Ajánlott zene: Alex Clare - Too close (acoustic version)
... az istenit!
Még a szar is belém fagyott, de határozottságot sugallva elindultam az irányába, miközben elkaptam tekintetem az övéből. Ezt a nőt mindenki ismerte, aki befolyással rendelkezett. Ezt a nőt mindenki ismerte, aki az étterem alkalmazottja volt. Ezt a nőt mindenki félreismerte.
- Anyuka - illedelmesen hajoltam meg, a hangom szinkronban volt a testem remegésével, és kibaszottul nem tudtam, hogy most mitévő legyek.
- Ne szólíts így - hanglejtése pökhendi stílust vett fel, semmitmondó tekintettel indult el az egyik asztal felé.
Most mi a szart csináljak? Nem voltam hülye, már a fejemben a menekülési esélyeimet latolgattam, azonban ez a banya képes lett volna kirángatni engem a férfi mosdó ablakából. Simán bejönne utánam... A tekintete már fájdalmasan szúrt, ezért egy hangos, reményvesztett sóhaj után csigatempóban elindultam az asztal felé, majd helyet foglaltam szemben vele, így egymás kereszttüzébe kerültünk.
- Nem fogok kertelni. Hagyd békén a fiamat! El fogom innen vinni, és majd kigyógyítom belőled. A kisfiam nem lesz egy a fajtádból - leigázó hangnemben mondta, én pedig nem tudtam, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre.
Ez a banya még apámnál is borzalmasabb volt... Jongin azt mondta, hogy a szülei nem sejtik, hogy vonzódik hozzám. Akkor most mi a szar van?
- Ezt miből gondolja? Nincs s-
- Ne hazudj nekem! Nem bírom, ha a szemembe hazudnak, és te most határozottan ezt csinálod. Láttalak titeket. Mindent láttam. Jongin jobbat érdemel. Majd külföldön feleségül vesz egy tisztességes lányt, téged pedig elfelejt. Csak hagyd őt békén!
- Anya! - mindketten a hang irányába fordultunk, Jongin vészjóslóan közeledett az asztalunkhoz. - Baekhyun, ne hallgass rá, ugye nem hitted el egy szavát sem? Nem foglak soha elfelejteni, nem tudlak - Jongin leült mellém, és próbálta megfogni a kezem, de én mindig hárítottam az érintéseit.
Jólesett volna a gyengéd cirógatása, de nem akartam az anyját még ennél is jobban dühbe hozni. Az szívem ezernyi apró darabra tört, miközben láttam Jongin kétségbeesett tekintetét.
- Fiam! Most azonnal beszállsz a kocsiba, nem mondom el még egyszer! - a banya hangja erélyes volt, Jongin pedig csukott szemekkel, idegesen sóhajtott.
- Kérlek, ezt még beszéljük meg. Találkozzunk később, oké? - bizakodva kérdezte, nekem pedig nem volt szívem a határtalan nyughatatlanságát egy elakadó lélegzetté tenni a szavaimmal. Aprót bólintottam, Jonginról pedig legurult a megkönnyebbülés sziklája. Tekintete mérget fecskendezett az anyja szemeibe, de a nő ugyanolyan lekezelően és szigorúan nézte őt, mint pár perccel ezelőtt. Jongin felállt, és mint egy kicseszett rabszolga, teljesítette az anyja kiszabott követelését.
- Utoljára mondom el, Jongin nem illik hozzád! - még egy utolsót belém döfött, majd ízléses, kifinomult mozdulatokkal felállt, és már csak suhanó foszlányként láttam, ahogy a kocsival elhajtottak.
Mérhetetlen fájdalom töltötte meg a lelkemet, amikor végleg egyedül maradtam. Az étteremben lézengtek körülöttem az emberek, de egyetlen pillantást sem vetettem rájuk. Nem mertem a szemükbe nézni, ami bizonyára tele lett volna kizárólagos megvetéssel, undorral. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy elvesztem a saját feneketlen tengeremben, és megfulladtam benne. Nem tudtam kisodródni a partra, bármennyire is próbálkoztam.
- Mi a helyzet? - Jongdae kérdezte mosolygósan, kifürkészhetetlenül csillogó tekintettel, amikor már átöltöztem öltönybe.
- Szar az élet. Mitől van ilyen jó kedved?
- Király az élet - nevetve megpaskolta a hátam, majd el akart menni, de a karjánál megragadva közelebb rántottam magamhoz.
- Ma este segíts - ez inkább hatott kérdésnek, mint kijelentésnek, de úgy éreztem, ha legalább egy valaki nem lenne velem, akkor agybajt kapnék.
Bizonyára meglátta a szememben a sínylődést. Nagyon nehezen tartottam vissza a felszínre tárulkozó könnyeimet, de ebben a pillanatban Jongdae mintha tudná mire vágynék melegen átölelt, és nyugtatóan kezdte simogatni a hátam.
- Menj haza, beszélek Junmyeonnal. Majd később elmondod, hogy mi történt.
Hálás voltam neki, biztatóan rámosolyogtam, hogy velem minden rendben lesz, mert láttam az arcán a tehetetlenséget, a pánikot, hogy ezzel kapcsolatban nem tud nekem segíteni. Pedig ezzel segít a legtöbbet. Hogy tudja, hogy mire van szükségem. Ilyen egy legjobb barát.
A kitartásom olyan, mint egy kulcstartó. Általában kipróbáljuk az összes kulcsot, míg végül kiderül, hogy az utolsóval tudjuk kinyitni az ajtót. Én nem rendelkeztem ennyi türelemmel. Egy szar alak voltam, és akaratlanul is eszembe jutottak a múltbéli sebeim Jongin anyukája miatt. A rideg hozzáállása megfagyasztotta a fülledt levegőt abban a pillanatban, és valami leigázót művelt; az étteremmel, Jonginnal, a lelkemmel... Nem is voltam tudatába annak, hogy mit csináltam, már csak azt vettem észre, ahogy kicsengett a telefon, és a másik oldalról lévő visszafojtott lélegzetét, miután felvette.
- Vannak neked... érzéseid? - feldúltan kezdtem, de a végére a hangom elhalóvá vált.
- Vannak - hezitálás nélkül mondta Chanyeol, én pedig legszívesebben megütöttem volna.
- Akkor gyere ide. Bizonyítsd be egy olyan emberen, akit tönkretettél, hogy van még szíved. Kíváncsi vagyok néhány válaszodra - érzéstelen hanggal mondtam, mint akinek nem fájna minden egyes szó, majd bontottam a vonalat.
Ha komolyan gondolja, ha ezek után jó embernek tartja magát, akkor el fog jönni.
Pár perc elteltével megdöbbenten konstatáltam, hogy kopogtattak. Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol ilyen gyorsan ide fog érni, ezért nem is számítottam erre az opcióra. Gyorsan ajtót nyitottam, majd Jongin szinte felfalt a közelségével, bizsergetően átölelt, és a falnak nyomott.
Nem csinált semmit, mindössze ölelt, utána mélyen a szemembe nézett, de igazán jólesett. A közelsége, a meleg lehelete, ami csiklandozta a nyakam, a mélybarna íriszei mind-mind csak rontották a kialakult helyzetünket. Tudtam, hogy el kell majd engednem egyszer, azonban még nem voltam rá teljesen felkészülve. Nem éreztem szerelmet, viszont hatalmas támaszom volt, valamint eszeveszettül vonzódtam hozzá, és biztos voltam benne, hogy belé tudnék szeretni. Túl közel voltam hozzá. És abban is biztos voltam, hogy többet adott, mint amit viszonozni tudtam volna. Ettől függetlenül szar volt.
- Most bármit is teszek, az nem az én döntésem lesz. Ugye tudod? - próbált nyugodtságot színleli, azonban a remegő hangja elárulta őt.
- Tudom - feszülten bólintottam, miközben próbáltam a nappaliba invitálni Jongint, de ő a karomnál fogva megragadott, és falhoz passzírozott.
Egyszerre éreztem féktelen vágyat és rossz közérzetet, mert tudtam, hogy nem szabad ilyen gondtalan cselekedetekre gondolnom, viszont vonzott magához Jongin egész lénye.
- Anya azt akarja, hogy menjek el vele külföldre. El fogok vele menni, hogy biztosítsam őt, hogy túl vagyok rajtad. Csak hogy ez nem így van, ugye tudod? Sosem foglak elfelejteni - meg akart csókolni, de én hosszas civódás után a szívemben elfordítottam a fejem. Egyikünknek sem lett volna jó, csak még fájóbbá tette volna a búcsút. - Nem kérhetem azt, hogy várj meg. Nem fogom ezt kérni, de minden porcikám ezt kívánja. Annyit kérek, hogy ha visszajövök, és még nem felejtettél el, találkozzunk. Én várni foglak.
- Meddig leszel külföldön?
- Nem tudom, talán egy év, talán több. Anyám nagyon makacs nő...
- Ó, volt szerencsém hozzá - mindkettőnk ajka mosolyba lendült, miközben én végigvezettem ujjaimat Jongin feszes mellkasán. - Mindenki azt hitte első benyomásra, hogy egy tünemény. Ezért nem is gondoltuk a többi alkalmazottal, hogy dúsgazdadok vagytok. Mindenki félreismerte - feljebb vezettem a kezeimet a tarkójára, miközben az ujjaim köré csavartam selymes tincseit.
- Engem is mindenki félreismert - keserűen elmosolyodott, majd zaklatottan az órájára pillantott.
- Mikor jár le az időnk?
- Most - mondta elakadó lélegzettel, majd a homlokát az enyémnek döntötte.
Megszakadt a szívem, ahogyan kétségbeesetten simította végig a testem, mintha bármelyik percben elveszíthetne. Egész életemben ismertem a fájdalmat, de ez most számomra is újdonság volt. Ezt a fájdalmat magamhoz öleltem. Két kézzel kapaszkodtam belé, olyan erősen, ahogyan csak bírtam, mert sosem akartam elfelejteni azt a kötődést, amit iránta éreztem.
Ez egy olyan rohadt reggel volt, aminek nehéz volt nekikezdeni. Ágyban kellene maradni. De ez csak egy kósza gondolat volt, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató nyújtózkodás maradt. Az ágyat rohamtempóban otthagytam, hogy még véletenül se jusson eszembe visszabújni a meleg takaró alá, és berögzötten a fürdő felé vettem az irányt. Nem akartam farkasszemet nézni a tükörképemmel, a betegesen beesett szemeimmel, ami kimerültséggel és fáradtsággal átitatott volt. Nem akartam a múltra gondolni, de az agyam csak egy mondaton kattogott nyughatatlanul. „A fiam nem lesz egy a fajtádból”. Hát ez lennék én? Egy elkeseredett buzi... Egy elkeseredett buzi, akinek nincs élete.
- Nyisd már ki! - az ajtót olyan erővel ütötték, hogy szinte kiszakadt a helyéről.
És én tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ki rendelkezik ilyen mérhetetlen vehemenciával. Kettős érzelmekkel nyitottam ki az ajtót, egyszerre akartam megölni, viszont választ követeltem a kérdéseimre.
- Nahát, mit keres itt a tökéletesség megtestesítője?
- Fejezd be! Nem vagyok az, ezt te is tudod - be akartam zárni az ajtót, de Chanyeol elkapta a karom, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Tegnap este mondtam, hogy akkor gyere. Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra - el akartam lökni, de még csak annyira sem sikerült, hogy megmozduljon.
Játszi könnyedséggel lökött beljebb, de egy pillanatra sem engedett el. Rohadtul idegesített, hogy nekem kellett volna így bánnom vele, elvégre a csicskám volt.
- Én csak... sajnálom - mondta zavarodottan, a szemei csillogtak valami elfojtott vágytól.
- Azt, hogy nincs szíved? Hogy egy lelketlen alak vagy? - tettem fel a költői kérdést, miközben acélos mosollyal végig a szemébe néztem, de ő egy pillantásra sem volt hajlandó.
- Nem vagyok az! Meg kell értened, hogy miért tettem - a hangja megbánást hordozott magában, igazi bűntudatot.
- Kibaszottul nem értem meg, Chanyeol! - tettetett nyugodtsággal sétáltam beljebb a nappaliba, miközben ő követett, és frusztráltan igazgatta a nyakkendőjét. - Nincs meleged abban a szarban? Nem kényelmetlen?
- Reggel van. Még nincs meleg - érthetetlenül nézett rám, mintha a világ legnagyobb hülyéje lennék. - Beszéltem Junmyeonnal. Látta, hogy szarul vagy, ezért ma nem kell bemenned dolgozni.
- Végre egy jó hír. Junmyeon, az a rohadék... - elmosolyodtam rajta, és jólesett, hogy a főnök törődött velem. - Akkor ezek szerint van egy teljes napom, hogy kínozzalak - most még jobban elmosolyodtam, és figyeltem Chanyeol reakcióját.
A szemei a kétszeresére nőttek, kétségbeesett tekintete most valami segélykiáltásért könyörgött, én pedig kirobbanó örömmel konstatáltam mindezt. Mert a legjobb öröm a káröröm. Nem csinált semmit, csak állt egyhelyben, mint valami cseszett agyhalott.
- Mit akarsz tőlem? - a hangja megviselt volt, az arca reményvesztettséget sugárzott.
Ó, mit nem akarok tőled, drága Chanyeol.
- Ne aggódj - mondtam neki bizalmat sugallva, de a gondolataimban már az abszurdabbnál abszurdabb feladatokat pörgettem le.
- Te nem vagy normális! - eszeveszettül ordibálta, amikor már erősen kapaszkodtam belé, kezeimet a nyaka köré kulcsolva. - Bárki megláthat minket...
- Ugyan már, ez a tengerpart, senki nincs itt ilyen korán.
- Ez is azt bizonyítja, hogy egy hülye gyerek vagy. És miért jó neked ez, ha a hátamon cipellek? - kérdezte nagy levegővételek közepette, majd megindult a homokos talajon.
- Mert kényelmes vagy.
Éreztem a kora reggeli csípős szellőt, hallottam a tenger robaját, és meglepően jó volt a kedvem, hogy Chanyeollal lehettem. A zakóját levette, így a fekete ingen keresztül kirajzolódott a hátizma, amire tökéletes rálátásom volt. Nem bírtam tovább, az érzéseim szinte felfaltak, belefúrtam az arcom a nyakhajlatába, és beszívtam a férfias illatát. Nehéz volt kontrollálni magam, a feltörekvő érzelmeimet, de férfiasan helyt álltam, azt hiszem.
- Ezt... most mégis miért csinálod? - a hangja zavart volt, egy pillanatra felém nézett, de így az arcunk vészesen közel volt, ezért gyorsan elkapta tekintetét az enyémből, és újra az utat nézte.
- Te sem árulsz el nekem semmit, ezért én sem fogok.
- Meddig kell még ezt csinálnom?
- Sokáig.
- Meddig kell még itt maradnunk?
- Sokáig. De ne dumálj, inkább menjünk be a vízbe - ingerülten kezdtem el, idegesített az állandó kérdés-sorozata.
- Szarrá akarsz fagyni?! Én biztos, hogy nem megyek be...
- Pedig bemegyünk mindketten. MOST - hangom ellentmondást nem tűrően csengett, Chanyeol pedig lemondóan sóhajtott, és lassan a tenger felé vette az irányt. - Élvezni fogod.
- Ja, hát persze...
Komolyan, még egy hisztis liba sem rinyált ennyit, mint ő. Idegesítően lassan ment, de nem akartam rászólni emiatt is, ezért hagytam, hogy a saját tempójában érjünk a vízbe. Ahogy egyre közeledtünk éreztem a hideget a talpamon, ahogy a tenger nagy hullámokban érte. Mint mindig, most is Chanyeolnak volt igaza, a víz jéghideg volt, amit a kora reggeli enyhe szellő csak tetézett. Hirtelen felindulásból a fodrozódó hullámokba dobott, én pedig kapálózva próbáltam a felszínre jönni.
- Baszd meg! - ordibáltam, és a szemébe fröcsköltem a vizet, amit ő minden alkalommal hárított.
- Nyugodj már meg, te akartál annyira bejönni - nevetett, miközben én próbáltam a testét a vízbe passzírozni, de meg sem mozdult.
Kinevetett engem, és ezt nem hagytam annyiban. Mindenesetre tudtam, hogy élvezni fogja. A hátára ugrottam, ezzel kizökkentve őt az egyensúlyából, de sikeresen megtartott mindkettőnket. A dereka köré kulcsoltam mindkét lábam, hogy biztonságban érezhessem magam, és ne kerüljek még egyszer a víz dermesztő hullámai közé. Már meg sem lepődött rajtam, egy mozdulattal a térdhajlatom alá nyúlt, és ő biztosította, hogy le ne essek.
- Menjünk beljebb.
- Szerintem már eléggé szarrá fagytunk - mosolyogva mondta, miközben rám nézett, és már őt sem zavarta, hogy az arcunk vészjóslóan közel volt egymáshoz.
De annyira közel, hogy ha egy apró mozdulatot tettem volna, az ajkunk összeért volna. Byun Baekhyun, most embereld meg magad, hogy ne tegyél semmit. Meg kellett valahogy mentenem magam, meg a kicseszett szívemet, amit ebben a pillanatban egy fél ország hallhatott, annyira hangosan és hevesen vert.
- Igazad van, inkább menjünk ki.
Reszketve, mégis gyermeki jókedvvel futottunk a nappaliba, a vérfagyasztóan hideg tengertől a ruhánk ránk tapadt, de abban a pillanatban ezt nem bántam. Viszonylag hamar hazaértünk, a tenger nem volt messze a lakásomtól, Chanyeol pedig vacogó fogakkal sürgetett mindig, hogy menjünk gyorsabban.
- Törölköző? - sietve kérdezte, én pedig lelki szemeim előtt láttam, ahogy félmeztelenre vetkőzik, ezzel lassan az őrületbe kergetve engem. De most komolyan, mi van velem?!
- A fürdőben, második fiók - szinte nagyvonalakban mondtam, majd halkan felszisszentem, mert éles fájdalmat éreztem a vádlimban.
- Mit csináltál? - kíváncsian kérdezte, majd a kanapéra ültetett, ő pedig letérdelt elém. Ó, te jó ég...
- Biztos akkor ütöttem be valami szarba, amikor beledobtál a vízbe.
Megbánóan nézett rám, majd a tekintetét egyből elkapva az enyémből lassan a vádlimhoz ért, és bizsergetően masszírozni kezdte. Nem hittem a saját szememnek, hogy Park Chanyeol SAJÁT AKARATÁBÓL ilyenre vetemedett. Eddig mindig csak akkor tett ilyen számomra jóleső dolgot, ha megparancsoltam neki. A haja nedves volt és összevissza állt, a fekete ing még jobban kiemelte mellizmait, és nekem rohadtul tetszett ez az igencsak félreérthető szituáció. Már szinte nem is éreztem a fájdalmat, csak megbabonázva néztem őt, egy pillanatra sem akartam elengedni látómezőm elől. Lassan, nyugtató-gyengéden masszírozta a vádlimat, miközben én arra gondoltam, hogy bele akarok túrni a nedves hajába, hogy apró csókokat akarok hinteni a nyakára. De ez teljesen normális vízió volt egy meleg fiútól, mert Chanyeol vonzó volt. Minden számára sematikus érintése bennem egyre több megmagyarázhatatlan érzést keltett. De a valóság már csak ilyen; az elképzeléseink megsemmisítője volt.
- Mi az? - kérdezte, miközben újból rám nézett, én pedig valami újat láttam a tekintetében.
- Semmi, csak... az istenit!
- Anyuka - illedelmesen hajoltam meg, a hangom szinkronban volt a testem remegésével, és kibaszottul nem tudtam, hogy most mitévő legyek.
- Ne szólíts így - hanglejtése pökhendi stílust vett fel, semmitmondó tekintettel indult el az egyik asztal felé.
Most mi a szart csináljak? Nem voltam hülye, már a fejemben a menekülési esélyeimet latolgattam, azonban ez a banya képes lett volna kirángatni engem a férfi mosdó ablakából. Simán bejönne utánam... A tekintete már fájdalmasan szúrt, ezért egy hangos, reményvesztett sóhaj után csigatempóban elindultam az asztal felé, majd helyet foglaltam szemben vele, így egymás kereszttüzébe kerültünk.
- Nem fogok kertelni. Hagyd békén a fiamat! El fogom innen vinni, és majd kigyógyítom belőled. A kisfiam nem lesz egy a fajtádból - leigázó hangnemben mondta, én pedig nem tudtam, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre.
Ez a banya még apámnál is borzalmasabb volt... Jongin azt mondta, hogy a szülei nem sejtik, hogy vonzódik hozzám. Akkor most mi a szar van?
- Ezt miből gondolja? Nincs s-
- Ne hazudj nekem! Nem bírom, ha a szemembe hazudnak, és te most határozottan ezt csinálod. Láttalak titeket. Mindent láttam. Jongin jobbat érdemel. Majd külföldön feleségül vesz egy tisztességes lányt, téged pedig elfelejt. Csak hagyd őt békén!
- Anya! - mindketten a hang irányába fordultunk, Jongin vészjóslóan közeledett az asztalunkhoz. - Baekhyun, ne hallgass rá, ugye nem hitted el egy szavát sem? Nem foglak soha elfelejteni, nem tudlak - Jongin leült mellém, és próbálta megfogni a kezem, de én mindig hárítottam az érintéseit.
Jólesett volna a gyengéd cirógatása, de nem akartam az anyját még ennél is jobban dühbe hozni. Az szívem ezernyi apró darabra tört, miközben láttam Jongin kétségbeesett tekintetét.
- Fiam! Most azonnal beszállsz a kocsiba, nem mondom el még egyszer! - a banya hangja erélyes volt, Jongin pedig csukott szemekkel, idegesen sóhajtott.
- Kérlek, ezt még beszéljük meg. Találkozzunk később, oké? - bizakodva kérdezte, nekem pedig nem volt szívem a határtalan nyughatatlanságát egy elakadó lélegzetté tenni a szavaimmal. Aprót bólintottam, Jonginról pedig legurult a megkönnyebbülés sziklája. Tekintete mérget fecskendezett az anyja szemeibe, de a nő ugyanolyan lekezelően és szigorúan nézte őt, mint pár perccel ezelőtt. Jongin felállt, és mint egy kicseszett rabszolga, teljesítette az anyja kiszabott követelését.
- Utoljára mondom el, Jongin nem illik hozzád! - még egy utolsót belém döfött, majd ízléses, kifinomult mozdulatokkal felállt, és már csak suhanó foszlányként láttam, ahogy a kocsival elhajtottak.
Mérhetetlen fájdalom töltötte meg a lelkemet, amikor végleg egyedül maradtam. Az étteremben lézengtek körülöttem az emberek, de egyetlen pillantást sem vetettem rájuk. Nem mertem a szemükbe nézni, ami bizonyára tele lett volna kizárólagos megvetéssel, undorral. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy elvesztem a saját feneketlen tengeremben, és megfulladtam benne. Nem tudtam kisodródni a partra, bármennyire is próbálkoztam.
- Mi a helyzet? - Jongdae kérdezte mosolygósan, kifürkészhetetlenül csillogó tekintettel, amikor már átöltöztem öltönybe.
- Szar az élet. Mitől van ilyen jó kedved?
- Király az élet - nevetve megpaskolta a hátam, majd el akart menni, de a karjánál megragadva közelebb rántottam magamhoz.
- Ma este segíts - ez inkább hatott kérdésnek, mint kijelentésnek, de úgy éreztem, ha legalább egy valaki nem lenne velem, akkor agybajt kapnék.
Bizonyára meglátta a szememben a sínylődést. Nagyon nehezen tartottam vissza a felszínre tárulkozó könnyeimet, de ebben a pillanatban Jongdae mintha tudná mire vágynék melegen átölelt, és nyugtatóan kezdte simogatni a hátam.
- Menj haza, beszélek Junmyeonnal. Majd később elmondod, hogy mi történt.
Hálás voltam neki, biztatóan rámosolyogtam, hogy velem minden rendben lesz, mert láttam az arcán a tehetetlenséget, a pánikot, hogy ezzel kapcsolatban nem tud nekem segíteni. Pedig ezzel segít a legtöbbet. Hogy tudja, hogy mire van szükségem. Ilyen egy legjobb barát.
A kitartásom olyan, mint egy kulcstartó. Általában kipróbáljuk az összes kulcsot, míg végül kiderül, hogy az utolsóval tudjuk kinyitni az ajtót. Én nem rendelkeztem ennyi türelemmel. Egy szar alak voltam, és akaratlanul is eszembe jutottak a múltbéli sebeim Jongin anyukája miatt. A rideg hozzáállása megfagyasztotta a fülledt levegőt abban a pillanatban, és valami leigázót művelt; az étteremmel, Jonginnal, a lelkemmel... Nem is voltam tudatába annak, hogy mit csináltam, már csak azt vettem észre, ahogy kicsengett a telefon, és a másik oldalról lévő visszafojtott lélegzetét, miután felvette.
- Vannak neked... érzéseid? - feldúltan kezdtem, de a végére a hangom elhalóvá vált.
- Vannak - hezitálás nélkül mondta Chanyeol, én pedig legszívesebben megütöttem volna.
- Akkor gyere ide. Bizonyítsd be egy olyan emberen, akit tönkretettél, hogy van még szíved. Kíváncsi vagyok néhány válaszodra - érzéstelen hanggal mondtam, mint akinek nem fájna minden egyes szó, majd bontottam a vonalat.
Ha komolyan gondolja, ha ezek után jó embernek tartja magát, akkor el fog jönni.
Pár perc elteltével megdöbbenten konstatáltam, hogy kopogtattak. Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol ilyen gyorsan ide fog érni, ezért nem is számítottam erre az opcióra. Gyorsan ajtót nyitottam, majd Jongin szinte felfalt a közelségével, bizsergetően átölelt, és a falnak nyomott.
Nem csinált semmit, mindössze ölelt, utána mélyen a szemembe nézett, de igazán jólesett. A közelsége, a meleg lehelete, ami csiklandozta a nyakam, a mélybarna íriszei mind-mind csak rontották a kialakult helyzetünket. Tudtam, hogy el kell majd engednem egyszer, azonban még nem voltam rá teljesen felkészülve. Nem éreztem szerelmet, viszont hatalmas támaszom volt, valamint eszeveszettül vonzódtam hozzá, és biztos voltam benne, hogy belé tudnék szeretni. Túl közel voltam hozzá. És abban is biztos voltam, hogy többet adott, mint amit viszonozni tudtam volna. Ettől függetlenül szar volt.
- Most bármit is teszek, az nem az én döntésem lesz. Ugye tudod? - próbált nyugodtságot színleli, azonban a remegő hangja elárulta őt.
- Tudom - feszülten bólintottam, miközben próbáltam a nappaliba invitálni Jongint, de ő a karomnál fogva megragadott, és falhoz passzírozott.
Egyszerre éreztem féktelen vágyat és rossz közérzetet, mert tudtam, hogy nem szabad ilyen gondtalan cselekedetekre gondolnom, viszont vonzott magához Jongin egész lénye.
- Anya azt akarja, hogy menjek el vele külföldre. El fogok vele menni, hogy biztosítsam őt, hogy túl vagyok rajtad. Csak hogy ez nem így van, ugye tudod? Sosem foglak elfelejteni - meg akart csókolni, de én hosszas civódás után a szívemben elfordítottam a fejem. Egyikünknek sem lett volna jó, csak még fájóbbá tette volna a búcsút. - Nem kérhetem azt, hogy várj meg. Nem fogom ezt kérni, de minden porcikám ezt kívánja. Annyit kérek, hogy ha visszajövök, és még nem felejtettél el, találkozzunk. Én várni foglak.
- Meddig leszel külföldön?
- Nem tudom, talán egy év, talán több. Anyám nagyon makacs nő...
- Ó, volt szerencsém hozzá - mindkettőnk ajka mosolyba lendült, miközben én végigvezettem ujjaimat Jongin feszes mellkasán. - Mindenki azt hitte első benyomásra, hogy egy tünemény. Ezért nem is gondoltuk a többi alkalmazottal, hogy dúsgazdadok vagytok. Mindenki félreismerte - feljebb vezettem a kezeimet a tarkójára, miközben az ujjaim köré csavartam selymes tincseit.
- Engem is mindenki félreismert - keserűen elmosolyodott, majd zaklatottan az órájára pillantott.
- Mikor jár le az időnk?
- Most - mondta elakadó lélegzettel, majd a homlokát az enyémnek döntötte.
Megszakadt a szívem, ahogyan kétségbeesetten simította végig a testem, mintha bármelyik percben elveszíthetne. Egész életemben ismertem a fájdalmat, de ez most számomra is újdonság volt. Ezt a fájdalmat magamhoz öleltem. Két kézzel kapaszkodtam belé, olyan erősen, ahogyan csak bírtam, mert sosem akartam elfelejteni azt a kötődést, amit iránta éreztem.
*
Ez egy olyan rohadt reggel volt, aminek nehéz volt nekikezdeni. Ágyban kellene maradni. De ez csak egy kósza gondolat volt, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató nyújtózkodás maradt. Az ágyat rohamtempóban otthagytam, hogy még véletenül se jusson eszembe visszabújni a meleg takaró alá, és berögzötten a fürdő felé vettem az irányt. Nem akartam farkasszemet nézni a tükörképemmel, a betegesen beesett szemeimmel, ami kimerültséggel és fáradtsággal átitatott volt. Nem akartam a múltra gondolni, de az agyam csak egy mondaton kattogott nyughatatlanul. „A fiam nem lesz egy a fajtádból”. Hát ez lennék én? Egy elkeseredett buzi... Egy elkeseredett buzi, akinek nincs élete.
- Nyisd már ki! - az ajtót olyan erővel ütötték, hogy szinte kiszakadt a helyéről.
És én tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ki rendelkezik ilyen mérhetetlen vehemenciával. Kettős érzelmekkel nyitottam ki az ajtót, egyszerre akartam megölni, viszont választ követeltem a kérdéseimre.
- Nahát, mit keres itt a tökéletesség megtestesítője?
- Fejezd be! Nem vagyok az, ezt te is tudod - be akartam zárni az ajtót, de Chanyeol elkapta a karom, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Tegnap este mondtam, hogy akkor gyere. Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra - el akartam lökni, de még csak annyira sem sikerült, hogy megmozduljon.
Játszi könnyedséggel lökött beljebb, de egy pillanatra sem engedett el. Rohadtul idegesített, hogy nekem kellett volna így bánnom vele, elvégre a csicskám volt.
- Én csak... sajnálom - mondta zavarodottan, a szemei csillogtak valami elfojtott vágytól.
- Azt, hogy nincs szíved? Hogy egy lelketlen alak vagy? - tettem fel a költői kérdést, miközben acélos mosollyal végig a szemébe néztem, de ő egy pillantásra sem volt hajlandó.
- Nem vagyok az! Meg kell értened, hogy miért tettem - a hangja megbánást hordozott magában, igazi bűntudatot.
- Kibaszottul nem értem meg, Chanyeol! - tettetett nyugodtsággal sétáltam beljebb a nappaliba, miközben ő követett, és frusztráltan igazgatta a nyakkendőjét. - Nincs meleged abban a szarban? Nem kényelmetlen?
- Reggel van. Még nincs meleg - érthetetlenül nézett rám, mintha a világ legnagyobb hülyéje lennék. - Beszéltem Junmyeonnal. Látta, hogy szarul vagy, ezért ma nem kell bemenned dolgozni.
- Végre egy jó hír. Junmyeon, az a rohadék... - elmosolyodtam rajta, és jólesett, hogy a főnök törődött velem. - Akkor ezek szerint van egy teljes napom, hogy kínozzalak - most még jobban elmosolyodtam, és figyeltem Chanyeol reakcióját.
A szemei a kétszeresére nőttek, kétségbeesett tekintete most valami segélykiáltásért könyörgött, én pedig kirobbanó örömmel konstatáltam mindezt. Mert a legjobb öröm a káröröm. Nem csinált semmit, csak állt egyhelyben, mint valami cseszett agyhalott.
- Mit akarsz tőlem? - a hangja megviselt volt, az arca reményvesztettséget sugárzott.
Ó, mit nem akarok tőled, drága Chanyeol.
- Ne aggódj - mondtam neki bizalmat sugallva, de a gondolataimban már az abszurdabbnál abszurdabb feladatokat pörgettem le.
- Te nem vagy normális! - eszeveszettül ordibálta, amikor már erősen kapaszkodtam belé, kezeimet a nyaka köré kulcsolva. - Bárki megláthat minket...
- Ugyan már, ez a tengerpart, senki nincs itt ilyen korán.
- Ez is azt bizonyítja, hogy egy hülye gyerek vagy. És miért jó neked ez, ha a hátamon cipellek? - kérdezte nagy levegővételek közepette, majd megindult a homokos talajon.
- Mert kényelmes vagy.
Éreztem a kora reggeli csípős szellőt, hallottam a tenger robaját, és meglepően jó volt a kedvem, hogy Chanyeollal lehettem. A zakóját levette, így a fekete ingen keresztül kirajzolódott a hátizma, amire tökéletes rálátásom volt. Nem bírtam tovább, az érzéseim szinte felfaltak, belefúrtam az arcom a nyakhajlatába, és beszívtam a férfias illatát. Nehéz volt kontrollálni magam, a feltörekvő érzelmeimet, de férfiasan helyt álltam, azt hiszem.
- Ezt... most mégis miért csinálod? - a hangja zavart volt, egy pillanatra felém nézett, de így az arcunk vészesen közel volt, ezért gyorsan elkapta tekintetét az enyémből, és újra az utat nézte.
- Te sem árulsz el nekem semmit, ezért én sem fogok.
- Meddig kell még ezt csinálnom?
- Sokáig.
- Meddig kell még itt maradnunk?
- Sokáig. De ne dumálj, inkább menjünk be a vízbe - ingerülten kezdtem el, idegesített az állandó kérdés-sorozata.
- Szarrá akarsz fagyni?! Én biztos, hogy nem megyek be...
- Pedig bemegyünk mindketten. MOST - hangom ellentmondást nem tűrően csengett, Chanyeol pedig lemondóan sóhajtott, és lassan a tenger felé vette az irányt. - Élvezni fogod.
- Ja, hát persze...
Komolyan, még egy hisztis liba sem rinyált ennyit, mint ő. Idegesítően lassan ment, de nem akartam rászólni emiatt is, ezért hagytam, hogy a saját tempójában érjünk a vízbe. Ahogy egyre közeledtünk éreztem a hideget a talpamon, ahogy a tenger nagy hullámokban érte. Mint mindig, most is Chanyeolnak volt igaza, a víz jéghideg volt, amit a kora reggeli enyhe szellő csak tetézett. Hirtelen felindulásból a fodrozódó hullámokba dobott, én pedig kapálózva próbáltam a felszínre jönni.
- Baszd meg! - ordibáltam, és a szemébe fröcsköltem a vizet, amit ő minden alkalommal hárított.
- Nyugodj már meg, te akartál annyira bejönni - nevetett, miközben én próbáltam a testét a vízbe passzírozni, de meg sem mozdult.
Kinevetett engem, és ezt nem hagytam annyiban. Mindenesetre tudtam, hogy élvezni fogja. A hátára ugrottam, ezzel kizökkentve őt az egyensúlyából, de sikeresen megtartott mindkettőnket. A dereka köré kulcsoltam mindkét lábam, hogy biztonságban érezhessem magam, és ne kerüljek még egyszer a víz dermesztő hullámai közé. Már meg sem lepődött rajtam, egy mozdulattal a térdhajlatom alá nyúlt, és ő biztosította, hogy le ne essek.
- Menjünk beljebb.
- Szerintem már eléggé szarrá fagytunk - mosolyogva mondta, miközben rám nézett, és már őt sem zavarta, hogy az arcunk vészjóslóan közel volt egymáshoz.
De annyira közel, hogy ha egy apró mozdulatot tettem volna, az ajkunk összeért volna. Byun Baekhyun, most embereld meg magad, hogy ne tegyél semmit. Meg kellett valahogy mentenem magam, meg a kicseszett szívemet, amit ebben a pillanatban egy fél ország hallhatott, annyira hangosan és hevesen vert.
- Igazad van, inkább menjünk ki.
Reszketve, mégis gyermeki jókedvvel futottunk a nappaliba, a vérfagyasztóan hideg tengertől a ruhánk ránk tapadt, de abban a pillanatban ezt nem bántam. Viszonylag hamar hazaértünk, a tenger nem volt messze a lakásomtól, Chanyeol pedig vacogó fogakkal sürgetett mindig, hogy menjünk gyorsabban.
- Törölköző? - sietve kérdezte, én pedig lelki szemeim előtt láttam, ahogy félmeztelenre vetkőzik, ezzel lassan az őrületbe kergetve engem. De most komolyan, mi van velem?!
- A fürdőben, második fiók - szinte nagyvonalakban mondtam, majd halkan felszisszentem, mert éles fájdalmat éreztem a vádlimban.
- Mit csináltál? - kíváncsian kérdezte, majd a kanapéra ültetett, ő pedig letérdelt elém. Ó, te jó ég...
- Biztos akkor ütöttem be valami szarba, amikor beledobtál a vízbe.
Megbánóan nézett rám, majd a tekintetét egyből elkapva az enyémből lassan a vádlimhoz ért, és bizsergetően masszírozni kezdte. Nem hittem a saját szememnek, hogy Park Chanyeol SAJÁT AKARATÁBÓL ilyenre vetemedett. Eddig mindig csak akkor tett ilyen számomra jóleső dolgot, ha megparancsoltam neki. A haja nedves volt és összevissza állt, a fekete ing még jobban kiemelte mellizmait, és nekem rohadtul tetszett ez az igencsak félreérthető szituáció. Már szinte nem is éreztem a fájdalmat, csak megbabonázva néztem őt, egy pillanatra sem akartam elengedni látómezőm elől. Lassan, nyugtató-gyengéden masszírozta a vádlimat, miközben én arra gondoltam, hogy bele akarok túrni a nedves hajába, hogy apró csókokat akarok hinteni a nyakára. De ez teljesen normális vízió volt egy meleg fiútól, mert Chanyeol vonzó volt. Minden számára sematikus érintése bennem egyre több megmagyarázhatatlan érzést keltett. De a valóság már csak ilyen; az elképzeléseink megsemmisítője volt.
- Mi az? - kérdezte, miközben újból rám nézett, én pedig valami újat láttam a tekintetében.
- Semmi, csak... az istenit!
____________________________________________________
Aaaa, sziasztok!:3
Tyű, már idejét sem tudom, hogy mikor volt új fejezet, de remélem ezzel a résszel kárpótollak benneteket, bár elég sok unalmas esemény történik benne. Ja, és már hiányoztak ezek a nyomik, úgyhogy most elárasztalak titeket sok-sok giffel (aztán majd lesz aki elolvassa hozzá a regényeimet, meg lesz olyan, aki nemXDDD).
Az érettségi miatt tűntem el pár hétre, de már visszatértem, yeahh!
Minden királyul sikerült, viszont matekból úgy megbuktam, mint a sicc:D Ránéztem az első feladatra, és hasonló fejet vághattam:
YEHET!
Na, nagyon eltértem a tárgytól, de akkor jöjjenek azok a kérdések! (Ja igen, azért itt megemlíteném, hogy MOST AZTÁN TÉNYLEG NAGYON VÁROM A VÉLEMÉNYEKET!:D)
ELSŐ KÉRDÉS: Na, valaki számított erre? Nagyon sokan tippeltetek Baekhyun apjára, vagy valamelyik exo tagra az étteremben. Valakit sikerült meglepnem Jongin anyjával? És mi volt a véleményetek róla?
MÁSODIK KÉRDÉS: Milyen volt Jongin reakciója? Ilyen mindent-megteszek-anyának típusnak gondoltátok? (ezt a gifet muszáj)
HARMADIK KÉRDÉS: Milyennek látjátok Junmyeonnál ezt a változást? Azért Jongdae tudhat valamit:D ÉS SZERINTETEK MEDDIG FOG TARTANI?
NEGYEDIK KÉRDÉS: Milyen volt az utolsó(?) Kaibaek jelenet? Szerintetek lesz még valami jelentősége kettejük "kapcsolatának"?
ÖTÖDIK KÉRDÉS: Milyen volt a Baekyeol jelenet?:D Mit gondoltok Baekhyun érzéseiről? És Chanyeol érzéseiről?
(((nagyon off: el sem hiszem, de húsz komment után elérem az 500(!) hozzászólást. Úgy gondolom, hogy ezért hálával tartozom nektek, ezért az ötszázadik kommentelőnek szeretnék írni egy oneshotot, ahol ő határozhatja meg a szereplőket, a műfajt, meg mindent, amit csak akar (persze csak akkor, ha igény van rá, meg ha egyáltalán eléremXD). Hihetetlenek vagytok, és amúgy nagyon sok oneshottal fogok ám jelentkezni, ha befejeztem ezt a történetet. Amik már biztosak: minimum két Baekyeol oneshot, Kaibaek oneshot, SHINee oneshotok (Jongkey fanfiction), EXO oneshotok, BTS oneshotok (V-hope fanfiction), ezek vegyítve lesznek egyaránt yaoi és heteró műfajban. Remélem velem maradtok mindig♥)))
Szia! ^^
VálaszTörlésEz a fejezet, mint az eddigi összes, nagyon tetszett!
Őszintén megleptél ezzel a hárpiával, de gondolom mondanom sem kell, nem nyerte el a tetszésemet XD Ahogy Jongin reakciója sem... Én a helyében kitessékeltem volna azt a nőstényördögöt az étteremből és szépen felvilágosítottam volna róla, hogy semmi köze a magánéletemhez! :P Elég rendesen felhúzott, de hanyagolni szeretném a csúnya beszédet :D
Suho... :3 Egyik kedvenc tagom, mind a bandában, mind a történetedben. Ritkán írnak vele ficiket, ezért is örülök nagyon nekik. :3 És a kis Jongdae-nak biztos, vaj van a füle mögött, mert mi másért lenne a Boss ilyen kedves :D
Őszintén remélem, hogy az utolsó KaiBaek jelenet volt. (Little Miss Devil mode on XD) Lehet csak én vagyok érzéketlen, beismerem nagyon drámai volt a búcsújuk... de na... BaekYeol buzi vagyok >.<"
És ha már BaekYeol... egyem a kicsi szívüket :3 Nagyon tetszett ez a "játszunkatengerpartonminthaegypárlennénk" jelenet :D Imádom az utalgatásokat és a végén az a cuki kis kedveskedés ChanYeol részéről ... (Fangörcs *q*)
Khm... szóval :D Összességében megint csak tarolt :3 Nagyon tetszett és még annál is jobban várom a folytatást! :3 Még mindig baromi jól írsz!!! ^^
Oh, és ha nem veszed tolakodásnak... hogy sikerült az érettségi úgy összességében? (Még csak kicsi tizedikes vagyok, de már nekem is csak két év, és megyek a vesztőhelyre ToT)
Szia:3
Törlés(két részre tagoltam, mert a hülye blog nem enged 4096 karakternél többet xd)
Ezzel most igazán megnyugtattál, a nyolcadik és a hetedik fejezetet nem éreztem túlságosan jónak, mert elég hosszú időközöket hagytam ki közöttük, és már a hetedik fejezeten is lehet érezni, hogy kizökkentem az írásból. Na de nem mondom el a gyengepontjaimat az írás kapcsán, mert akkor arra fogtok figyelni XD
Igen, mondanod sem kell, valahogy éreztem, hogy a banya egy nem kívánatos szereplő lesz, de ilyen is kell:D Igen, egyébként Jongin megemberelhette volna magát, de őt az egyik ismerősömről mintáztam, és ő PONTOSAN ugyanilyen. Neki az anyja szava szent és sérthetetlen. A csúnya beszédről nekem is le kellene szoknom, pedig én egy időben nem is preferáltam, viszont annyira kifejezővé teszik a mondataimat, hogy teljesen rájuk kaptam. De azért remélem, nem érzitek úgy, hogy ez a trágár beszéd too much.
Valóban, Junmyeonnal NAGYON kevés történet van, amit én is sajnálok, mert az én szívemhez is közel áll, hát még a SUchen páros. Azért nekem Jongdae minden egyes fictionben a kedvenc mellékszereplőm lesz, de szegényt még egy történetben sem láttam főszereplőként. xd Viszont én nagyon szeretem a személyiségét, és vele nem lehet mellélőni, mert minden egyes karaktert nagyon átvesz a szellemisége, emiatt lesz annyira jó. Annak a nyominak minden jól áll :D
JAJJ, A SZÍVEM. Ez az "utolsó Kaibaek jelenet" tőletek függ ám, ahogy az UTOLSÓ rész is. Bizony, és szerintem már tudod, hogy mivel függ tőletek:D Kimondtad a varázsszót, én is Baekyeol buzi vagyok, hahahaha.
Ugye, hogy olyan volt, mintha egy pár lennének?:3 Azért azt nem akarom, hogy minden happy legyen közöttük, ezért próbáltam elég civakodást tenni bele, meg ellentmondásokat, hogy ne legyen minden pink cukormáz. Igen, Chanyeol gentleman volt, meg egy igazi férfi, hát az a pali dfljeoifwdijew.
Köszönöm szépen, és azt is, hogy várod a folytatást. Jó érzés, hogy vannak még emberek, akik nem pártoltak el tőlem. ;;
Az érettségi... XD Hát, nekem minden ember, aki már azt mondta, hogy leérettségizett azt mondta, hogy baromira könnyű, nem olyan nehéz, mint ahogy a tanárok beszaratnak mindenkit tőle. Ennek ellenére nagy nehéz volt. Lehet, hogy csak rossz évet fogtam ki, mert egyébként az előző érettségi feladatsorok valóban könnyebbek voltak, mint ez, PLÁNE A MATEK. De végül is, nem volt vészes, a törihez használhatod az atlaszt, a matekhoz a függvénytáblázatot, úgyhogy még segítséget is adnak, csak amikor a kérdést sem érted, az már para XD
TörlésAz első napot magyarral indítottuk, egy óra volt a szövegértési részére, három óra pedig a szövegalkotásra (itt mindig több közül lehet választani, én a novellaelemzést választottam). A szövegértésre nekem több idő kellett volna, ezért nem fejeztem be három vagy négy feladatot, viszont a novellaelemzésem nagyon jól sikerült.
Aztán kedd, második nap: MATEK. Ezt is két részre tagolják, lesznek könnyebb feladatok, arra lesz egy órád, majd a közepesen nehéz feladatok, és a legnehezebbek, erre lesz két órád. De azok a "könnyű" feladatok egyáltalán nem voltak könnyűek...xD Bevallom őszintén, hogy borzasztóan féltem a matektól, ezért nem is tudtam úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna. A stressz rányomja a bélyegét mindenre.
Aztán szerdán a töri. A törivel már úgy voltam, hogy leszarom, és nagyon jól sikerültXD Meglepődtem saját magamon, hogy ennyire jó lett, de gondolom közrejátszott az is, hogy már nem stresszeltem rá. Erre is volt három óra, bőven elég volt rá az idő.
Aztán a nyelvek: akinek angol, annak csütörtökön, akinek német, annak pénteken volt. Itt négy rész volt, az első szövegértés volt, erre volt talán egy óra. Ez nagyon könnyű volt, azt hiszem három vagy négy feladat volt, de én azt hibátlanra megcsináltam. Aztán a második része use of english volt, amire NEGYVENÖT percet adtak. Hát azt hittem, hogy beszarok...xD Soha nem tudtam a use of englisht, erre arra adták a legkevesebb időt. Végül is, nem is volt annyira vészes, talán itt is három vagy négy feladat volt. A harmadik része hallott szöveg volt. Itt is három feladat volt, az utolsó feladat viszont kifogott rajtam. Nem értettem semmit, olyan gyorsan beszélt a magnón a pali. A negyedik rész pedig a szövegírás volt, erre volt egy óra, és ettől egyáltalán nem féltem, mert ez megy a legjobban. Szóval angolból a use of english ellenére reménykedem az ötösben, de az sem baj ha négyes, majd szóbelin felhúzom ötösre.
A legutolsó a választott tantárgy, ami nekem a biológia volt. KÉT órát adtak kilenc feladatra, hát... a kettes meglesz XD Nehéz volt annak ellenére is, hogy a fele tippelgetős volt. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy mi a szerves anyagok szervetlen anyagainak molekulája meg volt valami hidrogén benne... Én meg így:OKÉ XD De az sem volt annyira vészes, és szerencsére sokat tudtam.
Tehát így az egész összességében nem volt vészes, csak a matek.
Először is...
VálaszTörlésMeg ne tudd mekkora fangörcsöt kaptam, amikor megláttalak az értesítéseknél xDD Valószínűleg a szomszéd is meghalotta, ahogy felvisítottam xD Másodszor pedig... MI VOLT A VÉGÉN AZ AZ "AZ ISTENIT!"?! KOMOLYAN ÍGY KELLETT BEFEJEZNI? T-T
Na de: 1.: Hát engem megleptél. xD Jongin anyja volt az,akit talán ha megfenyegetnek se mondtam volna xD A véleményem pedig; ez a nő egy kibaszotttt -bocsánat- négy t-vel hárpia. Tipikus gyűlölködő, ellentmondó anya és NAGYON nem spanolok vele úgy érzem.
2.: Őszintén szólva én nem mondanám ennek. Jongin szerintem csak kényszerből teszi azt amit, mert hát na. Nekem az ő karaktere azért nem ilyen... hm... nem ilyen tipikus nyalógép.
3.: Nekem semleges. Mármint ez így van és kész. NÁLAM BAEKYEOL VAN ELŐNYBEN SORRY~ És hogy meddig tart?... Passz xD Gondolom azért egy ideig biztosan.
4.: JELENTEM AZ ÉN GYOMROMNAK KAMPEC! Olyan szintű pillangó támadást éltem át, hogy nagyon. ÍGY MEGÖLNI NEM SZÉP DOLOG
És szerintem lesz jelentősége a későbbiekben. -bár ez így nálam nem fix-
5.: NA AZ VOLT A MÁSIK PILLANGÓK HADA
A fantáziámnak nem tesz jót a fekete-inges-sexy-pak-csányol. A sexy-baekyeol-time meg aztán végképp! Baekhyun és Chanyeol érzéseiről mit gondolok... Hát mit lehet róluk gondolni? BYUN BAEKHYUNNAK ÉS PARK CHANYEOLNAK SZEX KELL!
Alap véleményem: Mint az összes eddigi részt, ezt is nagyszerűen írtad le. A fogalmazás nekem hibátlan és EGYÁLTALÁN nem voltak benne unalmas események. Jó, talán egy kicsit lapos volt, de azért congrats! *hüvelykujjasemojibiszbasz*
Úristen, hát szerinted milyen érzés ezt nekem olvasni? Mindjárt sírva fakadok, és elárasztalak itt valami könnytengerrel, komolyan mondom;; LÁTOM, TE IS SZERETED A NAGYBETŰKET, PACSIT XD Valahogy be kellett fejeznem, és mivel fogalmam sincs, hogy fejezhetném be, ezért ezt a megoldást választottam. NA DE MAJD A KÖVETKEZŐ RÉSZ!
Törlés1: Mindenki Baekhyun apjára, vagy Sehunra gondolt. DE AZ Ő IDEJÜK MÉG NEM JÖTT EL, de amúgy vészesen közeledik Sehun felbukkanása, csak senkinek nem lesz szimpatikus, naaaa nem baj. Igen, egy hárpia, egy banya, egy kurvva két v-vel:D Ezt szerintem nem fogom beleírni a történetbe, de azért ide leírom, hogy Jongin anyja csak védte a fiát. Mert az ő társadalmi rétegük azért merőben eltér valamennyi dolgozóétól, és hogy ha valaki megtudná, hogy Jongin egy fiúhoz vonzódik, az nem tett volna a családjára jó benyomást, meg hát rá sem. Kitagadták volna, meg ilyenek. DE A FENE SE TUDJA HOGY MŰKÖDNEK A KÖCSÖG MILLIOMOSOK XD (orbán tudja).
2. Hááát, valamilyen szinten igazad van. Jongin nem nyalógép, csak tisztában van a követelményekkel, és hogy milyen jövője lenne a családjának, ha kiderülne róla ez az apró kis semmiség.
3. MEGSZAKAD A SZÍVEM, KOMOLYAN XD De azért egy picit sikerült megkedvelned a párost? Ha csak egy icipicit is, az nekem már sikerélmény. De Jongdaet muszáj volt beleírnom, mert imádom a személyiségét, és sokkal színesebbé tudok vele tenni akár egy mondatot is.
4. HÁT SZERINTED ÉN MIT ÉLTEM ÁT, A SZÍVEM EZER DARABRA TÖRT. Nem akartalak megölni, csak hát na. Valahogyan el kellett búcsúzniuk. Hogy lesz-e jelentősége... AZ TŐLETEK FÜGG:D ÉS AZ UTOLSÓ RÉSZ IS TŐLETEK FÜGG ÁM.
5. UGYE? Már elképzelni is egy orgia, ahogy az ing tapad rajta, a haja nedves és összevissza áll, ahhhhh az a pali. És... EZZEL EGYETÉRTEK. Csak sajnos én nem tudok szexjelenetet írniXDD
Jólesik, hogy így gondolod:3 És azt meg külön díjazom, hogy őszintén leírtad a véleményed, és azt sem felejtetted ki, hogy ez egy lapos rész volt, mert tényleg az volt. Próbálok visszarázódni, csak hát nem könnyű. De a következő rész talán mindenkinek elnyeri a tetszését!;;
Köszönöm szépen, hogy írtál ^^
Szia :)
VálaszTörlésBocsi, én nem fogok sokat írni, de azért nyomot hagyok,hogy itt jártam ^^ Már nagyon vártam a folytatást és nagyon megérte. Engem nagyon meglepett Jongin anyja, főleg, hogy ilyen, mert azért Jonginből kiindulva másra számítottam >< Aztán amikor megszólalt a csengő, reménykedtem, hogy tényleg Chanyeol az, aki ott áll, erre ott volt ő. Igen, tipikus mindent-megteszek-anyucinak-mert-ő-az-anyucim-de-azért-nagyfiú-vagyok, legalábbis ilyennek látszik.
Én nagyon remélem,hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz folytatása,de ha mégis pont akkor lesz, amikor már majdnem összejönnek Channieval.. én mérges leszek >< azért szeretjük őt :DD De remélem, hogy inkább találkozik valakivel, vagy apácának megy, vagy bármi csak ne álljon Baeyeol útjába :D
Én nagyot csalódtam Chanyeolban, hogy végül nem ment el, és elküldtem volna melegebb éghajlatra, de szerencséje van, mert jóvá tette :D
Sajnálom, hogy nem a kérdésekre válaszoltam és hogy ilyen össze-vissza lett ><
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam és remélem, hogy tudod folytatni :) Fighting ^^
Egy csendes olvasó~
Szia!:)
TörlésÉn ezt mindig kihangsúlyozom, hogy nem a komment mennyisége az, ami engem érdekel. Engem az érdekel, hogy írjanak nekem hozzászólást, hogy tisztában legyen majdnem mindenki véleményével, mindig is ez számított, de szerintem minden írónak ez számít. Úgyhogy legközelebb drága csendes olvasó, bátran vállald fel a neved, senki nem fog megenni, legalábbis ezen a blogon nem!:D
Igen, Jongin milyen kis nyomi volt azért sokáig, belőle kiindulva azért az anyja egy visszahúzódó, félénk, mindent-megteszek-a-fiamért-és-a-családomért típus lehetett volna. Azért remélem, hogy annyira nem volt vészes ez a fordulat, igazából nem bánom, hogy így írtam, mert sok mindenkit meglepett Jongin anyjának felbukkanása.
Egyébként először Chanyeollal akartam írni azt a jelenetet, aztán rájöttem, hogy még nem búcsúzott el egymástól Jongin és Baekhyun, ezért megváltoztattam a nézetem. Aztán, hogy ez volt-e az utolsó Kaibaek jelenet, az tőletek függ. És neked elárulom, hogy a véleményektől fog függeni az utolsó fejezet is!:D
VAGY APÁCÁNAK MEGY XD Azért ne menjen annak, de csak magamat tudom ismételni, csak rajtatok függ.
Sosem baj, ha nem a kérdésekre válaszolsz, azokat mindössze azért szoktam feltenni, hogy azok is tudjanak írni véleményt, akik arra hagyatkozva nem írnak kommentet, hogy semmilyen kérdés sem jut az eszükbe.
Én pedig nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad, és még írtál is hozzá!;;
Szia!:)) Én nagyon örülök, hogy visszatértél, most végre lesz valami olvasnivaló az elcsépeltek mellett. Igen, már nagyon vártam a visszatérésed, olyan érzés volt, mintha megfosztottak volna több hétre az éélettől. De szerintem jól sikerült az érettségid, ilyenkor mindenki rosszabbnak látja, mint ami a valós eredmény:)
VálaszTörlésAmi a történetet illeti: ez neked mióta unalmas? Hát nem is lehet szavakba foglalni, hogy mennyire élveztem a Baekyeol jeleneteket, még ha nem is voltak túlságosan romantikusak, és a humor felé terelted a témát. És ahhoz képest, hogy vissza kell rázódnod le a kalappal. Ez is egy hihetetlen rész volt, akár csak a többi!:)
Az igazat megvallva, én nagyon szerettem a Kaibaek párost a többiekkel ellentétben, úgyhogy reménykedem, hogy lesz még valmi jelentősége kettejüknek. Csak nehogy az utolso részben legyen!:D
A Baekyeol jelenetnél meg legszívesebben örömkönnyeket hullattam volna, de visszafogtam magam:D
Jongin anyja egy... K**va. Ha a fiának így jó, akkor miért nem hagyja őt?
Ne haragudj, most csak ennyi telik tőlem, így majdnem éjfélkor. De már kötelességemnek kezdtem érezni, hogy írjak neked. Az ötszázadikhoz pedig sok sikert! Lehet, hogy írok még pár kommentet, hogy én legyek az :P
Várom a folytatást <3
Szia!;;
TörlésHogy micsoda? Az első mondatodon csak ámulok, mert azért vannak ám kiemelkedő művek tucatjával, én csak egy vízcsepp vagyok a tengerben. Mindenesetre borzasztóan jólesik, hogy így gondolod, és most nem is tudok mit írni erre, mert Jézusom.
Hát az érettségim... A matekon kívül minden ment, azért kíváncsi leszek a matekra is, mert az már tényleg csak a tanárnőm szívén fog múlni (ő az osztályfőnök is, viszont annyira igazságos, hogy úgyis megbuktatxd)
Nekem mindig unalmas minden rész, ezért is örülök neki annyira, amikor ti ezt megcáfoljátok. Olyan jó érzés olvasni a véleményeiteket, annyi erőt ad nekem mindig a folytatáshoz. Remélem, hogy ez így marad mindig;; És igazából... én nem is akarom, hogy a Baekyeol jeleneteim romantikusak legyenek, elvégre utálják egymást. Legalábbis Baekhyun utálja Chanyeolt, csak hát ki bír ellenállni Park Chanyeolnak?:D
JAJJJ, FINALLY SOMEONE. Úgy örülök neki, hogy te szeretted a Kaibaek párost, mert bevallom őszintén, én minden egyes jelenetet, amit velük írtam imádtam. Ki tudja, hogy az utolsó részben lesz-e jelentősége... RAJTATOK FÜGG, a véleményeitektől.
Jaaj, de aranyos vagy. Hát ez az a blog, ahol nem kell visszafognod magad, nyugodtan árassz el minket könnytengerrel, ha úgy tartja kedved:D
Azért tette ezt, mert Jonginnak lehet, hogy jó lett volna egy-két hónapig, vagy akár több ideig, azonban ő is csak egy ember, aki ad a véleményekre, ezért ha beszélni kezdtek volna róla, hogy egy fiúval van együtt, az neki sem lett volna jó, a családját pedig egyből kitagadták volna az elit körből. Vagy valami ilyesmi xd
Már csak 10 hozzászólás, és meglesz az 500 is. Hihetetlenek vagytok, komolyan;;
Köszönöm szépen, hogy írtál ♥
Szia! :)
VálaszTörlésElőször is kezdeném azzal, hogy szerintem egyáltalán nem lett unalmas a fejezet, bár saját bőrömön is tapasztalom, hogy szinte minden író kritikusabb a saját művével kapcsolatban, de ez akkor sem lett unalmas! :3
Jongin anyja?! Hát most... hű. Én teljesen másfelé kalandoztam el az előző rész végén, soha nem gondoltam volna, hogy esetleg ő lesz. Ezzel sikerült meglepned, az elején kicsit pislogtam is, hogy van, mi történik most, aztán persze gyorsan kapcsoltam, hogy ki is lehet az a nő. De... jézusom, annyira idegesítő, gazdag liba karaktere van, hogy az már fáj ><
Jongin helyében én lehet már felkötöttem volna magam az első fára, amit meglátok az utcán, szerintem nincs is annál rosszabb, mikor valakinek a szülei akarnak a gyerek helyett dönteni, makacsul szajkózni a saját igazukat, és azt ráerőltetni a fiukra/lányukra. :/
Mikor elment Baekhyunhoz hát édes jó istenem... miért csinálod ezt velem Vivien? Miért? Why? WARUM? (és még megannyi ország kérdőszócskája~) Esküszöm, már ott tartok, hogy kis gonosz Baekhyun legyen egyedül, csak ne szenvedjen se Jongin, se Chanyeol xDD
A kedvenc részem az egészben: " - Vannak neked... érzéseid? - feldúltan kezdtem, de a végére a hangom elhalóvá vált.
- Vannak - hezitálás nélkül mondta Chanyeol, én pedig legszívesebben megütöttem volna." Nem tudom miért, de ezt a jelenetet különösen magam elé képzeltem és saivjwgnsi. HÁT PERSZE HOGY VANNAK CHANYEOLNAK ÉRZÉSEI ;--; <3 Egyre jobban kezdem őt megszeretni, szinte már félek magamtól o.o
A vége pedig szabályosan betette a kaput a kicsi lelkemnek, életemben nem nyáladzottam még ennyit egy párosra, ami kicsit megijesztett. Szerintem Baekhyun - aki egyébként irtó köcsög, de így szeretjük :D - és Chanyeol - aki pedig csak Chanyeol - még sosem... hmm... élvezték ennyire egymás társaságát? Mintha most kicsit feloldódtak volna, nem marakodtak annyit, és kis édesek voltak. :3
Hallod, amúgy a végén ez a gifes megoldás annyira bejön, valamelyiken szó szerint sírok, hogy honnan találsz te ilyen képeket xDD Szóval remélem a továbbiakban sem hanyagolod el ezeket :D
Most pedig a válaszok:
1. Mint említettem, nem, nem számítottam Jongin anyjára, akiről túl sok jót - szinte semmit - nem tudnék említeni. Egy hárpia.
2. (AZT A GIFET SZERINTEM IS MUSZÁJ) Nem gondoltam eddig annak, de ezek után, hogy így beletetted az anyját, határozottan mindent megteszek anyuci első szavára fiúnak tűnik. Aztán lehet más is van a háttérben, de én szeretném, ha olvashatnánk még erről és végre a sarkára állna. MERT HÁT Ő EGY FÉRFI, DE MÉG MILYENNN.
3. Junmyeon határozottan jobb fej lett, mint a történet elején volt, szóval igen, Jongdae barátunk tudhat valamit :D Ójajj, ha már nagy betűvel írtad ezt a kérdést, akkor már semmi jót nem sejtek. DE AZÉRT REMÉLEM A TÖRTÉNET VÉGÉIG KI FOG TARTANI EZ A VÁLTOZÁS ~
4. Szívszaggató. Mást nem lehet rá mondani, megérintett engem. wdofjősrkdwepsdn legyen még jelenet mert az úgy nem történet a történet, ha nincsenek benne drámák, még ha fáj is a szívem értük ;;;
5. AWESOME. Kérünk még sok-sok ilyet! :3 Egyébként Baekhyun érzései kapcsán kicsit össze vagyok zavarodva, mert egyszer úgy tűnik, mintha szerelmes lenne belé, máskor pedig... na nem mintha gyűlölné, de nem érzem ilyen erősen... Szóval... nem tudom >< Lehet hogy titkon belezúgott Chanyeolba?:D Vagy csak vonzódik hozzá, mert hát Channie valóban egy vonzó férfi ám.
Chanyeol számomra kiismerhetetlen, az ő érzéseibe szerintem annyira még nem kaptunk belátást, hogy meglehessen valamit állapítani, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy igazából kedveli ő Baekhyunkát, csak ezt sosem vallaná be - még lehet magának sem. :'3
Wáow! Hát előre is gratulálok az 500 kommenthez, biztos meglesz az hamar! :3 Nagyon-nagyon szerencsésnek mondhatja magát a jövőbeli ötszázadik kommentelő, ha tényleg írsz neki oneshotot :D Az ötleteidet pedig kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani, és lepj el minket sok-sok oneshottal!! :3
Várom a következő rész! *~*
Szia!:)
TörlésKét részben fogom elküldeni, mert megint túlléptem a megszabott karakterszámotXD
Nos, igazad van ebben, minden író kritikusabb a saját történetével kapcsolatban, már aki nem önelégült, meg van egy kis kritériuma. És szerintem ez unalmas lett, bár igazán megnyugtat, hogy sokak szerint nem, viszont a visszajelzések az eddigi legrosszabbak lettek, tehát még mindig nem vagyok annyira bizakodó ezzel kapcsolatban.
Hahaha, olyan jó, hogy még tudok nektek meglepetést okozni:3 Senki nem gondolt Jongin anyjára, mindenki Sehunra vagy Baekhyun apjára gondolt, de majd egyszer az ő idejük is eljön, legalábbis Sehun ideje biztos. Igen, valóban gazdag liba karaktere van, de ilyen is kell egy történetbe, mert mindenhova kell egy gonosz karakter:D
Persze, hogy nincs annál rosszabb. De egyébként az én szüleim tizennyolc éves létemre még mindig ezt csinálják, csak persze nem parancsolnak ennyire, de azért ők is megszabják, hogy mit csinálhatok, vagy mit nem. Aztán vagy betartom, vagy nem XD De tényleg, én senkinek nem kívánok ilyen szülőt, mint Jongin anyja.
HÁT ÉN SZERINTED MIT ÉREZTEM?! XD Megszakadt a szívem, de komolyan. Viszont muszáj volt ezt tennem, de én tudok valamit, amit ti nem hahahahahaha. Jajj most miért, inkább legyen Kaibaekyeol, és akkor senki sem szenved XD
Én úgy imádom, amikor idézel tőlem. Nagyon jó érzés, hogy egy jelenet ennyire megragad neked, vagy hogy kiemeled a kedvenc jeleneted. Az ilyen kis dolgok annyira fel tudnak villanyozni:3
HOGY VANNAK-E CHANYEOLNAK ÉRZÉSEI? Az majd kiderül, hahahaaha. UGYE? NÉHA MÁR ÉN IS FÉLEK MAGAMTÓL, ANNYIRA SZERETEM AZT A GYÖKERET, DE EZ ÍGY VAN RENDJÉN.
Hát persze, mivel Baekyeolnak előbb-utóbb mindenki behódol, így te sem maradhattál ki ebből. De tényleg, én régebben sírva néztem meg pár videót, bár ahhoz biztos az is társult, hogy volt hozzá angol felirat, meg annyira érzelmes zenék voltak aláfestő zenének, hogy ááá. Baekhyun köcsög? Mostanában már nem is annyira. Én imádom ilyennek írni, szerintem imádnivaló, mindig is szerettem az ilyen köcsög karaktereket, akiknek igazából a szíve aranyat ért. Chanyeol meg. ÍGY VAN, Ő CSAK PARK CHANYEOL, DE ljkdcojfpofj.
Valóban feloldódtak, de azért a civakodást nem hagyhattam ki, sőt. Elvégre Baekhyun utálja, hiába vonzódik hozzá ennyire.
Van egy csomó ilyen tumblr, meg a weheartid, meg elég annyit beírni, hogy gif reaction. Amúgy tényleg sokat szoktam vele bajlódni, hogy olyan gifet találjak, ami illik a kérdéshez, vagy amit akkor írok éppen.
1. Igen, Jongin anyja azXD Egy kis banya, egy hárpia. De nem fog többet felbukkani, ígérem!
Törlés2. HÁT PERSZE HOGY MUSZÁJ VOLT AZT A GIFET, SÍRTAM RAJTA AMIKOR ELŐSZÖR LÁTTAM HÁT KIM JONGIN. Nem tudom, hogy mi lehetne még a háttérben, majd ezen még gondolkodnom kell, de határozottan lesz még valami. Azért nem olyan szófogadó fiúcska ő, majd meglátjátok. Jajj de szép volt ez. IGEN, KIM JONGIN EGY FÉRFI, MONDHAT BÁRKI BÁRMIT, NA.
3. Ó hát persze, mennyi mindent tudhat Jongdae XD Hogy ez a változat ki fog-e addig tartani Junmyeon részéről. Nem terveztem előre, viszont sokan szeretik ezt a párost, úgyhogy nem lesz velük semmi komolyabb, ha már a történet vége olyan lesz:D
4. Nekem is megszakadt a szívem, áhh. Valóban, úgy nem történet a történet, és még tervezek bele néhány csavart, de már tényleg nem sokat, és nem olyan drámait, mert hát ez alapból egy humoros kis semmiségnek indult, most meg már ott tartok, hogy több drámát írok bele, omg.
5. BYUN BAEKHYUN AZT SE TUDJA, HOGY FIÚ-E VAGY LÁNY XD Igazából vonzódik Chanyeolhoz, de azt egy pillanatra sem felejti el, hogy Chanyeol mit tett ellene a múltban, mert nem fogja elfelejteni, emiatt pedig egy része utálja, a másik (nagyobb) része viszont vonzódik hozzá. Tehát biztos, hogy lesznek még ilyen jelenetek, de én amúgy sokkal jobban szeretem, amikor civakodnak, nem tudom miért. PEdig olvasni is inkább romantikusat szeretek, de én valahogy nem tudok ilyet írni. Na, majd egyszer megpróbálkozom vele, na.
JAJJ DE JÓ, HOGY CHANYEOLRA IS KITÉRTÉL. Ő valóban kiismerhetetlen, csak az a kérdés, hogy meddig lesz az. Lehet, hogy sokáig, lehet, hogy örökre, lehet, hogy hamarosan megismeritek az ő lelki világát is - bár erre látom a legkevesebb esélyt. Ő egy olyan férfi, aki kötelességének érez minden feladatot megcsinálni, amit éppen az aktuális főnöke szab ki rá. Maximalista, és nem szeret kihátrálni a feladatokból. Viszont Byun Baekhyun tönkreteszi őt, csak ezt nem mutatja. A KÉRDÉS, HOGY HOGYAN TESZI TÖNKRE, UGYE?:D
Hihetetlenek vagytok, hogy már ilyen mennyiségnél járok, durván egy fél év alatt. Azért ez nem semmi, legalábbis számomra. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül fogom ezt elérni, de úgy látszik, hogy azért vannak lelkes olvasóim, mint például te is, aki mindig ír nekem kommentet. Jó lenne, ha te lennél az ötszázadik, mert hálával tartozom neked, de ha nem te leszel, az sem baj, remélem szereted a meglepetéseket!:3
Köszönöm szépen, hogy írtál^^
Szia Vivien!
VálaszTörlésOlyan ügyesen kitöröltem egy kilométeres kommentet, hogy most a puszta kezemmel megverném magam. Mindegy. Rövidebb leszek most, mert nincs lelkierőm újraírni. :-(
Jongin anyjától a frász kerülgetett, mindenkire számítottam csak rá nem. ^^ Viszont a fiacskája reakciója annyira nem volt meglepő. Adja a karaktere, hogy ő most anyucival megy. Szomorú volt a búcsú, de itt volt már az ideje. Ha nem jött volna ez a személy, hanem más miatt szakítanak akkor is ilyen depi time lenne nálam most.
Hála Jongdae-nek, amiért ilyen engedékeny jó főnököt varázsolt Junmyeonból. Erről csak ennyit, mert nem emlékszem az előbb írtakra. :-/(ja a Jongin gif nagyon ADIEJDKWO) *.*
Megint a hátán cipelte! A legjobb dolog, amit kitalálhattál, hogy folyamatos testikapcsolat legyen közöttük. XD Baek lassan begolyózik az elfolytott vágyaitól. Èn is bajban lennék, ha egy ilyen ázott (vagy nem àzott) aidjhwosidjwo Chanyeol lenne a közelemben. *.*
Tényleg bocs, de vagy húsz percig írtam az előzőt félálomban, tök jó volt, erre most csak ennyire futja. :-|
Nagyon örülök, hogy itt vagy megint és írsz. Szerintem remek kámbek volt ez az érettségi után. ;-) Húha, mennyi oneshot lesz o_O mindent nagyon várom, de legjobban a kilencedik részt. Pusz
Ditta <3
Szia Ditta!
TörlésElőször is, olyan furcsa nekem ez a "Vivien" XD Hozzá vagyok szokva, hogy mindenki Vivinek hív, ezért te is nyugodtan szólíts így. Vagy egyébként ahogy jólesik, majd egyszer megszokom a Vivient is.
Én is mindig így vagyok vele... Annyira utálom ezt, basszus, amikor írok annyira de annyira hosszú kommentet, és a blogger csak gondol egyet, és nem küldi el a hozzászólásomat. Hát ilyenkor használok trágár szavakat XD
Szegény Jongin. Nem akartam én ezt, mert hát Kaibaek nálam örök, de muszáj volt ezt tennem velük. Aztán kitudja, hogy mennyire leszek gonosz, hahahaha.
Kitudja, hogy a Suchen happy is meddig fog tartani, nálam már semmi sem biztos:D
IGEN, SZERINTEM IS EZ AZ EDDIGI LEGJOBB ÖTLETEM XD Főleg ez, imádom, ha a hátán cipeli Baekhyunt, pedig ilyenkor mindenki olyan gonosznak tartja Baekhyunt, DEHÁT MUSZÁJ EZT, NA XD
Szerintem mindenki bajban lenne Park Chanyeoltól. Vagy lehet, hogy csak én rajongom érte ennyire xd
Semmi gond, értékelem, hogy még így is írtál, nagyon aranyos vagy ;;
Igen, sok oneshot lesz, főleg EXO yaoi oneshotok, dehát mit tehetnék ellenük:D
Köszönöm, hogy írtál ♥
Először is! MÉG MINDIG ÁTKOZLAK AZÉRT A BAEKYEOL JELENETÉRT UGYE TUDOD?
VálaszTörlésViszont, mint ahogy minden véleményemet, ezt is szeretném egy kicsit a fényezéseddel indítani (höhö nem seggnyalás). Azt hiszem nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy még mindig páratlanul fogalmazol, a leírás, a karakterek. Csak úgy lüktet az élettől.
A kérdésekbe belepillantva, már amennyire emlékszem megpróbálok válaszolni. JongIn anyja...hát, tényleg nem erre számítottam, meg is lepett és szerintem, ha ott ültem volna letéptem volna a székről. Ja, várj! Nem, mert akkor hol maradna a Baekyeol...JongIn? Hát...ez a mindent megteszek anyu békéjéért egy kicsit furcsa volt. Mondhatni nevetséges, hogy ellökte magát Baekyhuntól azért, hogy anyucinak minden jó legyen. Mit lehet ezzel csinálni, helyesen döntött a srác, hogy még egy búcsúcsókot sem adott neki. Ne is...csókolgassa az édesanyját.
Chanyeol még mindig egy állat, egy istenverte szexisten, akinek a stílusáért megőrülök a történetedben. Annyira jó oldalát kaptad el, hogy szinte hihetetlen. Hevesen verdeső szívvel olvasom minden sorát a Chanyeolos részeknek és reménykedek (Dehááát :D).
Mindegy az a jelent akkor is cuki, amikor a tengernél romantikáztak. Chanyeol meg melegedhetne már....Baekhyun is készen van rá. Höh, mondjuk megnéznem hogyan reagálna erre az apuci. Szegény Channie, mindenesetre szurkolok neki!
Várom a következő részt és drága, ha lehet ezt hamarabb hozd, mert elfelejtem az előzményeket xD Most is vissza kellett keresnem, hogy kinek az anyjáról van szó. Meg aztán Chanyeol és Baek is összemelegedhetne. Vááárom!
Szóval ne add fel. Mondtam már! Vagy most vagy a kövinél, vagy az azutáninál de meglesz az 50!!! Csak legyél bátrabb és rakj bele sok HMMM-t :P
♥♥
Hát amúgy, most azt hiszem, hogy hálával tartozom neked, amiért ennyire hajthatatlan voltál, és nem hagytál békén azzal BIZONYOS BAEKYEOL JELENETTEL:D
TörlésKöszönöm, sokat jelenet, hogy így gondolod. Főleg mostanában, hogy annyira megcsappantak a vélemények. Úgy érzem, hogy sokan elpártoltak tőlem.
Azért ez nagyon nagy sikerélmény nekem, hogy senki nem gondolt Jongin anyjára, de valahol reménykedtem is benne, hogy senki nem fog rágondolni, azért is hoztam be őt ilyen mellékszereplőként. Azt hiszem, már nem fog sok vizet zavarni, legalábbis Baekhyunnál nem, aztán kitudja, lehet hogy én és a kiszámíthatatlanság újra barátok leszünk, hahahaha. Juuuj, milyen gonosz vagy Jonginnal. Azért kíváncsi lennék, hogy fordított helyzetben ki NEM cselekedett volna így, mint Jongin. Azért az a hárpia mégis csak az anyja, csak többet ér mindenkinek az anyja, mint egy olyan szerelem, aminek nem is lett volna jövőképe, tekintve akár Baekhyun érzéseit is. Neki csak egy támasz volt, egy menedék Jongin, mindössze eszeveszettül vonzódott hozzá. Vagyis vonzódik.
Hahaha, remélem, hogy a reménykedésed most már nyugodt szívvel olvasta az új fejezetet, ugyanis minden miattad volt, de azért is örülök neki, hogy megírtam, mert egy átvezető rész volt.
Hát... igazából sosem árultam el, hogy Chanyeol meleg-e a történetben. Juuuj, milyen kíváncsi leszek mindenkire, amikor kiderül:D
Aranyos vagy, hogy még vissza is olvastad, most már sokkal több időm lesz, és próbálok aktívkodni a szóbeli mellett is, de valószínűleg egyre lassabban fognak érkezni a fejezetek (a kilencedik rész egy kis ajándék volt ezért)
Hát... kíváncsi leszek erre a számra...XD
Köszönöm, hogy írtál, meg hogy bíztatsz, meg mindent ♥