajta gyógyszerrel és egy pohár vízzel.
- Részeg voltál, én meg hazahoztalak. Ember, még nem is láttalak ennyit vedelni - hangja most sokkal hangosabb és idegesítőbb volt a kelletténél, kiélezett törékenységgel észleltem a külsőségeket.
- Mindenesetre kösz, hogy nem hagytál ott a padon.
- Vehetnél már egy új kanapét, most fáj a hátam - tettetett szenvedéssel próbált hatni a lelkemre, de jelenleg az én problémáimmal jobban törődtem.
- Nem kértelek meg rá, hogy itt aludj.
- De igen, csak részeg voltál!
- Hé, az első szabályod az volt, hogy részegen bármit megtehetünk, aztán másnap letagadhatjuk.
- Legközelebb inkább otthagylak.
Szinte már hullámzott testem a visszafojtott nevetés miatt, azonban az arcomon megbújt mosolyt képtelen voltam elrejteni. Jongdae hasonlóan vigyorgott, megkönnyebbülés volt látni a mosolyát.
- Ma mit csinálsz?
- Ez már hivatalosan is a második napom újra itt, úgyhogy elmegyek inni - vállat vontam, Jongdae szemei ijesztő szikrát szórtak.
- Én pedig itt maradok a legjobb barátommal, és igyekezni fogok, hogy ne váljon belőle alkoholista.
- Tudok magamra vigyázni.
- Nem tudsz.
- Olyan makacs vagy néha.
- Ugyan, csak egy napot maradok. Holnap lesz egy csomó elintéznivalóm - egy másodperc alatt eltűnt a látómkörömből, de a hangját tökéletesen hallottam.
Igazság szerint örültem, hogy nem hagyott magamra. A gondolataim örvényében már a holnapi napon töprengtem, hogy hogyan fogom átvészelni.
*
Csak álltam a parton. A szárazföldön körülvett a kék végtelen. Mégis védtelennek éreztem magam. Chanyeol ellen. A végtelen ellen. Pedig kiszakadtam már belőle, mégis körültáncolt a fulladás félelme. Kacérkodott a felettem lévő hatalma. Hogy bármelyik lélegzetemet felhasíthatja mellkasom üregéből. Hogy a bánat és félelem mezsgyéjére taszíthat. Hogy tőle függhet majd újra minden. Mégsem vagyok képes ellépdelni. Elhagyni a végtelent. Ezt a lehetetlen, élhetetlen karcot, vékony ecsetvonást. Ahol a víz és a föld találkozott. Mohón magába sodort, lerántott. Birtokolt. Olyan más volt. Tudtam, hogy hasonlót senki nem adhat nekem. Csakis ő. Feltépve a világ látható és ismert sarkait, kiszélesítve a horizontot. Hullámzott a végtelen, csak úgy fodrozódott benne az érzelmem. Hol békés, csendes, nyugodt. Halkan hullámzó égkék fodrok kerültek szemem elé. Majd szinte némán susogták a hullámok; szerelem, vagy csupán annak csalóka illúziója? Nem tudom. Ámulatba ejtett a látvány, az érzet. Emlékek kúsztak fel a színre. Az együtt töltött éjszakák. Nappalok. A mosolya. Tekintete. A hazugságok, amiket annyira puhán, finoman és érzékletesen simított bele vágytól szomjazó lényembe. Egy világot emeltek felém. Csak az enyém volt. A miénk. Chanyeollal olyan érzésem volt, mintha mindenhol otthon lennék. Minden újabb lélegzetem egyre nehezebb lett. Úgy éreztem rám borul a világom, amit olyan sokáig építgettem. Amit talán egy kicsit még igaznak is hittem. Többször pedig teljesen annak. Eltemetett a sok törmelék.
*
A napok fényképszerűen peregtek le előttem. Egyre nehezebb volt egyedül lenni, Jongdae-t pedig nem akartam zargatni a felesleges dolgaimmal. Úgy éreztem magam, mint egy boríték, amit a szikrázó napfény felé tartottak - áttetsző voltam. És nem csak a szívem, hanem az egész lényem. Ugyanazt a monotonságot csináltam, amit mostanában; egy filmet néztem, aminek a tartalmáról fogalmam sem volt, mindenesetre háttérzajnak megfelelt. A telefon halkan rezdült, én pedig a kijelzőre pillantottam. Ahogy tudatosult bennem, hogy kinek a neve virított ott, a szívdobbanás-kántálás úgy erősödött. Szinte már fülsüketítő volt. Egy pulzáló másodpercre a szívemre hallgattam, és mire észbe kaptam volna már Chanyeol egyenletlen lélegzetét hallgattam. Még mindig haragudtam rá, de muszáj volt legalább egyszer... utoljára hallanom a hangját.
- Baekhyun, megint felvetted a telefont. Mindenhol kerestelek, de nem találtalak. A többiek nem akarják elmondani mi történt, de nem volt nehéz rájönni. Miért csináltad ezt, Baekhyun? Válaszolj, kérlek - hangja kétségbeesett volt, néhány szavát nem értettem teljesen.
- Te ittál.
- Csak egy kicsit. Úgy éreztem megőrülök, csak ezért tettem. A levél miatt mentél el?
- Nem, én csak... el akartam jönni onnan - a hangom gyenge volt, nevetségesen erőtlen, Chanyeol pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. - Hol vagy?
- Itthon vagyok. Most már jól vagyok. Hogy hallottam a hangod.
- Chanyeol? - már csak az egyenletes szuszogását hallottam, amin akaratlanul is elmosolyodtam. - Te idióta.
Nem voltam képes letenni a telefont, az érzések felülkerekedtek rajtam. Lefeküdtem az ágyra, a telefont a másik párnára raktam, és egy darabig még hallgattam a bűnös élvezetemet. Próbáltam bezárni az érzéseimet a szívem egyik képzeletbeli szobájába, és erős lakatot tenni az ajtajára. De néha, éjjelente, amikor nem osztottam meg az ágyam senkivel, gondolatban beosontam a lezárt szobába, leporoltam az emlékeket, hogy lopva kicsempésszek egy-egy gondtalan pillanatot, a boldogság egy apró szikráját, és ezek a kis lángocskák csodálatos módon átmelegítették az egész lényemet. Egy sóhajtás óvatosan rám nehezedett, nem hagyott aludni. A napok olyan szépek voltak még akkor is, amikor utáltuk egymást... mind hiányoznak, nem tudom elfelejteni őket. Nem zavart, ahogy a szívem hevesen dobogott, hanem az egyre nyugtalanabb, már-már fojtó sóhajok és lélegzetek.
*
Jongdae el akart rángatni valahová, és már annyiszor mondtam le egy-egy ilyen pasis napot, hogy most engedtem a kérésének. Nem tudtam, hogy hova akart menni, ezért olyan ruhákat próbaltam összeállítani, ami minden helyre tökéletesen megfelelt. Már több, mint két hete nem hallottam semmit Chanyeol felől. Ő nem hívott, én pedig túlságosan makacs voltam bármit is kezdeményezni. Olyan érzésem volt minden egyes alkalommal, mintha az ezüstláncok csörgedezve láncolnának hozzá, és ez az erő túlságosan nagy volt, nem bírtam el vele. A lelkem üregében túl sok emlék volt Chanyeolról. Ezért a napok elteltével kimartam onnan egy érzetdarabot, próbáltam kitépni. Ha felhasadt is néha-néha a szövet, olyankor megkönnyebbült sóhajok szakadtak fel belőlem. Habár tudtam, hogy elfelejteni sosem fogom. Egyszerűen lehetetlen. Nem akartam őt megbánás nélkül kitörölni, de mégsem akartam újra Chanyeolba kapaszkodni. A gondolat már befészkelte magát tudatomba. Egy újabb nap... Egy ugyanolyan nap. Lassan teljesen átadtam magam a mókuskerék pörgetésének. Kénytelen voltam engedelmeskedni a csikorgó fémszerkezetnek, ami mindent kizárva csak rótta újabb köreit. Csengettek, ezért összeszedtem az összetört darabkáimat, és ajtót nyitottam. Hirtelen mintha borotvaként hasítottak volna a szívembe, a karja ölelésbe vont, éreztem az illatát, a boldogságát minden mozdulatában. Én pedig csak lefagyva álltam a karjaiban, képtelenség volt ez a pillanat. Hallottam egyenletes szívdobbanásait, a keze megindult a derekam felé, erősen szorított. Egy tiszta pillanat hasított elmémbe, éreztem a kialakult helyzet valódiságát, bármennyire is a képtelenségben olvadt széjjel.
- Jongin?
- Hiányoztam?
_____________________________________________________
Sziasztok!:)
Nagyon-nagyon sajnálom ezt a rengeteg kihagyást. Nem találtam a megfelelő szavakat, sosem éreztem úgy, hogy a mondatok amiket leírok helyes lenne. Ezért nem is írtam sokáig, és valami csoda vagy áldás tegnap megszállt, ma pedig be is fejeztem.
Habár nem lett hosszú rész, de már tényleg szerettem volna megírni.
Kérlek, írjatok nekem! Ne felejtsétek el, csak mert a véghajrában vagyunk. Most sokkal jobban szükségem van a véleményeitekre, mint eddig bármikor.
Már csak a fejezet vége miatt is (tudom, hogy gonosz vagyok:D)
(((Köszönöm szépen a több, mint 72000 oldalmegjelenítést, és a 70 feliratkozót♥ Sokat jelent számomra, és hálás vagyok érte)))
Oké. Megpróbálok normálisan írni most.
VálaszTörlésSzia! Ma lettem túl a felvételin, elég sokat készültem rá, de a matek az elég elkeserítő volt. Nem volt rossz hangulatom, nem is izgultam, tök jól voltam.
Éppen egy 21 perces ChanBaek vidit néztem, mikor jött az értesítés. Pont ma beszéltük barátnőmmel, hogy milyen jó lenne már, ha lenne új rész.
Egy jó tanács: sose reménykedj, hogyha a cím valami jót sugall! Így nem lesz akkora csapás.
De most komolyan. Jongin? JONGIN?! KIM JONGIN???? MIT KERES EZ ITT?? MÁR CSAK SEHUN HIÁNYZIK ESKÜSZÖM. MEG AZ A CSAJ AZ ESKÜVŐRŐL. AKI CHANYEOL-LAL BESZÉLGETETT.
De amúgy tök jól vagyok.
Felugrottam vigyorogva, hogy "na, ezaz, Chan végre férfi, yey, Baek tuti, hogy megbocsát neki, ha beállít hozzá, amiért ilyen szar hamgulatban van. HAPPY END". Aha. Szerinted.
Most tényleg a sokk határán vagyok. Ha össze mered hozni azt a kettőt, én... oké, erre ne is gondoljunk. Nem lehetsz ilyen gonosz. A-a.
Halál cuki volt, amikor Chan felhívta Baeket. Igazából végigbőgtem az egészet, de cuki volt.
Olyan gyönyörűek voltak az elbeszélő részek, és olyan fájdalmas volt az egész, és...
Én alapból egy optimista ember vagyok, de te még ezt is kiölöd belőlem aaaaaah. Már nem is merek reménykedni.
Eddig bíztam benned. De megrepedtem én is, mint az a kibaszott pohár.
Najó, nem leszek ennyire gonosz veled. :D Végre van rész, még Chanbaek is volt benne (lol), és ahj nagyon jó volt.*~* Hoztad a formád szívem, a stílusod egyszerűen utánozhatatlan, amilyen gyönyörűen és könnyedén le tudod írni a történetet, elképesztő. A hasonlataidon még mindig kihalok, annyira találóak, és frappánsak, hogy whow.
Jongde... ó, ő az én emberem! :D Ő az egyetlen értelmes ember ebben a történetben! Rohadt jó barát, vicces, és mindig pozitív, hát Baeknek is így kéne!
Most komolyan. Chanyeol ki van készülve. Baek is. Baek rohadtul szereti Chan-t, mégha nem is tudja. És Chanyeol is Baeket. Könyörgöm emberek, szedjétek már össze magatokat.
Jó-jó, tudom, Baeknek nehéz, mert még maga sem tudja, mit akar, de ezzel a szarsággal csak magának tesz rosszat. Meg Chanyeolnak. De hát ez persze mindegy is, haha.
Najó, elég ideges vagyok, de nem akartalak bántani, azért, hogy szenvedek emiatt a kettő miatt nem téged okollak. :D Néha a szereplők maguk élik az életüket, az író pedig csak papírra veti azt.
De még hogy! Szóval imádom továbbra is, hogy írsz, és kár, hogy nemsoká vége a sztorinak.
Nos, ennyi lett volna, remélem nem voltam durva, vagy sértő, vagy valami, tényleg nem akartalak megbántani. Remélem jól telt a szilvesztered, és sikeres lesz ez az év is. Csak így tovább!
Bye~♡
*Jongdae
TörlésSzia!:)
TörlésMilyen felvételi volt? Le vagyok maradva az ilyesmikkel, bár amikor nekem voltak én akkor sem tudtam semmit róla. Ó, a matek... Együttérzek, szerintem én sírtam volna, ha megláttam volna bármilyen feladatot. Az érettségi is katasztrófa volt, és már a második napon a matek volt. Kész a matek,fujjj.
Mostanában nem úgy jön az ihlet, ahogy szeretném, és amikor megtalálom, akkor is csak ennyi telik tőlem. De azért örülök, hogy vártátok az új részt^^
Hát most na, amúgy én nem szeretem megtéveszteni az embereket, de azt hiszem, ez még belefért:D Meg hát végül is nem lehetett tudni, hogy kire gondoltam. Persze ti Chanyeolra gondoltatok logikusan, de van itt még egy Jonginunk.
Azért van itt Jongin, mert őt szeretem:D És a Kaibaeket is. Jajj, úgy mosolyogtam amúgy a véleményeden. Imádom a harsogó nagybetűket hahahaha.
Soha nem mondtam, hogy happy end lesz, de azt sem, hogy szomorú vége lesz. Még nem döntöttem el igazság szerint, meg volt is egy ilyen titkos kívánságom, ami megváltoztathatta volna pozitiív irányba a happy endről kialakult véleményem, de sajnos ez a titkos kívánság NEM JÖTT ÖSSZE. Igen, itt a véleményekre gondoltam, de messze nem érkezett annyi, amennyit szerettem volna, pedig nem lehetetlen a kívánság.
Ne legyél a sokk határán. Nem vagyok gonosz, csak szeretem ha történnek a dolgok hahahahaha. Minden a maga módján fog történni, valószínűleg most is a szívemre fogok hallgatni a végét illetően.
Jaj, egyelek meg:D De az egy nagyon fontos jelenet volt ám! Már eleve a tény, hogy felvette Chanyeolnak a telefont, meg minden. Nem olyan rossz a helyzet... aztán visszahoztam Jongint hahahaahah.
Én is optimista vagyok! Maradj továbbra is pozitív. Én is az leszek. Bevallom, meg akartalak titeket ríkatni a végén, de lehetséges, hogy lemondok róla.
:DDD Én sem bízok magamban. Ezért te bízz bennem. Ha valaki bízik bennem, akkor képes vagyok bármibe.
hát már nem emlékszem, hogy miket írtam. Majd elolvasom egyszer. Az egyik hasonlatot a nagy arc tanárom mondta! "A világ olyan, mint egy tisztára törölt írótábla, és azt írunk rá, amit csak akarunk. " Imádom azt az embert. Elmesélek egy vicces sztorit vele. Hát nagyon kész voltam:D Tegnap helyettesítve volt az adó gyakorlat órám, ami egyébként a hetedik órám is egyben. A nagy arc tanárom jött be helyettesíteni, akivel már előtte letudtam egymás után 3 órát. Élni nem volt kedvem már akkor, ezért nem írtam amit diktált, megnéztem a Bromance 15. részét, mert pont akkor vált teljessé a magyar felirat meg minden, tök boldog voltam. Elkezdtem nézni, erre megszólal, hogy "Vivien is idefigyel, és nem facebookozik". Én meg mondtam neki, hogy én nem facebookozok, hanem a Vikin nézem a sorozatomat. Megkérdezte, hogy mi az a viki, én meg elmagyaráztam neki részletesen, hogy egy applikáció meg hogy mit lehet rajta nézni. Aztán elkezdett nevetni, és így rávágta "akkor kedves Vivien, gyere ki a táblához". Én meg így: BAZDMEG xd Megoldottam a táblánál azt a hülyeséget, aztán mondta, hogy most már visszamehetek a helyemre és nézhetem a sorozatot. Aztán persze az óra további részében engem cukkolt, akit kihívott a táblához azoktól megkérdezte, hogy ő is néz-e valami sorozatot éppen, mert akkor mégsem hívja ki őket a táblához. Óra végén meg megmutattam neki egy jelenetet, ő meg nem zavartatta magát hogy kicsengettek, simán nézte én meg magyaráztam neki, hogy miről szól a sorozat. Azt mondta mondjam majd el hogy mi volt a legvégén:DDDD Kész az a pali, imádom.
Igen, hahahahahaha mert Jongdae full olyan, mint én. Őt magamról mintáztam. Na jó, én nem szoktam csajozni:D
Hát nekik mondhatod, kis nyomik, nekem kellene valamit tennem, de most nagyon élvezem a szenvedésüket. Nem vagyok gonosz, csak az érzések mennek a legjobban, azon belül is a fájdalom. Így jó egy kicsit kibontakozni Baekhyun szemszögében, de már nem sokáig tudok.
Dehogy bántottál meg, aranyos vagy, hogy ennyire hevesen szereted őket. Megteszek minden tőlem telhetőt.
Köszönöm, hogy írtál ♥
Nem, nem, nem! Kim JongIn egyáltalán nem hiányzol te ide!
VálaszTörlésSzeretem a KaiBaek-et, komolyan, nagyon is, de már kezdtem megörülni, hogy Chan felhívta erre beállít Kai? Nem lehet igaz. Remélem ChanYeol nagyon gyorsan kihúzza a belét Baek után, mert ha nem akkor... nem tudom mit fogok csinálni.
Teljesen letaglóz az ahogyan forgatod a szavak, még mindig. Ezek a leírások az elején még mindig nagyon tetszenek. Én miért nem tudok ilyet?
Nem baj, hogy későn hoztad a rész, mert mindig van értelme várni. Rövid lett, de eléggé lefagy az olvasó a végére.
Nem mondom, hogy siess, mert ezekre a sorokra tényleg megéri várni!
Puszillak! Atina
Hát ha Baekhyunnak nem is, nekem azért hiányzott:D Vele túlságosan elfogult vagyok, na meg eredetileg is így terveztem, hogy az utolsó előtti részben még csinálok valami bumm-ot és csak azután zárom le.
TörlésDe az már jó jel, hogy Baek nem utasította el a hívását, ugye? Szenvedtem azzal a jelenettel, annyira leírtam volna néhány szót oda, de sajnos nem lehetett, még nem.
Ne haragudj, hogy még csak most reagálok, és remélem, hogy ezt még elolvasod.Én nagyon szívesen segítek. Én is nagyon sokat gyakoroltam, és két ember segítségére is szükségem volt, hogy viszonylag jól tudjak fogalmazni. Szóval komolyan, bármikor segítek, csak írj nekem, és számíthatsz rám:)
Köszönöm szépen! Ezeket a szavakat mindig annyira jó olvasni. ^^
Nem szoktam hozzá szólni de most nem bírtam ki. Mit keres itt Jongin?? Most egyáltalán nem hiányzott. Nem elég hogy Baekék itt kínlódnak,mert egyértelmű ,hogy egymásnak lettek teremtve. Azért remélem egymásra találnak még az életbe... gyönyörűen megfogalmaztad a bizalom lényegét az elején *-* és köszönöm az új részt^^ !!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, hogy mégis vetted a fáradságot, és írtál nekem:) Remélem, hogy mostantól majd gyakrabban fogom látni a neved, nem csak itt, hanem bárminél, amit olvasol. Fontos egy írónak a vélemény, azt hiszem minden író nevében beszélhetek.
TörlésJongin jött, látott és aratott. Azt hiszem ezekkel a szavakkal tudnám kifejezni a legjobban. Ki tudja, talán majd összefonódik valahol a sorsuk, ami Chanyeolt és Baekhyunt illeti. Na meg még itt sem biztos semmi.
Köszönöm, hogy írtál^^
TUDTAAAAM! Nyugalom fogok írni hosszabban is, de nem most. Viszont ez kikívánkozott belőlem, mert az előző rész után egy kényszeredett kacaj nyomán az volt az első gondolatom, JONGIN VISSZA FOG JÖNNI. .....*nyernék egyszer a lottón*
VálaszTörlés-Komment nem sokára-
Ditta
Ó, igen, azt hiszem erre lehetett is számítani. Azért benne volt ez az opció is a pakliban, nekem pedig eredetileg is már az idők kezdete óta ez volt a tervem Jonginnal. De nem lesz szerelmi háromszög, semmi ehhez hasonló, azokat nem szeretem, meg a megcsalós hülyeségeket sem. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy most mit kezdjek Jonginnal. Végül is Chanyeollal sem tudok dűlőre jutni, Baekhyunnal meg pláne:D Mindenesetre érdekes lesz.
TörlésHát tudod, hogy nekem bármikor írhatsz. El fogom olvasni, és válaszolok is rá^^
soooo.... SZIA VIVI!
TörlésKicsit sokára jöttem, bocsikaaa. ^^
Na hát, nem gondoltam volna, hogy Baekhyun alkoholba fogja folytani a bánatát és úgy tűnt ezt napi szintre akarta volna emelni. Nem, csak hülyülök, biztos nem részegedett volna le minden nap. :-P Jongdae, Jongdae egy igazán ritka jó barát...hát igen, biztos már írtam, hogy nagyon a szívembe lopta magát, holott nem csíptem. Ha most félreteszem azt, hogy a Baekyeol a mindenem együtt és külön-külön a két pasi is, akkor mérlegelve az egész történetet, rá kell jöjjek, hogy Jongdae lett a kedvenc karakterem, mert a főszereplők sokszor felidegesítettek a szenvedésük miatt. :-) Na nincs baj, mert még mindig drukkolok nekik nagy erőkkel és például nem szeretném Jonginnal együtt tudni Baeket sem. Örülök én a kis drágaságnak csak mértékkel. *.* De nem hiszem, hogy bármi lenne köztük ezután. Remélem Jonginka túljutott Baeken és most majd valami frankó tanáccsal látja el, mint egy jótevő angyal. :-) Tán ezt a vonalat nem taglalom tovább, mert lehet idiótának tűnök. ^^ Szóval király, hogy itt van, mert kell egy kis vérfrissítés a történetbe.
Viszont totál tanácstalan vagyok, hogy mit fogsz ebből az egészből kihozni EGY, AZAZ EGY RÈSZBEN. El se akarom hinni, hogy vége lesz. Mihez kezdjek magammal, nem lesz már nagyon egy Baekyeol se, hamár Liti ficje is véget ért. :-( Na nem szomorkodom most. Várom nagyon, hogy megérkezzen a végjáték, de közben nem is.
Köszönöm, hogy olvashattam, a színvonalad még mindig magasan szárnyalt, szóval egyszerűen csodálatos,
nagyon imádom. *.* Pusz
Ditta <3
Szia!:D
TörlésSemmi baj, az a lényeg, hogy írtál.
Nincs is jobb búfelejtő az alkoholnál. Na jó, most az alkoholista énem beszél belőlem, de én szeretek tőle mindenféle dolgot elfelejteni. Habár nem gondolom magam annak, csak a részem olyan 30%-a az. Ezt nem tudtam. Nem tudtam, hogy nem kedvelted őt. Hát remélem, hogy sikerült megszeretned, én imádom, és továbbra is tartom mgam, hogy nekem ő a kedvencem az egész történetben. Nélküle nagyon szürke lenne. Igen,szeretem ha szenvednek hahahahaha. Nem tudom ilyenkor mi beszél belőlem, de tényleg szeretem, ha egy karakteremnek fájdalmat kell éreznie. Mert ezt az érzést adom át a legkönnyebben, meg szerintem ebbe leheta leginkább beleképzelnie magát az embernek. Ugye? Szerintem is jó, hogy jött, legalábbis nekem biztosan. Meg Mirtill is örül neki, Sumire is, meg minden Jongin-imádó, aki velem van. Csak én közben a Chanyeol-védőkkel is ott vagyok, ördögi kör ez.
Hát már fent az utolsó fejezet, azt már neked kell eldönteni, hogy milyen volt.
Köszönöm, hogy olvastad és hogy írtál! ♥
Szia! :)
VálaszTörlésElőször is nagyon örülök, hogy nem vettél magadra semmit, és építő jellegűként fogtad fel a kritikámat. Tényleg semmi más célom nem volt vele, mintsem kiírni magamból a felmerülő gondolataimat, mert tudom, hogy ez mennyit számít. Az pedig nem jelent semmit, hogy későn válaszoltál a kommentemre, az a lényeg, hogy írtál és hoztad az új részt. Mindkettő sokat jelent számomra. Az utóbbi értelemszerűen azért, mert már tűkön ülve vártam, hogyan folytatod a történetet, az első pedig szerintem lehetőséget az író és olvasó közötti párbeszédre, ami nagyszerű dolog.
Illetve mielőtt még a friss falatra térnék rá, csak annyit szerettem volna még tisztázni az előző kommentemmel kapcsolatban, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy bármi történne Baek és Jongdae közt – bár valóban félreérthetően fogalmaztam, de ez nem passzolna a karakterükhöz – inkább attól tartottam, hogy elmennek egy bárba, lerészegednek és ott történik meg a baj egy idegennel, Jonginnal vagy valami… De szerencsére ez sem történt meg, úgyhogy hálás vagyok neked, mert nem írtad bele ezt a klisét!
Ez a fejezet csak megerősített abban, amit Baekhyun és Jongdae barátságáról gondoltam, és ha lehet még jobban megszerettem ezt a köteléket köztük. Tényleg látszik, milyen régóta egymás mellett vannak, ismerik a másikat, mint a tenyerüket, és mennyire szeretik egymást, mintha testvérek lennének, akik sosem hagyják cserben egymást, és ott vannak, amikor a szar döntések visszaütnek, hogy fogják a kezüket. Tetszett, ahogyan belecsempészted a Junmyeonos szálat, és nem éreztem erőltetettnek a fiú magyarázatát azt illetően, hogy ez csak egy új dolog volt és csak azért fájt annyira, mert életében először ő került ki a vesztes oldalon - már ha azt tekintjük, hogy a szerelem egy játék és vannak vesztesei meg nyertesei. Tetszettek azok a bölcs dolgok, melyeket Baek fejéhez vágott. Az meg különösen, hogy nem csináltál belőlük szívfájdalom után bánkódó leányzókat, elvégre is pasik.
Azt hiszem, a kedvenc jelenetem ebben a fejezetben az a rész volt, amikor Baekhyun a parton állt. Nem történt benne semmi, mégis minden benne volt: megannyi emlék, érzés, a jövő lehetőségei, a végtelen. Nagyszerűen átadtak, olyan egészen elsöprő érzés volt azt a bekezdést olvasni, nagyon megmaradt bennem!
Őszintén meglepett, hogy Chanyeol felhívta a srácot. Azután, hogy Baekhyun lelépett Amerikából azt gondoltam volna, hogy ezt éles visszautasításként értelmezi, annak a jeleként, hogy a levél semmit sem számított neki, talán el sem olvasta. Azt hittem, fogja az összetört szívét és megpróbál továbblépni. De mennyire örülök, hogy úgy döntött alkoholt ragad, ami egy kicsit elmosta a gátlásokat, az észérveket, és felhívta a fiút. Az pedig még többet jelent, hogy Baekhyun felvette a telefont. Egy kicsit megmosolyogtató volt a jelenet, ahogy csak hallgatta telefonon keresztül, az ágyában a szuszogó Chanyeolt, jót tett a szomorú szívemnek így a fejezet végére.
De persze te nem hagyhattál minket nyugodni, és ó, jaj, úgy tudtam, hogy nem Chanyeol lesz, de mégis reménykedetem benne… Hah. S itt beütött Jongin, de legalább mindketten józanok (amennyire kivettem, szóval jó pont) Nehéz Jonginra haragudni, de most legszívesebben két lábbal rugdosnám ki onnan, mert nem, ő nem mehet oda, nem ölelheti meg csak úgy Baekhyunt és argh, nem! Csak nem, és pont. Mi van, ha Chanyeol mégis visszajön? Mi van, ha meglátja, ahogyan Baek kikíséri a másik srácot akkor is ha nem történt semmi? Mi a bánatot fogsz kezdeni ebben a maradék pár fejezetben még, hogy facsarj a szívünkön? Na jó, ez elég melodramatikusra sikerült, de a bennem élő olvasó szenved attól, hogy a páros nem boldog, de a bennem valahol mélyen élő író imádja a függővéget, mert elgondolkoztatja és várja a folytatást miatta, ráadásul tudja, hogy ennek így kell lennie, és csak a körmeit rágva reménykedik benne, hogy minden oké lesz.
TörlésA késés miatt egy pillanatig se rágd magad! A minőség sokkal fontosabb, és megint sikerült elkápráztatnod minket - engem legalábbis biztosan -, a jó történetekre pedig érdemes várni. Inkább köszi, hogy hoztad nekünk a fejezetet! Bízom benne, jól telt eddig a 2016-os éved, és kívánok sok ihletet, erőt meg egészséget a továbbiakra is! Remélem, kiheverted már a betegségedet!
Szia!:)
TörlésKöszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataid menetét, egyet kell veled értenem. Minden amit mondtál jogos volt, próbáltam kiküszöbölni a hibákat, de vétettem benne eleget, még olyanokat is, amiket nem említettél. Szeretek itt beszélgetni veletek, pontosan ezért, mert kapcsolatot teremt. Szeretek visszaírni mindenkinek, mert tényleg értékelem, ha valaki veszi a fáradságot, és ír nekem egy véleményt.
Igazság szerint eszembe sem jutott ez az opció, valahogy kikerülte a látókörömet, na meg nem szeretem a bulis lerészegedős, aztán valakit felszedek mert rohadtul fáj történeteket. Jongdae-t és Baekhyunt pedig soha nem akartam többnek láttatni, minthogy ők legjobb barátok. Mert legjobb barátra szükség van, és ők tökéletesen kiegészítették egymást, legalábbis szerintem. Ha meg is fordult a fejemben (mert egyébként nagyon sokan akartak velük valami bimbózó kapcsolatot), azt gyorsan elhessegettem, na meg nem is igazán shippelem őket.
Szeretem Jongdae és Baekhyun között ezt a legjobb barát, már-már testvéri kapocs dolgot. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ilyen barátot mindenki megérdemelne, és úgy szeretném, hogy mindenki átérezze azt a bizalmat, azt a köteléket, amit csak egy legjobb barát nyújthat. Tyű, sajnos már fogalmam sincs, hogy mi volt ebben a részben. Utólag is bocsánatot kérek, hogy ilyen késve válaszolok neked. Valamiért a saját történetem jeleneteire sohasem emlékszem tisztán. Nem szeretem, ha valaki elfelejti íróként, hogy itt végül is férfiakról van szó, és feminista nézetet szemléltet egy fiú szemszögéből. Meg akartam tartani Baekhyun férfias oldalát, ami nem mindig jött össze, tekintve, hogy végül is az én érzéseimet tükrözi, de próbálkoztam.
Arra a jelenetre viszont emlékszem. Nehéz és fájdalmas, ezek általában megmaradnak. Örülök neki, hogy tetszett.
Igazából saját magamat is megleptem vele. Ez a történet nekem is teljes mértékben a meglepetések története volt, mert sosem döntöttem el előre, hogy mit fogok írni, csak azt írtam, amit abban a pillanatban éreztem. Csak a végével voltam tisztában, tehát az mindenképp boldog véggel zárult volna. Egyébként a jelenet egy dorama által jutott eszembe, csak ott teljesen más körülmények vannak. A coffee prince-ben volt, hogy beszélgettek telefonon éjszaka, aztán a lány elaludt, a fiúnak pedig nem volt szíve letenni a telefont. Az volt a kedvenc jelenetem az egész doramában.
Azt hiszem, erre azt kell mondanom, hogy ezt muszáj volt kijátszanom:D De biztos gondoltatok rá, hogy Jongin csak úgy elment, egyszer még biztos meg fogja borzolni a kedélyeket. Szerintem a legjobbkor jött vissza, egy kis feszültséget hozott az utolsó részbe, na meg Baekhyun érzéseit is felélénkítette. Mindig csodálkoztam az írókon egy-egy fejezet után, hogy mégis hogy tudják így lezárni a részeket? Miért van az, hogy csak olvasni és olvasni akarom? Ezt a hatást akartam elérni, és még ha benne volt a szomorúság is, nem tudtam volna megtenni. Csak vicceltem, amikor azt mondtam, hogy még közel sincs eldöntve a vége. Magamban mindvégig tudtam, hogy mi lesz a vége. Lehetséges, hogy az volt a második jelenet, amit elképzeltem a fejemben.
TörlésIgen, azóta sikerült meggyógyulnom, csak borzasztóan gyenge az immunrendszerem, így könnyen betegszem meg. De most szedek egy immunrendszer erősítő gyógyszert, jól haladok, már két hónapja nem voltam beteg. Én is viszont kívánom, remélem ez a 2016-os év tele lesz pozitív dolgokkal!
Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
Szia! :)
VálaszTörlésÚgy örültem, mikor megláttam, a frissítések közt felbukkant egy újonnan született fejezet tőled. Tényleg régen került publikálásra az előző, emlékszem is, sokáig vártam, mikor hozol nekünk valamit, valahogy mégsem tűnnek olyan hosszúnak az eltelt napok.
Nem is tudom, mit mondjak hirtelen. Lehet, talán nem azt kéne, ez volt - már megint - a kedvenc fejezetem, olyan... olyan tökéletes volt, fogalmam sincs, hogyan írhatnám le neked, pedig szeretném, nem is tudod, mennyire. A, össze kell szednem magam :D De túl sok minden dúlja most a gondolataim.
Nekem hiányzott a fejezetből Chanyeol. Mikor beszéltek Baekhyunnal, mikor felhívta őt, azt kívántam, bárcsak ne tette volna, vagy ha ilyet nem is kérhetek, bárcsak ne engedte volna neki, hogy szóljon... Nem haragszom Chanyeolra, semmi ilyesmiről nincsen szó, de... egy fejezet. Egy fejezet, igaz? Nem tudom, ki fogja kimondani a végszót, de szeretném már hallani. Illetve nem, hiszen akkor vége lenne a történetnek. De... de igen :D Őrület. Jaj nekem.
Nehogy újból azt állítsd, nem tudsz leíró részeket fogalmazni! Mondtam már, hogy ez nem igaz, és most szépen rá is cáfoltál a saját gondolatodra; ha nem hiszel nekem, csak olvasd vissza ezt a fejezetet. Vagy bármelyik másikat!
Olyan csendes volt minden, és úgy szerettem. Baekhyun szelíd kínja megnyugtatott, mintha tényleg minden szürkére halványult volna, a tenger kimarta az összes gondolatot a fejemből, de mégis olyan volt, mint ő, olyan üres... Üres, akkor is, ha Jongdae igyekezett megtölteni, az olaj mégis taszítja a vizet.
Aztán... Igen. A válasz legalábbis biztos az; igen, hiányzott, nekem nagyon is! Ó, nem tudod elképzelni, milyen boldog vagyok, hogy megint itt van, te, én nem tudom, mi lesz ezután... Annyira örülök, hogy visszatért, de azt hiszem, nem szabad túlságosan elbíznom magam - sőt, egyáltalán -, nem bízom meg úgy a délibábokban. Elég egy perc boldogság? Baekhyun szerintem elküldi Jongint. De nem akarom!
Szeretném minél előbb tudni, mi lesz a vége, de tudod, mégsem akarom, másfelől meg Jongin, Jongin és Jongin. Sosem képzeltem volna, ennyire örülni fogok ennek, mikor elkezdtem. Mondd, hogy már megírtad előre, és mondjuk, holnap hozod is, hogy mi lesz! :D
Szia!:)
TörlésValóban, mostanában borzasztóan lassan hoztam a részeket. De sokat mondtam, hogy valahogy nem érzem magaménak az írást, a válaszokra visszaírására sem tudtam rávenni magam. Remélem, hogy hamar elmúlik ez a korszakom, mert tényleg rengeteget akartam írni, oneshotot és sokrészest egyaránt.
Szerintem ettől szebbet nem is tudtál volna nekem írni. Nagyon bizalomgerjesztő, ha valakinek van kedvenc része, főleg ha egy olyan személyről van szó, akinek nagyon szeretem az írásait. Sokat jelent nekem, köszönöm szépen:)
Na, pedig neked általában jongin hiányzott, most meg Chanyeol? Nahát, valahogy nem találtam velük a közös nevezőt, nem tudtam eldönteni, hogy mikor kerüljenek a képbe, és mikor hanyagoljam őket. Jongin tényleg szerepelhetett volna benne többet, ahogy Chanyeol is ebben a fejezetben.
Nem is tudom. Nem vagyok benne biztos:D Persze azért valamilyen szinten tisztában vagyok a képességeimmel, mégsem tudnám ezt merőben állítani, hogy jó és szép leíró részeket tudok írni. De próbálkozom vele!
Pont ez volt a célom ezzel a fejezettel. Csak azt akartam, hogy fájjon Baekhyunnak, és hogy minden halványuljon el neki. Csak ő létezzen, és a kín.
Igen, abban biztos voltam. Bevallom őszintén, nekem is hiányzott Jongin. Persze én alapjáraton is jongin-mániás vagyok, így teljesen érthető, de úgy érzem, hogy valami különlegességet adott ennek a történetnek, és nemcsak a másodhegedűs szerepét töltötte be. Hát most már tudod, hogy mi történt:D
Köszönöm szépen, hogy írtál! ♥
Egy nappal később az ígértnél... DE! Itt vagyok :3 Ékezetek nélküli csodás telefonos pötyögésemmel. (Remélem nem fogsz tőle a falra mászni.) Bioszt kellene tanulnom, de az Isten se tud ra venni, te pedig Megérdemled az idom, ugyhogy pá biológia.
VálaszTörlésFhuu hát nagyon sok minden tortent, miota utoljára írtam neked. Szoval most gyorsan: Imádtam YiXing feltűnését és a karaktert, amit kapott :3 Remelem a kis husinak jó irányba halad az élete a ficiben. BaekHyun apja teljes meglepetést okozott azzal, hogy haza engedte BaekHyunt. Ezen tenyleg meglepődtem, nem számítottam rá, azt hittem teljesen mas dolog miatt fog haza menni. Igazság szerint arra vártam, hogy JongIn a herceg erte megy és kimenti a toronyból LOL (de komolyan)
Először is: Az elején nem tudtam mi a fucking van >.< Rémlett a pasis este, de nekem valamiert olyan volt, mintha kihagytam volna valamit, ugyhogy biztonság kedvéért visszaolvastam az előző resz végét... Még mindig nem tudok túltenni rajta, hogy mennyire gyönyörűek a gondolat meneteid egytől egyig! Ahhhhhh, én is akarok ilyen lélegzetelállító dolgokat irni, de hát basszus nekem ez még fényévekre van TT___TT A LENYEG HOGY ODA VAGYOK ERTE ÉS EGYSZERUEN ELRAGADÓ! Mert elragad, csak igy megfog a ket vállamnál és magába ránt!
JongDae és a komoly, támaszt nyújtó oldala betalált *-* Annyira tetszett minden amit mondott, annyira jó volt az ilyen oldalával is jobban megismerkedni. És JonnMyun, hát sírni fogok! Nem tudom, hogy nekik, vagy a KaiBaeknek örülnék-e jobban. Halál komolyan. Azért remelem meg Suho opparol is fogunk hallani. Nem bánnám, hogyha megtudnánk mi zajlik le a kis lelkében. Mert oké, hogy JongDae azt állítja, hogy már tulesett rajta (ami kitudja mennyire igaz), na de miujsag JoonMyunnie-val?
OH MY GOD! És tudod miről akarok még hallani? Arrol a levélről, amit SeHun vitt Baeknek, de ChanYeol széttepte. Na az a level azóta is birizgálja a kis elmém, és nem hagy nyugodni. Vajon mi volt benne? Vajon még mindig van jelentősége, vagy már kiderült, amit abban a levélben leírtak? Vajon ChanYeolrol, vagy JongInrol van benne szo? Vagy valami teljesen másról? Remélem, hogy egyszer kiderul mi volt abban a levélben, mert KI VAGYOK RÁ ÉHEZVE!!!!! És remelem ez úgy fog kiderülni, hogy SeHun feltűnik, és ő mondja el Baeknek, de lehet SeHun se tudja mi volt a levélben. Oké, tudom, igen, nagyon beindultam a levélre, DE NEM TEHETEK RÓLA EGYSZERUEN NEM TUDOM KIVERNI A FEJEMBŐL. Szoval legysziiii, magyarázd meg a levelet *kiskutyaszemek*
ChanYeol, ChanYeol, ChanYeol... LEGALÁBB LENNE FÉRFI! Igen férfi, állna Baek elé, hogy szeretlek basszus, nem fogod fel? De nem, neeeeeem, helyette bedob egy levelet az ajtó alatt, és MEG CSAK MEGSE VARJA HOGY BAEKHYUN KIMENJEN! Fuck. Most pedig részegen felhívja... Tesom volt barátnője csinálta ezt, ne már ChanYeol most komolyan? Remelem ossze szedi magát, mert ebben a történetben igenis neki kell lepni, mert Baek a törékeny és én elvárom ChanYeoltol, hogy lépjen *osszefonjaakarjat* Szóval remelem, hogy vegre történik e között a kettő között valami, és vége lesz ennek a nagy szenvedésnek mert...
NEM BÍROM OLVASNI ÉS ELKÉPZELNI, AHOGY BAEKHYUN SZENVED TT____TT De most komolyan, miert teszed ezt vele? Velünk? Az még hagyján, hogy ChanYeol szenved, NA DE BAEKHYUN?!?!!? Ez kínzás. Igy, ezzel a földöntúli írás stílussal, tudással, pedig még rosszabb! Annyira átérzem szegény BaekHyun érzéseit, hogy az hihetetlen. És a jelenet, ahol a telefon mellett aludt, az egyszerűen, ragondolok, beugrik a kép és sírnom kell. Körülbelül azt érezheti amit én, ahogy Kevin képe mellett alszom... És igen, az ember utalhat sok dolgot a másikban, de amikor elmegy minden utalt dologgal egyutt fog hiányozni a másik. Az ember ilyenkor elviselné még a legrosszabbat is csak azért, hogy a másik vele legyen. SZOVAL TESSÉK BAEKHYUNNAK EGY KIS BOLDOGSÁGOT OKOZNI. (Meg nekem is ^^)
TörlésJongIn: Hiányoztam?
Mirtill: HIÁNYOZTÁL?!?!? AZ NEM KIFEJEZÉS TE JÓSÁGOS ATYA JONGIN!!!!! HÁT PERSZE HOGY HIÁNYOZTÁL TE KIS ÉDES, NYOMOGATNI VALO, KIS PILLECUKORKA NUTELLÁVAL ÖNTVE *kepzeletbenBaekhelyettisanyakabaugrik* (oke valaki mentsen meg, habar szerintem már késő)
Szoval igen, Kim JongIn is back! OMG thank you so much! Erre várok már legalább... IGEN MIOTA ELMENT (jajj de szeretem a nagy harsogó betűket :'D és JongInt >.<) Jajj most mégjobban várom a kovetkezo reszt, és az azutanit, meg az azt kovetot!
Igazság szerint én nekem minden befejezés tetszeni fog, amiben JongIn boldog. Ha JongIn nem boldog, akkor Mirtill se boldog. JongIn legyen boldog! A többi már csak részlet kerdes, ja és kapjak level tartalmat, ja meg JoonMyunt <3
Hát remelem ennyi távollét utan kielégítő kommentet írtam (véleménynek nem nevezném, mert csak hadovalok ossze vissza)
Ui.: köszönöm minden olvasó nevében, hogy mindig időt fordítasz az írásra és arra törekszel, hogy ennyire felemelő és minőségi munkát adj ki a kezedbol! Nagyon halas vagyok érte :3
Ui2.: CSÜTÖRTÖKÖN BESZÉLÜNK, IMADAT VAN <3 <3 <3
Hát tudod, hogy ezek nekem igazán nem számítanak, na meg én is nagyon elnapoltam a válaszírást, amit sajnálok is. Mostanában nem voltam a toppon, valahogy össze kellett szednem magam, de nem egészen sikerült. Amúgy engem soha nem zavart, ha valaki telefonról nem figyelt oda az ékezetekre. Hát olyankor nem azzal kell foglalkozni, mert teljesen felesleges, és időpocsékolás is. Komolyan, valaki egyszer kiszámolta, fél percet megspórolt vele, hogy nem írt ékezeteket, és utána már nem is igazán használta. A biológia pedig fontos tantárgy, de értékelem ezt neked. Amúgy nem is olyan vészes a biosz érettségi, mint ahogy sokan beállítják. Hát nem a legkönnyebb, de aki odafigyel rá és érti, annak sima. Nem tudom hogy jutott eszembe, csak említetted, hogy majd te is bioszból fogsz érettségizni XD
TörlésHát Yixingnek muszáj voltam király karaktert adni, mert azt akartam, hogy arra a pár hétre biztos támasza legyen Baekhyunnak, meg amúgy is túlságosan szeretem, így egy olyan személyiséget akartam hozzákötni, ami király. Mindenki meglepődött rajta, bár szerintem azért, mert senki nem tudta a rejtett szándékát. De ezt majd valamikor tisztázom, amikor megírom a meglepetést, és akkor egyből nem fogjátok ilyen jó színben beállítani őt. Hát, az nem ez a történet lesz:D De egyszer majd írok egy olyat, ahol Jongin a herceg, ígérem!
Tyű, nekem semmilyen pasis este nem rémlik, úgyhogy teljesen átérzem a helyzeted. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy mi történt ebben a fejezetben. Csak a végére emlékszem, meg néhány jelenetre, amik olyan maradandóak voltak, de részletesen nem tudnám leírni, hogy mi volt ebben a részben. Dehogy van fényévekre. Nem olyan jó fogalmazás ez.
Erre is gondoltam igazából, hogy írnék egy Jongdae különkiadást, de nem is tudom. Talán ez így jó, hogy nem tudjátok az érzéseiket, meg aztán én magam sem vagyok velük tisztában. De nem akarom, hogy bármi közük legyen egymáshoz, maximum friendship.
A levélre hamarosan fény derül!:D Egyelek meg, annyira várod azt a levelet, pedig ha tudnád, hogy mi lesz benne... Sehun itt nem az a cukifiú a javából.
Amúgy annyira utálom ezt a viselkedést én is. Meg a férfiak szerint az miért jó, hogyha összevesznek a barátnőjükkel akkor békén hagyják őket néhány napra, amíg lenyugszik?! Személy szerint én csak még inkább ideges leszek ilyenkor, mert igenis egy férfi legyen férfi, és tegyen érte már az első pillanatban, amikor megharagszik rá egy nő. Vagy bármilyen helyzetben. Lehet itt szó barátságról, vagy bármiről. Utálom, ha inkább várnak pár napot. Hátha még jobban megharagszik a sértett... Nem tudom, hogy ilyenkor mi játszódik le a fejükben. Mindenesetre nekem szórakoztató volt írni, bár átélni már annál kevésbé az. Azért remélem, hogy a végére elfogadtad valamelyst Chanyeolt:D
Nem tudom, valamiért imádom, ha a karaktereim szenvednek. Szerintem a fájdalom átadása megy a legjobban nekem, így ezt ki is használom, amennyire tudom. De tényleg szeretek érzéseket megjelenítettni egy karakteremen kereszül. Olyan boldog vagyok ilyenkor, amikor átérzitek Baekhyun érzéseit.
TörlésNekünk már késő Mirtill, de Jonginból sosem elég. Jaj ha legközelebb írok esküszöm ő lesz a főszereplő, mert szükségem van rá. Meg te is írhatnád már a folytatást, vagy valami újat Jonginnal.
Akkor biztos nem tetszett neked a befejezés:D Bár nem tudom, próbáltam Jongint boldoggá tenni, de nem jött össze. Pedig igyekeztem, esküszöm!
Köszönöm, hogy írtál! Én pedig ezért vagyok hálás. Hogy veszed a fáradságot, és írsz nekem, pedig tudom, hogy mennyi dolgod van. Köszönöm ♥
Fájdalmasan jó képeket találsz ahhoz, hogy meghatározz egy érzést. Szeretem, hogy minden fejezeted elején ott van merengés, a leírás, ami teljesen magával ragad.
VálaszTörlés( rövid kitérő a címre:Zseniális, DE NEM! Imádom Jongint, tényleg, angyali a srác, de tudod mit? NEM HIÁNYZOTT! Menjen a pokolba!! kitérő vége)
Ó Jongdae, számomra a világ legjobb barátjának tűnik, oda és vissza vagyok érte, és ha nem baekyeol lesz a vége, erősen szavazok rájuk – fogalmam sincs mi a ship nevük ChenBaek? Mindegy is. - Azért baekyeol legyen ha lehet, bár ez csak rajtad áll. De tudod mit, remélem olyan lesz a vége, amit a legjobban akarsz, és amit te akarsz. Mostanság túl sok volt a vég >< Ez a legjobb.
Amúgy mindig is tudtam, hogy Jongdae bölcs és okos gyerek, de ebbe a fejezetbe kellően kijött belőle. Igazából csuda jó gondolatokat adtál nekik, mikor világvége hangulatom volt az elmúlt időszakban merengtem rajtuk.
Vajon tényleg, olyan nehéz megbocsátani? Baek képes lesz rá? Remélem. Szerintem már meg is bocsátott, legalábbis nem tud annyira haragudni, mint akar, de azért piszok erős kis karakter lett. Nem hittem, hogy képes leszel ennyire kitartóra írni, én már az elején elcsábultam volna, de mi tagadás, ez sokkal reálisabb. Épp ezért tudom elképzelni, hogy sosem békülnek ki, mert az is reális, meg az is, hogy kibékülnek és szeretik egymást. Annyira olyanra írtad, hogy minden lehetséges, és nem azért mert nincs megírva normálisra, hanem mert annyira elkaptad ezt az egészet. Látom magam előtt, érzem, amit ő, és azon gondolkodom, én képes lennék rá? Ekkora hibát meg lehet bocsátani, lehet benne bízni? Ki tudja... lehet újra megtenné. Nehéz helyzetben van Baek.
Szeretem, hogy a komoly dolgokba viszel egy kis humort, meg valamilyen szintű iróniát, az a romantikus filmes-fagyis felvetés Jongdae részéről. Máris oda a komoly értelmes karakter ><
Szeretem, hogy ott vannak egymásnak, civakodnak, de ott vannak, úgy, ahogy sok ember mellett sosincs senki. Baek pedig. Szerelem még mindig. Imádtam a megszólalását, hogy már két napja itt van, szóval megy inni, miközben még talán ki sem józanodott. És reggel Chanyeolt hívta. Van ennél tökéletesebb pillanat?
Igen van... Nálad mikor nincs?
Az a telefonhívás. Nem volt mély, vagy túlbonyolított, de annyira jellemezte őket. Szinte már nekem fáj a szenvedésük, belesajdul a szívem, de szerintem halad Baek a megbocsátás útján, mert nem bír ellenállni. Szüksége van Chanyeolra.
Azt hiszem most éreztem át úgy teljes igazándiból azt, amikor azt mondtad, hogy gyengék lesznek a szerelem miatt. Olyan jól megírtad.
Meddig fog még ellenállni? Vagy mikor fog tovább lépni? Mit fogsz velük csinálni?
És Jongin...Tudtam, és csak azért mert tudtam nem kapartam a falat. Pedig képes lettem volna rá. De elmondtad. És basszus jól tetted vagy most ennél is nagyobb lelki nyomi lennék. És nem. Nem hiányzott! Baekhyunnak eszébe sem jutott. Neki csak Chanyeol van a fejében.
Istenem, kérlek ne tegyél semmi olyat, ami olyan, minden legyen csak ne olyan. Bárcsak-bárcsak elküldené a fenébe, egy vissza a feladóhoz felkiáltással, összekapná magát és elcipelné magához Chanyeolt, távol mindentől és mindenkitől, ahol újrakezdhetnék. ( Na jó, Jongdae kivétel. Ő kell nekik ><)
Szóval imádtam. És mostanság tényleg nem igazán tudok mit írni, pedig szeretnék. Szeretnék, mert eszméletlen hatással volt rám ez a fejezet, mert szeretek neked írni, és mert neked is jó.
Szóval fel a fejjel, előre és írj egy királyságos véget, jó? <3
( Vagy ha nem akarsz még véget, akkor egy pár tucat fejezettel is beérném *.*)(( Ha azt sem szeretnél, akkor, csak írd, amit akarsz. ))
Liti ^^
Szerintem te tudod a legjobban, hogy nem mindig megy a legjobban. De én nagyon szeretem a részleteket, és oda is figyelek rájuk, így nekem a kép fontos, ahogy az ajánlott zene is.
Törlés(szeretem az ilyen kitérőket. Hát kellett ide Jongin, na. Ha nem Baekhyunnak, nekem biztosan)
igen, szerintem ez a couple nevük, bár ki tudja. Több lehetőség is van, ahogy mindegyik másik párosnál. Ez a chenbaek olyan becsapós, mert egy betűt megváltoztatva más lenne, és szerintem sokan félre is olvassák. Aztán majd néznek egy nagyot, hogy nem is baekyeolt olvasnak, hanem teljesen mást. Amúgy velük ebben a történetben soha nem terveztem többet, meg amúgy sem szeretem őket szerelmi szálon, szerintem nekik tökéletes ez a friendship kapcsolat.
Nekem igencsak nehéz megbocsátani. Nem is vagyok rá képes egyébként. Erre egy tökéletes példa: összevesztem az egyik legjobb barátnőmmel pár napja. Meséltem is neked, bár nem tudom, hogy mennyire részletekbe nyúlóan mondtam el. Bocsánatot kért, de nem éreztem őszintének. Elfogadtam a bocsánatkérését, de tudta jól, hogy sohasem felejtek.
Ilyenre akartam egyébként írni. Bizonytalanra, törékenyre. Hogy senki se tudja, mi fog végül bekövetkezni. Mindenki nehéz helyzetben van ilyenkor. Amikor meg akar bocsátani valakinek, de képtelen rá. Hát az nagyon rossz érzés.
Tettem ilyet?:D Ej, nem emlékszem rá. De Jongdae már csak ilyen, ha valamilyen negatív dolog éri az életben, akkor megpróbál benne két pozitív dolgot találni. Egy ilyen barátra mindenkinek szüksége lenne. Nálam soha nincs tökéletes pillanat:D Én nem érzem annak.
Hát már fény derült mindenre. Nem csináltam én velük semmit, csak írtam, amit gondoltam.
Lehetséges, hogy tényleg jól tettem. Szerintem te voltál az első, aki ennyi mindent tudott a történetről. De jól tettem, hogy elmondtam neked, mert sokat segítettél, még ha nem is tudsz róla. De, Baekhyunnak is hiányzott, meg nekem is. Nem úgy, mint egy vonzó férfi, akire bármikor támaszkodhat, hanem úgy, mint egy barát. Mert ők barátok voltak, gondolom xd
Átérzem. Annyi mindent szeretnék neked írni, de olyan nehezen jönnek a szavak. Igazság szerint ezt a választ is írom már körülbelül húsz perce. Nem szokott ilyen sokáig tartani, de valami nem okés velem. Gyorsan vissza kell rázódnom, ez így nem jó nekem.
Írni fogok én! Tudod, hogy rajtam nem fognak ki az ilyen dolgok. Szerintem ledarálok két doramát, és megint király leszek hahahaha. De remélhetőleg már nem kell sokáig várni a visszatérésemre. Ennek örömére megnézem a Come back, mister ötödik részét.
Köszönöm, hogy írtál ♥
Szia!
VálaszTörlésAmikor megláttam, hogy új rész van, akkor azt hiszem levágtam egy mindennél szánalmasabb örömtáncot. Na hát és mint mindig most is eszméletlen jóra sikerült ez a rész. A vége pedig akkorát csattant, hogy majdnem elájultam. Már nagyon várom a következő részt! Csak így tovább :) Fighting <3
Szia!:)
TörlésTényleg sajnálom, amiért ilyen nagyon lassan hoztam az új részeket. Hát pont ez volt a célom a végével, na meg hiányzott már Jongin, így mindenképp vissza akartam őt hozni, ha csak egy röpke pillanatra is, de akkor is.
Köszönöm szépen, hogy írtál!:) ♥
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész,úgy,mint az összes többi. Imádtam az elejétöl a végéig, de amikor Kai állt az ajtóban eléggé sokkolt állapotba kerültem. MIÉRT NEM CHANYEOL NEVÉT IRTAD ODA??? Komolyan mondom a legjobb barátnömmel és a húgommal fél órán át elemeztük a részt, és azon filóztunk,hogy mi fog történni a következő részben. Már alig várom hogy a következőt olvashassam. Csak így tovább!
Yah! Én vagyok a barátnő. Jelentkezem :,D És egyet értek. ;)
TörlésÉn meg a húga!!!! Megvan a család!!
Törlés������
Szia!:)
TörlésTermészetesen direkt volt így. Túl könnyű lett volna, ha Chanyeol csak úgy hirtelen feltűnt volna, meg az ő belépőjét romantikusabbra akartam valamivel.
Áh, nem kell ezen annyit gondolkozni, de azért aranyosak vagytok.
Köszönöm, hogy írtál;;
Na, majd becsapódom hozzátok ha befogadtok, én leszek a nagytesó!:D
TörlésJee bővült a család :DD
TörlésBiztos vagy benne hogy benne akarsz lenni a családban? Luca eléggé fura egy alak :D De ha már igy van, akkor isten hozott a családban! Legalább egy tehetséges író lesz köztünk :D
TörlésIgen,persze hogy befogadunk!!!
TörlésEz nem kérdés!!!
Még hogy furcsa!! Mondod te a csóri fejeddel XD De azért szeretlek ám, ja nem XDD Ja igen üdv a családban :,D
TörlésNajo hagyjuk már szegényt a végén viassza vonja még az ajánlatát.
TörlésItt vagyok, te drága; és szörnyen restellem, amiért ilyen sokáig tartott összeszedni magam!
VálaszTörlésAhogy közeledünk a végéhez, úgy nekem is egyre nehezebb megtalálni a megfelelő szavakat, amelyekkel kifejezhetném az érzéseimet. Úgy érzem folyton csak dicsérni tudlak, ezerszer és más szavakkal elmondani ugyanazt; szóval mostanában kicsit megtörtem, elment a kedvem mindentől. De! Téged nem akarlak elhanyagolni, így újult erővel itt vagyok és nem kegyelmezek hahaha. Jó, ez vicc volt, Baekhyunon kívül semmi rosszat nem tudok mondani.
Rövid fejezet volt, de mégis mikor olvastam, mintha lelassult volna az idő és lassított képkockákon keresztül figyelhettem volna Baekhyun életét... Ami hát valljuk be, eléggé szarul fest mostanában, ahogy maga Baek is. Egyrészt megértem, meg nem is értem meg a döntéseit; és talán most először mondom azt, hogy mintha magamat látnám benne. >< Ez az egész helyzet amiben van, hogy fél, hogy Chanyeol újra meg fogja bántani, és ezért inkább bele sem akar vágni újra - ez mind-mind én vagyok. Fogalmam sincs, hogy miért nem jöttem rá eddig, de volt egy mondat, ami felnyitotta a szememet arról, hogy Baekhyun attól még nem feltétlenül rossz, hogy akar-nem akar valamit. Ő is csak egy ember, furcsa - mert eddig nagyon furcsának és túlságosan is csökönyösnek találtam a viselkedését -, ennek ellenére saját egyéniséggel rendelkezik. "- De annyiszor megbántott már... Mi van, ha még egyszer megteszi? Nem bírnám ki. Túl sok volt ennyi csalódás." Mindig ott van az a De. Nálam is mindig ott van. Akkor ezek szerint nálad is. :') Szerintem ezentúl nem fogok semmi rosszat sem mondani Baekhyunra, mert bár idegtépő nézni, ahogy viselkedik, rájöttem, hogy a helyében valószínűleg én is ugyanezt tenném. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. :D
Jongdae és Junmyeon kapcsolata az, amibe abszolút képtelen vagyok beletörődni! Noha Jongdae is már teljesen másképp látja a dolgokat, számomra akkor is olyan nagyon jó párost alkottak ezek ketten, hogy erősen bíztam benne, hogy jó vége lesz. Legalább nekik, ha már valószínűleg a Baekyeol párosnak nem. :( Sajnálom, hogy ők is idáig jutottak, de azért remélem, hogyha már Jongdae életében többet nem, legalább a fináléban szerepelni fog Junmyeon; mert neki benne kell lennie! Kell az ő király karaktere ide, na! Őt még nem láttam így ábrázolni, először csak nálad, de szerintem nem végeztél vele rossz munkát, kellett már egy kis váltás is a sok jó fiús szerepe után. :3 (Jonginnal meg pont fordítva, őt mindig rosszfiúként ábrázolják, holott egy kis tünemény a drága. ;;;)
UGYE NINCS MÁR RÁ ESÉLY, HOGY SUCHEN EGYÜTT LEGYEN? :(
Baekhyun egy cseppet szétszórtnak tűnt a részben, amiért őszintén nem lehet őt hibáztatni. A legaranyosabb jelenet szerintem az volt... Á, tudod mit? Inkább bemásolom, mert szerintem magáért beszél a dolog - meg amúgy is régen szokásom volt, csak valamiért felhagytam vele. Sooo: "- Tudod, néhányan azt mondják, hogy a szerelem olyan, mint egy gitár. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak - elvette tőlem az üveget, és kortyolt belőle.
Törlés- De én nem vagyok szerelmes! És add vissza - válasza nélkül rántottam ki a kezei közül a sojut. Nem akartam ilyen vehemensen erőszakos lenni, de ebben a pillanatban nem tudtam mit tehetnék az iváson kívül." Nyilván, meg fogsz cáfolni a válaszodban, de nem érdekel. BAEKHYUN IGENIS SZERELMES CHANYEOLBA ÉS PONT. °^° Csak még lehet maga se tudja. Sőt! Még lehet te sem tudod. :D
DE AMÚGY OTT HELYBEN HALTAM MEG AMIKOR CHANYEOL FELHÍVTA ŐT *---* Olyan... nem is tudom, olyan nyugodt hangulata volt az egésznek annak ellenére, hogy Baekhyun még mindig neheztel rá, és annak ellenére is, hogy igazából nem beszélgettek sokat, csupán csak pár szót váltottak. De a lényeg bőven benne volt szerintem. x3 Talán abban a jelenetben tudtam a legjobban beleképzelni magam Baekhyun helyébe, átélni, amit ő élhetett át akkor. :'3
A vége pedig... GONOSZ. GONOSZ BOSZORKA VAGY VIVIEN. Bár ezt már szerintem elmondtam neked egyszer; no sebaj, nem árt többször is. x)
Van egy olyan rossz szokásom alapból, hogy elolvasom a fejezetek végét, hogy nagyjából tudjam, mire számítsak, de most... Nem akartam elolvasni, csak véletlenül leugrott a végére az oldal és képtelenség lett volna nem elolvasni... ÉS BRÜHÜHÜHÜ. Imádom a Kaibaeket, az elején még őrlődtem is a két páros között, de most... Azok után, amiken Baekhyun és Chanyeol keresztülmentek... NAGYON NEM LENNE FAIR, HA ÖSSZEHOZNÁD JONGINNAL!! Remélem, semmi ilyesmit nem forgatsz a fejedben te nőszemély, mert tőled bármi kitelik, erre már rájöttem. ><
Normális esetben persze örülnék Jongin felbukkanásának, élnék-halnék az ő jeleneteiért, viszont ebben a helyzetben valahogy nincs meg ez az élmény. :( Pedig még csak egy kicsi jelenete volt neki, mégis én már eltemettem őt magamban, mert abban a hitben voltam, hogy nem fog visszatérni. ÉS HIÁBA MONDOD, HOGY NEM, TUDOM, HOGY TE IS EZT MONDTAD NEKEM. °^°
Szóval, hol van már a következő rész? Itt nem hagyhatod abba, tessék neki látni a folytatásnak!! x3
Huh, hát ez ilyen összecsapott vélemény lett szerintem, de kérlek nézd el nekem, majd a legeslegvégén jobbat fogsz kapni, ígérem. ♥
És ne hagyd, hogy az emberek lelombozzanak téged, tudom, hogy szar, de ne foglalkozz velük, oké? Gyökerek, ha nem írnak, többszöri kérésedre sem, csak lájkolni tudnak. Az ilyenek nem olvasók, így nem éri meg rajtuk felidegesíteni magad. Mi itt vagyunk neked, ránk, rám számíthatsz a végsőkig. <3
Hát még én mennyire sajnálom!;; Tényleg ne haragudj, amiért ilyen későn írtam, képtelen voltam rávenni magam hamarabb a válaszadásra. De most király minden, mindjárt el clásico, remélhetőleg addig befejezem. El sem hiszem, hogy ezt januárban írtad nekem, és pedig még csak most válaszolok rá... Szörnyű vagyok.
TörlésIgen, megértem. De te is tudod, hogy nem kell nekem semmi hosszút írnod, én anélkül is nagyon boldog leszek, ha csak pár sort írsz/írnál. Persze ennek jobban örülök, de érted a lényeget. Baekhyun, igen, ő valóban rossz, mert részben én vagyok hahahahahaa.
És ha tudnád, hogy én ezt meddig írtam... Nem erőlködtem vele, semmi ilyesmi nem történt, viszont nagyon hosszú ideig kellett szüneteltetnem, hogy magától íródjon a történet, ahogy mindig is szokott. Aztán amikor hetekig nem írtam valami csoda megáldott, és elkezdtem gépelni. De akkor sem voltam igazán formában. Mintha magadat látnád? Ó, Uramatya! (hát ez most kajak jólesett). Na de ebben az a lényeg, hogy az embernek döntéseket kell hoznia, és nagyon sokan hozunk szar döntéseket. Olyanokat, amiket inkább az agyunk akar. Legalábbis én így vagyok vele, nem sokszor hallgatok a szívemre, kivéve amikor írok. Viszont minden ember próbálja megtalálni azt a megoldást, ahol boldog lehet. Na de azért a végére összeszedte magát a gyerek!:D Nálam mindig van egy bizonyos de. Mindig, minden esetben. Néha súlyos jelentősége van, néha semmi. Azonban ezzel tényleg így vagyok. Nem szeretek az embereknek második esélyt adni. Mert utána jön a harmadik, a negyedik, és ez így folytatódna a végtelenségig. Akkor inkább elvesztek egy barátot/szerelmet, és előbb-utóbb elfelejtem, mert ilyen az élet. Ilyen világban élünk. És így belegondolva, volt olyan eset, amikor adtam második esélyt. Szerinted mi lett a vége? Az volt életem legrosszabb döntése.
Pedig muszáj lesz valahogyan, mert az ő kapcsolatukat kivégeztem. Úristen, milyen furcsa úgy írni az utolsó előtti fejezethez, hogy már tudod a végét, olvastad is. És mindketten tudjuk, hogy azt a kapcsolatot kinyírtam. Csak azért, mert nem lehet minden happy és rózsaszín. Erre a legjobb példa a how i met your mother első évadának utolsó része. Ja kajak, te nem láttad. De azért elmondom. Amikor az egyik férfi élete egyenesbe jött, akkor a másiké tönkrement. Akinek egyenesbe jött az élete megkapta a lányt, akire mindig is vágyott, a másik viszont pont akkor szakított. Ráadásul 9 éves kapcsolat volt, és készültek az esküvőre, csak a nő bepánikolt. Tehát nincs olyan, hogy mindenki boldog legyen. Akár az életben, akár egy filmben, akár egy történetben. Ha te boldog vagy egy helyen, biztos lesznek akik veled örülnek, de olyanok is lesznek, akik fapofával fognak bámulni.
Amúgy nem értem, hogy Jongint miért állítják be mindig rosszfiúnak, a mai napig nem értem.
Imádtam, amikor részleteket másoltál be nekem:D Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni, de jó érzés volt. Hogy ki tudsz emelni olyan jeleneteket, ami téged megfogott. Lenyűgöző érzés.
TörlésÓ, hát dehogy cáfollak meg. Szerintem ez már a nem tudom hanyadik rész óta egyértelmű. Csak Baekhyun makacs, és nem fogja beismerni, hogy szerelmes. Én se ismerem be soha hahahaha. Egyébként amikor írtam nem a szerelem volt az elsődleges célom, hanem a vonzódás. Mert ha az megvan, utána könnyebben ki lehet alakítani a szerelmet is.
Az a rész annyira sokat sejtető volt. Mert először, maga a tény, hogy felvette a telefont... hát már az nagy szám, és még nyugodtan is szólt bele, meg igazából már nem tudom miről beszélgettek XD
Igen, többször hallottam ezt tőled, de sebaj, megérdemeltem. Az egyik barátnőm is mindig elolvassa a könyvek végét, utána meg ott siránkozik, hogy minek olvasta el. Ilyenkor annyira nem értem őt. Gondolom jó tudni így előre, hogy mire lehet majd számítani, na de azért. Ez csak egy történet. Amúgy ez aranyos dolog, hogy elolvastad, csak így nem volt számodra olyan izgalmas az utolsó előtti rész vége, mint a többieknek, akik nem olvasták el azt, hogy "Jongin". EGYÉBKÉNT ÉN IS. Olyan nehéz volt ez nekem, utána mondtam is magamban, hogy basszus miért pont Kaibaeket akartam második párnak. Aztán gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, mert nem is lehetett volna más, csakis Kaibaek. Tekintve, hogy ők a második kedvenc párosom, valamikor még az első helyet is átveszik, ha olyan kedvemben vagyok. NA DE 2MIN!4 Mindvégig happy endet akartam:D Csak kitaláltam magamnak egy gonosz imidzs feelinget, hogy mit szólnátok hozzá, ha én most szépen elferdíteném a valóságot. De szerintem mindig aranyos voltam, mert lényegében nem volt olyan szomorú. Vagy mégis? Na jó, gonosz voltam. Hamarosan eljön Jongin ideje, nem ebben a történetben, de én most nagyon vele akarok írni, vagy legalább olvasni. Csak sajnos senki nem ír vele valami igényeset, amiben csak ő a főszereplő, úgyhogy drága Bianka, írd meg azt a oneshotot!
Hát ez aztán nagyon összecsapott lett, kedves. már írom neked a választ húsz perce, és ez neked elcsapott?! Hát minden benne volt, amit egy véleménynek muszáj tartalmaznia. Igen, én már leszarom őket. Nem is érdekelnek, idegesítettek, de nem hagyom, hogy ez továbbra is megtörténjen. Itt vagytok nekem ti, amiért hálás vagyok ♥
Köszönöm, hogy írtál;;
Ooooo hat ez a veg:DD >< Mar azt hittem ott kapok fangorcsot erre beugrik ez a nev:D Nagyon nehez Baeknek, de jaj az a makacs termeszete>< A telefonalos resz nagyon aranyos volt^^ De igazabol ertheto Chanyeol szemszogebol ha nem keresi hiszen teljesen mast gondolhat a helyzetrol Baek szemszogebol. Ez a franya buszkeseg... Jongdaeeknek pedig meg a vegletekig szurkoltam de hat nem T-T Igazabol annyira melyen erezni ezt a Baek szamara nyomasztobb legkort amit kialakitottal, szinte mar azt hiszem en vagyok. Olyan ez mintha nem megirnad a reszt hanem belevarazsolnal minket ebbe a vilagba. Ez is olyan varazslatos lett mint a tobbi, koszonom, hogy megirtad:)
VálaszTörlésIgen, tudtam ám, hogy valaki majd azt fogja hinni, hogy Chanyeol jön vissza, legalábbis reménykedik benne. De én gonosz vagyok, meg olyan makacs, mint Baekhyun. Tyű, hát már nem tudom mi volt ebben a részben, bocsánatot is kérek, hogy csak ilyen későn tudtam magam rávenni a véleményírásra. Mostanában úgy összejött minden, hogy alig léptem fel a blogra. De ez mostantól megváltozik. Hát drága Jongdae gyerek… ez volt a sorsuk. Nem lehet minden tökéletes, és ha már a főpárossal nem csesztem ki, valakivel muszáj volt megtennem:D Néha én is úgy éreztem, mintha én lennék Baek. Ami részben ténylegesen így volt, mert amikor írtam, átéltem azokat az érzéseket. Nagyon sokat jelent nekem, hogy te is így érzed. Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
TörlésSziaa.~
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy még csak most jutottam el idáig, de mindenképp írni szerettem volna neked blogra is pár szót. Tényleg csak párat, mert a bejegyzésed alatti kommentnél bővebben én ezt a fejezetet nem tudnám lereagálni. Nagyon sajnálom, hogy már a végét tiporjuk ennek a csodás ficnek, de merem remélni, hogy nem nagyon keseredsz el a sok csendes olvasó miatt. Próbáld meg őket is megérteni; emlékszem, mennyire tartottam én is az elején, hogy kifejtsem a véleményemet.x) És a vicc az, hogy a legelső véleményemet is nálad hagytam még anno a Sexing novelládnál.:')
Na de eltértem. A lényeg, hogy ne hibáztasd őket, biztos nagyon szeretik a ficidet, csak lusták vagy gyávák, sajnos rájuk nem tudsz hatást gyakorolni. Már tudom, milyen érzés az, mikor plusz egy embertől kap a blog egy véleményt, de az olvasók ezzel nincsenek tisztában.
A fejezetről tényleg nem tudok bővebben írni. Elolvastam most is még egyszer, hogy friss legyen, és tudjak írni valami értelmeset, de... Semmi. Nálam túl nagy az az öröm, hogy Jongin feltűnt.:') Bevallom, én már kezdtem beletörődni, hogy vagy nem lesz semmi a végén, vagy megáldod a népet ChanBaek befejezéssel, de ez... Nem fenyegetőzök, de ha már felhoztad ezt a kis drágát, igazán megszánhatnád őt Baekhyunnal. .-. Oké, tény, ez nem lenne annyira igazi, mintha ChanBaek befejezés lenne, hiszen azért a szerelem ott lángol, de Jongin is megérdemel egy kis jót. .-.
Elnézést még egyszer, amiért ilyen sokára jelentkeztem, ráadásul semmi érdemlegeset nem hagyok itt neked. Remélem, most már valamikor felkerül a következő!:)
Sumire
Szia!:)
TörlésÉn is sajnálom, hogy csak most szántam rá magam arra, hogy egyáltalán visszaírjak neked. Az utóbbi időkben nem voltam valami nagyon blogolós kedvemben, még választ sem tudtam visszaírni senkinek. És nem azért, mert nem akartam, egyszerűen nem tudtam. És a tehetetlenség a világ egyik legrosszabb dolga. Tudom, hogy mennyire félelmetes lehet valakinek véleményt írni. Én sem voltam különb, amikor véleményeket írtam a kedvenc fanfiction íróimnak, de mégis vettem a bátorságot, leginkább a fáradságot, és tudtam, hogy ha nem írok sokat, de írok, ők azt akkor is értékelik. De ezzel szerintem mindenki így van. Nem fogom soha megérteni a csendes olvasókat, de ezt a fictiont azoknak írtam, akik figyelemmel kísérték a történetet, akikről tudtam. Tehát neked, és a többieknek.
Hát nem mondom azt, hogy nem hibáztatom őket. Végül is, mire tudnám? Nem tudom, hogy ki olvas és ki nem. De a statisztika árulkodik valamiről, csak hát próbálom csúnya szóval leszarni őket. Mert ha ők ezt teszik velem, hát én sem leszek különb.
Igen, gondoltam, hogy neked ez kedvedre való lesz:D Nem is hibáztatlak érte, nekem is hiányzott már Jongin. Igazából az írás is hiányzik, és ha lenne is ihletem, egyszerűen nem tudom életre kelteni a szavaimat. Sem leírni, és érzelmeket sem fedezek fel benne. Ezért most egy darabig hanyagolom. Viszont valószínűleg egy novellával fogok visszatérni, már csak az a kérdés, hogy kivel fogom írni, meg hogy mikor hhahahaha.
Köszönöm, hogy írtál! Tudod, hogy nem az számít, mennyit írsz, hanem hogy egyáltalán írtál nekem. Hálás vagyok érte:)
Sziaa~ ^^
VálaszTörlésSajnálom, hogy eddig nem írtam, de tudnod kell ám, hogy nem hagynálak itt cserben Téged <3 Ha nem is úgy a kezdetektől, de végig kísérlek :3 Sajnálom is, hogy nem az elején bukkantam rá a blogra.
Na de nem szaporítom tovább a szót, térjünk a lényegre ^^
Meg kell mondjam, kicsit sajnálom, hogy Baekhyun haza tért, és otthagyta Chanyeolt, mert hát még is a BaekYeol... Viszont jobb, hogy megint kiszabadult onnan, hisz nem jó ott. Talán Chanyeol is mindjárt feltűnik. MONDD!
Az elejét már nem is kéne megjegyeznem, mindig elragad :3
Chent annyira imádom <3 A legjobb barát, tele bölcsességekkel. Most lehetett igazán látni, most annyi minden jót mondott, csak Baekhyun ne lenne olyan makacs.
Tényleg nagy dolog történt, de látni, hogy Baekhyun is küzd, méghozzá saját magával, és az érzéseivel. Nem dobná el egy könnyen, de fél, hogy újra ez történik. Lehet én is hasonlóképpen élném meg, DE HADD ADJON MÁR MÉG EGY ESÉLYT! T-T Szívem szakad meg.
Ahogy azért is.. Mert KAIBAEK.
Hát, hogy őszinte legyek. Imádom, szeressem, meg minden. De Kim, kedves Jongin. Nem! Nem hiányoztál most.
Most. Kivételesen. Nem. Egyáltalán. Nem.
Kérdés, hogy Baekhyun mit reagál, milyen érzései támadnak Jongin felbukkanása után. Ajjjaj, kicsi szívem qwq Félek, hogy sírni fogok a végén. Egy másik történetben örülnék nekik. DE NEM EBBEN! Ide BaekYeol kell, hidd el u.u
...
..
.
*hatásszünet*
Most látom, hogy írtál a csoportba. *badumm*
Na mindeeegy, ezt már nem törlöm ki. Itt az igazság pillanata, megyek a következőre, és ott sírom ki a lelkem, oké? Oké.
<3
szia!:)
TörlésUgyan, nekem bármikor lehet írni, és a lényeg, hogy írtál. Valóban kár, de most már remélem, hogy velem maradsz a végsőkig. Vissza kellene térnem valami történettel, ugye? Igyekszem, csak nem megy olyan gördülékenyen most az írás.
A kezdetektől így terveztem, hogy hazajön Koreába, míg Chanyeol ott marad. Igazság szerint mindkettő szenvedett, meg sehogy sem volt jó nekik, talán majd egyszer kifejtem ezt a részét is. Hát már nem kell mondanom semmit, azért nem azonnal jött vissza hozzá Chanyeol, de nem kellett rá sokat várni, ugye?:D
Az elejét próbálom mindig naaagyon szépre fogalmazni, és próbálok bele valami pluszt vinni. aztán hogy ez összejön-e azt nektek kell eldönteni. Amúgy írták nekem, hogy néha nem értik, ezért el kell olvasniuk egy mondatot többször. Én pedig mindig úgy érzem, hogy még bőven lenne mit szépíteni rajta, rémesen egyszerűnek találom néha a mondataimat.
Jongdae az istenkirály ebben a történetben. Nem tudok rá jobb jelzőt mondani:D Úgy gondolkoztam egyébként, ahogy mindig. Csak mérlegelj magadban te is, és kérdezd meg, hogy te megbocsátanál-e. Én nem tenném meg, de ez most egy fiction volt, és mindenképp boldog véget szántam nekik.
Sokaknak nem hiányzott Jongin kedves. Pedig olyan aranyos. Bár igen, érthető, de mégis. jongin kell ide, minden történetbe, minden mondatba akár:D Jaj, valahogy úgy érzem, hogy most vele kell olvasnom.
Oké!:D
Köszönöm, hogy írtál ♥