Ajánlott zene: Chris Brown - With you
A tizedik ok, amit utálok Park Chanyeolban
Bármennyire is egy nevetséges közhely, a velejéig elgondolkoztam rajta, hogy ez vajon a valóság-e. Reggel borzasztó nehezen vettem rá magam, hogy felkeljek a biztonságot nyújtó puha ágyamból, azonban egy dolog még jobban lázba hozott. Ezért hát habozás nélkül mentem a nappaliba, és mélyreszántó-izzó tekintetemmel néztem a kanapéra, de Chanyeol nem volt ott. Azonban ami rögtön feltűnt, azok az átható illatok voltak, amiért biztosra vettem, hogy nem hagyott itt az éjszaka közepén. Nem vett észre, háttal tevékenykedett a konyhában, én pedig lassan a háta mögé somfordáltam, de nem tettem semmi figyelemreméltót. A gondolataim között megfogalmazódott a rohadt kérdés, hogy vajon most miért nem tettem meg az első lépést Park Chanyeol kikészítése céljából. Lassan, de biztosan meg fogok őrülni, de komolyan. Ó, és Park Chanyeol félmeztelenül állt előttem. AZ ÉN KONYHÁMBAN. Na jó, nem adhattam fel az aggályaimat, ezért a lehető legidegesítőbb énemet vettem elő, ami a kora reggeli időszakban nem volt valami hatásos. És hát persze, semmilyen reakciója nem volt Chanyeolnak, csak rám nézve enyhén elmosolyodott, majd megint a gőzölgő ételre összpontosított acélosan. Ez a vészjósló mosoly már majdnem olyan volt, mint a tengerparti-mosolya. Elragadó, és nem is értettem, hogy egy ártatlan arcmimikában hogy lehet ennyi... féltett törődés és rendkívüli tisztelet. Mert egyértelműen törődött velem, különben valószínűleg most a zuhanyzás közben verném ki. És száz százalékig tisztelt, mert minden elviselhetetlen parancsomnak eddig férfiasan helytállt. Amúgy ez már idegesített... nem lepődnék meg rajta, ha egyszer csak úgy random kezdene repülni, és a büszkeségemet marcangolná vele, hogy ő még erre is képes, annyira tökéletes. Persze, néhányszor már említette a megszámlálhatatlan vitáinkban, hogy ő nem tökéletes, de valahogy a külseje és a tettei ezt a jelzőt béklyózták rá.
- Üljünk le - mondta egy gondolkodó pillanatban, miközben két tányérral egyensúlyozott a kezében. - Ez egy igazi, amerikai reggeli.
Behódoltam az akaratának, ezért tőle nem messze leültem egy székre, miközben nem győztem ezeket a fenséges illatokat mélyen beszippantani. Már nem is emlékeztem, hogy mikor ettem ilyet utoljára. Úgy néztem Chanyeolra, mint aki nem tudja, hogy mitévő legyen, ő pedig áthatóan érezte ezt a biztos fájdalmat, amit kifelé sugároztam.
- Sajnálom, én csak meg akartalak lepni valamivel, és-
- Nem, semmi baj. Köszönöm - belevágtam a szavába, mielőtt még mentegetőzni kezdett volna. Nem szerettem ilyen mértékben felbolygatni a fájó múltat. - Igazán nagyon kedves vagy, hogy ennyit fáradoztál miattam.
- Ó, szóval imádod, valld csak be - egy sunyi félmosolyra húzta ajkait, én pedig bepánikoltam. Szar vagyok az ilyesmi visszafordíthatatlan helyzetekben.
- Ezt itt imádom - mutattam a tükörtojásra a villával. - Téged már kevésbé.
- Ugyan már, itt ülsz egy szál boxerben, és próbálod nekem beadni a tagadhatatlant?
Konkrétan megsemmisültem, egy percre biztos lefagytam, miközben próbáltam valami frappáns választ kreálni a fejemben. Jézusom, ilyen rohadt helyzetbe kerülni...
- H-hogy mi? Hé, te meg félmeztelenül vagy, talán el akarsz csábítani?
Halkan nevetett, majd felállt a székből, és nyílegyenesen felém jött. A szívem a torkomban dobogott a közelségétől, de strapabíróan álltam mindvégig a tekintetét, amíg megtette felém azt a pár lépést. Szinte egy leheletnyi távolság választott el minket, majd lehajolt hozzám. Ajka irtózatosan ingerelte a nyakam, egyszerre émelyítően szédültem, és élénken pezsdültem fel tőle.
- Szerintem már rég megtettem - lehetetlen mély hangon mondta, majd elsétált egy győztes mosollyal.
Megrettentem a mondatától, ugyanakkor felcsigázott, és valóban el kellett gondolkodnom rajta, hogy mikor estem csapdába Park Chanyeol miatt. Persze, hogy már rég elcsábított, hiszen egy vonzó férfi, ráadásul a rohadt fekete ing vagy éppen a félmeztelenség csak jobban tetézte az újfent keletkező tüzijátékok hadát a testemben. Sosem éreztem miattuk elviselhetetlen kínt, csak szúró-csípő fájdalmat, amik már kezdtek teljesen kikészíteni. Ebből előbb-utóbb zuhanyzás lesz...
Chanyeol eltűnt, én pedig biztatva nyugtatgattam magam. A villa még mindig a kezemben volt, a testem megrökönyödve volt elernyedve, mozdítani sem bírtam a kezeimet, vagy a lábaimat. Csak egy testhelyzetet felvéve gondolkodtam arról, aki mostanában megkeseríti az életem. Viszont azt még magam sem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz hatással volt rám. Ez a kibírhatatlanság, ami gyötört, lassan átvette felettem az irányítást. Kibaszottul frusztrált lettem. Na jó, biztos fel tudok sorolni tíz dolgot, amit utálok benne... Ebben a pillanatban derült égből villámcsapásként került látómezőm elé, immár a rohadt fekete ingjében. És ez volt az első ok, amiért utáltam. Nincs még egy ember a Földön, akin így feszülne egy hétköznapi ing. Ezt még mindig nem hittem el.
- Megyünk? - kérdezte, miközben az utolsó inggombbal szenvedett.
- Hova? - bizonytalanul felálltam és odamentem hozzá. Kétségek között vergődtem, de nem szaroztam, begomboltam az utolsót is, mielőtt reagálhatott volna. A tekintete gyengéd hálát sugárzott, amin elmosolyodtam. Végig akartam simítani a mellkasán, de helyette tisztes távolságot állítottam be magunk közé, ami felettébb szar érzés volt.
- Junmyeonhoz. Tegnap amíg az étteremben voltál elhoztam pár cuccom. Remélem nem gond.
A második ok: a kibírhatatlan-ellenállhatatlan mély hangja. Egyszerre borzasztóan vonzott és hihetetlenül taszított, és nem gondoltam volna, hogy én tipikusan az a fajta leszek, aki egy férfi hangjától ennyire begerjed. Jézusom, szörnyen kívántam Park Chanyeolt, miközben a megmásíthatatlan gyűlöletet ugyanúgy éreztem iránta. Szinte kínzóan marcangolt ez az érzés, teljeséggel apró homokszemekké őrölt. Bólogattam, miközben próbáltam hamis emóciókat adni felé. Hát ebből tutira zuhanyzás lesz...
Az étteremben ilyen kora reggel alig lézengett pár ember, akik pedig itt voltak csak céltalan tekintettel és görnyedt testtártással itták a kávéjukat. Pedig Kyungsoo hihetetlenül finom kávékat csinált mindig, amit élvezet volt minden egyes alkalommal szürcsölgetni. Chanyeol időközben újra a látóköröm elé került, olajzöld kötényben, katonásan rendezett hajjal, legalábbis az én összevissza álló hajamhoz képest. A fekete inget felgyűrte az alkarján, a hátán lévő izmok kirajzolódtak, és az a rohadt Park Chanyeolos mosoly már kísértett. Utáltam a mosolyát. Megbabonázott. Elcsábított. Kísértésbe estem tőle minden egyes alkalommal. A rohadt szívem pedig csapdába került. És amikor a tengerparton mosolygott tudtam, hogy a kapcsolatunk olyan mély, mint a feneketlen óceán. Ráadásul egyoldalú. Én elmerültem benne, ő pedig hagyta. Segített a mosolyával, miközben nem is tudott róla.
- Baekhyun, beszélnem kell veled - Junmyeon megfogta a vállam, a hangja kétségbeesett volt, minden egyes szavában éreztem a sürgetést.
Nem mondtam semmit, a fejemmel intettem, hogy kövessen, majd rohamtempóban szeltem át a kanyargós lépcsőket. Sejtettem, hogy az egyik nem kívánt személy Chanyeol lenne, aki elől el akarta titkolni a mondanivalóját, bármi is legyen az.
- Hyung, mi a baj?
- Az idióta anyám az idióta fejébe vette, hogy tartsunk az idióta esküvő örömére egy idióta ünneplést ebben az étteremben.
Még nem hallottam a főnököt ebben a hangnemben, és hihetetlen dolognak tartottam, hogy létezett olyan tetőpont, ami már neki is sok. - Ne aggódj, megoldjuk. Nem szeretnéd, hogy Jongdae itt legyen, igaz? - egy baráti vállveregetésben részesítettem, ő pedig csak frusztráltan bólogatott.
- Viszont azt szeretném, hogy te és Chanyeol is gyertek el. Chanyeol egy régi barát, ráadásul már anya is látni akarja. Azonban egyedül te tudod, hogy a fiúkhoz is vonzódom, és kellene egy lelki támasz.
- De ugye tudod, hogy Jongdae számára nincsenek titkok? Amit tudni akar, azt előbb-utóbb úgyis megtudja. Szerintem ezt beszéljétek meg, minél hamarabb - biztatva mondtam, mert én igazán ismertem Jongdaet.
Haragtartó, makacs és önfejű volt, aki mindig elérte a kitűzött célját.
- Holnap. Holnap elmondom neki. Ó, és ezt - kivett a zsebéből egy borítékot, majd átnyújtotta nekem. - Sehun küldi.
Kíváncsian vettem el tőle, tágra nyílt szemekkel. Meglepett, hogy Sehun levelet küldött nekem. Elraktam a zsebembe, majd mentem dolgozni a maradék egy-két órában, mert Junmyeon anyja bármelyik előkelő hölgytől rosszabb volt, ha egy fontos eseményről volt szó. Mindig hamarabb kezdte a készülődést, mert úgy gondolta, hogy a jó munkához idő kell.
A lakásomba a férfias parfüm aromája keveredett a tusfürdő illatával. Chanyeol mint valami kibaszott félisten, úgy jött ki a hőtől gőzölgő fürdőszobából egy szál törölközőben. Én a nyitott szekrényajtó felett álltam, azon tanakodva, hogy mit vehetnék fel.
- Vegyél fel egy öltönyt - forró leheletet éreztem a tarkómnál, és rohadt mély hangot hallottam közelről, amire az érzéseim még mindig úgy reagáltak, mintha most hallanám először.
- Szarul áll rajtam az öltöny - megfordultam, úgy mondtam a szemeibe nézve letörten.
Még most sem szoktam meg a magasságkülönbséget, amikor realizálódott bennem, hogy egy pár leheletnyi könnyed lépés választ el ajkaitól, egy lépéssel arrébb mentem. Utáltam, hogy ennyire magas volt...
- Mindenben jól nézel ki - mondta határozottan, a szemei igazságtól csillogtak, én pedig magatehetetlenül álltam előtte, miközben ő egy lépéssel közelebb jött. MI A SZENTSÉGES SZAR.
- Hé, mi bajod van neked?! - zavartan felnevettem, Chanyeol pedig ugyanolyan arckifejezéssel bámult rám, amivel eddig is.
- Nem tudom - egy halk sóhajjal nyitotta ki a másik szekrény ajtaját, majd elővett egy minőségi öltönyt, mandzsetta gombokkal, meg minden. Az elmaradhatatlan fekete ing helyett most egy igazán elegáns és kifinomult fehér inget vett elő. És mindezt úgy csinálta, hogy csak egy darab törölköző takarta őt a dereka köré csavarva. Mély levegőt vettem, és próbáltam elterelni a figyelmem.
- Te mióta sajátítottad ki azt a szekrényt?
- Üres volt, így gondoltam, hogy nem jelent nagy gondot... - kérlelő tekintete volt, mégis nyugodtan és magabiztosan válaszolt. Park Chanyeolosan.
- Majd kerítünk neked nagyobb helyet, ha esetleg... Itt maradsz - az én hangom korántsem volt olyan magabiztos, mint az ő hangja.
Idegesített, hogy nem voltam határozott a közelében. Ránéztem, de ez már egy visszafordíthatatlan hiba volt. Utáltam az elálló füleit, amiket mégis kibaszottul vonzónak gondoltam.
- Nem akarok elmenni. Azt hittem, hogy te szeretnéd, hogy elmenjek.
- Nem! - heves tiltakozásba kezdtem, talán túl heves is voltam. - Mármint, tudod... Itt maradhatsz, ha akarsz, meg ilyenek.
Csak mosolygott, majd az inget szenvedte magára... sikertelenül. Nem is értem, hogy hogy lehetett ilyen szerencsétlen az inggombolásban, minden másban meg kiemelkedő és precíz. Remegő lábakkal újra felé vettem az irányt, és szép sorjában ejtettem fogságba az ing gombjait. Nem tudom, hogy hallotta-e, amikor hangosan nyeltem, mindenesetre borzasztó ideges voltam, ez látszott az olykor bizonytalan-remegő ujjaimon is. Meglepődtem a reakcióján, a mai napon másodszor értem hozzá, és egyszer sem undorodott, vagy mondott valami nekem rosszul eső dolgot. Nem mertem a szemébe nézni, ezért gyorsan el akartam menni, de a kezével a csuklómért nyúlt, ebben a pillanatban alig választott el pár lépés tőle. A cipőnk orra hangtalanul összekoccant, ő pedig elengedte a csuklómat, amikor észrevette, hogy nekem ez a szituáció kellemetlen.
- Miért csinálod ezt? - halkan, dünnyögve kérdezte, a szemei kiismerhetetlen szikrákat szórtak, miközben nyugodtságtól csillogtak.
Hogy lehet valaki ennyire higgadt?! És erre mi a szart válaszolhattam volna?
- Mert nem bírom elviselni, hogy ilyen béna vagy. Egy rohadt inget nem tudsz begombolni, Park Chanyeol. Szeretem a rendezettséget. De többet nem fogok hozzád érni, ha nem akarod.
- Nem erre a válaszra vártam, tudod jól... - reményvesztetten sóhajtott, de nem várt további magyarázatra, elhagyta a szobát a nadrággal és öltönnyel a kezében. Én pedig próbáltam összeszedni az atomjaira hullott darabjaimat az előbb átéltek miatt. Lassan ütlegeltem az egyre élénkebben pirosabbá váló arcom, és próbáltam kiverni a fejemből Chanyeol törölközős látványát. Utáltam, hogy ilyen tökéletes, és hogy ennyire megfejthetetlen. Utáltam az érintését, ami minden egyes alkalommal lüktető-édes fájdalommal kínozta a testem.
A telefonom halk rezgése kizökkentett a gondolataim kavalkádjából, aztán szomorúan pillantottam a kijelzőn lévő névre.
- Haver, megyünk este valahova? Meghalok, annyira unatkozom - Jongdae rögtön beleszólt a telefonba, a hangja meglepően jókedvű volt.
- Sajnálom Jongdae, ma nem érek rá, mert... - próbáltam olyan kiskaput keresni, amibe még ő sem tud beleszólni, és amit ő is elfogadott volna. - Mert randizni megyek.
- Ó. Óvszert vigyél, de azért ne engedd a csávónak, hogy egyből megdugjon - nevetett, én pedig csak hüledeztem rajta, hogy miért gondol ilyesmiket.
- Jézusom, te beteg állat vagy!
- Chanyeol az, igaz? - a hangjából érezhető jókedv miatt könnyedén lehetett következtetni, hogy most mosolygott a saját ostobaságán.
- Holnap tartunk egy pasis napot? - kérdeztem bizonytalanul az ő zavarbejtő kérdésére nem válaszolva.
- Persze. Akkor holnap - bontotta a vonalat, én pedig kifújtam a bennem rekedt frusztrált levegőt, majd pár másodperc után ismét a külsőmmel foglalkoztam.
Az étterembe érve különös nyugodtság kerített hatalmába, a pedig még ennél is furcsább, hogy
Chanyeollal mindvégig kellemesen telt az idevezető út, és még az is nyugalmat biztosított, hogy ketten léptünk be az üvegajtón, szorosan egymás mellett. Junmyeon anyja igazán kitett magáért, a helyiségben most az eddiginél is több gyönyörű fény uralkodott, a legnemesebb ébenfából készült lakkozott asztallapok gondosan le voltak terítve angyalfehér abrosszal. Minden elegáns volt és minőségi, Junmyeon anyjának mindig is különleges érzéke volt a berendezésben - meg abban is, hogy a munkásokat ugráltassa. Aztán időközben Chanyeol elvegyült a számára ismerős tömegben, én pedig próbáltam Junmyeonban tartani a lelket, utána az anyjával is beszélgettem, ahol az egyik téma Chanyeol volt. Utáltam, hogy mindenki csodálattal beszélt róla, mintha ő mindenkitől jobb lenne. Utáltam, hogy ennyire törődött mindenkivel, mert ha nem így lenne, nem került volna a lehetséges témáink közé az anyukával. De Park Chanyeol már csak ilyen volt... Mindenki számára tökéletes.
Sérülékeny idegességet mutatva ültem le Kyungsoo mellé, akinek komor tekintetében még idegesebb felhőgomolyagokat fedeztem fel. Nem mertem rákérdezni a lehetséges okára, azonban sejtettem, mivel egyedül érkezett, mégsem tettem semmit, csak sajnálkozva néztem rá. Ebben a pillanatban ő is rám nézett, a legszomorúbban csillogó tekintettel, ami csak létezhet.
- Kyungsoo, mi a baj?
- Az életben számtalan gond adódik, amiken túl kell lendülnie az embernek - végig a pezsgős poharat fixírozta keserű mosollyal, amiből a háromnegyede már hiányzott.
- Biztosan találtok valami megoldást a barátnőddel. Az nem old meg semmit, ha ájulásig iszod magad.
- Néha pont ez oldja meg a dolgokat - lehörpintette az utolsó kortyot is, majd ismételten a kristálypoharat nézte, mintha a törékeny üvegben látta volna a múltjának egy fájó szakaszát, ami éles tőrrel sebezte meg a szívét.
- Nézd, nem tudom, hogy min vesztetek össze, de beszéld meg vele. Lehet, hogy csak félreértés, vagy valami... Nincs jobb dolog egy kiadós beszélgetésnél - a vállára tettem a kezem, miközben próbáltam biztató és nyugodt maradni a szemében.
- Remélem, hogy megfogadod a saját tanácsod majd a közeljövőben - felállt, és otthagyott a zsigeri érzésekkel, amik a lelkem mélyéről jöttek.
Nem tudtam, hogy mire gondolhatott Kyungsoo, de jelen pillanatban elkönyveltem annak, hogy a szerelmi élete nem éppen a legjobb, ezért beszélt badarságokat. Meg akartam keresni Chanyeolt, de az étterem ebben a felállásban és ezzel a lézengő embertömeggel nagyobb volt, mint képzeltem. Egy asztalnál ült Junmyeon a szüleivel, ezért gondoltam, hogy meghúzódom ott, ameddig meg nem találom Chanyeolt. Leültem közéjük, de nem kívánatos személynek éreztem magam, mintha megzavartam volna valami lelki, nagyon fontos beszélgetést. Junmyeon próbált a szemeivel üzenni, és halkan suttogta is, hogy maradjak ott mellette, ezért eleget tettem az akaratának. Időközben egy szép lány is csatlakozott hozzánk, aki a lehető legközelebb próbált Junmyeonhoz férkőzni, és észrevettem, hogy próbálja az asztal alatt összefűzni az ujjaikat, de a főnök mindig hárította ezeket az érintéseket. Valamilyen szinten nyugtatott a tény, hogy bizonyára nem vonzódott annyira a lányhoz, mint a legjobb barátomhoz. El sem tudom képzelni, hogy Jongdae mit fog átélni hamarosan...
A tömegben észrevettem Chanyeolt, ezért elnézést kérve a szülőktől és Junmyeontól indultam meg egy terebélyes mosollyal az arcomon Chanyeol felé. Majd ahogy egyre közelebb kerültem hozzá, a mosoly úgy halványult és kúszott le ajkaimról. Amikor az asztalnál ültem még nem vettem észre, bizonyára az emberek kitakarták előlem a másik személyt. Chanyeol épp egy lánnyal beszélgetett, gátlástalanul és felszabadultan, nevetgélve egymás mondatain. Nem tudtam a csalódottságomat leplezni. Hamis mosolyt erőltettem remegő ajkaimra, próbáltam acélt fűzni a szívembe, hogy ne fájjon ennyire rohadtul ez a látvány. A tizedik ok, amit utálok Park Chanyeolban: hogy nem lehet az enyém...
- Üljünk le - mondta egy gondolkodó pillanatban, miközben két tányérral egyensúlyozott a kezében. - Ez egy igazi, amerikai reggeli.
Behódoltam az akaratának, ezért tőle nem messze leültem egy székre, miközben nem győztem ezeket a fenséges illatokat mélyen beszippantani. Már nem is emlékeztem, hogy mikor ettem ilyet utoljára. Úgy néztem Chanyeolra, mint aki nem tudja, hogy mitévő legyen, ő pedig áthatóan érezte ezt a biztos fájdalmat, amit kifelé sugároztam.
- Sajnálom, én csak meg akartalak lepni valamivel, és-
- Nem, semmi baj. Köszönöm - belevágtam a szavába, mielőtt még mentegetőzni kezdett volna. Nem szerettem ilyen mértékben felbolygatni a fájó múltat. - Igazán nagyon kedves vagy, hogy ennyit fáradoztál miattam.
- Ó, szóval imádod, valld csak be - egy sunyi félmosolyra húzta ajkait, én pedig bepánikoltam. Szar vagyok az ilyesmi visszafordíthatatlan helyzetekben.
- Ezt itt imádom - mutattam a tükörtojásra a villával. - Téged már kevésbé.
- Ugyan már, itt ülsz egy szál boxerben, és próbálod nekem beadni a tagadhatatlant?
Konkrétan megsemmisültem, egy percre biztos lefagytam, miközben próbáltam valami frappáns választ kreálni a fejemben. Jézusom, ilyen rohadt helyzetbe kerülni...
- H-hogy mi? Hé, te meg félmeztelenül vagy, talán el akarsz csábítani?
Halkan nevetett, majd felállt a székből, és nyílegyenesen felém jött. A szívem a torkomban dobogott a közelségétől, de strapabíróan álltam mindvégig a tekintetét, amíg megtette felém azt a pár lépést. Szinte egy leheletnyi távolság választott el minket, majd lehajolt hozzám. Ajka irtózatosan ingerelte a nyakam, egyszerre émelyítően szédültem, és élénken pezsdültem fel tőle.
- Szerintem már rég megtettem - lehetetlen mély hangon mondta, majd elsétált egy győztes mosollyal.
Megrettentem a mondatától, ugyanakkor felcsigázott, és valóban el kellett gondolkodnom rajta, hogy mikor estem csapdába Park Chanyeol miatt. Persze, hogy már rég elcsábított, hiszen egy vonzó férfi, ráadásul a rohadt fekete ing vagy éppen a félmeztelenség csak jobban tetézte az újfent keletkező tüzijátékok hadát a testemben. Sosem éreztem miattuk elviselhetetlen kínt, csak szúró-csípő fájdalmat, amik már kezdtek teljesen kikészíteni. Ebből előbb-utóbb zuhanyzás lesz...
Chanyeol eltűnt, én pedig biztatva nyugtatgattam magam. A villa még mindig a kezemben volt, a testem megrökönyödve volt elernyedve, mozdítani sem bírtam a kezeimet, vagy a lábaimat. Csak egy testhelyzetet felvéve gondolkodtam arról, aki mostanában megkeseríti az életem. Viszont azt még magam sem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz hatással volt rám. Ez a kibírhatatlanság, ami gyötört, lassan átvette felettem az irányítást. Kibaszottul frusztrált lettem. Na jó, biztos fel tudok sorolni tíz dolgot, amit utálok benne... Ebben a pillanatban derült égből villámcsapásként került látómezőm elé, immár a rohadt fekete ingjében. És ez volt az első ok, amiért utáltam. Nincs még egy ember a Földön, akin így feszülne egy hétköznapi ing. Ezt még mindig nem hittem el.
- Megyünk? - kérdezte, miközben az utolsó inggombbal szenvedett.
- Hova? - bizonytalanul felálltam és odamentem hozzá. Kétségek között vergődtem, de nem szaroztam, begomboltam az utolsót is, mielőtt reagálhatott volna. A tekintete gyengéd hálát sugárzott, amin elmosolyodtam. Végig akartam simítani a mellkasán, de helyette tisztes távolságot állítottam be magunk közé, ami felettébb szar érzés volt.
- Junmyeonhoz. Tegnap amíg az étteremben voltál elhoztam pár cuccom. Remélem nem gond.
A második ok: a kibírhatatlan-ellenállhatatlan mély hangja. Egyszerre borzasztóan vonzott és hihetetlenül taszított, és nem gondoltam volna, hogy én tipikusan az a fajta leszek, aki egy férfi hangjától ennyire begerjed. Jézusom, szörnyen kívántam Park Chanyeolt, miközben a megmásíthatatlan gyűlöletet ugyanúgy éreztem iránta. Szinte kínzóan marcangolt ez az érzés, teljeséggel apró homokszemekké őrölt. Bólogattam, miközben próbáltam hamis emóciókat adni felé. Hát ebből tutira zuhanyzás lesz...
Az étteremben ilyen kora reggel alig lézengett pár ember, akik pedig itt voltak csak céltalan tekintettel és görnyedt testtártással itták a kávéjukat. Pedig Kyungsoo hihetetlenül finom kávékat csinált mindig, amit élvezet volt minden egyes alkalommal szürcsölgetni. Chanyeol időközben újra a látóköröm elé került, olajzöld kötényben, katonásan rendezett hajjal, legalábbis az én összevissza álló hajamhoz képest. A fekete inget felgyűrte az alkarján, a hátán lévő izmok kirajzolódtak, és az a rohadt Park Chanyeolos mosoly már kísértett. Utáltam a mosolyát. Megbabonázott. Elcsábított. Kísértésbe estem tőle minden egyes alkalommal. A rohadt szívem pedig csapdába került. És amikor a tengerparton mosolygott tudtam, hogy a kapcsolatunk olyan mély, mint a feneketlen óceán. Ráadásul egyoldalú. Én elmerültem benne, ő pedig hagyta. Segített a mosolyával, miközben nem is tudott róla.
- Baekhyun, beszélnem kell veled - Junmyeon megfogta a vállam, a hangja kétségbeesett volt, minden egyes szavában éreztem a sürgetést.
Nem mondtam semmit, a fejemmel intettem, hogy kövessen, majd rohamtempóban szeltem át a kanyargós lépcsőket. Sejtettem, hogy az egyik nem kívánt személy Chanyeol lenne, aki elől el akarta titkolni a mondanivalóját, bármi is legyen az.
- Hyung, mi a baj?
- Az idióta anyám az idióta fejébe vette, hogy tartsunk az idióta esküvő örömére egy idióta ünneplést ebben az étteremben.
Még nem hallottam a főnököt ebben a hangnemben, és hihetetlen dolognak tartottam, hogy létezett olyan tetőpont, ami már neki is sok. - Ne aggódj, megoldjuk. Nem szeretnéd, hogy Jongdae itt legyen, igaz? - egy baráti vállveregetésben részesítettem, ő pedig csak frusztráltan bólogatott.
- Viszont azt szeretném, hogy te és Chanyeol is gyertek el. Chanyeol egy régi barát, ráadásul már anya is látni akarja. Azonban egyedül te tudod, hogy a fiúkhoz is vonzódom, és kellene egy lelki támasz.
- De ugye tudod, hogy Jongdae számára nincsenek titkok? Amit tudni akar, azt előbb-utóbb úgyis megtudja. Szerintem ezt beszéljétek meg, minél hamarabb - biztatva mondtam, mert én igazán ismertem Jongdaet.
Haragtartó, makacs és önfejű volt, aki mindig elérte a kitűzött célját.
- Holnap. Holnap elmondom neki. Ó, és ezt - kivett a zsebéből egy borítékot, majd átnyújtotta nekem. - Sehun küldi.
Kíváncsian vettem el tőle, tágra nyílt szemekkel. Meglepett, hogy Sehun levelet küldött nekem. Elraktam a zsebembe, majd mentem dolgozni a maradék egy-két órában, mert Junmyeon anyja bármelyik előkelő hölgytől rosszabb volt, ha egy fontos eseményről volt szó. Mindig hamarabb kezdte a készülődést, mert úgy gondolta, hogy a jó munkához idő kell.
A lakásomba a férfias parfüm aromája keveredett a tusfürdő illatával. Chanyeol mint valami kibaszott félisten, úgy jött ki a hőtől gőzölgő fürdőszobából egy szál törölközőben. Én a nyitott szekrényajtó felett álltam, azon tanakodva, hogy mit vehetnék fel.
- Vegyél fel egy öltönyt - forró leheletet éreztem a tarkómnál, és rohadt mély hangot hallottam közelről, amire az érzéseim még mindig úgy reagáltak, mintha most hallanám először.
- Szarul áll rajtam az öltöny - megfordultam, úgy mondtam a szemeibe nézve letörten.
Még most sem szoktam meg a magasságkülönbséget, amikor realizálódott bennem, hogy egy pár leheletnyi könnyed lépés választ el ajkaitól, egy lépéssel arrébb mentem. Utáltam, hogy ennyire magas volt...
- Mindenben jól nézel ki - mondta határozottan, a szemei igazságtól csillogtak, én pedig magatehetetlenül álltam előtte, miközben ő egy lépéssel közelebb jött. MI A SZENTSÉGES SZAR.
- Hé, mi bajod van neked?! - zavartan felnevettem, Chanyeol pedig ugyanolyan arckifejezéssel bámult rám, amivel eddig is.
- Nem tudom - egy halk sóhajjal nyitotta ki a másik szekrény ajtaját, majd elővett egy minőségi öltönyt, mandzsetta gombokkal, meg minden. Az elmaradhatatlan fekete ing helyett most egy igazán elegáns és kifinomult fehér inget vett elő. És mindezt úgy csinálta, hogy csak egy darab törölköző takarta őt a dereka köré csavarva. Mély levegőt vettem, és próbáltam elterelni a figyelmem.
- Te mióta sajátítottad ki azt a szekrényt?
- Üres volt, így gondoltam, hogy nem jelent nagy gondot... - kérlelő tekintete volt, mégis nyugodtan és magabiztosan válaszolt. Park Chanyeolosan.
- Majd kerítünk neked nagyobb helyet, ha esetleg... Itt maradsz - az én hangom korántsem volt olyan magabiztos, mint az ő hangja.
Idegesített, hogy nem voltam határozott a közelében. Ránéztem, de ez már egy visszafordíthatatlan hiba volt. Utáltam az elálló füleit, amiket mégis kibaszottul vonzónak gondoltam.
- Nem akarok elmenni. Azt hittem, hogy te szeretnéd, hogy elmenjek.
- Nem! - heves tiltakozásba kezdtem, talán túl heves is voltam. - Mármint, tudod... Itt maradhatsz, ha akarsz, meg ilyenek.
Csak mosolygott, majd az inget szenvedte magára... sikertelenül. Nem is értem, hogy hogy lehetett ilyen szerencsétlen az inggombolásban, minden másban meg kiemelkedő és precíz. Remegő lábakkal újra felé vettem az irányt, és szép sorjában ejtettem fogságba az ing gombjait. Nem tudom, hogy hallotta-e, amikor hangosan nyeltem, mindenesetre borzasztó ideges voltam, ez látszott az olykor bizonytalan-remegő ujjaimon is. Meglepődtem a reakcióján, a mai napon másodszor értem hozzá, és egyszer sem undorodott, vagy mondott valami nekem rosszul eső dolgot. Nem mertem a szemébe nézni, ezért gyorsan el akartam menni, de a kezével a csuklómért nyúlt, ebben a pillanatban alig választott el pár lépés tőle. A cipőnk orra hangtalanul összekoccant, ő pedig elengedte a csuklómat, amikor észrevette, hogy nekem ez a szituáció kellemetlen.
- Miért csinálod ezt? - halkan, dünnyögve kérdezte, a szemei kiismerhetetlen szikrákat szórtak, miközben nyugodtságtól csillogtak.
Hogy lehet valaki ennyire higgadt?! És erre mi a szart válaszolhattam volna?
- Mert nem bírom elviselni, hogy ilyen béna vagy. Egy rohadt inget nem tudsz begombolni, Park Chanyeol. Szeretem a rendezettséget. De többet nem fogok hozzád érni, ha nem akarod.
- Nem erre a válaszra vártam, tudod jól... - reményvesztetten sóhajtott, de nem várt további magyarázatra, elhagyta a szobát a nadrággal és öltönnyel a kezében. Én pedig próbáltam összeszedni az atomjaira hullott darabjaimat az előbb átéltek miatt. Lassan ütlegeltem az egyre élénkebben pirosabbá váló arcom, és próbáltam kiverni a fejemből Chanyeol törölközős látványát. Utáltam, hogy ilyen tökéletes, és hogy ennyire megfejthetetlen. Utáltam az érintését, ami minden egyes alkalommal lüktető-édes fájdalommal kínozta a testem.
A telefonom halk rezgése kizökkentett a gondolataim kavalkádjából, aztán szomorúan pillantottam a kijelzőn lévő névre.
- Haver, megyünk este valahova? Meghalok, annyira unatkozom - Jongdae rögtön beleszólt a telefonba, a hangja meglepően jókedvű volt.
- Sajnálom Jongdae, ma nem érek rá, mert... - próbáltam olyan kiskaput keresni, amibe még ő sem tud beleszólni, és amit ő is elfogadott volna. - Mert randizni megyek.
- Ó. Óvszert vigyél, de azért ne engedd a csávónak, hogy egyből megdugjon - nevetett, én pedig csak hüledeztem rajta, hogy miért gondol ilyesmiket.
- Jézusom, te beteg állat vagy!
- Chanyeol az, igaz? - a hangjából érezhető jókedv miatt könnyedén lehetett következtetni, hogy most mosolygott a saját ostobaságán.
- Holnap tartunk egy pasis napot? - kérdeztem bizonytalanul az ő zavarbejtő kérdésére nem válaszolva.
- Persze. Akkor holnap - bontotta a vonalat, én pedig kifújtam a bennem rekedt frusztrált levegőt, majd pár másodperc után ismét a külsőmmel foglalkoztam.
Az étterembe érve különös nyugodtság kerített hatalmába, a pedig még ennél is furcsább, hogy
Chanyeollal mindvégig kellemesen telt az idevezető út, és még az is nyugalmat biztosított, hogy ketten léptünk be az üvegajtón, szorosan egymás mellett. Junmyeon anyja igazán kitett magáért, a helyiségben most az eddiginél is több gyönyörű fény uralkodott, a legnemesebb ébenfából készült lakkozott asztallapok gondosan le voltak terítve angyalfehér abrosszal. Minden elegáns volt és minőségi, Junmyeon anyjának mindig is különleges érzéke volt a berendezésben - meg abban is, hogy a munkásokat ugráltassa. Aztán időközben Chanyeol elvegyült a számára ismerős tömegben, én pedig próbáltam Junmyeonban tartani a lelket, utána az anyjával is beszélgettem, ahol az egyik téma Chanyeol volt. Utáltam, hogy mindenki csodálattal beszélt róla, mintha ő mindenkitől jobb lenne. Utáltam, hogy ennyire törődött mindenkivel, mert ha nem így lenne, nem került volna a lehetséges témáink közé az anyukával. De Park Chanyeol már csak ilyen volt... Mindenki számára tökéletes.
Sérülékeny idegességet mutatva ültem le Kyungsoo mellé, akinek komor tekintetében még idegesebb felhőgomolyagokat fedeztem fel. Nem mertem rákérdezni a lehetséges okára, azonban sejtettem, mivel egyedül érkezett, mégsem tettem semmit, csak sajnálkozva néztem rá. Ebben a pillanatban ő is rám nézett, a legszomorúbban csillogó tekintettel, ami csak létezhet.
- Kyungsoo, mi a baj?
- Az életben számtalan gond adódik, amiken túl kell lendülnie az embernek - végig a pezsgős poharat fixírozta keserű mosollyal, amiből a háromnegyede már hiányzott.
- Biztosan találtok valami megoldást a barátnőddel. Az nem old meg semmit, ha ájulásig iszod magad.
- Néha pont ez oldja meg a dolgokat - lehörpintette az utolsó kortyot is, majd ismételten a kristálypoharat nézte, mintha a törékeny üvegben látta volna a múltjának egy fájó szakaszát, ami éles tőrrel sebezte meg a szívét.
- Nézd, nem tudom, hogy min vesztetek össze, de beszéld meg vele. Lehet, hogy csak félreértés, vagy valami... Nincs jobb dolog egy kiadós beszélgetésnél - a vállára tettem a kezem, miközben próbáltam biztató és nyugodt maradni a szemében.
- Remélem, hogy megfogadod a saját tanácsod majd a közeljövőben - felállt, és otthagyott a zsigeri érzésekkel, amik a lelkem mélyéről jöttek.
Nem tudtam, hogy mire gondolhatott Kyungsoo, de jelen pillanatban elkönyveltem annak, hogy a szerelmi élete nem éppen a legjobb, ezért beszélt badarságokat. Meg akartam keresni Chanyeolt, de az étterem ebben a felállásban és ezzel a lézengő embertömeggel nagyobb volt, mint képzeltem. Egy asztalnál ült Junmyeon a szüleivel, ezért gondoltam, hogy meghúzódom ott, ameddig meg nem találom Chanyeolt. Leültem közéjük, de nem kívánatos személynek éreztem magam, mintha megzavartam volna valami lelki, nagyon fontos beszélgetést. Junmyeon próbált a szemeivel üzenni, és halkan suttogta is, hogy maradjak ott mellette, ezért eleget tettem az akaratának. Időközben egy szép lány is csatlakozott hozzánk, aki a lehető legközelebb próbált Junmyeonhoz férkőzni, és észrevettem, hogy próbálja az asztal alatt összefűzni az ujjaikat, de a főnök mindig hárította ezeket az érintéseket. Valamilyen szinten nyugtatott a tény, hogy bizonyára nem vonzódott annyira a lányhoz, mint a legjobb barátomhoz. El sem tudom képzelni, hogy Jongdae mit fog átélni hamarosan...
A tömegben észrevettem Chanyeolt, ezért elnézést kérve a szülőktől és Junmyeontól indultam meg egy terebélyes mosollyal az arcomon Chanyeol felé. Majd ahogy egyre közelebb kerültem hozzá, a mosoly úgy halványult és kúszott le ajkaimról. Amikor az asztalnál ültem még nem vettem észre, bizonyára az emberek kitakarták előlem a másik személyt. Chanyeol épp egy lánnyal beszélgetett, gátlástalanul és felszabadultan, nevetgélve egymás mondatain. Nem tudtam a csalódottságomat leplezni. Hamis mosolyt erőltettem remegő ajkaimra, próbáltam acélt fűzni a szívembe, hogy ne fájjon ennyire rohadtul ez a látvány. A tizedik ok, amit utálok Park Chanyeolban: hogy nem lehet az enyém...
___________________________________________________________
SZIASZTOOOK:3
Finally over, leérettségiztem, most már sokkal gyakrabban fogom hozni a részeket.
Sokáig kellett erre a fejezetre várni, amit sajnálok, és azt is, hogy ennyire nyomi lett.
A másik dolog, amit szeretnék veletek közölni: az unokatesómmal (Adrienn - I don't want to be with you [Sehun], You are not alone [Hunhan]) csináltunk egy közös csoportot, ahol mindenkit várunk sok szeretettel ;;
Itt be is tudtok lépni: LINK
Várom a véleményeket! :3
Azt hiszem itt az ideje, hogy írjak neked.
VálaszTörlésMit is mondjak, Te jószagú Úr Isten :D Ismét sikerült egy olyan fejezetet kiadnod a kezeid közül, amely nem csak formailag, de tartalmilag is egy bestseller toplistán megállná a helyét. Ne lőj le, hiszen tudod, hogy komolyan gondoltam! :D
Az elején való apró, finom érzelemnyilvánítás ismerős emlékeket ébresztett bennem. mind az én múltamban, mind a beszélgetésünk során, de ebbe most ne menjünk bele. Egyszerűen imádom ezt a hacacárét, amit Chanyeol és Baek lejátszik. Nem tudom mi volt a terved ezzel az inges dologgal, de hidd el mehettek volna tovább is. Nagyon várom már, hogy az álom valósággá váljon. Baekhyun kiérdemelné már a boldogságot.
Aztán ott van Sehun levele is, amire szintén nagyon kíváncsi vagyok és biztos vagyok abban is, hogy ez majd bélyeget fog nyomni a srác érzelmeire Chanyeollal kapcsolatban, ha a végét ilyen precíz szívtiprással zártad le. Egy szó mint száz, megint vegyes érzelmekkel zárom majd be ezt az oldalt, és keservesen várom majd a következő részt. De természetesen mindig addigra hozod, mire én már kikerülök ennek a történetnek a bűvköréből, így minden egyes fejezetnél újra és újra beleszerelmesedek.
♥ Hajrá♥
Jajjj, mennyire túlzol mindig, te lány, bár nagyon jólesik az írói büszkeségemnek, azért te is tudod, hogy ez még nagyon nem állná meg a helyét a bestseller toplistákon. Főleg most mondom ezt, mert elolvastam a Luxen ötödik fejezetét, hát azt hittem hogy sírni fogok, de Armentrout asszonyság már csak ilyen.
TörlésMost így hirtelen nem ugrik be, hogy mire gondolhatsz, mert sok mindenről beszéltünk már, ahol szóba jött ez a téma.
Na, reméltem hogy valaki ezt meglátja :3 Annak ellenére, hogy Baekhyun kezd érezni valamit Chanyeol iránt még ugyanúgy meg akarja keseríteni az életét valamilyen úton-módon. Én meg azt hittem már, hogy teljes mértékben azt hiszi mindenki, hogy Baekhyun annyira megváltozott, hogy most már el sem nézik tőle, ha olykor beszól Chanyeolnak. Meg fog változni a karaktere, de nem ilyen mértékben, ez a kisördög mindig ott lesz benne. Nem tudom mi volt a tervem azzal az inges dologgalXD Vagyis tudom, mindössze annyi volt, hogy érintkezzenek olyan úton, ami az olvasókat lázba hozza, viszont Chanyeol nem gyanakszik semmire. Az az álom valószínűleg soha nem fog valósággá válni, legalábbis az én történetemben biztosan nem, de te még simán írhatsz velük ilyet. Úgy érzem, hogy az túl korai lenne, hiszen napról napra játszódik a történet, és akárhogy nézem, 30 nap, vagy annál is kevesebb nem elég, hogy egy ilyen jelenetben bontakozzanak ki. Ahhoz nagyon győzködni kellene engem:D
Sehun levele... hát neked megsúgom, hogy fogalmam sincs, hogy mit akartam vele, viszont jól sült el a dolog, mert most már tökéletesen látom magam előtt, hogy hogyan fogom ezt lezárni. Lehet, hogy utálni fogtok miatta, viszont én nagyon élvezni fogom hahahahah - Baekhyun már kevésbé.
Remélhetőleg hamar megírom a következő részt, most már nem áll semmi az utamba, maximum a te írásaid olvasása, és más történetek, amiket folytatnom kell.
Köszönöm, hogy írtál ♥
Nem kell félned az én írásaimtól, mert fogalmam sincs, hogy mikor száll meg végre az ihlet...inkább csak írj írj és írj! *-*
TörlésBiztos vagyok benne, hogy az ihlet mélyen ott lappang benned, vagy el sem hagyott!:)
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésMár rég tűkön ültem a folytatásért - mondjuk ezt épp én mondom.. -, úgyhogy bearanyoztad az estémet, mikor megláttam, posztoltál a csoportban. Most pedig végre arra is képes voltam rávenni magam, rögtön olvasás után kezdjem el írni a véleményt; pedig ez meglehetősen ritkán fordul elő az én esetemben.
Baekhyun viselkedésének változása számomra elérte azt, hogy egészen megkedveljem őt, habár az elején nem néztem jó szemmel, amit Chanyeollal művel. Persze, most lehetséges, azért vagyok felé ilyen gyengéd gondolatokkal, mert semmi gonoszságot nem lépett, de szerencsére kezdem úgy érezni, mostanra pozitív karakterré vált a szememben. A tengerparti randevú óta valahogy sokkal könnyebben együtt tudok érezni a szenvedésével és minden más, jó és rossz érzésével, csak úgy, mint ebben a fejezetben - mikor meglátta Chanyeolt azzal a csinos lánnyal cseverészni, szinte nekem is belesajdult a szívem.
És természetesen azt is meg tudom érteni, miért viselkedik úgy, ahogy, s eleinte valahogy mégis ellenszenvet lobbantott bennem lángra a különféle, játékos kínzásra alkalmas módszereivel. Ez valószínűleg csak az én butaságom, biztos, mert én nem tennék ilyen lépéseket mások felé :-D
Bevallom őszintén, nekem egyre jobban hiányzik Jongin, én nagyon megkedveltem őket együtt, Baekhyun valahogy mindig olyan volt körülötte, akár egy angyal, ártatlan és félénk, ez pedig valahogy kompenzálta az egyébként pajkos viselkedését. Jongint magát meg borzasztóan megkedveltem amúgy is, ő lett a kedvenc karakterem, bár most, hogy már kilépett a fiú életéből - legalábbis egy időre bizonyosan - a helyét úgy érzem, Chanyeol vette át.
Suhot és Chent még mindig nem sikerült megszeretnem egy párként, de tulajdonképpen sajnálom őket, hogy el kell válniuk. Junmyeon anyja szerintem ugyanolyan rémes lehet, mint Jonginé, ha nem inkább. Rettenetes, hogy olyan mértékű elnyomás alá kerülnek az emberek időnként, még a legapróbb mértékben sem képesek elutasítani azt, amit a szüleik igyekeznek rájuk erőltetni - én biztos megőrülnék egy ilyen helyzetben. De persze más társadalmi normákat követő családokban a neveltetés is máshogy alakul, így hát egyszerű a gyerekeket engedelmes felnőttekké felcseperíteni. És ha Junmyeon fájdalmát nem is, Jongdae-ét előre érzem már a fejemben, és megmondom: egyszerűen a hideg ráz tőle. A személyiségéből ítélve arra következtetek, ha megtudja, mi is folyik a szerelme magánéletében, teljesen összetörik majd. Ezt pedig egyáltalán nem várom, de ha így kell lennie, hát így kell lennie.
A Chanyeol és Baekhyun kapcsolatába beállt változásokért oda, na meg vissza vagyok, érezhető közöttük az égő feszültség, ami még a levegőt is megperzseli, s valahogy mégsem lépi túl a határaikat, csendesen lappang akkor is, ha mind ők, mind mi tudjuk, ott van és remélhetőleg ott is marad. Imádom, milyen játékosak is ők ketten együtt, Chanyeol pedig az utóbbi fejezetekben engem is megőrjít azzal, mindent megtesz azért, Baekhyunnal is ugyanezt tegye.
Sehun levelére nagyon kíváncsi vagyok, remélem, Baekhyun nem feledkezik meg róla. Amikor először felbukkant az étteremben, a gyomrom is összerándult az izgalomtól, de tudom, úgysem fog köztük történni a világon semmi se, bárhogy is várom :)
Kyungsoo és a barátnője válságába pedig szintén szívesen nyernék betekintést, a fiú apró megjegyzése pedig, amit Baekhyun felé intézett, igencsak felcsigázott! Persze vannak felvetéseim, mire gondolhatott, de inkább az érdekelne, te mire gondoltál..
Pillanatnyilag biztos vagyok benne, kihagytam vala elég lényeges dolgot, de fogalmam sincs, mi lehet az, mindenesetre ezért előre is bocsánatot kérek - a folytatást pedig nagyon várom! :)
Ó, szerencsére mégis eszembe jutott... Véletlenül pillantottam csak az oldalt fellelhető menüre, és ott láttam, hogy kitettél engem a kedvencek közé! Jaj, nagyon meghatódtam... Köszönöm szépen, ezzel rettenetesen boldoggá tettél - meg persze nagy megtiszteltetés is számomra! :) <3
TörlésSzia!:)
TörlésMindig olyan boldogság fut végig rajtam, amikor meglátom, hogy írtál nekem. Tőled különösen jólesik, mert nagyon szeretem az írásaidat, így pedig még meghatóbb, hogy rögtön írtál. Bevallom őszintén, mindig félve olvasom a véleményed, mert azon töprengek, hogy biztos kiszúrtál valami hibát a történetemben. Egyébként most elolvastam a válaszod, és belém vésődött egy olyan, hogy az egyszerű írás számodra nem szép. Teljes mértékben egyetértek veled, viszont szerintem ez a történet is kezd inkább az egyszerű írású fictionök körébe körvonalazódni. Fejezetről fejezetre egyre lejjebb vittem a szintet, ami a fogalmazást illeti, én így gondolom. Nagyon jólesik, hogy mégis itt vagy, és olvasod a történetem:)
Baekhyun személyisége fokozatosan fog megváltozni, ahogy egyre többet és többet fog érezni Chanyeol iránt. Persze, drasztikus változást nem szeretnék a karakterén csinálni, az a kisördög mindig benne lesz, viszont remélhetőleg sok mindenki szemében pozitív jellemfejlődése lesz.
Nem hiszem, hogy sokan tennénk hasonló lépéseket mások felé, mint Baekhyun. Egyébként nem csak te voltál róla negatív véleménnyel, amíg ilyen kínzási módszereket alkalmazott Chanyeolon, majdnem mindenkit zavart, hogy így bánt vele - egyedül engem nem. Na igen, de én tudom, amit ti nem:D
De jó, hogy valakinek feltűnt Jongin. Bennem is erős hiányérzetet keltett, valószínűleg azért is, mert oda meg vissza vagyok a Baekhyunnal való párosukért. Igen, valóban elérte azt, amit mások nem Baekhyunnál rövid idő alatt. Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit súgok meg neked, hogy fog ő még fejfájást okozni.
Valóban, Suho és Chen egy nem megszokott páros, viszont úgy gondoltam, hogy időnként kell némi változatosság, és mivel ők voltak írói kéznél, ezért őket vettem elő, és ezt valaki díjazta, valakit hidegen hagyott. De egy yaoi történetben általában mindenki szereti, hogy több pár is szerepet is - én nem ebbe az általánosságba tartozom, viszont nehezen állom meg, hogy ne legyen benne legalább még egy pár. Szerintem roppant aranyosak együtt, bár igaz, hogy nekem mindketten a bias listám elején vannak, így kérdés sem volt, hogy ők kapnak egy fontosabb szerepet a mellékszálban. Jongdae hamarosan megtudja, hogy mi zajlik körülötte. Junmyeon karaktere tipikusan olyan anyuci pici fia, egy cseppnyi turpissággal vegyítve. Azt hiszem, róla még mindig nem adtam elég információmorzsát, de ami késik nem múlik.
Reméltem, hogy valaki észreveszi, hogy a pajkosság és a kettejük között meglévő feszültség még mindig nem illant el, ott kering a levegőben, ezt próbálom éreztetni a félreérthető párbeszédekben is. Nem szeretném, hogy valaki azt higgye, minden rendben van közöttük, mert egyébként nincs, csak hát Baekhyun változása kihat Chanyeolra is.
Ó, Baekhyun nem fog megfeledkezni Sehun leveléről - egyébként először nem tudtam, hogy mitévő legyek ezzel a jelenettel, általában azt írom, amit a szívem diktál, így még homály fedte azt a levelet, viszont ma eszembe jutott egy gonosz ötlet. Egyébként a mondatodból ítélve SeBaek shipper vagy, aminek kimondhatatlanul örülök, mert nem sok embert ismerek, aki díjazza ezt a párost. Chanyeolt, Jongint és Sehunt imádom a legjobban Baekhyunnal, és el is döntöttem a napokban, hogy írni fogok egyperces novellákat velük majd valamikor.
Igazság szerint egy gyenge pillanatomban írtam pont azt a jelenetet, így Kyungsoo gondolatai leginkább az enyémek. Persze, időközben egy szép kis jelenetet körítettem belőle, hamarosan kiderül, hogy mire gondoltam.
Nagyon régóta nem nyúltam már ahhoz a menüponthoz, viszont amikor az ötödik fejezetet olvastam, egy percig sem tanakodtam rajta, hogy a blogodnak ott kell lennie a felsorolt kedvenceim között. Engem teszel boldoggá minden egyes fejezeteddel, úgyhogy ez semmiség volt! ♥
Köszönöm, hogy írtál:)
Először gratulálok az érettségihez ^^ :3 Másodszor pedig: TEJÓÉDESÚRISTEN *_* Hát ez valami eszméletlen lett *O*
VálaszTörlésSajnálom, hogy az előzőhöz nem írtam, ezért nagyon szégyenlem magam >< De nem szeretnék magyarázkodni, én se szeretem ha más csinálja szóval rátérek a lényegre~~
Imádom, hogy Baekhyun ennyire "utálja" Chanyeolt :D Ettől az egész annyira.. nem is tudom.. szexi?! imádom az ambivalens érzelmekkel teli kapcsolatokat na~~ :3 Chanyeol is egyre furábban viselkedik. Nagyon kiváncsi vagyok néha, hogy mi játszódik le a kis fejében, de komolyan.
Szinte az egész rész olyan kellemes érzést teremtett bennem, egyedül a Junmyeon-os beszélgetés volt egy kicsit nyomasztó számomra. Kicsit szánom őt, hiszen mint kiderült nem érdekli a lány és még csak tettetni sem akarja az ellenkezőjét. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg el veszi-e. Akit igazán sajnálok, az Jongdae. Ő annyira nem ezt érdemli ;.; Te szeretteted meg velem, most meg bántod.. mi rosszat tett ellened? :''c Remélem rendesen be b*sz egyet Suhonak *felidegesítette magát, ezért már nem is az igazi nevén hívja* Szúszá, lépjünk tovább~
Igazából a rész végének közeledtével egyre jobban vártam azt a bizonyos 10. dolgot. Azt gondoltam, hogy olyasmi lehet, hogy túl tökéletes ahhoz, hogy legyen 10., vagy valami a többihez hasonló dolog, aztán a valóság egyszerűen képen vágott. Hirtelen úgy éreztem, hogy én vagyok Baekhyun, pedig szívesebben cipeltettem volna magam ide-oda, mint ez. Nem is tudok mit írni rá, mert nagyon nagyon tetszett, de annyira nem is tudom.. mint egy hideg zuhany. Egyszerűen imádtam minden szavát. :3
Követelném a minnél hamarabbi folytatást, de annak jobban örülnék, ha most rendesen kipihennéd magad ^^
Az elején még féltem, hogy túl rövid lesz, úgyhogy most egész büszke vagyok magamra :3
Szóval jó pihenést és újjúlt erővel írt folytatást a közel jövőben ^^
Köszönöm, hogy olvashattam. Egy csendes olvasó~
Köszönöm szépen, tényleg nem volt annyi félelmetes, mint ahogyan én beállítottam saját magamnak, csak hát tudtam, hogy ha elhiszem a sok embernek, hogy tényleg nem valami nagyszám, akkor biztosan nem tanultam volna.
TörlésÁh, nem is kell magyarázkodnod, én sem szeretek, és azt sem szeretem, ha más teszi. Ebben hasonlítunk :3
Igen, Baekhyun nagyon "utálja" Chanyeolt hahahaha. Szexi? Nekem ez annyira inkoherens egyébként, és igazából nem is tudom, hogy mi volt ezzel a célom, szerintem csak a karakteremet akartam ezzel nyugtatni, hogy ezért érez ilyen megmagyarázhatatlan emóciókat Chanyeol iránt, mert vonzó férfi. CHANYEOL FURA EMBER:D Jajj, nem akarok spoilerezni, ezért erre nem szeretnék válaszolni. Ez egyfajta meglepetés lesz majd, ami remélem, hogy mindenkinek el fogja nyerni a tetszését.
Szegény Jongdae, egyébként mostanában alig szerepel a fejezetekben. Ezen változtatnom kell, csak sajnos ha szerepelni fog, az számára szomorú lesz, és ki tudja, hogy milyen gonosz leszek, lehet, hogy könnyeket fogok a szemébe csalni Junmyeon tetteivel. Egyébként Junmyeonnal a különböző társadalmi normákat szeretném ismertetni, hogy nem minden királyság a gazdagok számára sem, főleg ha van egy ilyen megszállott anyjuk. Ne légy ideges:3 Nem tervezek szomorú dolgokat, hiszen részben azért írom a történetet, hogy csöppentsek egy kis boldogságot azoknak az életébe, akik olvassák. Lehet, hogy ez sok alkalommal nem jött össze eddig, de majd a végén...:D
A tökéletessége a tizedik dolognak szerintem túl sablonos lett volna, sőt. Én még ezt is borzasztóan sablonosnak tartom, viszont pont ettől lett az egész dolog emberi. Mert bármennyire is közhely, ezt már mindenki átélte legalább egyszer, és én ezeket a dolgokat szeretném hangsúlyozni, szeretnék a realitás talaján maradni, és nem akarok egy kitalált tündérmesét kreálni ebből. Szeretném, hogy mindenki beleélje magát, és hogy érezzétek a karaktereket, legyen az szomorúság vagy boldogság vagy fájdalom, vagy akármi. Ez a célom:)
Köszönöm, nagyon aranyos vagy, és olyan jó érzés, hogy így törődsz velem.
Remélem, hogy tudom hozni a közeljövőben a folytatást, megpróbálom még ebben a hónapban hozni;;
Köszönöm, hogy írtál^^ És már nem is vagy csendes olvasó, aki ennyiszer írt nekem, azt már nem nevezném annak:D
Szegény Jongdae ;c Tudtam, hogy nem lesz jó vége, ha ennyi idő után megszeretem ><
TörlésTalán sablonos, de mivel az élet is az, ettől olyan -ahogy mondtad is - emberi. De akkor is, az egész ötlet, meg minden ><
Kyyaaaa~~ majd megpróbálok valami nevet kitalálni xDD
Na én is megérkeztem, hogy így korán reggel kitöltsem a blogodon a fanolási hajlamaimat ;;;
VálaszTörlésEl sem tudod képzelni, mennyire vártam már ezt a részt, annak pedig hihetetlenül, hogy részben miattam készült el a fejezet, ez annnyira jó érzés :3 ♥ Azt pedig nem mondtam neked - nem akartam hogy úgy érezd nyaggatlak a résszel -, de tegnap így öt-tíz percenként nézegettem a blogodat, hogy van-e már folytatás, hogyha igen, akkor annyi előnyöm legyen a többiekkel szemben, amíg posztolsz ^^"
De akkor térjünk rá a részre:
IMÁDTAM. Komolyan, a kicsi Baekyeol imádó lelkemet hazavágtad vele, már én rágtam a körmömet Baekhyun helyett, már én kívántam azt, hogy CSÓKOLJ MÁR VÉGRE BASZKI. Vagyis nem engem, Baekhyunt, na jó azért engem is lehetne ;;; De haladjunk csak szépen sorjában.
Park Chanyeol Byun Baekhyun házában. Reggel. A konyhában. FÉLMEZTELENÜL. Kell még ragoznom? Mert szerintem minden olvasó hozzám hasonlóan nyáladzva képzelte el a jelenet, azt kívánva, hogy ez a félisten reggel az ő konyhájukban sürgölődjön. Én Baekkie helyében már párduc módjára vetettem volna rá magamat, de hát ez a gyerek erős akarattal rendelkezik, így ezt is megállta. Pedig biztos direkt meztelenkedett Chanyeol *sigh*
Ide be is szúrnám a kedvenc részletemet a reggelihez kapcsolódóan:
"- Ezt itt imádom - mutattam a tükörtojásra a villával. - Téged már kevésbé.
- Ugyan már, itt ülsz egy szál boxerben, és próbálod nekem beadni a tagadhatatlant?" Szerintem sem Baekhyun, szerintem sem. Még a vak is látja hogy hazudsz, muhahahahhaha. (Netta egyszer azt mondta, hogy mikor ezt írom le, ez ugrik be neki rögtön: https://www.youtube.com/watch?v=S1Q0-K4yRPs szerintem én ennyire nem vagyok bad, meg azért a hangom is csak egy leheletnyit mély :D)
Lényeg a lényeg, ilyen reggeliket szerintem még írhatnál, félmeztelen Chanyeollal az élen ;;;
Junmyeon meg... Ha továbbra is ilyen beszari fasz lesz, akkor mélységesen csalódni fogok benne!!! Menjen oda az anyja elé, és mondja meg neki szépen, hogy no esküvő, no életem irányítása, yes szeretem JONGDAET. Nehéz ez? Annyira azért nem :D Remélem, hogy Suchennek jó véget szánsz, mert annyira aranyosak együtt, és mikor Jongdae felhívta Baekhyunt, hogy csináljanak valamit este... A szívembe mart, komolyan :( Nem szeretném őt szomorúnak látni, ezért is akarom, hogy Junmyeon az anyjának mondja meg a dolgokat, és ne Jongdaenek. MERT ŐK TÖKÉLETESEK EGYÜTT, HALLOD? NE LEGYÉL GONOSZ, VIVI, NE LEGYÉL GONOSZ T____T Velük ne.
Ejj ketté kellett szednem
TörlésMuszáj vagyok kitérni csodálatom tárgyára, Oh Sehun gyökérre, aki bár személyesen nem szerepelt a részben, mégis kapott tőle Baekhyun egy levelet. Hát itt már elkezdtem rosszat sejteni, nem egyszer mondtad, hogy őt utálni fogjuk, és a megérzéseim se súgtak mást ebben a pillanatban. Demiért T___T Mindegy, őt bárhogyan szeretem :D Kíváncsi vagyok a levél tartalmára, és arra, mik is a valódi szándékai Oh barátunknak.
Aztán mikor Park Chanyeol megjelent CSAK EGY TÖRÖLKÖZŐVEL A DEREKÁN, és úgy szimplán csak Park Chanyeol volt, azt hittem, végem van. Komolyan, ott annyira tökéletes lehetőség volt egy csókra, de neeem, mert hát az írónő kis gonosz ;;; Oké, értem én, hogy nem akarsz elkapkodni semmit, és egyébként ennek hihetetlenül örülök, mert legalább egy olyan történetet kapunk ezáltal, amiben a második fejezetben még nem dúl a love, meg sokkal jobb kivárni az ilyeneket. De hát a fangirl énem beszél belőlem sokszor, szóval olyankor ne is hallgass rám, csak egy icipicikét. Tudom, hogy úgyis lesz csók, mert hát ki vannak ezek már éhezve egymásra :3
Megint egy részlet: "- Sajnálom Jongdae, ma nem érek rá, mert... - próbáltam olyan kiskaput keresni, amibe még ő sem tud beleszólni, és amit ő is elfogadott volna. - Mert randizni megyek.
- Ó. Óvszert vigyél, de azért ne engedd a csávónak, hogy egyből megdugjon - nevetett, én pedig csak hüledeztem rajta, hogy miért gondol ilyesmiket." Amúgy itt én azon gondolkodtam el, hogy Chanyeol ezt miért nem hallotta, tök vicces lett volna, főleg hogy utána még említette is őt Jongdae :DDDD
Mert Chanyeol minimum biszex, hahahhaha.
A parti pedig... Nem tudom, én pont így képzeltem el, biztos tele volt gazdag emberekkel :D Bár vártam, hogy Junmyeon menyasszonyát jobban bemutasd, de végül is elég volt az a pár mondat róla, már nem volt szimpi. Túlságosan is Suchen fan vagyok, nnna. De ez a te hibád, ahogy a Kaibaek fanolásom is.
A végén pedig, amikor Chanyeolhoz indult Baekhyun... hát esküszöm nekem jobban fájt a jelenetet elképzelni, mint neki látni. Vajon ki lehet az a lány? Mindenesetre, nekem már ő sem szimpatikus :D Senki, aki felakarja bontani a történet párosait, szóval... szerintem a női egyedeket már zsigerből utálom itt, sorrynotsorry XDDD
Az utolsó mondat pedig... Legszívesebben felüvöltenék, hogy ez kurvára de nem igaz, mert hát nincs olyan, hogy Chanyeol nem lehet az övé, mert Baekhyun-t ki ne szeretné? :D Kis köcsög általában, néhanapján aranyos, nem mellesleg baszottul HELYES, akárcsak Chanyeol HAVERJA. Tökéletes páros. :3
Ez a tíz ok, amiért utálom Park Chanyeolt dolog pedig hihetetlenül tetszett, vigyorogva olvasgattam ezeket, egyre jobban kezdem szeretni ezt a történetet :3 SZÓVAL SIESS A KÖVETKEZŐ FEJEZETTEL *-* Ahh, alig bírok várni jerosdkwesdkcxwedsnx ♥
Ejj, ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok, de a te véleményeid mindig olyan nagy hatással vannak rám, és nem is értem, hogy miért írsz nekem mindig ilyen szépeket, hát mindjárt sírva fakadok ;;
TörlésÉn annak örülök, hogy van valaki, akinek fontos még ez a történet, hogy nyaggat, és kérdezgeti, hogy mikor lesz már új fejezet - hát te is tudod szerintem, hogy ez mennyire jó érzés. Emiatt gyorsan el akartam vele készülni, ami szerintem meg is látszik rajta, de már nem akartam új rész nélkül hagyni téged, vagy titeket, akik várták. Egyébként itt mindig elgondolkodom azon, hogy vajon sokan várják-e, meg hogy mit fognak hozzá szólni. Hahahaha, akkor azért volt olyan sok az oldalmegjelenítés:D
Hát igen, a vizuális Baekyeol lelkek tartsanak össze, már én is szívesen írnám azt a csókjelenetet basszus, de nem lehet. Lehet, hogy még nagyon sokáig nem lesz semmiféle kiss scene, hogy jobban várjátok hahahaha. Egyébként attól félek, hogy ha majd minden happy lesz akkor hamar megunjátok, viszont azt sem szeretném, hogy a happiness delight csak egy napig, vagy maximum két napig tartson. Ördögi kör ez, mert magamból kiindulva nem szeretem, ha egy történetben csak boldogság van, és hamar meg tudom unni. Ezért szeretem húzni az eseményeket. Lehet, hogy nem is egy hónap lesz xd
Park Chanyeol Byun Baekhyun házában. Reggel. A konyhában. FÉLMEZTELENÜL. Nem kell ragoznod, szerintem a nagybetűk kellően hatásosak, és teljes mértékben megértem, hogy mire gondolsz:D Áh, hát azért nem hiszem, hogy minden olvasó, például Mirtill nem is szereti Chanyeolt... EZEN VÁLTOZTATNUNK KELL BIA, SZERINTEM TÁMADJUK MEG CHANYEOL-ÁRADATTAL. Hahahahaa, olyan jó érzés tudni azt, amit ti nem tudtok. De amúgy a találgatásotok majdnem mindig az, amire én gondolok, úgyhogy királyak vagytok. Chanyeol szeret félmeztelenkedni, csak ezért csinálta, na *persze, teljesen így van, hát hogyne*.
Úristen, amikor ezt a videót láttam még anno... hát én mindig fetrengek rajtuk, és Youngjae kis drágám, hát milyen szépen ejti ki az angol szavakat - igen, nekem egyből ilyenek tűnnek fel XD HIMCHAN EGY... nyomi gyerek, még azt sem tudja kimondani, hogy power XD Imádom, de a legjobb tőle akkor a loof is on fire. Egy kis megjegyzés még, hogy úúúgy imádtam így Yongguk haját, bár mindenhogy imádtam, de így különösen.
Óóó, lesznek még reggelek drága Bia, lesznek még:D
Junmyeon karaktere megköveteli, hogy egy beszari fasz legyen, legalábbis az anyjával szemben. Az egyik barátom teljes mértékben ugyanolyan, mint ahogy Junmyeont formáltam meg. Anyuci pici fia, egyébként nélküle meg egy rohadék, durvább mint Junmyeon karaktere. Amikor meg az anyjával van, egy kis tündér... Nem is értem azt a gyereket, de amúgy imádnivaló ettől függetlenül:D Háááát... Magam sem tudom egyébként, hogy milyen véget szánok a Suchen-szálnak. Már minden megfordult a fejemben, de nem szeretem ezeket előre kitalálni, én majd csak írom, amit a szívem diktál - mindig azt csináltam eddig, remélem, hogy most sem fogok magamban csalódni. Nem akarok nagyon drámai véget nekik, de azért a társadalmi rétegeknek vannak hátrányai, ez érződni fog rajtuk is. NEM LESZEK GONOSZ, I PROMISE.
Drága Bia, Oh Sehun egyedül, és csakis kizárólag miattad szerepelt a történetben. Nem tudom, hogy szánok-e még neki valamilyen szerepet, úgy gondoltam, hogy majd ezzel a levéllel lezárul minden, és még azt is megoldottam, hogy ne utálja őt senki a történetben - de ez erősen spoiler lenne, ezért nem mondok a levélről semmit. Egyébként imádatod tárgya engem is minden alkalommal elvarázsol, nehéz volt megállni, hogy ne írjak egy kis Sebaek-et, tekintve, hogy ők is nagyon közel állnak a szívemhez. Bia... én Sebaeket akarok olvasni. KHMMMMM.
TörlésSzimplán Park Chanyeol:D Rémlik valami ilyesmi, hogy ilyet írtam, de már nem tudom hogy fogalmaztam meg. Úristen, milyen memóriám van. Bár igaz, hogy nem szeretem visszaolvasni a nyomi részeimet - csak akkor teszem meg, amikor kijavítom a hibákat. Nem vagyok gonosz, ezt kikérem magamnak. De hát így több fejezet lesz, mert ha most írtam volna egy csókjelenetet, akkor még maximum öt fejezet lenne hátra. Így meg még annyi van, amennyit csak akarok - vagy amennyit ti akartok;;
Hát ne tudd meg, hogy ezen mennyit gondolkoztam, hogy Chanyeollal mit csináljak ennél a jelenetnél. Eredetileg bele akartam írni, viszont túl soknak gondoltam már, meg akkor nem tudtam volna megoldani, hogy Baekhyun ne jöjjön zavarba, azt pedig nem akarom. Ne kérdezd miért, én csak egyszerűen nem szeretem, ha egy fiú zavarba jön xd
Junmyeon menyasszonyát... Igazából nem akartam neki semmi jelentős szerepet adni, úgy gondoltam, hogy itt, ebben a fejezetben felbukkan, mint idegesítő feleség, aztán kitaláltam egy jobb ötletet. A következő fejezet is a partin fog játszódni, egy kis Chanyeol- az a bizonyos lány- Baekhyun beszélgetéssel, és kiderül, hogy kicsoda Junmyeon menyasszonya. ÖRÜLÖK, HOGY AZ ÉN HIBÁM. Nem tudom, olyan jó érzés, ha miattam szeretnek meg egy párost.XD Te pedig a Sekai mániádat ragasztottad rám, egyszerűen oda meg vissza vagyok tőlük, de azért még Sesoo-t mindig jobban csípem.
Nekem pedig jobban fájt a jelenetet leírni, mint neki látniXD NEKED SEMMILYEN LÁNY NEM SZIMPATIKUS. Jajj drága Bia, pedig lányok kellenek egy történetbe, szép is lenne, ha csak fiúk lennének - ÉN NEM BÁNNÁM AMÚGY, de az nem lenne reális. És én már éppen elég olyat dolgot írtam, ami nem reális, úgyhogy próbálom a fikciókat a legkisebbre csökkenteni. Amúgy én is így vagyok vele... Ha Baekyeol van, akkor meg ne lássak egy nőt, mert ott harmadik világháború lesz:D
Amúgy most hogy így említed, egyelőre nem találkoztam olyan személlyel, aki ne szeretné Baekhyunt. Bár meg is értem, egy időben nekem is ő volt a mindenem, de nem is csodálkozom, Byun Baekhyun egy gyönyörűség, meg a hangja is, meg mindene. De akkor is, Chanyeol... Chanyeol. És imádom.
Hát már legszívesebben írnám, de elhagyott engem valami, és nem tudok írni, és emiatt most minden bajom van. De majd most megnézek egy romantikus drámát, és rendben leszek:D
Köszönöm, hogy írtál, köszönöm, hogy mindig számíthatok rád♥
Úristen! Először is gratulálok az érettségihez, remélem nem volt olyan bitangnehéz ><
VálaszTörlésMásodszor pedig jóisten előre sajnálom Jongdaet :(
De megnyugtat hogy legalább nem vonzódik ahhoz a lányhoz a főnök ;)
Na és ki lehet az a lány Park Félistenvagyok ChanYeol mellett?
10 ok amiért Baek utálja őt...hát a tizedik a legrosszabb :/
Siess a következővel és remélem idővel mindnre lesz megoldás^^
Köszönöm szépen, hát nem volt éppen a legkönnyebb, de a lényeg, hogy túl vagyok rajta. Most nem akarok jóó sokáig a tanulásra koncentrálni:D
TörlésIgen, szegény Jongdae, rendesen kicsesztem vele, de már elterveztem, hogy hogy legyen kevésbé fájdalmas ez neki. A következő részben pedig leírom, hogy ki is ez a lány, és hogy miért nem vonzódik hozzá a főnök.
Park Félistenvagyok Chanyeol (hát ez nagyon tetszik) mellett az a lány... no spoiler:D
Igen, próbáltam átlagos tíz okot keresni, hogy mit utálhat benne, abban biztos voltam, hogy a külsejére rámegyek, és így a tizedik pontban ez egy kegyelemdöfés volt.
Megpróbálok sietni, bár most nem megy olyan könnyen. Mintha szivacs lenne az agyam helyett.
Köszönöm, hogy írtál;;
Szia Vivi!
VálaszTörlésGratuláció özön az érettségidhez. ;) Remélem, hogy a saját magadnak kitűzött célokat elérted és elégedett vagy az eredményeddel. :)
Baekhyun érzései az én érzéseim is. Néha, egy-egy elborult pillanatomban már-már Baekhyunnak képzelem magam és úgy álmodozom PCY-ról. Be kéne tiltani azt az embert, mást nem tudok mondani. :) Félmeztelen, egy szál törölközőben...NEM! Én nem szeretnék ilyet látni igazából, mert attól tartok azon nyomban elhaláloznék. Ohmygod O_o azok az ing gombolós jelenetek, főleg a második...*died* Na, ha majd egyszer kifelé gombolódnak azok a gombok... hahaha :D Randira mennek...hát persze, szép is lenne. Oh, de még milyen szép. let's dream it ^^ Jongdae-t irtóra sajnálom. :( Bele se merek gondolni, hogy hogy fog reagálni, ha majd Junmyeon kitálal neki. :/ Sehun levelet írt Baeknek. De miért? Mit tartalmazhat az a levél? :/ „az idióta anyám az idióta fejébe vette, hogy tartsunk az idióta esküvő örömére egy idióta ünneplést ebben az étteremben...” Gratula Voldemyeon, igazán választékosan fejezted ki magad. Azt azért észrevettem, hogy a saját éttermét nem idiótázta le. :D Tíz ok...lenne ott több is, de szavakba se lehet foglalni, hogy miket is lehet utálni azon az istenen. A fülei vezetnek, meg a fekete ing... na jó befejezem, mert nem fogok ma se semmi értelmeset csinálni itthon, ha leragadok Park Francos Feketeinges ChanYeol elemzésénél. :P Na és Kyungsoo beszólása. „Remélem, hogy megfogadod a saját tanácsod majd a közeljövőben.” Hát ja, nem ártana. „A tizedik ok, amiért itálom Park Chanyeolt, hogy nem lehet az enyém.” Ennyi, ezzel mindent elmondott. És most őt is sajnálom, úgy mint az eddigi részek alatt egyszer sem. Rettentően várom a folytatást, és örülök, hogy most már felszabadultál és gyakrabban írsz, hogy aztán komizhassak ide. ^^
Köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
Ditta <3
Szia Ditta;;
TörlésHááát... mehetett volna jobban is, de nem panaszkodhatok. Én megtettem minden tőlem telhetőt, de a magyarban csalódtam. Sokkal jobban is mehetett volna, de stresszhelyzetben nem tudtam úgy teljesíteni. De egyébként meg vagyok elégedve, csak a magyar idegesít.
ÚRISTEN, hát könnyekig hatódom komolyan. Próbálom ezt elérni, hogy ti bele tudjátok képzelni magatokat Baekhyun helyébe, úgy mint én, amikor írom. Nagyon örülök neki, hogy nálad ezt sikerült elérnem:3 Hááát, lehet, hogy néha tényleg túlzásba viszem Chanyeol istenítését, de nem tehetek róla. Szerintem vonzó, meg minden, és csak írom, amit a szívem diktál. Úristen, a törölközőset annyira nehezen írtam le. XD Hát most ha ez tényleg megtörténne... omg. Úristen, már nem is emlékszem a második ing gombolós jelenetre. Egyébként nem tudom mi volt vele a célom, szimplán azt akartam, hogy valamilyen úton-módon érintkezzenek.
Hát Jongdae... Én is sajnálom, de ennek is oka van, hogy miért szánok neki MOST MÉG szomorú véget. Nem bonyolódok bele a részletekbe, egyszer valaki azt mondta nekem, hogy szerinte ez egy cukimuki fluffocska, mert olyan cukimuki karaktereim vannak meg az egész történet az - persze, máshogy fogalmazva. Én pedig kiálltam az igazamért, és mondtam, hogy azért egy fluff nem teljesen ilyen, mert szinte mindegyik részben van valami drámai. De ő csak mondta és mondta... Nem szeretem, ha cukinak tartják a történetem. Mert szerintem nem az, ahogy a karaktereim sem - már csak Baekhyunból is kiindulva, aki egy gyökér. Részben emiatt van, meg hát így érdekesebb a sztori:D
Sehun levele... coming soon. Nagyon utálni fogtok, de mér felkészültem rá, hahahhha:D
IGEN, AMÚGY TELJESEN RANDOM JÖTT XD Mármint az, hogy az éttermét nem idiótázta le. De hát ő a főnök, miért tenné.
Igen, biztos van több ok, biztos találtam volna még, de nálam a mosolya vezet;;Olyan gyönyörű mosolya van a gyereknek.
Amit mondott Kyungsoo azzal abszolút egyetértek, és egyébként nem csak a történetben, hanem az életben is. Bevallom neked, azt egy gyenge pillanatomban írtam, nagyon elgondolkoztam egy-két dolgon, de azt hiszem, hogy helyesen döntöttem.
Köszönöm, hogy mindig számíthatok rád, hogy mindig itt vagy!:) ♥
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a fejezet is.*-* Szegény Baekhyunnak szinte tapintható a szexuális frusztrációja.:D Tényleg megfogadhatná a saját tanácsát, egy kis baszélgetésnél (direkt írtam így.:D) nincs is jobb.xD
Szegény Kyungsoot nagyon sajnálom, nem tudom hogy külön kitérsz-e még rá, de remélem kibékül a barátnőjével.
Junmyeon komolyan mondom, ha nem küldöd el anyádat a búsba, akkor megteszem én! Jongdae előbb-utóbb úgyis megtudja és akkor lesz nemulass.:D
Egyet kell értenem Baekhyunnal, Park Chanyeol valóban tökéletes, azon kívül, hogy az ingjét nem tudja begombolni. De sebaj, majd Bacon segítő kezet nyújt neki *perverz fej*.
Nagyon remélem, hogy a kiscsaj nem moudul rá a Zsiráfra, mondjuk van egy érzésem, hogy nem, lehet régi ismerősök vagy valami...Aztán lehet ez a tippem se jött be.:D
Arra meg rohadt kíváncsi vagyok, hogy Sehunnak mi áll a levelében.
Nagyon várom a következő részt, fantasztikusan írsz. ^^
Ui.: Gratula az érettségihez, reméljük jól sikerül.:)
Szia;;
TörlésIgen, szegény Baekhyun már nem fogja sokáig bírni, az egyszer biztos. Nem is akartam amúgy, hogy ennyire tapintható legyen, csak így jött. Baszélgetés? Nem is tudom XD Most egy doramát néztem, és nagyon megragadott az a mondat, hogy " a kapcsolatuk még nem áll készen rá".
Kyungsoo hiányom van, ráadául akkor még frusztrált is voltam, szóval az ő gondolatai az enyémek - bár mindenkié, de azért beleépítem a karaktereket. Még lesz benne Kyungsoo, mert ő egy tünemény, és kell ide Kyungsoo;;
Szegény Junmyeon. Mindenki így vélekedik róla:D Hojjojj, mik lesznek még itt.
Park Chanyeol egy nyomi, mert... Igen, a pillanat, amikor keresem a szavakat, de nem találom.
A levélre mindenki kíváncsi:3 Aki kíváncsi....
Az érettségim jól sikerült, bár lehetett volna jobb is, de már úgy maradXD
Köszönöm, hogy írtál;;