Ajánlott zene: Ailee - Goodbye my love (lyrics)
Megígérte, hogy az esernyőm lesz
A színtiszta sötétkék ég, mintha tinta folyt volna rám, viszonylag megnyugtatott a sötét-fakó utcai homály rezdülései. Csak pár alakot láttam, és egy kóbor lámpafényt. Mint a meséskönyvek régen, amikor anya lelket simogató gyengéd hangja boldogságba ringatott, most ilyen hatással voltak rám a csillagok, és mellettük a Hold trónusa. Apa régebben mindig azt mondogatta, hogy aki azt mondta, hogy a csillagok alszanak, tévedett. A csillagok virrasztanak, élnek, fellángolnak, vezetnek, őriznek minket. Lehullanak, lángra lobbantják a szívet, vagy ha örökké csak égnek, olykor elérhetetlen lelkek. Az emberek nyugodtan aludtak szakadatlanul, a békepor rájuk hullott, amit a bársonyos szél fújt. Én pedig hajnalok hajnalán bámultam ki üres, semmitmondó tekintettel az ablakon. A lelkem nyughatatlan örvénye csak a sós utóízzel foglalkozott, amit Chanyeol hagyott maga után. A szívem holdfényében egy titkos hangszer mozdulatlanul és szótlanul nézett szembe velem, ami a földi porban lapult. Lüktető csend zúdult egyre mélyebbre és magasabbra, időtlenül álló percek morajlása harsant fel. Az éjszaka magányában ezerajkú öröm áradt, és némán terült az ég fölé. Háborgó érzéseim olyanok voltak, mint a kihűlt gyertyák és viaszcseppek, virrasztottak a sötétben a csillagok halk zörejében. Chanyeol lelkének hangját érezte a lelkem, olyan volt, mintha könnyezni kezdtek volna az égi kották... Ebben a szüntelen érzületben csak az ő dallamát hallottam. Vajon érezte, hogy ez nekem mennyire fájt? Érezte, hogy kettős érzések markában omlok össze, miközben magatehetetlen vagyok? Vakítóan ordító csönd szaggatott, rombolt, altatott. A napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá, és ez ugyanúgy fordítva is igaz. Megfordultam, az ablak üvegbörtönében egy sötét alakot láttam egyre közelebb andalogni hozzám. Tudtam, hogy csak képzelődtem, hogy csak az emóciókavalkádnak köszönhetően láttam őt. Előttem állt mozdulatlanul, mint egy szobor. Az alakját az alkony őrizte, a hold ezüstfénye hozzásimult, eggyé olvadtak. Tekintete elmosódva fürkészte a sötét határt, a legutolsó hezitálásom után a karja után akartam kapni, de addigra eltűnt, ahogyan az én tenger-lepte boldogságom is. Márvány-hidegnek éreztem az éjszaka csendes fuvallatát, de leginkább a lelkem fázott. Didergett, mert nem melegítette fel senki. Gyenge voltam egyedül, és fájóbb érzés volt, mint száz hegedű bánat-dala.
Nem volt megszokott kávé-illat, helyette a keserű üresség ébresztett fel. Sokkal rosszabb állapotban voltam, mint tegnap, ez kiéleződötten látszott rajtam. Unottan szeltem a lépcsőket lefelé, szükségem lett volna Chanyeol energiaforrás kávéjára, viszont én is el tudtam magamnak készíteni, ha nagyon rá voltam kényszerülve. A konyhába igyekeztem beizzítani a kávéfőzőt, rá kellett szoknom egy darabig a gépi vacakra, sokkal gyorsabb és hasznosabb volt, mint a kotyogós kávéfőző. Éppen amikor kész lettem, Chanyeol lépett be a konyhába. Először búskomor tekintettel nézett rám, majd lekezelően, ami egyáltalán nem esett jól. Észrevette a kellemetlen légkört, ami közénk áramlott, ezért elfordította a fejét, én pedig próbáltam nem feltűnően őt bámulni.
- Nézd, nem kerülgethetjük egymást folyton. Nekem ez így egyáltalán nem jó. Engedd meg, hogy megmagyarázzam. Engedd meg, utána nem szólok hozzád többet, ha ezt szeretnéd - kérlelő hangja borotvaként hasított a szívembe, viszont a reakciómból már sejthette, nem érdekel a magyarázkodás.
Minden egyes izzó pillantása kiszakított valamit belőlem, valami erőset, aminek nem kellett volna megsérülnie. Egy lépéssel sem jött közelebb hozzám, bizonyára azt remélte, hogy ezeket a mozdulatsorokat én fogom megtenni. Hát arra várhat... Leszartam, hogy neki mi a jó, és mi a rossz. Unottan mentem ki a helyiségből, talán túl határozott voltam az erősséget sugárzó tekintetemmel, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Nem akartam őt látni jelenleg, az agyam pedig azt sugallta, hogy el kell jönnöm. A szobámba mentem, ami gyakorlatilag már nem is az én szobám volt, idegennek hatott az egész hely, és hiába akartam minél hamarabb szabadulni a luxusbörtönből, egyelőre tudomásul kellett vennem, hogy a családomnak szüksége volt rám. De ők miért nem kerestek akkor, amikor nekem lett volna rájuk szükségem? Hyung érv-sorozata teljesen ésszerű volt, rá nem is tudtam volna haragudni, figyelembe vettem, hogy számára most az egészsége a legfontosabb. Sohasem hívtam, mert mindvégig az játszódott le bennem, hogy nem fogadta el a nemi identitásom. Apró mosoly kúszott az arcomra, amikor meghallottam a telefon halkan rezdülő hangját.
Mi a helyzet? Milyen Manhattan? Miért nem hívtál eddig?
Melengette a lelkem Jongdae üzenete, jólesett a törődése, és hogy rá bármikor számíthattam. Úgy tartottam, hogy a legjobb barátoknak ne legyenek titkaik egymás előtt. De a való életben voltak titkok... és voltak nehezen megemészthető igazságok, amiken mi döcögősen, de túllendültünk végül. Ezek után tudtam, hogy bármit megoszthatok vele, ő segíteni fog.
Szar minden, haver. Azt hittem, hogy alszol. Hétvégén mindig végig alszod a napot. Történt valami?
Magam sem tudom, hogy miért vagyok fent. Junmyeon mondott valamit tegnap, amitől nem tudok aludni. Igazából már pár napja nem alszom rendesen. Annyira... felemészt, néha rossz belegondolni, de egyfolytában ez jár a fejemben.
Mesélj!
Ezután felhívott, én pedig figyelmesen hallgattam, hogy mi történt vele. Bőbeszédű volt mint általában, aztán én meséltem el neki a problémáimat. Jongdae tegnap próbált felejteni, a reményét és a veszteségét az italokba fojtotta, azonban a bárban megjelent Junmyeon is. Nem tudtam eldönteni, hogy direkt tervezte így, vagy pedig a véletlenekre hagyatkozott-e. Nem akartam rákérdezni Junmyeon mondatára, rajta pedig érezhető volt, hogy nem akarta elmondani, ezért nem is firtattam tovább a dolgot. Észre sem vettük, amikor órák elteltével még mindig csak beszéltünk lélekszakadva, ameddig Jongdae-nek valami halaszthatatlan dolga nem akadt. Nem akartuk megszakítani az ingergazdag élmények elmesélését, viszont kopogtattak az ajtómon, úgyhogy muszáj volt mennem. Azt már megtanultam az évek során, hogy apa amit akart, azt megszerezte, vagyis ha én kellettem neki valami fontos ügyben, akkor engedelmeskednem kellett. Nem akartam, viszont muszáj volt.
Yixing volt az, és azt mondta, hogy az apám szerint ideje megnéznem a céget. Tudtam, hogy ez mindenféleképpen bekövetkezett volna egyszer, ezért nem is vitatkoztam az alig toporgó idő miatt. Sziromfehér inget vettem fel, egy hozzáillő sötét nadrággal. Az udvaron vártam a sofőrt, akit apám kijelölt nekem. Apa emberei mind precízek voltak, odafigyeltek a pontosságra és hogy mindig időben teljesítsék a rájuk szabott feladatot. Ezúttal egy BMW X6-os állt meg előttem, majd amikor kiszállt az alkalmi sofőr összeszorult a gyomrom. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, ő pedig csak egyre közelebb és közelebb sétált hozzám, hogy kinyithassa nekem a kocsiajtót.
- Veled nem megyek sehova - idegesen löktem le a kezét az ajtókilincsről, Chanyeol pedig csak hidegen nézett rám.
- Csak szállj be, mindenhol kamerák vannak - kétségbeesetten nyomta lejjebb a fejem, míg be nem ültem az autóba.
Ezután elindult, nekem pedig minden idegsejtemen vegigkúszott a magatehetetlenség és a düh. Feszültnek éreztem őt, nem akart megszólalni, az ujjai pedig irracionálisan fehérré váltak a kormány erős szorítása miatt. Ebben a percben nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk a leggyengébb láncszem.
- Ne haragudj, az apád engem rendelt ki, én pedig...-
- Nem tartozol nekem magyarázattal, Chanyeol - a szavába vágtam, miközben ridegen válaszoltam.
Egy éles pillanatban fékezett, meglepő volt az idegességtől izzó tekintete, amit egy másodpercig magamon éreztem.
- A rohadt életbe, igenis tartozom neked magyarázattal! Csak azt nem értem, hogy miért nem akarod meghallgatni. Ennyire nehéz lenne?
- Elindulsz, vagy gyalogoljak? - közömbös hangnemben mondtam, mint akinek egyáltalán nem fáj, pedig ő pontosan tudta, hogy mennyire összetörtem.
Egy feladó sóhajjal indult el, az út további részében már nem fordított felesleges energiát a magyarázatra, jelenleg semmilyen ésszerű érvvel sem tudott volna meggyőzni. Feszült lett körülöttünk minden, amilyet sosem akartam.
- Chanyeol... - bizonytalanul kezdtem, ő pedig rám nézett a visszapillantóból. - Éhes vagyok.
Leparkolt, aztán mi is összemosódtunk a város hangosságával, az embereivel. Hihetetlenül gyors tempót diktáltak az emberek, és még azt sem mondanám, hogy udvariasak voltak. Csak mentek ameddig bírtak, Chanyeol pedig mindig aggódó tekintettel pillantott hátra, nehogy lemaradjak. Egy erős rántást éreztem a vállamba nyilallni, lelki szemeim előtt láttam a büszkeségem földbe tiporni. Azonban akivel frontálisan ütköztem bocsánatot kért, de azt már csak félszegen hallottam. Időközben túlságosan lefoglalt a játékos-pajzán tekintete. Gyönyörű smaragdzöld szeme összeolvadt az enyémmel, csábos mosolya felhívást jelentett keringőre tökéletesen ívelt ajkán. Igazán helyes férfi volt, és szinte levetkőztetett a tekintetével. A következő elém táruló képkocka borzalmas volt, Chanyeol horribilis erővel ment neki a fiúnak, akinek még védekezni sem volt ideje.
- Fejezd be! Nem csinált semmit, hagyd abba! - kétségbeesetten fogtam meg a vállát, a szorításom után elhúzódott a fiútól. Alighanem futva menekült, hátra sem nézett közben. - Ez mégis mire volt jó? Mit képzelsz, ki vagy te?
- Mit kellett volna tennem?! Az a rohadék neked ment, én csak meg akartalak védeni - indulatos volt, fojtott dühvel a hangjában, ami mind felém irányult.
- Még egyszer elmondom, Chanyeol. Nem tartozol nekem magyarázattal, nem kell megvédened, nem kell kifogásokat találnod! Csak hagyj engem békén, mintha itt se lennék, tudomást se vegyél rólam. Ugyanígy fogok tenni, ezért a közeljövőben ne beszélj hozzám, ne érj hozzám, még csak rám se nézz. Felfogtad? - eszeveszett tempóban dübörgött a szívem, szinte kiszakadt a helyéről.
Chanyeol idegesen túrt bele a hajába, a szemei könnytől csillogtak, a testtartása eleinte merev volt. Megfordult, mint aki ordítani szeretne, de helyette földhöz vágta a telefonját. A szétzúzott darabok mintha az én lelkemet szimbolizálták volna, először széttörtek, majd az aszfalthoz koppantak. Nem éreztem magam jobban még így sem, hogy elmondtam ami a lelkem nyomta. Megbántam a szavaimat, mert... mindig látni akartam őt. Ha naponta csak pár percre is, de látni akartam őt. Megfogadtam magamnak, hogy erős leszek, és hogy nem fogok miatta sírni, de annyira nehéz volt visszatartani a könnyeimet.
- Elviszlek egy étterembe, aztán muszáj elmenned a céghez - nem nézett rám, végig háttal állt nekem, a hangja most hidegen csendült, egy darabka reményfoszlányt sem fedeztem fel benne.
Az étteremben leültem, viszont számítottam arra, hogy velem szemben helyet fog foglalni ő is, azonban ez elmaradt. Csak állt ott, én pedig nem találtam egyetlen indokot sem, hogy megkérjem, üljön le mellém.
- Mit szeretnél enni?
- Rendelj nekem valamit.
Igazság szerint nem volt valami túl fényűző a választék listája, ezért is bíztam rá a rendelést. Körbenéztem a hangulatos étteremben, minden asztalnál emberek tömkelege foglalt helyet, önfeledt kacagás visszhangzott, vagy éppen nehéz szavak hangoztak el. Néhány perc elteltével megjelent Chanyeol egy tálcával egyensúlyozva, bőséges ételmennyiséggel. Lerakta elém, majd ismételten beállt védelmező funkcióba, mint egy kőszikla.
- Ott fogsz állni egész végig? - megragadtam az első sajtburgert miközben ráemeltem a tekintetem.
- Ez a feladatom.
- Ülj le, mindenki minket bámul.
- Nem figyel minket senki - visszakontrázott, még mindig fagyos szemekkel, kiolvashatatlan érzésekkel.
- Ülj már le! Kényelmetlenül érzem magam, ha felettem állsz.
Beleegyezően bólogatott, majd leült szembe velem. Furcsa volt vele így lenni, viszont nem hagyhattam, hogy az a sok kiéleződött tekintet ránk szegeződjön. Élveztem, hogy most úgy mozgathatom őt érzelmileg, ahogy én akartam. Lehajtotta a fejét, miközben kezeit összekulcsolta. A lélektöredékeink felszakadtak, a repedések még inkább összezúztak, mindkettőnket kínzott ez az érzés. Chanyeol ilyen jó színész lenne? Ha mindez csak megjátszott érzés lenne, akkor nem így viselkedne. Akartam őt... mindennél jobban, mindenkinél jobban. Megtalálni, felfedezni, szeretni. Vele lenni, megélni az életet, annak rejtelmeit, kihívásait. Aztán mást akartam. Felejteni. Nem érezni iránta semmit. Soha nem tudni róla. De nem lehetett. Nem tudtam.
- Na és... erről is beszámoltál apának? - gúnyosan mondtam, csak hogy még jobban beletiporjak a lelkébe, és a büszkeségébe, ami számomra már nem létezett.
- Mégis minek nézel te engem?!
- Minek nézzelek, Chanyeol? Sok választási lehetőséged van.
- Ne nézz szörnyetegnek. Minden szörnyeteg ember, de nem minden ember szörnyeteg - kérlelő hangján meglepődtem, nem számítottam erre a reakcióra. Ilyenkor már dühödten ordított volna, viszont tudta, hogy jogosan bántom meg.
- Nem néztelek annak. A szörnyetegek rémisztőek, félelmet keltenek... Te fájdalmat okozol, a legrosszabbat. A félelemből nagyon gyorsan ki lehet nőni, viszont a fájdalom... egy életre szól, Chanyeol.
- Sajnálom. Nagyon sajnálom - lehajtotta a fejét, nehezebben vette a levegőt, de engem furdalt a kíváncsiság.
- Mit sajnálsz, Chanyeol? Nem gondolod, hogy túl sokszor hagyja el a szádat ez a szó? Koreában is ez volt minden második mondatodban.
- Mert tényleg sajnálom! Mindent sajnálok, Baekhyun. Sajnálom, hogy ennyire rohadék vagyok, sajnálom, hogy tönkretettem az életed, hogy miattam kellett elválnod a szüleidtől, hogy ennyire megsebeztelek... De remélem egyszer megengeded, hogy elmagyarázzam.
- Menjünk, elment az étvágyam - felálltam a székről, és előre siettem.
Ólomnehéz súllyal a szívemben nyitottam ki az étterem ajtaját, miközben alig bírtam mozgatni a lábaimat. Tudtam, ha most megvárom Chanyeolt, abból nekem semmi jó nem származhat. Talán újra átvert volna, ezt pedig nem kockázhattam, még egyszer nem bírta volna ki a lelkem. Elindultam a zajos tömegben, majd hirtelen eleredt az eső. Apró, fagyos jégcseppek potyogtak az égből, egészen az érzéseimig hatoltak. Aztán arra lettem figyelmes, hogy senkinél nem volt esernyő, és hogy csak az én arcom volt nedves. Az esernyő mindenkinek mást jelentett. Féltem az esőtől, a villámlástól, Chanyeol pedig a szavaival és a tetteivel azt sugallta felém, hogy megbízhatok benne. Megígérte, hogy az esernyőm lesz. Nekem nem volt egy lelki támaszom, nem volt senkim, aki megvédhetett volna a tűhegyes könnycseppjeimtől. Nem volt olyan személy az életemben, aki letörölhette volna a könnyeimet.
__________________________________
Sziasztok!;;
Próbáltam megírni Chanyeol szülinapjára a fejezetet, de egyszerűen nem voltam rá képes. Három napig tartott, amíg megírtam, pedig ez nem is lett hosszú fejezet, még én is így gondolom. Olyan fáradt voltam, hogy mindig elaludtam írás közben.
Az elején borzasztóan fáradt voltam, azért lett ennyire elvont:D Ha álmos/fáradt vagyok, csak ilyen butaságokat tudok írni.
És mivel ennyire rövid fejezet lett, ezért megígérem, hogy hamarabb fogom hozni a következő részt! Ailee a második istennőm Hyolyn után, aki nem ismerné a dalt, az feltétlenül hallgassa meg egyszer, mert... tele van érzelemmel, és nagyon gyönyörű.
A véleményeitekre most nagyon kíváncsi vagyok. Éreztétek, amit Baekhyun érzett? Szerintetek színészkedett Chanyeol?
A véleményeitekre most nagyon kíváncsi vagyok. Éreztétek, amit Baekhyun érzett? Szerintetek színészkedett Chanyeol?
Drága Vivi!
VálaszTörlésA csúnya blogger azt mondja nem lehet több, mint 4096 karakter, így ketté kellett szednem. Hát most szólj hozzá, milyen kis szívtelen. :(
Először is el kell, hogy mondjam, imádlak, amiért rekordidő alatt hoztad az új részt! Már napok óta vártam, amióta csak bejelentetted, hogy írod, és most nem is lehetne ez jobb zárása a hétnek, mint a te történeted következő része. :D
Mielőtt még kifejtenék neked mindent részletesen, annyit azért el szeretnék mondani, hogy nagyon sok kis apró momentum, hasonlat és kimondott szavak voltak a fejezet során, amiken jót derültem, és valamelyest feldobták az amúgy lelkünkbe tipró bús hangulatot! :(
És khmm! BMW X6, menő gyerekek, menő kocsiban. :D
Baekhyun nekem most inkább hasonlított egy durcás kisgyerekre, aki a megbántottsága miatt tombol, mintsem egy sértett férfira, aki éretten kezeli a helyzetet. Persze mindannyian másképp dolgozzuk fel a dolgokat, de úgy hiszem, hogy Chanyeolban még jobban meg tudta volna a nem létező kését forgatni, ha egyszerűen tudomást sem vesz róla. Se pillantás, se csípős megjegyzések, egyszerűen csak hagyja, hogy elszenvedjen magában, erőlködjön és ne kapjon viszonzást semmire, amit mond. Mondjuk ez csak az én vélemény, én így írtam volna. :) Viszont a te verziód sokkal szórakoztatóbb lett, és bár semmi nevetséges sincsen a dologban, azért Baekhyun egy-két beszólása tarolt! Főleg, amikor azt kérdezze, hogy mit szeretne Chanyeol, minek nézze őt. Imádtam! :D
Az apja meg még mindig megrohadhat, amiért ilyenekre kényszeríti a fiát, főleg arra, hogy Chanyeol legyen a kísérője. Mondjuk a cégre kíváncsi lettem volna, kicsikét sajnáltam is, hogy nem lett ebben a részben bemutatva, mert érdekelt nagyon, hogy te hogyan vázolnál nekünk egy ilyen helyet. A következőben viszont már számíthatunk rá, ugye? :P
Junmyeon éttermének leírásával is annyira remek munkát végeztél, szinte az egész helyet láttam magam előtt, úgyhogy biztosra veszem, hogy ez sem lesz másképpen - már ha benne lesz. Remélem, hogy benne lesz. ;)
A kotyogós kávés gondolat pedig nagyon tetszett, bár csak egy futó megjegyzés volt Baekhyun részéről, ráadásul ki sem mondva, mégis annyira élethűnek találtam, és édesnek; hiszen léteznek még olyan emberek, akik idegenkednek a modern technológiától, ha nem teljesen, de legalább ilyen részekben. :') Bár én itt ezen a ponton titkon vártam tőle egy kis bénázást, és azt, hogy Chanyeol a segítségére siessen, aztán a közelségétől el legyen olvadva, de persze türtőztesse magát, aztán sértetten vonuljon ki.... Na jó, befejeztem. Azt hiszem a lelkem egy kis darabkája még mindig nem dolgozta fel, hogy ezt művelted velük. :( Esküszöm ez rosszabb, mintha megcsalta volna, vagy én nem is tudom. Bízom abban, hogy Baekhyun majd végül ad egy esélyt Chanyeolnak arra, hogy elmagyarázhassa a dolgokat, és ezúttal nem fog mindent elszúrni, és nem lesz egy nagy rohadék. NE LEGYEN EGY NAGY ROHADÉK, MERT AZT NEM SZERESSÜK.
Chanyeol nekem most inkább tűnik egy beszari, gyáva nyúlnak, hiába esedezik azért, hogy Baekhyun meghallgassa a magyarázatát, a vak is láthatná, hogy ez kevésbé sem elég. Én a helyében sarokba szorítanám azt a csökönyös idiótát, és addig kiabálnék vele, fejéhez vágnám a dolgaimat, amíg úgy nem dönt, hogy kulturáltabb körülmények között is folytathatjuk a beszélgetést... Habár, ha Baekhyun kiskakas énjét vesszük, akkor ezzel csak rontana is a helyzeten szegény Chanyeol. XDDD (Jézusom, tényleg olyat írtam, hogy szegény?! ;;;) A lényeg, hogy nekem még mindig nem eléggé kitartó, szóval szedje össze magát itt nekem nagyon gyorsan és legyen egy kicsit tökösebb! Nyilván Baekhyun a lelke mélyén azt várja tőle, hogy küzdjön érte, ne csak annyiban hagyja a dolgokat, még ha most azt gondolja, hogy nem akarja meghallgatni...
Nagyon sok rizsázás után végül pedig arra a következtetésre jutottam, hogy előnyösebb lenne, ha simán csak leteperné, és addig csókolná, amíg meg nem adja magát, és kész. :D (Merthogy te megfosztottál minket a csókoktól, ejnye-ejnye, Vivien.)
Jongdae-t pedig elmondhatatlanul hiányolom! Igaz, hogy most is benne volt, de az nem ugyanaz, mintha személyesen szerepelne benne. :( Ennek ellenére szerintem kell ő ide, kellőképpen feldobja a történet szomorkás hangulatát már csak a puszta tudat is, hogy benne van. Bár ahogy olvasom neki sem áll jobban a szénája, mint a barátjának; azzal pedig igazán felkeltetted az érdeklődésemet, amit Baekhyunnak mondott. Vajon Junmyeon ezúttal milyen hülyeséget csinált? Vagy nem is volna annyira hülyeség, amit Jongdaenek? És ők ketten még összejönnek valaha? Tudod, Suchen imádóvá tettél, és fáj látni, hogy most meg szétzúzód őket. :( Miattad szerettem meg őket, emiatt a történeted miatt, úgyhogy ne legyél velük szívtelen. Csak velük ne, annyira összeillenek. c:
TörlésMondjuk így azt is bírnám, ha Jongdae esetleg utána menne Amerikába, hogy kicsit pihenhessen és felfedezhesse a világot, de téged ismerve, még csak reménykedni se reménykedjek ilyesmiben, igaz? xD
Óóóó és Baekhyun pasizik! Vagyis majdnem, de nem lényeg, érted mire gondolok. Chanyeol meg a hős lovag, aki drága hercegnője segítségére siet. :D Mennyire aranyos. Szerintem nem pusztán hirtelen felindulásból cselekedett, és persze, meg akarta védeni Baekhyunt, de azt gondolom, hogy azért egy cseppnyi féltékenység is van a dologban. Mert hát nyilván ő is láthatta, ahogy Baekhyun szemezett azzal a fiúval, akinek zöld szemei voltak. (Ugye jól emlékszem, és tényleg zöld szemei voltak? o.o) Ezt megmosolyogtam, tudom, hogy imádod a zöld szemű fiúkat. :D (Ugye erre is jól emlékszem? Most így elbizonytalanodtam, nem akarok hülyeséget írni. o.o)
A vége pedig szívszorító volt, a címmel együtt. Legszívesebben megölelgettem volna Baekhyunt, Chanyeolt pedig jól kupán vertem volna a nem létező esernyőjével, hogy nem ment utána! Fuuu, de felidegesített most ezzel. És igen, még mindig rohadjon meg egy vödör jéghideg víz alatt! :'D
Nem szeretem én a szomorúságot, főleg nem tőled, meg azt sem, hogy utálnom kell Chanyeolt, szóval csinálj rendet közöttük végre - és még csak most kezdtél el gonoszkodni xDD - és legyen szent a béke, hadd imádjuk Chanyeolt, vele együtt Baekhyunt, és őket Baekyeolként.
A rész nekem most nagyon-nagyon-nagyon de nagyooon rövidnek tűnt! Bár eléggé mozgalmasra sikeredett, és a minőséget is szokás szerint hoztad, amit értékeltem is, úgy hogy nem kezdek el nyafogni amiatt, hogy miért ilyen rövid a rész. x3 Ami lehet csak nekem tűnik annak, viszont most felettébb gyorsan elolvastam, és csodálkoztam is, hogy ilyen gyorsan vége lett. o.o
Az elején pedig ismételten sikerült lenyűgöznöd, minden részben tartogatsz újabb meglepetéseket, ha ilyen szép hasonlatokról van szó... Így hát muszáj megkérdeznem, EMBER VAGY TE LÁNY? BIZTOSAN? Mert hát jézusom, ez aztán nem semmit, amit te itt művelsz! És még tőlem vagy kiakadva, ha olvasol tőlem, amit abszolút nem értek, mert hát olvastál te magadtól egyáltalán? Ha eddig még nem, akkor ajánlom figyelmedbe, mert apskfőwesdxspsd. Csodálatos vagy. Fantasztikus. Más szóval nem is tudnálak jellemezni! Könyvet kellene írnod. :3
A következő fejezet is érkezzen ilyen rekordsebességgel, és tegyél boldoggá minket - engem - olvasóidat. :3
Csók,
Bia. <3
Kedves Bianka! (de rossz, mint valami középkori levél kezdése:D)
TörlésA blogger már lassan megszokja, hogy te mindig átléped a határt, ezért külön a te tiszteletre meg fogja ezt toldani pár nullával, hátha akkor nem kell majd többé kettészedned a véleményed. Na nem mintha nem örülnék neki, hogy ilyen kis buzgó véleményeket írsz, kifejezetten örülök. Csak utána naaagyon sokáig kell rajta gondolkoznom, hogy mit írjak neked vissza, de ez legyen a legkevesebb baj.
Egyáltalán nem volt rekordidő, ugyanúgy két hét volt, mint általában:D olyan természetes nálam már ez a rendszer, igazából valamikor egyszer elkezdem, aztán írok hozzá minden nap egy keveset, de fáradt vagyok, ezért nem tudom befejezni, mostanában már pénteken is mindig kiül rajtam a fáradtság, ezért nagyon lelkesen szombat éjjel írok mindig, ezért van meg vasárnapra a fejezet. De vannak hétköznapok, amikor egyáltalán nem írok hozzá egyetlen mondatot sem, most ezért haladok ennyire lassan.
Igen, mert te választottad, és hogyha ez menőmanó, hát akkor hiszek neked. Egyébként nekem fogalmam sincs, hogy melyik a legkirályabb, én ha úgy van kinézetre döntöm el, persze a forma 1 más. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindenkinek olyan járgánya lenne hahahha.
Nem tudom, hogy megvédjem-e Baekhyunt, vagy sem, mert részben biztos igazad van. De mivel Chanyeolt napról napra látja, mert nem tud mást csinálni az apja miatt, ezért ez az egyetlen módja annak, hogy elrontsa valamennyire a kedvét. Ja, és hát az én érzéseimet gyúrtam bele, nagyon egy haragtartó ember vagyok, és pontosan tudom, hogy mikor hol fáj xy-nak a legjobban, és ezt ki is használom, ha gonosz dolog, ha nem. Mindig azt mondogattam, hogy ő ezt meg azt csinálta velem, szörnyű dolgokat, meg se érdemli, hogy boldog legyen, akkor én ennyit miért nem engedhetek meg magamnak? A szavak fájnak a legjobban, nekem pedig ha már Isten nagy szájat ajándékozott, akkor kihasználom. Ha nem venne róla tudomást, akkor mi lenne? Előbb-utóbb elfelejtik egymást. Előbb-utóbb Chanyeol elhinné, vagyis elhitetné magával, hogy Baekhyun nem szenved. Így minden nap látnia kell, ahogy Baekhyunnak fáj, ezáltal neki is. Gyökér egy gondolkodásmenetem van, tudom:D
Jó, dehát az apja nem tudja, hogy Baekhyun és Chanyeol együtt voltak. Csak annyival van tisztában, hogy Baekhyun kedveli Chanyeolt, és ennyi. Itt meg kell védenem őt, mert nem tudhatta, hogy ez a fiának fáj. Lehet azt gondolja, hogy ettől boldog a fia, mert láthatja azt, akit kedvel. Az apjában ez most úgy játszódik le, mint a meg sem történt szerelem. Ami még nem történt meg, az nem fáj, és hogyha nem okozott fájdalmat, addig édes, és reménykedsz, hogy egyszer a tiéd lehet. A cég... hát majd meglátjuk, nem tudok én épületeket jellemezni.
Igen, apaXDDDDD Apa kotyogós kávéja isteni, csak nagyon keserű, de azon könnyen lehet segíteni. Emlékszem, valamelyik részben már említettem a kotyogós kávét, és hogy Chanyeol szerint Baekhyun elrontotta. Tökéletes és ideillő alkalom volt, nem hagyhattam ki. Hát megoldod te, kitalálsz egy konkrét jelenetet nekem:D Bár ilyesmi nem lesz benne, nem akarom, hogy bármelyikük is bénázzon, és úgy kelljen kisegíteni a másikat. A gombokkal ezt az ügyet lezártam, bár aaaaannyira szerettem azokat a részeket írni. Igazából nem emlékszem rájuk, de lényegtelen hahahahah. Hát ha szeressük, ha nem... Én már eldöntöttem, hogy ő mi lesz. Viszont nekem mindig A, B és C tervem is, bármi megeshet még.
Áh, nem a beszari a legjobb szó rá, bár az is. Nem tagadom, hogy egy gyáva alak, de most inkább magatehetetlen. Mint ellenem némelyik ember. Ha én eldöntöm magamban a dolgokat, akkor még egy angyal is leszállhatna, az sem venne rá, hogy ezt nekem másképp kellene csinálnom. Amikor összevesztem a legjobb barátnőmmel, egy évig nem beszéltünk, mert egyszerűen nem voltam hajlandó végighallgatni a magyarázatát. Szar dolog a haragtartás, de én soha nem felejtek.
TörlésPersze, mindenki ezt várja a párjától, nem? Hogy egy kis időre legyen ő Shrek, és mentse meg a sárkánytól a hercegnőt:D
Nem fosztottalak meg titeket, soha nem mondtam, hogy ebben lesznek csókok. Ahhoz más történetet kell olvasnod, drága Bia:D
Persze, hogy kell Jongdae! Mindig, minden körülmény között kell Jongdae. Mert kiegészítik egymást, és így legalább nem csak a dráma megy, hanem egy kis humort is tudok bele csempészni, bár amennyire a dolgok engedik. Szeretem a kiegyenlített dolgokat, és hogyha minden van egy történetben, egy fictionben, egy filmben, vagy bármiben. Nem mondott hülyeséget Junmyeon. Ismersz, nem? Fogalmam sincs, hogy mit mondott:D Még ki kell találnom, azonban biztos lesz erre is magyarázatom, mert én mindig mindent kordában tartok. Nem vagyok én velük szívtelen. De örülök, hogy megszeretted őket. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ez még a jövő zenéje, egyelőre a C terv áll fenn velük szemben, azonban ezt könnyen megváltoztathatom A-ra vagy B-re.
Nos, igen. Ne nagyon reménykedj ilyesmiben:D
Értem én, értem. Egyébként igen, szerintem ez már pasizásnak minősül, mert amikor látod, hogy egy férfi levetkőzted a szemeivel, de pedig csak mosolyogsz rajta, hát az egy nagyon kemény flörtölés. Nem tudom hanyas szint, sosem értettem hozzá, de ha a szemek beszélnek, el tudnak mondani minden fontos dolgot, a nők és a férfiak is úgy kommunikálnak. Meg hát a melegek, hahhaha. Chanyeolt teljes mértékben a féltékenység vezérelte. IMÁDOM A ZÖLDSZEMŰ FIÚKAT. Egyszerűen imádom:D
Még egy kicsit kiélvezem, hogy most főgonosz vagyok, bár már tényleg csak egy fejezet erejéig maximum, aztán jön egy olyan rész, ahol mindenki megint szeretni fogja Chanyeolt - legalábbis remélem. Ott le fog vetkőzni minden gátlását.
Tényleg rövid fejezet lett, eddig talán a legrövidebb. Bár úgy voltam vele, hogy volt egy konkrét elképzelésem a végéről, és nagyon hamar arra a pontra jutottam. Akartam még írni hozzá egy jelenetet, vagy kettőt, de ha már elhatároztam magamban, hogy ez egy tökéletes vége a fejezetnek, akkor nem akartam már mást kitalálni.
Igazából nem olvastam még magamtól XD De azért tartalak tehetségesebbnek, mert én nem írtam ilyen szépen, amikor 16 éves voltam, te pedig olyan tapasztaltan írsz, érzéssel van körítve minden mondatot, és a legfontosabb, hogy elhiszem ezeket az érzéseket neked. Van egy lány, aki nagyon szépen ír, de hiányoznak belőle az érzések. Hát annak mi értelme van? Az érzések többet mondanak bárminél.
Igyekezni fogok, ígérem!
Köszönöm, hogy írtál ♥
Szia!
VálaszTörlésIgen, ismét rohadtul fáj a mellkasom, igen, megint folynak a könnyeim, és igen, még mindig azt akarom, hogy ez az egész veszekedősdi abbamaradjon. Teljesen átéreztem Baek fájdalmát, de még Chanyeol-ét is, aki biztosan nem szinészkedett. Van egy elképzelésem, hogy mi folyik a háttérben, de te mindig meg tudsz lepni, szóval nem mondhatom biztosra.:)
De Vivi. Mikor békülnek már ki? Y-Y Ez nem tesz jót a kicsi lelkemnek. Nagyooon nem. Tudom, tudom, ha most újra összejöttek volna, nem lenne olyan valóságos (mint amilyen mindig is volt), és nem lenne olyan jó. De kérlek. Mi ez itt? Tiszta deprsszió! Nem leszünk így jóban, hallod?
Nem-nem, viccelek én, bármit csinálhatnál ezzel a bloggal, akkor is a kedvencem maradna. :")
A sok fájdalmas moment közben felüdülés volt Jongdae-ról hallani. Nagyon megörültem, azt hittem, ő majd feldobja itt a hangulatot, és aztán Happy End, de rá kellett jönnöm, hogy ennek az esélye egy az egymillióhoz. És hogy még Koreában is zűr van teljesen elkeserített.
Jaj, mi lesz velem holnap, hm? T-T Miután új részt raksz fel sosem tudok az órákra koncentrálni, haha. Aztán szünetben meg újraolvasom.:"D
De ez már nálam egy bevett szokás, de be kell látni, nem szívesen olvasom újra. Nehogy félreérts, imádom, szeretem, istenítem, mint mindig és olvasni is fogom még jó sokszor, csak annyira fáj ez nekem.
ChanBaek az első olyan páros, akiket a való életben ennyire shippeltem, és ennyire hittem bennük. És arról olvasni, hogy ilyen feszültség és fájdalom övezi kettejük kapcsolatát, elszomorító.
Persze, tudom, hogy egy kapcsolat sem tökéletes, de ez az lehetett volna! Olyan szép lett volna! Aish, a szívem... El sem tudod képzelni, mennyire fáj:"D
De na, nem gyarapítom itt a depresszív légkört, inkább megyek is. Kívánok további sikereket és minden jót, remélem a csendes olvasók veszik majd a fáradtságok és pötyögnek egy-két sort. Remélem, az egészséged rendben van, és azt ajánlom, hogy ha ennyire fáradt vagy, inkább pihenj, aludj, és akkor frissebben tudod végezni a dolgod.:) Nem kell elkapkodni, nem kell sietni, sokkal jobban örülünk majd neki, ha többet vártunk rá. Persze az okoz pár kellemetlenséget (pár?!) az olvasók számára, de mindenképpen megéri, ha lesz új rész.:) Bármikor is legyen az, én örülni fogok neki, és várni fogok rá, bármi történjék.:)
Szóval csak így tovább, pihenj sokat, és maradj egészséges! Ennyi lettem volna én.
Pusza!:")
Szia!:)
TörlésSajnos most többnyire ilyen részek következnek, de már csak pár fejezet van hátra, mindjárt vége mindenki szenvedésének. Igazából még mindig jólesnek ezek a szavak, imádok az emberekből érzéseket kiváltani, és hogy te ennyire átéled, az nekem egy nagy siker, és borzasztóan örülök neki. Pedig mostanában már nincs is benne annyi meglepetés, sokszor inkább a biztosabb pontot választottam, és megváltam a meglepetésektől, amiket még tartogattam. Lehetséges, hogy jó döntés volt, mert fájdalmasabbnál fájdalmasabb "meglepetéseim" lettek volna.
Well, nem tudom. Talán soha. Talán egyszer. Talán a következő fejezetben. Igazából minden relatív, az emberek fejében másképp dől el minden, mint például a béke fogalma is. Ez még közel sincs a depresszióhoz, de nem is akarok egy éles váltást belevinni, mert azt nagyon nem szeretem. De tudnék én naaagyon depis részeket írni.
Tudtam én, hogy csak viccelsz!:D Örülök, hogy ezt mondod ♥
Minden jó után rossz van, ugye? Ahogy minden rossz után következik egy kis jó is. Igazából Jongdae helyzete már menthetetlen. Junmyeon nagyon eltolta a dolgokat, amiket már nem tudok kijavítani. Na, ő valóban egy gyáva ember volt. Bianka említette, hogy ebben a részben Chanyeol gyáva volt, de szerintem nem volt az. A gyávaság az volt, amit Junmyeon művelt.
Tényleg? Nem tudom. Pedig órán odafigyelni király dolog. Régebben én sem értékeltem a tanárok munkáját, nem szerettem tanulni, a matekkal még mindig hadilábon állok, de megváltozott bennem minden, miután leérettségiztem. Kár, hogy ilyen későn fedeztem fel, hogy a tanulás jó dolog, és hogy jobban is odafigyelhettem volna törin, ha már ilyen kedves volt a tanár velem, így utólag bánom. De most a két nagy arc tanárom óráján egyszerűen felüdülés figyelni, és nem is gondoltam volna, hogy a tanárok ennyire király arcok. Néha megéri rájuk odafigyelni
Persze, én megértelek:D Nem sokáig lesz már szenvedés, ígérem!
De ha tökéletesre írtam volna meg, akkor az lenne a probléma. Legalábbis nekem mindenképp probléma lett volna. A tökéletesség nem reális. nincs olyan, hogy tökéletes kapcsolat. Ember sincs tökéletes, nemhogy két ember kapcsolata az legyen. Követnem kell valamennyire a valóságot, és hogy én mit gondolok reálisnak, hogy tényleg az legyen.
Jajjj, nagyon aranyos vagy!:) Hát a csendes olvasókat már megszoktam, már nem is idegesít annyira, igazából egyszer úgyis megbánják, hogy nem írtam nekem még pár sort sem. De nekem itt vagytok ti, és rátok bármikor támaszkodhatok. Az egészségem most többnyire rendben van, inkább a fáradtság gyűr le mostanában, de nem tud aludni egy olyan ember, akinek van egy 3 éves húga. Már reggel hatkor azzal ébresztett, hogy nézni akar valami Borit...:D
Köszönöm szépen, hogy írtál!^^
Ah, hát mit mondjak, mit ne... Nálam is majdnem eleredt az a fránya eső. TT^TT Hogy az istenbe tudsz úgy írni, hogy minden egyes szót fáj olvasnom? Már a 21. fejezetnél tartunk és még mindig nem tudom felfogni... Imádok minden egyes betű, pontot és vesszőt ebben a történetben még így is, hogy tele van olyan pillanatokkal, amikért sírni lehetne.
VálaszTörlésAnnyira reális személyisége van mindkettőjüknek, hogy ennél jobb már nem is lehetne. Szerintem mindkettő valamilyen szinten csak makacskodik, máskülönben lehet, hogy nem csak egy helyben toporognának. Mondjuk Baekhyun érzéseit teljesen meg tudom érteni, de azért remélem meg fogja adni Chanyeolnak az esélyt, hogy megmagyarázzon mindent :( Ami pedig Chant illeti, szerintem egy nagyon hasonló folyamat játszódhat le benne is, mert igen, nagyon jól takargatja az érzéseit és jól színészkedik Baekhyun előtt, de ezt sem fogja tudni a végtelenségig csinálni.
Nagyon tetszett ez a rész is, egyre kíváncsibb vagyok már arra, hogy mikor törik meg a jég. ^^ Csak így tovább! :)
Hát erre most nem is tudom mit írhatnék T_T Igazából én csak átérzem, amit Baekhyun, talán ezért érzitek ezt ti is, hogy legszívesebben sírnánk vele. De tényleg túlbecsültök engem, egyáltalán nem tudok én úgy fogalmazni, ahogy mondjátok.
TörlésNagyon örülök neki, hogy ezt írod. Próbáltam én itt reális maradni, azonban nem mindig jön össze, és Baekhyunt sem gondolom teljesen annak, Chanyeolt meg pláne. De ha fáj valami, akkor nehéz reálisnak maradni. Így van, Chanyeolban is hasonló folyamat játszódik le. Olyan jó, hogy te azt írod, hogy Chanyeol most színészkedik. Sokan írták, hogy nem, pedig valamilyen szinten igen. Hiszen mi lehetne más, ha nem az, hogy eltakarja az érzéseit?
Köszönöm szépen, hogy írtál!^^
Szia!
VálaszTörlésTalán mégis megérte csak a huszonegyedik fejezethez írnom, mert ez valami eszméletlen volt. Lehet, hogy a zenétől is lett ennyire... ennyire nagyon érzelmes, de istenem; gyönyörű volt. Imádom Ailee-t, elmondhatatlanul gyönyörű, ahogy énekel, bár nekem ő az elsőszámú kedvencem és csak utána Hyolyn. ^w^
Visszatérve a történetre; még mindig megdöbbenek, hogy miket tudsz művelni. Nem gondoltam volna, hogy még jobban tudod leírni Baek szenvedését, de ez... oh god, elképesztő! Tökéletesen átéreztem Baek érzéseit, a zene még rá is tett, tökéletesen illett is ide (nyilván ezért választottad hozzá ezt). Istenem, annyira szépen fogalmazol, hogy már csak attól sírni tudnék. Azt hiszem, még soha nem olvastam olyan szépet, ahogyan te írsz. Csodálatos vagy. :')
Chan pedig... hát, gondolom színészkedik, hiszen látszik rajta is, hogy mennyire fájnak neki a történtek. A vége pedig... ah, két lehetőség van az egyik pedig ugye, hogy Chan megtalálja a kis drágát, de belőled simán kinézem, hogy úgy csinálod, hogy ne találkozhassanak. Nos, azért remélem, hogy mielőbb újra egymásra találnak.
Muszáj még kiemelnem, ami nagyon tetszett:
"Apró, fagyos jégcseppek potyogtak az égből, egészen az érzéseimig hatoltak." és "Nekem nem volt egy lelki támaszom, nem volt senkim, aki megvédhetett volna a tűhegyes könnycseppjeimtől."
... igazából az utolsó bekezdés (már ha nevezhetem annak) össze mondata iszonyatosan tetszett. Gyönyörűen megírtad. :')
Ah, annyit akartam még írni, hogy szép hosszú legyen, de most nem megy. TAT Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást. :)
Akashara^^
Szia!:)
TörlésÉn mindig mondom nektek, hogy egy történeten rengeteget dob a zene, de sajnos valaki ezt nem így látja, így könnyen átteker a zenén. Persze vannak olyan emberek, akik nem szeretnek zenével olvasni, de ettől függetlenül azután is meglehetne hallgatni, hogy elolvasta. De örülök neki, hogy te is erősíted az Ailee-rajongók táborát, bár nem is találkoztam még eddig olyan emberrel, aki ne szerette volna ezt a hihetetlenül tehetséges nőt. Talán nekem azért Hyolyn az elsőszámú, mert őt hamarabb ismertem, mint Ailee-t. Meg amit az a nő tud a hangjával... eszméletlen, mindig libabőrös leszek tőle, nekem az érdes, dögös hangok jönnek be leginkább. A másik variáció meg az, hogy a nagyon gyenge, lágy hangok, mint például Kyungsooé vagy Jinkié. Az angyalhangú fiúké, imádom őket
Uramisten T_T Néha tényleg zavarba tudtok engem hozni a véleményeitekkel, és nem is tudom, hogy miért tartotok ennyire jónak, bár hihetetlenül jólesik, tény és való. Azonban már rég kaptam kritikát (talán még nem is), ezért ha bármit találsz, én azt is nyugodt szívvel várom.
Így van, Chanyeol színészkedik. Örülök neki, hogy te is így gondolod. A fejezet végére... nekem három változatom is van, még nem tudom, hogy melyiket fogom felhasználni, de az egyiküknek biztosan nem lesz jó.
Pedig pont attól féltem, hogy ez a rész nem lesz teljesen érthető, vagy pedig nem lesz átérezhető. Úgy örülök neki, hogy tetszett:)
Köszönöm szépen, hogy írtál^^
Sziaa
VálaszTörlésMegérkeztem, kicsit szétcsúszva és kiábrándulva, mert nem elfelejtettem írni, csak mondjuk szépen, kiment a fejemből. Máskor is elolvasok hatszor egy részt, de akkor már nem gondolok arra, hogy mit írnék mert ez első olvasás után kilocsogom neked minden bugyutaságom xD és most nem. És ez annyira fura hallod! Tisztára rossz érzés. Rendesen bűntudatom van, pedig nem is kéne. (agyhalál)
Rájöttem, közbe, hogy miért nem írtam hamarabb. A kaja volt az oka. Akkor ettünk, amikor felraktad a fejezetet. Itt bukta el a dolog xD az olvasás még megvolt de az írás! ( És igen. Ma tényleg nem vagyok jól xDD. Sajnállak de komolyan, hogy pont most jött rám az írok neked xD)
Na de mivel már volt egy fél véleményen jegyzetbe, így valamivel értelmesebb megnyilvánulások is lesznek itt. Komolyan!
Hát... nehezen találok szavakat. Tömény nyomor és szenvedés volt ez a fejezet, egyszer csak miközben olvastam éreztem a könnyeket a szememben és huhh. Leírhatatlan az a kettősség, ami bennem volt.
Annyira nem tudok mit írni, pedig egy csomó minden kavarog bennem, de semmi sem tiszta.
Olyan merengős volt, mégis elutasítások sorozata, mintha Baekhyun elkezdte volna visszaépíteni a falat, ami a szívét védte, de közben meg olyan, mintha még saját maga is rombolná, és bántaná magát.
Megértem Baekhyunt, ó de mennyire, hogy megértem. Ismersz, tudod, hogy ő az első, és ebben is teljesen mellé állok. Igaza van, és lehet hülye vagyok, de teljesen egyetértek minden döntésével, még ha ezzel csak nagyobb fájdalmat okoz mindkettejüknek. Csak magát védi, hisz porig zúzta őt Chanyeol és szegény azt se tudhatja pontosan mi van vele. Kész romhalmaz szegény, de szerintem egész jól bírja. Nagyon nagyon imádom őt.
Chanyeol. Istenem az a szerencsétlen nyomorék, idióta, barom, hogy én mennyire utálom és mennyire sajnálom azt a hatalmas fülekkel megáldott üres fejét. Komolyan próbálkozik, és próbálkozik és hajt, de annyira esélytelen minden mozdulata. És tudja, mégis csinálja mert kétségbeesetten szereti Baekhyunt. Legalább is én így érzem.
És ez annyira kegyetlenül fájdalmas.
Annyira sajnálom őt, de akkor is megértem Baeket, amiért teljesen elutasítja. Mégis reménykedem benne, hogy a végén valahogy sikerül tisztázniuk.
Remélem, hogy Baekhyun egyszer elégnek érzi a visszavágásokat, és leáll a támadásokkal, és ad valami aprócska esélyt Chanyeolnak, hogy közel kerüljön hozzá újra.
Valamiért bennem van, hogy ennek az egésznek pozitív vége lesz, pedig tudom, hogy szinte esélytelen, de akkor is. Ennyi szenvedés után, Baekhyun vagy végleg megutálja őt, és a pokolba küldi Chanyeolt, vagy pedig megadja magát a szerelemnek és kockáztat egyet, amiből még mindig csinálhatsz szomorú véget, de na >< Nem kell. Maradt az A tervnél, csak annál, mindig az első választás a legjobb.
És most végre jöhet a kedvencem.
TörlésJongdaeeeeee, istenem, hogy mennyire hiányzik!!! Alig várom, hogy újra szerepejen, mert ugye még fog(?) Tudom, hogy fog!! Legrosszabb esetbe csinálj ChenBaeket :D csak egy betű eltérés, fel sem tűnik xD
Haha és tuti két részbe kell szedni a kommentet, szóval lódítom tovább a mindenséget.
Annyira sok kedvenc rész volt ebben a fejezetben, hogy erősen vetekszik a kedvenc fejezet címért, amit most meg nem mondok, hogy hanyadik fejezet birtokol, de egyszer beszéltünk róla és akkor tudtam. De ha már én se emlékszem rá, akkor te tuti nem, na mindegy. Szóval nagyon-nagyon jó lett, és nekem sokkal kevésbé rövid mint az előző, pedig az hosszabb. Mekkora átverés :D
Imádtam Baek összes kegyetlen beszólását, amivel tovább rombolta magukat. Lehet más egy sértett kisgyereknek nézi, lehet az is, haha nem tudom, de én odáig voltam az összes mindenségéért. A legjobban az étterem előtti jelenet tetszett, amikor Chanyeol könnyes szemekkel vágta földhöz a telefonját. Istenem kis majom, komolyan könnyes volt a szeme? A szívem szakad meg érte. Igen Chanyeolért, elérted az áttörést ><. A másik pedig mikor az étteremben beszélgettek, és, hogy Chanyeol nem egy szörnyeteg, mert attól fél az ember, és a félelmen könnyű átlépni. Ezt az egészet annyira jól leírtad, nekem sosem fordult meg még ilyen a fejemben, de ez azóta is benne lappang, mert teljesen megfogtál vele.
Na mi is volt még?
Ó a vége! A könnyek, és az eső! Cseszd meg, hogy ilyen kegyetlen dolgokat írsz. Ráadásul annyira kapkodtam olvasás közbe, hogy még el is siklottam a valóság felett és csak másodjára állt össze teljesen az a kép, bár lehet hogy még mindig nem. A szívem beleremeg a könnyeibe...
Szerintem már a három rész is megvan...
Imádtam az összes jelenetüket, minden pillanatukat, az a feszült kivárás és a könyörtelenség Baek részéről. Az elején a kávés dolog, az étteremben, hogy hazudik neki, de magában beismeri, hogy látni akarja Chanyeolt minden nap.
Annyira jó lett ez a fejezet. Tutira a top 2-be van, csak nem tudom pontosan melyik helyen. DE mindegy is. Szenvedést még nekik, mert elképesztő érzés, ahogy a szavaidon keresztül belém fecskendezed a fájdalmat. Aztán majd egyszer boldogok lesznek. Addig én támogatom a lélektöredékeket belőlük, mert eszményi mennyi érzést kicsikartál belőlem.
Csak így tovább, várom a kövit - haha mint mindig. Köszönöm a részt <3
Liti^^
Sziaaa;;
TörlésNa jó, bocsánatkéréssel tartozom, amiért ilyen későn válaszoltam neked, és valószínűleg haragszol is, és megértem. Tényleg ne haragudj, de tudod, hogy mennyi kínom van mostanában, hajnali ötkor felkelni minden nap nem leányálom, és kibírni azt a sok szar órát... Le vagyok teljesen amortizálva, így mindig későbbre hagyom a véleményeket, és később írok vissza mindenkinek.
Tényleg nem kéne, hogy bűntudatod legyen. Mert ha valakit tudok, hogy írni fog nekem, akkor az te vagy. Örök hálám érte, pluszba még imádom is amiket írsz, boldog vagyok tőle, néha még meg is hatódom.
Most már mindent értek:D A kaja mindent szebbé tesz hahahahaha.
Nem tudom miért, nekem is nehezen megy most a válasz, ezért is halogattam ilyen sokáig. Talán mert csak helyeselni tudnék, hogy igen, teljesen igazad van, ezt a fejezetet a fájdalomnak szántam, és Baekhyun bizonytalanságára építettem. Nem akartam éreztetni, hogy soha nem fog megbocsátani, de az ellenkezőjét sem. És mi mással tudtam volna elérni, ha nem a bizonytalansággal. Ez egy király kis érzelem, ha történetet kell írni, bár én nem voltam benne teljesen biztos, hogy át is tudom majd adni ezt nektek.
Igen, ismerlek:D Neked ő az első, a szent és sérthetetlen, na de azért nem teljesen tökéletes minden döntése. Néha tényleg túl makacs, pedig csak a szívére kéne hallgatni, de áh. Nehéz dolog. Neked mondtam, hogy összevesztem egy nagyon fontos személlyel számomra. Azóta sem jutottunk dűlőre, mert nincs kedvem hallgatni a magyarázkodását, és igazából csak mondanék neki valami cinikusat, és valószínűleg ott hagynám. Baekhyun esetében is ez lett volna, mert ezt az érzését tőlem örökölte hahahaha. Azt hiszem egy kis idő kell, az idő sosem baj.
Jaj szegény Chanyeolra miket mondasz:D Nos, hogy szerelmes-e az majd kiderül, erről nem árulnék el semmit, mert lehet, hogy nem tetszene. De valóban próbálkozik a gyökérkém, majd azt is elárulom remélhetőleg egyszer, hogy miért hajtja ennyire, bár hajthatná jobban is azt a malmot.
Ó, a huszonharmadik fejezetben tisztázódik többnyire az egész helyzet. Nem közöttük, mert úgy fogom tisztázni, hogy még csak nem is fognak kommunikálni, de tisztázódni fog Chanyeol része.
Ahogy te is írtad. Én is így látom, nem látom már ennek a happy endet. Tudod, három lehetőség van, de eddig erősen a B áll fenn, ami csak pár embernek fog tetszeni.
Jongdae szerintem majdnem mindenkinek hiányzik, és bevallom őszitén, hogy nekem ő a kedvencem, bár szerintem ezzel eddig is mindenki tisztában volt. Most valahogy csak őt érzem stabilnak, ami az érzéseit illeti. Nem úgy stabil, hogy tökéletesen tisztában van az érzéseivel, hanem hogy nem bizonytalan, ő már elhatározta magában, hogy nem bocsát meg Junmyeonnak. Persze, hogy fog még szerepelni, bár már nem sokat, de hamarosan felbukkan, de addig is ott a telefon meg nem tudom min szoktak még beszélni egymással.
TörlésIgen, én tényleg nem emlékszem rá XD Viszont tudom, hogy valami olyasmi volt benne, hogy "most kettőt kérdeznék, de csak egy kérdést teszek fel". Egyébként azt szerettem a legjobban írni, meg a focis részt. Ez a kettő volt nekem is a kedvencem, és ofc a Kaibaek-bulizós-a tánc alapja a szenvedély rész. Rövid lett, de kárpótlásul hamarabb hoztam a fejezetet! Azért ez rekord volt nálam szerintem, ilyen hamar még eggyel sem készültem. Talán két nap volt, de inkább egynek mondanám, mert szombat este kezdtem el, aztán elaludtam, így folytattam vasárnap.
Bia azt mondta, hogy most durcásnak hatott, nem tudom, talán igaza van, én csak azt írtam, amit gondoltam, én mit mondanék. Lehet csak nekem van ilyen gyökér felfogásom, de ha már egyszer valaki engem megbántott, abban jól meg kell forgatni a kést, hogy neki jobban fájjon, mint nekem. És mivel lehet ezt elérni, ha nem a szavakkal. A szavaknak hatalmas ereje van, vigyázni kell, jól kell őket használni, és hatásosan. Komolyan könnyes volt a szeme:D Olyan szép volt nekem az a jelenet, tényleg elhittem még saját magam is, hogy Chanyeol ott, abban a pillanatban tört darabokra. Habár Baekhyunt írtam, hogy ő tört ripityára, azért abban a részben Chanyeolnak full k.o volt. Ó, hát igazából ez egy American horror story jelenet volt. Habár nem teljesen, mert a sorozatban csak annyi hangzott el, hogy "minden szörnyeteg ember", és gondoltam hogy ide is tökéletesen beleillene most. Ott asylum feeling volt, teljesen más a kettő, és amúgy mennyire durva, hogy ennyi műfajra, vagy nem is tudom mire fel lehet építeni egy mondatot.
Jaj, hát egyelek meg. Ezt ilyenre akartam írni, olyan jó érzés olvasni ezeket:D Imádom, amikor ezt írod, hogy teljesen átérezted.
Lesz még fájdalom, talán már másnak túl sok lesz ennyi szenvedés, de egyszerűen nem tudom máshogy megírni. Nem jó érzés velük ezt tenni, mert az én szívem is belesajog már néha, de az esetek túlnyomó részében a szívemre hallgatok, és az eddig sosem okozott csalódást.
Köszönöm, hogy írtál!;; ♥
Szia!
VálaszTörlésMegint meglógtam az iskolából, szóval szerencsére előbb esett időm írni neked, mint gondoltam volna. Persze a szép az lenne igazán, ha rá tudnám magam szánni a véleményezésre már akkor, mikor kiteszed, de kell nekem az idő, hogy feldolgozzam a történéseket.
Reméltem, ebben a részben sor kerül egy szerencsés kimenetelű vitára, ez azonban sajnos nem így történt. Bár nem bánom, ez életszerű, ennek máshogy nincsen igazsága, bármennyire is szeretnénk mindannyian, hogy legyen. Talán... Baekhyunnek jól jönne most egy kevés magány. Én biztosan azt szeretnék kapni, teret, időt és levegőt, hogy gondolkozhassak.
Ha rólam lenne szó, biztos azt írnám, Chanyeol megsértődik, vagy valami hasonló, bár lehet, csak azért gondolok így, hogy békén hagyja Baekhyunt. Talán tényleg kezdek már megőrülni :d Most jöhetne egy Jongin. Na jó, nem jövök ezzel minden fejezetnél...
Jongdae édes volt az üzeneteivel, fontos, hogy törődjön a barátjával; bár azt bántam, inkább Junmyeonról beszéltek, mint Baekhyunről, mikor... Ó, bár, egye fene, mindkettő probléma, de tudod, hogy nem szeretem a Suchent :D
Jaj, nem kéne mindig iskola előtt meg iskolában olvasnom ezeket a fejezeteket, úgy szenvedek miattuk. Nyomorult lesz az én lelkem is mindjárt. Illetve nyomorultabb.
Mikor az autó megjelent, olyan volt, mintha egy temetésre hívta volna Chanyeol Baekhyunt. Legalábbis az érzelmek, gondolatok... A sziromfehér inget imádtam, szinte láttam magam előtt az illatot, szép volt minden. Amikor megjelent a zöld szemű fiú, megzavarodtam, pillanatokig abban a hitben voltam, Chanyeolról volt szó, nem tudtam, hova forgott el a fejem. Aztán persze visszatáncoltak a betűk a helyükre... Bocsásd meg nekem, a furcsa véleményt is, szét lettem most valamiért csúszva.
Mentek is aztán a torra... Annyira rossz érzés Chanyeolt ilyen merevnek látni, olyan minden, mint az elején, mikor még utálták egymást és nem volt egy kedves szó sem, nem hallod, hogy fáj nekünk? :D De tudom, sírhatnék bármennyit, a fikció sem kívánságműsör.
Egyébként a nagy szenvedéseim közepette csak most ébredtem rá, az ottaniak nem értenek semmit a beszédükből, így aztán nyugodtan vitázhatnának bármiről. Nem mondom, ahhoz is kell tehetség, hogy ilyen bolond legyek.
Jaj, a vége de szomorú volt. Baekhyun viszont végre lerázta Chanyeolt! Remélem, elmenekül valahová (tudod, hová), és egy jó ideig ott is marad. A... Túl sok gondolat veri a fejemet most. Hozz új részt jó hamar! Nem húzom sokáig ilyen befejezéssel. :D
Jaj, írnék még ezer sort mindenről, nem is tudom, miért most kezdtem be, mert rohannom kell órára, de csodás volt a fejezet és fájdalmas... Nem tudom, mit mondhatnék. Talán azt, elnézést a rossz véleményezésért.
Szia!:)
TörlésUgyan már, nekem bármikor lehet írni, ez tényleg mindegy. Amúgy is tudom, hogy te ha időd engedi, írsz nekem, és ezt nagyon köszönöm. Felesleges emiatt aggódni, a telefonom értesítőt kap akkor, ha írt nekem valaki bloggeren. Csak be kellett jelentkeznem a google fiókba, és egyből küldte az értesítőtek:D
Ugye? Szerintem sem lett volna igazi, ha most eltusolnak minden problémát, főleg az én hozzáállásom szerint nem. Makacs vagyok, és haragtartó, és szimpla szavak nekem soha nem volt elég, hogy megbocsássak xy-nak.
Dehogynem, szíved joga őt megemlíteni, igazság szerint nekem borzasztóan hiányzik a történetből, de muszáj volt ezt tennem vele, bármennyire is volt fájdalmas.
Igen, igen, tudom:D Szerintem mindkettejüknek vannak nagyobb problémái, mint a szerelem, bár tény és való, hogy az fájdalmas, szinte nyomja valami a szívet olyankor.
Valóban, iskolában figyelni kell. Bár én beszélek, aki gépíráson írt meg néhány véleményt hahahaha. Na jó, de én rossz vagyok.
Féltékenységi jelenetet akartam, hogy Chanyeol rájöjjön, mennyire fontos neki Baekhyun. Eddig is tisztában volt vele, de teljesen más szituáció látni azt valakivel, akit kedvelsz. A férfiak pedig hevesek és hirtelen haragúak, így ez volt a legjobb gondolat, ami felötlött bennem. Valami helyes kis amerikai pasit képzeltem oda, zöld szemekkel és barna hajjal, mert egyszerűen imádom a zöld szemeket. Talán az a legnagyobb gyengém egy férfin, vagy egy fiún, és a borosta. A borosta mindig nyerő!
Látom én, hogy fáj nektek. Nekem is fáj, viszont nem tudom máshogy írni. Egyszerűen ezt kell írnom, így érzem. És minden rossz után jó dolog következik!:)
Igen, valóban nem értenek semmit. Bár az attól függ, hogy milyen szavakat vágtak volna egymáshoz. Azért egy "megcsaltál, te seggfej" elég egyértelmű lett volna:D
Ugyan már. Egyáltalán nem volt az, és annyira szeretem olvasni a gondolataid a történettel kapcsolatban, és hogy mi fog meg benne. Jó érzés, hogy te írod nekem ezeket, mert mindig mondom, hogy hatalmas tehetség vagy.
Köszönöm, hogy írtál!:)
Az a helyzet, hogy sajnos - vagy inkabb nem sajnos - en is ereztem Baekhyun fajdalmat. Csak mindenki massal ellentetben en nem azt varom, hogy Chanyeol magyarazataval erjen veget a fajdalma. Szerintem az eletben alapbol marha nehez egy ilyen felreertes - avagy sem - utan tiszta lapot inditani, es ismetelten megbizni az adott szemelyben. En rengeteget hangoztatom, hogy az elet egyfajta bizalomjatek, amiben az ember rengeteget csalodik, de ugyanugy tanul is belole, hiaba kovet el egy hibat akar tobbszor is. Minden helyzet mas, mikor az ember elveszti a bizalmat a masik fele, de az esetek tulnyomo reszeben hatalmas hibat kovet el az illeto, ha megbocsat annak, akiben csalodnia kellett. Szerintem itt is a bizalom kuszott el Yeol kihallgatott beszelgetesenek koszonhetoen, ami megannyi fajdalmat hozott Baek szivebe. Es ez esetben en tenyleg ugy velekedem a kozos jovojukkel kapcsolatban, hogy nem lenne esszeru megbocsatani Yeolnak. Persze ez a magyarazatatol is fugg, amit mar mindenki tukon ulve var - szerintem itt ismetelten a kivetel vagyok -, csak hogy kibekulhessenek, es minden happy legyen kozottuk. De egy ilyen helyzet utan szerintem nincs megfelelo magyarazat, amivel el lehetne oltani a kesobbi csalodasok langjat, es meg a gyanu is nap mint nap az ember elott lebeg, hogy akarmelyik pillanatban atverhet, sot meg a magyarazataban sem lehet az ember szaz szazalekig biztos, hogy igaz. Pedig elsonek en is azt gondoltam, hogy nem kegyetlenseg lenne a reszedrol, ha Yeol szavai igazak lettek volna, hogy csak azt mondta, amit Baek apuci hallani akart, de valahogy bennem ez az erzes elveszett a realitas miatt. Mar azon lepodnek meg, ha Yeol tenyleg csak az elvarasok miatt mondta volna azt, amit.:)
VálaszTörlésIgazabol nekem megnyugodott a lelkem ettol a fejezettol. Nem kavart fel a fajdalom, inkabb valamifele megnyugvast ereztem miatta. Epp ezert nem is tudtam, mit irjak, mikor elsonek elolvastam.:')
Az eleje kimondottan tetszett. Hozzad meltoan tele volt gyonyoru hasonlatokkal, amiket mar fajdalmasan igaznak vel az ember. Itt egy mondatot muszaj kiemelnem:
"A szívem holdfényében egy titkos hangszer mozdulatlanul és szótlanul nézett szembe velem, ami a földi porban lapult."
Ne kerdezd, hogy miert, de nekem ez a mondat annyira szepen hatott. Ha egyzser kiqdsz egy konyvet, en tuti az elsok kozott leszek, akik kezet csokolva kerik az alairasodat az adott mure! Egyszeruen imadom!
Mikor felmerult Jongdae neve, en akaratlanul is elmosolyodtam. Bar nala sem kimondottan fenyes a helyzet - hat en egyebkent iszonyat kivancsi termeszetu ember vagyok, es ez a junmyeonos mondtad, hm... Nem hiszem el, hogy nem derult ki, igy megesz a penesz -, de jo volt olvasni, hogy ilyen hosszan elbeszelgettek Baekhyunnal.:)
Igazabol a tovabbi reszekhez nem tudok mit hozzafuzni. De azert szeretnem, hogy tudd, nem csak azert akarom, hogy Yeol magyarazata ne legyen eleg kielegito, hogy ne legyen Baekyeol. Szimplan szamomra tenyleg nem lenne eleg realis, ha egy 'mindent megmagyarazo kifejtes' miatt Baek a karjaiba ugrana. Aztan lehet, sikerulne ugy osszehoznod a szalakat, hogy meg ezt az akadalyt is venned, ha Baekyeol befejezest akarnal.:D
Baekhyunt legszivesebben megolelgetnem, hogy ne busuljon, mert ez a szemet nem er ennyit - elnezest.xD -, es addig nyomorgatnam, mig nem villantana egy oszinte mosolyt. Chanyeolt meg szimplan bokan rugnam.xD En nem tudom eldonteni, hogy mennyire szinjatek az, amit eload, hisz barmi lehet. Eleg jol alakit Yeol, ha a hazugsagok felhalmozasaeol van szo, igy nem lepodnek meg, ha nem lennenek valodiak a fajdalmai. De ellenkezo esetben sem hiszem, hogy meglepodnek.xD Nem rudom. Ezt az egyet inkabb tenyleg boncolgatas nelkul hagyom, mert a vegen mar magammal vitatkoznek - volt mar ra pelda -, igy megvarom, hogy kideruljon: vajon Yeol ki is valojaban.
Imadtam ezt a fejezetet, es nagyon varom a folytatast! Koszonom, hogy olvashattam!
Sumire
Hú, hát hallod, teljes mértékben egyetértek veled. Bár ebben a bizalomjátékban nem, mert az élet nem arról szól szerintem, csak egy része. De ha igazán élni akarjuk az életet, saját magunknak okozunk örömöt, és nem a másiktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen minket. Mert ha megbízol valakiben, az tényleg bizalomjáték, de mi van az olyan emberekkel, akik nem bíznak senkiben? Nem tudom elképzelni, hogy nem magányosak néha, de még mindig jobb a magam urának lenni, minthogy mástól függjek. De igen. egy olyan emberben többet nem kellene meglátnia a potenciális boldogságát, akiben már egyszer csalódott. Volt is valahol egy olyan kép, hogy visszafogadni az exedet olyan, mintha kiásnád a halott kutyádat, vagy valami ilyesmi. De a szerelem, mármint az igazi, mindent elsöprő mindig kivétel a reális dolgok alól, a szerelem eléri, hogy irracionálisan legyen reális, ahogy muszáj a másik, mert szükség van rá.
TörlésEddig úgy gondoltam, hogy az a magyarázat mindenki számára egy hidegzuhany lenne, de most teljesen elvesztettem a fonalat, és nem tudom, hogyan kellene megírnom. Mindenképp adni fogok rá magyarázatot, csak nem tudom hogyan és mikor:D
Most komolyan? Nos, én egyáltalán nem bánom, csak egy kicsit furcsa. Talán azért, mert nem szereted őket együtt, így a tudatalattid is azt üzeni, hogy ez csak jó lehet.
Ó, én meg a könyv:D Két külön fogalom, de azért aranyos vagy. Igazából nekem ez csak hobbi, sok szaron átsegített már az írás, ide rejtőztem, ha valami problémám volt, bár mostanában szerencsére nem volt. Én tényleg csak azért írok, hogy boldog legyek, és most már azért is, hogy ti is azok lehessetek.
Hogy micsoda? Te tényleg ilyennek ismertél meg, hogy egyből a karjaiba röpíteném? Valóban nem tűnök gonosznak? Jajj, rossz ezt olvasni. Én mindenre képes vagyok. Az egyik történetemben kinyírtam Chanyeolt, azóta nekem bármi jöhet!:D
Talán sosem fog kiderülni, hogy milyen is Chanyeol személyisége. Sok minden felszínre kerül majd, de messze nem tervezek annyi részletet elárulni róla. Arra is gondoltam, de olyan furcsa lenne. És valóban, jogosan hívtad szemétnek, hogy az utóbbi fejezetekkel kiérdemelte.
Köszönöm, hogy írtál! ;;
Szia :3
VálaszTörlésSzegény Baekhyun :c Ez olyan szomorú... Még asszem írtam valamikor, hogy remélem nem mered megtenni, hogy itt a végén semmiből nem lesz semmi, hát most újra mondom! Nem teheted ezt velünk >< Meg Baekhyunnal sem. Chanyeolra most kicsit mérges vagyok, de remélem valójában tényleg beleszeretett... :'c Egyetlen problémám van ezzel a résszel ( azon kívül, hogy mosolyszünet van :"c) hogy olyan rövid volt. Úgy olvasnám tovább..
Úgyhogy várom a folytatást nagyon (szokás szerint) xd ^^
Szia!:)
TörlésIgen, hát mostanában mindenki ezt írja nekem hahahaha. Nem leszek gonosz ígérem, csak stílusosan. Ezt most lehet bárhogy értelmezni, még tényleg nem döntöttem el, hogy mennyire leszek gonosz. Három elképzelés van a fejemben, egy valamitől fogg függeni, hogy hogyan írom meg, de azt most még nem akarom elárulni, bár szerintem lehet sejteni.
Megpróbálom hamarabb hozni a folytatást, reményeim szerint hatodikára összehozok valamit.
Köszönöm, hogy írtál^^
Szia Vivi!
VálaszTörlésJelenleg azt se tudom, hogy mit kezdjek magammal. Elég rég tologattam magam előtt a 20. részt több okból is, aztán meg már hoztad a következőt is, én pedig még mindig nem találtam megfelelő időt, hogy nyugodtan olvassam el, ahogy azt megkívánja ez a fic. De most...:-)
Aludtam majd éjfélkor felébredtem és elkapott egy indulat, hogy most kell ezt elolvasnom. Csak arra nem számítottam, hogy a Baekhyunból és a történésekből áradó feszültség rámragad és nyugtalan leszek tőle, visszaaludni most szinte kèptelenség lesz. De nem baj, legalább tudjuk, hogy erősen hat rám, amit írsz. ;-)
Sejtettem, hogy Baek nem tartja magában azt, amit halott csak nem hittem, hogy képes lesz olyan sokáig magában tartani.
Egek, mi a fenét írjak... álmos vagyok a magasröptű gondolatokhoz.
Nem tudom mikor fogja Baekhyun meghallgatni Chanyeolt, a végén még megsajnàlom a nagyfülűt, amit nem nagyon érdemelne meg. Szenvedjenek az jó dolog :-P
Feltűnt, hogy Baek tesója is Törpének hívja őt, ez édes. :-) azt még mindig nem tudom, hogy milyen baja van, de lehet mindegy is. :-\ Jaj reménytelen vagyok most komment térem, ha csak ennyit fogtam fel. :O
Isten bizony nem szedek semmilyen tudatmódosítót, de mikor a jóképű (mert biztos az volt) zöldszemű idegen megjelent egy ideig azt hittem, hogy ismét felbukkant a jóöreg Harry vagy Louis (ejnye nem tudom bármelyiknek is zöld-e a szeme). Aztán leesett, hogy akkor tán nem kergette volna el olyan erőszakosan Chanyeol, hisz ismeri. De ezt most fejezem be, mert totál idiótának tűnök. :-P
Úgy érzem ennyire futotta, kezdek visszaesni Àlomföldére, mindjárt én is elalszom írás közben. ^^ De tudd, hogy nem szűntem meg imádni ezt a történetet, fantasztikus és kész.
Alig várom a folytatást. Pusz
Ditta <3
Szia Ditta!:)
TörlésTudom, hogy mostanában ezek a szenvedős részek néhány embernek nem bejövősek, bár gondolom, hogy neked más okod volt, de már tényleg nem fognak annyit szenvedni, ígérem.
ennek nem tudom, hogy most örüljek, vagy sem:D Igazából természetesen örülök neki, de azért az alvás a legjobb dolog a világon, és azt megfosztani magadtól nem jó. És valóban, ezek olyan érzületes részek, annyi feszültségek gyűrök bele, amennyit csak tudok, így még én sem tudok órákig továbblépni, tehát este nem éppen ajánlatos olvasni.
Én is álmos vagyok, ráadásul gépírás órán vagyok, úgyhogy teljesen átérzem amit te, nekem sem jut eszembe semmi, csak haza szeretnék menni, de az egyelőre messze van. Bár szeretem a gépírást órát, de amikor az ember nem alszik, csak 2 órát, úgy minden megváltozik.
Ugye?:D Szenvedni jó!
Igazából még én sem tudom. azért nem írtam még le a konkrét betegséget, mert fogalmam sincs. De biztosan kitalálok valamit, mert én mindig mindent megoldok, ez is lesz valahogy.
IGEN, HAHAHAHA:D Nem egyébként, nem Harry volt, bár én is egy hasonló kaliberű fiút képzeltem el, mert imádom a zöld szemeket, és a szép fürtöket, de az most kimaradt nagy bánatomra.
Köszönöm szépen, és hogy rád mindig számíthatok, és hogy mindig írsz nekem! Igazán jólesik:) ♥
Sziaa Vivi! <3
VálaszTörlésVégre itt vagyok én is, és elolvastam T-T
Először is a zene. Ahj qwq Imádom Ailee-t, nekem is egyik nagy kedvencem. Ez a száma pedig olyan gyönyörű <3 Olyan jó kis számokat ajánlasz itt, mind annyira megtetszett eddig, amit hallgattam :3
Nos, az eleje, mint mindig megint telis tele volt szebbnél szebb gondolatokkal ^-^
"A napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá, és ez ugyanúgy fordítva is igaz. " Itt az elején ez ragadt meg leginkább <3 Nagyon szép gondolat, és így is van :'D Főleg az értékelős. Persze, míg megvan addig kihasználod, de nem hálálod meg, jaaj nekem tök jó, hogy van. De aztán elmegy, s lehet nem is jön vissza többé. Rájössz, hogy akkor volt igazán jó. Szóval igen, ezt szépen megfogalmaztad <3 Így van ez sajnos.
NÉHA MÁR IDEGESÍTETT, HOGY NEM AKARJA VÉGIG HALLGATNI CHANYEOLT!! Jó megértem persze, ilyenkor én sem szívesen csevegnék az illetővel, mert haragszom, de azért annyira érdekelne mint mondana Chanyeol. Mert mégis, tudni akarom, mi volt ez az egész >< Jól bünteti a yodát. Legyél rideg, ne akarj vele beszélni, ne szólj semmit. Kelts bűntudatot. A legkirályabb. Hadd érezze csak. Na jó azért helyenként kis lelkem sajnálja őt. Kettős érzelmek keverednek most itt, bennem is >< Büntetném én is, ugyan akkor meghallgatnám a hülye fejét TwT És nem is tudom utálni.
Néha már inkább Baekhyun az aki zavart, hogy ilyen. Meg lehet érteni persze, de. Itt is kettős minden >< Megbolondítasz itt, te nőszemély!
Már a vége felé is cammogni tudtam, hogy megint nem hallgatja végig. hogy lesz ennek vége? Ha nem adsz happy end-et nem tudom mit csinálok qwq Belegondolni sem tudok, bár eddig nem sok jót látok esélynek. Hjajj owo
JONGDAE ÉLETJELET ADOTT! Ahj a hülye feje <3
A jó barát akivel óráig beszélsz :3 Kíváncsi vagyok mi lehet ez a Joonmyun-ügy. Sajnálom őket is. Kis husijaim ők is <3
Aztán mi volt ez a neki rontás Chanyeol? Csak nem féltékenyek lettünk icit, hogy ott szemezett a két fiú? Baekhyunt lehet is félteni, ő egy isten, mint te Chanyeol, könnyen lecsapják a kezedről. Szóval vétheted, de azért nem kell mindenkit agyon verni, na.
"- Chanyeol... - bizonytalanul kezdtem, ő pedig rám nézett a visszapillantóból. - Éhes vagyok."
ÉS ITT KOMOLYAN AZT HITTEM, HOGY AZT MONDJA, HOGY NA GYERE AKKOR BESZÉLJÜNK. Komolyan ezt hittem? T-T
Mondjuk nem így szó szerint, de az lett volna a lényeg, hogy akkor megbeszélik és Baekhyun is VÉGRE VÉGIG HALLGATJA CHANYEOLT!!!;;;;
De nem *szip-szip* Esküszöm a megszólítás miatt felcsillant a szemem >< Az élet csalódások sorozata.. NE TEDD EZT! HALLOD?
A fejezet tényleg, viszonylag rövid volt, de ugyan olyan értékes, mint a többi <3 Ugyan olyan csodás ^^ Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a folytatással <3 Mond azért, hogy nem lesz ilyen szomorú a vége T-T Nem szeretném. SENKI SEM SZERETNÉ;;
Szia!:3
TörlésAileenek szinte minden zenéje tetszik, és úgy örülök neki, hogy mindenki így vélekedik róla, hogy az a nő igenis tehetséges. Ezt pláne szeretem tőle, annyira érzelmes az egész, annyira gyönyörű, annyira fájdalmas. Hatalmas ost zenéket szokott énekelni, de nekem magasan ez vezet, meg persze amit a Secretben énekel. Próbálok mindig fejezethez illő zenéket válogatni, bár be kell valljam volt már olyan (és többször is), hogy hamarabb tisztában voltam az ajánlott zenémmel mint azzal, hogy mi fog a fejezetben történni. Valamikor az egészet a zenére alapoztam.
Pedig annyira egyszerű gondolatok ezen:) De teljesen igazad van, csak akkor értékeljük igazán a dolgokat, amikor már nem lehet a miénk valami oknál fogva. Ezért kell addig szeretni, amíg lehet.
JAJJ DE A LELKEMBE LÁTTÁL:D Pontosan ezt akartam éreztetni Chanyeollal. Ezt tökéletesen megfogalmaztad, tényleg így van. Talán Baekhyun túl makacs, de én is ilyen vagyok, ezért nem lehetett volna másmilyen. De idővel még én is megenyhülök, khmm.
Na, azért nem biztos, hogy Chanyeol magyarázata annyira jó lenne. Talán Baekhyun ezért is fél, mert azt hiszi nem azt fogja hallani Chanyeoltól, amit akar. Nem akarok én megbolondítani senkit, legalábbis nem annyira:D Hát majd meglátjuk a végét. Van A, B, sőt. Még C tervem is.
Szeretem Jongdae-t, mert nem csak életjelet adott, hanem szerintem életet is visz a történetbe. Ha ő nem lenne, nem is tudom hogyan csempésznék bele humort. Kihagyhatatlan, és nem csak ebből, hanem bármilyen történetből. Jongdae a király;;
Nem kell mindenkit agyon verni, de ha nem megy a vitakultúra, akkor néha jó az erőt használni:D Na jó, nem. Elvetettem a sulykot, de olyan jó volt elvetni. Mert a féltékenység a legnagyobb reakció arra, hogy valaki beismerje még saját magának, hogy nagyon fontos neki az illető.
hahahahahah, komolyan ezt hitted?:D Végül is simán belekalkulálható, de azért tudod, hogy nálam nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok.
Miért akarja mindenki ennyire hallani azt a magyarázatot? Fájdalmat fog nektek okozni, egyáltalán nem lesz olyan, mint amire számítotok szerintem (és itt most találd ki, hogy hazudok-e hahahaha)
Az utolsó kérdésre nem akarok válaszolni, de hidd el, én senkinek nem akarok rosszat. Úgy fogom írni, ahogy a szívem diktálja, és ami jönni fog.
Köszönöm, hogy írtál! ♥
Szia :) Csak annyit szeretnék mondani, hogy: IMÁDOM! Tegnap este kezdtem és nem aludtam csak, hogy végig tudjam olvasni. Hajnal 3-kor úgy kellett kényszerítenem magam az abbahagyására :,D . Csak így tovább. Nehogy abbahagyd ezt a storyt könyörgöm. És, hogy kicsit segítsek enked az írásban, légyszíves tedd a kezed a monitorra. Küldöm az energiát. :D Alig várom a következőt. Xoxo
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésÁ, aludnod kellett volna, ez a történet nem rohan, megvár téged. De azért mégis hízelgő, hogy nem tudtad abbahagyni. Dehogy hagyom abba, már csak egy rész van belőle, már végigcsinálom. Meg amúgy sem szeretek dolgokat félbehagyni, emiatt ne aggódj!:)
Köszönöm szépen, hogy írtál.