Mint a cím is mutatja, ez a bejegyzés többnyire Dancsóról és a gondolkodásmenetéről fog szólni, amit megfogadhatna pár író, és „író". Hogy mi a kettő között a különbség?
Lehet velem vitatkozni, de az igazi író többnyire saját magának ír. De ezt nem úgy kell értelmezni, hogy ő nem vágyna a véleményre, vagy a nagy létszámú olvasóközönségre, csupán NEM hagyja abba akkor sem az írást, ha esetleg visszaesne a népszerűsége. Mert neki ez már létfontosságú, és az élete része.
Az „írók" azok a divatbloggerek, akik azért vágtak bele az írásba, mert jó bulinak tartották, és naivan elhitték (elhiszik), hogy majd egyszer fognak nekik írni véleményt, addig befogják a barátjaikat speciális véleményezőként. Ezek a divatbloggerek a statisztikára mennek, semmi másra. És lehet, hogy néhány ilyen egyednek akár örömöt is okoz az írás, de nem ez az elsődleges nekik. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy ilyesmire gondolhattak, miközben publikálták az első művüket: "Ha más írhat, akkor én miért ne?" Ezen az alapon belevágnak, vagy azért, mert azt hiszik, hogy kitaláltak egy olyan alaptörténetet, ami nekik nagyon tetszett (másoknak már kevésbé), és ezt mindenáron meg akarták valósítani fanfiction formájában.
És így, szépen lassan a társadalomban, az emberekből kiveszett a minőség igénye.
(Jensen-love)
Dancsó Péter egy vlogger, 2008-ban (vagy valamikor akkor, nem tudom pontosan, nem vagyok Dancsicska (így nevezi a rajongóit hahahhaa)) kezdte pályafutását, korántsem nagy volumenű feliratkozóval. Röpke hét év telt el azóta, ő mégsem adta fel, és 2010-ben már többen felfigyeltek rá. A mostani kérdezz-felelek videójában pedig elmondta, hogy eddig azért küzdött, hogy legyen nézőközönsége, most pedig azért, hogy továbbra is fenntartsa az érdeklődést, ezért próbál minél több videót készíteni.
Amit ezzel mind mondani akarok: én megértem, ha az írók nem hajlandóak folytatni a történeteiket, elmegy a kedve az írástól a kommentek mennyiségétől - ami egyenlő a nullával. Of course, van, aki több éve foglalkozik hobbi szinten az írással, de higgyétek el... előbb-utóbb a kemény munkát valaki értékelni fogja. De SOHA nem szabad feladni. Egyébként meg... ha valaki szeret írni, akkor függetlenül a kommentek mennyiségétől is írni fog, mert egyszerűen az életéhez tartozik. Bár véleménnyel minden írónak jobb lenne, de manapság annyira sok a csendes olvasó... de ezt majd egy másik pontban fejtem ki.
Szeretsz írni? Akkor írj.
És most egy pár gyakori hiba, mert azokból rengeteg van. Lesz benne bőven történetvezetés, és gyakori helyesírási hibák.
1. Túl hamar történnek az események:
Példa: Huánmigel megpillantotta Maricsujt. Abban a pillanatban találkoztak, de a szerelem a szikrája már fellobbant közöttük. Egyből szerelembe estek, mindketten éreztek. Két hét múlva összeházasodtak (utána olyan dolgok történtek, aminek nem vagyok a tudatában, mert nem néztem a sorozatot hahahah).
Én csak azt nem értem, hogy miért kell egyből a két főhőst összehozni? Sok helyen láttam már, hogy pár fejezet után már elválaszthatatlanok, az életüket adnák egymásért, miegyéb romantikus fénymáz, amit egy tapasztalt olvasó/író
- meg sem nyit
- megnyit, de tíz másodpercen belül leszűri egyetlen mondatból a rossz minőséget, ezért inkább bezárja a blogot
- megnyitja, ír a delikvensnek egy kritikát (amivel ő természetesen nem ért egyet, és felháborodva ír egy sértő választ)
Én mindenképpen azt tanácsolom, hogy ne kapkodjatok, vezessétek úgy a cselekményszálat, hogy ne essenek egyből szerelembe, mert az UNALMAS. Egyszerűen nem jó, túl monoton az egész. Azért aki belegondol, biztos volt már egy olyan fanfiction az életében, ahol mindennél jobban várta, hogy a két karakter összejöjjön, az író mégis húzta mindenki agyát, és csak a végén vallottak egymásnak szerelmet - és milyen jól tette az a drága író.
Példának ezt a blogot tudom felhozni: KATT
Semmi sincs elkapkodva, a végletekig izgultam rajta, mert kétesélyes volt MÉG AZ UTOLSÓ RÉSZ IS. Mindenesetre, egy igazi gyöngyszem a fanfictionök között:)
Ezért azt ajánlom minden kezdő, vagy bizonytalan írónak, hogy először próbálkozzon csak egyrészes történetekkel, utána sokkal könnyebb lesz egy többrészesbe belevágni, és esetleg egy száz fejezetes fanfictiont létrehozni.
2: Nem élethűek a karakterek:
Elhiszem, hogy Maricsuj szép, Huánmigel meg jóképű, de ha csak a külsejéről ad az író információt (természetesen képpel illusztrálva), hol maradnak az érzelmek? Megannyi érzelemkavalkád van a világban, és pont arról kell tudnom, hogy Huánmigelnek barna a haja? KÖSZ, AZÉR' NEKEM IS VAN SZEMEM.
Éhes, szomjas, álmos, fáradt, lelkiekben összetört, boldog, szomorú, szerelmes, szorulásos... EZEK MIND ÉRZELMEK (hiányoznak a nagybetűk, na).
3. Túl rövid egy mondat:
Megállt előttem. Levette a cipőjét. Beljebb jött. Meg ilyenek.
Azért valljuk be, ez senkinek nem tetszik. Nem kell két méteresnek lenni egy mondatnak, de azért ne álljon már - jobbik esetben- három szóból.
4. Írásjelek:
Megcsókolt!!!!!!!!! Huánmigel megcsókolt!!!!!!! De miért tette?? Biztos csak azért, hogy megbántson az a rohadék!!!!!!!!!!
Egyszerűen NEM szabad ennyi írásjelet használni. Ha valaki jó író, és a mondatában felszólító mód van, kellően érezni fogom a haragot egyetlen felkiáltójelből is.
5. Too much:
A-a, kedveskéim, egy író ezt a szót nem ismeri. NINCS olyan, hogy túl sok, mert mindig van hova fejlődni, nincs tökéletes. Persze, van aki ezt túlzásba viszi. Ilyenkor sokan elfelejtik - köztük én is -, hogy az olvasói közönség fele még nincs abban a korban, hogy egy sokkal cifrább mondatot megértsen.
6. Helyesírás:
- -e kérdőszócska :
- Mikor „se” és mikor „sem”? :
Ami „szintén ne”, az a „se”, és ami „szintén nem”, az a „sem”. A másik szabály: ha mássalhangzóval kezdődő szó következik, akkor „se”-t mondunk/írunk, míg ha magánhangzóval kezdődő szó jön, akkor „sem”-et.
- A nemcsak / nem csak egybe- illetve különírásáról.
Amennyiben a teljes kötőszói formát használjuk, mindig egybeírandó: “nemcsak Huánmigel, hanem Maricsuj is”. Ha azonban önmagában áll, annak ellenére, hogy kiegészíthető a teljes kötőszói formával, a különírás a szabályos: „nem csak kezdőknek”
- Sokan gondolják, hogy bizonyos szavak (például a „hogy") előtt minden esetben vesszőt kell kitennünk. Ez nincs így.
Két példa arra, amikor nem kell vessző:
persze hogy
meg kell hogy mondjam
Hát persze hogy jövök!
Meg kell hogy mondjam, ma sokat dolgoztam.
- Jólesik vagy jól esik?
Igazán jólesik, hogy gondoltál rám. Jólesett a tegnapi csoki is. Jóleső tud lenni egy kis kikapcsolódás.
Ha ilyen jól esik az eső vagy a hó, nem szeretünk kimozdulni.
- Egyelőre/egyenlőre
Az egyelőre „most és még egy ideig", „jelenleg még" jelentésben használatos.
Például: - Egyelőre elnézem ezt a hibát nektek, de a továbbiaknak ne forduljon elő.
- A meccs egyelőre döntetlenre áll, de Xavi bármelyik percben rúghat egy gólt.
Az egyenlőre az egyenlő melléknév ragos (-re) alakja, ennek jelentése „egyenlő részekre".
Például: - Egyenlő darabokra vágtuk fel a süteményt.
- Próbáltam egyenlőre elosztani a süteményt, hogy mindenkinek jusson belőle.
Szóval, amire az írók általában gondolni szoktak, az az „egyelőre" szó, viszont csak kevesen tudják helyesen használni.
- Fojt/folyt
Példákkal: - A tej kifolyt az üvegből.
- A szúrós szag fojtogatja a torkomat.
- Leggyakoribb hibák, most helyesen leírva:
- briliáns
- végül is
- legalábbis
- réges-rég
- mindenesetre
- MUSZÁJ
- egyelőre
- mindig
- egyetlenegy
- mindenáron
- most már
- jobbnál jobb (szebbnél szebb, lépésről lépésre)
- mindenekelőtt
- kétségbeesik
- elölről
- dicsér
- ekképpen
- UGYANAZ
- előbb-utóbb
- nemi identitás (nemi önazonosság)
- önkéntelenül
7. Yaoi:
Akik yaoit írnak, azok gyakran esnek abba a csapdába, hogy elfelejtenek a realitás talaján maradni. A leggyakoribb hibák itt a túl sok homoszexuális egy fictionben, vagy pedig valaki teljesen elfelejti, hogy ŐK MINDKETTEN FÉRFIAK.
Irritáló tud lenni, amikor valaki nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen ezeknek, hogy mi jellemző a melegekre. Attól függetlenül, hogy valaki homoszexuális, még nem fog úgy viselkedni, mint egy nő. És annyi helyen láttam már nőként beállítva egy-egy karaktert, hogy azt hittem megásom a sírom.
Könyörgöm: HA YAOIT ÍRSZ, AKKOR NE FELEJTSD EL, HOGY MINDKÉT FŐSZEREPLŐD FÉRFI.
A másik pedig... ki hallott már olyanról, hogy egy bandában mindenki meleg? Én megértem ezeket a nagy shippeléseket, de egy történeten belül TÚL SOK, ha van például öt meleg pár, ráadásul ugyanabból a bandából. Ha viszont mindenáron szeretné őket valaki, hogy párba legyenek, akkor legyen köztük valaki biszexuális - de sokkal jobb lenne, ha belecsempésznétek legalább egy-két heteroszexuális karaktert.
8. CSENDES OLVASÓK:
Én tényleg nem értelek titeket... Nektek jó azt látni, hogy a kedvenc írótok nem ír többé, mert nem kap visszajelzést? Ha ti nem írtok neki, akkor ki fog? TI olvassátok őt, még ha nem is adtok neki semmilyen formában erről tudomást. De ettől nincs lelkiismeret-furdalásotok? Úgy olvasni valakit, hogy az író nem is tud róla? Miért csak a legutolsó pillanatban teszitek meg ezt a lépést? Muszáj azt kiírnia egy írónak, hogy abbahagyja, hogy felfigyeljetek rá? Várjátok, hogy írjanak neki, de ezt ti is megtehetnétek, mert igazán nem vesz el sok időt az életünkből.
Erre a kérdésre szeretném tudni a választ: ha olvastok valamit, AKKOR MIÉRT NEM ÍRTOK HOZZÁ? Féltek? De mitől? Egy blogger sem harap.
MINDENKI képes annyira összekaparni a gondolatait, hogy egy véleményt alkosson. Ne hazudjatok, ezt saját magamról tudom! Én sem voltam jó a véleménykinyílvánításban. Aztán egyre többet és többet írtam, és ma már valakinek három oldalas véleményeket írok. Igen, ez elvesz tőlem némi időt, de hihetetlenül jó érzés, amikor az adott történet írója visszaír a válaszomra, és hogy boldoggá tettem vele. Hihetetlenül jó érzés.
Ha elgondolkodtok, akkor már a karakterekről tudtok írni valamit, az író fogalmazásáról, egy-egy jelenetről, csak spontán, ami jön.
FONTOS A VÉLEMÉNYKINYÍLVÁNÍTÁS.
Miért gondolja valaki, hogy csak akkor érzi jól magát egy író, ha hosszú véleményt kap?! Nem ez a fontos, és ezt mindenki tudja. Egy írónak az a fontos, hogy véleményt kapjon, vagy építő jellegű kritikát. Lehet az akár három mondat, három oldal, nem fontos! AZ A LÉNYEG, HOGY ÍRJATOK!
((Komolyan, már egyszer azon is elgondolkoztam, hogy írok egy olyan történetet, amihez talán írna, vagy legalább tudomást venne egy illető. De aztán rájöttem, hogy ha eddig nem írt, akkor ezután sem fog, hiába írnék én bárkivel is. De ez miért jó?! Miért jó az valakinek, ha nem tudja az író, hogy olvassák őt? Vegye csak alapul mindenki a statisztikát, amit a blogger mutat neki. SOKKAL TÖBB AZ OLDALMEGJELENÍTÉS, ugye? Azért nem hiszem, hogy EGY ember naponta megnyitja százszor a blogot.))
Ne feledjétek, ezzel mind csak segíteni akartam. Figyellek ám titeket!:D
Huuu, én nem írok fanfictiont, de teljesmértékben egyet értek veled. Eddig én is csendes olvasó voltam, mert nem mertem hozzászólni egy-egy történethez(meg nem is nagyon tudtam hogy hogy kell ), de egyszer meggondoltam magam és írtam egy kommentet és lám azóta mindig írok, ha tudok. Tényleg nem kell hosszú kommentet írni, bár én mindig azt szoktam, de van amikor nekem sincs időm rá, olyankor inkább leírok pár mondatot, de legalább ezzel is jelzem az írónak, hogy olvasom a történetét és tetszik is(mert ha nekem nem tetszik egy fic, azt nem adom az író tudtára). Van aki azt találja mentségnek, hogy telefonról olvas és ezért nem ír, de ez hülyeség. Én is telefonról olvasok és onnan írok kommentet, ezt általában jeleztem is, hogy annyira ne haragudjanak a helyesírási hibáimért, pedig senki nem kért meg hogy helyesen írjak, bár ez nem teljesen ide tartozik, de páran biztos vagyok benne, hogy ezért nem írnak.
VálaszTörlésRettentően sok helyesírási hibával találkoztam már és néhány annyira szemet szúr(még ha kisebb is), hogy az már zavaró, ha kell akkor nézesse át valakivel, az úgy még biztosabb, mert más hamarabb észre veszi a hibát az ismeretlen szövegben, mint maga az író.
A történetek irrealitása... huuh, na ez engem szintén nagyon zavar, persze van egy-két szituáció, ahol nem annyira zavaró, mert nem pont ez lesz a történet szempontja, de ettől függetlenül egy történet nem biztos hogy élvezhető lesz, ha ennyire el van sietve.
A yaoi történetek írói(én főként ezeket olvasom) nagyon sokszor írnak úgy ahogy te azt fentebb említetted. Ha valaki két fiú/férfi szerelméről ír, ügyeljen arra hogy a szereplők hűek maradjanak nemükhöz. Oké, az lehet hogy sok olyan meleg van aki elég lányosan viselekedik, de van amikor ezt is eltúlozzák.
Biztos akartam még írni valamit, de kiment a fejemből.
Huanmigelen és Marichuyon nevettem, de nagyon is jó példa volt. Mondjuk én végignéztem a sorozatot és nem ezen volt a hangsúly na de ez pont nem ide tartozik.
Szerintem jó, hogy ezt leírtad, mert ezzel talán segítesz néhány csendes olvasónak, hogy próbáljon meg kommentelni és lehetőleg néhány írónak is, hogy javuljon a helyesírása. Nem is untatlak tovább, csak lényegében kifejtettem a véleményemet ezzel kapcsolatban. ^^
Ezt még azok a tapasztalt olvasók is tudják, akik rendelkeznek egy minimális helyesírási készséggel. Én is sokáig csak olvastam, tehát abszolút tudom milyen, én sokszor meg is figyeltem az írók hibáit, mert abból elég sok volt, még ha az olvasók istenítették is az adótt írót.
TörlésPersze, nem kell egy véleménynek három oldalon keresztül tartania, de ha értesíted arról az írót, hogy elolvastad, és mondasz neki valamit a karakterekkel kapcsolatban, vagy a történetvezetéséről, esetleg építő kritikát, akkor már hálás lesz neked. A vélemény az vélemény, bármilyen hosszú vagy rövid is legyen. Egyébként én is nagyon sokáig csak telefonról írtam véleményt, főleg ha a blogger fekete volt, mert bántja a monitor fénye a szemem, pláne ha fekete a háttér. Olyankor mindig telefonról írta, tehát ez tényleg nem lehet kifogás.
De egyébként ezek a kisebb hibák jobban szemet szúrnak nekem, mint a nagyok.:D Valaki csak néhány szót szokott eltéveszteni (mint például az egyelőre/egyenlőre, meg az egybe-különírás). De engem ezek a hibák már irritálnak, és ezért is írtam meg ezt a fanfiction tutorials-t. Egyébként igen, én nem vagyok híve a bétázásnak, viszont nééhány írónak tényleg szüksége lenne rá, mert nulla helyesírással rendelkezik, és mégis blogot szeretne csinálni.
Hát a történeteknél engem általában nem zavar semmi, csak ha a két főhős hamar szerelembe esik. De hogy ha ez már az elejétől kialakul, akkor ugyan hol marad az izgulás, hogy együtt lesznek-e, vagy nem? És már nem egy olyat olvastam, ahol yx szerelmes lesz fg-be, elhívja randizni, a másik beleegyezik, innentől kezdve meg nyáltenger.
Igen, én is szinte csak yaoit olvasok, de ezek néha annyira elrettentenek, hogy már ott tartok, hogy nem adok esélyt az új íróknak, pedig ki tudja, lehet, hogy pozitív meglepetés okoznának. Igen, vannak olyan fiúk, most vegyük alapul a kpop bandákat. Elismerem, hogy némelyikük lányosan viselkedik, de ha ki kell állni a színpadra akkor dög mindegyik:D Szexigyökérállatok.
AMÚGY ÉN IS NÉZTEM XD Viszont semmire sem emlékszem, mert anya mindig azt nézte, így én is néztem elvétve egy-két részt hetente. Tényleg nem tudom, hogy mi volt a sorozat lényege, mindössze felhoztam őket példának, hogy sokkal humorosabban tálaljam azt, hogy mennyire kiveszett az emberekből a tudásszomj.
Ugyan már, nem untattál, kifejezetten örülök, hogy kifejtetted a véleményed :3 Köszönöm szépen, hogy írtál^^
Szia!:)
VálaszTörlésEzt nagyon szépen megfogalmaztad! Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed, számomra értékes volt, mivel beleláttam egy kicsit valaki más gondolataiba.
Én azért kezdek nehezen bele egy másik, teljesen új történet olvasásába, mert pont az ilyenektől tartok. Sok ilyenbe kezdtem bele és aztán csalódottan mondtam búcsút a sztorinak. Vannak jók, de komolyan mondom, hogy félek belekezdeni egy-egy történetbe, mert a mi lesz, ha...? kezdetű kérdőjel megjelenik a fejemben.
Hm...nem is tudom mit akartam :D Jah, igen, vélemény nyilvánítás... én kétszer kaptam utálkozó kommentet és mindegyik rosszul esett, de mikor elolvastam újra az egyikben az volt, hogy a csaj csak magának ír (de valószínüleg régebben kirakta) és hogy most már csak kritikákat ír - hát amikor nekem írt egyet úgy kezdte, hogy a karakterek neki nem tetszettek. Akkor minek olvasta el? Nem értem az ilyeneket. Lehet, hogy velem van a baj, de én például igyekszem szépen megfogalmazni mit gondolok, mert nem akarok megbántani senkit feleslegesen. Nem szeretek belegázolni feleslegesen az emberek lelkébe - bár tudom, hogy a szépen megfogalmazott kritika is fájhat.
Fúúú, de sokat rizsáztam :D Bocsi, ha van benne hiba, csak egy kicsit este van - meg fáj a fejem - de az értelmetlen gondolataimat azért meg kellett osztanom veledXD Remélem nem fárasztottalak le nagyon :D
Have a nice day~ :*
Szia!:)
TörlésPróbáltam visszafogni magam, nem tudom mennyire látszik ez, de van olyan alkalom, amikor nagyon "ideges" leszek, és akkor olyan vehemensen írom le a dolgokat. Ezek általában akkor történnek meg, amikor egy rossz minőségű fictiont olvasok.
Ez a "mi lesz, ha" mindenki fejében megfordul szerintem, és én így teljesen egyetértek veled. Valaki már bele sem mer kezdeni valami újba, mert fél a csalódástól, és én is ilyen vagyok.
Ez már a megbánás pofátlansága, de komolyan. Utálom az ilyen embereket. Ha valami nem tetszik, akkor azt szépen és kultúráltan is lehet közölni valakivel, és utána még az illető csodálkozik, hogy ha az írónak ez fájt. Nem szeretem az ilyen illetlenséget, és sajnos ismerek is ilyen embert, akinek senki sem szent, és ott okoz fájdalmat, ahol csak teheti.
Egyébként igen, a szépen megfogalmazott kritika is fáj, de legalább az építő kritika jellegű több esetben, de ha valaki csak ócsárol mást, akkor annak semmi értelme, mert attól nem lesz valaki jobb író, fel kell nyitni ezekre a hibákra a szemét.
Nem fárasztottál le, nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed, és sok kitartást kívánok! :3
Jaj, ezt most (is) annyira jól összefoglaltad. :) Szívemből szóltál. A leglényegesebb rész, amivel a leginkább egyetértek, hogy az író magának ír. Én azért írok, mert egyszerűen muszáj. Nem is tudok olyankor, amikor már külön figyelmeztetnek, hogy ideje lenne folytatnom, ha nincs meg az ihlet. Amikor meg jön, akkor az Isten sem állít fel a billentyűk/papír mellől. :) Én azt utálom nagyon, amikor valaki kiirkálja különböző helyekre, hogy "Mit írjak legközelebb?, Miről olvasnátok? Szeretnék írni egy történetet X és Y főszereplésével, de nem tudom, miről szóljon... És még sorolhatnám. Nem értem, ha nem tudod, mit akarsz írni, akkor ne írj! De komolyan! Mert oké, van, hogy az ember elakad és kéne neki nagyon az a fránya ihlet, de én személy szerint utálom, ha nem én dönthetem el, kivel mi történik a történetemben. Ha meg már valaki megkérdezi, hogy miről írjon, akkor tuti nem fogom neki odadobni az egyik jó kis ötletem, inkább megírom én magam. Én azért olvasok másoktól fanfictiont, mert pont arra vagyok kíváncsi, hogy mi van az ő fejében, hogyan folytatja. Na mindegy! Erről elég is ennyi, mert még nagyon felhúzom magam itt a végére. :)
VálaszTörlésA túl rövid mondatoktól borsózik a hátam. Tisztára szaggatottan kell olvasni, ami megtöri az olvasás élményét.
A helyesírásról csak annyit, hogy aki ír valamit - legyen az pusztán egy szerelmeslevél a szomszédos padnál ülőnek -, az vegye már a fáradságot, hogy utánanéz annak, amiben nem biztos. Pláne, ha történetet ír. Lehet, ez kegyetlennek hangzik, de ha megnyitok egy blogot és az tele van hibával, egy mondat után is képes vagyok örökre bezárni az oldalt. Kivéve, ha megengedik/megkérnek, hogy lektoráljam. De ezt csak nagyon jó történetek esetében teszem meg.
A szerelmes történetekben irtóra zavar engem is, ha első látásra egymásba szeretnek. Nem maga a jelenség miatt, hanem mert minden izgalom eltűnik. Nézzünk szembe a tényekkel, a szerelemes sztoricskák lényege, hogy összejöjjön a párocska. Magyarán a hangsúly a mikor-on van, esetleg a hogyan-on. De úgyis tudjuk, mi lesz a vége, kivéve ha nem dráma és tragédia, vagy valami csavar nincs benne. Én lehet, hogy túlságosan is halasztom a nagy összeborulást, de ez az én ízlésem. Leginkább olvasni is ilyet szeretek.
A yaois dologban szintén egyetértek. Annyira hihetetlen és kissé idegesítő is, amikor valakinek a baráti társasága csak melegekből áll, de még a kisboltba leugorva is egy meleg párocskába botlik a főszereplő. Ilyen nem létezik, hacsak nem homifalván lakik az illető (ez csak irónia, semmi sértőt nem szándékoztam mondani).
Örülök, hogy ez is tetszik neked:) A második részben talán egy kicsit vehemensen fogalmaztam, itt próbáltam magam visszafogni, de azt hiszem némelyik pontban ez sikertelennek bizonyult.
TörlésÍGY VAN. Nekem is muszáj írnom, pedig én tényleg nem írok régóta, de úgy érzem, hogy szükségem van rá. Számomra megkönnyebbülést jelent írni, hogy kiírhatom magamból azokat a dolgokat, amiket sosem tennék meg. Meg például az érzelmek kifejtése is ilyen.
HÁT AZT ÉN IS NAGYON UTÁLOM. Ha valaki írónak tartja magát, akkor muszáj lennie legalább egy minimális képzeleterejének, hogy önmagától tudjon írni egy történetet, de így kiírkálva... Én azt is utálom, amikor határokat szabnak nekem. Egyszer írtam kérésre (még nagyon régen, és nem is lett publikálva, mert szülinapra írtam), és ott is: de itt történjen ez, itt meg az, itt meg ne legyen melodráma, itt meg legyen csók.Hát komolyan mondom, végem volt:D
Ez is magától értetődő dolog, hogy senkinek sem fogom odaadni az ötletem, még ha valaki jobban megtudná írni, mint én, akkor sem. Az az enyém, neki még csak gondolkodnia sem kellett, és még a sajátjának merné nevezni. Az ilyen embereket sem értem.
Igen, teljesen egyetértek. Én is utána szoktam nézni az olyan szavaknak, amikben bizonytalan vagyok, és inkább megnézem és leellenőrzöm magam, mert úgy a biztosabb, és így elkerülöm azt, hogy borzalmas legyen a helyesírásom. Nem szeretem az olyan "írókat", akik nem néznek utána a dolgoknak, vagy egy történethez kapcsolódó dolgokhoz, mert semmi erőfeszítésébe nem került, és tegyük fel, hogy például valaki egy betegséggel kapcsolatos történetet szeretne írni: a legelső, hogy megnézek legalább tíz oldalt, ami ezzel kapcsolatos. Mert ha valaki zagyvaságokat ír, az nem lesz hiteles, és a szememben idiótának fog hatni, hogy úgy írt valamit, hogy sz*rt sem tud arról a dologról.
Jól teszed, hogy halasztod, minden írónak így kellene cselekednie. Mert így nem veszik ki a töténetből az izgalom.
A yaois dolog pedig ugyanez, hogy nem néznek utána a dolgoknak. Mert férfiakról van szó, és egyáltalán nem biztos, hogy valaki ugyanúgy képzel el egy homoszexuálist, ami ténylegesen ő. Ezt a hibát sokan elvétik, nyávogó libává változtatják a karaktert, pláne ha az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet, és minden második mondat olyan, hogy agybajt kapok tőle. Az ilyenek kiverik nálam a bizotsítékot, és lám, megszületett a fanfiction tutorials 3:D
És végül, a néma olvasóknak azt üzenném, hogy bár az író magának ír, de azért nektek is. Mert amikor eszembe jut egy ötlet, majd megosztom valahol, és látom, hogy van, aki reagál és alig várja a folytatást, komolyan mondom, akkora löketet kapok, hogy szinte szárnyal a fantáziám. És ilyenkor eszembe jut, hogy: XY mennyire várja, és hogy én is mennyire várom, hogy mit fog hozzá szólni, hiszen múltkor is milyen jó meglátásai voltak, egyből meg is sejtett néhány dolgot, vajon gondolta-e, hogy ez fog történni?
VálaszTörlésÉs nem kell mindig azt írnotok, hogy mennyire tetszett a rész, meg hogy milyen ügyes az író. Mert biztos vagyok benne, hogy sokakat ez tántorít el a véleményírástól. "Hiszen már egyszer leírtam, hogy jó volt a hatodik rész, most megint csak ezt tudom írni a tizediknél. Á, mindegy. Inkább nem is írok semmit."
Én például az érzéseimet, véleményemet szoktam leírni a történettel kapcsolatban. A szereplők jelleméről és annak fejlődéséről, a történet folyásáról, bármiről, ami eszembe jut a történet kapcsán. És amikor visszaír az író, akkor az olyan jó érzés. Most képzeljétek csak el, hogy a kedvenc könyvetek írója személyesen válaszol nektek. Hát, valami ilyesfajta érzés ez is, hiszen ha már olvasok egy történetet, akkor az tetszik is, és akkor azért csak van valami izgalmas abban, ha az írója személyesen szól hozzám.
Lényeg a lényeg: már megint olyanokat fogalmaztál meg, amik bennem is megszülettek. :) Szeretem a csípős, de azért még a jó ízlés határain belül maradó stílusod, hogy szép magyarosan fejezzem ki magam. :)
Tetszett a cikk, hasznos volt, a legtöbb szóról nem is gondoltam volna, hogy így írják, szóval sokat segítettél, köszi szépen! :))
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, és így még jobb, hogy segíteni is tudtam vele!:) Köszönöm, hogy írtál^^
TörlésMit mondtam én neked egyszer? (Vagy többször?) Felveszlek tanárnak! És lám! Felvettelek tanárnak. >< Poént félretérve, nem tudom meddig, még a kezdetekkor én is csendes olvasó voltam. Olyan félénk kis csíra, aki nemrég csöppent bele a kéjpop (nem hagyhattam ki), nemhogy a ficik világába. Persze, egy idő után felbátorodik az ember és ír kedvenc íróinak, hogy már csak azért se hagyják abba. Ahogy te is írtad, az író magának ír, de kell visszajelzés!
VálaszTörlésTegyük fel, kiad valaki egy könyvet. Mi a visszajelzés? Sokan megveszik. Ott így fejezik ki a tetszésüket. A ficik esetében ez kommenttel történik. Csak hát... egyem azoknak a cuki arcukat, akik egyáltalán írnak valamit! Nem mintha egyszer-kétszer kihagynám a véleményezést... Bár mostanában törekszem arra, hogy amit elolvastam, oda írjak is. Elgondolkodtató rész volt.
A másik: helyesírás téren sok ember gondban van, köztük én is. Mi van a mai társadalommal? Könyörgöm... Egy normális mondatot sem használ a legtöbb ember, akkor nem lehet elvárni, hogy egyáltalán tudjanak jól fogalmazni. Az utóbbi időkben elfajultak a dolgok, én így gondolom. Régen mennyit olvastak az emberek? Sokat. Tudom, hiszen könyvmoly voltam, erre jön a számítástechnika és rabul ejti a fiatalokat. Az interneten meg már kit érdekel a helyesírás? Senkit. Az én meglátásom szerint innen ered ez a probléma, az meg már más téma, hogy hogyan tanítják a gyerekeket az iskolákban.
Az elején, amit írtál... Mondanám, hogy egyetértek, de az olyan semmitmondó lenne. Igazából igaz, ezen nincs mit taglalni. Aki élvezi az írást, az nem fogja abbahagyni, még ha olyan véleményt is kap, ami már nem az illedelmes kategóriába tartozik. Mire tanít az élet? A szép pofára esések után is fel kell állni! (Ha nekem ez menne ><) Szó, mi szó; nem tudom melyik tábort gyarapítom, talán az "író" csoportot, de törekszem a jóra. (Azt hiszem xd)
Amiről még szeretnék beszélni: az a yaoi. Te, igazi élettörténetem van nekem a yaoival kapcsolatban. Szinte már történelmi. Az, amikor egy kis porfafingó már yaoit néz vagy olvas, az már furcsa, nem? (Elfajzott világban élünk... És sajnos magamra célzok.) Kijelenthetem, hogy szinte csak yaoit olvasok. Persze heterot is, de a másik jobban leköt. Fene egye meg a hülye fejemet! >< De azért a best mommentek azok, amiket leírtál. Olyan a világon nincs, hogy mindenki meleg! Igen, kitalált ficiről van szó, de pls! NO!
Szóval, küldök a tanárnéninek egy virtuális ölelést! (Elnézést a megnevezésért xd) Remélem lesz még több lecke, mert számomra nagyon hasznos :3
Ámen~
Ne haragudj, hogy (megint) csak most írok vissza neked. Nagyon nem vagyok mostanában formában, és ez egyre jobban kihat rajtam fáradtság és lustulás formájában x.x
TörlésEgyébként szívesen leszek a "tanárod", ha gondolod. Legalábbis segítek neked a szavakban, amikben nem vagy biztos, meg ilyenek. Ezt mindig örömmel vállalom.
Igazából én már régóta benne vagyok a kpop világában, de nagyon kevés olyan fiction van, amit az elejétől nyomon követek, vagy követtem, vagy ha volt befejező része, azt el is olvastam. Ezt majd te is tapasztalni fogod, hogy ahogy egyre jobb leszel, úgy fog nőni az igényed fanfictionök terén is. És amiket most olvasol, azokra rá fogod mondani, hogy szar meg értelmetlen (pl. az enyémre:DDD)
Egyébként, ez csak akarat kérdése. Én rengeteget olvastam pdf formátumban is. De nemcsak könyvet. Pszichológiát, különböző betegségekről, fóbiákról, és most valamit fogok a véleményem után az amnéziáról is. Kell, hogy valami érdekeljen, és nincs olyan ember, akit valami nem köt le, csak meg kell találni ezt a dolgot. Igen, a társadalom butul, egyre több összefüggéstelen mondatot hordanak össze, ráadásul helyesírási hibákkal, meg miegyéb hibákkal. De ha valaki nem akar butulni, akkor nem fog. Engem például érdekel az interneten is a helyesírás, és amikor pdf könyvet olvastam, akkor is elszomorított néhány könyv, hogy nem tudták rendesen leírni az adott szót. Általában ezekben hiba van. De azt ne felejtsük: mindig van kivétel, csak sajnos nagyon kevés.
Sok tényező befolyásolhatja azt, hogy ki ír és nem. Mindössze azok az írók, akik tényleg szeretnek még írni, és nem a kommentekre mennek, hanem szimplán élvezik az írást, és HELYESEN IS ÍRNAK. Vannak ilyenek, vannak olyanok, akiknek fontos a vélemény, vannak olyanok, akik abbahagyják egy olyan vélemény után, ami nem volt illedelmes.
Te abszolút az írók csoportját erősíted, efelől egy pillanatnyi kétséged se legyen!:)
HÁT ÉN IS CSAK YAOIT OLVASOK:D Na jó, ez nem igaz, viszont a yaoit sokkal jobban szeretem, gondolom azért, mert Baekyeollal szeretek a legjobban olvasni és írni. Ez most miért lenne rossz dolog? Én imádom a yaoit, és örökké hálás leszek annak az embernek, aki bevezetett engem a yaoi világába.
Még senki nem szólított tanárnőnekXD Nem is tudom, hogy mit érezhet minden tanár, amikor ezt meghalljákXD
Hát, szerintem több nem lesz, azt hiszem, minden fontos információt taglaltam ebbe a három fejezetbe, de ha találok valakinél hibát, vagy újra olvasok egy szar fictiont, akkor úgyis ki kell adnom magamból az indulataimXD És ez a legjobb módja, és még segítek is másoknak. És amint említettem, neked is szívesen segítek :3
Köszönöm, hogy írtál^^
Oh jeeeh: koszonjuk szepen. :D
VálaszTörlésKiri
Szívesen XD Bár nem neked szól ez a bejegyzés:D
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésÉn személy szerint nagy rajongója vagyok a tutorialjaidnak, mindet olvastam már, és hiszed vagy nem, folytatást is várok, aminek a gondolata talán nem is alaptalanul fordul gyakran meg a fejemben, hisz mindketten /sőt valószínűleg bárki, aki érti és olvassa/ tisztában vagyunk azzal, korántsincs ezzel a bejegyzéssel vége azoknak a hibáknak és ballépéseknek listájának a vége, amiket az írók - esetenként ahogy te is említetted, divatbloggerek - hajlamosak elkövetni feltörekvő csodagyerekként indított blogjaik korántsem annyira kiemelkedő szösszeneteiben. Habár nem is értem, minek és hogy beszélhetek így, mikor én sem állok messzebb a tökéletestől, mint ők.
Tudom, egyszer már olvastam ezen írásod, talán pont, mikor publikáltad, időm azonban mostanaban semmi se volt, így hát ennek a kommentnek a fogalmazása sem volt sem esett meg túlságosan korán. Most viszont úgy éreztem, szükséges lenne az ismereteim frissítése véleményírás előtt.
A cikked szinte minden pontjával teljes mértékben egyetértek, vannak esetek, mikor én sem tudom, mit hogy is kell használni (a vesszőkkel például igen gyakran vesződöm, hajlamos vagyok túl sokat használni őket), az egyelőre/egyenlőre kérdés felbukkanásakor én például a szótőt keresem, az pedig el is árulja, mikor melyik a helyes.
A történetszállal kapcsolatban - és itt konkrétan az azonos nemű párkapcsolatokról szóló fanfictionökre utalva - nekem is gyakran szemet szúr, ha túl sok meleg szerepel, és időnként nekem is korlátoznom kell magam, nehogy kiszorítsam a heteró karaktereket, illetve szerelmet a sztoriból. Szerencsére nem olvastam eleget ahhoz, hogy sok lányos fiúval találkozzam, de tudom, borzasztóan idegesítőek tudnak ezek a klisés pasik lenni. Meg persze a túlságosan férfiasak is...
Az események gyorsaságaról: véleményem szerint az sem túl szerecsés, ha a két szomorú szerelmes kapcsolatának beteljesedése túl sokáig húzódik. Az is unalmas, ha csak úgy, hipp-hopp egymásba bolondulnak, ám az is, ha helyzetük olyannyira kilátástalan, hogy még az ötvenedik fejezet végén sem merik kimondani azt a bizonyos, rövidke kis szócskát. A hamar való együttlét ellen én azért is vagyok még igazán, mert valóban nagyon lapossá lehet egy történetet tenni azzal, ha a szerelem egy óra után ott kopog az ajtón.
Ha valakinél három elolvasott mondat után több, mint négy helyesírási hibát vélek fellelni, az illető blogját én azon nyomban elhagyom, engem borzasztóan zavar, egy embertől, aki arra veti a fejét, irodalmit (ha szépet nem is) alkosson, szerintem jogosam várom el, hogy legalább valamennyire konyítson a tollforgatáshoz. És itt nem a figyelmetlenségekre, elírásokra gondolok.
A mondatokkal kapcsolatban szintén egyetértek - egy szöveg legyen eseménydús. Izgalommal teli, mozgalmas, hadd éljem át... Tőmondatok túlzott alkalmazásával az élmény viszont körülbelül nullára csökken, így elmúlik minden varázs. Ez pedig talán az egyetlen olyan pont volt, amelyben egyáltalán nem ismertem magamra, nekem mindig azt mondták, foglaljam össze röviden, amit gondolok, ne írjak hosszú mondatokat - nekem pedig mondhatták, s még mondhatják, mondják is, én nem vagyok képes leállni. Sokszor cifrán írok, ami nem tudom, zavaró-e, akik nem igazán értenek hozzá, a szavaim és kifejezéseim olvasván általában letudják annyival, hogy azt mondják, jó vagyok, pedig legtöbb esetben csak nem értik, minek (meg persze, hogy mit) hadoválok, minek fogalmazok kilométer-hosszú mondatokat. Mivel én sokáig csak magamnak írtam, nem igazán tudtam még felmérni, mi az igénye egy olvasónak, attól félek, gyakorta túlzásba esem, ami az előzőleg kapott visszajelzéseimet nézve talán nem is alaptalan
Örülök, hogy hoztál ebből is folytatást, én nayon élveztem, az utolsó vizsgádhoz pedig sok sikert és kitartást! :)
Szia!:)
TörlésElőször is kezdeném azzal, hogy hű! Én ezen mindig meglepődöm, hogy általában olyan írók kedvelik a segítségeimet, akik tényleg, egyáltalán nem szorulnak rá, mert ide én csak az alap követelményeket szoktam leírni, és azért azok az írók, akik több éve írnak, vagy rendelkeznek némi intelligenciával, azok ezekkel a hibákkal teljesen tisztában vannak. Szóval ez számomra mindig meglepő marad, mindesetre nagyon örülök neki, hogy ezt elolvastad tőlem. Jólesik ilyen biztatást kapni. És ami nagyon fontos: nincs tökéletes. Próbálunk arra törekedni, hogy valami minél tökéletesebb legyen, mint itt például a helyesírás, az alaptörténet, a karakterek jellemzése, de valamiben úgyis lesz hiba. Még a legjobbaknál is előfordul.
Igen, mostanában azt veszem észre, hogy az írók többsége helytelenül használja a vesszőket. Talán majd egyszer erre is kitérek egy segítős bejegyzés alatt, azonban még meg kellene fogalmaznom ezt, mert roppant egyszerű, viszont elmagyarázni nehezebb. Az egyenlőre/egyelőre felmerülésénél erre nem is gondoltam, pedig tényleg jó ötlet a szótő keresése. Végül is, aki azt írja, hogy "egyenlőre", az nagy valószínűséggel az "egyelőre" szóra gondol.
Persze, ezzel minden yaoista így van. Bevallom, én is elkövettem ezt a nagy hibát, túl sok teret adtam a meleg karaktereimnek, és most valahogyan próbálom a feltörekvő érzéseimet kordában tartani, és heteró szereplőket iktatni a történetbe. Egyelőre még nem tartok ott, azonban ennek is eljön az ideje. Viszont amit tőled olvasok, abban én nem vettem észre, hogy sok meleg karaktered lenne, legalábbis nem volt feltűnő.
Valóban, ebben igazat adok neked. Vannak olyan helyzetek, amikor tényleg roppant idegesítő, hogy még a két főszereplő között nem történt semmi, viszont én azt mondom, hogy még mindig inkább ezt az opciót válasszák az írók, mintsem hogy elhamarkodják, és a két szereplő túl gyorsan szerelembe essen. Persze, lehet gyorsan szerelembe esni, és még a realitás talaján is lehet vele maradni, viszont azt nem gondolom, hogy a valóságban valaki három nap után szerelmet vallana a másiknak. És én már sok ilyet olvastam, sajnos.
Jajj, végre. Lelkemből szóltál, és teljes mértékben igazat adok neked. Számomra nincs irritálóbb a helyesírási hibánál. Ez valami belém rögzött kis rigolya, de akkor is gyűlölöm az igénytelen írókat. Oké, egy-két elírási hiba belefér, de aki tényleg írásra adta a fejét, az olvassa át többször az irományát, mielőtt publikálná.
Persze, ezek mind alapkövetelmények lennének egy történetben. Én nagyon szeretem a történeted olvasni, mert valóban azt érzem nálad, hogy igényesen írsz, engem egyáltalán nem zavarnak a cifra mondataid, sőt. Kifejezetten szeretem őket, mert ritka ilyesmit olvasni a fanfictionök világában, és én minden gyöngyszemet előtérbe helyezek, csak legyen belőle sok. Engem nagyon idegesít, ha egy mondat két szóból áll jobbik esetben, talán ez idegesít a helyesírási hibák után a legjobban. Nem vagyok kibékülve az ilyen írókkal, de természetesen most is csak olyanok találták meg a bejegyzést, akikre ez nem vonatkozik. Már megszoktam, hogy aki rászorulna, az annyira sem veszi a fáradságot, hogy elolvassa. És visszatérve a te történetedre, én szeretem, ha egy íráson kell gondolkodni, ami nem összecsapott, a tiéd pedig ilyen. Néha egy-egy szavadat csak ámulom, hogy hogy juthatott - pozitív értelemben- ilyesmi az eszedbe, aztán elkezd az agyam kattogni, és a végén mindig az van, hogy azt szeretném, hogy én is ilyen szép, kilométer-hosszú mondatokat alkossak, ahogyan te is. A visszajelzésektől pedig ne félj, előbb-utóbb érkezni fognak! És itt most mélységesen elszégyellem magam, amiért eddig nem írtam neked, de már nagyon várom ám az új fejezetet!
Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
Köszönöm, hogy leírtad ezeket :) jelenleng én is írok egy blogot a barátnőmmel (de ez most mindegy is) és végig olvasva a bejegyzéseid én is jobban fogok figyelni, hogy mit írok ^^
TörlésKÖSZÖNÖM! *-* Egy csomó mindent megtudtam, amit eddig nem. :D És tudod mia vicc? Épp most írtam egy ehhez rohadtul hasonló posztot a blogomon... és erre meg most találok rá erre a bejegyzésre. :D Az élet véletlenszerűségei, ugye? Mindennel egyetértek amiket írtál, és amúgy tökre kíváncsi lennék, hogy mit szólsz a bejegyzésemhez, ha már így témánál vagyunk... nem akarok reklámozni, egyáltalán, de ha nem bánod akkor belinkelem :D Nyugodtan szedd le hogyha zavar: http://www.park-iljoon.gportal.hu/gindex.php?pg=36874970&postid=1306448 És elkezdtem olvasni a szívritmus csapdát ;3
VálaszTörlésÓ, hát én köszönöm, hogy végigolvastad. Én csak örülni tudok neki, ha hozzám hasonlóan valaki összeszedi ezeket a hibákat, és megmutatja a többieknek is. Legalább aki elolvassa, az tisztában lesz pár dologgal. El fogom olvasni, ígérem!:) És basszus, ne haragudj hogy ilyen későn reagálok erre, igazság szerint nem vettem észre, hogy írtál. Szóval ha még valaha látni fogod ezt, akkor tényleg sajnálom a kései választ! >< És köszönöm, hogy írtál.
TörlésSzia, már kicsit régen volt ez a bejegyzés, de hadd javítsalak ki két pontban (remélem nem baj): a 'nem csak' és a 'hogy előtt kell-e vessző' bekezdések rosszak, úgy, ahogy vannak. Hogy előtt akkor nem kell vessző, ha a 'hogyan' rövidítéseként használjuk. A 'nemcsak' meg kb. olyan, mint a 'végülis'...
VálaszTörlés