Szívritmus csapda (BaekYeol) - kilencedik fejezet (17,5+)

 ... de éreztük a száguldást

Az olajzöld kötény szinte fojtogatott, egyáltalán nem felelt meg az én etikai kritériumomnak, nem is értem, hogy Junmyeon hogy választhatott ilyen szar színt. Lomha tempóban töröltem az asztalt, az igényes hölgytől, aki pár perccel ezelőtt távozott még borravalót is kaptam, amihez egy kacsintás is párosult. Most tényleg elhitte az a banya, hogy lenne nálam esélye? Mindenesetre, imádtam az ilyen könnyűvérű, jó módban élő vendégeket, akik játszi könnyedséggel adtak az alkalmazottaknak meglehetősen nagyvonalú összeget. Mindig mosolyognom kellett az ilyen nőkön, egy pillanatra el is felejtettem, hogy mi történt pontosan egy hete. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látom magam előtt Chanyeol olvadt csokoládé barna szemeit, vagy a nedves haját, amibe annyira bele akartam túrni. Esetleg a vastag ujjait, amik olyan jólesően masszírozták ki a vádlimból a fájdalmat, hogy vissza kellett magam fognom, hogy ne adjak ki félreérthető hangokat. Egy pillanatra el is mosolyodtam a saját ostobaságomon, és más irányba próbáltam terelni a gondolataimat. 

- Baek, beszélhetünk? - feldúltan kérdezte Jongdae, a karomat enyhén szorítva, a mindig mosolygós szemei pedig most egészen mástól csillogtak.

Semmit sem mondtam, a görcsösen szorongatott ingemről elvettem az ujjait, majd a csuklójánál megragadva kezdtem el őt húzni a lépcsők felé. 

Ott mindig jókat tudtunk beszélni, a téma már mellékes volt. Viszont tudtam, hogy egyedül ott nem fognak zaklatni minket a mindenre kiéhezett fülek. 

- Mi a baj? - kíváncsian kérdeztem végül, amikor már felértünk a kanyargós lépcsőkön. 

- Én csak... Úgy érzem, hogy valamit eltitkol előlem Junmyeon - fájdalmasan tördelte az ujjait, és nem akart a szemembe nézni. 

Ilyenkor bújt elő a pszichológus énem, háttérbe szorítva minden más megszokott személyiségemet. Ha valamelyikünknek szüksége volt egy kiadós, lelki békét megnyugtató beszélgetésre, akkor mindig örömmel vállaltuk el ezt a másikért. 

- Van rá valami okod, hogy így érezz? 

- Az utóbbi napokban láttam, hogy megbámulja a csajokat. Jó, ez még nem is zavarna, de miért pont előttem csinálja? Én is csak akkor bámulom meg a ciciket, ha nem vele vagyok - keresztbe fonta a karjait, én pedig próbáltam visszafojtani a nevetésem, amit egy apró mosollyal intéztem el. 

- Jongdae, most komolyan... Ez mindkettőtök számára új, még sosem volt pasid, vagy tévedek? - kuncogva kérdeztem, ő pedig nemleges választ adott. - Akkor az első egy hónapban ne várj tőle sokat. Junmyeon számára a nők most tiltott gyümölcsök. És mi az, hogy megbámulod őket, ha hyung nincs veled? Akkor te is ugyanazt csinálod, csak te a háta mögött. 

- Akkor se nézze őket! - erélyesen mondta, szinte már ordibált, én pedig azt hittem, hogy le fog ütni, olyan vehemensen lendítette a karját. 

- Hé, nyugodj meg. Jongdae, miért nem hoztunk fel ide soha székeket?

- Félek, hogy nem vagyok elég jó neki. Mi van, ha igazam van? - félve nézett a szemembe, én pedig nem tudtam, hogy mit válaszolhatnék neki. 

- Ugyan, te is megbámultad a csajokat a barátnőid mellett is. Szerintem Junmyeon csak fél a kötődéstől - próbáltam biztató szavakat mondani, és tényleg úgy gondoltam, hogy mindketten féltek attól, hogy ez a párkapcsolat egyszer komoly fordulatot fog venni. 

- Baek, nekem azok a nők nem voltak elég jók, ezért bámultam meg másokat... Kibaszottul nem nyugtattál meg. 

- Bocs, mindig is te voltál a jobb a lelkizésben. De... ti dugtatok? Miért érdekel ennyire? 

- Mi? Nem! Jézusom haver, verd ki magadnak, utána keress valakit, aki elvisel téged - megveregette a vállam, majd elindult lefelé, de megragadtam a csuklóját, amitől fájdalmasan felszisszent. 

- Beszéltetek erről Junmyeonnal? 

- Még nem - hezitálás nélkül mondta, majd mintha gondolkodóba esett volna. 

- Akkor ideje lenne. Menj oda hozzá. Lehet, hogy csak túlreagálod az egészet. 

- Azt kellene tennem? Még meggondolom. Kösz a tanácsot. 

Már csak pár óra választott el attól, hogy a munkaidőm lejárjon, és hogy végre érezhessem a puha ágyam kényelmét. Lehengerlően fáradtnak éreztem magam, a végtagjaim fájdalmasan zsibbadtak, de továbbra is úgy sikáltam az asztalt, mint egy rendes, munkaszerető gyerek. Meglepő módon, a mai napon nem történt semmi egetrengető dolog velem, vagy az étteremben, és a csapongó létszámnak köszönhetően nem volt szükség zenei aláfestésre, legalábbis Junmyeon állítása szerint, amit én szomorúan fogadtam el. De a főnöknek még mindig olyan nézése volt, amit bármilyen sorozatgyilkos megirigyelhetne, ezért nem volt más választásom, csak a keserű beleegyezés. Egyébként is, az ő szava szent és sérthetetlen. Azt hinné az ember, hogy ez a rózsaszín ködfelhő lepte állapot még sokáig fog rajta uralkodni, de Junmyeon nem ismert könyörületet, ha munkáról volt szó. Elmélkedésemből egy kar a vállamon, és egy régi, de felejthetetlen illat zökkentett ki. 

Elakadt a lélegzetem, ahogy ránéztem, az érzéseim önálló életre keltek, és nem tudtam őket kontrollálni. Nem éppen így terveztem, de a karjaiba omlottam, és úgy öleltem, mintha az életem múlna rajta. És ő visszaölelt.

Magamban próbáltam rendezni a szívemben érzett örömöt, de leginkább a fájdalmat és a kétségbeesést. Ugye, ez nem csak egy álom? Mindennél jobban reméltem, hogy nem csak a képzeletem játszik velem csúfos játékot, amiben végül én veszítenék. 

- Ennyire hiányoztam? - nevetve kérdezte, miközben a hátamat simogatta. 

A felkavaró érzelmek egy pillanat alatt elsöpörték minden iránta érzett és belé vetett rémületem, a szívemben pedig tüzijátékok hada cikázott, szinte lifteztek. 

- Te rohadék! Hol voltál eddig? 

- Erre-arra. Baekhyun, megfojtasz - még mindig nevetett, de a hangjából kivehető volt, hogy nehezen veszi a levegőt. 

- Nem érdekel, megérdemled - a szívem civakodásba lendült az eszemmel, végül az utóbbi fölényesen győzött, nagy nehézségek árán elengedtem Sehunt, és egy asztalhoz invitáltam, hogy mindent kikérdezzek tőle. 

Időközben társult hozzánk Junmyeon, Jongdae, Kyungsoo és Minseok is, akik mind kirobbanó jókedvvel üdvözölték Sehunt. 

- Mi tartott ilyen sokáig? 

- Most már velünk maradsz? 

- Újra itt akarsz dolgozni? Mert akkor előre szólok, hogy nem tartok igényt hálátlan, neveletlen kölykökre. 

- Hé, egyszerre csak egy kérdést! És hyung... nahát, semmit sem változtál - az utolsó mondatát Junmyeon felé intézte, majd mindketten szeretetteljesen elmosolyodtak. - Eddig Amerikában voltam, ott modellkedtem. Sajnálom, nem kellett volna szó nélkül lelépnem, de tudjátok, hogy mennyire utálok búcsúzkodni. És nem, nem maradok itt. Pár napra jöttem haza, mert az InStyle felajánlott egy fotózást. De muszáj volt látnom titeket. 

- Ó, akkor neked már elkezdődött a nagybetűs élet - Kyungsoo büszkén elmosolyodott, majd megveregette Sehun vállát. 

- Nos, igen. És veletek mi történt? Csajok? 

A kérdés hallattán én és a főnök egymásra néztünk, és nehezen tartottam vissza a nevetésem. Bár, ha az én helyzetembe gondoltam... 

- Én azt hiszem, meg fogom kérni Miyoung kezét - büszkélkedve mondta Minseok, mi pedig hatalmas gratuláció-áradatban részesítettük. 

- És te, Kyungsoo hyung? Még mindig Hyeri-vel vagy? 

- Igen, és már egy éve szerelmet vallottunk egymásnak - válaszolta Kyungsoo olyan igazi, nyáltól csöpögő tekintettel. 

- Remélem, hogy most már együtt maradtok! És ti, Junmyeon hyung, Baekhyun hyung? 

- Én most kezdtem bele egy kapcsolatba, de nem szeretnék róla beszélni - mondta Junmyeon, a többiek pedig megértően, bár furcsállva bólogattak. - Hé, irány dolgozni! Még van húsz perc. 

Remek...

Ajánlott zene: The Weeknd - Earned it (lyrics)

Fáradtan estem be az ajtómon, a lábaim automatikusan vezettek az ágyam felé, én pedig boldogan engedelmeskedtem az akaratuknak. Még a cipővel és az idegesítő inggel sem bajlódtam, egyszerűen csak bedőltem a puha párnák közé, és pár pillanatra lehunytam a szemeimet.

Tényleg csak pár pillanatig tartott, mert valaki kizökkentett a hosszas ajtódörömbölés következtében. Idegesen nyúltam végül a kilincs után, az ajtót már reflexszerűen nyitottam ki, hogy beljebb tudjon jönni Chanyeol.
- Mit akarsz? - nyűgösen kérdeztem, hatalmas fizikai fájdalmak közepette.
Pedig nem is megterhelő munka, fizikailag mégis a padlóra tud olykor küldeni.
- Te mondtad, hogy jöjjek át! Még reggel - válaszolta zavartan, majd mintha már ez a mindennapjaihoz tartozott volna, kényelembe helyezte magát a kanapén.
Park Chanyeol... Már megint rohadt fekete ingben volt. Ha ez így fog folytatódni, én rövid időn belül meg fogok őrülni. Leültem mellé, tisztes távolságot hagyva magunk között.
 - Lefárasztott a munka. Megmasszírozod a nyakam? - életemben először kértem, és nem követeltem. Azonban átgondolva rossz ötlet volt, mert így akár el is utasíthatta volna.
De még csak ellentmondás, vagy egy reményvesztett sóhaj sem szökött ki a torkából, azonnal megszüntette a köztünk lévő távolságot, és bizsergetően kezdett először csak simogatni, majd masszírozni. Megfordultam, hogy könnyebb dolga legyen, így tökéletesen hozzáfért a nyakamhoz, és legalább nem kellett néznem még csak féloldalasan sem, ahogy megfeszülnek a tökéletes izmai.
- Ó, igen. Ez rohadt jó - halkan sóhajtottam, majd a vállára dőltem, így nem tudott tovább masszírozni. - Chanyeol...
- Hm? - dünnyögött, a kezei még mindig a nyakamon voltak.
Megfordultam, hogy bele tudjak nézni a kávébarna szemeibe, azonban ez nagy hiba volt. Mindig is olyan ember voltam, hogy ha nem mutattam ki az érzéseimet valaki felé, abba beleőrültem. Az érzéseim szinte tapinthatóak voltak, a sóhajok tucatjával szöktek ki ajkaim közül, ahogy megláttam őt és realizáltam, hogy csak egy leheletnyi távolság van köztük. Kibaszottul. Meg. Fogok. Őrülni.
- Izgass fel - a kívánatos ajkaira leheltem, és mindennél jobban bele akartam túrni a hajába, azonban ő ellökött.
Megszakadt a szívem, ahogy láttam a kétségbeesett tekintetét, és hogy nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel.
 - Hogy mi? Neeem, nem, ezt még te sem gondolhatod komolyan - idegesen beletúrt a hajába, majd fel akart állni, de ebben a pillanatban felé tornyosultam, és lefogtam a kezeit.
- Chanyeol, kérlek. Tedd meg ezt nekem. Csak ma este... tegyél úgy, mintha kívánnál. Törődj velem.
Meglepett a reakciója, hiszen ő sosem volt összezavarodva, én pedig annyira hozzá voltam szokva, hogy kihasználom őt.
- Te varázslatosnak láttatod mindezt... Pedig rohadtul nem az - feldúltan mondta, a szemei szinte mérget fecskendeztek az egész testembe.
Fel akart állni, el akarta taszítani a kezem, de én nem engedtem neki, makacsul és akaratosan tartottam fogva. Mélyen a szemeibe néztem, amik most különösen csillogtak, akárcsak az enyémek. Az én szemeim az elfojtott vágytól, az övé pedig valószínűleg a félelemtől. 
- Mert nem látok senkit, csak téged. Kérlek...
- Jó, rendben. Nem hiszem el, hogy mikre veszel rá, bassza meg. De nem csókollak meg! Ez az egy kikötésem van - fordított a helyzetünkön, így most már ő volt felettem. - Törődni fogok veled - teljesen lefektetett, majd rám nehezkedett, és végigsimított fentről lefelé haladva a nyakamtól egészen a hasamig.
Kirázott a hideg, apró libabőrök jelentek meg a testemen, azonban a kéjes sóhajokat és nyögéseket nem engedtem meg magamnak. Mert nem lehet igaz, hogy Park Chanyeol ennyitől képes legyen felizgatni. Bár... ahhoz elég a puszta jelenléte is. Láttam rajta, hogy nem tudja, hogy most mitévő legyen, ezért az egyik kezét a fejem fölé helyeztem, míg a másikkal görcsösen szorongatta az ingem korcát. A tarkójánál megragadva húztam magamhoz közelebb, amint észhez tértem volna, már tovább is indultak fürge ujjai, miközben a lázasan izzó tekintetét az enyémbe fúrta. Ujjai felkúsztak a mellkasomon, egészen a nyakamig, hogy aztán visszacsúsztatva az ingem kivágásába akassza őket.
- Csókold végig a nyakam - vágytól átitatott hangon mondtam, majd Chanyeol forró leheletét éreztem a bőrömön.
Finoman csókolt, bizsergető érzés töltötte el felhevült testem. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte, szinte csillagokat láttam a gyönyörtől, ahogy nyelve izzó vasként fonódott feltárulkozó nyakamra. Utána egy apró, leheletfinom puszit kaptam.  Majd még egyet, és még egyet, ugyanarra a helyre a nyakamon, eltalálva minden alkalommal a gyengepontom. Hihetetlen vagy, Park Chanyeol... Egyre mélyebben csókolt, majd apró harapásnyomokat hagyott a nyakam ívénél, és ez kicsikart belőlem egy apró, zavarodott sóhajt. Meghökkentem a hirtelen hevességen, de rögtön megfeledkeztem erről, amint a lenge ingem alá nyúlt és a mellizmomra szorított, közben a nyakamba temetkezett, csókolt és nyalt, én pedig őt istenítve hagytam, hogy tegye a dolgát egy darabig.
- Most... szopogasd mindkét mellbimbómat - mondtam két elfojtott nyögés között, Chanyeol pedig már tette is, amit kértem tőle.
Kezeivel megfogta mindkét lábam, és a dereka köeré kulcsolta, így mesterien összesimultunk, és éreztem minden porcikáját, amitől ismételten kirázott a hideg, teljesen magával sodort az érzés, még többet akartam a forróságából, még többet a szenvedélyéből.
- Finom vagy - suttogta ajkaimra, majd egyre lejjebb haladt a nyelvével, amíg el nem érte a mellkasomat. - És tökéletes.
Finoman szopogatta az egyik mellbimbómat, még a másikkal játszadozott, légies könnyedséggel morzsolta. Megfeszült az anyag körülöttem, és vele együtt a testem is, mikor aztán felágaskodva, egészen finoman, alig érintve a mellkasomat végignyalt rajta.
Amit ebben a pillanatban éltem át, az felért a fájdalom szépségével. Ezen a magányos éjszakán mindketten úgy gondoltuk, hogy ez nem lehet szerelem. De éreztük a száguldást, ami elhitette velünk, hogy csak mi vagyunk ketten.

Néma sóhajok szakadtak fel belőlem, a forró lehelete tűzként égetett, ahol hozzám ért. Ingerlően cirógattak a sötét tincsei, ahogy egyre lejjebb és lejjebb haladt… Ruhán keresztül talán még szexibb volt, ahogy az ing anyagát csókolgatta. Aztán hirtelen felindulásból fenevad szenvedéllyel szakította szét rajtam, hallottam a gombok halk koccanását a padlón, majd láttam Chanyeol aranylóan barna tekintetét, ahogy mélyen a szemembe fúrta övéit, és beharapott ajkakkal közelített vészjóslóan ajkaimhoz.
- Jézusom, Chanyeol... -  leheletfinom mozdulatokkal követtem végig ujjaimmal a gerince vonalát, majd fordítottam magunkon, és lassan szabadítottam meg attól az átkozott fekete ingtől. - Tudod, fekete ingben is rohadt vonzó vagy, anélkül meg pláne - minden egyes kigombolásnál apró csókot hintettem a fokozatosan fedetlenné váló bőrére.
Mozgatni kezdtem a csípőm, ő pedig megtört, és apró sóhajok szakadtak fel belőle, miközben erősen belemarkolt tincseimbe, és majdnem összeérintette ajkainkat.
- Ne engedd, hogy megcsókoljalak. Mert akkor végem van - az ajkaimra pihegett, én pedig megértően lejjebb haladtam, és végignyaltam az álla ívét, majd a nyakát, apró harapásokat hagyva a kulcscsontja mentén.

Továbbra sem hagytam abba csípőm mozgatását, miközben ő is elkezdte velem ellentétes irányba mozgatni csípőjét, a derekamat pedig bizsergető-gyengéden cirógatta, egy percre sem abbahagyva. A másik kezével a nadrágot húzta le rólam, hangos kattanással adta meg magát övem az akaratának, mikor kikapcsolta azt, majd egy mozdulattal húzta le boxerrel együtt rólam. Én sem tétlenkedtem sokáig, egy mozdulattal csúsztam le a testén, majd nedves csókot hintettem oda nadrágon keresztül. Érzékien végignyaltam rajta, miközben felnéztem rá. Találkozott a tekintetünk, majd lehunyta szemeit, és egy aprót nyögött. Jelentősen beleborzongani a látványba már nem volt időm, mert Chanyeol meleg tenyere körém simult. Lassan kezdett el ingerelni, ezzel az őrületbe kergetve engem, de nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy kimutassam az érzéseimet, viszont a testem minden egyes porcikája reszketett.
- Menjünk a zuhanyzóba - mondtam a megmaradt erőmmel, Chanyeol pedig azonnal cselekedett, felkapott az ölébe, és fürdő felé vette az irányt.

De mielőtt még odaértünk volna megállt, és a falnak lökött. Olyan szenvedéllyel vette birtokba a nyakam, hogy támasztékra volt szükségem. Átkulcsoltam a derekát, ő pedig még jobban a falhoz passzírozott, és így ismételten fulladásig összesimultunk. A kezem ölelt, fojtott és simogatott. Nem tudtam, hogy mi ez a megmagyarázhatatlan érzés, mindenesetre borzasztóan élveztem, és azt is, hogy Chanyeol nem undorodott tőlem. Éreztem, hogy ő is izgalmi állapotba került, akárcsak én. A gondolataim csak ezzel az élménnyel voltak tele, arcáról tarkójára és derekára simítottam kezeimet, ő pedig reszketegen sóhajtott fel, majd fordított rajtunk. Tudtam, hogy mit akart, ezért letérdeltem elé, majd kiszabadítottam a zavaró textildarabok fogságából.
- Sosem szopott még le fiú.
- Akkor most megtudod, hogy mennyire rohadt jó érzés - mosolyogva mondtam, majd egy röpke pillanatra a tenyerem duzzadó ágyékára simítottam, amitől mélyen felnyögött.
A számba vettem egész hosszát, először csak lassan, ingerlően nyaltam, apró csókokat elhintve rajta, miközben ő folyamatosan sóhajtozott, és keményen beletúrt a hajamba. Felpillantottam rá; olyan kéjelgő nézése volt, hogy azt hittem menten elélvezek. Egyre gyorsabb tempót diktáltam, Chanyeol pedig egyre hangosabban nyögött. Megismételtem még párszor, majd halk cuppanással váltam el tőle. Egy pillanatra elmosolyodtam a reakcióján, ahogyan durcásan nézett rám, mert kielégületlenül hagytam, utána pedig apró csókokkal hintettem mindenhol, ahol csak értem. Felálltam, és az izmos nyakát átkulcsoltam kezeimmel, Chanyeol pedig bizsergetően cirógatta derekam. Túl sok volt egyszerre ennyi inger, eleve a közelsége, és a forró lehelete bőrömön. Ajkunk szinte összeért, egymás elől szívtuk el az oxigént, én mégis elfordítottam a fejem, tiszteletben tartva a kérését. Látszott rajta, hogy már őt is elragadta a kéj bűbája, ezért nekem kellett cselekednem. Összefűztem ujjainkat, és ténylegesen a fürdő felé vettem nyílegyenesen az irányt.

A zuhanykabinba beérve megnyitottam a vizet, ami kellemesen közepes hőmérsékletű volt, így hagytam, hogy a vízcseppek ránk zúduljanak. Háttal álltam Chanyeolnak, birtoklóan átölelte a derekam, én pedig a vállára hajtottam fejem. A sampont kereste, majd hallottam a tubus nyitódásának jellegzetes hangját, végül magamon éreztem a krémes tusfürdőt, és még az annál is kellemesebb ujjakat, amik bebarangolták az egész testem, apró nyögéseket kiváltva belőlem. A nyakhajlatomba borulva hintett édes csókokat, én pedig sosem fordultam még ki ennyire önmagamból.
- Még sosem szoptam le fiút - mondta vágytól rekedtes hangon, végül ő is térdre ereszkedett előttem, miközben én a fejemet a hideg csempének nyomtam.
Egyből irdatlan gyors tempót diktált. Spirálszerűen öntött el a vágy és a kéj, minden feltörekvő nyögésemet megpróbáltam elfojtani, de acélt fűzve az akaratomba uralkodtam magamon, és megpróbáltam én irányítani a remegő levegővételeimet. Folyamatosan őt néztem közben, egy pillanatra sem hagytam volna ki a látványát, amely még jobban tetézte a kéjt, amit egyre jobban, zsigerből éreztem. Olyan intenzív pulzálással izgatott az egész valója, hogy attól féltem, hamarabb elélveznék, mint azt szeretném. Szájával továbbra sem hagyta abba a kényeztetést, én pedig továbbra is fojtottan nyögtem, és az extázistól már vibráló csillagokat láttam. Még a lábujjaim is belegörbültek az élvezetbe. Azt a kurva! Hullámzó-szorongás tört rám, kínzóan gyorsan - de ebben a pillanatban abbahagyta az eddigi tevékenységét, és mosolyogva állt fel.
- Nem bírom tovább - mondta mámortól izzó tekintettel, majd az ölébe vett, és a csempének ütköztünk, én pedig készségesen fűztem dereka köré a lábaim, végül vártam, hogy végre magamban érezhessem...


- Hyuuung! Baekhyun. BAEKHYUN.
Lassan nyitottam ki szemeimet, az elém tárulkozó látvány pedig kizökkentett minden eddigi képzelgésemből. Hangosan ordítottam, mire Jongdae követte a reakciómat, és ugyanolyan fülsüketítően ordibált, akárcsak én.
- BASZD MEG, JONGDAE!

________________________________________

Sziasztook:3

Ultraszuper gyors voltam, ugye? Magamon is meglepődtem, hogy sikerült viszonylag ilyen hamar befejeznem, ráadásul majdnem 8 oldal lett, és 2875 szó. 

 Egy picit csalódott voltam a véleményekkel kapcsolatban, mert csak az a pár olvasó írt nekem, akik mindig szoktam, pedig mondtam, hogy most igazán nagy szükségem lenne a véleményekre, no sebaj! Remélem, hogy ehhez több vélemény fog érkezni;; MILYEN BIZAKODÓ VAGYOK VELETEK, CSAK AZTÁN NEHOGY CSALÓDNOM KELLJEN. 

Valakik már megőrültek tőlem, ugyanis néhány embernek mindig mondom, HOGY ÉN NEM TUDOK ILYET ÍRNI. Aztán most mégis megpróbáltam. Hát kíváncsian várom a véleményeteket a jelenettel kapcsolatban, de előtte néhány kérdés. 

ELSŐ KÉRDÉS: Szerintetek aranyos volt Jongdae reakciója? Vajon miért féltékeny annyira, és vajon jogosan féltékeny?:D 

MÁSODIK KÉRDÉS: Milyen volt Sehun felbukkanása? Ilyennek képzeltétek a találkozást, és Baekhyun reakcióját? Vajon lesz még Sehunnak jelentősége a továbbiakban? 

HARMADIK KÉRDÉS: MILYEN VOLT AZ EGÉSZ BAEKYEOL JELENET?:D Ilyennek képzeltétek Chanyeol reakcióját? Mennyire lepett meg titeket, hogy ennyire (nagyon) élvezte a kényeztetést? 

(jóvanakkorParkChanyeol)