Statistics

Followers ♡

Picture of the month

Picture of the month

My world

My world

Popular

Blog Archive

Szívritmus csapda (BaekYeol) - huszonharmadik fejezet

||



Mindenki megérdemel egy második esélyt 





Kilélegzett közelsége befogadóan terült ajkaimra, aztán olyan érzés volt, mint egy illat. Folyton elillant, ilyenkor nem éreztem a közelségét, vagy a szívemben összeomlott hangos orkáni vihart - megőrjített. Nem engedett el, hamvas bőre végig az enyémhez simult, olykor erősebben szorította a derekam, amire a testem önkéntelenül is válaszolt. Ilyenkor újra előjött a csodálatos illat mélyről jövően. Időközben ívelt ajkai bámulását felváltotta szemeinek izzó ragyogása; csillogott, csak nekem. Észre sem vettem, hogy mikor gyorsult fel a légzésem, amikor pedig közelebb hajolt nem kaptam levegőt. A torkomon már éreztem sűrű könnyeimnek forró zuhogását, ahogy kendőzetlen szellemként járt át a bizonytalanság. Csak a hangos sóhajaira figyeltem egy idő után, talán nem akart ennyire gyengének látszani, de kétségbeesett szorítása elárulta őt. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Annyira szerettem volna, hogy megcsókoljon, mégis erősebb volt a büszkeségem, ami lelkiekben próbálta minden acélt fűzött erejével eltolni maga mellől Chanyeolt. Azonban ő csak erősen szorított, a pillantása olyan volt, mint az óra. A számról  szememre vándorolt, majd az államra, az arcom minden szegletét megnézte lassan, végül megint az ajkaimat pásztázta. Nem volt több néhány percnél, mégis időtlennek tűnt, ahogy ölelésünk egyre jelentősebb lett. Chanyeol pedig megmozdult a fejével. Ajka rezdülése remegést váltott ki belőlem, úgy éreztem magam mintha egy szakadék szélén állnék egyensúlyozva. Egyre közelebb és közelebb került hozzám, már szinte hallottam a szívem hangos zakatolását, Chanyeol forró lehelete végigsöpört rajtam minden eddigi tétovázást. Annyira lassan közeledett felém... A szeme kíváncsian tükröződött vissza az enyémbe, puhatolózva várt az engedélyemre, azonban én csak megsemmisülve figyeltem cseresznyepiros ajkait. Teljesen elvesztem. Már majdnem megcsókolt, de ebben a pillanatban elhúztam a fejem. Sziklaként gurult át szívemen az idegesség, a felismerés, hogy mindennél jobban vágytam rá, viszont undorodtam is tőle. Lehorgasztott fejjel és lemondó sóhajjal bomlott szét előttem, azonban gyengéd szorításából továbbra sem engedett. Magatehetetlenül állt rémesen közel még mindig, légvételei a nyakamat égették. Időközben megint engem bámult, a tekintete még az eddigieknél is letörtebb volt, a homlokát az enyémhez érintette, újra meg akart csókolni. Lehunytam a szemeimet amikor láttam, hogy már szinte nincs köztünk távolság. Apró, harmatgyenge puszit hintett ajkaimra, amibe a szívem beleremegett. Aztán elhúzódott halkan sóhajtva, a homlokunk megint összeért. Halovány mosoly vibrált szája szegletében, hosszú szempillái megrebbentek, én pedig nem bírtam betelni Chanyeol enyhén nyitott ajkainak látványával. Egy pillanatra átfutott a gondolataim között, hogy mi lenne, ha most az egyszer gyengébb lennék a kelleténél, de a kezem önkéntes mozgása máshogy vélekedett. Eltaszítottam Chanyeolt magamtól, majd a kis résnyi helyen kimentettem magam erős karjai szorításából. Szemtől szembe voltunk, csak pár lépésnyire voltam az ajtótól, csak a keserű tekintetét láttam, de muszáj volt erősnek maradnom előtte.
- Elég volt ebből, Chanyeol! Már volt egy tökéletes csókunk, csak hagyjuk így, rohadtul ne tedd tönkre még ezt is - meg sem várva válaszát léptem ki a bejárati ajtón, és az életéből is.


Amint apa házához értem lélegzetvisszafojtva vettem tudomásul, hogy teljesen egyedül voltam, ennek ellenére égett a nappaliban a villany. Le akartam magamról mosni Chanyeol illatát, viszont a szívem rémesen sajgott ha arra gondoltam, hogy megszabadulnék tőle.


Másnap én és Yixing elmentünk a bárba italozni. Chanyeolt egy pillanatra sem tudtam kiűzni a gondolataimból, ami Yixingnek is feltűnt. Feloldódtam a társaságában, ezért félve, de elmondtam neki az érzéseimet. Nem azért, mert megbíztam benne, szimplán muszáj volt elmondanom valakinek, hogy bele ne őrüljek, telefonon pedig nem volt ugyanaz. Hogy ne érezzem magam szánalmasnak, ő is mesélt a volt barátnőjéről, és meggyőződése szerint még nem lépett túl rajta, azonban nem tudta, hogy a lány mit akart. Mosolyogva tudatosult bennem, hogy elindultunk a barátság felé.


Feszült légkör telepedett le közénk, hyung unszolására végül velük vacsoráztam, a döntőlöketet mégis anya érkezése adta meg. Könnyes szemekkel ölelt meg, ólomsúly tolult a torkomra, anya szorítása annyira jólesett. Régóta vágytam már erre a pillanatra, hogy végre megint a fiaként kezeljen. Vacsora közben mégsem voltunk egy normális család, leginkább apa hűvös viselkedése miatt. Mégis szó nélkül hagyva ettem pár falatot, majd szerencsére anya levegőzni szeretett volna. A kertbe mentünk, még mindig áhítattal ittam magamba a gyönyörű látványt, amit a szökőkút csak tetézett. Mindketten leültünk a hintába, szorosan egymás mellé. Tudtam, hogy nem érdemli meg a szeretetem, tudtam, hogy a gyógyszerek nagyobb hatással voltak rá, mint én vagy a bátyám. De akkor is az anyukám volt.
- Annyira örülök neki, hogy itt vagy. Olyan rossz volt nélküled, fiam.
- Ne beszéljünk most erről, anya - keserűen mondtam neki, ő pedig biztatásképp megfogta a kezem.
- Nem érdekel, hogy kit szeretsz. Tudod, hogy engem sosem zavart.
- Tudom. Nem is miattad mentem el - keserűen válaszoltam, miközben elképzeltem apa reakcióját amikor megtudta, hogy meleg vagyok.
- Baekhyun, kedveled Chanyeolt? - hirtelen kérdezte, én pedig élesen fordítottam felé a fejem.
- Ezt mégis miből gondolod?
- Apád miatt nem jöttél volna haza. Már akkor tudtam, amikor tovább maradtatok, mint egy hónap. Minden nap vártam, hogy hazagyere, aztán egyre több hónap lett, végül évek. Annyira örültem, amikor Chanyeol megígérte, hogy hazahoz téged - valaszolt mindentudóan, enyhe mosollyal ajkain.
- Igazából de, hazajöttem volna Chanyeol nélkül is, csak idő kérdése volt. És valóban kedvelem, de... Nagyon megbántott, és nem tudok neki megbocsátani.
- Nem tudsz, vagy nem akarsz? - kérdezte mélyen a szemeimbe nézve, engem pedig elbizonytalanított. - Mindenki megérdemel egy második esélyt, Baekhyun.

Elgondolkoztam anya szavait, talán igaza volt, de ő mindenkinél jobban tudta, hogy makacs voltam, és ezen nem tudtam egyhamar változtatni. Idegesen túrtam a hajamba amikor a szobámba értem, sínylődve rogytam az ágyra, nem akartam semmit sem csinálni. Ha elmerengtem a gondolataimban mindig arra jutottam, hogy adjak még egy esélyt Chanyeolnak, mert ezt akarta a szívem is. Sikoltva csörrent meg a telefon, olyan volt mintha ez lenne a vihar előtti csend, amit ha felveszek, belefulladnék menten. Ennek ellenére felvettem, de nem szóltam bele. Sokáig csak egymás légvételeit hallgattuk, végül megunta a kínos szótlanságot.
- Én vagyok - Chanyeol hangja gyenge volt, mint akit könnyedén össze lehet roppantani.
- Tudom.
- Akkor miért vetted fel?
Miért vettem fel? Talán mert hallani akartam a hangját.
- Mit akarsz? - bizonytalanul kérdeztem, nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk szenvedett jobban.
- A szobádban vagy?
- Nem foglak beengedni.
- Nem is kell. Megkönnyebbülés, hogy ott vagy - ezzel bontotta a vonalat, én pedig nem értettem, hogy miért csinálta ezt.
Néhány másodperc múlva egy súrlódást éreztem, majd egy boríték virított az ajtó előtt. Tollal, gubancos betűkkel írt levél volt a szemem előtt, a dísztelen borítékot erősen szorítottam a kezemben, és a kellemetlen kötelesség céltalan dühe végigsomfordált a szegycsontom mögött; felismertem Chanyeol kézírását. Már az első mondatába belesajgott a szívem, de biztos voltam benne, hogy a levélbe belesűrítette a magyarázatát is, én pedig amilyen makacs vagyok, annyira érdekelt is a válasza.



Nem vagyok biztos benne, hogy elolvasod majd ezt a levelet, csak reménykedem. Igazából ideges vagyok, a kezem remeg, és ez volt a végső menedékem, mert nem akartál meghallgatni. Talán jobb is így, hogy nem szemtől szembe kell ezeket elmondanom, feltéve ha elolvasod. Szégyellem magam mindenért,  valószínűleg elgyengülnék a tekintetedtől, így most le tudok neked írni minden szart, amit elkövettem. Valójában sok mindenről hazudtam, ezért az elején kezdem. Nem voltam olyan tökéletes gyerek, mint ahogyan mondtam neked. Sokszor verekedtem tőlem nagyobbakkal, valamikor mély sebekkel mentem haza, amiket anya folyamatosan ápolt, bár egy idő után annyira sok sebem lett, hogy reménytelenné vált a helyzet. Apa alkoholista volt, sosem volt otthon ezeken az éjszakákon, én pedig minden éjjelen anya sírását tűrtem, nem tudtam őt megvigasztalni. Annyira rossz érzés volt, Baekhyun. Sosem mondott rám egy rossz szót sem, akármilyen idióta voltam ő mindig az én oldalamra állt, és soha semmit nem kérdezett, hogy miért tettem. Makacs voltam, mint te, talán el sem mondtam volna neki. Ez így ment tizennégy évig. Az iskolában sem teljesítettem jól, soha semmire nem tanultam, bár még így is hoztam a közepes szintet. Viszont ott is mindig bajba kerültem, akaratom ellenére rángattak bele mindenbe, később pedig már nem is érdekelt, csak csináltam. Fiatal voltam és naiv, az akkori barátaimmal pedig testvériséget fogadtunk, vagyis mindenáron megvédtük a másikat, ez volt a szokásunk, és mindent együtt csináltunk, nem hagytunk hátra embereket. Szar gyerekkorom volt, bár akkor nem tűnt annak. Aztán minden megváltozott, amikor anya beteg lett. A nővéremmel kétszer találkoztunk egy évben, soha nem törődött a családdal,  el akart innen menekülni, anya pedig megadta neki ezt a lehetőséget. Külföldön tanult, később ott is vállalt munkát, igazából anya halála óta nem beszéltem vele. Nem gyűlölöm őt, de magamra hagyott, akkor még tényleg csak gyerek voltam, a sok szörnyűség ellenére is. Apád már akkor megkeresett, amikor anya még élt. Munkát ajánlott, amire én azonnal rábólintottam. Nem voltam tisztában vele, hogy ki ő, vagy hogy mit kellene pontosan csinálnom, csak meg akartam menteni anyát. Emlékszel a régi házatokra? Nem hittem volna, hogy egyszer Korea leggazdagabb negyedébe is eljutok, de ott voltam, nálatok. Először biztosra veszem, hogy nem hittem a szememnek, mintha egy palotába lettem volna, olyan varázslatos volt. Mindössze annyit kért, hogy vigyázzak rád. Ennyi lett volna a dolgom, téged felügyelni, minden dolgodról beszámolni neki. Elvitt olyan helyekre, ahova még dolgozni sem vettek volna fel. És még csak egy kölyök voltam, mégis mindig azt mondta, hogy látja bennem az elkötelezettséget. Nagyon elegáns ruhákat vett nekem, amit anya mindig kérdőre vont, de valami kifogást mindig kitaláltam, hogy ne mondjam el neki. Egy hétig folyamatosan követtelek. Tényleg, szinte mindenhova. Apádat minden  érdekelte, ezért részletesen kellett neki beszámolnom. Elmondtam, hogy mi történt veled az iskolában, amikor a barátaiddal voltál, amikor hazaértél, de folyton csak a szobádban voltál. Végül anya rájött egy hét után, utána nem engedte, hogy még egyszer apád közelébe menjek. Előttem haldokolt... Minden éjszaka sírtam, és ő tartotta bennem a lelket. Borzalmas volt, még mindig úgy élem meg ezt az időszakot, hogy nem szívesen beszélek róla. Annyi mindenen keresztül kellett mennie... És ahelyett, hogy én segítettem volna neki ezekben a nehéz időkben, ő segített nekem. Nagyon megijedtem, amikor arra értem haza, hogy nem kapott levegőt. Hívtam a mentőket, amit lehetetlen volt kivárni, ezért hevesen dobogó szívvel futottam a szomszédokhoz, hogy segítsenek nekem. Azt mondták sokan, hogy pénz nélkül nem fogják megvizsgálni anyát. Bepánikoltam, könyörögtem az egyik ahjummának, hogy nézze meg az  anyukámat. Nagyon féltem attól a nőtől, akkoriban nagyon sok szép virága volt a kertben, amiket mindig letéptem. Számtalanszor elmondta anyunak, szinte ordított vele, hogy neveljen már belém egy kis jómodort. De eljött segíteni nekem, én pedig annyira hálás voltam neki. Végig ott volt velem, ameddig nem jött a mentő. Ha nem lett volna ott... Lefagytam, Baekhyun. Mintha a testemen kívül lettem volna. Nem kapok levegőt, ha erre gondolok. Őszintén, nem tudom mi történt a kórházban. Arra emlékszem az egészből, hogy csak sírtam és sírtam, anyun lélegeztetőgép volt, de ébren volt és láttam az arcán, hogy szenved. Aztán a semmiből jött az a hang, ami megállította a szívverésem. Ordítottam, az orvosnak sírva mondtam, hogy tegyen valamit anyáért. Többször próbálták újraéleszteni, de egyikre sem reagált. Megsemmisültem. Először el sem akartam hinni, hogy a szemem láttára halt meg, csak akkor tudatosult bennem, amikor kitolták a kórteremből. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Amikor hazamentem nem várt rám senki, nem volt akihez beszélhetnék, nem volt senki, aki ellátta volna a sebeimet. Senkink nem volt, a nővérem nem jött haza, ezért egyedül temettem el. Csak a szomszédok voltak ott, meg pár rokon, de velük sem tartottuk a kapcsolatot. Árvaházba akartak dugni, de én nem akartam menni. A nővéremet nem lehetett elérni, a rokonoknak pedig nem akartam plusz terhet, meg amúgy is tudták, hogy hihetetlenül rossz gyerek voltam. Elszöktem, három napig kint bolyongtam az utcákon. Éhes voltam, szomorú, folyamatosan sírtam anya miatt, és egy rendes helyet sem találtam, ahol aludhatnék. Meg akartam halni. Arra gondoltam, hogy ennél még a halál is jobb. A negyedik napon ültem egy padon, sokan megbámultak, de nem érdekelt. Üveges tekintettel ültem, már könnyeim sem voltak, de akkor még jobban fájt anya elvesztése, lüktetett a szívem. Aztán megállt előttem egy kocsi és kiszállt belőle az apád. Azt mondta, hogy mostantól minden jóra fog fordulni, és hogy ne féljek semmitől. Magához vett, és úgy viselkedett velem, mintha a fia lennék. Tisztelem őt és sokkal tartozom neki, ezért minden munkát úgy hajtottam végre, ahogyan ő parancsolta. Nem akartam, hogy ennyire elcseszett legyen ez a helyzet, tényleg nem. De teljesítenem kell, amit az apád mond nekem, mert egy új életet kaptam tőle. Nem tudom neki máshogyan meghálálni, csak így.  Ennek ellenére ma beszéltem vele és elmondtam, hogy Koreában mi történt. Elmondtam neki, hogy kedvellek. Mert annyira félek, Baekhyun. Már régóta nem éreztem ezt, de amikor visszajöttünk és újra ez a ház fogadott teljesen üresen, rájöttem, nem akarlak elveszíteni. Veled akarok lenni. Anya napról napra jobban hiányzott és sohasem gondoltam volna, hogy rajta kívül így fog hiányozni valaki. Sajnálom a sok rémséget, amiket ellened követtem el. Hidd el, ha valamelyikre gondolok összeszorul a torkom, a szívem pedig sajog. Baekhyun, mondanom kell még neked három dolgot, de azokat szemtől szembe szeretném. Kérlek, engedd meg, hogy elmondjam.
Ó, és nem csak egy tökéletes csókunk volt! Ez lett volna a negyedik dolog, amit el akartam mondani.


Akaratlan könnyek törtek elő, nem tudtam magamba fojtani minden bánatom. Sejtettem, hogy hazudott nekem a gyerekkorával kapcsolatban, de erre a hirtelen váltásra még én sem számítottam. Sajnáltam őt, és részben megértettem, hogy miért tette. Letöröltem a könnyeimet, és hevesen szeltem lépteimet az ajtó felé. Azt akartam, hogy még itt legyen. Amikor kinyitottam az ajtót arcon csapott a üresség érzete, nekem pedig egyre inkább kiéleződött minden érzésem. A szívemhez kaptam a kezem, ami most még inkább szétrepedt, segítségért kiáltott Chanyeolnak. Visszaültem az ágyra reménytelen reménységgel, hogy egyszer elállnak majd a könnyeim.


- Baekhyun, apád kéri, hogy menj be hozzá a dolgozószobájába - Yixing hangja lágy volt, ő volt az egyetlen ember aki tudta, hogy mi történik körülöttem.
Nem válaszoltam, kinyitottam a szobám ajtaját, és egyenes a dolgozószoba felé lépdeltem. Nem akartam beszélni senkivel, de nem mondhattam ellent apának - ez egy íratlan szabály volt. Viszont nem voltam hajlandó az illedelmes kisfia lenni, ezt tudta jól. Nem kopogtattam, lassan sétáltam be a helyiségbe, és megálltam az íróasztal előtt.
- Ülj csak le.
- Nem, így jó lesz - válaszoltam hidegen, ő pedig alig hallhatóan sóhajtott.
- Miért nem mondtad el? - éles váltás volt részéről, meglepett a kérdése.
- Azért, mert nem változtatott volna a dolgokon. Így csak még szánalmasabbnak tűnök.
- Nem, egyáltalán nem. Nem mondtam volna Chanyeolnak, hogy kísérjen el, ha ezt tudtam volna. Voltár már a cégnél?
- Hyunggal beszéltünk róla korábban. Még nem voltam, de lesz még rá alkalmam, nemigaz? - gúnyosan kérdeztem, keserű mosollyal, apa légzése pedig felgyorsult, de próbálta megőrizni a hidegvérét.
- Választhatsz, Baekhyun. Itt szeretnél maradni, vagy visszamész Koreába?
- Hogy mi? - szemeim kitágultak, a kanapéra le kellett ülnöm, mert úgy éreztem, hogy ez túl sok. Apa ma nagyon furcsán viselkedett.
- Megadom neked ezt a lehetőséget. A bátyád állapota javult, ezért nem érzem veszélyben a céget sem. De itt most az érzéseid a fontosabbak. Csak ígérd meg, ha úgy döntesz hogy elmész, gyakran meglátogatsz majd minket. Anyád nagyon örülne neki.
- Csak anya? - sejtelmesen néztem rá, apa homlokán enyhe ráncok jelentek meg.
- Természetesen én is. És a bátyád is. Nem akarom, hogy egy olyan helyen kelljen élned, amit nem tekintesz otthonodnak. Felnőtt vagy már, nem akarlak befolyásolni.
- Mikor kellene válaszolnom? - kérdeztem puhatolózva, félve a válaszától.
- Amikor csak szeretnél.
- Ez esetben szeretnék elmenni még a hónap végén.
- Rendben.



- Kérlek, ne mondd el Chanyeolnak, hogy elmegyek - mondtam bódultan Yixingnek, az utolsó kortyot is kihörpintve a pohárból.
- Miért nem akarod, hogy elmondjam neki?
- Nem tudom, én csak nem akarom - vállat vontam, ő pedig beleegyezően bólogatott.
- Azért... hiányozni fogsz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó arc vagy - nem nézett a szemeimbe, helyette az egyik betévedt lány kezdte bámulni izzó tekintettel.
- Hát kösz. Hé, felcsípjem neked? - a fejemmel a lány felé böktem, ő pedig majdnem megfulladt az italban.
- Azt meg hogyan érnéd el?
- Ugyan, kérlek... Az orra enyhén piros, a sminkje kissé szétesett, a haja pedig össze van borzolva. Most dobta a pasija, és ilyenkor egy kiadós szexre van szüksége.
- Hű. Ezt hogyan láttad meg? - kérdezte értetlenkedve, én csak sokat sejtetően néztem rá.
- Meleg vagyok. Két perc és itt vagyok.
A lányhoz mentem, aki egyedül volt a bárpultnál, majd leültem mellé olyan feltünően, hogy a pillantásunk összekapcsolódott. Kiolvastam a szemeiből, hogy mit akart, ezért megadtam neki.
- Elnézést, ne haragudj. Pontosan mögötted ül a haverom, akivel nemrég szakított a barátnője, és nem tudja túltenni magát rajta. Mindent meg akart adni a barátnőjének, de a csaj megcsalta őt, ráadásul az egyik legjobb barátjával.
- Az a ringyó... - hitetlenkedve fordult hátra, jobban szemügyre véve Yixinget, és pontosan tudtam, hogy tetszett neki a látvány.
- Fel kellene őt valahogyan vidítani, de én sehogy sem tudtam...
- Nos, talán én segíthetek neki - szerényen mondta, majd felállt a bárszékből, és célirányosan Yixing felé vette az irányt.
Yixing csak letaglózva nézte a felé induló lányt, majd rám nézett, és pedig csak mosolyogtam, és még pont elkaptam azt a képkockát, ahogy a lány leült hozzá, ő pedig azonnal megmutatta a gödröcskés vigyorát. Később a telefonom halkan rezdült, én pedig egyből a bejövő üzeneteimre mentem.


Te vagy a legkirályabb!


Jóleső melegséggel jártak át Yixing szavai, boldog voltam, hogy egy kis örömöt tudtam neki okozni.



A távolság országút, az eltelt idő pedig a forró aszfalt felett vibráló levegő, ami torz, sötét darabokra szaggatta a távolabb állókat. Nem az út hosszú reménytelenül, nem is a hullámzó hőség riasztott vissza, hanem a minden lépésnél csikorgó kavics, suttogó szellő, ami gúnyosan emlékeztetett rá, hogy egyedül voltam. Olyan volt ez az érzés, mint a fekete kávé - sötét és keserű. Elbúcsúztam mindenkitől, anya a lelkemre kötötte, hogy legalább havonta látogassam meg őket, még pénzt is küldenek. Nem hittem volna, hogy ennyire hiányozni fognak, de tévedtem - még apa is hiányzott. Chanyeol pedig... kibírhatatlanul. A repülőtéren már várt Jongdae, nekem pedig összeszorult a torkom. Keserűen mosolygott, de legalább mosolygott. Amint odaértem megölelt, úgy igazából. Azonnal visszaöleltem, Jongdae nyugtató-gyengéden simított végig a hátamon párszor. Annyira örültem neki, hogy volt egy ilyen barátom, mint ő. A sötét lélek-felhők felett is ott ragyog egy Nap, ami képes arra, hogy a lélek viharfelhőit felszaggassa, képes arra, hogy ismét ragyogjon, ha egy olyan személlyel vagy, akit igazán szeretsz.
- Pasis este?
- Pasis este.



_______________________________________________
Sziasztok!;;
Bocsánat a csúszás miatt, cserébe kaptatok egy hosszabb részt. 
Remélem, hogy majd meghallgatjátok a zenét, mert ez a fiú egy csoda, de komolyan. Ilyenkor olyan ideges vagyok az emberekre, hogy az igazi tehetségeket nem fedezik fel, bezzeg akinek hangja sincs, abból gigasztárt csinálnak... 
Olyan fájdalmas volt ez a rész most nekem, leginkább Chanyeol levele miatt. Mit gondoltok róla? 

43 megjegyzés

  1. Szerintem aki látta volna kívülről a reakciómat, az biztos, hogy most bevágna egy mentőbe, és elvinne Debrecen legjobb orvosához.
    1. Mikor megláttam a címet: boldog visítozás, vigyorgás, ugrálás (csak a szokásos)
    2. Mikor Chan meg akarta csókolni Baeket: lélegzetvisszafojtva körömrágás, a szám sarkában apró, reményteli mosoly felbukkanása.
    3. Mikor Baek elhúzódott: lefagyás. Idegesség. Szomorúság. Csalódottság.
    4. Baek anyukája: hm. Most így elsőre szimpatikus, bár nem tudom. Nem nagyon bízok benne a gyógyszerezés miatt, de attól még lepacsiznék vele a jó tanács miatt.
    5. Yixing: nagyon aranyos, szerethető, cuki személyiség. Bár sokat nem szerepelt, mégis nagyon megkedveltem.
    ...
    6.
    A levél.
    A. Rohadt. Levél.
    Oké, én már a telefonhívásnál kész voltam. Aztán jött az a kibaszott levél.
    Nem gondoltam volna, hogy Chan-nak ilyen szörnyű gyermekkora volt. Ahogy leírta(d) a dolgokat, az a szívbemarkoló történet... nem bírtam.
    Kitört belőlem a sírás, basszus, az anyukája, az apukája, a testvére, miért kellett ilyen életet élnie? Mit tett ő?...
    Teljesen megértem a ragaszkodását Baek apjához, és a dolgokat, amiket tett, el tudom fogadni.
    Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit akart elmondani neki személyesen, és mi az, hogy nem csak egyszer csókolóztak? Jézusom. Oké, én kész vagyok.
    7. Baek apja: nem szimpi. Még mindig nem szimpi. Nagyon nem.
    Oké, most már elfogadta valamennyire, hogy Baek meleg, tud a Chan-Baek dologról, de, de... ahj. Nem kellett volna hazaküldenie.
    Vagy de.
    Vagy nem tudom.
    Baeknek egyik sem jó. Ha itt marad Amerikában, akkor rosszul fogja érezni magát a munka miatt, az apja miatt, de talán meg tudna bocsátani Chan-nak, újra boldog lehetne vele. De mondjuk abban igaza van az apjának, hogy ha a testvére jól van, minek kéne itt lennie Baeknek?
    De hogyha elmegy Koreába, akkor tuti, hogy nem fog tudni Chan-nal kibékülni (kivéve, ha nem megy utána az az idióta, aminek amúgy nagyon örülnék, ezt így megsúgom halkan, sőt, az összes olvasód is örülne neki, meg persze Baek szíve egy kicsit megenyhülne a colos iránt), de Jongdae-vel lehet, a tengerrel, újra dolgozhatja azt a munkát, amit szeretne, de... egyedül fog lakni, üres lesz a ház Chan nélkül, és ha már most hiányzik neki, mi lesz később?
    A végéről nem tudok sok mindent mindani, ugyanis alig láttam valamit a könnyektől, zúgott a fejem, fájt a mellkasom, rázkódtam, mint akinek epilepsziás rohama lett hirtelen, és...
    Oké. Nem bírom én ezt. Ez a kedvenc ficim, és... nem akarom, hogy így legyen vége. Küldd vissza Baeket, vagy Chant Koreába, légyszi~~
    Najó, csak vicceltem (dehogyis), nem erőltetek én rád semmit, úgy lesz jó, ahogy te írod meg:)
    Ennyi lettem volna, megyek boldogító csokit zabálni, és Chanbaek videókat nézni, az talán segít felvidítani, hehe.
    Összegezve tehát, imádtam, mint mindig, kellemes ünnepeket kívánok, pihend ki magat, egyél sokat, növeld a boldogsághormonjaid, vagy valami.:D
    Szeretés van, anneyeong~♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, hát Debrecenbe jó orvosok vannak, ami azt illeti:D (nem tudom miért, mostanában rászoktam a folytonos bocsánatkérésre, de nagyon sok ideig húztam a választ, úgyhogy minimum ennyivel tartozom)

      Hát ezzel a címmel mindenkit szépen átvertem, ugye? Sokan azt mondták nekem, hogy most reménnyel ugrottak neki a fejezethez, aztán bumm.
      Hah... Az én történetem, meg a remény...:D Amúgy sokáig nem tudtam, hogy írjak-e csókot, vagy ne, de végül emellett döntöttem.
      Baekhyunnak muszáj volt elhúzódnia. Nem engedtem neki a csókot hahaha.
      Baek anyját még magam sem tudom, hogy milyennek képzeltem. Nem akartam, hogy utálják, de azt sem hogy kedveljék. Szimplán semlegesnek akartam, de tudom, hogy valamelyik oldalra el kell billennie a mérlegnek. Még magam is gondolkodom rjata, hogy melyik legyen ez az oldal.
      Igen, ő nekem is egy ilyen karakter lett, és örülök, hogy te is így látod őt:) Habár tényleg nem szerepelt sokat, én annyira megszerettem Yixinget, hogy biztos szerepelni fog valamilyen módon az utolsó két fejezetben.
      Attól a levéltől annyira féltem egyébként. Többször is átgondoltam, hogy nem túl sok-e, akár érzelmileg akár hosszában, mert 1000 szavas lett csak a levél, és csak a múltja van benne többnyire (már nem emlékszem rá mit írtam xd) Szóval bizonytalan voltam, de mégis ragaszkodtam hozzá hogy mindent beleírjak, amit akartam, és szerintem még ki is felejtettem pár dolgot.
      Tegnap láttam egy filmet apával és a hugimmal, pontosan erről szólt, az elfogadásról, a belenyugvásról, a feszült magatehetlenségről, és végül a megbocsátásról. Megható film volt, és bár nem tudom, hogy miért írtam le ezt most, de ott is az el kellett fogadnia a férfinak a szörnyűségeket, ahogyan egyszer Baekhyunnak is bele kell törődnie és rá kell jönnie, hogy a múlt már megtörtént, és tovább kell lépni.
      Hát, talán kiderül az a csók, talán nem:D

      Baek apja olyan... hát nem is tudom, ez annak tudható be, hogy rengeteg doramát láttam, és a gazdagok általában így viselkedtek benne, bár én még kegyelmesebb is voltam. Komolyan mondom, hihetetlen mennyire jégszívűek ott az idős férfiak, csak mert van egy cége, vagy valami hatalmas fej, vagy akármi. Például magázni kell a saját apját valakinek... Bármi is van, mindig szót kell fogadni az apukának, még akkor is ha nem tetszik ez xy-nak, fogcsikorgatva odamondanak egy "Igen, apa"-t és teljesíti is, amit kér. Meg olyan ridegek, gorombák, mindent érdekből csinálnak, a pénz jelenti nekik az életet. Biztos vagyok benne, hogy ez nem csak doramában van így, a gazdag koreaiaknál bizonyára ez a természetes.
      És most is csak azért mehetett el Baekhyun, mert nem került veszélybe a cég, a testvére javuló állapotban van, ezért már neki teljesen mindegy, hogy hol van a fia. Csak persze ezeket a dolgokat nem írtam oda, de talán majd egyszer megemlítem. Azonban nem ragaszkodom ehhez a rideg karakterhez, talán majd egyszer megenyhül Baekhyun felé, talán...
      Egyedül fog lakni, de ott lesz neki Jongdae, meg Junmyeon, meg nem tudom még kik dolgoztak ott (anyám, egyszer tényleg el kell olvasnom ezt a történetet, nem tudom miket írtam le jesszus:D).
      Jajjj te lány. Annyira meglepnek a reakciód. Persze borzasztóan örülök neki, hogy ennyire átéled, és emiatt hálás is vagyok. Meglep, ha valaki ennyire átéli, mint te, persze csak pozitívan, és melegséggel jár át tőle a szívem.
      Well... Még magam sem tudom, hogy mi lesz. Sooook tervem van, és még nem döntöttem el, hogy melyiket szeretném felhasználni.
      Ah, csoki! Le kell mondanom róla, megfogadtam hogy nem fogok sok csokit enni, de valamiért úgy érzem, hogy holnap reggel azt fogok enni:D csokibuzi vagyok, na.
      Neked is, te is, te is, és te is!:D
      Köszönöm, hogy írtál ♥

      Törlés
  2. Hát ez valami eszméletlen. Mikor megláttam, hogy új rész van... úgy voltam vele áh előtte elolvasom a másik két történetet. Elkezdetem az elsőt és már a harmadik mondat után átléptem ide.
    Megláttam a címet és a szám egy D betűre hasonlított, de komolyan. Most meg itt ülök oszt' sírok...

    BaekHyun azt a makacs fejed! De utállak ilyenkor!
    Az előző rész végén megvoltam győződve arról, hogy majd csókolóznak egyet meg majd minden Happy lesz erre mit kapok? Egy pofont, mert nem csókolóztak, nem lett minden Happy és rohadtul nem lett belőle cuki rózsaszín ChanBaek.
    A fogalmazásod még mindig isteni! Csak úgy falja az ember a sorokat és mikor a végéhez ér csak annyit mond: Áh a fenébe vége?/szokásom!/
    Baek anyukája aranyosnak tűnik és a tanácsai... huhuhúúú Drága Byun barátom fogadd meg édesanyád szavait, mert bölcs az asszony!

    Park kib*szott ChanYeol(elnézést)!
    Az életed egy szar.(volt) Sosem gondoltam volna, hogy így fel fog kavarni ez az egész, pedig már annyi ilyet olvastam, de egyik se volt ilyen jól megírva. Szerintem egyetlen egy fici végén sírtam így, mint most! (olvastad a let's have sex-et? beteg egy fici, de jót bőgtem rajta)
    Yoora olyan fura nekem, nem látogatta a családját, nem szerette a Colost. Elhiszem rém rossz gyerek volt, de... Akkor is csak a nővére, igazán magához vehette volna.
    Ragaszkodik Baek apjához, érthető, hisz ő volt ott neki, mikor végleg egyedül volt, aztán meg belépett az életébe a picúr.
    MIAZ, HOGY TUD KOREÁRÓL???? Jó persze valahogy éreztem, hogy benne lesz ez az egész, de akkor is azért mindent nem kellett volna kitálalnia Channak... T.T

    Visszament Koreába ChanYeol nélkül és nem lesz minden Happy-rózsaszín? Remélem Füles gyorsan változtat ezen és kihúzza a belét!

    ChenChenChen! Ölelgesd egy kicsit a barátodat, mert szüksége van rá! Tartsatok pasis estét és mond meg neki, hogy ChanYeol egy fasza gyerek és adjon neki egy második esélyt! :D

    Jajj remélem nem zavar a "kis" kommentem... xD Kellemes ünnepeket, boldog újévet meg sok locsólót meg ilyenek! :D <3
    By: Atina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hah, a bőség zavara:D Mindenki volt már ilyen helyzetben, köszönöm hogy mégis engem választottál, ez igazán jólesik. Bár mindegy, hogy mikor olvasod el, ameddig elolvasod ez nem probléma.
      Egy kicsit félreérthető lett, ugye? Nem akartalak titeket ennyire megvezetni, igazából nagyon sokáig gondolkoztam rajta, hogy milyen alcímet kellene adnom neki, aztán ez ugrott be.

      Szeretem a rózsaszínt, meg a happy enddel sincs akkora nagy bajom, de valahogy nem akarta azt írni a szívem. Nem tudtam eldönteni, hogy írnom kellene-e csókot, vagy sem, végül nem írtam, mert képtelen voltam rá.
      Köszönöm szépen!:) Néha elbizonytalanodom, hogy talán túl sok már, de valamiért nem akarok ebből leadni, mert ez hozzám tartozik, és nem akarok változtatni a fogalmazásomon.
      Igen, ahogy öregedik úgy lesz egyre bölcsebb hahahhaha. Nem rossz Byun anyuka, nem is tudom milyen karakter lett ő. Még nem találtam rá megfelelő szót, ami teljes mértékben őt jellemzi.

      Semmi gond!:D
      Huh, tényleg? Pedig attól féltem, hogy mit fogtok gondolni a levélről, de megnyugodtam, amikor a véleményeket olvastam. Hát... nem rémlik, hogy olvastam volna. Őszintén, nem szoktam sok írótól olvasni, csak akin tényleg látom az igényességet. Eddig egyetlen fictionön bőgtem, de akkor egy hétig, ez az Október 27 volt. Kész voltam, komolyan mondom kisírtam a lelkem, még most is nagy hatással van rám. Hihetetlen egy történet, ha még nem olvastad, akkor én azt ajánlanám. Talán már lefordították magyarra is, de nem tudom, én annak idején angolul olvastam.
      Biztos vagyok benne, hogy a valóságban nagyon is imádják egymást, de ez egy fikció, én pedig ilyen gonosz vagyok, hogy ilyennek írtam meg a nővérét.
      Nem adott részletes információt, csak annyit mondott Baekhyun apjának, hogy ő is megkedvelte Baekhyunt Koreában. Így képzeltem el a fejemben azt a jelenetet, de talán majd még egyszer előhozom és beszélni fogok róla.

      Én tényleg szeretem a rózsaszínt, csak nem akkor, amikor én írom:D Persze, szeretek olyat is írni, de valahogy olyan... nem is tudom.

      Igen, most egy legjobb barátra van szüksége. Jongdae most nagyon nagy támasza lesz Baekhyunnak, az biztos. De nem hiszem, hogy ilyeneket fog mondani Chanyeolról, amikor a legjobb barátja miatta szenved, de talán majd rásegítek:D

      Most komolyan? Persze hogy nem zavar, kifejezetten örülök a véleményednek, de ki ne örülne neki? Mindenkinek örülök, aki megtisztel engem ezzel. Köszönöm, hogy írtál, utólag is kellemes ünnepeket kívánok, remélem ez a 2016-os év olyan lesz, ahogyan elképzelted ♥

      Törlés
  3. Szia! Na elhatároztam, hogy ezentúl minden részhez írok :DD
    Kezdeném azzal, hogy: Aztaaaaaaaaaaa!! O_O
    Minden egyes résznél meglepődök a tehetségeden. Imádtam. És az a levél.. Mindent vitt.. Majdnem bőgtem :D
    Nagyon tehetséges vagy és csak így tovább. Nehogy abbahagyd :DD Küldöm az ihletenergiát :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen, igazán jólesik ez nekem. Láttam, hogy az előző részhez is írtál, arra is fogok azonnal válaszolni.
      Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Olyan nehéz ilyenkor szavakba foglalni azt, hogy mit érzek. Kár, hogy nem láttok bele a lelkembe, hogy nekem mekkora elismerést okoz minden vélemény, vagy kedves szó, vagy bármi, amit írtok nekem. Ha jellemezni kéne, akkor úgy világít, mintha egy csillag lenne, vagy még attól is erősebben. Borzasztóan boldog vagyok.
      Áh, nem szándékozom abbahagyni, már amúgy is csak két rész van, ha belehalok is megírom, itt már nem fogok meghátrálni:D
      Köszönöm szépen^^

      Törlés
    2. Hát igen, ne is :,D Képzelheted mennyire szeretem ezt a fanfictiont, ha 2 barátnőmnek is megmondtam, hogy kötelező elolvasniuk így most már hárman figyeljük a blogot árgus szemekkel, hogy mikor jön új rész.. Sőt meg is ihlettél minket hogy írjunk magunknak egy storyt :)) Tényleg imádom ahogy írsz és ahww egész nap dicsérnélek :DD

      Törlés
    3. Nahát, akkor köszönöm szépen, örülök neki, hogy szeretitek a történetet:)
      De akkor majd legközelebb mondd el a neved, vagy ide is leírhatod, én szeretek tisztában lenni azzal, hogy kit kell kedvelni:D

      Törlés
    4. :,DD Szabó Luca becenevemen Lucy :D

      Törlés
  4. Szia :3

    Hát ebben a fejezetben aztán volt minden! Először is szeretném meghazudtolni, amit mondtál; mert igenis szép írás lett! Még hogy nem tettél bele semmi szépet! Hát akkor ajánlanám kedves figyelmedbe úgy az első bekezdéstől az utolsóig; de főleg az elsőt - nálad a nyitóbekezdések mindig ütnek!

    Valahol csalódott vagyok, amiért nem adtál nekik még egy csókot, hiszen szerintem a pillanatba simán belefért volna, még szebbé is tette volna; ennek ellenére... Nem tudom, nem éreztem úgy, hogy kevésbé volt tökéletes, mint a csókkal lett volna. Fájdalmas volt, de mégis gyönyörű, Baekhyun érzései pedig szinte arcon csaptak, annyira erősek voltak! Chanyeolt pedig szerintem képtelenség utálni, az előző rész óta nekem nem megy, még ha nem is teljesen ő, viszont ő is áldozat a dolgokban szerintem; hibáztathatnám Baekhyun apját is, ennek ellenére mindenki maga hozza meg a döntéseit, Chanyeol pedig hibázott és most viselnie kell a következményeit. Lehet olyan történet, ahol mindenki áldozat és nincsen főgonosz? o.o

    Baekhyun makacssága nekem itt már zavaró volt, a falra tudtam volna mászni attól a szívem is azt súgja, hogy adja neki egy második esélyt, de nem, mert én ahhoz túl sértett és büszke vagyok felfogásától! Igaza van valahol, hiszen azért nem kell mindent feltételek nélkül elnézni az embernek, de ha egyszerűen ő is érzi, hogy szeretne Chanyeollal lenni, akkor miért nem bocsát meg neki? :( Ah, Byun Baekhyun! Ah, te gonosz Vivi!

    Chanyeol levele valóban hosszú volt, de nem zavaróan hosszú. Benne volt minden, aminek lennie kellett - és tele megdöbbentő információk, amiket amúgy abszolút ki lehet nézni az általad kreált Chanyeolból! Így már az ő szempontjából is meg lehet érteni a dolgokat, hiszen valóban sokat köszönhet Baekhyunnak, de az, hogy beszélt is vele, na arra egyáltalán nem számítottam! Én kíváncsi lennék, hogy az a beszélgetés vajon hogyan zajlott; nem akarod esetleg extraként leírni? :D Bár a mostani rész után nem gondolnám, hogy Baekhyun apja annyira ijesztő lenne a valóságban, maximum csak annak tetteti magát és tény, hogy van tekintélye, de azért szíve neki is van!

    Az anyja pedig... Vele kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de most megsajnáltam és örültem, amikor azt mondta, hogy nem érdekli, hogy Baekhyun kit szeret! Hiszen a gyerekeink iránti szeretetet nem az kellene meghatározza, hogy hogy néz ki, miben jó és kit szeret! Örültem, hogy ez végül ebben a fejezetben mindkét fél részéről. :3

    Az apjáról életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetőséget kínál majd Baekhyunnak! :O Ezzel sikerült rendesen meglepned, de nagyon örültem neki, és itt éreztem először, hogy a mi Baekhyununk igenis fontos a családja számára, csak hát ez van, amikor nem igazán nyilvánul meg felénk, olvasók felé.
    Baekben nem csalódtam, reméltem is, hogy valamikor majd visszaviszed őt Koreába, nekem Amerika egyelőre annyira idegen volt a szereplőinkkel együtt, mintha egy teljesen másik világba vitted volna őket! Ami így talán igaz is, ha a kultúrákat megfigyeljük, de most nem kezdek el erről hablatyolni. Remélem, érted, hogy mit szerettem volna ezzel mondani. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, szóval ha Korea, akkor a következő részekben már Jongdae is benne lesz személyesen is? *-* Arra még mindig kíváncsi vagyok ám, hogy vajon Junmyeon mit mondhatott neki! (És csak így zárójelben jegyezném meg, hogy ha már Baekyeollal gonosz szándékozol lenni, Suchennel ne legyél az! :()

      Ez az alakulóban lévő Baekhyun-Yixing barátság számomra a leg... hmm, legboldogabb dolog? Vagy nem is a legboldogabb, de egyelőre ebben az egy pontban nem érzek tömérdek fájdalmat a szereplők részéről, kicsit ők is kikapcsolhatnak, ha együtt vannak és szórakozhatnak, így az ő jeleneteiket nagyon szeretem olvasni. :3 Kár, hogy eddig olyan keveset szerepeltek benne együtt! Nagy kár, Vivien! :(
      Őt nem akarod Baekhyun után küldeni Koreába? xDD És akkor lehetne egy pöpec kis Jongdae-Baekhyun-Yixing barátság is, szerintem ezek hárman verhetetlenek lennének. :D

      A rész nekem rövidnek tűnt, lehet csak azért, mert kisebb bekezdésekre volt osztva, és a levél vitte inkább a fejezetet, de akkor is túl hamar végeztem az olvasásával, túl hamar! :(
      És fogalmam sincs, hogy miket tartogatsz még nekünk hátra abban a bizonyos két fejezetben - ami amúgy lehetne esetleg a duplája is, na na? léééégyszíííí - de van egy olyan keserű érzésem, hogy semmi jót. Mert Vivi, ha te gonosz vagy, akkor igazán nagyon gonosz vagy. Úgysem ér semmit, ha panaszkodom neked, ugye? >< A döntéseden már úgysem fogsz változtatni x)

      Hát szerintem ennél szarabb véleményt még az életben nem olvashattál tőlem, de reggel van, korán van, abszolút nem vagyok karácsonyi hangulatomban, egyedül vagyok, minden bajom van. De nem akartam tovább halogatni már a véleményírást, mert ahogy látom, megint elég kevesen írtak neked itt blogon is. :( Nem értem, miért csak ennyi ember tudja értékelni az igazán jó dolgokat, mint amilyen például ez a történet is?

      Óóóó és a zene! :D Legyél rám büszke, mert ezt kivételesen ismertem már azelőtt, hogy te belinkelted volna ide! Hát szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire tehetséges ez a gyerek, tudod te azt magadtól is és teljesen egyetértek, hogy nagyobb elismerést érdemelne. :3

      Alig várom a következő részt! <3

      Törlés
    2. Szia!^^

      Gondolom ezzel már úgy vagyok, mint minden író; sosem felel meg az nekem, amit írok, bizonytalan vagyok a leírásokkal vagy éppen a tartalommal kapcsolatban, ezért is szoktam annyira megnyugodni, amikor az ellentettjét véleményezitek nekem. De szerintem ez most korántsem volt annyi szépen megfogalmazott, mint az ezelőtti fejezetek, azért próbálkoztam. Meg most már a következőnél megpróbálok nem ingázni, egy stílusban írni, bár nehéz lesz, és még egyáltalán nem tudom, hogyan fogom megoldani.

      Dehogy tette volna szebbé:D Ha csókot írtam volna, akkor nagyon naaaagyon szenvedett volna Baekhyun, még ennél is jobban. Mert hát ismersz, én simán megírtam volna úgy, hogy neki abból a csókból semmi jó nem származott volna. Ahogy Chanyeolnak sem, de ő itt most úgy érzem mellékes, mindenki nagyobb figyelmet fordít Baek érzéseire, közbe meg mégsem, mert érdekel titeket, hogy mi a helyzet Chanyeollal. De megoldom, tudni fogjátok mit érez Chanyeol, mert én mindent megoldok. Fogalmam sincs, hogy mi volt az előző fejezetben, mindenesetre örülök, hogy most már (vagy eddig se) utálod Chanyeolt. Nem rossz ő, csak én vagyok ilyen kis gyökér, hogy ennyire elcseszett karakternek írtam. De ő egy kicsit én, bennem pedig van egy ilyen bizonyítási vágy, főleg a családomnak, úgyhogy ez ösztökéli Chanyeolt is. Mert hát ki a fene ne akarná, hogy valaki büszke legyen rá?

      Hahahahahahahaha, a kis Byun kölyök biztosan zavaró, azonban ugye tudod, hogy ez a makacsság teljesen én vagyok?:D Összevesztem a legjobb barátomnőmmel már mikor... hiányzik, meg minden, de nem beszélnék vele, és nem hallgatnám meg akkor sem, ha nem tudom mi történne. Szörnyű vagyok ilyen téren, bár! Ahhoz nagyon fel kell engem idegesíteni, hogy ilyen mértékben haragudjak valakire, mert én egy nyugodt ember vagyok, de aki egyszer is elérte nálam ezt a pontot, azzal soha többé nem vagyok hajlandó beszélni. Hát Byun úrfi is ilyen.

      Na, ennél a résznél is bizonytalan voltam. Nem tudtam leállítani az ujjaimat, csak írták meg írták, amit akartak, én pedig általában engedelmeskedem a szívemnek. Lehet, hogy még néhány mondattal zavaróan hosszú lett volna, de így én sem érzem annak, és legalább most már mindenki tudja milyen borzalmas múltja volt, talán így jobban megérti valaki, hogy mit miért tett. Bianka kedves, psssssszt!:D Van egy kis szíve, az tény, de nem azért engedte el a fiát, hogy a fiának legyen jobb. Azért írtam le azt oda, hogy "mivel már a bátyja jobban érzi magát, a cég biztonságban van" Vagy valami ilyesmi lehetett, de végül is ez a lényeg. De egy kis szíve tényleg van az apukának, simán megtehette volna hogy továbbra is ott tartja Byunt, de nem tette.

      Az anyja egy ilyen "kellenek a történetbe ilyen selejt karakteret is", aki valójában "a selejtségéhez képést fontos lesz majd egyszer". Hát nem tudom már mit írtam abba a beszélgetésbe. Tényleg szörnyű vagyok

      Na, ide kellett volna írnom, de ide is leírhatom. Nem csak a jó szándék vezérelte itt az apját, nem is tudom milyen alapon engedte el megint a fiát, de nem csak azért, hogy Baekhyunnak jó legyen. De ez még így mindig jobban jött ki, az eredeti tervemben Baek elszökött volna.
      UGYE? Mintha egy másik univerzumba lettek volna, vagy nem is tudom, ezt én is tisztán éreztem. Bár nagyon sok lehetőséget kihagytam, amit nem tudok egyelőre eldönteni, hogy utólag bánok-e, most még nem bánom. Furcsa ötleteim támadtak, aminek nem feltétlenül örültetek volna, ezért inkább ki is hagytam, bár izgalmasabb lett volna és szívszorítóbb - azt hiszem.

      Törlés
    3. Igeeeeeeeeeen, visszatér Jongdae, már nekem is nagyon hiányzott, úgyhogy most igazi Jongdae-szivárvány lesz itt a következő két fejezetben. Most bepótol mindent, ha valamit végre ki is találok vele hahahahaha. Áh, ha Baekyeollal gonosz vagyok, akkor Suchennel is az leszek. Nem hagyok hátra embereket, ezt mindenben alkalmazom, így a történetemben is.

      Szerintem sokat is szerepeltek együtt ahhoz képest, hogy Yixing nem is kedvelte sokáig Baekhyunt:D Kár, hogy mindenki elfelejti, hogy az évek előrehaladtával az emberek változnak, és valakinek elég egy olyan ominózus pillanat, ami gyökeresen megváltoztathatja az életét, ez pedig befolyásolja a személyisége is. És most a Coffee prince-nek a zenéje szól, és mindjárt sírok (aha, on music feels badum tss)
      Dehogy akarom, képzeld el őt angolul beszélni. Ezek után ki akarná, hogy elmenjen onnan? Hódít a csajok körében, szerintem ha valójában ott élne megőrülnének az akcentusáért meg a cuki gödröcskéjéért. Nekem meghódította a szívem, a gödröcskék amúgy is a gyengéim.

      Hát hallod, pedig több volt ez, mint 3000 karakter, ráadásul a levél csak (csak...xd) 1000 karakter volt. Valamikor még ennyit sem írok, úgyhogy most király nálam minden, hogy ezt sikerült hoznom.
      Ó. dehogynem, én mindig változtatok a döntéseimen, attól függ, hogy mi az. A történeteimben például nagyon sokszor szoktam változtatni, mert elolvasom a véleményeiteket (EZÉRT KELLENE NEKEM LEÍRNI KHMMMMMMMMM HOGY MÉGIS MIT GONDOLTOK KHMMMM), és az alapján döntöm el, hogy az egyik ötletem benne legyen-e, vagy sem. Persze nem túl drasztikus változások, de ha már nagyon szenvedtek ti is, akkor nem írok annyira nagyon fájdalmas részeket, amilyeneket alapból akartam volna hahahahaha.

      Ha ez neked rossz vélemény, akkor kíváncsi volnék, hogy mi a jó... ÚGY ÖRÜLTEM NEKI TEEE. Olyan szépeket tudsz nekem írni.
      Már megszoktam, hogy csak az a pár ember ír nekem, akik általában. Hát a többiek majd megbánják egyszer, hogy nem írtak nekem egyetlen mondatot sem. Nem tudom miért jó ez, ha valakinek még a létezéséről sem tudok, szerintem tök normálisan írok vissza a véleményekre, mellesleg IMÁDOM, ha írnak nekem, és ÉRTÉKELEM, és HÁLÁS VAGYOK ÉRTE. És mindössze ÖT PERCBE telne nekik, engem pedig boldoggá tenne EGÉSZ NAPRA, aztán a KÖVETKEZŐ NAPRA is, ha esetleg erőt akarnék gyűjteni, hogy elkezdjem írni a fejezetet, de így NEM MEGY, ha nem írnak nekem. Áh, kinyírom Baekhyunt, és boldog leszek hahaha

      Büszke vagyok rád, végre ismersz valakit a sok tehetséges ember közül, akiket nem ismersz:D Leroy nekem olyan megmagyarázhatatlan, annyira jó érzés őt hallgatni, simogatja a hangja a lelkem, pedig én az érdes rekedtes hangokat részesítem előnyben, de akinek ilyen angyalhangja van az is nyerő. Kyungsoo hangját is ezért imádom, annak a gyereknek sírhatnékom van a hangjától, Kyungsoo nagyon kész.

      Köszönöm, hogy írtál ♥

      Törlés
  5. Szia!

    Nem tudom, miért mondtad, hogy nem lett olyan szép, és jó, mikor ez nem igaz. Nekem ugyanúgy tetszett, mint az eddigiek, ha nem jobban!

    Az elején féltem, nem hallunk a kétséges csók, vagy nem csók felől, nekem rossz szokásom, hogy nem onnan folytatom a fejezeteket, ahol be lettek előzőleg fejezve. De szerencsére te így hoztad a sorokat, és bár végül nem lett igazán semmi, én örültem neki. Á :D Csókolózhattak és kibékülhettek volna, igazán! De jó így minden. Bár én Baekhyun helyében megütöttem volna Chanyeolt, mikor adott a szájára egy puszit. Tudhattam volna, hogy nem kell bedőlni az előző fejezet végének, nem is tudom, miért gondoltam, hogy talán tényleg megint elcsattan valami. Bár tényleg nem lett volna jó, ha tönkreteszi a csókot.

    Yixing... Ó, hát ő újból megjelent. Bár nem úgy, ahogy szerettem volna! :D Persze szép, és jó, hogy végül csak összebarátkoztak, és elkezdtek feloldódni egymás társaságában, a végén pedig még édesebben kínlódtak együtt... Olyan sok jelentősége van a mondatoknak. Mikor beszélnek, akkor is... Megfognak bennem valamit.

    Baekhyun apja nem beszél egy szót sem, de én így sem szeretem. Az édesanyja pedig számomra szimpatikus karakternek tűnt, nem értem, Baekhyun miért ilyen ellenséges vele. Bár lehet, azért látom így, mert a férjéhez képest angyalként festődik fel nekem :D Nem bírom Baekhyun apját. Nem bírom az ilyen apákat. Legalább egy kedves szava lenne.
    A beszélgetésük... Mikor Baekhyun anyja azt kérdezte, nem tud, vagy nem akar második esélyt adni, nagyon meghatódtam, ne kérdezd, miért, furcsa dolgok érintenek meg. Mindig azok. A kertről pedig szívesen olvastam volna :D Olyan meghitt volt.

    Milyen hosszú volt Chanyeol levele... És milyen szomorú! Nem tudom, Baekhyun mit fog válaszolni, ha válaszol egyáltalán, akár szóban, akár bárhogyan máshogy, de a gondolatait követve talán meg fog bocsátani. Egy ilyen helyzetben olyan nehéz beleképzelnie magát az embernek; én nem is tudom, mit mondanék. Nem vetheted oda ilyenkor az embernek, hogy így sem érdekel, pedig néha nem helyes mentség a szélsőséges gyerekkor arra, amit tesznek. Itt természetesen szépen felépítetted, mit miért tett, miért követte ennyire az apját, miért kellett mindenben engedelmeskednie neki... Én igazából örülök, hogy Chanyeolt megtalálta a férfi. Csak a fiával lenne kedvesebb.

    De az is! Legalábbis engem nagyon, nagyon meglepett, mikor felajánlotta Baekhyunnak a lehetőséget a hazaútra. Sosem jutott volna újból eszembe, ez megtörténhet, de nem bántam. Valahogy tényleg nem. Fogalmam sincs, mi lesz ezután Chanyeollal, fáj, hogyan veti útnak magát ezek után a kapcsolatuk, már úgy össze vagyok zavarodva... Ha pár fejezet van hátra, hogyan fognak alakulni köztük a dolgok? Van egy olyan érzésem, nem jól. Olyankor meg tudod, ki segíthet csak :D

    Olyan jó érzéssel töltött el most, hogy Jongdae így várt Baekhyunre. Egy igaz barátja legalább neki is van :D De tényleg. Jó volt, akkor is, ha eddig nem szerettem annyira Jongdae-t.

    Nagyon várom már, mi lesz a következő fejezetben! :Ö Tudom, azt mondtad, nem hozol egy ideig, de azért remélem, nem kell olyan sokáig várnunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Ez már megszokott nálam, hogy mennyire bizonytalan vagyok, főleg ha a történetemről van szó. Bár én tényleg így érzem, mostanában pláne, azonban ilyen a stílusom, és nem nagyon tudok rajta változtatni - na meg nem is akarok.

      :DDD Én is azoknak a táborát erősítem, akik örülnek neki, hogy végül nem lett csók. Biankának már leírtam, hogy megoldottam volna, hogy még ebben a helyzetben is szenvedjenek, ha valóban csók lett volna a vége. És nem csak Baekhyun, de Chanyeol is szenvedett volna, jobban mint most. Nem szoktam emlékezni a részeimre, de mintha úgy történt volna ez az egész, hogy Chanyeol beteg volt. És te megütötted volna?:D Bár igen, azért be kell ismerni, megérdemelne egy kis fizikai fájdalmat is.

      Még ez is csoda, hogy ebben a formában szóba álltak egymással. Egyébként nem terveztem bele ilyen szálat, aztán elgondolkoztam azon, amit írtál, és a végén még jó ötletnek is tűnt. Olyan aranyos, ahogy ezt a párost kedveled. Tény és való, szépek együtt, jól mutatnak. És annyira örülök neki, hogy ennyire átérzed a történetet. Az érzések a legfontosabbak!

      Hát te észrevetted! Valóban, semmi kedvesség nem volt egy szavában sem, amit Baekhyunhoz intézett. Őt ilyen karakternek szántam, nem a főgonosz testesül meg a személyében, hanem egy... arrogáns és öntelt ember, akinek nem a család a legfontosabb, hanem a cég, és a pénz. Az anyja pedig teljesen más, bár még én sem tudom, őt milyen karakternek állítsam be, eddig semmitmondó, lehetséges, hogy ilyen is marad most már erre a két fejezetre.
      Ez a mondat alapból olyan megható szerintem. Csak jó helyen és időben kell feltenni ezt a kérdést ahhoz, hogy megható legyen - nem tudom mennyire sikerült. Tőlem egyszer megkérdezték ezt, majdnem el is sírtam magam. Jaj, a kert! Okkal nem írtam ám le, nem tudok szép leírásokat, de ígérem, hogy egyszer a kedvedért megpróbálom majd. Bár már a kert kilőve, de Koreában is vannak nagyon szép helyek.

      Chanyeol életében ez az ember volt a legfontosabb egészen addig a pontig, amíg nem találkozott Baekhyunnak. Úgy tekint rá, mint az apjára, és vágyik az elismerésére, meg egy olyan embernek aki megmenthette mégse mondhatja, hogy ő ezt nem csinálja meg. Talán túl sok lett a levél, de abban a pillanatban nem így éreztem, és a szívem után mentem. Azt akartam, hogy minél fájdalmasabb legyen Chanyeolnak, ezáltal Baekhyunnak is.

      Pedig azt hittem, hogy mindenki furcsának fogja találni az apja hirtelen változását, de ez számomra is meglepő, hogy nem gondoljátok annak, vagy csak nem írtátok le nekem:D De nem is kedves ő, csak azért engedte el Baekhyunt, mert már nem volt veszélyben a cég. Már csak két részt terveztem, magam sem tudom hogyan fogom megoldani, de vállalom a kihívást, meg hát én mindig a nehezebbik utat választom valamiért, fogalmam sincs miért vagyok ilyen. Az érzésed talán helyes is, aztán ki tudja. Most tényleg van egy egész abc tervem a végével kapcsolatban.

      A legjobb barátok már csak ilyenek. Mindig lehet rájuk számítani, kivéve amikor nem:D

      Fogalmam sincs, mit írhatnék a következő fejezetbe. Már több, mint két hete nem volt új rész, és egy mondatot sem írtam még. Várom az ihletet, de most mindhiába, nem akar megtalálni. Én is remélem, hogy már nem kell olyan sokat várnotok.

      Köszönöm, hogy írtál!:)

      Törlés
  6. Sziaa.~

    Ha jól emlékszem, az előző fejezethez nem írtam, amit nagyon sajnálok. Tudom, hogy nagyon örülsz minden egyes véleménynek, nekem mégis valahogy elmaradt. Pedig akkor eléggé ledöbbentem a befejezés miatt.:D És én titkon akkor is reméltem, hogy nem lesz köztük semmi, és Baek makacsolja tovább magát, de üzenetben annyira képes vagy elbizonytalanítani az embert, hogy már tényleg lelki roncs lettem volna, ha tovább agyaltam volna a dolgokon.x)

    Én örültem, hogy nem történt meg a csók. Így sokkal hitelesebb lett, mintha megtörtént volna. Ebben az esetben képes lennék azt mondani, hogy Yeol szavainak lehet hinni, és valamilyen szinten olyan, mintha tényleg Baek engedélyét várná; nem akarja magát ráerőltetni egy olyan emberre, akit szeret. Azt várja, hogy ő lépjen, és a megbocsátás apró jelével áldja meg, hiszen valószínűleg Yeol is tisztában van azzal, hogy amiket elkövetett, az Baek szívében tényleg mély nyomokat hagyott. Oké, a levél tartalma is talán képes elhitetni velem mindezt, és talán épp ezért sem rinyálok amiatt, hogy nem kereste fel Chanyeolt. Én sem tettem volna. Pedig egy ilyen helyzet után annak kéne lépnie, akitől bocsánatot kértek, de hát ez tényleg makacsság.:D Azért most már egy minimális szinten ég bennem a remény, hogy valamilyen formában felveszik egymással a kapcsolatot, és Baek megbékél a helyzettel, pedig számomra egyértelmű, hogy ilyen tartással Yeol nem fogja követni Baekhyunt Koreába, ha ő ezt nem kéri. Itt most szerintem tényleg minden Baekhyunon áll - és ebben az esetben Jongdae-n, szóval hajrá-hajrá, beszélje csak rá a kis hülyét, hogy hívja fel Yeolt, vagy valami.:D

    Amúgy annyira szívet melengető jelenet volt a vége, hiszen egy ilyen barát nagyon jól jön az ember életében, ezzel teljesen egyet kell értsek. Sokszor én se tudom, hogy ilyen barát nélkül mihez kezdenék... Remélem, most már Jongdae több szerepet kap - még akkor is, ha már nincs sok hátra a történetből... sajnos. Én már alig vártam, hogy visszamenjen Koreába, és felbukkanjon ennek a gyereknek a feje.:D De talán Junmyeont jobban hiányolom, valahogy az ő jelenléte soha nem volt olyan meghatározó, és ez engem bánt. ._. Ne kérdezd, miért, csak bánt.:D De Yixing... Annyira örülök, hogy ilyen karakter lett a történetedben, hiszen mégiscsak egy határozott személyiség, aki még a csalódás ellenére sem tört meg - értem én itt a volt barátnőt. Tudtam, hogy te sem úgy tekintesz rá, mint a legtöbb ember, és ez most kellemes meglepetés volt - ha mondhatom ezt, hiszen már az előző részekben is feltűnt, de akkor valamiért nem volt alkalmam megemlíteni.

    A levélre bővebben kitérve... Igazából nem értem, miért lett ilyen hosszú, de nem kifejezetten lett ez nagy baj, hiszen a való életben is sokan felesleges magyarázatokba belefolyó szövegelést körmölnek le az illetőnek, s bár ebben nem volt semmi felesleges információ, én mégis volt, ahol elvesztettem egy pillanatra a szálat, és vissza kellett olvassak. Persze ez már adódhat a saját hibámból is, nekem mégsem jött át teljesen az a levél dolog, nem éreztem úgy Yeol bánatát, mint például az anyja sírjánál - mert hát ott ugye még majdnem meg is könnyeztem a dolgokat. És persze nem kellett, hogy ez is totál megható legyen, hogy mindenki sírjon rajta, hiszen a dolgokat legalább tisztábban látja mindenki. Megértem a helyzetét; hogy miért próbált Baek apjának kedvében járni ennyi éven keresztül, és azt hiszem elfogadható magyarázat ez a félreértés tisztázása érdekében, de én akkor is Baekhyunt értem meg jobban.:D Érdekes, más esetben lehet, már unnám ezt az egyre több fejezetbe átnyúló "értelmetlen" makacsságot, de itt nem. Pont, hogy azon van a hangsúly, hogy ez nem értelmetlen. Teljesen át tudod adni azokat az érzéseket, amit egy ember ebben az esetben érezhet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából engem az apja kijelentése sem lepett meg. Itt most felmerült bennem, hogy valószínűleg nem csak a fia miatt adta meg a választási lehetőséget, hanem Yeol miatt is, hiszen akár már fiaként is tekinthetne rá, de én amondó vagyok, hogy felszínre tört a szerető apa, aki a cég helyett most a fiát helyezte előre - az más kérdés, hogy a fivére jobban lett, és ezért sem bánta, hogy Baek akár visszautazik Koreába.:D Én már említettem, hogy bírom az apját, és hát ez még most sem változott. Valamilyen szinten meg tudom őt is érteni, hiszen a család jövője múlik azon, hogy mi lesz a céggel, és ezt akár rá is erőlteti a fiaira - amit meg is tesz/tett -, de azért a gondoskodó apa is ott van benne, ami előbújik néha. És szerintem már ez az ajánlat is utalhat arra, hogy megbékélt Baek másságával. De bennem egyébként felmerült bennem az is, hogy így akarta elválasztani Yeolt Baekhyuntól, meg minden egyéb más ilyen hülyeség, de ha próbálnék erre a hirtelen ötletre megfelelő magyarázatot adni, akkor én tényleg a kifejtett részre szavaznék.x) Aztán lehet, tévedek.:D Az anyjáról igazándiból nem tudok mit mondani. Felbukkant, Baek keserédes volt vele, ő mégis kedves volt... Számomra olyan semleges karakter, akit valószínűleg próbálsz elfogadtatni az olvasókkal, hogy igen, ő is van. A bátyját viszont hiányoltam a fejezetből. Ha már jobban lett, legalább egy vele beszélt jelenettel is megdobhattál volna minket.:D De nem panaszkodom, így is elég sok esemény volt a fejezetben, de akkor is túl rövidnek hatott. ._.

      A fejezet számomra ismét megnyugvásként hatott.:D Ezt se tudnám megmondani, miért, de alapjáraton az elején felmerülő felcsigázott érzést leszámítva végig valami nyugalomféle uralkodott felettem.x) Bár ajánlanám figyelmedbe - most kivételesen, eddig basszus alkalom sem volt rá -, hogy olvasd át még egyszer a fejezetet! Akadt pár vesszőhiba és elírás is benne. És esküszöm akartam még a végére mást is írni, de mire sikerült mindezt leírnom - ráadásul össze-vissza, amiért elnézést, így jutott eszembe mindaz, amit ki akartam emelni -, addigra elfelejtettem a magamban összefoglalt monológot. ._. De mindenképp meg akartam írni még ma, féltem, megint elmaradna. Még mindig nagyon imádom a történetet, és sajnálom, hogy már csak kettő - igaz? - fejezet van már csak belőle, de azt hiszem most már kezdem elfogadni. Valahol minden történetnek be kell fejeződnie.:) Remélem, azért nem leszel annyira gonosz, és még ha nem is teljesen felhőtlenül, de azért legyen happy a vége. Én már a keserédes végnek is kimondottan örülnék - mert hát már magam sem tudom, hogy szurkolok-e a chanbaek befejezésnek, vagy sem -, szóval kérlek, legalább ennyi örömöt adj meg az olvasóidnak!:D Nagyon várom a folytatást - és szeretnélek kérni, hogy erre a pár részre jelölj meg, mert most sem tűnt fel, hogy felraktad... -, remélem, mihamarabb sikerül hoznod!

      Sumire

      Törlés
    2. Szia!:)

      Ugyan, nem várom el, hogy írj nekem minden részhez. Ne sajnáld, te legalább szoktál nekem írni, és ezért köszönettel tartozom. Na jó, hát üzenetben mégsem fogom elmondani az egész fejezet történését, meg bevallom őszintén, néha ferdíteni is szoktam:D

      Én is így vagyok vele, annyi makacsság után egyáltalán nem lett volna hiteles, ha most fogta volna magát Baekhyun és Chanyeol karjaiba omlott volna. Amúgy ez a csók nagyon megosztó lett. Valaki nagyon várta a csodát, valaki pedig hasonlóan vélekedett, mint te. Megfordult a fejemben, hogy tudatosan várta Baekhyun válaszát, bár abban a pillanatban nem gondolkoztam rajta sokat, de nem akartam Chanyeolt vérbeli bunkó perverznek beállítani, mert ha eddig nem volt olyan a történet során, akkor most miért lenne. Ezért csak... Chanyeol volt, aki sajnálja és tudja, hogy rosszat követett el Baekhyun ellen, ráadásul nem is egyszer. Ezért várta Baek reakcióját, hogy lát-e rajta valami vágyódást, vagy szimpla engedélyt. Hát... vágyódás volt, engedély nem hahahaha. Szerinted Jongdae rábeszélné Baekhyunt minderre? Nos, nem tudom. Én olyan vagyok, hogy azt nézem, mi a jó a barátaimnak. És ha xy megbántotta őt, de nagyon kedveli, akkor is inkább azt mondom, hogy ne bánkódjon, mert a fiúk olyanok, mint a metrók. Úgyis hamarosan jön a másik.

      Igeeeeen, most Jongdae time lesz többnyire, a következő fejezet elején csak ő és Baekhyun lesznek. Nekem is hiányzott, rendesen a szívemhez nőtt a karaktere, imádom az ilyen személyiségeket. És ez így igaz, ami a barátokat illeti. Barátok nélkül nem ér egy ember semmit, csak sajnos ezt kevesen tudják. Junmyeon? Ő ilyen... nem tudom milyen karakter lett, meg hogy egyáltalán mi volt a célom vele. Mindenesetre a következő fejezetben nem lesz benne, de majd lesz egy nagy fináléja. De azért említésszerűen szerepelni fog benne. Egyébként ő csak azért volt benne, mert a főnök volt, meg utána Suchen miatt. Nem olyan nagyon lelkizős barátok Baekhyunnal, ezért sincs vele annyi párbeszéd, ezért nem adok neki nagyobb szerepet. Miért, mások hogyan tekintenek Yixingre? Én csak így tudom őt elképzelni, egy határozott férfi jellemeivel. Már olvastam olyat, aki egy bamba idiótának állította ő be. Á, nem szeretem az olyat, el is ment utána a kedvem az olvasásától. Yixing férfi és kész.

      Nem tudom, hogy miért lett ilyen hosszú:D Amikor írok nem szabok határt semminek, és sokáig gondolkoztam rajta, hogy lerövidítsem-e, de így utólag nem bánom, hogy nem tettem. Nem tudtam volna egyetlen mondatot sem kitörölni. Lehet, hogy vannak benne felesleges mondatok, azonban mindenképp szerettem volna tisztázni a múltját. Nem a bánatra akartam menni, sokkal inkább a kétségbeesésre. Bár nem tudom, hogy az érződik-e rajta, de azt akartam elérni, hogy Baekhyun érezze, mennyire rossz gyerekkora volt Chanyeolnak, az utolsó mondatokban pedig... hát hogy mennyire kétségbeesetten vissza akarja kapni őt.
      Mert ez az én makacsságom, vagy nem is tudom. Így könnyebb, hogy tudom milyen ez. Makacsnak lenni szar, de nem tehetek róla:D De így legalább kihasználom.

      Törlés
    3. Hát, ne legyél benne olyan biztos:D Nem a jó apa tört elő belőle, de ezt még majd valamikor tisztázom. Ott volt az, hogy a bátyjának az állapota javulni kezd, ezért nincs veszélyben a cég, és még mellé kitaláltam valamit, amit nem tudom mikor fogok tisztázni, de egyszer mindenképp. De nem tagadom, néha jó volt úgy írni őt, hogy nem egy jégszívű öregember, hanem igenis fontos neki a fia, és törődik vele. Az ő érdekes természetével csak így tudta ezt megvalósítani. Az anyjával semmi konkrét ötletem nem volt, csak azt akartam, hogy ő is benne legyen a családosdiban, de ő itt soha nem játszott döntő szerepet. Meg szokták mondani, hogy minden történetbe kell egy semleges karakter. Na, nekem ő lett az:D Meg kellett volna egy főgonosz is, de nem érzem azt, hogy az apa az lenne. Hát a hyung... Vele még találkozni fogunk, ígérem. Egyébként tényleg rövid fejezet volt, nem írtam annyit mint az előző fejezetben. És sajnos a következő rész még rövidebb lesz. Bár örülök, hogy ennyit is sikerült kicsikarnom magamból, mostanában nem megy az írás.

      Hát persze, hogy megnyugvás volt neked XD Bár remélem, hogy nem azért, mert nem szereted Baekyeolt együtt, de csak erre tudok gondolni. Á, nem szoktam átolvasni amúgy a részeimet, mert utálom visszaolvasni, de nem szeretem a hibákat, úgyhogy majd egyszer mindenképp sort kerítek rá. És köszönöm, hogy szóltál. Igen, már csak két fejezet van hátra. Így is már egy éve írom. Szégyellem, hogy még mindig nem fejeztem be. Neked is mondom, egy egész abc tervem van a végével kapcsolatban, igazság szerint rajtatok múlik, hogy milyen végkifejlet lesz. Ezt már eldöntöttem magamban az 5-6. fejezet írása közben. Tudom, hogy szemétség, de én már csak ilyen vagyok. Nem árulhatom el, hogy mit terveltem ki, itt most a kíváncsiság hajt. De az alapján fogom eldönteni, hogy milyen legyen a vége. Keserédesben is gondolkodom, meg igazából minden lehetőség lepergett már előttem. Tényleg nem tudom még. Megjelöllek a következőnél!:)

      Köszönöm, hogy írtál:)

      Törlés
  7. Szia :))
    Legalább negyedjére próbálom összeszedni magam és írni neked, de idáig mindig pokoli csődöt mondtam. Nem a történet miatt, most ilyen nyomi státuszba vagyok bocsánat ><.
    Őszintén nem hiszem, hogy túl sokat fogok tudni dumálni, de ne legyen igazam és akkor ontom magamból a szokásos dolgaimat.
    A fejezetcímet megint imádtam. Akkora átverés! Hiába tudtam, hogy mire akarsz, amikor elolvastam a szívem magasabb fokozatba kapcsolt és végig azon izgultam, hogy atyaég, mit tervezel? Mi lesz a következő mondatban? Mikor robbantasz valami Rád jellemző bombát, vagy csak egy szócskát, ami megváltoztat mindent? És megcsináltad. Nem is egyszer!

    Az eleje igazi rombolás volt. Alapból egekig szökött pulzussal indultam neki a fejezetnek - pedig elárultad, hogy nem lesz csók... Mégis annyira reménykedtem. Az egészben ott volt az, hogy ott kell lennie, és ott is van, aztán mégsem. Nem is tudom mihez lehetne hasonlítani ezt a csalódást, de igazán tönkretett...
    Valahogy azaz egész jelenet annyira szép volt. A tépelődés, várakozás, kivárás, döntésképtelenség és az utolsó pillanatos visszakozás. Igazából nem tudom, hogy Baekhyun ostoba, bolond vagy erős amiért elhúzta a kobakját. Egy részem nem bánja, hogy nem volt meg a csók, az olyan édes és jó lett volna, de nem illett volna hozzád és hozzájuk. Másrészről bennem van még mindig az, hogy nem érdemelnék már meg végre egymást? Hogy lehetnek ilyen bénák? Miért nem látják, hogy nekik szükségük van egymásra? Bár ezt inkább Baek nem látja, vagy nem akarja.
    Az a tökéletes csókos mondata Baeknek olyan kettős és fájdalmas. Elismeri, hogy mennyire élvezte, de kegyetlen is, hogy Chanyeol fejéhez vágja ezt az egészet. Gonosz kis határozott törpét csináltál belőle, legalább is számomra ><

    Szeretem, hogy Yixing megjelent és valamiféle biztos ponttá vált az életében, amíg Amerikában van/volt. Kellett neki valaki, aki mellé szegődik ennyi nyomoronc alak között, mint akiket itt felsorakoztattál. Komolyan, ezekben a fejezetekben jelentek meg a legunszimpatikusabb alakok, olyan ez számomra, mintha halmozottan adtad volna vissza, hogy idáig kedvelhető karaktereket adtál.

    Az a vacsorás jelenet katasztrófa volt, mintha idegenek lennének, bár azok is, három év sok idő. Nem tudott hozzám közel kerülni az anyuka karaktere, hiába állt Baekhyun mellé, valahogy nem. Inkább volt unszimpatikus, semmint törődő, nem tudtam átérezni egyetlen szavát sem, vagy hinni neki, még ha komolyan is gondolta. Valahogy szinte csak a gyűlöletet éreztem irányába.
    Én Baek helyében jóóóóóóóóó soká mentem volna haza önszántamból. Minek hánytorgatni a múltat, ha már túlléptél rajta, és megtanultál túlélni? Esküszöm Jongdae többet tett érte, mint a családja tagjai összesen százzal beszorozva.
    És nem. Nem érdemel mindenki második esélyt. De Chanyeol igen ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan kiakasztó az a kerülgetés, amit lerendeznek. Chanyeol már kezdi feladni, olyan mintha már mindent megtett volna - őszintén ha mindent nem is de sok mindent igen - Baek meg már csak azért ellenkezik mert kell. Mert azt hiszi ez a jó :S Szar dolog ez.
      A levél hosszú volt, de nem találtam benne semmi feleslegeset. Chanyeol a maga módján nyílt meg, és így talán tényleg könnyebb elmondani mindent, főleg Baekhyunnak. Másként neki lehetetlen is lett volna ><.
      Annyi volt fura benne, amit mondtam is, hogy a múlt merült fel benne, és nem igazán a jelen. Írt róla, de azt hittem inkább arról beszél hosszan, hogy miért hazudott, hogy mit gondolt róla esetleg akkor, amikor elsőnek vigyázott rá, hogyan változott meg a véleménye, mikor szerette meg, miért, mit szeret benne, mit érez ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem is tudom. Persze a javát megválaszolta a mostani kérdéseimnek, szóval nincs egy szavam sem, csak úgy elsőnek furcsa volt. De jó volt ismét betekinteni a múltjába.
      Az utolsó mondtad -a negyedik dolog - brutális váltás volt az egész levél hangulatához képest. Az egész keserű volt a vége pedig, nem is tudom. Teljesen más volt, teljesen kizökkentett abból a szomorúságból, amit az előtte levő bekezdések adtak.
      Nagyon kíváncsi vagyok mi lehet az a három dolog.

      Az apja nagyon fura volt, és milyen meglepő ő sem lett egy csipetnyivel sem szimpatikusabb. Valahogy olyan... olyan, hogy még a hideg sem ráz ki tőle, annyira nem érzek iránta semmit.
      Remélem azért az engedély valahogy Chanyeolra is vonatkozni fog, vagy valami, és nem cska Baekhyunra gondol ebben az egészben. Tudja nagyon jól Chanyeol érzéseit, igazán egyetlen lenne, ha annyi minden után, amit átélt Chanyeollal rá nem lenne figyelemmel. Főleg, hogy a fiával kapcsolatos Chanyeol. Szóval remélem, amikor meghozta ezt a döntést Chanyeolra is gondolt. Neki igazából szerintem sokkal nagyobb szüksége van Baekhyun apjára, mint magának Baeknek.

      Yixing tényleg egy kellemes kis karakterré sikeredet, akinek bár nem volt túl sok szerepe, igazából rengeteg segített Baeknek, ugye? Tetszett az a végső jelenet, ahol felszedett Yixingnek egy csajt és ezzel váltak el. Jó volt, hogy volt *.* és örülök neki, hogy végül neki is megváltozott Baekről a véleménye, és sikerült valahogy közel férkőznie hozzá, hogy megmutassa magát. Kis ivócimborák <3

      Jongdae!!!!!! Tőle elég egy szó, hogy teljesen oda legyek tőle meg vissza. És ez a pasis este, annyira ők. Annyira örülök, hogy végül visszament Koreába, sokkal jobb ott neki. Ott van Jongdae, és Jongdae és Jongdae, meg a pasis esték meg minden, ami és aki nem bántja Baeket.
      Valahogy ők azok, akik együtt verhetetlenek és túljutnak mindenen. Amúgy is! Ott van Koreában két összetört szívű kis szingli, ha még isznak is...
      Na jó nem, ne csalja meg Baek Chanyeolt >< kivéve Jongdaeval, abba belemennék >< neeeem - csak egy picikét. A lényeg, hogy ők azok, akik a mindenei ennek a történetnek *.*

      ÉS megint nem voltam értelmes bocsánat miatta. >< Várom a következő részt, szóval siess vele <3

      Törlés

    2. Szia!:)

      A nyomi státuszod ellenére mindig meglepsz engem valamilyen módon, és örülök neki, hogy még így is írtál. De ne érezd úgy, tök okés véleményt írtál nekem, amiért hálás vagyok.
      Tényleg? Megcsináltam? Nem tudom, igazán nem tudom. Kíváncsi vagyok, hogy mikor érezted ezt. A fejezetcímet én is szeretem, bár tényleg egy nagy kicseszés, de tetszik:D Nem csak azért, mert átverés, hanem súlya van a szavaknak. A szavak képesek megváltoztatni egy ember teljes felfogását.

      Ajaj, hát nem ezt akartam. Csak azt akartam, hogy érezzétek, amit Baekhyun. Tudom én, hogy hogyan érted, csak na. Tényleg nem akartamxd Mindenesetre ennek így kellett lennie, nem lett volna hiteles annyi makacsság után, ha most Chanyeol karjaiba omlott volna.
      Hát... Talán mindhárom egyszerre. De azért döntőszerepként ott van, hogy tényleg nem bocsátott még meg Chanyeolnak. Ezt csak olyan emberek érthetik, akik ennyire önfejűek. Talán csak én vagyok ennyire makacs, nem tudom. Nehezen megy a megbocsátás, úgy gondolok rá, mint a legnagyobb gyengeségre. Esélyt adok annak az embernek, aki egyszer már megbántott, hogy még egyszer megforgathatja bennem a kést. Persze lehet, hogy nem teszi meg, de ha egyszer már megtette, miért ne tenné meg még egyszer? Dehogynem, mindenki megérdemli a boldogságot, de boldognak lenni... Hát ez megint az én hülyeségem. Ilyen fejjel születni tehetség kell (köszi anya). A boldogság mindenkinek más. Más a definíciója. Olyan, mint a szerelem. Az is mindenkinek más, mégis ugyanaz. És én úgy működöm, hogy semmi sem tart örökké. Persze, jó amíg tart, de utána mi marad? Csalódás, fájdalom, gyűlölet, bánat. Nem tudom, hogy megéri-e most. Csak akkor éri meg, ha tényleg eljön az a mindent elsöprő, eget rengető szerelem. A kérdés már csak az, hogy Baekhyun szerelmes-e Chanyeolba.
      Igen, hahahahahaha az volt vele a célom. Akkor azt hiszem elértem:D Ha Baekhyunnak fáj, fájjon Chanyeolnak is, mert nehogymár... De lehet, hogy csak én vagyok ennyire gonosz

      Pedig csak a családja volt benne XD Beismerem, minden karakterben ott volt az, hogy "hú, te minek szerepelsz ebbe a történetbe, te kis seggfej" De kellettek ide. Ha máshoz nem, akkor csak hogy bebizonyítsam, hogy mennyire félresikerült a Byun család, és hogy miért menekült el Baekhyun. Tudod, hogy milyen vagyok, ha bizonyításról van szó. Addig megyek, amíg be nem bizonyítok valamit. Nem szeretem, ha nem hisznek, vagy ellent mondanak nekem.

      Szegény anyuka:D Bár felőlem utálhatjátok, szerethetitek, ebben a történetben nem ő a lényeg. Azonban az a mondat fontos volt, nem sorsfordító, de fontos. A vacsora tényleg ilyen volt. Rideg, amitől ki tud rázni a hideg. Ilyennek is akartam. Nem akartam annyira túlzásba esni, mint a doramákban, de így is érezhető volt. A doramákban az ilyen jelenetek borzalmasak.
      Hát nem is ment haza, csak három év elteltével. De tudom, hogy mire gondolsz. Ugye? Jongdae sokkal jobb és normálisabban állt hozzá, mint a családjából bárki. Habár a hyungját nem bántom, nekem ő is közel nőtt a szívemhez, mert én már fejben szövögettem a szálakat, de nem tudom, hogy megvalósítom-e valaha. Mindenesetre nekem kialakult róla egy véleményem, de majd talált felteszem nektek kérdésbe, hogy róla szeretnétek-e olvasni.

      Törlés
    3. Persze, hogy azt hiszi, ő az én karakterem:D Van igazság a szavaidban, talán Chanyeol már kezdi végleg feladni, magam sem tudom.
      Nem engedte volna máshogy, és most itt is gondolkoztam rajta, hogy összetépje-e, de úgy gondoltam, hogy ennyit megérdemel Chanyeol, meg hát megsajnálta, meg minden. És ja, ezt nehéz lett volna mind szemtől szembe elmondani, legalábbis szerintem.
      Gondoltam rá, de... nem tudom miért nem inkább a jelenbe írtam. Túl könnyű lett volna. Legalábbis szerintem. És én nem szeretem a könnyű dolgokat, ha tehettem, mindig a nehezebbet választottam. Mert leírni azt, hogy mennyire szereti, hogy bocsásson meg és hogy ettől meghatódjon Baekhyun... hát, nem is tudom.
      Ó, a három dolog. Hát talán ki sem fog derülni, ki tudja:D

      Rázzon csak Byun apukától a hideg, nem azért cselekedett így, hogy Baekhyunnak jó legyen. Ezt majd tisztázom egyszer. Úgy látszik, még nagyon sok mindent kell tisztáznom:D
      Igen! Chanyeolnak sokkal nagyobb szüksége van az apukájára. És habár úgy gondolt rá mindig, mintha az igazi apja lenne, azért sosem lépte át a határt. Mindenesetre nagyon vágyott arra, hogy valaki büszke legyen rá, valaki elismerésére.

      Valóban, sokat segített Baekhyunnak. Úgy vagyok vele, hogy néha a környezetváltás jót tesz az embernek, ahogy az is, ha egy új barátra tesz szert, vagy egyszerűen csak megismer valakit. Talán meg is őrült volna ott egyedül Baekhyun, így jót tett neki, hogy volt, akivel tudott beszélgetni, és ivócimborák is lettek.:D

      Ugye? Belőle elég ennyi is, hogy eldobd tőle az agyad, azonban belőle sosem elég. Imádom Jongdae-t. Jongdae a legkirályabb. Nem, nem lesz Chenbaek, azt nem bírná a szívem. Utálom a megcsalást minden formában, még ha csak egy történetben is történik. Valakinek ezt a sok fájdalmat nem bírja a szíve, nekem meg a megcsalást.

      De az voltál! Köszönöm, hogy írtál. Most már nem kell sokat várni a következőre ♥

      Törlés
  8. Szia!
    Nos mit is mondjak, nem vagyok az a típus akit a könyvek, sorozatok vagy filmek annyira meghatnának, de te, öregem nem tudom, hogy mit tudsz de gratulálok. Kicsit rosszalkodtam, beleolvastam a kommentekbe mielőtt elolvastam, így felkészültem lelkiekben arra, hogy mit fog történni, ám mégis sikerült elbőgnöm magam. A levélben azt hittem a Baekhyun iránt érzett érzéseit fogja leírni, de az egész inkább a múltjáról szólt. Emiatt sokkal nagyobbat ütöttek a levél utolsó mondatai. Azután meg kitalálod hogy hazaküldöd? Érdekes fordulat a történetben, kíváncsi vagyok hogy mit akarsz kezdeni ezzel, csak arra kérlek, ne sirass meg annyira. Kerüljön bele valami kis heppi dolog. Bár inkább nem akarlak téged ilyen meg olyan dolgokra kérni. Amit te írsz az biztos csodálatos lesz. Hiába írsz borzasztó szomorú részeket, még ezeket is élvezetes olvasni.
    Yixinget bírom, megbízható embernek tűnik, de olyan tipikus szükséglet barátnak is.
    Baekhyun anyja aranyos, azért az a tanács jól odavágott a fiának, bár annyira nem gondolkozott el rajta. Yay, bárcsak látogatta volna meg utoljára azt a szerencsétlen mielőtt lelép.
    Jogndae és Junmyeon kapcsolata is borzasztóan izgat, de az igazat megvallva, nem hiszem, hogy olyan jó és szép lenne köztük minden.
    Mindenesetre, izgatottan várom a következő részt. Ezt is borzasztó nehéz volt kivárni mi lesz a következővel? :D
    Siess vele! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Naneee - ez az a pozitív naneeee. Boldog vagyok, és örülök, hogy megosztod velem a gondolataidat, mert nekem fontos, hogy érzed a történetet. Sosem baj, ha rosszalkodsz, én általában el sem olvasok egy könyvet anélkül, hogy ne nézném meg az utolsó mondatot. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy rossz szokás, és habár semmivel sem leszek világosabb attól az egy mondattól, azért mégis jó érzéssel tölt el. Igazából gondoltam rá, hogy na itt majd jól leírja Baekhyunnak az érzéseit, de aztán valamiért meggondoltam magam, és a múltját mindenképp szerettem volna tisztázni. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy milyen érzései vannak Chanyeolnak Baekhyun iránt. Jó jó, kedveli meg minden, de azon felül nem igazán tudom. Még nem gondoltam végig, ehhez képest már egy egész abc tervem van a legvégével kapcsolatban. Haza kellett küldenem, mert nem érezte ott jól magát. Ki tudja, talán tartogatok még meglepetéseket, és meg fogtok lepődni a legvégén - legalábbis remélem. De nem árulom el mi lesz, izgulni jó dolog.
      Yixing egy tünemény, és ha nem lett volna ott Baekhyunnak errea rövid időre talán Baek kicsinálta volna magát. A következő részben el fog rajta gondolkozni, legalábbis ha nem felejtem el:D
      Igen, ezt nagyon jól látod. Igyekszem úgy kihozni, hogy minden jó lehet, de az nem lenne igazi. Mert a valóságban sem minden szép és jó, ezért szenvedni fognak egy kicsikét, Junmyeon mindenképp.
      Ne haragudj, elkezdtem én írni, jelenleg fél oldalnál tartok, és nagyon úgy érzem, hogy nem megy. Nem tudok leíró részeket írni, valahogy összeszedem magam, csak idő kérdése. Azonban hétvégére tutira lesz rész, ezt megígérem!
      Köszönöm, hogy írtál:)

      Törlés
  9. Szia :3
    Hát eljutottam ide is, amúgy szégyellem magam, mert megígértem hogy majd írok és mégis eddig húztam és olyan régen írtam már neked és....szóval bocsi v.v
    Na de! Hát hogy lehet Baek ilyen >< Olyan gonosz, pedig az elején úgy örültem, hogy olyan édes volt, de a végén olyan kis gonosz, hogy minden szó nélkül lelép és otthagyja Chant, bár szerintem úgyis utána megy, de nagyon gonosz és szomorú. De ami még szomorúbb az Chanyeol levele :/ Szegény sok mindenen átment, és most még ez a mostani állapot is.. Én itt most mindenkit sajnálok xD Kivéve Yixinget, ő nagy arc, és még jól is járt :D
    Nem tudom miről tudnék most még áradozni, szóval mára b is fejezem.
    Nagyon várom a folytatást, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz itt :3 ^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia^^
      Semmi baj! A lényeg, hogy most itt vagy. Igazából el sem várom, hogy mindenki írjon nekem minden részhez, jólesne persze, de ezzel is megelégszek. És így legalább tudom, hogy kinek tartozom köszönettel.
      Baekhyun már csak ilyen:D De nem gonosz ő, csak menekül az érzései elől, azt hiszem. Fáj neki, ha fáj valami az nem jó, ezért inkább elment. Mint a Drake és Joshban, Josh mindig lefutotta a vágyait (mekkora sorozat volt öcsém, annyira imádtam).
      Chanyeol hát... szegénykémet nem lehet utálni ezek után. Vagy lehet?:D Nem tudom, de mindenesetre egy kicsit az volt a célom a levéllel, hogy megsajnáljátok őt. Yixing nagyon nagy arc, megszerettem ezt a karaktert, talán még egyszer előveszem, ha úgy alakul.
      Köszönöm szépen, hogy írtál ♥

      Törlés
  10. Szia!
    Hú, végre eljutottam idáig! Néhány hete annak, hogy B. ajánlotta a blogodat, de nagy vizsgafrászban meg ilyenek csak elmentettem magamnak, hogy majd téli szünetben olvasom, mert őszintén? Baromira megfogott a cím! Imádom, mert titokzatos, mégis sokat mondó és iszonyú jól hangzik, szóval elismerésem érte. Ha egy történet címe megfog, az már nagyon jó jel. A fiúxfiú történetektől egyébként még mindig tartózkodom, de imádom Baekyeon barátságát, és B. megnyugtatott, hogy te nem fogsz kiakasztani töménytelen felnőtt tartalommal, és úgy gondoltam, akkor vágjunk bele!
    A prológus egy kisebb sokkot okozott, ugyanis Chanyeol biasedként én abszolút nem így képzelem el őt, de tudom, hogy ez egy AU és szabadon átalakítható karakter meg minden, és mégis miről szólna a történet, ha nem lenne benne karakterfejlődés? Az kifejezetten tetszett, hogy meló miatt megy Baekhyunért, ez az egész hierarchia-rendszer, hogy az apjának dolgozik meg ilyenek, nagyon sok konfliktussal kecsegtetett már előre illetve az is nagyon tetszett, ahogyan visszautaltál bizonyos múltbeli történésekre, melyekről csak később rántottuk le a leplet. Imádom, amikor az ember izgulhat, hogy vajon mi történhetett x és y közt. Baekhyun első felbukkanása is kisebb trauma volt számomra (rendkívül szégyellős olvasó vagyok) de úgy vallom, hogy ha sosem lépjük át a komfortzónánk határát, akkor nem vagyunk képesek fejlődni és kimaradunk egy csomó jóból, meg végül is rájöttem, hogy felnőtt férfiak kielégítendő vágyakkal szóval normális hogy kanosak meg minden. Csak először furcsa volt számomra, aztán ahogyan előrehaladt a történet úgy szoktam meg és szerettem meg a stílusodat. Rájöttem, hogy a karaktereid élnek, szeretnek, utálnak, csalódnak, vannak álmaik-vágyaik és célok, melyekért küzdenek, de nem mindig sikerül nekik.
    Joonmyun kettősége, ahogyan próbál megfelelni a családjának, de közben az érzéseinek is engedni, hiszen nem akarja boldogtalannak látni Jongdae-t, teljesen átérezhető volt. Jongdae pedig igazi jó barátjaként viselkedett Bakehyunnak még ha néha tahó is volt, de egy igazi barátságban tök mindegy hányszor szólnak be egymásnak a felek, tudják, hogy a másik nem gondolja komolyan, és ha baj van, mindig ott vannak egymás mellett. Ezért nagyon bírtam. Azt hiszem, Baekhyun volt számomra a legösszezavaaróbb karakter, egyszerűen képtelen voltam kiigazodni rajta, hiába az ő gondolatait ismertük meg a legközelebbről. Egyszer ilyen egyszer olyan volt (mint egy lány a periódusakor), néha kedveltem és egyetértettem vele, máskor legszívesebben fejbevagdostam volna. A makacssága viszont végig tetszett, még akkor is, amikor néhány ötletét túlzónak és kifejezetten gonosznak találtam, olyan volt, mint egy hisztis gyerek, aki még ennyi idő után sem tudott megbocsánatani. Amikor Jongin felbukkant a színen, kezdett kicsit sok lenni nekem a homoszexuális karakterekből (mert komolyan? mennyi esélye van, hogy ennyien játszanak egy térfélen és mindezt nem egy melegbárban hanem egy étteremben?) úgyhogy az a szál nem is igazán tetszett, de később, amikor visszautaltál, hogy most érezte Baek a pillangókat megértettem, hogy miért kellett bele, megértettem, hogy nem holmi féltékenységet akartál kicsiholni Chanyeolból, hanem meg akartad mutatni, hogy Baek meg tudja különböztetni a fellángolást az igazi érzelmektől. Ennek ellenére Baekhyun reakciója, az elárultság-érzet épp úgy mutatkozott meg ezekben a legutóbbi fejezetekben, mint ahogyan az elején viselkedett, egyszerűen nem volt hajlandó meghallgatni Chanyeol magyarázatát, és ezzel csak még mélyebbre ásta maga alatt a gödröt. Ergó hű maradtál a karakteréhez, amit iszonyúan értékelek, mert utálom, amikor a karakterek jellemfejlődés helyett kifordulnak magukból. Szóval a Baekhyun karaktere iránt érzett összezavarodottságommal szemben, a Chanyeollal szemben érzett ellenérzéseim hamar elmúltak, és a kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Keményen dolgozó, tetteit őszintén megbánó, de meg nem alázkodó férfi képe alakult ki bennem róla. A szívszorító levél csak megerősített ebben a hitemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mégsem ezt szerettem a legjobban a történetben, hanem a kettejük love-hate kapcsolatát. Imádom az ilyet, ezt a húz-von-féle vonzódást, és külön tetszett benne, hogy Yeol abban a hitben volt, hogy ő bizony hetero és nála esélye sem lehet egy pasinak, főleg nem Baeknek. Imádtam a vitáikat, a köztük lévő feszültséget, a pattogó szexuális szikrákat (létezik egyáltalán ilyen kifejezés? bocsásd meg, ha furcsaságokat írok, de manapság 90%-ban angolul olvasok és néha nem tudom ez vagy az hogyan van magyarul), azt ahogyan folyamatosan közeledtek (slowburn, ha AO3 címkéket nézünk). Összességében nagyszerűen építetted fel a kapcsolatokat, ahogyan egyre jobban nyitottak egymás felé, ahogyan egyre több mindent megtudtad egymásról, ahogyan megismertük a múltjukat, a félelmeiket, a vágyaikat. Baekhyun olthatatlan szomja Chanyeol iránt (azok a fránya fekete ingek ugyebár) egy pluszt adott az egészhez, mert láthattuk, hogy a fizikai vonzalomhoz hogyan adódott hozzá a törődés (mint ahogyan azt a beteg Yeolos résznél is láthattuk). Szóval a cselekmények sebességébe, ha akarnék, sem tudnék belekötni, mert pont úgy haladtak előre, ahogyan kellett, még ha ez azt is jelentette, hogy most igen magasról kellett visszazuhanniuk.
      Na és mit imádok még? A leírásaidat! Olyan gyönyörű hasonlítokat, metaforákat, szinesztéziákat meg mindent, amit még középsuli irodalomóráján tanítottak, használsz, hogy majd’ leesik az állam! Komolyan, elképesztő a szókincsed, a kreativitásod, ahogyan összefűzöd a mondatokat, és az egész kerek egészet alkot. Le a kalappal előtted! Viszont hogy ne legyen minden fenékig tejfel, meg kell jegyeznem, hogy szerintem néha túlzásba viszed. Nem, nem lesz művi, csak amikor részletezel valamit (allegória meg a többi) néha nekem kicsit sok volt. Amolyan „oké, értettem már elsőre, nem kell harmadszor is elmondanod ugyanazt!” ez néha kirántott az olvasás gördülékenységéből, máskor pedig passzívvá tette az élményt, hogy nagyon tömören írtad le ezeket. Mármint hogy bekezdéstörés nélkü egész tömbbel csak leírások szerepeltek. Emiatt kicsit szakaszosnak éreztem néhány részt, mármint olyannak, hogy leírás – párbeszédes rész – leírás – párbeszéd, mintha a kettő csak minimálisan keveredhetne. Ez épp csak egy hangyányit vont le az élvezhetőségből, mert az, amilyen kifejezően írsz, kárpótolt mindenért, csak gondoltam megjegyzem, hogy ez nekem furcsa volt.
      Huh, nagyjából lehetetlen egyetlen kommentben bepótolni a véleményezért az összes eddigiről, de remélem, megbocsátod azt nekem, hogy idő hiányában nem írok mindegyikhez, illetve azt is, hogy kissé kusza lett ez a mostani. Viszont feltétlen szólnom kell még az aktuális részről annyit, hogy valahogy sejtettem, hogy 3 év elteltével Baek élete odahaza nem lesz ugyanolyan, és ezt az apjának is be kell látnia. Neki Korea az otthona, és mindenkinek jobb lesz, ha ezt elfogadja. Már csak az a kérdés, hogy Chanyeol megmeri-e azt lépni, hogy maga mögött hagyja a biztos munkáját, a barátait, nagyjából mindent csak Baekért. S ha igen, remélem, a fiú nem lesz olyan hülye, hogy visszautasítsa, mert ilyen áldozat után be kell látnia, hogy a másik szereti. Ahogyan azt is remélem, hogy Jongdae-val nem csinálnak semmi hülyeséget a pasis este keretében.
      Szóóóóval… azt hiszem, ennyi. Egyelőre. Megállok, mielőtt még valami sületlenséget hordanék össze. Összességében örülök, hogy olvashattalak, és csak így tovább! Kíváncsian várom ennek a folytatását, és a B-vel közös sztoritokat is! Utólag is boldog karácsonyt, remélem, jól telnek az ünnepek! ^^

      Törlés
    2. Szia!:)
      Akkor hálás lehetek Biankának, és neked is, hogy vetted a fáradságot és írtál nekem. Szeretném tisztázni, hogy egy percig sem gondoltam azt, hogy rosszat mondtál a blogomról, általában minden építő jellegű kritikát megfogadok, és igazad is volt. Másodszor pedig sajnálom, hogy csak most írok vissza, az utóbbi hetek sajnos nem engedték, hogy gépközelbe kerüljek, hozzá társult még az is, hogy egy hete megfáztam. Ilyenkor pedig nem igazán csinálok semmit, csak fekszem az ágyban, és kínlódom. A cím nagyon fontos nekem is. Nem is tudom már melyik író említette, hogy először megírja az egész történetet, majd csak utána találja ki a címet. Úgy látszik, hogy én fordítva működöm, el sem kezdenék semmit sem írni cím nélkül. Szerintem mindnyájan úgy vagyunk vele, hogy egy olyan könyvet/blogot/oneshotot szívesebben olvasunk el, aminek már elsőre is megmarad a címe a fejünkben. Nem, én nem szeretem a tömény felesleges felnőtt tartalommal teleírt történeteket. Talán kiszerettem belőlük egy borzalmas fiction olvasása közben, talán csak kinőttem belőlük. Bár az sem kizárható, hogy meguntam, hogy az olvasók nyolcvan százaléka ilyen jellegű történetet szeret olvasni, és hogy ez a népszerű. Általában visszataszítanak a népszerű dolgok, vonakodom tőlük, pláne ha ilyen jellegű. Persze ha szépen van leírva, akkor szívesen elolvasom normális kereteken belül. Én sem gondolom, hogy ő ilyen lenne, viszont egy teljesen más karaktert akartam neki faragni, valami nem megszokottat. Persze az nagyon jó, ha egy történetben olyan, mint amit nekünk mutat a valóságban, de ragaszkodtam ehhez a férfias jellemhez. Elvégre egy olyan fiút formáltam meg, aki a múltban szörnyűségeken ment keresztül, akinek hamar munkába kellett állnia. A másik indokom pedig az, hogy szeretem a kihívásokat, és el akartam érni, hogy így is kedvelhető legyen a karaktere. Nos, Baekhyun első belépőjét hatásosra akartam, és nem merült fel bennem más ötlet. Habár nagyon nehezen írtam meg, mert nem vagyok sem az ilyenek híve, sem a csókoké, semmi intim dologé. Sajnos nem tudom őket jól megírni. Úgy vagyok vele, hogy írhat valaki gyönyörűen, vagy egyszerűen, mindez nem számít. Mert ha a karakterei nem élnek, akkor mégis mi értelme? Szeretem, ha érzik amit írok. Ez egy dicséret számomra, és hálás vagyok érte.
      Szerintem Junmyeon az egyik olyan karakterem, aki tényleg nem tudta eldönteni, hogy mit akart az élettől. Egyrészről ő is makacs, és hiába lázad az anyja ellen, végül neki engedelmeskedett, és rábólintott az esküvőre. Meg akar felelni az anyjának, közben ő is szeretne vágyódni valaki iránt, akit meg is talált Jongdae személyében. A Jongdae-Baekhyun barátságot két ismerősömről formáztam. Mindig húzzák egymás agyát valamivel, mindig odaszólnak egyet, aztán ha baj van, egyből ugranak a másikért. Jó látni a barátságukat, habár néha túlzásba esnek, azért tényleg számíthatnak egymásra. Baekhyun... Erre én sem tudok válaszolni:D Ő egy kicsit én - néha nehéz rajtam kiigazodni, és rettentően makacs vagyok, de ha ellágyítják a szívem, akkor igazán szerethető vagyok. Ezzel mindig úgy voltam, hogy nem akarom, hogy csak nekem fájjon. Ha valaki megbántott, akkor neki is éreznie kell a fájdalmat, ha pedig nem érzi, majd én teszek róla, hogy érezze. Igen, ez gonoszság, rendkívül gyerekes felfogás. A történet elején tisztában voltam vele, hogy mindenképp szeretnék bele egy-két Baekhyun és Jongin összemelegedős jelenetet, azonban az elején félreérthető párbeszédeket írtam Jongdae érzéseiről Junmyeon irányába, pedig először csak a barátságra gondoltam. Aztán néhányan írták, hogy remélik, lesz valami Junmyeon és Jongdae között. Bevallom, ezt a részét elrontottam, ahogy sok mindent. Azóta is próbálom valahogyan helyretenni, kivenni belőle a melegek. Viszont Jongint tényleg biszexuálisnak akartam beállítani a legelejétől, vagy hogy alapjáraton a lányokhoz vonzódik, de Baekhyun szépsége rabul ejtette.

      Törlés
    3. Kritikus vagyok, főleg a saját történetemmel szemben, és nem szeretem, ha a karakterek egyszer csak hirtelen megváltoznak. Mindenképp próbáltam úgy megírni, hogy hű maradjak hozzá, magamhoz, még ha ez is az ára. Mert megtehettem volna, hogy meglágyul a szíve Chanyeol iránt és megbocsát neki, de az nem Baekhyun lett volna.

      Igazság szerint ez az egyik gyengepontom. Imádom az ilyet, amikor vonzódnak egymáshoz, de még maguknak sem ismerik be, és könnyebb utálni xy-t, mint beismerni a vágyódást. A kedvenc könyvemben is van egy ilyen kapcsolat, és olyan vitatkozós párbeszédeket írt az író, hogy lefordultam az ágyról olvasás közben. Szeretem, amikor intelligensen csipkelődnek egymással, amikor ösztönösen egymáshoz érnek úgy beállítva, hogy nem akarták, a levegő pedig úgy izzik. Biztos, hogy létezik ilyen kifejezés, ha pedig nem, ez a két szó remekül passzol egymáshoz. És ó, azok a fekete ingek! Nos, szeretem, ha egy férfi full feketébe öltözködik. Elegáns és szexi, és eléri, hogy rajta legyen a tekintetem.
      Néha észre sem veszem, hogy mikor használok metaforát vagy szinesztéziát, mindenesetre a gimiben a szinesztézia volt a kedvencem, talán ezért is használom tudatosan. A hasonlatokat pedig egyszerűen imádom, szerintem kellenek egy történetbe, ha igazán át akarjuk élni. Egyszer már próbáltam rajta változtatni, hogy ne legyen ennyire szakaszos, de annyira erőltetettnek hatott akkor minden mondatom, legalábbis szerintem. Ha külső szemlélőként nézem, biztos kirántana engem is az olvasásból valamelyst. Köszönöm, hogy leírtad ezt, mindenképp fogok rajta változtatni, már amennyire tudok, meg hogy úgy érezzem, nem erőltetett.
      És mivel kényszerből van ott, nem fogja élvezni a családja társaságát, még ha próbálkozna sem. Valahogy nem éreztem magaménak Amerikát, ezért is döntöttem úgy, hogy itt az ideje visszatérni Koreába. Jaj, dehogyis! Most mindenki erre gondolt, mivel mindketten szinglik, azonban nekem egy percre sem fordult meg a fejemben, sőt. Furcsálltam is, amikor olvastam, hogy valaki lelkesen írta ezt, valaki letörten. Nem, nem lesz köztük semmi, ők kizárólag legjobb barátok. És néha a barátság jobb és fontosabb, mint a szerelem.
      A B-vel közös történetünket akkor fogom elkezdeni, ha ennek megírtam a befejező részét. De már csak két fejezet van addig, úgyhogy hamar nekiláthatok, ha az ihlet is úgy kívánja.
      Köszönöm, hogy írtál!:) Én is (nagyon utólag) boldog karácsonyt kívánok, és sikerekben gazdag évet!

      Törlés
  11. Szia ^^
    Uhh, ja.. Látod.
    Megtudsz hatni, te lány :D
    A fejezet eleje gyönyörű lett. És nem. Nem csak azért mert volt egy kicsi BaekYeol érzés. Maga a fogalmazás tette azzá. Minden szó, ami leírtál.

    Az érzések erősek voltak, átjártak, és minden a szemem előtt lebegett. Érzelmes volt és gyönyörű. Talán most ezzel a két szóval tudnám az elejét illetni, ahogy pötyögtetek neked random :D
    Elhúztad (és nem rossz értelemben) Talán te is tudod, hogy sokat ezt pár mondattal letudták volna, és lehet, hogy még a csók is megesik. Örülök is, hogy ennyit írtál, hisz elég volt ahhoz, hogy meghasson, és, hogy gyönyörűt alkossál. Viszont szomorúsággal töltött el, hisz egy jó kis érzelmes csókért nem balhéztunk volna semmiképp ^^ Na de ez így volt jó, mert baszki. ÉLETEMBEN NEM OLVASTAM ILYEN JÓ NYAKRA PUSZIS, MAJDNEM CSÓKOS LEVEZETÉST(!!) azalatt a 2 és fél év alatt, (durván) mióta yaoit olvasok. Ezt hidd el!
    Nem tudom, de most tényleg csak ezen kattogok. Behunyom a szemem, és csak azt látom, ahogy Chanyeol Baekhyun száját nézi, aztán a nyakához hajol. És akkor még Baekhyunt a szíve irányította. Ez az igazi!
    Na de aztán közbe szólt az esze, és ellökte magától T-T Mindig hangoztatom az utóbbi időben, hogy meglehet érteni, de már néha tényleg azt kívánom, hogy enyhüljenek benne ezek a dolgok. De olyan makaccsá tetted Vivi T-T

    A levél pedig magáért beszél. :’D
    A hosszúságának örülök, Chanyeol most nyílt meg legjobban. Ami köszönhető a kialakult helyzetnek is. Sajnálom, hogy ilyen múltja volt, nem könnyű. Főleg az anyukája, és a halála. Belegondolni is rossz, szóval nem vesézem tovább qwq

    Az anyukája most szerepelt először Baekhyunnak. Megmondom őszintén sokat nem tudok róla mondani. Az viszont, hogy érdemel MINDENKI második ESÉLYT. Nem igaz. Chanyeol azért szerintem megérdemelné. Ez még igenis helyrehozható. Nem kell rögtön kidobni, ha valami elromlik, meg kell próbálni megjavítani. Már ha az abban a kategóriában van. Ugyan ez van velük. Chanyeol tett valami rosszat, de látszik, hogy mára már tiszták az érzései, és, hogy helyre akarja hozni.

    Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen elengedi az apja. Jobb is így. Nem lehetett elképzelni őt Amerikában. Szíven szűrt, hogy Chanyeolnak nem akart szólni, és hogy otthagyta őt. De ki tudja talán utána megy. MENJ UTÁNA CHANYEOL!
    Vivi! Neked mondom! Menjen utána ><

    Yixing és Baekhyun. Ohh, jól elvoltak most ^^ Igazi szárnysegéd :DD Ahh, tegnap láttam Neil-t valamelyik filmben. Ezt az embert nem lehet nem szeretni, beszéltük is osztálytársammal :D

    DE CHEN ITT VAN! ANNYIRA IMÁDOM <3
    A zene nagyon jó! Nem ismertem idáig, de egész végig azt hallgattam. Tényleg kár, hogy az ilyen embereket nem ismerik úgy el, ahogy kéne.

    Ugh.
    Hiányérzetem van. Olyan össze-vissza lett. Nem tartom valami jónak most ezt a véleményt.
    Az eleje megint nem indult jónak, mert ismét elveszett. Lassan már-már szokássá válik ><” Ezért is lett ilyen hiányos. Már nem tudtam ugyan azt leírni. Biztos, ha nem is olyan sok minden, de maradt ki belőle, vagy egy-egy mondatot rövidebben fogalmaztam meg. Na mindegy, megtörtént, sajna ><

    Várom a folytatást! De ha hamar hozod előbb vége van T-T AHJ...
    Most mondom. Ha nyugdíjból vissza jössz, tárt karokkal várlak ^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:3

      Hát még te engem! Mindig olyan szépeket írsz nekem, meg sem érdemlemm.
      Juj, hát őszintén bevallom neked, hogy már foglalmam sincs, hogy mit írtam. Egyszer tényleg el kell olvasnom ezt a történetet xD A saját írásomra nem emlékszem, bezzeg másokéra igen.

      Számomra az érzések a legfontosabbak, tudom, hogy már leírtam neked valószínűleg párszor, de nem bánom. És még jó sokszor akarom leírni, mert én tényleg így gondolom. Érzések nélkül nincs történet, meg konkrétan semmi.
      Na, pont azt nem akartam, letudni pár mondattal. Annyira nem szeretem, amikor valaki csókjelenetet ír, és ennyivel letudja "xy megcsókolt. Nagyon jó volt, utána csinált valamit a nyelvével is." Hát hogy lehet egy ilyet átérezni? Nem a csók volt itt a lényeg, hanem hogy Baekhyun képes-e megbízni Chanyeolban. És ó, biztos olvastál már ilyet!:D
      Menj már, mindjárt sírni fogok. Annyira örülök neki, hogy ennyire átérzed, amit írok. Olyan nagy dolog ez, ha valaki érzi ezeket a szimpla mondatokat.
      Baek olyan makacs, mint én vagyok. Nehezen bocsátom meg a dolgokat, volt rá eset, hogy sosem bocsátottam meg. Borzasztó természetem van, tudom. Pedig egy nagyon jó barátomról volt szó, de... megbántott az a köcsög:D És aki megbánt, az nem érdemel második esélyt arra, hogy még egyszer megbántson. Mert aki egyszer megtette, megteszi még egyszer. Ez csak idő kérdése.

      Nem lett túl hosszú? Már nem tudom, hogy az-e vagy sem, mindenesetre nem bántam meg, hogy ilyen hosszú lett. Mintha nem is én írtam volna, tényleg nem is gondolkoztam írás közben, és mire észbekaptam már a felénél tartottam.

      Ugye? Akkor nem csak én gondolom így. Egyébként ha azt nézem, hogy mennyi dolgot tett Chanyeol baekhyun ellen, ő sem érdemelné meg nagyon azt a második esélyt. Amit talán nem is fog megkapni... A mostani részben lesz egy fontos rész Jongdae párbeszédében. Talán arra fogom alapozni az utolsó fejezetet. Már csak az a kérdés, hogy melyik az a mondata.

      Hát, hidd el, nem a jó szándék vezértelte az apját. Persze ott volt az is, de nem az dominálta jobban. Hát nem tudom:D Talán nem fog utána menni. Nem elég, ha néha-néha felhívja telefonon?

      UGYE? Neil a legjobb, komolyan mondom ilyen karakter mint Barney Stinson... szerintem az egyik legjobb, bár nem láttam sok amerikai sorozatot, így nem nagyon tudnék különbségeket tenni, de Neil Patrick nagyszerű Barneynak, ahogy Jensen Ackles is Deanként, és amilyen Yixing és Baek alakuló barátsága is.

      Igeeen, Jongdae újra jelen van!:)

      Imádom ezt a fiút, igazi angyalhanggal rendelkezik. Pedig általában én az érdes, rekedtes hangokért rajongom, az ilyen Jessie J, Christina Aguilera, Pink feeling, de ez a fiú... Bár igaz, hogy két véglet van. Vagy legyen nagyon dögös hangja valakinek, vagy legyen olyan lágy, mint a selyem. Mint az övé, vagy Kyungsooé, vagy Ne-yo-é.

      Jaj, dehogy lett az! Nem tudom miért gondoljátok azt mindig, hogy rossz véleményt írtatok nekem. Egyáltalán nem az, ne gondold annak!

      Köszönöm, hogy írtál! ♥ Talán hamarabb visszatérek nyugdíjból, mint gondolnád. Hát vagy nem, ki tudja hahahhaa.

      Törlés
  12. Szia! ^^

    Most nem véleménnyel jöttem, hanem egy díjjal, ami a tiéd. :) http://akashara-fictions.blogspot.hu/2016/01/dij.html Itt mindent részletesebben megtalálsz, kérlek, nézd meg. ^^ Egyébként még mindig ugyanúgy várom a folytatást! :'D

    Akashara^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^

      Köszönöm szépen a díjat, már megnéztem, és nagyon hálás vagyok érte! Már leírtam neked a csoportban is, hogy nem érdemlem meg, azonban ha végeztem ezzel a történettel mindenképp megcsinálom a blogon! (remélhetőleg nem fogom elrontani:D)

      Törlés
  13. Csak, hogy tudd lassan a végére érek, hamarosan érkezik a hatalmas vélemény, itt a díjad drága, mert hihetetlenül kiérdemled ♥ http://nonoshifanfiction.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  14. Szia Vivi!
    Annyira elöntött most a szomorúság, hogy mindjárt elbőgöm magam. :-( Itthon fekszem, mert vagyok olyan nyomi, hogy négy nap alatt sem tudtam meggyógyulni, de nekem még eszembe jut, hogy elkéne megint olvasni ezt a rèszt, mivel ide se írtam Neked. Oh istenkém, annyira szívbemarkoló volt úgy igazán az egész fejezet.
    Talán eddig még egyszer sem érintett rosszul az, hogy nem történik köztük semmi és Baekhyun így elutasítja Chanyeol próbálkozását. Most talàn kicsit érzékenyebb vagyok a kezdő jelenetre, mint amikor először olvastam decemberben. ^^
    Aztán már az is megható volt, hogy Yixinggel olyan jóban lett Baek, pedig alapból ennek nem kellene ilyen erősen hatni rám. Hát még az, amikor felszedett a drágának egy csajt. Az igazán felvidított a végén. :-)
    Megnyugtató, hogy Baekhyun anyukája elfogadja a fiát és a tanàcsa is jó volt. Nem tudom miért, de végig egy olyan tévképzetben voltam, hogy mindkét szülője ellene van, de kellemesen csalódtam. ;-)
    Természetesen Chan levelén elérzékenyültem, és ó anyám, ha ott lett volna az ajtó mögött Baekhyun vajon megadta volna azt az esélyt neki. Nem tudom, ez már nem is fontos, mert azóta már ismét Koreàban van a kicsike egy csudajó barát mellett.
    Meglepődtem Baek apuka ajànlatàn, egyáltalàn nem hittem, hogy hagyni fogja visszamenni a fiát, de ez jó, mert felfogta, hogy ott nem lenne boldog.
    Bocsi, amiért olyan furákat írtam, legalább is én annak érzem. Biztos ráment az agyamra a nyavalyám.
    Igen, és itt a végén gondoltam azt még anno, hogy mennyire király lenne, ha Jongin visszajönne. ^^ Hahaha már tudom, hogy ez megtörtént. Na de azt majd a kövi résznél fejtegetem. Valamikor majd oda is írok.
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ditta!:)
      Tyű, borzasztóan sajnálom ezt a nagyon kései választ, igazából nem vettem észre, hogy írtál nekem. Így most végigmegyek minden fejezeten, hogy akinek még nem írtam, ott pótoljam a hiányt. Hát igen, kellett bele egy kis szomorúság is.
      Muszáj volt elolvasnom egy kicsit belőle, mert azt se tudtam, hogy milyen jelenetnél vagyok épp. De most már összeállta dolog a fejemben. És ha tudnád, hogy miylen nehéz volt leírnom... Olyan szomorú voltam egyébként, amikor ezeket a jeleneteket írtam. Én is azt szerettem volna, amit te. Hogy ők ketten együtt legyenek, és ne válassza el őket semmi, hogy legyen minden olyan jó közöttük, mint régen. Azonban még nem tudtam megtenni, még kellett ez, hogy Baekhyun ennyire makacs legyen, és kellett az a kis idő, míg végül egymásra találtak.
      Képzeld el, én még azon is elérzékenyülök, ha nézek egy reklámot, tehát teljes mértékben megértelek:D De egyszerűen nem lehet ezt a reklámot szavak nélkül hagyni, legalábbis rám a coca colás reklámok mindig nagy hatással vannak, főleg hogy most a testvéri szeretetet emelték ki. Imádtam, ahogy Baek és Yixing kapcsolatát is.
      Egy anya azért mégis csak anya. Legalábbis ebből indultam ki, hogy egy anyának bárhogy szeretnie kell a fiát. Meg ő amúgy sem olyan szigorú seggfej, mint az apja.
      Nem, az apját nem Baekhyun boldogsága vezérelte. DE ezt majd kifejtem egyszer részletesen.
      Köszönöm, hogy írtál!♥ És még egyszer bocsánat a kései válaszért!

      Törlés
  15. Szia!
    Lendületből olvastam végig mind a 23 fejezetet, tetszik, ahogy a történetet szövöd, és még jobban tetszik, ahogy a szavakkal egész költői képeket festesz le. :) Az utolsó pár fejezet nagyon szépen megírtan szívfájdító volt.... Két apró megjegyzés: néha a kifejezések kicsit összekuszálódnak vagy hiányosak, bár gondolom, ez azért van, mert gyorsabban pörögnek a gondolataid, mint ahogy írni tudsz :) illetve régebben az idő telésének érzékeltetése volt furcsa (pl eltelt egy-két hét a nélül, hogy ez feltűnt volna) de az utolsó fejezetekben ez is egyre javul. De hogy ne csak kötözködjek, magával ragadó történetet írtál, ami az olvasód érzésere hat, nagyon jól érzékelteted az érzelmi viharokat, teljesen hihető és átélhető, ami a karakterekben lejátszódik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Ó, hát az nem semmi, köszönöm szépen. Mindig meglep, hogy valaki hogy tudott egyhuzamban elolvasni ennyi fejezetet. Bár én is tapasztaltam már, de a könyvek mások, mint egy fanfiction.
      Néha azért volt, néha nem azért. Valóban gyorsabban pörgött minden gondolatom, de egy résznél nem tudtam, hogy hogyan fogalmazzam meg az adott jelenetet. Így már fogalmam sincs, mit írtam. Azt hiszem ez volt a legnagyobb baj velem, nem gondolkoztam, csak írtam, amit a szívem diktált. Az idő azért volt, mert sehogyan sem tudtam volna annyi fejezetet írni, amennyit a történet megkövetelt volna. Úgy akartam megírni, hogy napról napra történjenek az események, de az több, mint 90 rész lett volna, amit túl soknak gondoltam. Így beleírtam, hogy most xy hét telt el, meg ilyesmi. Az utolsó részekben azért javult, mert ott már nem kellett ezzel bajlódnom.
      Köszönöm a dicséretet, és hogy írtál!:)

      Törlés
  16. Szia lenne egy kérdésem. Az a levél amit Sehun írt, mi àllt benne? Álmosan ólvastam a történeted így lehet elsiklottam fölötte de nem emlékszem rà

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem szerepelt benne Sehun levele. Igazából a meglepetés részekből kiderült volna, de nincs ihletem hozzá, szerintem nem is fogom megírni. Azonban egy kis összegzést majd csinálok, ott minden ki fog derülni:)

      Törlés