Világforgató - WooSan

 

Ajánlott zene: TXT - Sugar Rush Ride

Mindig is szerettem Minji mosolyát, és nagyon sok időbe telt rájönni, hogy a különböző mosolyoknak mi a jelentése, azonban már mostanra igazi szakértő lettem. A kedvencem a “mindenki húzzon a szarba, nincs kedvem bájcsevegni” mosolya, amit előszeretettel alkalmaz hivatalos összejöveteleken, vagy még esetleg a családjaink előtt is egy fárasztó nap után. Nem tehetek róla, imádom amikor megpróbál kedves lenni, de az őszinteség – amit csak én ismerek – kiül az arcára. Na persze, azt egyáltalán nem szeretem, amikor rajtam alkalmazza, de valahogyan, számomra érthetetlen okokból minden héten legalább egyszer elérem nála ezt, hiába nem áll szándékomban. Az Ő kedvence egyértelműen az, amikor úgy bánok vele, mint egy hercegnővel és megadok neki mindent. Azok az önelégült ajkai akkor hencegve válaszolnak nekem, édes csókokra hívva, ezzel teljesen megőrjítve engem. Minden egyes finom rezdülését ismerem, hiszen hosszú ideje vagyunk már együtt. De ez a mai nap... nem tudom hova tenni.  

Épp egy páros randin vagyunk az Ő legjobb barátnőjével és annak pasijával; már találkoztunk néhányszor, úgyhogy nem ismeretlen a helyzet, mégis feszengve érzem magam. Nem vagyunk idegenek egymás számára, de azért jóbarátok sem, ilyen közös alkalmakat sem szervezünk sokat, de az biztos, hogy ennyire rideg hangulata még egyik találkozónknak sem volt. Egy szikrányi feszültséget érzek a társaságban, amit senki nem akar megtörni, így hát én eszem tovább a hamburgerem és Minjin tűnődöm, vajon mi baja lehet, mi ez a hirtelen hullámokban rá törő kellemetlenség. Mindenesetre nem teszem szóvá, az lehet, hogy csak még inkább rontana a helyzeten. Mindenki belefeledkezik az ételébe, csendben vagyunk, ahogy az egész étterem is, csak pár ember van elvétve, pedig azt hinné az ember, hogy koraeste lévén többen lesznek.  

Elég régóta tart már ez a dupla randi, elmentünk jégkorcsolyázni, és azt kell mondjam, kielégítően volt fárasztó. Nem is gondoltam volna, hogy Wooyoung ennyire ügyes lesz benne; olyan puha mozdulatai voltak, annyira gyengéd volt közben, mégis figyelt Hyejinre, mintha csak egy virágszálat tartana a karjaiban, a lány pedig ebben kiváló partner volt, szorosan összesimultak, szinte eggyé olvadtak, mintha a fiú testére ráhullottak volna a lány virágszirmai. Remélem, mi is ilyenek vagyunk Minjivel külső szemmel nézve.  

- Szóval – kezdi el Wooyoung. - Valamit el szeretnénk mondani nektek, ugye Hyejin?  

- Ó, igen. Lenne egy fontos kérdésünk. Vagy ajánlatunk. Amelyik jobban tetszik.  

- Jó, mondd már, mi az! – kérleli hangosan Minji, mégis nevetve, némi izgatottággal.  

- Mi a véleményetek a nyitott kapcsolatról?  

- Az ő bajuk – felelem nyersen és őszintén, lezárva ezzel a témát, de úgy látszik, hogy ez a két ember hajthatatlan.  

- Minji? Neked mi a véleményed erről?  

- Én... én nem is tudom – hajtja le a fejét, szégyelli a válaszát, én pedig hirtelen ledermedek, mégis úgy érzem, bármelyik pillanatban felrobbanhatok.  

- T-tessék?! Ezt meg most miért mondod? 

- Nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Látom benne a negatívat, de a pozitívat is.  

Cikáznak a fejemben a gondolatok, olyan gyorsan és indulatosan, hogy semmire sem tudok megfelelően fókuszálni. Mintha egy fekete burokba kerülnék, nem látok semmit, az ideg szinte széttép belülről. Mégis milyen pozitív dolog lenne ebben az egészben? A sztárvilágban is mennyi ilyet hall az ember, aztán meg mindig botrányokba keverednek, mert nem tudnak maguknak megálljt parancsolni. Azontúl pedig, ez elég intim. A legutolsó dolog, ami beugrik, hogy ezt nem kettőnkre értette, hanem összességében magára a jelenségre. Ezzel sikerül megnyugtatni magam.  

- Mi sokat beszéltünk róla – kezdi Hyejin. - És végül arra jutottunk, hogy nyitott kapcsolatban folytatjuk tovább. Viszont! Szeretnénk megkérdezni titeketek, hogy benne lennétek-e velünk ebben. 

Mondja tisztán és érthetően a szavakat, nekem pedig elkerekedik a szemem, mintha másik univerzumba kerülnék. Igazság szerint, ők egy bohém páros, személyiségükből adódóan ki tudom belőlük nézni ezt a fajta életmódot, mindketten harsányak, közvetlenek, minden szart ki akarnak próbálni. Pont ezért nem kedvelem őket. Én egy teljesen másfajta ember vagyok és sokszor mondják, hogy egyáltalán nem hasonlítok a korombeliekre, már ami az életvitelemet, gondolkodásmódomat illeti. Szeretek Minjivel eljárni szórakozni, normális kereteken belül, de azt még jobban, amikor otthon vagyunk a kettőnk kis világában, nézünk valami filmet és csak ott vagyunk egymásnak. Békességben és szeretetben. Ketten.  

- Mármint– 

- Igen. Ha konkrétan mi négyen lennénk ebben a nyitott kapcsolatban. – Be sem tudom fejezni a kérdésem, máris választ kapok rá Hyejintől. A szemembe néz határozottan, nem félve attól, mit fogok felelni, hiszen gyakorlatilag nincs veszítenivalója. - Nagyon tetszel nekem, San.  

- És nekem is – kontráz Wooyoung vidáman, amire a lány csak kuncog. - És természetesen te is, Minji.  

- Ti ezt most teljesen komolyan gondoljátok?  

- Igen. Teljesen.  

- Nem! Az kizárt. Én ebbe nem megyek bele – mondom magabiztosan és keményen, hogy a tudtukra adjam, én ebből nem kérek. - Minji, menjünk! – felállok az asztaltól, de a lány ott marad, lesütött tekintettel. - Minji?  

- Ezt beszéljük meg – mondja, majd megragadja a kezem, kisétálva az étterem elé, Hyejinéknek közben elhinti, hogy mindjárt visszamegyünk.  

Nem tudom, mi ez az egész, amibe belecseppentem. Azt sem értem, hogy ezen mit kell annyira túlragozni. A nem az nem. Most mégis itt állok a hűvös esti időben, temérdek érzelemkavalkáddal a lelkemben, és sejtem, hogy mit akar nekem mondani az előttem álló.  

- Mégis mi a szarnak vagyunk itt? Menjünk vissza és mondjuk meg nekik, hogy minket nem érdekel ez a faszság! 

- San, kérlek, nyugodj meg! Engedd meg, hogy végig mondjam! – kérlel, én pedig nem szólalok meg, csak belül forrongok, úgyhogy folytatja. - Már nagyon régóta együtt vagyunk, lassan nyolc éve. Veled akarok lenni, azt akarom, hogy te legyél a férjem, ahogy beszéltünk is róla! De előtte senkivel nem voltunk, csak egymással feküdtünk le. Nincs viszonyítási alapunk. Én nem akarok később megbánni semmit, és azt sem akarom, hogy te megbánd, amiért nem mertük meglépni ezt. Mit szólsz, ha kipróbáljuk? Amint a helyzet kellemetlen lesz, kiszállunk.  

Teljesen sokkolnak a szavai. Nagyokat pislogok, értetlenül állok ott előtte, megsemmisülve. Megalázva. Ezzel most konkrétan hazavágta a férfiasságomat. Valahogy mindig romantikusnak találtam, hogy csak egymással feküdtünk le. Egymás elsői voltunk minden tekintetben. Azt hittem, hogy büszke erre, hogy mi mások vagyunk; soha nem volt tökéletes a párkapcsolatunk, de mindig szeretetben éltünk, sikerült megoldani a problémáinkat. Erre most kiderül, hogy valaki mással akar dugni, miközben házasságról beszél. Olyan, mintha kések millióját döfne belém egy ponton, egyre mélyebbre szúrva. Nem vagyok neki elég jó? Nincs szexuálisan kielégítve? Ilyen és hasonló kérdések futnak át az agyamon, egyre inkább átverve érzem magam. Látszik rajta, hogy tetszik neki Wooyoung, sokszor rajtakaptam már, amikor elalélva bámulta. De ez még nem megcsalás, mint amire most készül.  

- Szóval, te most konkrétan azt kéred tőlem, hogy szexeljek Hyejinnel, aki a legjobb barátnőd, és ezt mondjam el neked – jelentem ki, amilyen higgadtan csak tudom.  

- Amikor már házasok leszünk, nem akarok eljutni arra a pontra, hogy valamelyikünk megcsalja a másikat, belehazudva egymás szemébe. Ha megcsalsz, tudni akarok róla. Te nem így vagy ezzel?  

 

Az utolsó kérdés letaglóz, valamilyen szinten mégis jogos felvetésnek tartom. Nem az én részemről, hanem az övéről. Lojális vagyok, soha egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy megcsaljam Minjit, az Ő részéről azonban egyre kevésbé vagyok ebben biztos. Száz százalék, hogy minden, amit az étterem előtt mondott nekem, azzal magára célzott. Őrjöngve bár, a pokol bugyraiban kínlódva, de beadtam a derekam. Egy kicsit érte is, illetve magam miatt is. Nem akarom átélni azt a borzalmas dolgot, hogy megcsalás áldozata legyek, pláne úgy, ha már házasok vagyunk.  

Ezert hát Hyejin lakása felé tartunk, mert Ő lakik a legközelebb, hogy átbeszéljük a dolgokat. Én vezetek, néma csendben, feszült állapotban. Annyira erősen szorítom a kormányt, hogy az ujjaim elfehérednek, de közben fegyelmezem magam, nehogy balesetet szenvedjünk és a GPS-re is figyelnem kell, merre haladjak. Ingerülten szívom be a nehéz levegőt, majd halkan fújom ki. Most, ha bárki hozzám szólna, tutira leordítanám a fejét. 

Amikor megérkezünk, egy nagyon csinos lakás fogad, hasonlóra is számítottam. Világos, csajos, rózsaszín-bézs. Leülünk a nappaliba, egymással szembe, közbe Minji összefűzi ujjainkat, de most egyáltalán nincs ehhez hangulatom, mégsem teszek semmit. Hallgatom, ahogy beszélgetnek, de a szavak nem jutnak el a tudatomig. Önkívületi állapotba kerülök, minden egyes perc után egyre jobban fáj a szívemnek az, amire készülünk. Csalódtam a páromban. Ezen a mai napon olyan, mintha nem is ismerném. Mintha az a szerelem és tisztelet, amit eddig éreztem iránta, lassan szétporladna. Volt már, hogy megbántottuk egymást, de mindketten olyan típusú emberek vagyunk, akik addig beszélnek a problémáról, amíg az meg nem oldódik, amíg a lehető legkisebb tüskét tudjuk hagyni a másikban. Mert egy kis fájdalmas szúrás mindig keletkezik az ilyen hosszadalmas vitákból, ez tagadhatatlan. Csakhogy ez, amire most készülünk, amiben én paradoxon-partner vagyok, gyilkosság a kapcsolatunknak. Simán csak elmehetnék. Megmondhatnám, hogy bocs gyökerek, de én ebből nem kérek. Nem vagyok egy befolyásolható ember, valahogy Minjinek mégis mindig sikerül rávennie olyan dolgokra, amiket alap esetben nem akarok. Néha jól szokott elsülni, olykor kevésbé jól. Minden porcikám azt súgja, hogy induljak haza, nézzek mukbang videókat, vagy xboxozhatnék is, helyette hagyom, hogy a lány, akit szeretek, bántson.  

- Akkor elmondom, hogy mire gondoltunk Wooyounggal. Nem akartunk rögtön ismeretlenekkel lenni, úgyhogy köszönjük, hogy itt vagytok. Abban kiegyezhetünk, hogy én és Minji nem akarunk fizikai kapcsolatot.  

- Abszolút – ért vele egyet az említett, közben hevesen bólogat.  

- Az lenne az egyetlen szabály, hogy a másik félnek mindent elmondunk. Kivel találkoztunk, mikor, mit csináltunk. Ez így elfogadható? – kérdezi Hyejin ránk nézve. - Az, hogy mikor történik meg a szex, arról ti döntötök egyénileg. Na és most, jöhet a csókolózás? – érdeklődik derűsen, hangosan, széles mosolyra húzva ajkait.  

- Most? Rögtön? Egymás előtt? – kérdezem lefagyva, mint akin átment egy úthenger.  

- Persze. Látnunk kell, hogyan működik a kémia köztünk – mondja Wooyoung, engem szuggerálva végig.  

Hyejin közeledik felém, mint egy tigris, amikor begyűjti a prédáját. Átkarolja a nyakam mindkét kezével, finom illata bekúszik orromba. A vanília és a pézsma különleges, lenyűgöző esszenciája találkozik lehengerlő testén, be kell valljam, igazán tetszik az összhatás. Mégsem csinálok semmit, a kezemet magam mellett hagyom, Ő pedig gyengéden, puhatolózva megcsókol. Csókja zamatos, kellően szelíd, nem követelőző, mintha tudná, mire vágyom, nem mélyíti el, csak ajkunk ér össze, és ezt így elsőre tökéletesnek találom. Nem tart tovább fél percnél, elhúzódik tőlem, nyertes mosollyal az arcán. Igen, kellemes volt a csók, de Minjivel ezerszer jobb érzés. Engem néz Ő is, én pedig tüzet szórok rá egy amolyan “nézd meg, mit tettél, ez a te hibád” tekintettel.  

- Ez nagyon cuki volt. Imádnivaló párod van – közli Hyejin, közben odafordul hozzá. - Tudom, hogy azt mondtuk, köztünk nem lesz semmi, de egy csókocska azért belefér?  

Örömtelien egymásra néznek, ölelkeznek és apró puszikat hintenek egymás ajkaira. Bevallom, azontúl, hogy nagyon aranyos látvány, elég szexi is. Ők ezt az egészet csak lazán kezelik, és ennél a pontnál valamennyire fellélegzem. Bármennyire is haragszom rá, örülök neki, hogy ilyen önfeledtnek látom.  

- Most akkor mi jövünk.  

Wooyoung szólal meg, egyenesen engem nézve, nekem címezve a mondadóját. NEKEM.  

- Mi van? – költőien felteszem a kérdést, hitetlenkedve felnevetek. - Nem vagyok meleg.  

- Ugyan már! Sosem akartad kipróbálni, milyen lehet fiúval?  

- Nem! – jelentem ki markánsan, öntudatosan.  

- Elmehetünk másik szobába, hogy ne lásson minket senki.  

- De én nem akar–  

Nem tudom végig mondani, a fiú csuklón ragad és elkezd egy másik helyiség felé húzni.  

- Nem fogom rád erőltetni, csak beszéljünk róla.  

Leülünk mindketten az ágyra, tisztes távolságot hagyva egymás között, valahogy mégis úgy érzem, hogy túl közel van hozzám.  

- Oké, beszélgetni akarsz? Szerintem ti mind betegek vagytok és rohadtul nem értem, hogy mi a szart keresek még itt – kelek ki magamból teljesen, teátrális mozdulattal fordítom el tőle a fejem.  

- Azért vagy itt, mert szereted Minjit. Tudom, hogy sok ez az egész, amit rátok zúdítottunk. Mi már hosszú ideje gondolkodunk rajta, úgyhogy nem tűnt vészesnek, de így random felhozva ez a téma nem lehet egyszerű. Azért gondold át, jó? Na meg aztán, isteniek a csókjaim – mondja büszkén és délcengen, ami egy kis mosolyt csal az arcomra.  

- Te akkor...?  

- Igen, biszex vagyok. Van valami problémád ezzel?  

- Nincs. Nekem nincs. De attól még nem akarom kipróbálni.  

- Rendben van – beleegyezően bólint, majd még hozzáteszi. - Remélem, nem ítélsz el minket nagyon. Nem vagyok hedonista, bármennyire is gondolsz annak. Talán egyszer elmondom, hogy miért döntöttünk így.  

Habár érdekelne, miért jutottak idáig, nem faggatózom. Minden szerelemnek megvan a nehézsége és annak okai, ha ők ezt így oldják meg, hát legyen, nem feszegetem tovább a témát.  

Wooyoung a beszélgetésünk alatt nem olyan volt, mint szokott lenni. Végig komoly volt, megértő és türelmes; erről az oldaláról még nem ismertem. Jólesett vele ez a néhány percnyi beszéd, távol a lányoktól. Talán még haverok is lehetnénk, ha nem állna fenn ez a fura helyzet.  

 

 

* 

 

Eltelt egy hét a bizarr nyitott kapcsolatos dolog után, és én még mindig nem barátkoztam meg a helyzettel, egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy nem vagyok elég Minjinek. Azóta nem beszéltünk erről meg másról se nagyon, mert én teljesen beletemetkeztem a munkámba, ha pedig nem dolgozom, akkor xboxozok. Manapság ez a kettő köt le teljesen. Jó végre kikapcsolni, nem gondolkodni semmin, csak élvezni a játékot. Rég csináltam bármit is, amit én szerettem volna, önszántamból. Bevallom, egy kicsit elzárkóztam a világ elől, de időre van szükségem tisztázni magamban ezt.  

Így történik, hogy már az ötödik pálya jön, amit teljesítenem kell, miközben a sört kortyolgatom. Bennem van az adrenalin, hogy végre legyőzzem ezt a hülye kengurut, akit egyébként alapjáraton kedvelek a játékba, de most ellenségként kell kezelnem. Már csinálom a forgó rúgást, de ekkor meghallom a csengőt. Mérhetetlenül ideges vagyok, ha valamit nem tudok végig csinálni, de lehet, hogy Minji az. Illene neki felkeresnie, már vagy négy napja nem láttam és nem is beszéltünk gyakorlatilag egy szót sem. Megállítom a játékot ajtót nyitni, egy kissé váratlanul ér, hogy Wooyoung bukkan fel.  

- Te meg mit keresel itt? – kérdezem, miközben értetlenül állok előtte.  

- Hoztam pizzát – emeli fel a dobozt, majd besétál, engem majdhogynem fellökve.  

- Nem kérek pizzát.  

- Az jó, mert magamnak hoztam.  

- Wooyoung, mit akarsz tőlem?  

- Csak beszélgetni. Szép lakás – állapítja meg, mikor körbenéz.  

Valóban az. Ez az én agglegény barlangom. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Sehol egy Hello Kitty, sehol egy rózsaszín mütyür, minden az én ízlésem szerint van megtervezve, modern és szürke-fehér falakkal, bútorokkal. Egyébként közös megegyezés alapján Minji lakásában vagyunk, az közelebb van a munkahelyemhez, neki pedig komfortosabb ott. Kérdezte is, hogy minek fizetem még pluszba ezt a lakbért is, de mondtam neki, hogy mindenképp szükségem van erre a helyre, és milyen igazam volt!  

- Nem vagyok beszélgetős kedvemben.  

- Jó, akkor csak hadd maradjak már itt! Utaztam egy csomót, hoztam pizzát! Elfáradtam! Pisilnem kell! – kijelenti, és közben úgy mutogat, mintha minimum egy olasz család szállta volna meg a testét. Nem ellenkezem tovább, helyette megmutatom neki hol a WC, aztán behívom a nappaliba, hogy együtt játszhassunk. Ég bennem a kíváncsiság, hogy megtudjam, volt-e már köztük valami a barátnőmmel, de úgy döntök, hogy ma leszarom az egészet, és csak magammal törődök. - Ó, Tekken. Imádom ezt a játékot.  

- Akkor játszhatunk egymás ellen, csak előtte legyőzöm ezt a kengurut.  

Heves, hangos játékos vagyok, aki nem tud veszíteni. Nevetségesen rosszul viselem a vereséget. Amikor pedig felképel egy kenguru, instant idegösszeomlást kapok. Nagyon, nagyon szeretnék most kiabálni, de mégsem teszem.  

- Hah, kikaptál Rogertől! – hangosan hahotázik, jót szórakozva rajtam.  

- Na jó, most véged van!  

- Oké, oké. De ha már verseny, akkor legyen tétje. Valamibe muszáj fogadnunk. Majd a győztes kitalálja a végén.  

Beleegyezem a feltételekbe, ugyanis elég magabiztos vagyok azt illetően, ki fog nyerni. A kedvenc karakteremet, Hwoarangot választom. Gyors, ügyes és a lába aranyat ér. Wooyoung Annát választja, aki a Tekken jatéktörténelem legnagyobb ribanca. Nem lep meg. Játszunk néhány kört csak úgy, hogy Wooyoung is belejöjjön a játékba, ez így fair. Közben teljesen elfelejtem minden gondom, olyanok vagyunk, mint két cimbora, akik élvezik egymás társaságát és semmi másra nem vágynak, csakhogy Tekkenezzenek három napig.  

- Most már mehet tétre.  

Lemegy az első kör, amit természetesen én nyerek, aztán a második kört nagy nehezen, de elviszi Wooyoung. Most jön a harmadik, mindent eldöntő küzdelem. Van bennem némi izgalom, már most elkezdem őrült módra nyomkodni a gombokat, mintha az életem múlna rajta. Amint elkezdődik a játszma, én adom be az első ütést, de fej-fej mellett haladunk. Már mindkettőnknek körülbelül egy ütés hiányzik, hogy győzzön, hevesebben kezdem kapkodni a levegőt, de közben olyan gyorsaságot viszek az ujjaimba, mint még soha; viszont ebben a pillanatban Wooyoung rámarkol a farkamra, ami olyan váratlanul ér, hogy kiesik a kezemből a kar, Ő pedig győz.  

- Ez kurvára csalás! – felháborodva mondom, Ő pedig csak gonosz kacajt hallat.  

- Nem állítottunk fel szabályokat, így gyakorlatilag nem az – megvonja a vállát, és úgy látom, hogy amikor én egyre mérgesebb leszek, Ő ezt annál jobban élvezi.  

- Szóval szerinted a farkam fogdosni szabályos? 

- Lehetne az – mondja elmélkedve. - Most akkor jöhet a kívánságom? 

- Mi lenne az? – fáradtan sóhajtok, hogy a tudtára adjam, egyáltalán nem értek egyet az eredménnyel. Nekem kellett volna győznöm, ugyanis végig jobb voltam.  Mindazonáltal én egy egyenes ember vagyok helyette is, így teljesítem a kérését, már ha felvállalható.

- Azt akarom, hogy megcsókolj.  

Sejtettem, hogyha nyer, valami hasonlót fog kérni. Még egészen régen megfordult a fejemben, hogy kipróbálom milyen lehet fiúval smárolni, hiszen honnan tudhatnám egészen addig, hogy tetszik-e vagy sem, amíg meg nem tapasztalom. Soha nem tartottam magam melegnek, puszta kíváncsiság vezérelt, néha megnéztem a szép fiúkat, de ez nagyon természetesnek hatott akkoriban. Aztán jött Minji és tudtam, hogy senki másra nincs szükségem, olyan kényelmes volt minden. Wooyoung igazán vonzó fiú, gyönyörű és helyes egyszerre még férfi szemmel is, ezt pedig nagyon jól tudja magáról. Viszont ez még nem jelent semmit.  

- Én... Én nem hiszem, hogy– 

- San! Ne add be nekem azt a dumát, hogy te sosem gondoltál erre. Csak ketten vagyunk itt, ne hazudj nekem. Legalább mindenki egyszer az életében elbizonytalanodik ebben a témában. Tényleg nem érdekel, hogyan működne köztünk ez a dolog? Vagy mi zavar téged egyáltalán?  

- Minden. Jelenleg minden zavar. De nem te vagy az oka, hanem ez az egész. Nem tudom, hogy hogyan reagálnék rád, nem akarlak megbántani.  

- Ugyan, engem nem tudsz. Teljesen megértelek. Félelmetes tud lenni az első alkalom.  

- Tényleg? Neked is az volt?  

- Igen. Aztán meg zseniális volt. Tényleg csak el kell magad engedni hozzá.  

- Nem hiszem, hogy nekem menne...  

- Csak a megfelelő partner kell hozzá. Mutasd meg mindenkinek, hogy nem félsz új dolgokat kipróbálni! Mutasd meg Minjinek, hogy nem vagy unalmas! – mondja bátorítóan, aztán amint realizálja magában a kijelentését, rögtön elharapja ajkait.  

- Hogy... mit mondott Minji?!  

- Ne is törődj vele!  

- Wooyoung!  

- Jólvan, jólvan. Ha mindenáron tudni akarod, a lányok sokat beszéltek erről, hogy Minjinek kellene valami pezsgés az életébe, úgy gondolja, hogy ellaposodott a kapcsolatotok, blablabla, és akkor így jött az ötlet, meg egy másik tényező miatt, hogy lendítsék fel valahogy a helyzetet.  

Öcsém, én még ilyen beteg legjobb barátnőket soha az életembe nem ismertem. Álmomban sem mertem volna ezt gondolni, ha mindez igaz, és miért hazudna nekem Wooyoung ezzel kapcsolatosan. Mégis milyen dolog ez? Ki gondolna erre? Vagy ennyire szeretik egymást, hogy mindenen osztozkodni akarnak?! Mi a fasz van?! És mióta tervezgethetik ezt... más az esküvőjét szervezi, valaki egészen más meg azt, hogyan dugjon másokkal. Azontúl, hogy mélységesen fáj mindez, nyugtalanság kerít hatalmába. A szívemre ólomsúlyként nehezedik a kín, forog velem a szoba. Megbeszélhettük volna mindezt, de Ő a lehető legaljasabb módszert választotta. Legszívesebben sírnék, de nem érdemli meg a könnyeimet. Két dolgot csinálhatok. Az egyik, hogy egy hónapig nem jövök ki a lakásomból, rendelt kaján fogok élni, kialszom magamból a bánatot; leiszom magam, sírok, ordítok, ameddig csak jólesik, közben pedig megnézem tizedjére is az Itaewon Classt.  

A másik pedig...  

- Oké.  

- Oké mi? – kontráz vissza, de közben látszik rajta, hogy őszintén aggódik értem.  

- Megcsókollak.  

- Biztos? Nem kell ezt tenned.  

- Meg akarlak csókolni. Elég szar állapotba vagyok, úgyhogy nézd el nekem, ha nem lesz valami jó élmény.  

- Semmi baj – mondja biztató mosollyal, miközben megfogja a kezem. Lehet, hogy hülyeség, de ez a kis apró gesztus könnyeket csal a szemembe. - Van egy ötletem – elmegy a szoba szegletébe, hogy lekapcsolja a villanyt, így gyakorlatilag sötétben vagyunk, a televízió is alvó állapotba kerül. - Mondd, hogy hol vagy!  

- Gyere erre, itt vagyok. Kinyújtottam a kezem. – A hang irányába jön, sikerül megtalálnia. - Az ölembe ültél.  

- Oda is akartam – búgja halkan, gyengéden, nekem pedig libabőrös lesz a karom tőle, ahogy lágyan megérinti nyakam. - Engedd el magad! Csak addig megyünk, amíg neked kényelmes.  

Átkarol, késztetést érzek arra, hogy ugyanígy tegyek, ezért csípőjére teszem mindkét karom, ezzel kiváltva belőle egy apró sóhajt. Minden egyes pocikánk fulladás-szorosan összeér, de mi nem mozdulunk, másodpercek telnek el úgy, hogy öleljük egymást, összedöntve homlokunkat. Imádom ezt a parfümöt, ami rajta van, sokáig én is ilyet használtam, de neki ezerszer jobban áll. A friss bergamott érzéki találkozása a fekete ribizli kivonatával, ugyanakkor felbukkan a szelíd szegfűszeg bukéja. Lenyűgöző. Annyira meghitt ez a pillanat, mintha mindig is erre lett volna szükségem. Lassan, óvatosan kezd el felém közeledni ajkaival, érzetre olyan, mintha ezer éve sóvárognék utána. Majd amikor megtörténik, felrobban bennem valami. Annyira lágy, annyira finom, tele van érzelemmel és mégis szenvedélyes ez az ártatlan csók, a lábaim beleremegnek. Olyan elementáris erővel hat rám, mintha földrengés járná át a testem, mégis annyira gyöngéd a csókja és hozzá az érintése, mintha porcelánból lennék. Lejjebb tévednek dús ajkai, a nyakamat kezdi el apró, vadító csókokkal ellepni, folyamatosan eltalálva az erogén zónámat, én pedig simogatom Őt, ahol csak érem, közben hátrahajtom a fejem, hogy legyen egy nagyobb tere, a kanapé háttámlájának döntöm hátam. Összhangban van a testével, teljesen eggyé olvadunk, ezalatt csípőjét kezdi el hozzádörzsölni az ágyékomhoz, kiváltva belőlem egy állatias morgást. Ebben a sötétben felerősödik minden érzékem, mutatóujjammal végigkövetem a háta ívét, majd tökéletes, kerek fenekére markolok. Ekkor mindent abbahagy, hevesen veszi a levegőt, engedélyre várva, amit megadok neki szótlanul. Újra megcsókol. Úgy, mint előtte soha senki. Úgy, hogy elfelejtek mindent. Úgy, hogy eufóriába kerülök. Rögtön vad és vehemens csókot ad, a nyelve felszánt mindent, egyszerűen nem bírok betelni vele. Visszacsókolok, szédítően mély minden egyes fizikai érintés és lelki emóció, amely körbevesz minket. Wooyoung kéjes, elfojtott nyögései itt csengenek a fülemben, ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy soha nem hallottam még ettől szebbet. Olyan, mintha ezelőtt soha nem csókolóztam volna, ez a momentum, ez a lélekgyönyör felülír mindent. Megszakítja a csókot, én pedig úgy kapok érte, mintha levegő lenne, de nyakamba fúrja arcát. Van egy mottóm: Ha csinálsz valamit, csináld rendesen. Én pedig ennek eleget téve cselekedtem most, teljesen átadtam magam a csábításának.

- Mondtam, hogy isteni vagyok.  

Ó, mondta, bizony. Innentől kezdve nem kételkedem benne. Bosszúnak indult mindez, én vagyok a legjobban meglepve, hogy ennyire élveztem. Az biztos, hogy életem legintenzívebb, legerotikusabb élményében volt most részem.  

 

*  

 

Egyre többet vagyunk együtt Wooyounggal. Mindenfélét csinálunk; sokat beszélgetünk, zenét hallgatunk, játszunk, sorozatot nézünk, elmegyünk étterembe, csókolózunk. Illetve feszegetjük a határaimat. Még nem feküdtünk le, és annyira örülök neki, hogy az én tempómban haladunk, ami nekem kényelmes. Egy-két intimebb dolgot már kipróbáltunk, és nagyon tetszettek, elképesztő nyelve és érzéke van kényeztetni. Azt hittem, hogy fiúval sosem leszek képes ilyeneket csinálni, de ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Lehet, hogy nem mindenkivel lennék képes erre, de nagyon érzi a lelkem, hogy ez más, hogy ez semmihez sem fogható. Régen voltam már ennyire boldog, mint az utóbbi két hónapban. Nagy lépés ez nekem, de rajta is azt vettem észre, hogy most minden jó így. Ez az eleje valaminek, ilyenkor mindig izgalmas új dolgokat megtudni a másikról, megismerni egy kicsit a múltját. De én tudni akarok mindent róla. Nem szeretem a felszínes kapcsolatokat, a legmélyebben, kívül-belül meg akarom Őt ismerni.  

Minjivel egyre kevesebbet találkozunk, és amióta elcsattant az első csókom Wooyounggal, azóta nem is szexeltünk. Nem vágyom a társaságára, ezt Ő is észrevette, ezért mostanában békén hagy. Nem is tudom, egyáltalán egy pár vagyunk-e még, de hogy őszinte legyek, egyre kevésbé zavar. Talán abból a szempontból egyetértek vele, hogy ellaposodott köztünk valami értékes, elkényelmesedtünk. Nem tudom, hogy szeretjük-e egymást annyira ahhoz, hogy meg tudjuk védeni, egyáltalán menthető-e még a kapcsolatunk.

Az ágyamban fekszünk félmeztelenül, megy valami a TV-ben, amire nem is figyelek, épp azt számolom magamban, hogy ez már a hatvanharmadik szivecske, amit Wooyoung rajzol a mellkasomra. Szorosan öleljük egymást, kapaszkodunk a másikba. Mégis olyan gyengéden érint még mindig ez a fiú, és én ezt annyira élvezem.  

- Min agyalsz? – kérdezem tőle, mire rám emeli a tekintetét.  

- Te mondtál valamit kettőnkről Minjinek?  

- Nem. Nem nagyon beszélünk.  

- Szégyellsz engem? – teszi fel a kérdést, miközben nagy, mélabús szemeket mereszt rám.  

- Dehogyis! Nem ez az oka. Az elején még mondtam neki, hogyha találkoztunk, de sosem kérdezte, hogy mit csináltunk. Mostanában nem beszéltünk, meg egyre kevésbé érdekel Minji. Annyira természetes, hogy itt vagy, nem tartozom senkinek beszámolóval róla – jelentem ki őszintén, és amikor rám pillant, a szívem kihagy egy ütemet. Olyan örömteli, hálás mosollyal néz rám, hogy ezt örökké megőrzöm az emlékeimben.  

- Én sosem voltam vele együtt, remélem ezt tudod. Írt üzeneteket, de mindig leráztam valahogy.  

Egy kissé elszomorít a tény, hogy Minji azért bepróbálkozott nála, bár eleve arra ment ki ez az egész, hogy félre tudjon dugni. Csalódott vagyok, viszont egyre jobban kezelem, na meg persze itt van mellettem valaki, aki sikeresen elvonja a figyelmem minden problémáról. Majdnem kiszakad belőlem egy ironikus nevetés, amikor realizálódik bennem, hogy elhappoltam előle a pasit, akit alapból magának akart. Homlokon is csókolom ezt a gyönyörű férfit, majd álla alá nyúlok, hogy megint egymásra nézzünk.  

- Kérdezhetek valamit? Miért mentél bele ebbe az egész nyitott kapcsolat baromságba? 

- Hát az egy nagyon hosszú sztori. De leginkább miattad.  

- Miattam?!  

- Igen. Tudtam, hogy előbb-utóbb beadod a derekad, mert csodálatos vagyok – kedélyesen felnevet, ami nekem is vidámságot csal arcomra, majd fejét a mellkasomra hajtja, úgy folytatja tovább. - Nem működik jól Hyejinnel köztünk a dolog, ezt Ő is tudja. Próbáltuk megmenteni, vagyis Ő még mindig próbálja. Ezért talál ki olyan hülyeségeket, mint a nyitott kapcsolat a legjobb barátnője pasijával, hogy együtt maradhassunk. Már szerintem akkor érezte, hogy tetszel, amikor először voltunk azon a páros randin. Szakítani akarok egy ideje, de mindent bevet, hogy ez ne történjen meg.  

- Szereted Őt?  

- Szerettem. De soha nem úgy, mint ahogy megérdemelné. Kurva szarul érzem magam miatta. – Szorosabban, bűnbánóan ölel, sugárzik az egész lényéből a szomorúság. - Nem tudom, valahogy ez a nagybetűs szerelem eddig elkerült, pedig szeretném átélni. Amikor valaki úgy felforgatja a világod, hogy csak ketten legyetek benne és ne számítson senki más, csak az, hogy egymáséi vagytok. Hogyha egy percet is nélküle kell töltened, úgy érzed, megfulladsz. Ilyet akarok érezni, bár így kimondva elég hányingert keltő.  

- Igen, értem mire gondolsz.  

Tényleg értem. A plafont kezdem bámulni, a szám enyhén szétnyílik, nem kapok levegőt. Ebben a pillanatban rájövök, hogy sosem voltam még igazán szerelmes.  

 

 

* 

 

Szakítottunk Minjivel. Így lesz a legjobb mindenkinek. Egy kicsit sajnálom, mert tulajdonképp egy áldozati bárány volt Hyejin tervében, hiszen végig abban a tudatban volt, hogy ő lesz együtt a fiúval, miközben a legjobb barátnője tudta, hogy ez nem így lesz. Remélem, hogy sikerül rendezni a barátságukat, és hogy mindketten találnak maguknak olyan embert, akit őszintén tudnak szeretni.  

 

*  

 

Szeretkeztünk Wooyounggal. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Összeforrtunk, végig összefűzött ujjakkal mozgott együtt a testünk, érzelmes csókokat váltottunk. A legvarázslatosabb éjszaka volt, amit valaha átéltem. És akarok még belőle. Minden egyes napot így akarok tölteni.  

 

*  

 

Majdnem eltelt már egy év, kint megint hideg van, közeleg a karácsony. Gyakorlatilag Wooyoung hozzám költözött azóta, a legtöbb ruháját itt tárolja, már csak hivatalossá kell tennünk. A családomnak már régen elmondtam, hogy szerelmes vagyok egy fiúba, amit eleinte nehezen viseltek, de utána megbarátkoztak a helyzettel, na meg tényleg egy olyan személyiség, aki rögtön az ember szívébe lopja magát. Szerencsés vagyok, hogy elfogadta ezt a családom, noha még formálisan nem mondtuk ki, hogy egy párt alkotunk. Wooyoung is szakított Hyejinnel, ami egy borzasztóan nehéz, megterhelő időszak volt. A lány azt hitte, hogyha velem lesz szexuális kapcsolatban a párja, akkor az elegendő lesz ahhoz, hogy megtartsa magának, legalábbis az érzelmi töltetét, dehát nem jött be a számítása, na meg nem vagyok az az osztozkodó típus. Sokat sírt miatta, hogy megbántott valakit, akit soha nem akart, de végig támogattam, mellette álltam, együtt átvészeltük. Ezidő alatt sok mindent tanultunk a másikról, illetve saját magunkról is. Örökké hálás leszek neki, hogy mutatott egy új világot, amiben nem kapok levegőt, ha nincs velem.  

Most fog hazaérkezni munkából, én pedig szabadnapom lévén fénysort aggatok a karácsonyfánkra, ugyanis azt sosem lehet elég hamar elkezdeni. Az arany-fehér színek mellett döntöttünk, mert ez elegáns, na meg én nagyon akartam a fehéret, Ő pedig az aranyat. Megvárom vele, hogy együtt díszíthessük, addig az ajándékát elrejtem a fa alá. Amikor meghallom a csipogást, hirtelen nagyon izgatott leszek. A szívem hevesen kalapál, mégis alig várom, hogy belépjen az ajtón. 

- Megjöttem! – szólal meg végre, én pedig azon nyomban csókra hívom Őt. 

Finom kávé íze van nyelvének, ezért mohón falom, majd magamhoz ölelem. Alig pár órája váltunk el, mégis nagyon hiányzott.  

- Gyere, mutatok valamit.  

Kézen ragadom, egyenesen a fa elé állunk. Hátulról átkarolom a derekát, és együtt nézzük, ahogy a karácsonyfa hidegfehér égősorban pompázik. Puszikat hintek vállára, Ő közben belesimul az ölelésembe.  

- Ha azt akartad, hogy ne szúrjam ki azt a dobozt a fa alatt, akkor nagyon rossz helyre dugtad.  

- Semmi “de szép már most, hát még milyen lesz díszekkel”?! – kérdezem színpadiasan, vékonyabb hangra váltva. 

- Az ajándék jobban érdekel. 

- Hát jó. Akkor nyisd ki. – Széles mosolyomat nem tudom levakarni, pláne amikor gyermeki ártatlansággal néz rám, és úgy megy oda az ajándékért, mint egy kisfiú. - Oké, azért azt hozzáteszem, hogy még kapsz valamit később.  

- Ez egy kulcs. 

- Igen, a lakás kulcsa – bólintok.  

- De már van hozzá kulcsom.  

Zavarodottan néz vissza rám, de amikor leesik neki, hogy miért adom ezt, rögtön meglepődik, szeme megtelik csillogással. Sejti, hogy mire készülök és látom rajta, hogy már alig bírja kivárni, hogy mondjak valamit.  

- Tegyük hivatalossá. Költözz ide! Éljünk együtt. Legyünk együtt. Csak veled akarom nézni mostantól a sorozatokat. Veled akarok játszani és esküszöm, néha hagylak majd nyerni. Legyen egy csomó kiskutyánk! Mit szólsz?  

Az ölembe ugrik, és megszámlálhatatlan mennyiségben hallom az "igen” szót. Megkönnyebbülök, úgy ölelem vissza, mintha nem lenne ma, mintha nem lenne holnap, csak ez a pillanat. Csodás érzés járja át a lelkem, megtelik szeretettel és szerelemmel. Behunyom a szemem, magamba szívom kívánatos illatát, csókot lehelek oda, ahol csak elérem. Ha valaha azt mondta volna nekem bárki, hogy egy fiú karjaiban fogok rátalálni az otthonra, körbenevetem. Pedig így van. Értelme van a nyálas romantikus zenéknek, mindig csak Ő jár a fejemben, és ha nem találkozunk egy napig valami miatt, úgy érzem, mintha megfosztanának a levegőtől. Ezt jelenti nekem Ő. Mindent.  

Átkarolja nyakam, pont annyi távolságot hagyva, hogy egymást nézzük. Mosolyog, boldognak tűnik, és ez olyan meghittséggel tölt el.  

- Felforgattad a világom, Choi San.  

Könnyű csókot lehel ajkaimra, majd visszasimul az ölelésembe. Béke áraszt el szavaitól, emlékszem még arra, milyen jelentőséggel bír számára ez a kijelentés és tényleg érzem, hogy így van. Ugyanazt érzi, mint én. A szívem megtelik boldogsággal mert tudom, hogy ez egy mindent elsöprő, nem-kapok-nélküle-levegőt szerelem. 

- Én is téged, Jung Wooyoung.  

--------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Hát azt kell mondjam, hogy nagyon hiányzott az írás, jobban, mint gondoltam, hogy hiányzik.

Bocsi ezért a hülyeségért XD Teljesen más elképzelésem volt, de aztán ilyen faszságot álmodtam és tudtam, hogy valahogy ezt le akarom írni, aztán olyan flow-ból írtam, mint még kb soha.

Hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok róla.