Kis termetével nesztelenül lépkedett a lakás szegleteiben, gesztenyebarna selymes fürtjeit ujjai közé vette és enyhén tekergetni kezdte, miközben egy nemrég hallott kellemes dallamot dúdolt. A ház hatalmasnak bizonyult számára, még megannyi helyiség vár rá, ahol igazi rosszcsont módjára kiélheti az eddig eltitkolt kreativitását, és színes zsírkrétájával ékesítheti a fal egy adott pontján a művészi adottságát. Azonban megtorpant, amikor mélybarna szempárjával pásztázta az eddig még nem látott fekete-fehér, gyönyörű zongorát. Önfeledten odaszaladt, közben selymes tincsei a lágy szellő hatására ide-oda sebesen lobogtak, majd a vállára omlott, mintha csak bársonytakaró lenne. Játékosan végighúzta fürge ujjait a zongorán, pontról pontra haladva, és mintha a legtermészetesebb dolog lenne, megpróbált rajta játszani valamit, ahogy az apukájától tanulta.
Közben Daehyun végig a háta mögött állt, és örömmel konstatálta magában, hogy ekkora hatással volt kislányára, és hogy ennyire kíváncsi természetű - ami az esetek nagyobb százalékában inkább borzasztó alternatívaként szolgált.
- Hát mit csinál itt egy tündérke? - kérdezte boldog mosollyal az arcán, miközben helyet cserélt kislányával, és az ölébe vette.
- Mióta van zongoránk? -kérdezte gyermeki kíváncsisággal, miközben az apukájára nézett.
- Ennek története van, és a kottának is - mutatott a tárgya. - Akarod hogy elmeséljem?
A kislány heves bólogatásba kezdett, kicsattanó örömmel várta, hogy Daehyun meséljen neki, mindig is szerette, ha a szülei szívükben megpendültek a nosztalgia húrjai, mert boldognak látta őket, ha sztorikat mesélhettek a múltról.
- Nagyon régen, amikor még meg sem születtél, egy esküvőn íródott ez a dallam...
Vakítóan fehér ruhájában királynőnek érezte magát, ezt az ominózus napot még a legbátrabb álmaiban sem így képzelte, ettől volt az egész tökéletes. A szobában tartózkodó emberek sürögtek-forogtak, a ruhán ügyködtek, hogy a menyasszony idomaira megfelelően simuljon. A ruha elegáns volt, kellően kirívó, nem mutatott sokat, egyszerű, mégis nagyszerű, akárcsak a viselője.
- Elrabolhatom a menyasszonyt pár percre? - kérdezte Daehyun, miközben arca pajkos mosolyra görbült.
Válasz nélkül megfogta kedvese derekát, majd összefont ujjakkal indultak el a tőlük nem messze lévő terebélyes fához. Leheletfinom mozdulattal átölelte derekánál, légiesen könnyű csókot hintett ajkaira. Gyöngyöző kacaj kísérte a játékos-pajzán mozdulatokat, Daehyun testén enyhe remegés futott végig.
- Ugye tudod, hogy a világ legboldogabb férfija vagyok?
- Reméltem, hogy elérem a célom - egy aljas vigyor tündökölt arcán, végül puha csókban részesítette Daehyunt.
- Tudom, hogy nem akartál ekkora felhajtást, ezért elintéztem valamit.
Lassan szelte lépteit, gondosan kikerülve a fakó fa lehajló ágait, majd leült az előre odakészített székre, a zongora elé. Lehunyta szemeit és játszani kezdett, talán a valaha volt legszebb dallamot, amit ember hallott. Minden érzés kivetődött az arcára, ráncai kisimultak, teljesen átadta magát a zene szeretetének. A szíve dallamát játszotta, amit akkor hall a legtisztábban, amikor a szerelmére gondol. Ha szomorú, ha boldog, ha könnyek áztatják az arcát, vagy a legvidámabb kacaj hagyja el torkát. Ha az édes csókjára gondol, vagy a csilingelő hangjára, esetleg a lágy, olykor titkos érintésekre. Mintha a szívében örökké csak tavasz lenne - mert ez az évszak a közös kedvencük.
Amint abbahagyta, odaballagott kedveséhez, és megfogta a kezét.
- Nem tudom garantálni, hogy mindig boldog leszel mellettem, de arra fogok törekedni, hogy ilyen gyönyörű mosoly legyen az arcodon, mint most.
- Szeretlek! - mondta Daehyunnak, majd szorosan megölelte.
- Mennünk kell, Youngjae írt egy sms-t, hogy mindenki minket keres.
A kislány Daehyun minden szavát áhítattal itta, ahogy belemerült a mesélésbe, ahogy boldog mosoly kúszott az arcára, magával ragadó érzés volt számára. Csak bámulta a nagy barna szemeivel, miközben arca minden mimikáját, rezdülését követte.
Daehyun eközben mintegy újjászületésként élte meg lelke legelrejtettebb féltekében a tortúrát.
- Anya mikor jön vissza? - kérdezte apukájától, teljes átéléssel.
Csak keserédesen elmosolyodott, és válaszolt.
- Ő már fentről vigyáz ránk.
Egész életünk során mérlegelni kell az érzéseinket. Pontosan ki kell számítani, ki mennyit kap belőle, hogy a vége ne legyen hatalmas mentális fájdalom. Azonban van az a szeretet, ami gyógyíthatatlan, ami kifürkészhetetlen, mégis megtörténik, és szeretünk. Szeretni és szeretve lenni talán hozzátartozik a világ nyolc csodája közé. Az önzetlen, színtiszta szerelem, ahol mindkét fél a legjobbat akarja a másiknak.
A legboldogabb szerelmekből lesznek a legpusztítóbb, legfájdalmasabb érzések. Mégis, csak egy különleges személy miatt mozgatja meg az ember agya fogaskerekeit, hogy felelevenítse a vele eltöltött temérdek emléket - mert tudja, hogy utána rettentő kín következik.
Közben Daehyun végig a háta mögött állt, és örömmel konstatálta magában, hogy ekkora hatással volt kislányára, és hogy ennyire kíváncsi természetű - ami az esetek nagyobb százalékában inkább borzasztó alternatívaként szolgált.
- Hát mit csinál itt egy tündérke? - kérdezte boldog mosollyal az arcán, miközben helyet cserélt kislányával, és az ölébe vette.
- Mióta van zongoránk? -kérdezte gyermeki kíváncsisággal, miközben az apukájára nézett.
- Ennek története van, és a kottának is - mutatott a tárgya. - Akarod hogy elmeséljem?
A kislány heves bólogatásba kezdett, kicsattanó örömmel várta, hogy Daehyun meséljen neki, mindig is szerette, ha a szülei szívükben megpendültek a nosztalgia húrjai, mert boldognak látta őket, ha sztorikat mesélhettek a múltról.
- Nagyon régen, amikor még meg sem születtél, egy esküvőn íródott ez a dallam...
Vakítóan fehér ruhájában királynőnek érezte magát, ezt az ominózus napot még a legbátrabb álmaiban sem így képzelte, ettől volt az egész tökéletes. A szobában tartózkodó emberek sürögtek-forogtak, a ruhán ügyködtek, hogy a menyasszony idomaira megfelelően simuljon. A ruha elegáns volt, kellően kirívó, nem mutatott sokat, egyszerű, mégis nagyszerű, akárcsak a viselője.
- Elrabolhatom a menyasszonyt pár percre? - kérdezte Daehyun, miközben arca pajkos mosolyra görbült.
Válasz nélkül megfogta kedvese derekát, majd összefont ujjakkal indultak el a tőlük nem messze lévő terebélyes fához. Leheletfinom mozdulattal átölelte derekánál, légiesen könnyű csókot hintett ajkaira. Gyöngyöző kacaj kísérte a játékos-pajzán mozdulatokat, Daehyun testén enyhe remegés futott végig.
- Ugye tudod, hogy a világ legboldogabb férfija vagyok?
- Reméltem, hogy elérem a célom - egy aljas vigyor tündökölt arcán, végül puha csókban részesítette Daehyunt.
- Tudom, hogy nem akartál ekkora felhajtást, ezért elintéztem valamit.
Lassan szelte lépteit, gondosan kikerülve a fakó fa lehajló ágait, majd leült az előre odakészített székre, a zongora elé. Lehunyta szemeit és játszani kezdett, talán a valaha volt legszebb dallamot, amit ember hallott. Minden érzés kivetődött az arcára, ráncai kisimultak, teljesen átadta magát a zene szeretetének. A szíve dallamát játszotta, amit akkor hall a legtisztábban, amikor a szerelmére gondol. Ha szomorú, ha boldog, ha könnyek áztatják az arcát, vagy a legvidámabb kacaj hagyja el torkát. Ha az édes csókjára gondol, vagy a csilingelő hangjára, esetleg a lágy, olykor titkos érintésekre. Mintha a szívében örökké csak tavasz lenne - mert ez az évszak a közös kedvencük.
Amint abbahagyta, odaballagott kedveséhez, és megfogta a kezét.
- Nem tudom garantálni, hogy mindig boldog leszel mellettem, de arra fogok törekedni, hogy ilyen gyönyörű mosoly legyen az arcodon, mint most.
- Szeretlek! - mondta Daehyunnak, majd szorosan megölelte.
- Mennünk kell, Youngjae írt egy sms-t, hogy mindenki minket keres.
A kislány Daehyun minden szavát áhítattal itta, ahogy belemerült a mesélésbe, ahogy boldog mosoly kúszott az arcára, magával ragadó érzés volt számára. Csak bámulta a nagy barna szemeivel, miközben arca minden mimikáját, rezdülését követte.
Daehyun eközben mintegy újjászületésként élte meg lelke legelrejtettebb féltekében a tortúrát.
- Anya mikor jön vissza? - kérdezte apukájától, teljes átéléssel.
Csak keserédesen elmosolyodott, és válaszolt.
- Ő már fentről vigyáz ránk.
Egész életünk során mérlegelni kell az érzéseinket. Pontosan ki kell számítani, ki mennyit kap belőle, hogy a vége ne legyen hatalmas mentális fájdalom. Azonban van az a szeretet, ami gyógyíthatatlan, ami kifürkészhetetlen, mégis megtörténik, és szeretünk. Szeretni és szeretve lenni talán hozzátartozik a világ nyolc csodája közé. Az önzetlen, színtiszta szerelem, ahol mindkét fél a legjobbat akarja a másiknak.
A legboldogabb szerelmekből lesznek a legpusztítóbb, legfájdalmasabb érzések. Mégis, csak egy különleges személy miatt mozgatja meg az ember agya fogaskerekeit, hogy felelevenítse a vele eltöltött temérdek emléket - mert tudja, hogy utána rettentő kín következik.
______________
Ezt a történetet kérésre írtam. Sajnálom, én tényleg próbálkozom romantikusat és nem szomorút írni, de egyszerűen nem megy. De azért remélem, valamennyire elnyerte a tetszésedet, Leah de Challon!:)
És mindenkinek, aki olvasta.^^
A vége valami eszméletlen *-* meg úgy az egesz os :3 a kislány biztos bagyon cukiii, elképzelem Dae gyereket és olvadok, mint a fagyi 40 fokos melegben, mert annyira edes *-* és a zongorás visszaemlékezés :D nagyon tetszett, de meg olvastam volan többet a tragédia előtti életükből :$ úgy gondoltam sokkal jobb, ha ide írok, ugyhogy elolvastam és nagyon tetszett!
VálaszTörlésA vége volt az, amin egyáltalán nem is gondolkoztam, csak írtam, amit a szívem diktált. Daehyun gyereke biztos nagyon édes lesz, én a gyerek szereplőket mindig a Szörny RT kislányára alapozom, tehát a fejemben ilyen külsejű kislány jelent meg, csak élőben, és hosszabb hajjal.
TörlésNagyon elkapkodtam, ehhez még biztos fogok írni pár sort, a visszaemlékezéshez is, meg az elejére is.
Köszönöm, hogy írtál:3
hogy tetszik-e???
VálaszTörlésaz igazság az,
hogy
könnyekig meghatódtam ^^
annyira tökéletes az egész *-*
igazából annyira szép lett, hogy nem nagyon találok szavakat ... ^^"
az egészet úgy láttam magam előtt, mint a filmekben a megszépített, kicsit talán túlexponált jeleneteket a múltról, a szép emlékekről... az egésznek olyan hangulata van, mint amikor azokon a régi szalagos kivetítőkön nézünk egy filmet.... kicsit megfakult, a fények mégis élesebbek, a körvonalak kicsit elmosódnak, és szakadozik a film. És ennek ellenére is annyira szép... ettől romantikusabbat nem nagyon tudok elképzelni *-*
talán még azt is mondhatnám, hogy épp így a legszebb, mert a "boldogan éltek" talán túl tökéletes lenne ^^
ahj... bocsánat az ömlengésért... de annyira jól esett olvasni, és külön hála amiért az én kedvemért született meg *-*
Dae az én aranytorkú kedvencem, és pont ilyennek tudom őt elképzelni *-*
szóval köszönöm ^^ tökéletes lett, és még csak sokat sem kellett várnom rá <3 de erre akár hónapokat is megérte volna várni *-* azt hiszem újra és újra el fogom olvasni *-*
Én nem érzem teljesnek, ezért biztos, hogy még javítani és írni fogok hozzá pár mondatot, főleg a megemlékezéshez. Bevallom, ezt nagyon elkapkodtam, de hihetetlenül örülök, hogy neked tetszik:3
TörlésNem bonyolítottam túl a szavakat, mostanában nem is mennek ezek a "lírai" mondatok, és nem tudom az okát. De sokan mondták, hogy ne legyen túlbonyolítva az egész történet, tegyek bele egyszerű szavakat, miegyéb más. Hát nem tudom, valahogy elvesztettem ezt a líraiságot, pedig tényleg olyanra akartam írni T_T
Komolyan mondom, mindig annyira meghatódom a véleményeiden, és annyira szépen fejezed ki magad, olyan választékosan írsz, ráadásul olyannyira szépen van megfogalmazva, hogy neked írnod kellene. Szeretnék tőled egyszer olvasni valamit. És ha esetleg tudok segíteni bármiben, bátran szólj, bár én sem vagyok valami jó író. Ha esetleg belevágsz, rám számíthatsz, mint lelkes kommentelő!:3
Ezért próbáltam valami ilyen feelinget írni, mert szerintem is ez a legromantikusabb szituáció. De... nem tudom, én nem érzem ezt jónak x.x Mégis, élveztem az írását, és nagyon jó érzés, hogy neked tetszik.
Daehyunt én is ilyennek képzelem, vagy szexi rosszfiúnak:)
Ugyan, én köszönöm A kommentjeid mindig szívet melengetőek, imádom olvasni a meglátásaidat és a véleményed, szóval muszáj írnod! Komolyan, ha nem akarod publikálni, csak nekem küldj valamit, de annyira szeretnék tőled olvasni. És igen, nem akartalak sokáig várakoztatni, már abban a pillanatban gondolkodni kezdtem az alapsztorin, amint elolvastam a kommented:3 Egyébként tényleg próbálkozom, a fejemben már összeállt egy pár részes fluff Baekyeollal.
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál, öröm olvasni a véleményeidet♥
Hát nekem meg annyira jól esnek a válaszaid ^^ Mindig lesem hogy mikor érkezik, és estére mindig ott van valami tőled ^^
TörlésSzerintem nem vesztetted el a líraiságot, ugyanis az nem csupán a szavakon múlik, hanem a hangulaton amit megidézel, és ahhoz nem kellenek a barokk körmondatok :) Az egész úgy jó ahogy van, a karakterek, a hangulat, a mondatok, a szavak és maga a történet is a helyén van ^^ önmagával az ember néha túl kritikus ^^
Nem tudom, hogy miért nem érzed jónak, de megértelek. Én is mindig így érzem ha írok valamit. Szóval ráéreztél, ugyanis én is próbálkoztam már az írással, de igazából sosem éreztem őket elég jónak ahhoz, hogy közzé tegyem bárhol ^^" de ha adsz nekem egy email címet akkor szívesen elküldök neked egyet-kettőt.
Igazándiból velem az a nagy baj, hogy sosem tudok befejezni egy-egy ötletet, hanem általában befejezetlen marad. Vagy pedig nagyon nehezen jönnek az ötletek :) De köszönöm a bizalmat *-* senki nem mondott még nekem ilyet ^^
én köszönöm ezt a szép történetet, belőtte magát a kedvenceim közé ^^ ♥♥♥♥♥
Igen, nemcsak a szavakon múlik, szerintem a hangulat lényegesebb is, mint a túlbonyolított szavak, de ez most tényleg nem a legjobb. Én mindig kritikus leszek önmagammal szemben:)
Törléscescfabregas104@citromail.hu
Várom azokat a történeteket!:)
( ne haragudj a válaszom rövidsége miatt, egyszerűen nem vagyok most többre képes, a fáradtság kifogott rajtam) <3
Meseszép volt.
VálaszTörlésKülön tetszett, hogy nem a szerelemre élezted ki, hanem a kislányra.
Daehyun nekem is nagy kedvenc, nyilván rémlik neked is, csak hát az exo valahogy mindenkit elfeledtet az emberrel. Ha lehet kérni még, akkor én kérek egy 2pm Junhot. :D:D
Nem tudok másat mondani, csak, hogy nagyon szép volt, és kellett bele a szomorúság. :)
Komolyan? Én úgy gondolom, ez most nem sikerült olyan jól.
TörlésEgyébként valóban, a harmadik banda volt a B.A.P, amit megismertem, aztán jött az exo és mindent tönkretettek. Dehát nem tudok mit csinálni, Exo forever. Nekem Yongguk a biasom, és Youngjae már kezdetektől fogva. Yongguk mély hangja az őrületbe fog egyszer kergetni...
2pm Junho... ejj, de nekem Wooyoung a mindenem:D
Amúgy köszönöm, tudod, hogy mennyit jelent a véleményed!:)
Nem tudom hol kezdjem...Pontokba foglalom inkább.
VálaszTörlés1. Nekem kicsit rövid volt, vagy nem is tudom. Vivi imádlak, félre ne érts, de az előző történeteid jobban megfogtak.
2. Én egy kicsit kifejtettem volna, hogy miért is halt meg, milyrn volt az esküvő, de uristen így is szerettem *-*
"Mindig elvágyik s nem menekülhet, magyar vágyai elülnek, s fölhorgadnak újra." (ez nem teljesen így van de nem emlékszem pedig megtanulta x.x)
3. Nem akaeod kölcsönadni a kreativitásod? XD Csak mert most bőven jól eesne egy kicsi belőle. :D na de mindegy. Szóval kretív volt ^^
4. Az a kislány milyen édes lehetett *-* Olyan kis husigolyó áááá :3
5. Még mindig ott tartok hogy rövid volt XDDDD De szerethető.
Nem hiszem hogy van más mondanivalóm...nekem az előző íráaaid jobban tetszettek, de ezt is szerettem (na hányszor írom még le XD):) Köszönöm, hogy olvashattam:)))
Minnie
1. Igen, igazad van, ez nekem sem tetszik, majd próbálok még rajta javítgatni meg miegyéb.
Törlés2. Azért nem fejtettem ki, mert magam sem tudom xd Semmi körítést nem képzeltem, szimplán az elejével és a végével voltam tisztában.
3. Ahh, én ezt nem érzem kreatívnak, és egyébként abból nekem is keveset osztottak. Ez a legalapvetőbb romantikus jelenet, én csak próbáltam egyedivé formálni.
4. Amúgy én alapvetően a kisfiúkat szeretem jobban, de ebbe a történetbe csak lányt tudtam elképzelni.
5. Én nem tudok több oldalas történetet írni xd
Köszönöm, hogy írtál!:) <3
Jo volt ugy elolvasni, hogy nem tekintettem be a "kulisszak moge", igy teljes egeszeben fent latni a blogon sokkal jobb elmeny szamomra, bar remelem ezek utan is szeretned majd kerni tolem, hogy beleolvassak a jegyzeteidbe :) a fogalmazasod most is hihetetlen ahogy eddig es ezt meg fogom emlegetni jo darabig! (ja, koszi a novellaelemzesnel a segitseget) Lehet nem tudok olyan szakszeru kommentet irni, mint az elozo kommentelok, de ugy erzem, hogy fejlodom ezen a teren, ahogy te az irasban :) nagyon ugyi vagy, csak igy tovabb draga! :3 <3
VálaszTörlésPersze, úgy talán maradandóbb élményt az ember emlékezetében, ha nem tudja a műfajt, meg hogy egyáltalán mire számítson a történettől. Te vagy az egyetlen, akinek mindig megengedem, hogy elolvassa a jegyzeteimben lévő vázlatokat!:) Szívesen a segítséget, bár nem emlékszem rá, hogy segítettem volna. Minden embernek van hova fejlődnie, nekem is van írás terén. De amúgy egyre meghatóbb véleményeket írsz, úgyhogy ügyes vagy!:3
TörlésKöszönöm, hogy írtál. <3