Néha azt gondolom, bár felhő lehetnék... csak sodródnék előre, szállnék, ahová a szél repítene engem.
A lebegő, azúrkék lélek lágy cseppekként utcazenél, száz gyengéd-hideg felhőszilánk ér arcomhoz, testem napélénkítő valója eltűnik, helyét átveszi az esővel járó, hűvös levegő. A fegyelmezetlen fuvallat a festői természetet táncba hívja, lombkoronák enyhén kifakult levelei suhannak, járnak keringőt a levegőben, a folyó tükörvizén szaladnak; szomorú együttes dallama nyomja el a felhőszakadás nedves zaját. Lehet, hogy nem is az, csak én hallom annak. Magasztos fénynyalábok kúsznak az ég horizont-peremén, szinte leérnek a földig; még a lassú zivatar sem tudja befolyásolni, mintha az égi mennyország darabkái lennének.
Jiwon megáll, mosolygós tekintete most kedvtelenül rideg, nem csillan fel mély-érdes hangja sem – hiszen utálja az esőt. Ő az egyetlen szeretetforrás, akire szükségem van; olyan nekem, mint tengernek a kincsesláda, vagy hajónak az árbóc. Sokkal tartozom neki.
Jóízűen nevetek fel, és tovább nézem, ahogy a cseppek idilli összhangban ivódnak bele a csodálatos környezet illatába, legjobb barátom pedig csak tűri, hogy egy kis lépésnyit sem mozdulok. Mérhetetlen békesség lesz rajtam úrrá másodpercek alatt, kiegyensúlyozott nyugalom. Nyoma sincs már gondolataim fagyos szelében az előbbi halálszimfóniának, amelyet fák apró nesze és halk vízfodrok találkozása okozott.
Szokták mondani: semmi sem tart örökké. A fülsüketítő zajban az összes ép hang elkésik, ahogyan megpillantom a folyóban lévő élettelen testet. Először reagálni sem tudok, beleragadok ebbe a lehetetlen pillanatba, lábaim acélerős gyökeret vernek a talajba. Kiáltok a mellettem lévőnek, mire hirtelen elenged erős szorításából az élővilág, majd olyan gyorsan kezdek futni, amennyire csak tőlem telik. Telefonomat elővéve azonnal hívom a mentőket, viszont a hatalmas adrenalinbombától alig értem saját magam is. Kétségbeesetten rohanok, egyenesen arányosan az őszi zápor cseppjeinek fűre érkező gyorsaságával. Amint a parthoz érek, azonnal négykézlábra ereszkedem, hogy a vízbe fulladt férfit kihozhassam onnan, hiszen a folyó a szélére sodorta Őt. Szüntelenül imádkozom, hogy legyen még életben, hogy tudjak rajta segíteni – bár elfog az irigység különös emóciókavalkádja is, amikor arra gondolok, neki legalább volt elég bátorsága. A hátát látom, ezért próbálom átfordítani, de amikor az arcára nézek, valósággal megtorpanok. Ijedten rugaszkodom el, elszörnyedve mászok tovább, minél távolabb onnan. Egy hangos szó, egy segélykiáltás sem jön ki torkomon, amikor pedig realizálódik bennem, hogy senki más nincs itt, felemészt a hasogató fájdalom. Magamra nézek, ahogy lebegek, miközben emlékvillanások cikáznak át zavaros képzeteim között. Már nem kell ordítanom. Nem kell segítséget kérnem.
Úszom a Nap felé, miközben
Jiwon fájdalom-könnyei rám hullanak, eláztatva engem, és a természetet.
Nem fogok hinni neked többet, amikor azt mondod, hogy nem érzed ezt az írást, vagy bármelyiket ezentúl. Zseniálisat gondoltál ki, már a halvány koncepciómorzsától is borsódzott a hátam, hát még jobban izgultam, amikor valósággal olvashattam is. Annyi csodát írtál már, mégis tudod fokozni, még a bonyolult, képzőkkel és jelzőkkel dúsított mondataid csavarját is megcsavarod, és én ezt imádom, mondjon bárki bármit. Az első mondatoknak nekifutok háromszor is, mert egyszer úgyis megértem, s amúgy is, ezeket a mondatokat, az egész novellát, ami olyan kis rövidke lett (;;;), nem elég egyszer elolvasni, legalább 6-szor tettem meg eddig, és még fogom is mindig, amikor becsekkolok a blogodra. Meg minden olvasatra más gyönyörködtetett meg. Az elején az idézet, annyira ismerős is volt, mégse esett le, hogy honnan van, de mondtad, hogy Naruto idézet, hát ez is eljött, amikor egy írásodba Narutóból idézel omg ;;;;
VálaszTörlésLegszívesebben az egész novelládat kiemelném, csodálatos az egész, tényleg gyönyörű. Nem csak a leírások, a szavak, kifejezések, hanem az érzelmek, a gondolatok, Hanbin és Jiwon fájdalma is elképesztően eleven, és szívfacsaró. Mégis, megkísérlem a lehetetlent, és kiemelem azokat, amik kiemelkedtek számomra.
„Magasztos fénynyalábok kúsznak az ég horizont-peremén, szinte leérnek a földig; még a lassú zivatar sem tudja befolyásolni, mintha az égi mennyország darabkái lennének. „ – a Nap az egyik legcsodálatosabb jelenség, teremtés, nem tudom mi, ami létezhet, s annyira különleges, hogy a sugarakat a mennyország darabjaiként jellemezted. ;;;
„Ő az egyetlen szeretetforrás, akire szükségem van; olyan nekem, mint tengernek a kincsesláda, vagy hajónak az árbóc.” – ez egyszerre tölt el melegséggel és gyermeki csodával, amikor megjeleik előttem a kincsesláda képe a tenger fenekén, amit annyi mesében láttam már. Ez az összetartozás és kapcsolat, amit vontál itt a tenger és a láda, a hajó és az árbóc, illetve Hanbin és Jiwon kapcsolata közt, hű. Annyira igazi és kézzelfogható.
„a cseppek idilli összhangban ivódnak bele a csodálatos környezet illatába” – elképesztő vagy, hogy milyen mondatokat és szókapcsolatokat alkotsz, egek. Idilli összhang? És a környezet illata… Csodálatos, mondtam már? XD A természet illatánál semmi sem jellegzetesebb és finomabb, főleg egy kiadós eső után, hogy én mennyire imádom! Ugyan csukva van az ablakom és elkábít a főtt virsli szaga, de az egész novellád alatt éreztem ezt az illatot, mintha az erdőben sétálnék – a fákat, a nyirkos füvet, a ropogó leveleket, a hűs szellőt. Annyira élő az egész, mintha magát a termszetet nézném – így elevenedd meg a lelki szemeim előtt minden.
„halálszimfónia” – erre no words ;;;
És a történet maga, amennyire szép, annyira borzasztó dolog történik benne. ;;;; Teljesen elmerültem a természet hangjaiban, meg Jiwon és Hanbin szeretetében, aztán egyszeriben felgyorsultak az események és már ott álltunk a folyóparton, az idilli, kissé keserédes hangulatból horror lett, de még milyen megdöbbentő! Még nem lenne elég, hogy ott egy halott ember a vízben, de hogy az Hanbin volt, és már igazából halott, és nincs is már ott Jiwonnak, de hogy még egyedül is van, és arra gondol még, hogy legalább volt a férfinek bátorsága megtenni, szóval ős is akarná, aztán mégis megtette, hát omg. Tragédia. Ez egy gyönyörű köpenybe burkolt, szívszorító tragédia. Jiwon sírt, a lelke könnyezett, a természet elevenítette meg az ő fájdalmát, szomorúságát az esőcseppeknek adta át, így búcsúzott Hanbintól. Annyira tetszett, hogy így, ezekkel a képekkel adtad át az érzéseket, nagyon szeretem.
És az utolsó mondat… Csodálatos keretbe zártad az elejére beillesztett idézettel és a befejező mondattal a novellát. Hanbin felhő akart lenni, arra vágyott, hogy csak lebeghessen a kék égen, s a végén azzá is vált, része lett az égi világnak.
Csodálatos volt számomra ez a novella, egyszerűen imádtam minden szavát, az érzéseket és a képi világot, az illatokat és a hangokat, a gondolatokat. Nem tudok többet mondani, büszke vagyok, hogy leküzdötted az ellenérzéseidet és megírtad ez a piece of artot. Király vagy! Köszönöm! 💜
omg véletlen az elejéről kimaradt ez, a legfontosabb: WOOOOOOOOOOOOOOOOW. Úristen, már megint mit alkottál. #chrispattwowgifje
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésHát pedig tényleg nem gondoltam olyan jónak XD mármint az ötletet azt igen, csak ugye nekem lejatszodott a fejemben, hogy akkor hogyan fogom megirni, és először túl soknak gondoltam, a végét meg túl kevésnek és mondom ha kombinalom ezt a kettőt az nem lesz túl fura? Meg utána már nem is tudtam úgy meegcsavarni a végét, de megnyugtattal, hogy végül is nem is kell, mert ott már gyorsabban olvastad és kell az az úgymond "tetofok". Úgyhogy ja, végül is a koncepció tetszik, csak a kivitelezés nem rip. De nagyon megnyugodtam, hogy eddig szerencsére mindenkinek tetszett.
TörlésJa ennek nagyon örülök, hogy hasonlóan hozzám szereted ezeket a megcsavart mondatokat, nem tudok ezektől elszakadni, de azért majd megprobalom néha.
Igen, mert tudtam hogy van benne egy ilyen, csak már nem tudtam mikor és ki mondta, ezért végig mentem egy csomó naruto idézeten, mire megtalaltam. Jó, nem volt olyan sok azon a citanumon vagy min, kb ilyen 50 körül lehetett. És tényleg annyira illet a környezetbe meg a gondolatba, amit képviselni akartam, hogy már emiatt is megérte megnezni a narutot haha.
Oh, örülök neki, hogy ez a kis apró dolog igy tetszett^^ csodálatos dolog szerintem tényleg olyan mint a mennyország darabkája.
Amúgy itt úgy éreztem, hogy egy kicsit irhattam volna bonyolultabbra is, aztán mégsem tettem, mert azt akartam hogy az a mondat legyen annyira tiszta, mint Hanbin és Jiwon érzései. Mint ahogy két testvér szeretheti egymást, mert hát itt nekem úgy elevenedtek meg, vagyis úgy gondoltak egymásra.
XDDDDDDD FŐTT VIRSLI. Hát te is milyen dolgokat írsz már nekem egyszerre sírok és nevetek XD amúgy igazából én utálom az eső utáni szagot, de itt annyi békát meg csigát ölnek meg olyankor, hogy valószínűleg azt érzem. Nagyon nagyon szomorú.
Naaa, azert nem horror volt ez. De igen, nagyon örülök neki, hogy ennyire magad előtt láttad a torteneseket, mert nagyon akartam éreztetni, hogy ez az eső Bobby könnye és csak hullik és hullik. Ezért állt meg az elején, vagyis hát ugye ott sem volt csak Hanbinnak jelent meg és azért is volt szomorú, mert abban a kepkockaban már el veszítette Hanbint, nem azért, mert utalja az esőt;; Nagyon örülök neki, hogy tetszett. Igazából még mindig hihetetlen nekem egy kicsit, de tényleg nagyon örülök meg megmelengeti a szívem.
Hát no words erre. Konkrétan hosszabb véleményt írtál mint az egypercesem XD
Köszönöm💜
Szia!
VálaszTörlésJuhú, gyors vagyok!
Valójában semmi dolgom nem volt és mivel rövidet írtál, gondoltam el is olvasom gyorsban.
Hát, na, kérem szépen, a fogalmazásod te magad voltál. Annyira szép hasonlatokkal, kifejezésekkel éltél, hogy a rövidsége ellenére nagyon mély érzelmeket adtál át, teljesen betemettek a szavak. Az első bekezdésnél már éreztem, hogy itt most más valami fog történni, és írtad is, hogy magadhoz hűen írtál. Igen, elragadó volt az egész. Na és a vége! Fuh, hát lehidaltam.
Nekem az Istennő című írásod jutott eszembe olvasás végén.
Helyesírást most nem is néztem, annyira magával ragadott az egész élmény, bár nekem nem is tűnt fel hiba. Szóval bocsánat, hogy nem tudok értelmesebb kommentet írni, de nem találok szavakat.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Na, én is kihagytam egy fontos megállót:
Törlés"Nyoma sincs már gondolataim fagyos szelében az előbbi halálszimfóniának, amelyet fák apró nesze és halk vízfodrok találkozása okozott." Nagyon tetszett ez a mondat, mert a fák neszét, meg a víz hangját legtöbbször - én legalábbis így szoktam látni - pozitív értelemben szokták használni, meg ugye a borzongatás keltés eszköze is, de a halálszimfónia kifejezéssel együtt nekem olyan kiemelkedő jelentőséggel bírt, hogy hejha.
Oké, amúgy most kiemelhetném az egészet mondatonként is XD
Szia!
TörlésNagyon örülök neki, hogy te is így látod, hogy magamhoz hűen írtam, annak meg még inkább, hogy még tetszett is.
Egyébként imádom, hogy az Istennő ennyire megragadott, mert az az én személyes kedvencem is magamtól, legalábbis annál ragadtattam el magam annyira, hogy imádtam írni meg úgy érzem, hogy tényleg az a novellam áll hozzám a legközelebb. Úgyhogy nagyon örülök ennek, remélem lesz még hasonló írásom, amire emlékezni fogsz.
Köszönöm, hogy irtal!^^
AZTA GYEREK TT
VálaszTörlésNEM ÉRDEKEL HOGY AZ ELEJÉNEK LEGALÁBB HÁROMSZOR FUTOTTAM NEKI MERT BASSZUS EZ PONT OLYAN KALIBERŰ TÖRTÉNET VOLT AMIKET ÉN IMÁDOK! Mert bárki bármit mond, ez valahol beteg volt, csavaros, szívszorító, angst, depis, és amilyen csodálatosan idillien indult az elején, és azt hittem hogy itt valami nagy idill meg csoda meg melegség lesz végig, olyan hirtelen csapott át a rideg valóságba! Hát én oda vagyok, a szívem pedig még most is gúcban van, és a torkomban is ott ül az a kis gombóc, annyira durván elértek az érzelmek. Amúgyis engem ezzel a semmi sem tart örökké mondattal meg lehet venni, és olyan jól indítottad meg vele a csattanóját a sztorinak.
ÉS SHIKAMARU MONDATA OTT AZ ELEJÉN! HAHAHAHAHA NEM HISZEM EL HOGY IDÁIG JUTOTTAM A HÓNAPOKIG TARTÓ KÖNYÖRGÉS ÉS NOSZOGATÁS UTÁN HAHAHAHAHAHAH
Egyébként beszarás, hogy miket nem tudsz írni, de komolyan. Nekem olvasni ezt ugye nehézkes, viszont ettől függetlenül lenyűgözőnek találom, hogy mik vannak a szép kis fejedben, hogy milyen szavakkal tudsz élni, milyen költői képekkel. De tényleg honnan szeded ezeket??? Annyira értékes ez, és az is, hogy hű vagy magadhoz, mert azért mert mondjuk nekem vagy másnak ez nem olyan könnyedén olvasható, attól még ilyen is kell, meg ez vagy te, ugyhogy hagyd magad kibontakozni!
Az nagyon tetszett, amikor a könnyeket az azúrkék lélek lágy cseppenkénti utcazenéjeként írtad le, és felhőszilánkként, like WHAAAAT hát agyam eldobom. Meg alapból az egész, hogy közben kiderült a természet az Jiwon és az agyamban fordult így az egész elém festett világ.
JAJJ MEG OMG "bár elfog az irigység különös emóciókavalkádja is, amikor arra gondolok, neki legalább volt elég bátorsága." ezzel jól szíven találtál TT Az ilyenekről mindig a B.A.P-től a Pray jut eszembe, és onnan a I pray for myself be brave for my last szöveg részlet. Tényleg nem sírtam, de a könnyek elkezdtek gyülekezni, és az a furcsa szorongás még mindig itt ül a szívemen.
Örülök neki, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy ez nem kifejezetten pozitív dal, és annak is, hogy ilyen csodás dolgokat tudsz alkotni még akkor is, amikor nem vagy magadban biztos ♥
Na, pedig mennyire mondtam, hogy ez neked tutira nem fog tetszeni a fogalmazás miatt xd Azért nagyon örülök, hogy ennek ellenére elnyerte a tetszésed. Bár azért igen, reménykedtem benne, hogy majd a tartalma megnyer, mert mondtam hogy az nekem is tetszett ahogy csak úgy kipattant a fejemből, csak a kivitelezés nem ahogy már elképzeltem rip.
TörlésJa, elerted a célod :D Shikamaru amúgy is az egyik biasom, imádom az egész valóját, ahogy gondolkodik, ahogy beszél, ahogy cselekszik. Egyébként ha választanom kellene a karakterek közül, tutira öt mondanám egyiknek, hogy vele nagyon szívesen elbeszelgetnek, meg hát akiket protectelek azokkal is.
Az első mondat egyébként egy magyar zenéből van, mármint nem úgy teljesen lecopyztam, hanem beleepitettem azokat a szavakat az én szovegkornyezetembe. Az az egyik kedvenc magyar dalom, hiába nem ismerem magát a bandát, azt az egy zenéjüket nagyon szeretem. Margaret Island - Eső. Abban van a felhőszilánk meg az utcazenél. Csodálatos az a dal és már akkor tudtam hogy bele akarom építeni a novellamba, amikor kitaláltam hogy Jiwon könnye lesz az eső.
Jaj, azt a mondatot nehéz volt leirni, mert olyan igaz ;; mármint bennem nincsenek ilyen érzések, de régebben volt egy barátnőm aki vagdosta magát és mindig azt mondta hogy azzal a vagdosassal eleri hogy más fáj fájjon neki, de ennek ellenére nem merne magát mélyebben megvagni, mert fél mi van a halál után, hiába üres belülről ő maga. És én hiába mondtam neki még ellenezte, akkor sem hallgatott rám, meg igazából senkire. Soha nem értettem mire jó az, ha fájdalmat okoz magának az ember. Nagyon rossz volt az az időszak, de szerencsére már jobban van ;;
Ja én amikor először meghallgattam a dalt már akkor keserédesnek gondoltam, meg ugye neked is mondtam hogy én valakit tutira ki fogok nyírni, amikor mondtad hogy olelkezoset fogsz erre írni XD
Köszönöm ❤️
Na szia🙋♀️
VálaszTörlésMondtam, hogy nem csak videókra pazarló az időmet 😂❤️
Minden olyan gyorsan történt, muszáj volt mégegyszer elolvasnom, hogy megtudjam mi is történt. Teljesen magával ragadott a fogalmazásod, a szóhasználatod. Már az első mondatnál tudtam, hogy ez egy rendkívül érdekes történet lesz. Tetszett, nem is, imádtam ahogy a szavakat használtad és az egyetlen amire most gondolni tudok, az hogy milyen iszonyú irigy vagyok🥺 Elképesztően írsz és erősen kétlem, hogy én valaha, hasonlót is írni fogok... Ooo és neked hála mostantól az új kedvenc szavam, az emóciókavalkád, imádom ezt a szót😂❤️
Maga a történet amúgy nagyon szomorú volt és szorító érzés volt, olvasni is. Természetesen a jó értelemben, minden érzelmet tökéletesen átadtál.
Bár, valamilyen szinten "nehéz" történet volt a szavak használata miatt, azt hiszem az ilyenre mondják azt, hogy tökéletes! Éppen olyan rövid volt, mint amilyennek lennie kellett.
Az igazat megvallva, nem igazán értem mit keresek én itt, köztetek 😶😂
Szóval köszönöm, hogy olvashattam, teljesen magával ragadott! ❤️
Szia! ^^
TörlésJaj amugy remélem ezeket nem vetted kotekedesnek, nem annak szántam, vagyis de, egy kicsit, de csak ilyen soft kotekedes volt. Olyan ziccer, amit nem hagyhattam ki, muszáj volt leirnom, bocsi XD
Jaj, soha ne mondd, hogy soha! De azért egy kicsit büszkeséggel tölt el, hogy így velekedsz a fogalmazasomrol haha. Igazából nem tudom, hogy vagy honnan jön ez, de az biztos higy nekem így sokkal könnyebb írnom, mint egyszerűen. Csak hogy ne menjek messzire a peldammal, ebben is az első bekezdést volt a legkönnyebb leirnom, az egyszerűbb már nehezebben ment XD
Es annak is örülök, hogy az emóciókavalkád ennyire megragadott^^
Jaj hidd el, jó helyen vagy te! :D
Köszönöm, hogy írtál! ❤️
Szia!^^
VálaszTörlésWOW, úristen, hát nem találok szavakat, de tényleg. Itt ülök, legalább tízszer elolvastam, és minden alkalommal ugyanúgy libabőrös leszek, mint elsőre. Az az igazság, hogy nem is tudom megfogalmazni, mit érzek, mert annyira elkápráztatott, letaglózott és magával ragadott az egész novella.
Annyira csodálatos volt a látképe, a szóhasználata, a mondatok, az érzések valódisága, a fájdalom benne, a hasonlatok, meg igazából úgy ahogy van bemásolhatnám ide az egészet, mert elképesztő volt benne minden.
Az első bekezdésnek nem is tudom hányszor futottam neki, mire sikerült megértenem, de ez nem is lényeg, mert aztán annyira magával ragadott, hogy azóta meg kijönni nem sikerült belőle xd
Én nem is tudom, hogyan tudsz ennyi és ilyen mély érzelmeket átadni. olyan csodálatos volt, és hát ahogy hirtelen csapott át a hangulata, rendesen éreztem én magam is az egészet, én is ott voltam és láttam, tökéletesen előttem volt minden, éreztem az illatokat és a vizet is. Mikor realizáltam, hogy Hanbin valójában önmagát látja, hát wow, libabőr libabőr hátán :D
Annyira durva, hogy igazából egy bekezdést írtál Jiwon és Hanbin barátságáról, de még így is mennyire átjött a köztük levő szoros kötelék. Nem is tudom, talán a "szeretetforrás" miatt, olyan gyönyörűen írtad ezzel le.
Még mindig hihetetlen számomra, hogy milyen fordulatokat tudsz kitalálni és belevinni egy történetbe. Mindig olyan csattanókat tudsz összehozni, hogy csak nézek, hogy úristen xd ezúttal pedig annyi érzelem is volt benne, hogy az hihetetlen.
Annyira durva, hogy milyen röviden írtál ezúttal, és mégis mennyi mindent sikerült megfogalmaznod. Olyan volt, mintha minden szó a tökéletes helyén lenne, hogy összeálljon a kép.
"A lebegő, azúrkék lélek lágy cseppekként utcazenél"- már a kezdet is annyira csodálatos volt, hogy arra nincsenek szavak.
"Nyoma sincs már gondolataim fagyos szelében az előbbi halálszimfóniának" - CSODÁLATOS. Nekem ez a kettő volt a legeslegkedvencebb mondat, a többi mellett persze.
És nehogy elfelejtsem végül megemlíteni az idézetet, meg az utolsó sort, annyira gyönyörű keretet adtak a történetnek, és egy fájdalmas lezárást is egyben.
Köszönöm, hogy megírtad ez a novellát, csodálatos volt tényleg!^^
Szia! ^^
TörlésAaaah, de jó ezt olvasni, pláne hogy bennem olyan ellenerzesek voltak ezzel az egypercessel kapcsolatban, de tényleg megnyugtat itt mindenki, hogy azért mégsem olyan gyenge mint amilyennek én hittem.
Bocsánat, ha sokszor kellett elolvasnod azt a részt XD nem ez volt vele a szándékom, csak néha nagyon elragadtatom magam, aztán hiába próbálnak egyensúlyt teremteni, néha megy, néha nem.
Huh, pedig én most nem annyira éreztem, mint más írásaimban, mármint nem is tudom hogy fogalmazzam meg. Lehet csak azért érzem így, mert most nem annyira tetszik ez az írásom, de azért máskor jobban "feelingelek".
Jaj, köszönöm! Ott egy picit féltem, hogy talán túl egyszerű mondat lesz, de aztán arra gondoltam, hogy annak olyan tisztának kell lennie, mint amit Hanbin érez Bobby iránt, azt a mély szeretetet, mert szinte már a testvére.
Amúgy ja, nem tudom mivan velem ebbe a körbe, megszallt valami XD mert hát az előző challengeben nem írtam ilyesmiket, de talán a dalok is kivaltjak belőlem ezt, mindig jó dalokat kaptunk eddig, meg tényleg olyan jó nekem is elgondolkozni azon, hogy na akkor vajon milyen csavart lehetne ebbe tenni, hogy meglepodjetek rajta. Szeretem olvasgatni, hogy mindenki meglepodik ezen neg azon XD
Ah, köszönöm szépen! ^^
Hú húúúúú húúúúúúúúúúúúúúú
VálaszTörlésEddig is agyon dícsértelek, ha így folytatod, a végére már nem tudlak tovább magasztalni, csinálj már valamit rosszul xd
Viccet félretéve, tetszett a hangulat már az első pár mondatnál. Kereste az agyam, hogy milyen képpel helyettesítse be a leírt látványt, mert tudtam mit látok, de nem találtam xd Érdekes érzés volt. Azt hiszem, pont Lucanak mondtam előtted, hogyan fokozza fel a pillanatot és essen túlzásba a leírással és a hasonlatokkal ahhoz, hogy áthozza a pillanat érzését, kiváló példa volt rá az első bekezdésed, most egészíthetem ki a kommentet neki.
Aztán egy pillanat alatt felrobbantottad a történetet, éreztem a zavart, a kapkodást, annyira jól használod a szavaid, nem hiszem el.
És a CSAVAR ó az az átkozott csavar a végén. Ha hozzá lehetne menni nem valós dolgokhoz, egy ilyen csavarhoz mennék feleségül. Imádom, amikor váratlan fordulatot vesz a történet, pláne, ha ennyire drasztikus és szürreális. (ezt a szót keresem, mióta elértem az utolsó mondatod végére) Az egész munkád olyan volt ebben a körben, mint egy szürrealista festmény. Ügyesen kiragadtad a dal minden esős, hideg, szürke oldalát és beleforgattad a munkádba.
Köszönöm, hogy megint egy ilyen csodát hoztál nekünk.
XD hát ezt boknak veszem, pedig emlékszem hogy az első novellam nem tetszett neked, de akkor örülök neki, hogy ennek ellenére is így velekedsz mostmar rólam, tényleg jó érzéssel tölt el. Bőven lesz olyan amúgy, amiben hibázni fogok, mert majd ki szeretnék lépni a komfortzonambol, azokban a novellákban pedig bizonyára sok hiba lesz, dehat fejlődni szeretnék, meg egy kicsit megmérettetni magam.
TörlésJaj, tényleg irulok-pirulok, nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszett a fogalmazás, a látkép meg a csavar is. Egyébként Mirtillel beszéltem erről a novellam után, ő teljesen máshogy képzelte és élte meg, mint mondjuk én, úgyhogy tökre megértem ezt a mondatot, hogy láttad de nem találtad.
Köszönöm, hogy írtál! ^^
Sziaaa!
VálaszTörlésElolvastam az első mondatot és ilyen "igen, Vivi novelláját olvasom" érzés fogott el, mert hirtelen az agyam nem fogta fel, hogy mi van, így neki kellett fussak mégegyszer XD De nem baj, én szeretem az agytornákat. xD
Annyira szeretem a te írásaidban, hogy még ha rövidet írsz is, hatása lesz és nem érzem azt, hogy hiányzik az eleje meg a vége, hát én ilyet nem tudok. xd Most is annyira tetszett, hogy ennyi minden történt és még sem, meg nem is lehetett sejteni az elején, hogy mi is van.
Hát, hé, még te mondod, hogy mit csinálok Bobbyval, HÁT TE MIT CSINÁLSZ HANBINNAL???? XD Annyira szomorú volt a végén, amikor gondolta, hogy neki legalább volt bátorsága megtenni és utána kiderült, hogy ő volt az és igazából neki volt. #plottwist Imádom a plot twisteket. Bamm.
Ha tehetném, akkor bezsákolnám azt a képességed, hogy ennyire szépen tudsz fogalmazni és így sunyiban ellógnék vele, de sajnos ez nem lehetséges, szóval továbbra is csak gyönyörködni fogok az írásaidban. ;-;
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, lenyűgöztél, mint mindig!♥ Várlak a következő körben is! uwu
Szia! ^^
TörlésJaj, ennek igazság szerint rettentően örülök, hogy van egy olyan stílus, amiről én jutottam eszedbe 🥺 már az előző körben is említette nekem valaki, hogy tényleg az ilyen írás a Vivis írás, és amúgy tényleg sajnálom hogy többször is el kell olvasni, de közbe meg örülök is, hogy erről én jutok eszedbe. Igen, tiszta kettősség van bennem XD
Hát én meg olyat nem tudok, mint te! XD én sem tudom hogy csinálod, hogy bármennyit írsz az egy konkrét életet mesél ez, élnek a karaktereid, van egy csomó tulajdonságuk, emellett szerethetőek mégis emberiek. Hát neked kincs van a kezeidben, és csodálatosan használod.
Jó igen, de Bobby más XDDD Mármint imádom Hanbint, de valahogy ha az ember erre a két emberre gondol, akkor inkább Hanbint hozza ki ilyen helyzetbe, ahogy én is tettem, nem? Protectelem amúgy mindkettőt, de vannak olyan emberek, akiket sosem tudnék bántani (mármint novellaban bántani XD) , az egyik ilyen Bobby, a másik Dodo és talán (T A L A N) Hecsit se bántanam soha.
Hát bezsakolhatod az enyém, ha én bezsakolhatom a tiéd haha. De igen, tökéletes megvagyok vele úgyis, hogy csak olvasom, és élvezem.
Köszönöm! ^^❤️
Sziaa
VálaszTörlésAztamindenit. Igen, ez a szó ugrott be először, mikor végeztem a novelláddal.xD Olyan gyönyörű tájleírással kezdődött, majd nem akartam hinni a szememnek. Olyan volt, mint mikor a filmekben hirtelen kamera váltás következik, és azt se tudja az ember, mit lát xD
És hát a fogalmazásod! Huh, nem épp a könnyű olvasmányok közé sorolnám, viszont ennek is megvan a maga varázsa. Szabályszerűen irigy vagyok arra, ahogy a szavakkal bánsz xD Azok a szókapcsolatok és hasonlatok.. Áhh.. mikor ilyen novellát olvasok, nem tudom eldönteni, hogy ilyenkor az író írja amit gondol, vagy többször átgondolnia e egy mondatot, mielőtt végleg leírja? Mert ez valahogy sehogy nem akar összeállni a fejembe, hogy is működik xD
Egy szó mint száz, nem tudok mit írni, ez úgy csodálatos, ahogy van^^
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!
Szia! ^^
TörlésAaaaa, köszönöm szépen, nagyon jólesik ezt olvasni. Most hogy írod, egy kicsit tényleg olyan volt, hogy hirtelen váltott át valami másba, mint a filmekbe. Nem is tudom amúgy melyik film volt az, de mostanában láttam egyet netflixen, ahol olyan éles valtasok voltak, hogy pillaztam egyet és egy másik univerzumba voltam XD
Hm. Hát ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem nagyon gondolkozom az ilyen mondataimon. Nekem ezek sokkal könnyebben jönnek, mint az egyszerű leírások xd lehet hogy ez fura, de tényleg így van. Itt most egyébként az első mondatban nagy segítségemre volt a Margaret Island - Eső dala, de az első bekezdés tényleg könnyedén ment, aztán egyre nehezkesebb volt, ahogy elertem az egyszerűbb íráshoz. Nem tudom, elragadtatom magam, és akkor ilyenek jönnek xd
Köszönöm! ^^
Szia^^
VálaszTörlésJaj, de kis rövid volt, de annál csodálatosabb! Ugyan, sose szabadkozz a fogalmazásmódod miatt, hiszen ez olyan egyedi, és amikor elkezdem olvasni, csak úgy merülök és merülök, és nem akarok feljönni a felszínre, csak a te csodáidban fürdöznék egész nap:-)
Az tény, hogy először nem nagyon fogtam fel, hogy mi is történt, ezért még egyszer neki kellett futnom a novellának, de van az a villámcsapás szerű érzés, hogy elakad a lélegzeted, amikor leesik a tantusz… És az a baj, hogy az ilyen rövid és gyönyörű írásokhoz sosem tudok értelmes kommentet írni:-(
Az elején ahogy a természeti jelenetet írtad le… Hát ilyesmire csak a Vivienek képesekXDD Komolyan, nem tudom, honnan jutnak ilyenek az eszedbe? De erre gondolom születni kell.
És, hogy Hanbin magát látta… Jiwon meg maga a természet… Szóval még pár száz szóban is lehetnek ekkora fordulatok, nem kell hozzá tíz oldalt írni, mielőtt megtörténne a bummXDD Hát… van még mit tanulnom^^
Köszönöm, hogy ismét lenyűgöztél, és tényleg ne fogd vissza magad!<3
Szia! ^^
TörlésJaj, ma már nem tudom hanyadszorra írtam le, de annyira örülök neki, hogy neked is tetszett, meg hogy ilyen véleménnyel vagy a fogalmazásomrol ;; tényleg megkönnyebbülés is, hogy mindenki atlatta a helyzetet meg a gondolatokat meg mindent.
Te se szabadkozz amiatt, amiért rövid a véleményed, hát ez nem baj, meg aztán tényleg soha nem a mennyiség számít, hanem a minőség.
Oh jaj, nem tudom, annyi volt meg bennem, hogy Hanbin akkor egy folyó mellett van, aztán a dal is adta nekem ezt a vibeot, a pontot az i-re meg az tette fel, amikor kitaláltam hogy Bobby könnye lesz az eso. És akkor amikor kitalalok egy dolgot a koncepcióban, akkor végig azon a vonalon mozgok, most is jelen esetben a természet volt.
Köszönöm szépen! ^^❤️
Szia~~ ^^
VálaszTörlésWOOOOOOOOOW! Így ez lenne az első reakcióm miután elolvastam. Elképesztő szépen írtad le. Az elején még úgy voltam vele, hogy uuuuh, mi lesz itt, milyen idilli lesz, erre a rideg valóság köszönt vissza. Ez pedig nem negatív megjegyzés, hanem pozitív, mert hiába imádom a fluffnál fluffabb írásokat, néha azért nem árt a kegyetlen valóság sem.
Most szívesen kiírnám, hogy melyik mondatok tetszettek a legjobban, de akkor viszont látnád az egész novellát a kommentben ><
Nagyon tetszett, ahogy leírtad. Úristen, olyan jól bánsz a szavakkal, hogy én nagyon, de tényleg nagyon irigy vagyok rád. Olyan szavakkal találkoztam, amikkel olyan ritkán szoktam, pedig egyszerűen imádom őket. Ilyen volt például az emóciókavalkád.
Nekem nem esett nehezemre olvasni a nehezebb szavak ellenére sem, mert én imádok ilyeneket olvasni. Mondhatni, már hozzászoktam.
Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon tetszett, úgyhogy még később biztos, hogy visszatérek újra és újra is elolvasni! ^^
Szia! ^^
TörlésHaha feel you, ezzel én is így vagyok mostmar, a lelkemnek kell a romantikus kis fluffocska, pedig hú régen annyira nagy angst fan voltam, hogy még írtam is egy 2015os fanfictionhoz aminek happy end lett a vége hogy hát jobban örültem volna egy kis dramanak. Nem is értem magam XD
Jaj, köszönöm szépen, nagyon jólesik ez ;; nem mindenki szereti meg preferelja ezt az írást, dehat ez vagyok én, úgyhogy nem nagyon akarok tőle elszakadni.
Köszönöm szépen, hogy írtál! ^^
Jaj édes jó istenem, hát ez maga volt a felüdülés ezekben a késői órákban! Semmibe nem fogok tudni belekötni, egyszerűen annyira tökéletes az egész és zseniális. Szerelmes vagyok. Már megint.
VálaszTörlésHihetetlenek a kifejezéseid, ahogyan forgatod és használod a szavakat és aZ A CSAVAR A VÉGÉN! Csak pislogtam, aztán arra gondoltam, hogy igen. Ez kell nekem.
Nagyon nagyon nagyon várom a következő történetedet, köszönöm szépen az élményt, hogy ezt is olvashattam! T_T
Jaj, ezek a szavak ;; köszönöm szépen, ilyenkor mindig megnyugszom, ezeket a bókokat meg elraktarozom a nehéz időszakokra.
TörlésKöszönöm, hogy írtál! ^^
Èn...
VálaszTörlésÖhm...
Valaki help!
Szerelmes lettem. De komolyan...
Egy ilyen, viszonylag rövid történetbe ennyi mondandóval rendelkező, gyönyörű szavakat tenni... lehidalok.
Sokszor kellett elolvasnom, nem lehet vele betelni.
A végén pislogtam párat, aztán a fejemhez kapva csak káromkodtam egy sort xD nagyon nagyon tetszett!
A “halálszimfónia” felkerült a kedven szavak listámra!
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
U.i.: vissza kell rázódnom a vélemény írásba, de a lényeget remélem érted: i-m-á-d-t-a-m xDD
:'))))
TörlésIgen, mindent értek és nagyon köszönöm a szavaid és örülök hogy így gondolod! ^^
Nagyon örülök annak is, hogy sokan kiemelték ezt a halálszimfónia szót, örülök neki amikor valamilyen mondat együttesen tetszik mindenkinek.
Köszönöm, hogy írtál! ^^