Ajánlott zene: Park Jang Hyun ft. Park Hyun Kyu - Love is... (acoustic)
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fájni fog
Úgy éreztem magam, mintha egy kép lennék. Egy kép, ami gyönyörűen tündökölt, azonban egy férfi volt látható a szobában, aki fokozatosan tépte szét a képet. A férfi letépett egy darabot a képi térből, ahol állt. Addig tépte, szakította fel a képi tér darabjait, míg csak a fehérség maradt. Vagy a feketeség. Fekete voltam belülről és kívülről is, sértően marcangolta a szívem a fájdalom vaskarma, összekaristolt, vérzett a lelkem. Egy pillanatra néma sikolyok szakadtak fel belőlem, csak a levegőt éreztem remegni körülöttem, az agyam és a testem most nem volt harmonikus együttlétben, nem azt tettem, amit szerettem volna. Legszívesebben ordítottam volna, számon akartam kérni Chanyeolt, de nem tettem. Félig beletörődő sóhaj kívánkozott ki belőlem, aztán a szobába osontam, mielőtt észrevehette volna. Nem tudtam, hogy mi volt ezzel a célom, igazság szerint egyáltalán nem voltam tudatában, hogy mi történt jelen pillanatban. Azt akartam, hogy csak egy hazugság legyen, hogy ez nem is történt meg. Azt akartam, hogy ne fájjon. Valahogy éreztem, hogy Chanyeol múlt éjjeli szavai nem igaziak. Velem sohasem történtek eget rengető csodák, a szerelem pedig teljes mértékben elkerülte az életem. Kételyekben gazdag, de úgy éreztem, hogy talán nekem is megadatik egyszer az a lehetőség, hogy rájöjjek, milyen is a kapcsolat. Egyszer tanácsot adtam a legjobb barátomnak a sok színlelt szerelmi kapcsolata miatt, persze Jongdae azonnal kontrázott, hogy ő ezt az utat választotta, és ki szeretné taposni. Azt mondtam neki, hogy akkor legyen boldogtalan, ha ez boldoggá teszi őt. Megéri a boldogság miatt szenvedni? Hamar elillan a pillanat, ami a boldogsághoz köthető, mint egy pillangó, ellibbenti a szárnyát, aztán már csak az üresség marad. A boldogságot rövid ideig lehet élvezni, a velejárója pedig a kín és szenvedés. Ahol a legtöbb érzés van, ott lesz a legtöbb fájdalom is. Tétova léptei súlytalanok voltak, azonban a mélyről jövő sóhaja nyugtalanságot árasztott maga körül. Alvást színleltem, magatehetetlenül ragadtak le sötét pilláim, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem is tudnám őket kinyitni. Nem éreztem a teste melegét, viszont a légvételei egyre hangosabbak és vészjóslóak lettek. Észrevétlenül fonódtak körém a karjai, fojtogatónak éreztem. A szívem repedezni kezdett, most borzasztóan rosszul estek az érintései. Csalódottan löktem le magamról a karjait, Chanyeol pedig kényszerített, hogy ránézzek.
- Valami baj van? - aggódó hangszíne egy pillanatra kizökkentett, szinte elfelejtettem, hogy mit hallottam tőle az előbb.
- Csak fáradt vagyok.
Ezek után nem kérdezett semmit, nem ölelt át, nekem pedig megint abban a tudatban kellett elaludnom, hogy a férfi, akibe képes lettem volna beleszeretni, átvert.
Mintha az arcomba sós párát vetett volna egy jeges fuvallat, a tenger feldúlt moraját éreztem háborgó testemben. Chanyeol megint nem volt mellettem amikor felkeltem, ami most egyáltalán nem foglalkoztatott. Viszont a kávéja émelyítő-édes illatát mélyen beszippantottam, de semmilyen késztetést nem éreztem rá, hogy kimenjek a konyhába és bájcsevegjek vele. Minden olyan elcseszettül szar volt... Soha nem gondoltam volna, hogy aki a legnagyobb szívfájdalmat okozta nekem, még kegyelemdöfésként eléri, hogy minden lehetséges érzést tápláljak iránta. Bár most a legkiemelkedőbb az üresség volt. A sötétség. Az ágyban feküdtem, mélyen a gondolataimba gabalyodva. A gubancok nem akartak megszűnni előttem, sokkal inkább még komplikáltabbak lettek, nem tudtam megoldást találni a kialakult helyzetre. Nem akartam látni Chanyeolt, viszont egy zsigeri hang idegesítően azt suttogta a fülembe, hogy muszáj látnom őt. Ezért nem tettem semmit este, kettős érzések dúltak fel bennem, az egyik részem nem engedett a büszkeségemből, a másik pedig Chanyeol mellett akart maradni. Egyre közelebbről éreztem a kávé illatát, végül pedig megpillantottam Chanyeolt az ajtóban. Egy ránézésre drága nadrágot viselt, és egy fehér inget, a fekete haja tökéletesen állt, ő már teljes mértékben készenlétben volt az indulásra.
- Idd meg ezt, aztán öltözz fel - nyugodtan mondta, mint aki nem rejtegetett titkokat előttem, mint akinek tiszta a lelkiismerete.
- Nem akarom. Felöltözöm, és induljunk - hidegen válaszoltam, talán nem is akartam megütni ilyen hangnemet vele szemben, de nem tudtam elvonatkoztatni a bennem kavargó sínylődő érzésektől.
A reptéren alig beszélt hozzám, inkább a telefonjának állandó csörgésével volt elfoglalva, valószínűleg az apám akart vele közölni valami halaszthatatlan dolgot. Nem is törődtem vele, az unott várakozás pontjáig zenét hallgattam, elmélyülve benne. Most igazán úgy éreztem, hogy csak én meg a zene vagyunk, és nem állhat közénk senki. Követtem Chanyeolt, amikor elindult egy irányba, majd meg sem lepődve a repülő kialakított helyiségének luxuskörülményein leültem egy kényelmesnek látszó fotelba, még a szemeimet is lehunytam, alvást színlelve. Végig éreztem magamon a tekintetét, úgy viselkedett, mint egy ragadozó. Aztán megfogta a kezem. Itt megállt bennem az ütő. A szívem ürességtől kongott, a bőre melege, a gyengéd simításai még jobban fájtak. Az egész testemmel elfordultam a másik oldalra, hogy még véletlenül se tudjon hozzám érni, még a hátfájást is bevállaltam. Ebben a pillanatban az egész lényem undorodott Chanyeoltól. Úgy éreztem, hogy fuldokoltam. Nem kaptam levegőt, ismételten a feketeség fertőzte meg a lelkem, amiből nem láttam a kiutat. Feldobtam az újrakezdés érméjét, de mindennek két oldala van, és végül végeláthatatlan csalódást kaptam. A szerencse egy ideig az oldalamra állt, amikor Chanyeol iránt éreztem valamit. Valami erőset. Aztán ő is cserbenhagyott, mint mindenki, aki valaha jelentett nekem valamit. Azt mondta régen Junmyeon, hogy mindannyiunk szívében van egy királyi lakosztály befalazva, és ezt csak nagyon kevesen tudják lerombolni. Meggyőződése volt, hogy soha senkit nem fog beengedni a lakosztályába, aztán Jongdae egyenként szedegette le a téglákat. De én hogyan építsem újra a porrá zúzott darabokat?
- Baekhyun...
Úgy tettem, mint aki nem hallja őt. A hangja most irritáló volt, idegesített. A zenét már régóta nem hallgattam, hogy még hihetőbb legyen a színlelt alvásom.
- Tudom, hogy fent vagy, nem veszed egyenletesen a levegőt - nagyot sóhajtott, én pedig hozzáfordultam. A tekintetemmel próbáltam sugározni, hogy fogja nagyon rövidre. - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Manhattanben meg fognak változni a dolgok. Az apádnak dolgozok, és teljesítenem kell minden kérését.
- Ne aggódj, tudomást sem fogok venni rólad - gúnyos kijelentésemen egy pillanatra meglepődött, majd ismételten nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.
- Ezt majd ott megbeszéljük.
- Remek - ezután elfordultam, és nem is szóltam hozzá többet a hosszú repülőút alatt.
Szinte el is felejtettem, hogy milyen Manhattanben. Hogy mennyire más minden, mint Koreában. Mind a kettőben örök és céltalan rohanás volt, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem itt élni. Ami azt illeti, talán nem is vettem volna fontolóra a költözést, ha Chanyeol nem árulta volna el a titkomat. Alig pár percig sétálhattunk, Chanyeol vészesen közel volt hozzám ezidáig, véletlennek tűnően a keze az enyémhez ért, ezt elismételte párszor, aztán amikor meguntam zsebre vágtam mindkét kezem. Nem akartam, hogy egy olcsó játékszer legyek számára. Alig kellett sétálnunk, a közelben megláttam egy fekete, fényezett Maybach Exelero-t parkolni. Apám mindig is figyelt a részletekre... Yixing szállt ki az autóból, illedelmesen meghajolt előttem, Chanyeollal pedig megölelték egymást, ami alig tartott pár másodpercig. Nem is tudtam, hogy az évek során barátok lettek. Amíg itt voltam, sosem láttam őket beszélgetni. Az út rohadt hosszúnak tűnt, Yixing folyamatosan kérdezgette Chanyeolt a Koreában történt dolgokról, de ő csak tőmondatokban válaszolt. Inkább engem figyelt kiélezettebben, minden reakciómra kíváncsi volt. Kibámultam az ablakon, néztem a zajos város elsuhanó embereit, miközben arra gondoltam, hogy mennyivel könnyebb lett volna idejönnöm, ha nem tudtam volna meg az előttem eltitkolt dolgot. Ahogy közelebb értünk apám luxusvillájához, úgy voltam egyre izgatottabb, ugyanakkor lehangolt is. Mint mikor kiskoromban feltétlenül el akartam menni valahova, aztán amikor ténylegesen elindultunk, már semmi kedvem nem volt hozzá. Fojtogatónak találtam az egész szituációt, amúgy sem tudtam, hogy mi a szart mondhatnék apának. Nem gondolkoztam ezen sosem, pedig tudtam, hogy előbb-utóbb haza kell jönnöm, legalább annyira, hogy hyungot lássam, hogy megbizonyosodjak róla, egészséges-e. Yixing befordult az egyik utcában, meglepő sóhaj hagyta el ajkaimat, majd már csak arra tudtam koncentrálni, hogy ez a kapu hatalmasabb, mint az én házam Koreában. Rögtön ki is nyitották, egy pillanatot sem kellett várnunk, közben elalélva bámultam a kialakított kertet, a harmatos füvet, a gondozott virágokat, az óriás, faltól falig tartó ablakokat, a bejárati ajtót, ami hófehér volt, és ablakok díszítették. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem ugyanaz a ház, amit elhagytam. Három évvel ezelőtt nem volt ennyire fényűző, viszont tisztában voltam vele, hogy apa egy év alatt akár milliárdokat is keresett, a szerencse mindig is az ő oldalán volt. Ismertem őt, evidensnek tartottam, hogy nem várt engem tárt karokkal, de még csak annyira sem tisztelt meg, hogy saját maga üdvözöljön engem a nappaliban. Minden igazán hangulatos volt, a luxus csak úgy áradt az egész helyiségből, az egész bútor és kiegészítő vakítóan fénylett. Kíváncsi voltam, hogy hány szobalány kellett egy ilyen hely fenntartásához, amikor elmentem még csak három volt, de valamiért úgy éreztem, hogy ez a szám azóta duplázódott. Előttem egy hatalmas lépcső vezetettet fel, fekete korláttal. Minden gyönyörű volt, minden cseszettül tökéletes. Időm sem volt jobban körülnézni, Yixing közölte velem, hogy apa a dolgozószobájába van, és látni szeretne engem. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan sort kerít a találkozásra, de legalább így hamarabb megszabadulok tőle. Kimerítő volt a mai nap, minden végtagom fájdalmasan sajgott, arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem voltam boldog, pedig az otthonomban voltam. A dolgozószobáig megtett út maga volt a pokol. Nem hittem volna, hogy remegni fognak az ujjaim a kilincsnél, vagy hogy ilyen mértékben zavarban fogom magam érezni. Még a szemébe se mertem nézni, ő pedig tökéletesen alakította a rideg apát, akire soha nem számíthattam igazán.
- Hé, apa - végül sikerült kimondamon, nyeltem egy hatalmasat, de összeszedtem minden bátorságom, a tekintetünk találkozott egymással.
- Baekhyun.
Felé sétáltam, nem tudva, hogy meg kellene-e ölelnem, kezet ráznom vele vagy megveregetni a hátát... vagy nem tenni semmit. Szomorú, mikor idegenné válik a saját apád.
- Ettél rendesen? Rendben van az egészséged?
A kérdései hallatán teljes mértékben meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy pont ezekre lesz kíváncsi. Azok után, amit tett velem. Ordítani akartam vele, számon kérni mindenről. De nem tettem semmit, csak illedelmesen válaszoltam a kérdéseire.
- Persze, én jól vagyok.
- Az anyád beteg. Már hónapok óta ki-be járkál a kórházból - teljesen nyugodt hangnemben mondta, nem éreztem az aggodalmát, vagy a lehangoltságát.
Úgy mondta ezt, mintha anyának időszakos betegsége lenne. Bármibe lefogadtam, hogy betegnek hívni őt a szabványos kifogás, amit úgy döntött, hogy használni fog, ahelyett, hogy azt mondaná "rehabon van" vagy "gyógyszerfüggő".
- Azt hittem, hogy azóta már jobban van.
- Amióta elmentél, egyre rosszabbul van, Baekhyun - gúnyos hangneme nem tett jót a szívemnek, úgy mondta ezt, mintha az egész az én hibám lenne.
- Hyung hol van?
- A szobájában - válaszolta ridegen, majd újra a lapokat kezdte fürkészni, amiket szorongatott a kezeiben.
Ezt egy jelzésnek vettem, hogy most már egész nyugodtan indulhatok is, ezért kiléptem a dolgozószobából, és nem is foglalkoztam vele, hogy mégis mi a franc történt abban a helyiségben. Nem tudtam eldönteni, hogy a beszélgetésünk negatív irányú, vagy pozitív volt-e. Furcsa volt újra látni őt, hallani az öblös hangját, vagy a nemtörődöm stílusát megszokni. Hyung szobája felé vettem az irányt, és reménykedtem benne, hogy ugyanott van, ahol három évvel ezelőtt. Kopogtatás nélkül mentem be, valószínűleg mindenki tudott az érkezésemről, ezért nem is lepődött meg. Az ablaknál állt, kifogástalan öltönyben, de az arcán látszott, hogy vesztett a súlyából, és hogy nem egészséges.
- Hyung... - a hangom megremegett, ő pedig fáradt mosollyal fordult meg, és közelebb jött hozzám.
- Örülök, hogy itt vagy - megölelt, éreztem az összes érzését egyetlen ölelésben, nagyon nehezen tartottam vissza a könnyeimet.
Soha nem voltunk olyan testvérek, akik állandóan egymás társaságát keresték, de azért majdnem minden titkomat ismerte, és szerettem vele játszani régebben. Mindig örültem neki, hogy volt egy idősebb bátyám, habár neki ezt sohasem mondtam. Borzasztó volt őt így látni, talán egy külső szemlélő észre sem venné a betegségét, de látszott rajta, hogy nincs jó állapotban.
- Hyung, ugye jól vagy? - elváltam tőle, tüzetesebben feltérképeztem az arcát, minden szegletét, vonalát.
- Jól vagyok Törpe, ne aggódj értem. Hogy lehet az, hogy én ilyen magas vagyok, te meg ugyanolyan pici maradtál?
- Hyung, egészségesnek kell maradnod, hogy vezetni tudd a céget. Apa azt akarja, hogy én vegyem át, de egyáltalán nem akarok igazgató lenni.
- Ne félj, még sokáig fogok élni - összetúrta a hajam, amiért először idegesen néztem rá, de régen is mindig ezt csinálta. Talán ő volt az egyetlen, akinek megengedtem, hogy a hajamhoz érjen.
Ezután még kifulladásig beszéltünk, észre sem vettem, hogy mennyi ideig voltam a szobájában, és hogy mennyi minden kimaradt az életemből. Mindenről beszámolt nekem, amíg nem voltam itthon. Elmondta nekem, hogy érdekházasságot fog kötni a közeljövőben, de már van egy barátnője, akit szeret. Azonban apa akarata szent és sérthetetlen, ez ellen nem tehet semmit. Ő nem volt olyan vehemens sohasem, mint én, így természetesen nem ellenkezett apával, azonnal rábólintott az ajánlatra. Azt is elmondta, hogy a betegsége sok mindenben befolyásolja az életét, néhány cégügyet itthonról szokott elintézni, és csak a fontosabb tárgyalásokra megy be a céghez. Én is mondtam magamról pár dolgot, még a pasiügyeim is szóba kerültek, amiket mosolyogva hallgatott végig. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kevés idő alatt ennyit változott. Határozottan jobb ember lett.
Az ég koromfekete volt, mire elkészültem mindennel, a szobám katonás rendben volt, többnyire át volt rendezve, de erre igyekeztem felkészíteni magam. Azonban a kényelmes ágyam a helyén maradt, ahogyan a bútort sem cserélték ki. Szerettem a kávészínt és a vaníliát egymáshoz párosítani, többnyire ezek a színek kavarodtak a szobámban, ami nyugtató érzés volt. Lefeküdtem, a hajam még vizes volt a kellemesen forró zuhanytól, azonban egyáltalán nem volt zavaró. Úgy látszik, hogy a szobalányok remek munkát végeztek, ugyanaz a tusfürdő volt nekem bekészítve, amit régen is használtam. Egy halvány mosollyal az arcomon hunytam le pilláimat, azonban ez a felületes öröm nem tartott sokáig. Kopogtattak az ajtómon, az illető a válaszomat sem várta meg, berontott, és közeledett felém. Tudtam, hogy Chanyeol lesz az, azonban nem vágytam a társaságára.
- Végre, most együtt lehetünk - meg akart ölelni, de kitértem a karjai alól, azonban megragadta a csuklóm. Égetett, ahol hozzám ért, rossz értelemben.
- Engedj el - idegesen mondtam, de a szorítása még inkább erősödött.
- Elmondanád, hogy mi bajod van? Egész nap furcsán viselkedtél!
- Mikor akartad velem közölni, hogy az egész átverés volt? Hogy csak megjátszottad minden érzésedet? Mégis, mi a fasznak kellett engem ekkora idiótának képzelni?!
- Tudtam, hogy hallottad a telefonbeszélgetést - a hangja szomorúsággal átitatott volt, az arca komor volt, a karomat is elengedte.
- Takarodj innen.
- Beszéljük meg! Hibáztam, sajnálom. De meg tudjuk beszélni. Kérlek - kérlelő hangja egy pillanatra sem zökkentett ki, ugyanolyan félvállról vettem minden szavát, nem mutatva neki, hogy mennyire fáj minden egyes rohadt mondat.
- Három másodperced van, hogy elmenj innen.
- Baekhyun, könyörgöm, ne tedd ezt! Üss meg, vagy ordíts velem! El fogom viselni, mindent elviselek, csak beszéljük meg - megfogta a kezem, fájdalmas tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, kétségbeesett hangja nem akart alábbhagyni.
- Nem ordítok veled. Azzal a bűntudattal fogsz együttélni, hogy tönkretetted az életem. Remélem, most már boldog vagy - kiszabadítottam magam acélerős karjai közül, kinyitottam az ajtót, ő pedig továbbra is csak lehajtott fejjel állt. - Menj el. Menj el, vagy hívom a biztonságiakat.
Lemondó sóhaj szakadt fel a torkából, óvatosan megfordult, és az ajtó felé indult. Egy utolsó pillantást vetett rám, én pedig próbáltam minél hamarabb megszabadulni a jelenlététől, nem akartam ezt a tekintetet látni soha többé. A szívem gyötrelmesen dobogott, szinte kiugrott a helyéről. Nem bírtam tovább tartani magam, lecsúsztam és az ajtónak támaszkodtam, sínylődve kapva a mellkasomhoz. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fájni fog.
____________________________________________________
Sziasztok;;
Először is, bocsánat, hogy ilyen későn hoztam az új fejezetet. De legalább teljesen felépültem, már nem érzem magam betegnek, visszakirályosodtam:D Megpróbálom mostantól gyorsabban hozni a részeket, habár már nem lesz sok, 4-5 fejezet még maximum.
Nem tudom miért, végig feszült voltam írás közben, éreztem Baekhyun érzéseit, olyan fulladt volt.
Ti mit gondoltok? Most kíváncsi vagyok a véleményeitekre.
Nem tudom utálni, utálni akarom mindennél jobban de nem tudom. És ezért még egy kaibaeket is ígértem neked. Szépen átvertél ><
VálaszTörlésFájdalmas volt ez a rész, rohadtul és elkeserítően, és kegyetlen jól átadtad a dolgokat. Nem hittem, hogy Baekhyun ilyen hamar elmondja, hogy tud a dologról, illetve Chanyeolt se hittem, hogy így fogja kezelni a dolgot. De ami a legjobban megfogott, az, az volt, hogy Baekhyun bele tudott volna szeretni Chanyeolba. Nem, még nem szerette csak bele tudott volna szeretni. Ez pedig valamiért nekem nagyon bejön. Ne kérdezd miért, furcsa logika ><.
Sajnálom Baekhyunt elvégre tényleg el lett árulva, de azért valljuk ba Chanyeolnak is adtál pár kellemesen nagy pofont, amit meg is érdemelt de mégis. Az, hogy Baekhyun kijelentette, hogy tönkretette az életét, és még csak esélyt sem adott neki, sőt meg sem alázta - kiabálás, vagy ütés - szerintem még inkább fájdalmat keltő, szóval... szóval nagyon fájdalmas, és rohadtul átjött.
Bár kuncsorogtam a részért - haha jól tettem xD - egy részem azon volt, hogy minél hamarabb olvashassam és igen, falom a sorokat, a másik részem viszont fékezni akart, hogy felkészülhessek arra, amit még csinálni fogsz.
Baekhyun apja nem szimpatikus. Egyáltalán nem, az anyja pedig egy rejtély, hisz még sose mondtál róla egy szót sem, legalábbis nem rémlik. A testvére pedig, nem tudom. Szimpatikus, szimpatikus, de olyan semmis érzetet kelt. Ha jóban vannak miért nem beszéltek? Miért nem keresték egymást? Baekhyun miért volt annyi ideig egyedül?
És Chanyeol. Haha róla tényleg nem tudok mit írni. Annyira köcsög érzés volt, amikor bement Baek szobájába, hogy végre együtt lehetnek. A máskor kedves gesztusai viszont tényleg rohadt visszatetszőek lettek, mint valami aljas kis rohadék olyan volt Baekhyun szemében, akit mégsem tudott teljes szívéből utálni.
De igaza van Baeknek. Csak szar érzés...
Furcsa mert azt mondtam, hogy utálom Chanyeolt, ellenben valamikor a beszélgetéseink során úgy megváltoztattad a véleményem, hogy mostanság az ő érzéseire lennék baromi kíváncsi, bár még mindig egyértelműen Baekhyun fan vagyok ><.
Ne legyen vége annyira hamar, írj még hozzá pár fejezetet *.* Szüksége van mindenkinek erre a történetre, még jó sokáig ( nekem legalábbis biztosan *.*)
Liti ^^
Hahahahahaha, hát nem tehetek róla, egyébként nem muszáj ám Kaibaeket írnod a többrészesben, egy oneshottal is teljesen megelégszem:D
TörlésEmlékszem, azt mondtad, hogy nagyon kíváncsi vagy rá hogyan fogom átadni az érzéseket. Erre azt mondtam, hogy én még kíváncsibb vagyok:D Nem úgy írtam, ahogy eredtileg terveztem, minden érzéssel jött, nem is tudom, hogy igazából mennyire lett fájdalmas, leginkább a feszültséget éreztem, legalábbis engem az lengett körbe és körbe. Mert ez úgy van, mint az "első látásra szerelem". Amikor először pillantasz meg valamit nem azonnal szerelmet érzel iránta, hanem vonzódást. Még nem alakult ki Baekhyunnál a szerelem, de nagyon közel volt hozzá. Így nem tudom, hogy elkeserítőbb-e, vagy nem, mert nem érzett egyelőre iránta szerelmet, de valami azt sugallta, hogy ezt így kell írnom. Egyébként valóban furcsa logikád van. De ez tetszik. Jó gondolataid vannak, még ha te nem is látod őket annak.
Mindkettejüket jól felpofoztam szerintem:D Úgy éreztem magam, hogy Marshall, amikor Barney-val pofogadtak. Fájdalmas dolog a karakterek szenvedése, de kell, hogy legyen fájdalom, anélkül nincs élet. Hát ez saját tapasztalat volt. Nem tudom, hogy akkor én voltam-e a szenvedő fél, sokszor megbántott már az, aki közel állt hozzám. Egyszer ordítással vágtam vissza, a második alkalomkor már teljesen nyugodt voltam. Ahogy észrevettem, ez jobban fájt neki, mint a másik személynek az ordítozás. Mert akkor nem éreznek olyan bűntudatot ezek az emberek, mert tudják, hogy hibáztak.
Már nem fogok olyan fájdalmas dolgokat csinálni. Túl vagyunk a nehezén, ezután már valamivel könnyebb lesz, legalábbis szerintem:D
Próbáltam őt szerethető karakterré varázsolni, aztán rájöttem, hogy nem kell minden szereplőnek annak lennie, minden sorozatban/doramában/filmben vannak idegesítő karakterek, akiket legszívesebben fejberúgnék, úgyhogy nem is igyekeztem már őt utána jóvá tenni. Sok szarságot elkövetett Baekhyunt ellen, de a szeretet az szeretet. Amit a szülők éreznek a gyerek után. Legalábbis anya mindig azt mondja, hogy addig úgysem tudom meg mi az aggódás, amíg nem lesz gyerekem. Nem mondtam semmit az anyjáról, igazából tök random jött, most még majd neki is kitalálhatok valami háttérsztorit:D De anya szavai voltak bennem, így az Baek anyját nem tudtam volna úgy elképzelni, hogy nem betegszik bele az aggódásba a fia miatt. Ó, a hyungot a következő fejezetben részletesebben kifejtem, itt még sok dolog megmagyarázásra szorul a testvéri párt illetően, és el kell döntenem, hogy mennyire legyen érzelmes, vagy mennyire legyen idegesítő:D Ez a két véglet játszódik le a fejemben, de nem szeretném, hogy megutáljátok a hyungját, majd elgondolkozom a lehetőségeimen.
Chanyeolról nem tudok mit mondani. Most még én sem tudom az érzéseit, ami teljesen meglep, de valamiért így érzem. Újra kell építenem az egész fejezetet, a feje tetején áll minden.
Tudtam, hogy nem fogjátok tudni utálni Chanyeolt:D Nem tudom hogyan csináltam, de megcsináltam hahahahaha. Kételkedtem benne, biztos nem szeretik most páran, de majd ez az alkalmi gyűlölet el fog múlni, ez teljesen biztos. Még 2-3 fejezet addig, és nem lesztek bizonytalanok, szeretni fogjátok Chanyeolt.
Nem akarom már olyan sokáig húzni, de ha kitalálok hozzá még valamit, akkor feltétlenül meghosszabbítom.
Köszönöm, hogy írtál, és hogy mindig írsz!;; ♥
Á, mennyire vártam én már ezt a részt, hirtelen szóhoz sem jutok... Még mindig annyira rossz érzés, hogy így alakultak a dolgok, remélem azért Baekhyun ad neki még egy esélyt és sikerül majd valamiféleképpen megbeszélniük ezt a félreértést /reménykedem, hogy csak arról van szó/. És én is pontosan úgy éreztem, mint te, hogy szinte átéreztem Baekhyun fájdalmát valami oknál fogva, pedig nem sűrűn szokott ez előfordulni. Talán azért mert én is hasonló képpen cselekedtem volna, ha így jövök rá a dolgokra. Na mind egy, örülök, hogy meggyógyultál, és ne aggódj, én biztosan nem fogm utálni Chanyeolt, édes mindegy, hogy mit csinál :'D Már nagyom várom, hogy végül mi lesz a történet vége, a hasonlataidat pedig még mindig imádom, így tovább! ♥
VálaszTörlésOlyan gonosznak érzem magam néha emiatt, de tényleg nem akartam, hogy minden rózsaszín vattacukorfelhő legyen, mert habár szeretem a romantikus dolgokat, nem szerettem volna, ha unikornisos szivárványhányásnak titulálták volna a történetem. Nem szeretem ha azt mondják rá, hogy "aranyos". Valamilyen szinten biztos az, de én mindig is az érzelmekre szerettem volna fektetni a hangsúlyt.
TörlésJajj de jó, hogy ezt mondod!:) Mindig is ezt akartam elérni, hogy ti is azt éljétek át, amit én írás közben, hogy ez a történet teljes mértékben érezhető legyen, legyen akármilyen emócióról is szó.
Köszönöm szépen, hogy írtál, és a szép szavaidat is ♥ Örülök, hogy te is elfogult vagy Chanyeollal;;
Szia!
VálaszTörlésNehezen írok most, mivelhogy nehezen megy a lélegzés, a fájdalom marcangolja a mellkasomat, és könnyekként folyik le az arcomon. Teljes mértékben átérzem azt, amit Baek, mert mikor ő boldog volt, én is mosolyogtam, és evidens, hogy minden érzelme kiül rám is. És ez azért van, mert ilyen rohadt jól írsz. Halál komolyan. Egy fici, egy könyv, egy film, vagy bármi más nem váltott még ki belőlem ilyenfajta érzelmeket. És ezt köszönöm.
De igazából most kedvem lenne egy kicsit ordibálni, sírni, megint kiabálni, mert annyi minden kavarog bennem, hogy csak így tudnám kiadni magamból.
Nagyon tetszett, mint az eddigi összes irományod. Ezután pedig visszaolvasom a régi szép BaekYeol idők részeit, ahol együtt aludtak, fogták egymás kezét, együtt vacsoráztak, mentek a plázába Jongdae-vel, motoroztak, összejöttek és az összesnél lázasra fogom sírni magam.
De hiszem, hogy abban a pár részben, ami még következni fog minden rendbejön.
Boldogok lesznek.
Visszamennek Koreába.
Baek bátyja meggyógyul, és az anyukája is.
Chan és Baek újra összejönnek.
Soha többé nem szakítanak.
Minden jó lesz.
De ha nem, majd megálmodom magamnak.
Ennyi telt most tőlem, további kitartást és egészséget, csak így tovább! És várom a kövi részt;)
Pussz*ㅅ*
Szia!:)
TörlésHirtelen nem is tudom, hogyan kellene reagálnom ezekre a hihetetlen szavakra, nagyon köszönöm, hogy így gondolod. Igazából én mindig is a vizuális típusokhoz tartoztam, imádtam úgy elképzelni a könyvek szereplőit, ahogy én akartam, a helyszínt, imádom érezni a tényleges érzéseket, habár ez az egyveleg eddig csak egyetlen könyvnek sikerült. Úgyhogy hatalmas dicséret ez nekem, el sem tudod képzelni mekkora.
Azért annyit nem ér ez a nyomi történet, hogy lázasra sírd magad. Lassan nekem is vissza kell olvasnom a fejezeteket, mert jelentős szerepe lesz az új részekben, csak nekem olyan nehéz valamiért visszaolvasni a saját írásom. Nem is szoktam, ezért általában elfelejtem, hogy mit írok.
Remélem, hogy tetszeni fog az utolsó pár fejezet. Már nem tervezek bele nagy meglepetéseket, most inkább a megmagyarázásokra fognak terelődni leginkább a fejezetek.
Köszönöm szépen, hogy írtál, meg a jó kívánságot is^^ ♥
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia~~~ *vigyázat a közepébe vág, mert feldúlt és szomorú és elkeseredett*
VálaszTörlésNem nem nem... Miért ment haza? Jó, megértem, de azért mégis ;.;
Viszont annyira átéreztem Baekhyun minden gondolatát és minden tettét ^^ De ez a rész még jobban megviselt, a múltkori csak nagyon felidegesített *csak egy másik kevésbé sajtó képes szó jutott eszébe* xD De ez...
Először is: szörnyen aggódok Baekhyun anyukájárét. Meg persze a bátyáért ;.; Nem tett semmi rosszat ez a szegény gyerek, erre az anyja és a bátyja beteg, ott kell hagynia a barátai és haza kell mennie egy ilyen gyökér apához, azzal az emberrel aki a pofájába hazudta, hogy szereti ő meg viszonozta... gonosz vagy ;.;
Továbbra is csak ámulok, hogy hogyan tudsz fogalmazni és hogyan jutnak eszedbe ilyen fantasztikus hasonlatok, egyszerűen gyönyörű *O* És sajnos itt a gyönyörű egyenlő a fájdalmassal xD
Viszont van egy kis sejtésem Chanyeollal kapcsolatban, amit le is kopogok és tutira nincs is igazam, de csak ez élteti bennem a remény tűzét :D Egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy majd minden jó lesz, de most nagyon nem úgy áll a helyzet. Mindegy, még csak most ért haza.
Kíváncsi vagyok, hogy mit kell majd dolgoznia, Chanyeol *az a :c* hogy és mikor próbál magyarázkodni (és hogy mikor sikerül ;.;) Valamiért úgy érzem, hogy a történet még csak most kezdődött el, mintha az eddigiek csak egy előzmény lettek volna, amiben szintén voltak előzmények :D És ezt imádom. Egyszerűen mindig csak többet akarok :3
Nagyon várom a folytatást~~
U.I: pls Baekkiet ne bántsd nagyon a továbbiakban :c
Volt csendes olvasót és HATALMAS (még ennél is nagyobb) imádód~~~ *O* :3
Szia:)
TörlésEgyszer mindennek eljön az ideje, nemigaz? Kellett már ez három év után szerintem. Az is milyen már, amikor az ember elmegy egy hétre nyaralni. Én legalábbis nagyon vágyakoznék haza, meg persze a szüleim után is. De igen, megértem a reakciódat, ez olyan jó is, meg rossz is.
Az előző részben inkább döbbentséget véltem felfedezni rajtatok, nem nagyon értettétek, hogy mi miért van, vagyis nem néztétek volna ki Chanyeolból, hogy ezt megcsinálja azok után, amiken átment Baekhyunnal. Itt meg már a tény van, és Baekhyunnak is fáj, meg ilyenek;;
Nem vagyok annyira gonosz. Ott kellett hagynia a barátait, de elsősorban nem az apja ment haza, hanem a bátyja miatt. Na meg a büszkeség, ami nem engedte leordítani Chanyeol fejét, szépen megvárta a megfelelő alkalmat, amikor tudta, hogy Chanyeol a legsebezhetőbb. A bátyja nem halálos beteg, igazából még azért nem írtam konkrét nevet, mert magam sem tudomXD Olyat keresek, ami megviseli a testet, de nem halálos betegség.
Hát tudod te is... fájdalom nélkül nincs boldogság. Ahogy boldogság nélkül sincs fájdalom. Ez a kettő kiegészíti egymást. Nem is volt most benne annyi hasonlat, de örülök, hogy így gondolod. Szerintem az igazán szép írások azok, amik tele vannak hasonlattal, metaforával, és szépen, választékosan vannak megírva. Nem akarok neveket mondani, de néhány "író" alkotásától undorom, nem is tudom, hogy lehet olyan alpári módon írni.
Éljen benned az a tűz, és be ne aludjon, talán a végén még igazad is lehet:) Bár ez az aktuális kedvemtől függ, egyelőre nem döntöttem el, hogy helyrehozzam-e köztük a gondokat.
Nagyon jól gondolod, a java még hátravan, és habár már tényleg nem lesz olyan sok fejezet, az utolsó részekbe akarom belecsempészni a legtöbb feszültséget és izgalmat. Hát na, a chaebolok élete nem könnyű, apa pedig olyan luxusjárgányt mondott, hogy utána kellett néznem, hogy mégis milyen kocsiról van szó, de szerintem tökéletesen megfelel a gazdag elvárásoknak.
U.I.: Jójó, nem fogom!:D
Köszönöm szépen, hogy írtál ♥
Mi az, hogy rész és ennyi? *szomorú*
VálaszTörlésMost ez komoly? ChanYeol te hülye állat, ha elkezdtél volna magyarázkodni a helyett, hogy itt kérdezgeted akkor lehet összejött volna a dolog. De nem, te kérdezgeted meg fogdosod. Sok eszed van!
BaekHyunnie drága szerelmem, annyira sajnállak. Rohadt szar érzés lehet az egész. De tudom, hogy majd egy kicsit meglágyulsz és engeded Channak, hogy megmagyarázza!
*-*-*-*-*
Én lennék az a csajszi, aki nem tudott neked még megjegyzést írni, mert nem találta a szavakat. Most mégis itt vagyok. Szeretnék írni az előző részekről, csak az a baj, hogy akkor túl hosszú lenne. De! Szeretném, ha ChanYeol megtudná magyarázni a dolgokat, hogy az egész a terv része volt és tényleg szereti. Hisz azt mondta neki, hogy ez köztük IGAZI!
Nagyon csodálom azt, ahogyan írsz! Minden olyan jól klappol. A leírások annyira jók, hogy szinte sírva fakadok, ahogy most is. Mert igen, megsirattál itt is meg az előzőnél is! Úgyhogy nagyon remélem, hogy írsz nekik Happy Endet!
Várom a következőt!
Addig is Hwaiting! Atina! ^^
Ja és nagyon remélem, hogy nem akarsz megölni senkit! :D
TörlésIgazából gondolkodtam rajta, és azt hiszem meg tudom pár résszel hosszabbítani a történetet, de tényleg nem akarom a végtelenségig húzni, na meg a plusz fejezetek még több szenvedést okoznak Baekhyunnak.
TörlésXDDDDDDD A meglepettségtől nem tudod értelmes szavakat kinyögni, ezért mondta, ami eszébe jutott, és nem akarta elveszíteni Baekhyunt. Egyébként jobb is, hogy nem kezdett el magyarázkodni, szerintem nem fog nektek tetszeni a magyarázat.
Bizony, hogy szar. Csak ismételni tudom magam, nem biztos, hogy örülni fogtok annak a magyarázatnak. De ki tudja:D
Pedig most tök részletesen kifejtetted a véleményed. Rossz, ha nem írnak nekem, mert így nem tudom, hogy kinek köszönjem meg. De egy új arc felbukkanása mindig örömör okoz, remélem, hogy továbbra felbukkan még egyszer-kétszer a neved. Nem harapok, nem kell tőlem félni, meg igazából fontos a véleményetek, ez alapján kalkulálom be, hogy mennyire legyen fájdalmas vagy érzelmes vagy boldog vagy akármilyen egy rész.
A happy end a jövő zenéje, általában makacs vagyok, de néha engedek belőle, olyankor pedig nagyon könnyű engem meggyőzni:D
Nem tervezem, hogy megölök valakit, azonban kiszámíthatatlan vagyok hahahaha. Neeem, csak vicceltem. Igazából utálom az olyan történeteket, ahol tök boldogan élnek, és egyszercsak hopp, a semmiből jön egy halálos betegség, meghal xy, pedig egy nappal ezelőtt még tökéletes volt az egészsége. Nem reális, és nem is szeretem, úgyhogy nálam nem lesz ilyesmi. Szépen alakul a vége a fejemben, és két variációval, úgyhogy fontos lesz a véleményetek az utolsó előtti fejezethez.
Köszönöm, hogy írtál!^^
Hú.... én most nem jutok szóhoz... nagyon sajnálom mindkettőjüket, mert szerintem mindketten szenvednek, csak máshogy. Gyorsan hozzd a folytatást, mert meghalok a kíváncsiságtól! :-) Ja ís remélem amit a vígéről írtál csak vicc és més sok-sok fejezettel szeretnél minket elhalmozni! :-)
VálaszTörlésÍgy van, mindketten szenvednek, Chanyeol is szenved ettől, így talán még jobban, hogy Baekhyun ilyen módon közölte vele a dolgokat. Azt hiszem, még párral meg tudom toldani, de már olyan eget rengető hosszúságú nem lesz, mert nem akarom olyan sokáig húzni. Nem lenne sok értelme, feleslegesnek tartanám, egyelőre nem jut semmi olyan ominózus jelenet az eszembe, amivel tudnék írni még 10-15 fejezetet. De majd meglátjuk, én sem akarom befejezni.
TörlésKöszönöm szépen, hogy írtál!:)
Remélem, ha mégis befejeznéd hamarabv, akkor azért gondoskodsz nekünk valami hasonló történetről hiánypótlásnak! 😃😃😃 Írtad az egyik kommentben, h nem reális a "egészség után a 'gyors' halál", ezt cáfolnám egy kicsit, mert pl az én édesapám reggel elment itthonról és másnap holtan találták meg. Relatíve egészséges volt. Sajnos a mai világban van ilyen, csak az ember ámíg nem tapasztalja, addignem gondol bele és nem foglalkozik vele. Ami rendben is van, mert nem lehet úgy élni, h folyton arra gondolok, h meghalhatok.
TörlésIgen, már van pár ötlet a fejemben, azonban most inkább oneshotokkal szeretnék majd úgymond "visszatérni" ezután, csak utána írok újra egy többrészeset. Aztán ki tudja mi lesz abból, ha valamelyikhez sok ihletem lesz, úgysem fogom hagyni elveszni.
TörlésÚristen. Őszinte részvétem:( Persze, mindig vannak ilyen esetek, de a tünetek nem hazudnak. Ebbe nehéz belegondolni, azonban én nem tartom ésszerűnek, hogy egy teljesen egészséges ember meghaljon, aki nem érzett minimális fájdalmat sem. Bár nem tudom, még nem találkoztam ilyennel szerencsére
Örülök, hogy vannak ötleteid! Várom őket, pláne, ha általam kedvel karakterek/párosok vannakbenne! 😃
TörlésKöszönöm, de ennek már lassan 16 éve, így volt időm hozzászokni a gondolathoz és megtanulni együttélni vele. Persze feledni nem! Soha! De sajna egyszer mindenki meghal, és így legalább nem szenvedett a halottkém szerint. Na de ne szomorkodjunk! 😃 Várom az írásaid! 😃
Többrészes ötletben egyelőre csak Baekyeolban gondolkozom, esetleg még 2min, ez még a jövő zenéje. De exo párosokkal szeretnék írni, és shinee párosokkal, meg Chanyeollal valami heterót.
TörlésNe szomorkodjunk!:) Köszönöm, hogy írtál, és hogy ezt megosztottad velem.
Sziaa.~
VálaszTörlés[Kettőben küldöm, a karakterszámommal vitába szállt a blogger.]
Tudom, már két-három fejezettel ezelőtt említettem, hogy írni fogok Neked egy szép hosszú véleményt, de... De egyszerűen nem tudtam összefoglalni mindent, hiszen ha már az egészet egyszerre olvastam el - és ráadásul még fanatikussá is tett -, akkor igazán elvárható lett volna, hogy mindent kifejtsek. Sajnos ez nem jött össze ._. És mivel ez még mindig nem nagyon akar összejönni, így csak szerencsétlen Suchen-ről ejtenék egy kifakadásnyi mondatot: MIÉRT?! Szerintem ezzel le is írtam mindent, főleg, hogy Yixing bezzeg Manhattanben tartózkodott az előző fejezetekben. A Sulay miatt talán elnéztem volna, hogy Jongdae-t heterová akartad visszafabrikálni. ._. Jonginról inkább nem is mondok semmit, mert az egy másik szívfájdalmam volt.;-; Akkor és ott nekem olyan nagyon fluff érzésem volt, de nem kifejezetten zavart. Megmondani se tudnám, hogy kimondottan miért, de talán azért, mert olyan beszívott mód könnyen ment nekik ez a kapcsolat felé haladó út. Mondjuk úgy egy az egyben Jongin ilyen hatást keltett bennem, de az anyja visszarángatott minket a realitás színterére.:c
Így visszatérve a 'jelenbe', említettem már az előző fejezetnél, hogy sikerült elérzékenyülnöm. Egyrészt ez még számomra is fura volt, és leginkább megrázó, mivel még könyvön sem sikerült elérzékenyülnöm, nemhogy filmen. A ficik között sem találtam még eddig csak egy olyat, aminél minimálisan meghatódtam, de ennyi. Én mondom, valamit észveszejtően jól csinálsz! Annyira átjön minden érzés, és elérted nálam, hogy beleolvassak más Baekyeol párossal írt történetbe is(!). Arról nem is beszélve, hogy folyton tűkön ülve várom a folytatását a történetednek.:D Ezt olvasva az embernek olyan érzése van, mintha ő élné át Baekhyun helyett a történteket, amit szerintem kevés ember tud ilyen szinten megütni. Nem is beszélve a rengeteg, gyönyörű hasonlatról. Oda meg vissza vagyok értük, és folyamatban csöpögök, még akkor is, ha épp elborzadnom kéne a világnézetedet megfogalmazott mondataidon. Tudom, hogy te inkább az érzelmek taglalását helyezed előtérbe, de én úgy olvasnék tőled valami csodaszép tájleírást is. Akkor már biztos sírva kuporognék az egyik sarokban az írásmódodtól. ._. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy irigykedem rád, mert ez nem a pontos megfogalmazása. Már mondhatni: elérted nálam azt, hogy felnézzek egy fiction írójára.
A történetre visszatérve: még mindig nagyon sajnálom, hogy nem írod hosszabbra. ._. Persze jogosan, de szerintem pont, hogy te nem írnád meg ezt - kicsit tovább húzva - egy mexikói szappanoperának.:'D
A fejezetről csak annyit, hogy TÚL RÖVID! Könyörgöm, úgy olvastam volna még tovább ._. Amúgy én jobban sajnálom Yeolt jelen esetben, mint Baeket.:'D Szerencsétlen meg sem magyarázhatta a dolgokat. Mondjuk én kicsit hiányoltam azt, hogy Chanyeol már a reptéren minimum kérdőre vonja Baekhyunt. Valahogy én nem tudom elképzelni, hogy ennyiben hagyná a dolgokat, mikor egyrészt sejtette, hogy Baek hallotta a beszélgetést, és másrészt marha nehéz úgy végigszántani egy teljes utazást, hogy 'ok' nélkül fúj rád a másik, hiszen nem tudod, mi baja ._. Szóval nekem kicsit fura volt, hogy Yeol csak este mordult rá.
TörlésBaekhyun anyját nem tudom hova rakni. Most nem tudom, hogy a fennmaradt fejezetekben őt mennyire akarod taglalni. ._. Baekhyun megjegyzésének köszönhetően könnyű rájönni, hogy nem hétköznapi betegségről van szó, szóval nem rák, vagy hasonló. Remélem jól szűrtem le, mert nekem egyértelmű volt kb. ._. A bátyja meg remélem kilábal ebből az egészből, hogy Baekhyun visszarepülhessen Koreába a második családjához.*^* Az apját mondjuk én tök bírom.xD Annak ellenére, hogy egy ellenszenves és rideg karakter lett rá felhúzva, én rokonszenvesnek találom.:') Leginkább a kérdések miatt, amivel fogadta Baekhyunt a szobában.
Mondanám azt, hogy remélem, mihamarabb hozod a folytatást, de én ebben már nem reménykedem.:D Szóval csak türelemmel várom a következő részt.:'3 Remélem abban már több minden kiderül ezzel a 'félreértéssel' kapcsolatban - oké, Baekyeol, szóval én még mindig reménykedem, hogy nem félreértés, és kivételesen tényleg kegyetlen leszel a párosoddal.:'D
Köszönöm, hogy olvashattam, ismét egy élmény volt!
Sumire
Szia;;
TörlésUgyan már, nem várom el, hogy az egész történetet sűrítsd egy véleménybe, az megterhelő lenne, mert ahhoz képest már sok fejezeten vagyunk túl, meg sok esemény történt benne - legalábbis reményeim szerint. Meg én aztán örülök minden véleménynek, nem kell annak borzasztóan részletesnek lennie, de egy kiindulópontom legalább mindig van, általában úgy alakítom a fejezeteket, hogy feldolgozom a véleményeket, és így döntöm el mennyire legyen intenzív (vagy fájdalmas, vagy boldog, vagy akármilyen emóció). Hát a Suchen... Nem gondolom hibának, viszont az volt valamilyen szinten. Ezt már mondtam neked is, és szerintem mindenkinek, aki olvassa a történetet, hogy ennyi meleg egy helyen nem jó, nem reális, és ezt szeretném most kompenzálni valamilyen szinten. Aztán ki tudja, hogy sikerül-e. Gonosz vagyok, de Jongdae a szívem csücske, és soha nem akarnék neki rosszat. Sulay?:D Régen kedveltem a párosukat, de Junmyeon nekem abszolút heteró, ahogy Yixing is. Na jó, kivéve a Sexing, a Sexing rohadt jó. Viszont Yixing FÉRFI. Nekem legalábbis férfi, és őt sem szeretem nagyon gayesíteni, kivéve Sexing esetében, a Sexing rohadt jó:D El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt elengednem Jongint... elfogult vagyok vele, ő a plátói szerelmem, és aaaannyira nagyon szeretem a Kaibaeket. De meg kellett tennem, mert a történet megkövetelte. Én is így éreztem, bár nem tudom, hogy a kapcsolathoz vezető út lehet-e ennyire egyszerű. Többnyire nem szeretem az egyszerű dolgokat, viszont ezt kifejezetten szerettem írni.
Hát ez nekem hatalmas elismerés;; Mindig örülök neki, ha átérzik a történetem. Egyébként én ennek pont az ellentettje vagyok, a filmeken mindig elérzékenyülök, doramákon meg pláne. Szerintem a 47 doramából, amit eddig láttam 45-ön sírtam. De azok amúgy is melankólis hangulatúak, meg olyan drámaiak ezek a koreaiak. Könyv viszont még csak egyszer tudott megríkatni, azóta is az a kedvencem. Az ilyen embereken mindig pozitívan meglepődöm, és úgy örülök neki, de tényleg. Annyira nagy dicséret ez nekem, hogy átélsz minden érzést, még így is, hogy nem szereted a párost. Köszönöm, ez tényleg sikerélmény nekem. Igazából sokat segít benne a nagy arc tanárom, na de nem úgy, hogy olvassa a történetem (talán majd egyszer megmutatom neki:D), hanem sok szép dolgot szokott mondani az óráin. Például a mosolyhíd is tőle volt, és még mondott egy nagyon politikai dolgot, amit egy későbbi történetemben biztosan felhasználok. De nagyon intelligens és imádnivaló ember, választékos a szókincse, és úúúgy imádom a nagy arc tanáromat. Igen, valóban az érzelmeket szeretem leginkább kifejteni, de majd egyszer megpróbálkozom a tájleírással is. Olyan dolgokat írsz itt le nekem, amire hirtelenjében nem is tudom hogyan kellene válaszolnom. Borzasztóan örülök neki, hogy így gondolod. Főleg azért, mert tudom, hogy te is legalább annyira kritikus vagy, mint én.
Szerintem ha elérünk oda, akkor majd ti is úgy fogjátok gondolni, hogy ezt semmivel sem lehetett volna továbbhúzni, akkor már túl unalmas lett volna, és plusz részekben bónusz fájdalmak lettek volna, amit már nem akartam. Elég lesz ennyi, aztán jön egy kis meglepi:)
Dehogy rövid!:D Á, még mindig furcsa, hogy egy olyan ember írja ezt nekem, aki nem kedveli a párost. Egyébként 2533 karakter, nem mondanám túl soknak, de túl kevésnek sem. Amikor elkezdtem írni megfogadtam magamnak, hogy 2000 karakternél sosem fogok kevesebbet írni, és ezt eddig sikeresen tartottam is. Na, sokan sajnálták egyébként Chanyeolt, ezen meg is lepődtem. Nem is értettem, miért gondoltam azt, hogy mindenki utálni fogja. Ösztönösen írtam úgy, hogy ne legyen annyira ellenszenves, bár szerintem a repülőtéren az a mondata eléggé durva volt, főleg akkor, abban a pillanatban.
TörlésVártam. Igazából tök vicces dolog ez, mert ugye én irányítom a karaktereket, de mindig mondom, hogy leginkább a szívem után megyek, és akkor biztosra tudom, hogy jól írtam le, és érzelmesen. Arra vártam, hogy Baekhyun kibonatkozik-e, hogy valamikor nekiesik-e Chanyeolnak, de nem. Nem szeretném elárulni, de Chanyeolt egy apró érzés vezette, ezért nem akarta elrontani ezt addig, amíg Baekhyun meg nem említi.
Baekhyun anyja random jött, igazság szerint nem is akartam őt nagyon belevonni ebbe a történetbe, aztán rájöttem, hogy nincs család anyai aggódás nélkül, ezért okvetlenül bele akartam írni. Az következő fejezetekben biztosan ki fogom még fejteni részletesebben, ezzel plusz munkát csináltam magam, de no problem:D Persze, igazából depresszióra gondoltam, gyógyszerfüggőségre, semmi daganatra vagy hasonlóra. Azért mégsem akartam úgy kezdeni az apja részéről, hogy "miért vagy buzi, fiam?" Az durva lett volnaXDDD Egyébként nem szándékoztam rá aaannyira rideg karaktert aggatni, de valamiért úgy jött le, és én is úgy éreztem, hogy Baek végig feszült volt a dolgozószobában.
Na, azért nem vagyok reménytelen! Már elkezdtem írni, azonban igazad van. Na jó, reménytelen vagyok:D Kegyetlen vagyok és gonosz, de azért ne felejtsd el, hogy nekem ők a kedvenceim.
Köszönöm szépen, hogy írtál!^^
Utalom, folkepelnem, de megis annyira szurkoltam, hogy akkor Baek ne hajitsa ki a szobajabol Chanyeolt. Tudom, hogy van ott valami amitol nem fekete feher az egesz erzes dolog. Annyira kivancsi vagyok mit akart mondani*-* De szegeny Baekhyun, az osszetort sziv borzasztoan tud fajni:( De en meg hiszek Chanyeolban! Nagyon nagyon nagyon jo volt ez a resz ahogyan a tobbi is, barcsak a vegtelensegig olvashatnam ezt a ficit!♡
VálaszTörlésMilyen furcsa kettőség ez, ugye? Mindennél jobban utálod, de mégis hallani akarod a hangját, látni akarod, hallani akarod, hogy miért tette ezt. Nagyon türtőztetnie kellett magát Baekhyunnak, nem lágyulhatott el Chanyeol értintéseire és kétségbeesett szavaira.
TörlésLehet, hogy nem kellene bízni Chanyeolban, nálam minden kiszámíthatatlan, még nem döntöttem el, hogy mennyire legyenek fájdalmasak a szavai, ami a magyarázatot illeti.
Köszönöm szépen, hogy írtál!♥ Én is szeretném akár a végtelenségig írni, de egyszer mindennek véget kell érnie. És nem akarom, hogy a történet telenovella legyen, pedig akkor még talán mamának is felolvasnám:D (mama imádja a telenovellákat, a Rosalinda meg az Esmeralda volt a kedvence)
Hát szia :3
VálaszTörlésKicsit megkésve, de itt vagyok ^^ már akkor este elolvastam mikor megosztottad, de akkor nem tudtam a zenét is meghallgatni. Viszont MOST azonnal elindítottam, és az az igazság, hogy el sem kellett olvasnom újra, mert a dallamra egyből eluralkodtak rajtam korábban olvasott érzések.
A nagy baj az, hogy lassan semmi újat nem tudok neked írni, pláne nem építőt, mert szinte minden szavad tökéletes :) Az igazság az, hogy folyton az járt a fejemben: Baekhyun te lökött, beszéld már meg Chanyeollal!!!!!!! - de tudom, hogy amikor az ember szíve fáj, akkor sajnos nem ilyen egyszerű semmi sem ^^"
Te magad írtad, hogy nagyon fullasztó volt ez a rész számodra, mert nagyon átjártak Baek érzései. Ez szerintem abszolút érezhető, illetve ezt sikerült átadnod az olvasónak is (bár elég szenzitív vagyok, szóval én nem biztos hogy mérvadó statisztikai adatnak számítok >.<) DE! a lényeg az, hogy nincsenek felesleges körítések, és barokkos körmondatok, ott van csupaszon az hogy FÁJ, hogy Baekhyunnak most bizony NAGYON FÁJ a szíve, és úgy egyáltalán az élet. Mégis ezen túl a kedvenc részem az volt, amikor ismét találkoztak az édesapával. Valahogy addig úsztunk a szomorú és letargikus masszában, aztán abban a pillanatban ahogy Baekhyun meglátta az APÁT minden megfagyott. Olyan rideg lett a hangulat, hogy szinte a hideg rázott, nagyon jól átadtad a kapcsolat didergős közömbösségét (már, ha ezt lehet valamiféle kapcsolatnak nevezni) hogy csak azt a pillanatot vártam, hogy menjen már ki Baek a szobából, mert ezt már én sem bírom >.< Persze ez megint csak a TE nagyszerűséged bizonyítja :)
Az pedig csak tovább erősítette ezt az idegenkedő hangulatot, ahogy leírtad a házat. Ennek az egésznek a lényege, hogy most visszatértünk Baekkel egy olyan helyre, ami ismerős, mégis teljesen más és távolabb is van mint ahogyan az első látásra tűnt, mégis egy óriási paradoxon, hogy ez a hely az "otthon".
Szóval.... ez nem egy túl összefüggő és pláne nem irodalmi komment, de nézd el nekem, ma 8kor végeztem az iskolában >.< Talán hosszabbra is írhattam volna, de nem látom értelmét, mert csak még nagyobb zagyvaságokat írnék XD
DE! ha az agyam esetleg elfolydogál valahol az iskolapadok között akkor is le fogom ide neked írni, hogy szeretem olvasni az írásodat, jó amit csinálsz és a maga műfajában páratlan, úgyhogy csak így tovább *-*
♡♡♡♡♡♡
Szia!:3
TörlésRám is igaz ez a "kicsit megkésve", amiért elnézést kérek, de egyszerűen nem volt időm válaszolni, energiám meg pláne, pedig szerintem ez a tevékenység az egyik legjobb amit csinálhatok hétköznaponként, amikor épp van öt perc szabaddőm. De hát 5 perc alatt képtelenség válaszolni a véleményedre, vagy valaki véleményére, mert akkor nagyon összecsapott lenne, és mindenki megérdemli, hogy normális, korrekt választ kapjon tőlem.
Jajj, hát a zene. Ha a fejezeteimre nem is emlékszem, az ajánlott zenékre mindig. És annyira örülök neki, hogy te meghallgatod őket, mert nekem ez a zene konkrétan simogatja a lelkem, miközben könnyeket csal az arcomra. Tudom, hogy nagyon sokan nem törődnek a zene varázsával, de te mindig megjegyzed, amitől nagyon boldog vagyok.
Na, azért biztos van még az írásomba kritizálni való, mert semmi nem tökéletes. Nem tudom, hogy mit kellene erre válaszolnom, köszönöm, hogy így gondolod, és hogy olvasod ♥ Ez most olyan volt, mint a tipikus horrorfilm klisé. "Ne menj be a szobába! Oltsd már fel a lámpát":D Az ilyen dolgok mindig fordítva történnek, de itt az érzéseimre hagyatkoztam, és ha már Baekhyun egy kicsit én vagyok, akkor azt a tulajdonságomat örökölte, hogy én borzasztóan haragtartó vagyok. Nehezen bocsátok meg dolgokat, és mindig emlékszem mindenre (kivéve a fejezeteimre, azokra soha:D)
A többiek is hasonló véleménnyel voltak, szóval megnyugtatott mindenki, hogy átjöttek Baek érzései. Valaki említette is, hogy kíváncsi lesz rá, mennyire fogom érezhetően átadni a fájdalmat. Hát én próbálkoztam, nem tudom mi lett belőle. Szerintem ez nem fájdalom volt, ha volt is benne, akkor csak egy kevés. Inkább harag és düh, és persze fulladtság, ami megbéklyózta a torkomat. Ez az "ott van csupaszon, hogy fáj" annyira jólesett. Igazából nem éreztem úgy, hogy most itt jelen kéne lennie a barokkos mondatoknak, itt abszolút az érzésekre akartam fektetni a hangsúlyt, meg nem voltam fáradt, miközben írtam, és a barokkos mondatok csak fáradtnak jönnek.
Hát Baek apja... egyéb kategória, igazából nem tudom, hogy mit akartam vele elérni, de semmi jót, az biztos. Viszont most elbizonytalanodtam, hogy ő továbbra is legyen-e ilyen jégdermesztő karakter, vagy sem.
Igeeeen, ez egy paradoxon volt. Tanárnő is mindig ezzel a példával jött, hogy "nem lelé honját a hazában". Furcsa, amikor egy ismerős hely, egy ismerős arc hirtelenjében idegenné válik... És rossz, nagyon rossz érzés.
Ugyan már, tökéletes vélemény volt, és tudod, hogy nekem nem kell kilométeres véleményeket írni, a tiéd pedig mindig melengeti a szívem, mert te írtad:)
Köszönöm szépen ♥
Szia!
VálaszTörlésMár előbb akartam írni, de egy órácskám sem volt rá a héten, és úgy tartottam, újra kellene olvasnom a fejezetet ahhoz, írhassak neked olyan véleményt, amit megkövetelnek a soraid. Ennek ellenére most rájöttem, nem is szükséges a revízió, minden pontjára jól emlékszem a fejezetnek.
Amikor Baekhyun az elején ellökte magától Chanyeolt... Számomra az volt a legélesebb pont a fejezetben. Persze ezt a mozdulatot követték a többiek és a többi szavak, valahogy mégis az első ragadt meg bennem leginkább.
Őszintén szólva teljesen kiment a fejemből, hogy ők most indulnak is már Amerikába. Jól meg is lepődtem hát másnap reggel, mikor a kávé mellé az utazást kóstolgató gondolatok szálltak. Aztán megérkeztek a repülőtérre... Én Baekhyun helyében az első pillantáskor elküldtem volna Chanyeolt a búsba, nem is tudom, hogy bírta magát türtőztetni, mikor megfogta a kezét. Ahogy pedig beszéltek; rémes volt olvasni. Persze nem úgy értem... hanem úgy. :D
Be kell hogy valljam, Amerikát ismerem talán a legkevésbé földrajzilag, így igazán nem tudom elképzelni Manhattant; tudom, város, nagy és hangos, és Baekhyunre feltehetőleg rengeteg izgalom vár majd odaát... Az apja luxuskalickájából pedig igazán kimenthetné valaki. Egyébként elgondolkoztam, miért nem szól semmit Yixinghez, aztán persze eszembe jutott, nem ő volt az említett jó barát a legelsőkben. Hogy is lehetett volna, mikor Baekhyun Koreában volt, Yixing meg végig Amerikában :D Buta vagyok. De nagyon örülnék, ha közelebb kerülnének egymáshoz.
Keményebb apára számítottam, hiszen Baekhyun rengeteget panaszkodott róla korábban. Fájdalom a ridegség és a hideg... De mégis felütik a fejüket az üres kérdések - ki tudja, van-e érzelem mögöttük megbújva. Engem igazán nem zavarna, ha nem hallanánk többet az apa felől, de te talán szeretnéd feloldani a közöttük lévő feszültséget. Egészséges is lenne, de hát nem lehet minden egy tündérmese.
Aztán aa, a hyung. Nagyon szeretem a testvérkaraktereket, ki tudja miért, talán mert nem az én sajátjaim... Mindenesetre mi lehet jobb Baekhyun érettebb kiadásánál? Nem tudom, mi lehet a betegségével, de szerintem biztosan hazudik arról, hogyan is van igazából. Több sem kell Baekhyunnek, látom, hogyan csúsznak szét a darabok; Chanyeol, a hideg otthon, beteg anya, testvér... Persze nem tudom, hogyan kötődik hozzájuk, de rémes érzés lehet.
Jaj, Chanyeol egy idióta, de még mekkora! Nagyon felidegesített ebben a fejezetben, pedig nem vagyok mérges rá, szó sincsen róla, nem is gondolom, hogy hazudott Baekhyunnek az érzelmeivel kapcsolatban (bár akkor visszahozhatnád Jongint és mindenki boldog lenne, vagy akár Yixing is megvigasztalhatná), de beleégett már a fejembe, milyen, mikor valaki észre sem veszi, mennyire dühös rá az ember. De az utolsó sorokban tényleg rá fért volna egy pofon. Baekhyun viszont... jaj, fáj a szívem érte.
Remélem, sikerül minél hamarabb hoznod a következőt, mert bár csak pár nap telt el, nem bírom olvasás nélkül.
Szia!:)
TörlésÖrülök neki, hogy végül nem kellett újra elolvasnod a fejezetet. Mindig azt mondom, hogy az az igazán jó író, akinek a történetére még hosszú évekig emlékszel, akinek a soraitól egyszerűen nem tudsz megszabadulni az agyadban, vagy éppen a szívedben. Ezért felejtem el folyton, hogy mit írok:D
Persze, mert mindenben az első a legnehezebb. Legelsők mindig vannak, amik a legfájóbbak, vagy éppen a legboldogabbak. Ahogy az ember is elsőként megítél valakit, aztán kezd el rajta gondolkozni.
Valahogy mindenki elfelejtette a történések közepette. Igazából ha én lettem volna a helyébe, talán nem vártam volna eddi. De a bosszú hidegen tálalva jó, amikor a legjobban fáj. És Baekhyun tudta, hogy mikor fog Chanyeolnak a legjobban fájni.
Vicces, egyébként én sem ismerem. Azért választottam azt a várost, mert az Így jártam anyátokba is ott laknak, és amikor mutatták a várost, meg annak részeit, akkor nagyon megtetszett. Igazából itt csak annyi volt a célom, hogy feltétlenül New York keretein belül legyen, nem akartam Los Angelest, vagy Las Vegast, engem mindig is inkább New York varázsolt el. Majd teszek valamit az ügy érdekében. Nem gondoltam még erre a szálra, mostanában Harry-n és Lou-n gondolkoztam, hogy velük kellene kezdeni valamit, mert nagyon szeretem őket.
Persze, hogy vannak. Igaza van annyiban a többieknek, hogy nem hatottak túlságosan igazinak a szavai, de azért egy szülő mégiscsak egy szülő. Anya mindig azt mondogatja nekem, hogy csak akkor tudom meg milyen az igazi aggódás, és a feltétel nélküli szeretet, ha lesz egy gyerekem. A kérdések igaziak voltak, azonban az apuka egy... jégkastély. Egy jégkastély, ahova ha belép valaki, megfagy.
Én is szeretem a testvérkaraktereket! Persze csak akkor, ha nem zavarnak össze semmit, mert attól rosszabb nincs. Egyszer olvastam egy olyan fictiont, ahol az egyik testvér mindent elkövetett annak érdekében, hogy a testvérének megkeserítse az életét. Olyan... rossz volt olvasni.
Chanyeol most megfejti magát. Igazából gőzöm sincs, hogy mit akarok vele:D Még nekem is meg kell fejtenem őt, de abban biztos vagyok, hogy nem fogtok rá olyan sokáig haragudni. Jongint olyan nehéz volt elküldenem, nehéz lenne őt visszahozni. Yixing? Csak nem Laybaek shipper vagy?
Már elkezdtem, hamarosan hozom a folytatást.
Köszönöm, hogy írtál! ♥
Sziaaaaaaaaa *szupercuki kiskutya szemek*
VálaszTörlésHuh, hát végül én is megérkeztem. El sem hiszem, hogy ilyen sokáig tartott, mire sikerült rávennem magam, hogy olvassam el ezt a fejezetet. De valahogy a héten kivételesen nem volt szar hangulatom, nem akartam sírni, nem akartam szomorút olvasni. MERT HÁT TE NAGYON SZÍVTELEN TUDSZ ÁM LENNI, HA ERRŐL A TÖRTÉNETRŐL VAN SZÓ.
Szóval, igen. Fel kellett készülnöm lelkiekben a dologra, ami mostanra sikerült is. Nem tudom hol kezdjem, annyi mindent szeretnék hirtelenjében mondani, és valahogy mégsem találom a megfelelő szavakat. :/
Ez a rész most valahogy más volt, és nem tudnám megmondani, hogy miben nyilvánult meg ez nekem. Egyszerűen csak éreztem... Olyan... Kicsit eseménytelen, és talán még elkapkodott volt nekem, ennek ellenére Baekhyun érzéseit semmi sem tudta überelni. Mert te lány, te nagyon értesz az érzelmek átadásához a történeteiden keresztül, és jézusom, még mindig újra és újra lenyűgözöl! Olyan hasonlatokat tudsz néha használni, hogy menten eldobom az agyam, persze abszolút pozitív értelemben véve. Néha meg semmi különöset nem csinálsz, nem fogalmazol olyan sokszor nyakatekert mondatokban, és mégis élettől csöpögnek! Szerintem egy angyal megcsókolhatta anyukád pociját, amikor téged várt, mert hát ez a tehetség, ami neked van... Egyszerűen lenyűgöző! Sokszor mondod, hogy írjak neked igazi kritikát, de hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni, ugye? Mert neked képtelenség lenne. Persze te sem vagy hibátlan, mégis a KEDVENC íróm vagy. Mert reális dolgokat vetítesz elénk, ezáltal megkönnyítve nekünk azoknak az elképzelését. Imádlak. Csodálatos vagy.
Lehet, hogy már sokszor unod, hogy minden rész elején valami ilyesmit írok neked, de egyszerűen most sem tudtam megállni; éreztetni szeretném veled, hogy mennyire sokat jelentenek az írásaid, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én vagyok így. :')
Emberi nyelvre lefordítva ez a kisebb regény azt jelentette volna, hogy mint minden eddigi fejezetedben, most is imádtam Baekhyun gondolatait, a leírásokat, de leginkább a bátyja fogott meg igazán.
Kicsikét az én bátyámra emlékeztetett, nem személyiségileg, hanem úgy... Ahogy Baekhyunnal viselkedett, ahogy a két testvér egymáshoz viszonyult. Nekem az a legfontosabb a történetek során, hogy legyen benne család, hozzájuk fűző erős érzelmek, akár jó, akár rossz értelemben. Ez kicsit mindig eszembe juttatja a saját családomat. :'3 Bár nekem eddig a bátyja karaktere olyan semleges számomra, remélem a továbbiakban majd kibontakozik, mert szerintem egészen szimpatikus is lehetne.
Az apja pedig... Most jellemezzem különféle szavakkal, hogy mekkora egy tetű? Én sosem értettem, hogy az olyanok miért vállalnak gyereket, akik nem tudják feltétel nélkül szeretni őket, és nem tudnak normálisan viselkedni velük, elfogadni, hogy a saját útjukat akarják járni, és úgy, ahogy azt ők szeretnék. Nekem bőven elég volt ennyi is az ő karakteréből, mert már itt is kirázott tőle a hideg, és képes lettem volna egy kanál vízben megfojtani. Mert csak. :D
Az anyukájáról nem ejtenék különösebben szót, nem szerepelt benne személyesen, és így nem tudtam róla semmilyen következtetést levonni; ennek ellenére kíváncsi lennék, hogy ő valójában milyen is. :)
Chanyeol... Nekem most egy igazi balfasz volt a történetben. Próbálkozott ugyan, de nem éreztem, hogy hű de megszakadt volna az erőlködésben. Nekem már ott elvesztette a belé vetett hitemet, amikor Baekhyun az elején elutasítóan viselkedett vele, ő ennek ellenére mintha minden rendben lenne, ugyanúgy közeledett hozzá, nem kérdezte meg, hogy mi baja van, mikor még a vak is láthatta volna, hogy nincs minden rendben. Valahogy most az ő karakterét végképp nem éreztem. :/ Lehet, hogy direkt így csináltad, mégis valahogy hiányzott azért. Nem éreztem száz százalékig chanyeolosnak, mint az előzőekben.
TörlésItt pedig nagyon megharagudtam rá: "- Tudtam, hogy hallottad a telefonbeszélgetést - a hangja szomorúsággal átitatott volt, az arca komor volt, a karomat is elengedte."
Ha tudta, akkor miért nem szólt róla előbb? Nyilván, ha még Koreában felhozza a dolgot, akkor talán Baekhyun is hajlandóbb lett volna megbeszélni ezt az egészet - bár mondjuk ezt kétlem, de hát hátha. Hiszen csodák azért még létezhetnek, nem? Szóval, most egy igazi hatkalapos idiótaként viselkedett, és még a végén sem éreztem igazán, hogy nagyon teperne Baekhyunért.
Megértem, neki sem lehet könnyű, de azért rohadjon meg egy jéghideg vödör víz alatt. :D ((Persze azért szeretjük őt, csak nem ebben a történetben, nem most. ;;;))
Arról meg teljesen megfeledkeztem, hogy most mennek vissza Amerikába! Vagyis tisztában voltam vele, hogy ez volt a terv, csak így nem gondoltam volna, hogy már rögtön eben a fejezetben benne is lesz. De amúgy én sem húztam volna a helyedben tovább még egy fejezettel, mert felesleg lett volna. :D
Manhattan? Valamiért egyből a Csoda Manhattanben ugrott be, és valamiért meg is mosolyogtam ezt a gondolatomat, mikor Baekhyun arról elmélkedett, hogy csodák nem léteznek; legalábbis az ő esetében biztosan nem. Lehet, hogy azért mégis. :3
És tudom, egyszer már említetted, hogy Jongin nem ott van Amerikán belül, ahova Baekhyunék mennek, de hát könyörgöm! Ha már a Baekyeol szétzúzod itt nekünk, akkor legalább egy icike-picike Kaibaeket még megérdemlünk, nemde? :P Egyébként meg szinte teljesen megfeledkeztem róla, hogy Jongin létezett ebben a történetben, most ugrott be megint, ahogy Amerikába érkeztek. Kell ő nekünk ide, nnna. :3
Amúgy én abszolút nem bánom, hogy ilyen sokat kell várni a fejezetekre, mert megéri. Legalább minőségi alkotást nyújtasz, és az egészséged fontosabb is, szóval én egyáltalán nem bánkódom emiatt. :) Persze, jó lenne minden héten ezt a remekművet olvasni, azonban a jóra megéri várni, és amúgy is minden hónapban hozol nekünk részeket, van amikor kettőt is, így nem panaszkodhatunk. :3
ÉS MI AZ, HOGY MÁR NEM SOK FEJEZET VAN HÁTRA? EZ ÍGY NEM LESZ JÓ, VIVIEN, NAGYON NEM!!! Megfosztanál minket, hogy ezt a csodát olvashassuk? :( Én teljesen meglepődtem mikor ezt írtad, mivel - ha emlékeim nem csalnak -, akkor még anno valami olyasmiről beszélgettünk hogy lehet elmész 30 fejezetig, nem? Vagy nem biztos, de tuti mondtál még egy csomó fejezetet ezeken kívül. :(
Ah, te lány, tönkreteszel minket. Na, szerintem mindent leírtam, amit akartam, bár tuti kifelejtettem most is egy csomó mindent, amit a történet olvasása közben eldöntöttem, hogy leírok neked. :D Mindegy is.
Siess a következő fejezettel! <3
Annyira imádlak! <3 De tényleg;;
VálaszTörlésAhh. Össze kell szednem a gondolataim, mert... Kicsit meghatódtam. Egy-két könnycsepp legördült az arcomon míg olvastam. És a zene is TwT
Eddig nem sok történeten pityeregtem pedig, de ahh. Annyira átéreztem az egészet. A zenét nem is tudom hanyadjára indítom újra u.u
Ismét gyönyörű gondolatokkal ajándékoztál meg minket <3
" Megéri a boldogság miatt szenvedni? Hamar elillan a pillanat, ami a boldogsághoz köthető, mint egy pillangó, ellibbenti a szárnyát, aztán már csak az üresség marad. A boldogságot rövid ideig lehet élvezni, a velejárója pedig a kín és szenvedés. Ahol a legtöbb érzés van, ott lesz a legtöbb fájdalom is." TALÁN EZ A KEDVENCEM A MOSTANI FEJEZETBŐL <3
Már itt átitatott a szomorú hangulat, ami később fokozódott.
"Észrevétlenül fonódtak körém a karjai, fojtogatónak éreztem. A szívem repedezni kezdett, most borzasztóan rosszul estek az érintései. Csalódottan löktem le magamról a karjait, Chanyeol pedig kényszerített, hogy ránézzek."
Miért teszed ezt BaekYeollal? T-T Chanyeol, hogy fogod te ezt megoldani? Nem akarom elhinni Vivi T-T
Amúgy esküszöm azt hittem Chanyeol-t nagyon fogom utálni, ennek ellenére most még nem, inkább csak csalódott vagyok, és. Szomorú. NEM IS UTÁLOM ANNYIRA.
De azért magamba mondogattam, hadd szenvedjen csak egy kicsit. Ha már fele annyira szenved mint a picúr akkor oké >< Már csak azzal is, hogy ilyen rideg volt vele Baekhyun. A végén pedig szépen megmondta Chanyeolnak ˘^˘
"- Baekhyun...
TörlésÚgy tettem, mint aki nem hallja őt. A hangja most irritáló volt, idegesített. A zenét már régóta nem hallgattam, hogy még hihetőbb legyen a színlelt alvásom.
- Tudom, hogy fent vagy, nem veszed egyenletesen a levegőt - nagyot sóhajtott, én pedig hozzáfordultam. A tekintetemmel próbáltam sugározni, hogy fogja nagyon rövidre. - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Manhattanben meg fognak változni a dolgok. Az apádnak dolgozok, és teljesítenem kell minden kérését.
- Ne aggódj, tudomást sem fogok venni rólad - gúnyos kijelentésemen egy pillanatra meglepődött, majd ismételten nem tudtam semmit leolvasni az arcáról. ((Nagyon mart belül.. A BaekYeol-om qwq))
- Ezt majd ott megbeszéljük.
- Remek - ezután elfordultam, és nem is szóltam hozzá többet a hosszú repülőút alatt."
Chen már most hiányzik. Hülye troll <3
De gondolom nem sokára beszélnek ^^ Valamennyire megnyugtattál, hogy azt mondtad, nem tűnik el :'D Minimum, a SuChen után :c
ÉS MOST JÖN AZ A RÉSZ! Az eszme csere kettejük között.
Itt már kicsit homályosan láttam.
"- Mikor akartad velem közölni, hogy az egész átverés volt? Hogy csak megjátszottad minden érzésedet? Mégis, mi a fasznak kellett engem ekkora idiótának képzelni?!
- Tudtam, hogy hallottad a telefonbeszélgetést - a hangja szomorúsággal átitatott volt, az arca komor volt, a karomat is elengedte.
- Takarodj innen."
Sajnálom Baekhyunt. Összetört, fáj neki. És még megalázottnak is érezheti magát, hisz a saját apja is játszott az érzéseivel. A hülye buzija..
De. Chanyeolt is lehet talán sajnálni, egy másik szemszögből. Baekhyun apjának dolgozik, köteles azt csinálni amit az a ratyitallér mond, és gondolom Chanyeolnak nem életcélja volt így bánni Baekhyunnal. Legalábbis reménykedek egy ilyen változatban, hogy nem önként, és dalolva vállalta, hogy én! Majd én megcsinálom, hahahha.
VAGY PEDIG. Igen.
Még mindig hiszek abban, hogy te nem vagy olyan gonosz, és - igaz, hogy elvállalta - időközben megváltozott az egész, és már a főnökének hazudik. EZ LESZ AZ! ><
"- Baekhyun, könyörgöm, ne tedd ezt! Üss meg, vagy ordíts velem! El fogom viselni, mindent elviselek, csak beszéljük meg - megfogta a kezem, fájdalmas tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, kétségbeesett hangja nem akart alábbhagyni.
- Nem ordítok veled. Azzal a bűntudattal fogsz együttélni, hogy tönkretetted az életem. Remélem, most már boldog vagy ... "
Na ez az. Ezt azért jól megmondta. Így van Baekhyun. Adj neki!
Végső esetben, ha tényleg ilyen váza ((( de ezt tényleg nem akarom elhinni ))) akkor éljen ezzel a gondolattal. De tudom, hogy jó;;; <3
Azért kíváncsi vagyok a magyarázatra, remélem nem szenvedünk sokáig, és sorra kerül ez is :'D
A történtek ellenére minden porcikám szurkol nekik. EGYMÁS MELLETT VAN A HELYÜK, VIVI!
Főleg, hogy nincs már sok rész..? T-T
Köszönöm neked ezt a részt, és az eddigieket, meg az elkövetkezendőket is <3
Elképesztő <3 Annyira át tudod magad adni ennek az egésznek, és látszik <3 Csodás. Annyira magával ragad, hogy én is érvényesülni tudok Baekhyunnal olvasás közben <3
Örülök, hogy jól vagy már ^^ HATOTT AZ A VIRTUAL HUG, HELLYEAH <3 :P Mágus lettem, vagy mi >< Na jó, nem o3o
Várlak vissza az újabb résszel <3